Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

university of amsterdam - kyan&haylee

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ₰ Harry Styles

Hozzászólások száma : 83

▽ Munkám : ₰ láblógató szakember

▽ Szexualitás : ₰ hölgyeken legeltetem tekintetem




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 30, 2015 9:39 pm
Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee



Egyetem
never say never


Egyik hülye családi látogatás alkalmával sikerült a legéretlenebb, legbutább családtagomba belebotlani, akiről nem gondoltam volna, hogy valaha is használható dolgot fog nekem mondani, de megtette.
Én pedig kiröhögtem.
Hangosan, sokáig visszhangzó, már-már visító röhögésben törtem ki mikor meghallottam azt, amit állít. Még, hogy én meg Haylee? Komolyan? Miért nem bízik mindenki a fiú-lány barátságban, amit annyi időn keresztül tökéletesen kezeltünk? Minden a legnagyobb rendben volt egészen addig, míg a fülembe nem ültette ezt az apró bogarat, ami végül elkezdett nagyobbodni egészen addig míg be nem költözött a fejembe, ellepte az agyamat és felnyitotta a szememet.
Igaza volt, és iszonyatosan sajnálom, hogy ilyen kegyetlen módon kiröhögtem az így is szellemi fogyatékos unokatestvéremet, aki csak jót akart nekem. Látta mennyire bánt az, hogy Haylee valami pávával jár, akit szívem szerint elrugdostam volna melegebb éghajlatra, de nem lehetett, a drága barátnőm miatt. Végül dobta, én pedig iszonyatosan boldog voltam, bár egy ideig vigasztaltam. És ekkor tudatosult bennem, hogy az a keserű, maró érzés, amit a számba éreztem az bizony a féltékenység műve volt.
Féltékeny voltam, hihetetlen, de tényleg, ez pedig még mindig felfoghatatlan számomra. Főleg, hogy most itt hagyni készül az egész országot, minél távolabb mindentől annál jobb alapon. Pedig… én boldoggá tudnám tenni, az álmaitól viszont nem akarom megfosztani. Annál sokkal fontosabbnak tartom Őt, mint a saját, önző érzéseimet, amik lehet nem is viszonzottak, fenn áll ez a lehetőség és ezt mindig bele kell kalkulálni minden tervembe. Mi van, ha szerelmet vallanék? Elsüllyednék, mint a Titanic, bumm, jéghegy, csak Leonardo DiCaprio és Kate Winslet nélkül. Főszerepben: Kyan Pepjin, halott, Titanic süllyesztő.
- Nekem szükségem lenne egy személyi masszőrre, tudod milyen fárasztó egy zenész élete? – hatalmas, kikerekedett szemekkel nézek rá, mint aki nem hiszi el, hogy mit hallott. Hogy létezik, hogy Ő nem látja mekkora jövője van ennek a szakmának? Ha időben elkezdi, nagyszerű karrier elé nézhet, legalábbis én látom benne a potenciált.
Bááár, nem engednék embereket a kezei közé, esetleg a tésztákat vagy a fondantot gyúrhatja. Vicces lenne, de megnézném.
- Oké, oké, nem kell leharapnod a fejemet. Szépen is a tudtomra lehet adni, hogy a könyöködön jön ki a pizza, és mást szeretnél enni. Amúgy meg, én nem értek veled egyet, én bármikor, bármennyit megtudnék belőle enni. Nincs az a mennyiség, amitől megcsömölnék. – sóhajtok, és búcsút mondok magamban a finom pizzának, pedig mit meg nem adnék most egy Polo Funghi-ért, jóóó sok erős paprikával rajta, mert azt szeretem, bizony. De, ha nem, akkor nem, én nem erőltetek semmit meg amúgy is Ő fizet, én csak megkíméltem volna a pénztárcakongástól. – Akkor menjünk étterembe, de valami közelibe, mert kilyukad a gyomrom.
Nem értem mi baja van ezekkel a nevekkel, még mindig jobb, mint ha Ezequiel lenne a középső neve, és hál’ Istennek nekem nincsen, ilyen téren le vagyok maradva, de nem bánom.
- Nekem egy kínai harcos jut róla eszembe, nem épp az, ami neked. – és ez pont jó, mert különbözőek vagyunk és nem kell egyetértenünk mindent.
Engem különösképpen szórakoztat az, ha Haylee és én különböző véleményen vagyunk, Ő pedig a saját álláspontjáról akar meggyőzni. Ilyenkor hátradőlve figyelném, órákon keresztül, újra és újra meghallgatva. – Vagy inkább neked, hogy ismerhettél a kezdetektől fogva. Majd ha híres leszek, és millió lány olvadozik tőlem henceghetsz velem. – vigyorgok, mint a tejbe tök.
Hogy miért mondtam ezt? Egy pici részem, egy igen apró részem azt szeretné látni, hogy féltékeny lenne-e ezekre a lányokra? De mit várok? Csak a legjobb haverja vagyok, friendzone.
- Tudom. – komolyan válaszolok, majd követem az asztalhoz és nézem a szórólapokat. Nem vonz, és azt szeretném, hogy Őt se érdekelje de ez kibaszott önzőség, én pedig nem lehetek önző, ha róla van szó.
Elindulok lefelé, hogy minél hamarabb elhagyjuk a kampuszt, mert már idegesít ez a sok tinilány, aki pattog, ugrándozik, mintha cirkuszi bohócok lennének. Ez elég lelombozó a férfiak szemébe.


















▽▲▽



Sometimes what you need is right in front of your eyes


Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ kaya scodelario ♣

Hozzászólások száma : 149

▽ Munkám : ♣ tanuló ♣

▽ Szexualitás : ♣ heteroszexuális ♣




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 29, 2015 7:43 pm
Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee



university of amsterdam

kyan pepijn && haylee saintmort


« nyíltnap. »
Merj nagyot álmodni! Kigondolni a dolgokat, de ne kicsibe, minél nagyobba, mert annál jobb az egész. Ha szeretsz valamit ne hagyd elveszni, mert később megbánod és a szemed előtt fog lebegni az a bűnös ha. Mi lett volna, ha? Mi lett volna, ha bevallod neki az érzéseid? Mi lett volna, ha itthon maradsz? Mi lett volna, ha elmész? Mi lett volna, ha összejöttök? Mi lett volna, ha nem vagy olyan betoji? Ez mind szép és jó és én is tudok papolni ezekről a dolgokról bőven, de hogy tegyek értük az már teljesen más tészta. Túl félénk vagyok és talán, ha nagyobb lenne a szám, ha szembe mernék szállni a szüleimmel most minden másmilyen lenne. Kiskoromban volt egy olyan őrült gondolatom, hogy én akkor majd összehozom őket és úgy csinálunk, mintha egy teljesen átlagos, normális család lennénk. Annak az lett a vége, hogy édesanyám diszkrét módon kinevetett lés azt mondta foglalkozzak inkább a saját dolgaimmal, ami akkoriban annyit tett, hogy takarodjak vissza játszani a babáimmal a szobám biztonságot nyújtó zugában. Apám pedig általában figyelmen kívül hagyja, hogy mit mondok neki és akkor is úgy tett. Befejeztem a mondatom, majd felhívta az egyik ügyfelét, hogy valami titkos munkahelyi dologról beszéljenek és elvonult az irodájába. Ha választanom kell jobban szeretek anyával lenni, mivel apa rám sem néz, mikor ott vagyok nála, kegyetlen és tényleg levegőnek tekint.
- Nagy keletje van a masszőröknek – ismétlem el a kijelentését, majd elmosolyodom rajta. Lehet, sőt tuti biztos, hogy nem szándékosan mondta így, de olyan jól jött ki ez az egész és teljesen megmelengeti a szívem. A nyakába ugrok és szorosan megölelem. Nem túl gyakori nálam, hogy így fejezem ki az érzéseim, főleg nem, ha róla van szó, ezzel saját magam is meglepem. – Bocsánat – mondom neki néhány másodperccel később, mikor elválok tőle. Az arcom biztosan teljes pírban díszeleg, és nem tudom, hogyan tudnám ezt elrejteni. Teljesen zavarban érzem magam, nem akarom ilyen apró gesztusokkal lebuktatni magam, de ha így folytatom végem lesz.
- Kyan állandóan pizzát eszünk, ha lejössz hozzánk pizzát rendelünk, ha lemegyek nálad pizzát rendelünk, ha éhesek vagyunk elmegyünk a legközelebbi pizzériába. Nem megyünk el egy normális étterembe? A gyorskaját sem kívánom túlzottan plusz be kéne iktatnom egy kis diétát, híztam három kilót! – mondom neki kissé felháborodva az utolsó mondatot, de minden egyes szavam igaz. Imádom azt az olasz tészta csodát, de már kezdem unni. A könyökömön folyik ki, mivel mindig azt eszünk, néha még anya is rendel otthonra, ha nem főzött semmit és sietnie kell este dolgozni, mert egy nagyon fontos kuncsaftot vár. Emberi nyelvre lefordítva: valami olyan csávóval fog dugni, aki kibaszott jó az ágyban.
- Hallod a Liekénél még a LeeLee is jobb, az legalább édes és eredeti – mondom neki mosolyogva. Egyáltalán nem ijedtem meg a haragos tekintetétől. Rám nem szokott haragudni, legalábbis hosszú távon soha. Én viszont tényleg nem tudok rá haragudni, sokat kell azért tennie, hogy kiérdemelje a dühöm. – Nem baj, de akkor legalább mind a két alkalommal ott leszek a diplomaosztódon. Micsoda megtiszteltetés számodra! – nevetem el magam és hátratűrök egy tincset az arcomból. Mosolyogva pillantok fel Kyanre, akinek zöld szemei mosolyogva nézelődnek.
- Máshoz hozzá sem szólok, de neked a legjobb barátnőd lehetek, azta Kyan, te aztán nagyon különleges vagy – mondom neki poénkodva. Utálom azt a szerepet, amit betöltök az életében, de ez van, ez jutott nekem és az a legjobb, ha ezt meghagyom így, mielőtt eltávolodna tőlem.
- Persze, persze, elveszek pár szórólapot és mehetünk is – válaszolok mosolyogva és teszem, amit az imént mondtam. A biztonság kedvéért több szórólapot is elveszek nehogy elhagyjam őket jó szokásomhoz híven.

















▽▲▽

i've got a war in my mind
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ₰ Harry Styles

Hozzászólások száma : 83

▽ Munkám : ₰ láblógató szakember

▽ Szexualitás : ₰ hölgyeken legeltetem tekintetem




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 28, 2015 8:14 pm
Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee



Egyetem
never say never


Mindig is csodáltam Haylee vakmerőségét, azt viszont sose szerettem benne, hogy nem tesz azért, hogy elérje az álmait. Pedig ezek az álmok nem nagyok, nem akar politikussá válni vagy hercegnővé avanzsálni, egyszerűen keletre szeretne utazni, hogy azt tanulhassa, amit akar. Ez pedig egyáltalán nem elitélendő.
Ezért nem is értem, hogy miért vonakodik elmondani a szüleinek, mert lehet, hogy ha megtenné ezt, akkor támogatásra tenne szert és végre elkezdenék emberszámba venni szerény személyét. A legtöbbször azzal volt gondja, hogy nem tekintik élő embernek, hanem egy babának, egy rongybábúnak, amit lehet rángatni egyik helyről a másikra.
Én ezt sosem tűrtem volna a helyében, megmondtam volna az igazat és tennék azért, hogy elérjem az álmaimat. Nem csak várnám, hogy a számba repüljön az ízletesre megpirult sült galamb. Igen, ezeket a dolgokat, hogy nem mer felállni önmagáért tényleg nem szeretem benne, azt viszont igen, hogy mer nagyot álmodni.
A legtöbb emberrel a mai világban az a baj, hogy félnek képzelegni egy jobb jövő reményében, de Ő nem, Ő megteszi, csak egyúttal engedi elveszni az egészet a lefolyón. Nem értem ezt a nőt, komolyan nem. Egy kézikönyvet kéne beszereznem, talán így lenne lehetőségem teljes mértékben megérteni, de nem, nem lehet.
Bevallom egy időben gondolkodtam azon, hogy elmegyek, utána miután befejezem az egyetemet, de rá kellett jönnöm, hogy bármennyire is szeretem Őt, ezt nem tehetem meg magammal. Én egyáltalán nem kívánkozok Thaiföldre, én Nyugatra kívánkozom, Amerikába és az általa nyújtott lehetőségekre. Ott legalább esélyem nyílna azzal foglalkozni, amivel akarok, Thaiföldön meg bajom lenne a nyelvvel alapból, olyan helyre meg nem akarok menni, ahol nem tudnék elboldogulni.
Az angol megy, azzal nincs gondom, szinte az anyanyelvemnek tekinthetővé vált. Hála az apámnak és a gyakornoki munkáknak a cégünknél.
- Pedig lehet azzal, sokkal többet keresnél, mint bármi mással. Manapság nagy keletje van a masszőröknek. Az emberek fáradtak, egésznap ülnek, és jól esik a kényeztetés az elgémberedett testrészeiknek. – tudom, hogy számtalanszor megmasszírozta már a vállamat, mert megkértem rá, de azért jól esett volna, ha nem így reagálja le a kérésemet. Amúgy sem engedném meg neki, hogy hozzáérjen a lábamhoz. Ahhoz csak én, a pedikűrösöm és kb. ennyien nyúlhatnak, nem szeretem, ha piszkálnak, főleg nem a talpamat, mert iszonyatosan csiklandós vagyok. – Fogalmam sincs, valami finomat és laktatót. Ha neked megfelel, mehetünk gyorsétterembe is, de ha puccoskodni akarsz, akkor irány a közeli olasz étterem. Isteni pizzát csinálnak ott, volt már szerencsém megkóstolni. Én bármit megeszek. – a hasam nagyon közel áll hozzám ezért figyelek arra, hogy mit is viszek be. De a pizza és az olasz kaja bármikor jöhet, az a kedvencem, a gyorskajákat inkább mellőzöm, mert nehezebb ledolgozni őket. De mivel nem én fizetem az ebédet, ezért Haylee-re hagyom a döntést.
- Most mit vétettem ellene? Hm..? – kérdőn pillantok fel rá, de haragos tekintetemet eltűntetve mosolygok rá két másodpercen belül. Szeretem a középső nevét, meg igazából az elsőt is meg az utolsót is, sőt, az egész lányt szeretem. Tetőtől talpig, de ezt nem vallanám be neki soha az életbe. – Ez már csak ilyen hercegnő, de ha így haladunk nem fogod idén elkezdeni, mert nem tudod kiválasztani a szakodat. Tehát ha úgy nézzük, én már a második egyetememet fogom kezdeni mikor te még válogatsz. – törvénytelenül vigyorgok rá.
Szeretem húzni az agyát, amikor csak tudom, és a legtöbbször ez lehetséges is. Csakhogy a lányok megjelenése igazán furcsa hangulatot hozott, mintha Haylee haragos tekintettel nézne rájuk, talán féltékeny lenne?
- A legjobb barátnőm… - mondom kicsit lemondó hangsúllyal, mert azt szeretném, ha nem csak a legjobb barátnőm lenne, hanem A Barátnőm, csupa nagybetűvel.
- Vééégre valami lelkesedés. – mondom mikor odafut az asztalhoz, én pedig ráérős léptekkel követem és elveszek egy szórólapot. – Azt hiszem megtaláltad azt, amit kerestél, nem? – kérdezem reménykedve a pozitív válaszban. – Akkor mindjárt mehetünk ebédelni, ugye?




















▽▲▽



Sometimes what you need is right in front of your eyes


Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ kaya scodelario ♣

Hozzászólások száma : 149

▽ Munkám : ♣ tanuló ♣

▽ Szexualitás : ♣ heteroszexuális ♣




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 28, 2015 12:13 pm
Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee



university of amsterdam

kyan pepijn && haylee saintmort


« nyíltnap. »
Talán Kyan az egyetlen ember, aki tényleg támogat Thaifölddel kapcsolatban. Édesanyám még mindig azt akarja, hogy maradjak Amszterdamban, míg édesapám amellett adja le a voksát, hogy Londonba költözzek és ott tanuljak. Egyikkel sem lenne baj, mivel mindkét nyelvet anyanyelvi szinten beszélem és keleti kultúrákat bárhol lehet tanulni, de én egyik helyre sem vágyom. Viszont Kyan nélkül Thaiföld sem lenne az igazi. Ő az, aki mindig itt van velem, tartja bennem a lelket, hülyéskedhetek vele és sosem fog elhagyni. Ezt biztosra tudom. Aztán itt jövök a képbe én, egy képmutató barom, aki képes lenne Őt itt hagyni, akit a legjobban szeret, mert kelet elég távol van az otthonától és a szüleitől, ahová nem jönne utána senki. Én még abban is benne lennék, hogy Kyan eljöjjön velem, de erősen kétlem, hogy ez megtörténne. Ott nem sokat érne a zenei karrierjével és nem lehetek olyan önző, hogy elrángassam innen. Pedig nagyon szeretnék vele egy teljesen más helyen új életet kezdeni, még ha ez nem is fog bekövetkezni. Egyre jobban fáj a tudat belülről, hogy mennyire szeretem Őt és nem mondhatom el neki. Úgy nem. Nem tehetek tönkre mindent, mert nekem épp ahhoz van kedvem, hogy elmondjam Kyannek az érzéseim. A barátságunknak biztosan vége szakadna és nem lennénk többé talán semmilyen kapcsolatban sem. Ha nekem a legjobb barátom szerelmet vallana és nem viszonzom az érzéseit, illetve tudom, hogy hamarosan úgy is elmegy addig jópofiznék vele, míg itt van, azután meg nem keresném. Ha keresne beszélnék vele egy kicsit, de semmiképpen nem lennék nyitott az irányába. Egy idő után már Ő sem írna és lehetne arra fogni, hogy eltávolodtunk egymástól, amikor ez ösztönös döntés volt. Nem akarom, hogy velem és Kyannel ez megtörténjen, így inkább befogom azt a nagy szám, ha erről lenne szó és csendesen mosolygok egy helyben, mint egy őrült pszichopata.
- Nem érdekel kinek mekkora a lába, senkinek sem fogom azt a végtagját masszírozgatni, sőt semmijét sem. Nem vagyok én masszőr! - mondom neki nevetve. Igazából, ha úgy van bármikor szívesen megmasszírozom és tettem is már meg, de ezt nem vallanám be neki szemtől szembe. Ha róla van szó úgy érzem így is könnyedén beadom a derekam bármivel kapcsolatban. Ugyebár azt is mondtam, hogy beszélek a nagyapjával, hogy Kyan nem csóró zenész palánta. Mondjuk, lehet, hogy ezt nem komolyan gondolta. - És mit akarsz majd kajálni? - kérdezem kíváncsiskodva. Nem tudom, hogy inkább valami gyorskaját enne most szívesebben, vagy beülne egy rendes étterembe. Mondjuk én attól sem zárkózom el, hogy hazamegyünk és főzünk együtt valamit, habár akkor tuti felrobbantanám a konyhát a nagy gasztro tudásommal és félnék melyikünk fog hamarabb meghalni ételmérgezésben. Ilyen az, ha valakinek megáll a főző tudománya a vajas kenyérnél. Anya sosem tanítgatott ilyenekre. Már épp ideje lenne megtanulnom főzni, főleg, ha elköltözöm. Azért éhen halni sem kellene.
- Na jó, hagyd békén Liekét - nevetem el magam és elindulok végig a folyosón. Rengeteg szakot lehet itt tanulni és mindössze a fele olyan, amely valamiféle érdeklődést is kivált belőlem. - Neked mindjárt itt lesz a diplomaosztód én meg még csak most fogom kezdeni az egyetemet - mondom neki elhúzott szájjal. Ha befejezi végleg a tanulást biztosra veszem, hogy utazgatni fog a zenélés miatt, amit nagyon nem szeretnék. Habár pont én pampogok itt? Én vagyok az, aki Thaiföldre akar menni...
- A legjobb barátnőd - mosolyodom el keserédesen. Kevés ez nekem, édes kevés, de jobbnak látom, ha nem teszek ellene semmit. Mikor elutazom ott fog előttem lebegni a mi lett volna ha kérdés, de ezzel meg kell tanulnom együttélni. - Alig várom - mosolygok rá őszintén a fellépés hírét hallva. Mikor meghallom, hogy keleti kultúrát említ lelkesen odaszaladok, ahol annak a standja van ezzel kiszakadva Kyan biztonságot nyújtó karjai közül.

















▽▲▽

i've got a war in my mind
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ₰ Harry Styles

Hozzászólások száma : 83

▽ Munkám : ₰ láblógató szakember

▽ Szexualitás : ₰ hölgyeken legeltetem tekintetem




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Pént. Márc. 27, 2015 10:17 pm
Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee



Egyetem
never say never


Hogy mit tennék, ha Haylee tényleg elutazna Thaiföldre? Fogalmam sincs, de egy biztos: támogatnám a döntésében, mert annál rosszabb érzés nincs mikor nincsenek a hátad mögött, nem mondanak egy-két jó szót, amitől máris jobban érzi magát az ember. Sokunknál van jelen ez az érzés, hogy a szüleink, a családunk és rosszabbik esetben még a barátaink sem támogatják a döntésünket. De én nem szeretnék ilyen lenni, minden vágyam magam mellett tartani azt a lányt, aki évek óta a szívem fogva tartója, az, aki mellett magam lehetek, és nem zavarja az olykor disznóhoz hasonló viselkedésem, ez pedig Haylee, senki más, másik részről nézve… Nem lehetek önző bármennyire is szeretnék azzá válni, legalábbis ezzel a dologgal, mással nem. Nem akarom, hogy elmenjen, de az álmaitól sem akarom megfosztani. Nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy elvettem azt, ami a legfontosabb számára ez pedig nem a szüzessége.
Thaiföld. Furcsán hangzik és nem is értem milyen különlegességet érez iránta Haylee, de nem is akarom megtudni, egy biztos akkora ez a fanatizmus, hogy képes lenne itt hagyni mindent és mindenkit. Másfelől nézve én is ugyanolyan vagyok, mint Ő, én is bármikor elmennék Amszterdamból, ha a karrierem megkívánná, és remélem meg is fogja kívánni idővel, most még bontogatom a szárnyaimat semmi több. Az is lehet meggondolom magam és beállok az apámék nyomdokába és fapapucs leszek, na, jó, ez még viccnek is nagyon rossz.
Visszatérve az előbbi gondolatfejtésemhez, nem igazán szeretném azt elérni, mint mostanában annyi ember kapcsolatában jelen van. Az egyik fél megfosztja a másikat az álmától, ez pedig abban a percben nem bántja, de idővel bánni kezdi végül az egész kapcsolatukat felemészti ez az apró gondolat mégpedig az, hogy mi lett volna ha… Én nem akarom megtudni milyen az, amikor magamhoz láncolok valakit csak azért, mert önző vagyok. Ahogy a mondás tartja, ha visszatér hozzánk az elengedett személy, az akkor a miénk volt, ha pedig nem akkor amúgy sem működött volna.
- Kikérem magamnak! Még ugyan csínos lábam van, vagy te a hobbitlábúakat bírod? Az egyik évfolyamtársamnak olyan van, ha gondolod… - nyelvet öltök rá. Szívesen összehozom őket egy kávé erejéig, ha baja van az én gyönyörűséges lábammal. Még ugyan sok időt fordítok arra, hogy mindenem jól legyen, a többi férfi egyáltalán nem fektet erre nagy hangsúlyt. Nem. Vagyok. Meleg. Ezt most leszögezném, ha véletlenül erre adtam következtetést, teljes mértékben a hölgyeket és a hozzájuk tartozó gömbölyödő testrészeket preferálom. – Ez már csak ilyen. – egy köszönöm, igazán nagylelkű tőled mosolyt küldök felé nem törődve azzal, hogy a vagyonából akarom pont most kienni. Tény, hogy imádom a hasam, de a barátaim pénztárcájának vastagságára mindig odafigyelek. Nem akarom adóságokba vinni.
- Remek ötlet! Nekem igazán tetszik az új neved Lieke. – fogalmam sincs mi baja van a középső nevével, de egy biztos: nekem tetszik, mert különlegesen hangzik, Ő pedig, bármennyire is tiltakozik ellene, igazán különleges lány. Bárcsak úgy látná magát, mint ahogy én látom Őt nap, mint nap. – Majd a diplomaosztómon, úgy is Ő fogja átadni. – szerencsésnek mondhatom magam, amiért ilyen remek tanárokkal áldottak meg a suliban. Kaphattam volna a legrosszabbakat, akik nem tanítanak semmit és nem is akarnak elindítani minket.
- A barátnőm bizony. – bólintok lassan, majd elindulok vele a lépcsők felé, hogy megnézzük odafent milyen nagyszerű szakokkal kecsegtetnek minket. – Majd eljöhetsz pár hét múlva, úgyis lesz egy fellépés szerű. – a vállát simogatom, miközben egyre közelebb érünk az újabb asztalokhoz. – Nézd, ott van valami keleti kultúrás. – fejemmel az egyik asztal felé bökök, hogy nézzük meg, ha szeretné.


















▽▲▽



Sometimes what you need is right in front of your eyes


Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ kaya scodelario ♣

Hozzászólások száma : 149

▽ Munkám : ♣ tanuló ♣

▽ Szexualitás : ♣ heteroszexuális ♣




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Márc. 26, 2015 6:26 pm
Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee



university of amsterdam

kyan pepijn && haylee saintmort


« nyíltnap. »
Amióta csak ismerem Kyant mindig és jóval magasabb volt nálam. Az évek során ez a magasság vagy kevesebb, vagy több volt, de egyszer sem tűnt el és jól tudom, hogy most már nem is fog. Alapjáraton mindkettőnknek szépen hullámosodó hajunk van, de neki mégis sokkal különlegesebb, mint nekem. Volt olyan időszaka, mikor a haját egészen rövidre vágta, de ez a fellángolás nem volt hosszú életű. A kezei és a lábai is hatalmasak és férfiasak az én kis, törékeny végtagjaim mellett. Ezek azok a külső jegyek, amik igazán férfiassá teszik a szememben. Egyszerűen nem bírok betelni a látványával, Ő a gyenge pontom, a zsánerem és ezekhez a dolgokhoz csak még jobban hozzárak a személyisége, ami miatt ennyire megszerettem Őt. Nincs még egy olyan ember, mint Ő, az első perctől fogva nagyon jól kijövünk egymással és Kyan az egyetlen, aki teljes mértékben elbírja viselni az igen szeszélyes személyiségem. Egyik percről a másikra teljesen meg tud változni a hangulatom és ez nagyon irritáló tud lenni más emberek szemében. Anyám már nem egyszer ordibált velem emiatt, de sosem voltam olyan tökös, hogy fel tudjam venni vele a versenyt. Se anyámnak, sem apámnak nem merek úgy igazán visszaszólni. Oké, teljes mértékben nem vagyok anyám asszony katonája, de azért jobban szeretek meghúzódni a háttérben példaul az olyan vitáknál, mint kinél töltsem a szünetem, ki vette nekem a drágább és jobb cuccot, ki szeret jobban és még sorolhatnám. Mélységesen elszomorít néhány dolog velük kapcsolatban, amelyek ellen semmit, de tényleg semmit nem tudok tenni. Annyi a legjobb dolog, amelyekkel hozzáadhatok az eseményekhez, hogy szépen, csendben elvonulok a háttérbe és hallgatom őket, majd annak adok igazat, akivel éppen beszélek. Ha apáról van szó, akkor természetesen Ő mindent jobban tud anyánál és ez fordítva is igaz. Csak én ne jöjjek ki rosszul a dologból.
- Sokat kell még azért tenned, hogy megmasszírozzam azt a nagy és büdös lábad - mondom neki nevetve, kissé magamhoz képest poénosra venni a figurát. Sosem volt jó humorom és nem is lesz, ebből a szempontból Kyan a szöges ellentétem, mivel néha még azon is elmosolyodok, amit halálosan komolyan gondol és mond. Ez nem azért van, mert hű de aranyos, hanem mert egyszerűen viccesnek találom a dolgot. Öntudatlanul, a személyiségéből kifolyólag ilyen. Imádom ezt benne. - Azt valahogy gondoltam - mondom neki szemforgatva. Gondoltam, hogy nem fogja kímélni a pénztárcám, mivel ismerem már jól. Ő az egyetlen ember, akinek nem félek kölcsönadni a saját pénzemből, még ha azt nem is kapnám vissza. Nem sajnálom rá és van olyan is, hogy szimplán sétálok az utcán és ha meglátok valamit, ami neki tetszene biztosan megveszem.
- Legyen az új nevem Haylee Lieke Ünnelrontó Saintmort - arcomon egy apró mosoly bujkál. Általában nem használom a középső nevem, ami az egyetlen holland belőle, mert nem szeretem, szimplán nem tetszik, ha bemutatkozni kell is mindössze a két másik nevemet mondom. - Lehet meg kellene, majd talán egyszer - reagálom le az iménti mondatát. Nem sűrűn hallok a színészetet oktató professzornőjéről, de amikor megemlíti is csak szépeket mond róla.
- Bocsánat - fordulok Kyan felé, mikor elhagyja a szám ezt az egy szót. Mélyen és bűnbánóan nézek bele zöld íriszeibe, nem akartam rosszat szólni, néha tudatomon kívül is megtörténik, hogy nem éppen a megfelelő szavak csúsznak ki a számon.
- A barátnőd - nevetem el magam. Utálom, mikor így hív, mert eléggé két értelmű a szó és Kyan nem arra a verziójára érti, amit én szeretnék. - Már régen voltam fellépéseden, lassan ideje lenne bepótolni - mondom neki mosolyogva. Alig várom, hogy újra halljam Őt zenélni.

















▽▲▽

i've got a war in my mind
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ₰ Harry Styles

Hozzászólások száma : 83

▽ Munkám : ₰ láblógató szakember

▽ Szexualitás : ₰ hölgyeken legeltetem tekintetem




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Márc. 25, 2015 8:17 pm
Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee



Egyetem
never say never


Annyi minden szerettem volna lenni az elmúlt években, egy ideig katonának akartam állni ezért rövid hajam volt, már-már azon voltam, hogy teljesen leborotválom a hajamat, de a végén meggondoltam magam. Akkor jött az a hullám, hogy én bizony beállok tűzoltónak vagy rendőrnek, mert az egyenruhás férfiakat bizony imádják a nők és kapnak is utánuk, de erről is letettem, mert rájöttem arra, hogy túlságosan lusta vagyok a futkorászáshoz meg amúgy is. Nem kell nekem egyenruha, hogy szexi és kapatós legyek a hölgyemények körében, így hát nem törődve azzal ki mit mond, ki milyen sorsot vagy kinézetet szán nekem fogtam magam és elkezdtem úgymond lázadni.
Legalábbis a nagymamám annak tudja be a hosszú hajamat és a tetoválásokat melyeknek nem igazán van értelmük, de olyan miért ne alapon megcsináltattam őket. YOLO itt minden, egyszer élek az én testem, és amúgy tetszik is nekem ez a tintasokaság mely testemet borítja. Ezen felül, pedig a legeslegjobb barátomat vádolják ezzel a változással, de csak azért, mert megtudták cigizik. Nem értem őket… Attól, mert van egy káros szenvedélye nekem még nincs miért megváltoznom.
De már mindegy, én nem próbálkozom a megértésükkel, számomra kész talányok rosszabb, mint a női nem és a hozzájuk tartozó rigolyák. Bár köszönetet kell mondanom Haylee-nek, mert néha tényleg hasonlít egy hisztis nőre a legtöbbször nyitott könyvként olvasok belőle, és sose tudnék rá haragudni. Igazából az sem zavar, hogy a legtöbbször róla szólnak a beszélgetéseink, hiszen nekem nem érdekes az életem, egyetlen titkom van, azt pedig nem vagyok hajlandó megosztani vele. Nem, ezt egyszerűen nem kérhetik tőlem, mert azzal talán megvonnám tőle az álmainak eléréséhez szükséges esélyt, ezt pedig nem akarom. Megérdemli azt a kibaszott thaiföldi életet, amire már kiskorunk óta áhítozik, mindenkinek joga van hozzá. Ha pedig ez azzal jár, hogy elengedem az egyetlen, igaz szerelmemet akkor megteszem, lemondok róla és engedem repülni. Fúj, már túl romantikus vagyok…
- Láb bizony, tudod mennyire megterhelő eljutni A-ból B-be? – kikerekedett szemekkel nézek rá, hihetetlen mennyire nem érzi át a helyzetemet. Nem neki kell elmennie a város egyik színházából a másikba zenei kísérőt játszva. – Meghívás elfogadva, de szólok, hogy nem leszek kíméletes a pénztárcáddal, nagyon éhes vagyok. – csak így barátilag megosztom vele a gyomrom jelenlegi helyzetét.
Eszek én rendesen, de mintha mostanában minden energiám kimenne az ablakon ezért megnöveltem a bevitt kajamennyiséget és eljárok futni, hát mi ez, ha nem egy egészséges élet kezdete?
- Olyan ünneprontó vagy Haylee Saintmort, bezzeg a színészetet oktató professzornőm nem így gondolja, talán meg kéne ismerned. – jó hatással lenne rá, ha végre normális emberekkel is találkozna, mert valljuk be én nem tartozom közéjük.
A tanárnővel pedig iszonyúan jól lehet vitázni, ezt többször megtapasztaltam már, néha egy kávé mellett, de ezt sose mondanám el senkinek. Furcsa szemmel kezdenének nézni rám ezt pedig nem akarom, meg a munkáját sem kockáztatom.
- Nők és az előítéleteitek, mindig a legrosszabbat feltételezitek rólunk, főleg az öregebbi nemzedékről. – gondterhelten sóhajtok majd a hajamba túrok. Miért olyan nehéz elhinni, hogy nem mindenki kibírhatatlan arisztokrata a családomban?
Az idegyűlt lánysereg egyáltalán nem hatott meg, inkább Haylee-re akartam most figyelni. Ez az Ő napja, meg a lehetőség arra, hogy végre megtalálja a neki szánt szakot.
- Én meg biztosra veszem, hogy semmi sem fontosabb számomra, mint a barátnőm. – kacsintok rá majd átkarolva a vállát húzom magammal a második emeletre, hátrahagyva a lányokat és a rajongásukat. – Dehogy akarok zenélni, majd ebéd után úgyis vissza kell mennem. Szörnyen megterhelő zenésznek lenni.





















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ kaya scodelario ♣

Hozzászólások száma : 149

▽ Munkám : ♣ tanuló ♣

▽ Szexualitás : ♣ heteroszexuális ♣




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 24, 2015 7:13 pm
Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee



university of amsterdam

kyan pepijn && haylee saintmort


« nyíltnap. »
Önzőség, önsajnálat. Ez az a két szó, amivel kellőképpen tudnám jellemezni magam. Ez az én központú rendszer, amit az évek során felépítettem magam köré. Mindig csak magamról beszélek, a saját problémáimat kajtatom és máséi nem is érdekelnek igazán. Rendkívül önzőnek érzem magam. Én Kyan helyében már rég lekoppintottam volna magam, ha olyan lenne, mint én, mert egyszerűen nem bírnám elviselni még a kinézete ellenére sem. Állandóan magamról fecsegek és sajnáltatom azt az embert, aki vagyok. Százszor elmondtam neki ugyanazokat a dolgokat, egy témát százszor átveséztünk és róla alig van szó. Rettenetesen röstellem magam emiatt, de nem tudom hogyan kellene megváltoznom. Rengeteg bundában előadtam már már neki hogyan is bánnak velem a szüleim, de erre nem az a megoldás, hogy még a lelkem is szétpanaszkodom, hanem fel kellene lépnem ellenük, tennem kellene valamit, amivel kitörhetnék és kiérdemelném, hogy úgy bánjanak velem, mint egy normális emberrel. A gondolataim is erről szólnak általában, illetve arról is persze, hogy mennyire sajnálom magam, amiatt, hogy Kyannel ez a barátzóna jutott nekünk és fogalmam sincs hogyan kellene ezt megszüntetni, fentebb lépni a ranglétrán. Most pedig éppen amiatt aggódom, hogy hogyan fogok én eljutni Thaiföldre és azzal foglalkozni, amivel igazán szeretnék. Elrángattam magammal Kyant egy olyan helyre, ami valószínűleg teljesen hidegen hagyja és maximum a zenei részleg érdekli, de itt van, mert én megkértem rá. Miattam még jóval korábban is felkelt a megszokottnál. Hihetetlenül hálás vagyok neki, de ezzel egy időben szidom is magam. Hogy lehetek ilyen? Legszívesebben lecsapnám magam.
Víg nevetés hagyja el a számat. Szóval jobban örülne, ha kiraknám, feltéve, ha lenne mit ugyebár. Ásít egyet, amivel tudom, hogy azt hozza tudtomra, hogy számára ez a téma lezárt, így nem is válaszolok, nem is tudnék mit, helyette barátságosan megsimítom a vállát egy lemondó fejrázás kíséretében.
- Lábmasszázs? Na nem, de tudom, hogy ezt te sem gondolod komolyan. Mit szólnál, ha cserében meghívnálak ebédelni, miután itt végeztünk? - kérdezem egy mosoly kíséretében. Ha nem Kyanről lenne szó ezt a kérdést már rég egy randevúnak értelmezte volna, de vele már olyan régen ismerjük egymást és olyan jóban vagyunk, hogy tudom, nem érti félre a dolgot. Meg amúgy is rengetegszer voltunk már együtt éttermekben kajálni suli után vagy néha csak úgy, amikor már nem volt jobb ötletünk. Az időm legnagyobb részét mindig is vele töltöttem.
- Na jó, hagyd abba a színészkedést, ez sem megy - mosolygok rá barátságosan. Imádom, mikor a poénosság kedvéért túl dramatizálja a dolgokat, olyankor általában jót nevetek rajta, de ez most nem az a nap. Sokkal jobban izgat, hogy mennyire ideges vagyok miatta és ez az egész továbbtanulásos hercehurca jóvoltából. Már megint itt tartok. Csak magammal foglalkozom, sürgősen változtatnom kell a dolgokon, mert ez így nem mehet tovább. Az emberek előbb - utóbb meg fognak unni és otthagynak, teljesen magamra maradok és aztán nézhetek körbe a környezetemben.
- Pepijn az öreg vezetékneve, tudom, mivel állok szemben - nevetem el magam. Nem szeretem, hogy Kyan családja szerint csak az a jó, aki továbbviszi a családi hagyományt. Ez a fiú nagyszerű zenész és egyszer még sokra fogja vinni.
Csak bólintok Kyan kijelentésére. Ezt a lehetőséget nem tartom a szemem előtt. Soha a büdös életben semmi sem fog arra rávinni, hogy kölcsönkérjek tőle meg senkitől sem. Először vágom inkább a szüleim fejéhez a dolgokat, minthogy erre vetemedjek.
- Ó, elég hamar megtaláltak a hölgyek téged, biztosra veszem, hogy örülnének, ha idejárnál. - Hatalmasat sóhajtok. A féltékenység átjárja a testem összes porcikáját. Milyen lehet az Ő egyetemén? Nem akarom megtudni. - Hát akkor irány kelet, aztán meg zenélhetsz! - mondom hangosan, ezzel kiadva az utasítást.

















▽▲▽

i've got a war in my mind
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ₰ Harry Styles

Hozzászólások száma : 83

▽ Munkám : ₰ láblógató szakember

▽ Szexualitás : ₰ hölgyeken legeltetem tekintetem




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 23, 2015 6:47 pm
Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee



Egyetem
never say never


Nekem sose voltak olyan ambíciókkal teli álmom, mint amilyenekkel Haylee-t áldotta meg a sors. Én csak egy dolgot tudtam, de azt nagyon is jól mégpedig azt, hogy nem fogom továbbvinni az évtizedek óta fennálló hagyományt a családomban. Márpedig én nem akarok egy jól menő üzletember csemetéje lenni, aki tisztelve a családja szokását beáll igázni ugyanebben a bizniszben. Nem, én egy kibaszott lázadó vagyok, akinek nem tetszenek a kitaposott utak és egyáltalán, eszébe se jutott volna a legszörnyűbb álmában sem, hogy nyakkendőben és öltönyben szobrozzak.
Inkább leszek földönfutó egy gitárral, hontalan egy híd alatt vagy valami hasonló, mert nem akarok bekerülni a mókuskerékbe. Egyszerűen nem vagyok az a személy, az én hátsó felem állandóan be van sózva pont ugyan úgy, mint a barátnőmnek. Csak annyi a kettőnk közti különbség, hogy én teszek is az álmaimért, szembeszállok a szüleimmel ők pedig támogatnak. Mert miért ne tennék? Mi lenne jobb annál, ha van egy gyerekük, aki kiáll a saját akarata mellett? Neki is ezt kéne, de hiába, süket fülekre találnak szavaim ezért jobbnak látom nem mondani.
- Tedd már ki, bár jobban örülnék, ha a szobámba folytatnánk ezt az érdekfeszítő beszélgetést. – teátrálisan ásítok, tudtára adva a téma jelentőségveszteségét. A muffint szívesen hoztam neki, bármikor hoznák csak azért, hogy lássam az ajkait felfelé görbülni azon a csínos arcon. Néha azt kívánom bárcsak ne ragadtam volna be a barátzónába, de olyankor eszembe jut mennyire végesek a párkapcsolatok, egy sem tart örökké. A barátságok azért több ideig tartanak, a statisztikák valamint a brit tudósok szerint.
- Szenvedek veled, de ez minimum egy lábmasszázs. – szeretem ráhozni a frászt, és legalább a másodperc egy apró töredékéig rám figyelt nem pedig az agyának sötét bugyraiban keresett megoldást a jelenlegi helyzetére. Én a helyében tényleg bemutatnék a szüleinek és a saját fejem után mennék. De ez én vagyok, márpedig helyette nem tudok dönteni csak hallgatni a hisztiét, ami nem különösebben szórakoztat, de azért jól elnevetek néha napján rajta. – Nyugodj már meg Lee. – sóhajtok.
Komolyan ennyire ismer? Gyerekkorunk óta barátok vagyunk, azt is tudom mikor kezdte el borotválni a lábát vagy mikor jött meg neki először, és komolyan tényleg ennyire…. Áh, mindegy is, nem idegeskedem rajta.
- Vedd, aminek akarod, de azért a süteményeket az öltözőmbe kérem. – megvillogtatva az ezer wattos mosolyomat nézek végig rajta, de hamar az arcomra fagyott. – Vérig sértettél, belegázoltál az egómba. – a szememhez nyúlva morzsolok el egy könnycseppet, képletesen természetesen. Úgy látszik, ma túlteng bennem a színészkedési vágy, elfelejtettem bevenni a 800 mg-os féken tartómat.
- Könnyebb, mint a családom többi része. De ettől még ne becsüld alá Őt, sok mindent megélt már az öreg fószer. – elég kicsi ez a hely, a sok ember miatt pedig egy metróban érzem magam, ahol heringparti dúl. Viszont a lányok sokkal jobbak, az egyszer biztos.
- Ahogy akarod, de még mindig áll az ajánlatom veled szemben. Csak szólsz, és már utalom is. – a kezemben lévő szórólapot nézegetem egészen addig míg meg csapat viháncoló hölgyecske felém nem jön, hogy megkérdezze milyen szakon vagyok.
- Nem ide járok, de zenét tanulok. – válaszolom lazán, fél füllel még mindig figyelve Haylee-re. – Akkor tudnék jobban szórakozni, ha előkaphatnám a gitáromat és énekelhetnék, ez a te napod. Te vagy a fontos így hát menjünk kelet felé. – vállam fölött ránézek a lányra, majd vissza a többiekre, akikhez egy kérdő pillantást intézve várom, hogy elpárologjanak.




















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ kaya scodelario ♣

Hozzászólások száma : 149

▽ Munkám : ♣ tanuló ♣

▽ Szexualitás : ♣ heteroszexuális ♣




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 23, 2015 3:51 pm
Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee



university of amsterdam

kyan pepijn && haylee saintmort


« nyíltnap. »
Sosem megyek sehova anélkül, hogy lenne nálam minimum egy szál cigaretta. Mostanra már olyan szinten a mindennapjaim része lett, hogyha nem lenne, egyszerűen nem tudnék meglenni annak a hiányában. Igazi függő vagyok, mások a drog iránt éreznek ilyet. Miután megnéztem nyáron a „Csillagainkban a hiba” című könyvadaptációt kissé elgondolkoztam a dolgokon, még Kyannek is mondtam, hogy le fogok szokni. Nem gyújtottam rá egy hétig, de aztán kívántam, percről percre egyre jobban és végül arra a következtetésre jutottam, hogy szívtam már elég cigit ahhoz, hogy tüdőrákom legyen, és ha eddig nem volt, ezután sem lesz. Meg amúgy is félbeszakad a történet. Nem tudjuk meg mi lesz Hazellel – nekem ez a név már majdnem Haylee, így még nagyobb benyomást tett rám -, így simán azt is gondolhatjuk, hogy felépült és mivel én pozitív jellem vagyok, így képzelem tovább még ha nem is úgy kellene. Köszönöm John Green a lehetőséget, hogy ki tudom magam magyarázni, egy életmentő az a fickó. Természetesen miután úgymond „visszaszoktam” – valóban le sem tettem igazából – Kyannek nem mertem elmondani ezt az elméletem, mert valószínűleg egy szemforgatás kíséretében közölné velem, hogy egy hülye állat vagyok.
- Kapd már be – mondom neki, miután utánozza a hangom. Az arcomon egy apró mosoly bujkál, mert elég vicces lesz a hangszíne, ha egy lányt próbál utánozni. Oldalba bököm és kinyújtom rá a nyelvem. Idegesít, mikor gúnyt űz belőlem, de sosem fogok emiatt nyavalyogni, sőt inkább vele együtt mulatok, minthogy megmondja, hogy egy vérbeli fapina vagyok.
- Nehogy itt hagyj! – erre már felkapom a tekintetem, nem, egyszerűen csak nem hagyhat itt. Szükségem van rá és ezt Ő is tudja, de arról már fogalma sincs, hogy mennyire. Lényegében az összes levegővételem miatta van, szeretem Őt, adok a véleményére és, ha Ő nem lenne, egy roncs lennék, egy totális roncs és tényleg nagyon, mindennél és mindenkinél jobban szükségem van rá ebben az elcseszett világban. – Ha már idehívtalak illő itt is maradni – mondom neki és a hangom nem tűr ellentmondást. Lehet, hogy nem komolyan gondolta, de én ettől függetlenül még megijedek, lehet, jobban is a kelleténél, így rögtön lerí rólam sok dolog.
- Ezt most vegyem fenyegetésnek? – nevetem el magam a jössz te még az én utcámba megjegyzésére. – El kell fogadnod azt az apró tényt, Pepijn, hogy szörnyű rajzos vagy – ugyan már nem nevetek, de mosolygok. Elfordulok tőle és kissé körülnézek az egyetem azon helységében, ahol épp vagyunk. Rengeteg diák különböző standokba szedődve áll és szórólapokat osztogatnak, mindenfélét magyaráznak. Annyi gyönyörű lány van itt, hogy az ellenkező nem helyében nem türtőztetném magam, így rögtön becsajoznék, legalább egy alkalom erejéig. Félve pillantok Kyanre és már megbánom, hogy elhívtam magammal.
- Szóval nagypapád könnyű eset – nevetem el magam halványan, de gondolatban máshol járok. Mindig ilyenkor jövök rá mennyire is féltékeny típus vagyok, habár most nincs okom a féltékenykedésre. Sok barátnője volt már Kyannek és mindet egytől egyig ki nem állhattam, habár ezt sosem hoztam a tudtára, de biztosan lejött neki a dolog.
- Akkor sem fogadok el tőled pénzt, Kyan – mondom neki kimért, ellentmondást nem tűrő hangon. A tekintetem szigorú, mikor ránézek. Valahogy megoldom, hogy elmehessek Thaiföldre, maximum, ha most nem jön össze, akkor majd egyetem után, de el kell mennem oda mindenképp. – Én meg nem akarlak itt hagyni – a hangom szomorú, de inkább elfordulok tőle, ez nem az a hely, ahol erről kellene beszélni.
- A keleti nyelvek és kultúrák szakot, utána megnézhetjük van- e valami zenei is, hogy te is jól érezd magad és ne und szét a fejed, ha már voltál olyan kedves és eljöttél velem – mosolygok Kyanre és elindulok fel az emeletre, hátha megtalálom magamtól is azt a helyet, amit keresek.


















▽▲▽

i've got a war in my mind
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ₰ Harry Styles

Hozzászólások száma : 83

▽ Munkám : ₰ láblógató szakember

▽ Szexualitás : ₰ hölgyeken legeltetem tekintetem




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 22, 2015 9:03 pm
Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee



Egyetem
never say never


Haylee. Egyes embereknek csak egy különleges név, másoknak már arc is társul a megnevezéshez és akadnak olyanok, akik bírjak a legjobb barátnőmnek a búráját és olyanok is, akik ki nem állhatják. Bárhogy is legyen, nekem ez a két szótagból, 6 betűből álló női név sokkal, de sokkal többet jelent, mint bárkinek ezen a Földön.
Sose hittem azt, hogy egyszer Ő lesz a legfontosabb személy az életemben, hogy bármit megtennék csak azért, hogy boldognak lássam, mert egyszerűen nem ilyennek ismertem magam. S ekkor beállított ez a nőszemély az életembe, azóta pedig nem hajlandó elhagyni, de nem is akarom. A mi múltunk már történelem, a jövőnk pedig továbbra is közös marad, mert miért engedném el a kezét? Ha kell, Thaiföldig megyek utána, vagy elkergetem, igen, az lenne a legjobb, mert akkor nem foglalkozna a szüleivel és végre a saját útját járhatná. És, ha őszinte akarok lenni, márpedig ez a legnagyobb erényem a többi ötmillió között, akkor meg kell mondanom, hogy sokkal jobban elviselném, ha odamenni mintsem Londonba. Nem szeretem látni azt, ahogyan az apja és az anyja adogatják egymásnak a lányukat, mintha egy kopott rongybaba lenne szabad akarat nélkül.
Az én családomban, ha ilyenek mennének már rég kitört volna a harmadik világháború, mert egyszerűen egyikünk sem olyan, aki a szenvedő szerepét töltené be. Robbanna a vulkán, mindenki egyből kimondja, mi nem tetszik.
- Életmentő vagy Kyan, óh, köszönöm igyekszem. – a mondat elejét az Ő hangszínében mondtam ki, míg a második felét már a sajátomon. Az egyszerű köszönöm szépen is megfelelt, de szeretek vele kötözködni. Csak szeretem húzni az agyát, mert amikor felidegesíti magát megjelenik egy igazán furcsa vonal a homloka közepén, ami pedig minden pénzt megér.
Na, jó Kyan! Most már befejezheted, ez nem a te napod, hanem a barátnődé. Ne menj az idegeire. Majd ráérek arra később is, így van? Így bizony.
- Nem tudom, mi lenne a fájdalmasabb, ha tüdőrákban meghalnál, vagy ha most itt hagynálak egyedül szenvedni a túlbuzgó mócsingok között. – a hüvelyk és a mutatóujjamat használva vettem fel a gondolkodó pózt egy merengő tekintet kíséretében. – Hééé, azt hittem tetszik, ahogyan rajzolok. Na, nem baj csak, jössz te még az én utcámba. – jön még kutyára hó az egyszer biztos. De én teljes szívemből azt kívánom, hogy ne ilyen véget érjen a lányka élete. Meg amúgy is, szeretném, ha még sokáig keseríthetnénk egymás életét és még az is menő lenne, ha egyetem után is együtt lóghatnánk. Néha az egyetem, a különböző városban való továbbtanulás teljesen elválasztja a barátokat.
- A hálaadási vacsorán az áfonyás pite és a csokis muffinok között megvitathatjátok ezt az elemi kérdést. Biztosan nagyon örülni fog neki, ha meg hozol neki valami finomságot, akkor a kedvence leszel. – a családom sose volt Haylee ellen, bár az is igaz, hogy nem rajonganak érte, de ez csak a cigizés miatt van. Nem a szülei okozták ezt, ilyen tekintetben a családom eléggé megértő.
- Engem nem érdekel a pénz tudod jól, nincs szükségem rá, ha meg így lenne nem ajánlanám fel. Meg amúgy is, inkább te használd el és így megélhetnéd az álmodat mintsem alkoholra költsem, és májcirrózisban haljak meg. – lazán vállat vonok, majd tovább haladok a művészeti egyetem asztalától egy számítástechnikáshoz. – Nem akarom, hogy elmenj LeeLee… - sóhajtok, miközben leemelek egy újabb szórólapot. – Na, mit nézzünk meg?




















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ kaya scodelario ♣

Hozzászólások száma : 149

▽ Munkám : ♣ tanuló ♣

▽ Szexualitás : ♣ heteroszexuális ♣




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Pént. Márc. 20, 2015 7:48 pm
Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee



university of amsterdam

kyan pepijn && haylee saintmort


« nyíltnap. »
Mikor egy kapcsolatról beszélnek az emberek azt mondják, hogy a barátság zónából a legnehezebb túllépni és összejönni. Sokan nem akarják ezt a barátságot tönkretenni szerelemmel, amit teljes mértékben meg is tudok érteni, mivel én is így vagyok vele. Még nehezebb a dolog, ha az illető tíz éves korod óta a legjobb barátod és minden dolgot együtt éltetek át. Kyan előtt konkrétan nincsenek titkaim, nincs rejtegetnivalóm, amit eldugnék mélyen a felszín alá, hogy Ő ne láthassa. Még azt is tudja, mikor kell menstruálnom, sőt hogy őszinte legyek Ő még jobban tudja, mint én. Néha hajlamos vagyok megfelejtkezni a dologról. Aztán Ő volt az első, akinek elmondtam tizenhét évesen, hogy elvesztettem a szüzességem, ott volt velem az első csókomnál, az első kapcsolatomnál, az első szakításomnál. Mindig ott volt a háttérben, sosem hagyott cserben és tudom, hogy soha nem is fog, ám félek, én leszek az, aki csalódást okoz. Sok dologgal lehet csalódást okozni másokkal, azzal, hogy otthagyod őket, hogy a világ másik felén élhess és akár azzal is, hogy elmondod neki, hogyan is tekintesz rá. Talán átvágva érezné magát. Sokszor mondtam már Kyannek, hogy szeretlek, de nem tudja, hogyan gondolom, valóban mostanában már elhallgatom ezt a szót előtte, mivel más értelmet nyert számomra, így jobbnak látom nem kimondani hangosan.
- Köszönöm szépen – ölelem meg Kyant jó szorosan. A szemem csillog, mikor elszakadok tőle és a muffinra nézek. Ugyan nem szoktam reggelizni és még ma sem ettem semmit és az édességeket sem tartom előnyben, de most egyszerűen nem tudok nemet mondani a kedvenc muffinomra, amit azaz ember hozott nekem, aki a legeslegfontosabb a számomra. Mosollyal az arcomon harapok bele és élvezem az ízeket. Sosem tudtam rendesen enni és ez nem attól van, hogy zavarban vagyok- e vagy sem, inkább, azaz oka, hogy nem volt, aki megtanítson. Anya sosem szólt rám, ha valamit nem jól csináltam, ahogyan apa sem. Kiskoromban sem érdekeltem őket, de először legalább még újdonság voltam, mostanra meg már csak a kis versenyük számít nekik.
- Nem fogok én tüdőrákban meghalni, nincs akkora pechem – mondom Kyannek és meghúzom a vállam. – Máshol kell kiélned a rajzból származó tehetséged, a fejfámat hagyd békén – utasítom merev arccal, komolynak tűnök, ám nem vagyok az és szerintem ezt Kyan is tudja, az évek alatt már biztosan rájött minden dologra, ahogyan kimutatom az érzelmeim. Sokszor van az, hogy az ellenkezőjét mutatom annak, amit érzek és ezt Ő is tudja, a legtöbbször tudja, ám Ő sem mágus, hogy mindig résen legyen, nem is várnám el tőle.
- Meg is mondom neki a legközelebbi alkalommal, mikor majd találkozunk, habár én vagyok az utolsó ember, akinek adna a véleményére – mondom, miközben elhúzom a számat, Kyan családja sosem bírt engem, úgy gondolják, anyám nem tisztességes módon keresi meg azt a rengeteg pénzt, míg apámat egy arrogáns brit fasznak tartják, amiben igazuk is van, ám én a szöges ellentétük vagyok. Nem kellene úgy elítélni engem, hogy nem is ismernek.
- Akármennyire is csábító az ajánlatod, Kyan, nem fogadhatom el. Van annyi pénzem, hogy egy félévet kifizessek az egyetemen, de többre nincs, viszont én nem akarlak téged kihasználni, tartozni neked, azt nem bírnám elviselni – a hangom kiegyensúlyozott és a beszédem is lassabb a szokásosnál. Általában hadarok én nehezen lehet érteni, amit mondok azoknak, akik nem beszélnek velem nap, mint nap, de ez most más. Visszafogottabb az egész beszédem. – Ha ennyiire akarod, hogy elmenjek, akkor megyek Londonba – ezúttal már mosolygok és érződik a gúny a hangomon. Tudom, hogy nem akarja, hogy elmenjek, legalábbis mindennél jobban remélem.

















▽▲▽

i've got a war in my mind
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ₰ Harry Styles

Hozzászólások száma : 83

▽ Munkám : ₰ láblógató szakember

▽ Szexualitás : ₰ hölgyeken legeltetem tekintetem




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Márc. 19, 2015 6:51 pm
Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee



Egyetem
never say never


Mindig is undorítónak tartottam azokat az embereket, akik a cigarettával akarják tönkretenni az életüket, de valahogy Haylee káros szenvedélye nem tántorított el a lánytól. Pedig én aztán nagyon rühellem a bagó füstjét, énekes révén vigyáznom kell a tüdőmre és minden egyes szervemre, mert nem szeretnék idő előtt kihullni ebből a csodálatos világból. Meg amúgy is… ha itt hagynám ezt a retkes helyet ki vigyázna az én legkedvesebb barátnőmre? Nem hagynék rá egy hangyaalmot sem, mert azért a hölgyemények nem mindig tudnak magukra vigyázni, ez alól Ő sem kivétel.
Néha erősnek mutatja magát, vagyis legtöbbször annak mutatja, de én tudom, hogy érzékeny lélek lapul a lepel alatt, ami a szüleinek köszönhető.
Én már rég kiosztottam volna őket a helyében, de nem cselekedhetek, amíg Ő nem ad felhatalmazást, pedig tudnék mondani egy két szép dolgot nekik, nem felétlenül szép hangleejtésben és megválogatott szavakkal. A fiú lány barátságok általában szerelemmel végződnek, mert az egyik fél el kezd többet érezni. Nem tudom, én nem vélekedek így róla, az biztos, hogy szeretem, mert tényleg így van, de nem tudnék másként viselkedni mellette. Érdekel mi van vele, hiányzik és sokszor úgy gondoskodnék róla, mintha tényleg a barátnőm lenne vagy valami hasonló, de ez csak testvéri szeretet. Vagy nem tudom… áh, ez nem rólam kell szóljon, neki keresünk egyetemet nem nekem. Azzal kell foglalkoznom.
- Most, ha rossz lennék azt mondanám nem hoztam, de mivel nem tudok nemet mondani neked ezért ja, hoztam muffint. – kiveszem a gitárom táskájának zsebéből a zacskót, amiben a kedvenc muffin egyvelegem található meg. Ráadásul vettem az ő kedvencéből is, mert miért ne tettem volna? Fontos számomra ez a nőszemély, még ha nem is mindig mutatom ki ezeket az érzéseket és sokszor megyek az agyára, vagy oltogatom. Mindez puszta szeretetből történik. – Szerinted? Ezt még kérdezni kell? – vigyorodom el majd felé nyújtom a papírzacskót, hogy nyugodtan kukkantson bele, nézze meg a saját szemével milyen főnyeremény is vagyok.
- Nekem aztán semmi, tudod, hogy úgy cseszed el a tüdőd, ahogy akarod. Nincs beleszólásom, de ha meghalsz tüdőrákban akkor a fejfádra egy cigis dobozt rajzolok. – komolyan beszélek, de a végén elnevetem magam. Nem szeretek komolyan viselkedni, mert az nem én vagyok. Sose veszem túl komolyan az életet, mindig találok alkalmat a nevetésre meg arra, hogy viccet csináljak bármiből, még abból is, amiből nem biztos, hogy kéne.
- Ezt mondd a nagyapámnak, szerinte a híd alatt fogom végezni a gitárommal. – nem törődöm stílusban vonok vállat, majd sóhajtva beletúrok a hosszú hajamba. Talán meg kéne szabadulnom ezektől a fürtöktől, lassan ezért is beszólnak majd otthon… - Akkor keresd meg a saját Thaiföldedet Amszterdamban, ha pedig nem sikerül, akkor fuss az álmod után. – ezt tudom neki tanácsolni még akkor is, ha nem rajongok az ötletéért. Nem akarom, hogy elmenjen, de ezt sose mondanám el neki. – Ha kell megkapod tőlem az anyagi támogatást és majd visszafizeted, amúgy is, ha híres zenész leszek nem lesz rá szükségem. – ajánlom fel miközben elmegyek egy közgázt reklámozó asztal mellett, egyenesen a zenerészleg felé, hogy elvegyek egy szórólapot.

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ kaya scodelario ♣

Hozzászólások száma : 149

▽ Munkám : ♣ tanuló ♣

▽ Szexualitás : ♣ heteroszexuális ♣




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 17, 2015 3:21 pm
Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee



university of amsterdam

kyan pepijn && haylee saintmort


« nyíltnap. »
Már nem is emlékszem arra, mikor kezdtem el cigizni. Talán tizenhárom, vagy tizennégy éves korom környékén, lényeg a lényeg már a tinédzser éveim ezzel kezdtem. Azt mondják, ha valaki egyszer elkezdi, utána már nem tudja abbahagyni, én is ebbe a kategóriába tartozom. Ám én személy szerint le sem akarok szokni. Nyugtató hatása van, elég gyakran kapom fel a vizet a semmiségek miatt és ez legalább lenyugtat. Meg mondjuk nem tekinthető semmiségnek, hogy a szüleim nem szeretnek, és csak egymással versenyeznek, hogy ki lenne jobb szülőm. Egyikük sem jó, ott kezdődik a jóság, ahol a szeretet és az nincs náluk. Régen általánosban mindig szégyelltem, mikor anya jött értem az iskolába, mert körülbelül egész Hollandia tudja Ő kicsoda. Ebben az országban legális a prostitúció, amit anyám rendesen ki is használ luxuskurva révén. Én a helyében szégyellnék annyi pénzt elkérni az ügyfeleimtől ilyen erkölcstelen dologért. Meg egyáltalán minek fizetni egy szajhának? Ha valaki dugni akar, úgyis talál valakit, aki ingyen is lefekszik vele. Édesapám pedig egy hidegvérű, kimért angol milliárdos. Érdekes egy ember, a fontossági sorrendjét kívülről fújom, mindig az első az én. Csak saját magával foglalkozik és senki mással, felőle meghalhatnék tüdőrákban sem érdekelné. Venne nekem egy drága sírkövet, koporsót és még a temetésen is anyámmal versenyezne ki vett nekem több dolgot.
Kyan előtt sosem titkoltam semmit. Olyan voltam előtte, akár a nyitott könyv. Habár természetemből kiindulva elég könnyű velem összeveszni és tartósan haragban lenni, de Kyannel a leghosszabb összetűzésünk is néhány röpke óráig tartott. Annyii mindent éltünk már meg együtt ez alatt a kilenc év alatt, hogy azt szavakba önteni nem tudom. Sokszor elgondolkoztam már azon, hogy milyen lesz, ha már nem leszünk itt egymásnak és ez a gondolat egyre gyakrabban feketíti be az elmém. Már nem tudok mit tenni ellene csak felkészülni a legrosszabbra.
- Hoztál muffint? – csillan fel a szeme és úgy nézek rá, mint egy nyolc éves kisgyerek a számára a legcsodálatosabb emberre. Nem szoktam sok édességet enni, kifejezetten utálom őket, mivel könnyen elhízok, de a sütiknek sosem tudok nemet mondani. – Milyen muffin? – kérdezem, és csak reménykedni tudok benne, hogy csokis meggy darabokkal a közepében. Kyan mindent tud rólam, hogy milyen ételt hogy eszek, mit hogy szeretek és ezekre általában figyel is, ha éppen egy kis időre hátat fordít a szétszórtságának.
- Most már megint mi a baj azzal, hogy cigizem? – kérdezem tőle, miközben megforgatom a szemeim. Én azt az elvet vallom, hogy ez az én életem és úgy baszom azt el, ahogyan én akarom. Ha azt mondom, hogy dohányzom életem végéig, akkor azt teszem, és ebbe még az sem szólhat bele, azaz ember, aki a számomra a legfontosabb, ez esetben Kyanről van szó.
Újból megforgatom a szemem a hercegnő megszólítására. Hízelgő, hogy így szólít, ám mégis gúnyosnak tartom. Mikor kisimítja azt a tincset az arcomból kissé beleborzongok, de nem olyan látványosan, hogy ezt Ő is észrevegye, halványan rámosolygok, majd elnézek az irányából.
- Nem vagy te csöves zenész – mosolygok rá és megsimítom a karját, miközben megigazítom a táskám a vállamon. – Tudom, hogy mivel akarok foglalkozni, de nem tudom, itt milyen lehetőségek vannak rá. Ez Amszterdam, nem pedig Thaiföld.

















▽▲▽

i've got a war in my mind
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ₰ Harry Styles

Hozzászólások száma : 83

▽ Munkám : ₰ láblógató szakember

▽ Szexualitás : ₰ hölgyeken legeltetem tekintetem




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 16, 2015 8:48 pm
Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee



Egyetem
never say never


A nagymamám szerint kora reggel rettenetesen hasonlítok a nagyapámra, Ő sem szeretett sose korán kelni attól meg egyenesen a falra mászott, ha nem kapott kávét. Tehát a két ’legjobb’ tulajdonságomat a drágalátós nagyapámtól örököltem, nyugodjon békében az öreg. Hiszen nem volt Ő rossz ember, csak szerette másmódon véghezvinni az ötleteit és mindenhez eltérően állt hozzá. Én nagyon bírtam, sokszor órákon keresztül ültem mellette és hallgattam az anekdotáit az életéről, nagyszerű volt s néha még most is szívesen odaülnék mellé csak már nincs lehetőségem rá.
Ja, és arról se felejtkezzünk meg, hogy a nagyszerű tulajdonságok mellett, amik közé tartoznak a kedvesség, jó képűség, önzetlenség és szerénység, valamint ezek társai, mást is örököltem az anyai ágról. A régi képeket elnézve kiköpött hasonmása vagyok a néhai nagyapámnak, csak épp annyi a különbség, hogy a szemünk színe nem egyezik, azt az egyet örököltem a fatertól. Legalább valamit, értitek. Na, nem mintha bánnám azt, hogy nem sok jutott abból az ágból, mert ha megnézzük elég érdekes ábrázatú emberekkel találkozni ott, és egy zenei előadónak, amilyen én is vagyok nem biztos, hogy a hasznára válna az a groteszkség, ami abba a családba uralkodik. Oké, oké, most már tényleg nem hordom lefelé a családom átlagát, bár az tény, hogy nem a szépségükért híresek a szüleim. Sokkal inkább a pénz miatt és azért, ahogyan azzal bánnak. Én nem tudnék ennyire jól teljesíteni ebben a munkában, ezért inkább utcazenésznek álltam. Szegény én? Dehogy, még ugyan jó!
- Talán, ha nem ittál volna bele a kávémba megkaphattad volna az egyik muffint, de így… - biggyesztem le az alsó ajkamat csalódottan, amiért kávé nélkül maradtam. Úgy érzem most magam, mint egy kisgyerek, akinek elvették a kedvenc plüss maciját és nem adják vissza. Nem baj csak Haylee, jössz te még az én utcámba! – Ugyanúgy, ahogy te eltudod szívni egymás után a cigarettákat. – öltök rá játékosan nyelvet, majd a meleg pohár után kapok és a maradékot gyorsan legurítom a torkomon mielőtt bemennénk a nyíltnapra.
Amúgy nem értettem miért hív el magával, tudja nagyon jól, hogy ha én is itt vagyok az nem a nézelődésről fog szólni, hanem egy hirtelen tábortűzre kerül sor. De hát Ő tudja, meg amúgy sem értem. Miért nem jó neki az az egyetem, ahová én járok? Meg minek sietnie? Ha nem tudja, akkor kísérletezzen, legalábbis én azt tenném a helyében, semmi mást.
- Nem fogok többé, ígérem hercegnő. – cukkolom kisimítva egy hajszálat a szeméből mielőtt felpattanna mellőlem, és én is ugyanígy tennék. A hátamra kapom a gitártokot, amiben a gitárom pihen és követem a főnökasszonyt. Ez az Ő napja, én pedig azért vagyok itt, hogy támogassam.
- Azéért ne essünk túlzásokba. Még mindig bomba formában vagyok. – vigyorgok rá átlépve az egyetem küszöbét, már most félek ettől az egésztől. Mindenki fejvesztve fog rohangálni, szórólapokat és miegymást fognak a kezünkbe nyomni. – Amúgy meg… ha nem tudod még mire menjél attól még nem kell tucatbölcsésznek lenned. Remélem valami rendeset választasz, és igen, ezt pont én mondom, aki csöves zenésznek készül.


















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ kaya scodelario ♣

Hozzászólások száma : 149

▽ Munkám : ♣ tanuló ♣

▽ Szexualitás : ♣ heteroszexuális ♣




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 16, 2015 3:43 pm
Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee



university of amsterdam

kyan pepijn && haylee saintmort


« nyíltnap. »
Úgy érzem rossz ötlet volt idehívnom Kyant. Nem fogok tudni arra koncentrálni, amiért eljöttem. Az lenne a dolgom, hogy körülnézzek az egyetemen, megnézzem azokat a szakokat, amelyek érdekelnek és döntsek. Döntsek, hogy maradok- e Amszterdamban, vagy megyek tovább Londonba, de én mint már oly’ sokszor is közöltem a szüleimmel egyik helyet sem akarom. Ha Thaiföldre akarok menni, akkor saját pénzből kell finanszírozni a tovább tanulásom. Nem tudom, hogy kapnék- e rá pénzt apától, vagy anyától, vagy elegendő- e lenne rá a diákhitel.
Ahogy végignézek Kyanen elkönyvelem magamban, hogy megint hozta a formáját: borzos, hosszú, göndör haj, egyedi stílus. Ezek azok a dolgok, amelyekkel le tud venni a lábamról. Egyszerűen imádom, de akkor sem mondhatom el neki. Ha mégis úgy akadna, hogy elmennék Thaiföldre talán a búcsúzáskor közlöm vele az érzéseim. Akkor már úgysem látnánk többet egymást, nem kellene mitől tartanom, nem veszíthetem el, mert elveszítettem. Viszont ha Londonba megyek is ugyanez az ábra, eddig is rengeteg időt töltöttem a brit fővárosban, de akkor hazajöttem pár héten belül. Nem is tudom, melyik országot mondanám igazán az otthonomnak. Anglia lenne az, vagy netalántán Hollandia? Egyik helyet sem érzem teljesen az otthonomnak, de ha választanom kéne, inkább az utóbbi mellett döntenék, ahol is felnőttem és ahol ott van Kyan.
- Csak nyugodtan, de ha már tettél egy röpke kitérőt a Starbucksba nekem is hozhattál volna valami finomságot – mosolygok rá és kiveszem a kezéből a kávéját. Hatalmasat kortyolok bele, majd gyorsan lenyelem. Még forró, hihetetlenül forró, megégette a szám és végig a nyelőcsövem is. Visszanyomom a kezébe az italt és fanyarú, már- már szinte nevetséges képpel pillantok vissza rá – Hogyan tudod te ezt meginni? – teszem fel a kérdést és úgy nézek rá, mintha csodálnám. Valójában csodálom is, de nem emiatt a „különleges képességének” az okából.
Sokszor elgondolkoztam, hogy milyen szívesen lennék a helyében. Van külön lakása és nekem az Ő családja mindig azt az idilli képet festette le, amiben én is élni szeretnék, még ha ez belülről nem is úgy van. Még mindig jobb, mint az én luxuskurva anyám, mondjuk, áldom azért a sorsot, hogy nem pornós és akkor az egész világon az ő nemi szervét nézné minden perverz alak. Aztán ott van apám, egy igazi kifinomult, beképzelt brit úriember, aki pénzben fürdik. Ám szeretetet egyikőjük sem biztosított számomra az évek alatt.
- Jajjj ne szólj már be! – nézek rá mosolyogva, majd beleszívok egy utolsót a cigimbe, mielőtt elnyomnám a csikket. Ha igazán ki akarnék vele baszni most biztosan rágyújtanék még egyszer, de azt későbbre tartogatom. Be kell osztani a maradék cigarettám a nap többi részére, mivel már nem sok szálam maradt.
- Tudom, hogy ilyenkor mindig nyűgös vagy. Máskor kétszer is meggondolom, elhívjalak- e magammal bárhová is délelőtt – mondom neki és ezzel egyhuzamban felállok a padról és felveszem a vállamra a táskát. – Menjünk be – jelentem ki és elindulok be a University of Amsterdam főépületébe.

















▽▲▽

i've got a war in my mind
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ₰ Harry Styles

Hozzászólások száma : 83

▽ Munkám : ₰ láblógató szakember

▽ Szexualitás : ₰ hölgyeken legeltetem tekintetem




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 15, 2015 9:31 pm
Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee



Egyetem
never say never


Nekem sosem volt problémám azzal, hogy kiválasszam milyen jövőt akarok magamnak, nem kellett sokat gondolkodnom azon hová felvételizem a gimnázium után, mert a szemem előtt lebegett mindig.
Az embereket akarom szórakoztatni, énekelni akarok és fellépni talán még a színművészetit is megkockáztatnám, ha tudnám, hogy elrontanék minden komoly szerepet, nekem nem mennek ezek, hamarabb öltözök be bohócnak, mint ügyvédnek. Pedig az apám díjazná azt az ötletet, ha ingbe, nyakkendőbe meg férfi kisestélyibe kéne járnom naponta a melóba. Nekem ez nem menne, egyáltalán nem, mert nos… Utálom a nyakkendőket, olyan utálatosan szűknek érzem magam tőle a világot pedig én aztán szeretem a szabadságot, így sikerült az, hogy ahogyan befejeztem a sulit egyből fogtam magam és futottam a saját lakásomba. Igen, végre büszkélkedhetek a remekül felújított lakásommal, amit még nem igazán volt időm rendesen beavatni, de ami késik, az nem múlik.
Most viszont sokkal fontosabb dolgom akad, Haylee-nek szüksége van rám én pedig szokás szerint elkések.
Nem tehetek róla, egyszerűen nem jut időm mindenre és mindenkire, főleg nem olyankor mikor minden napom be van táblázva, és alig kapok két szabad percet, hogy egyek. Utálom mikor ennyire éheznek a zenészekre, mindenki most akarja rendezni a különleges darabját és ilyenkor ölnek értünk. Egyik próbáról járunk a másikra, mert kell nekik a hangunk.
Másnak még éjjel volt mikor én felkeltem, hat órakor általában a másik oldalamra fordulok át nem pedig a cipőmet húzom, hogy fél hétre odaérjek a próbára. Így hát nem csoda, hogy alig negyed tizenegykor két erős kávéra van szükségem a Starbucksból, ami miatt még a késést is megengedem magamnak. Vagy megérti vagy nem, de ha már a kísérőjét kell játszanom akkor hozzám igazodjon, ne pedig én hozzá.
Mikor meglátom messziből a bagós fejét csak sóhajtok, és kihúzom a fülemből a zenét így mire odaérek hozzá már nem visszhangzik a fülembe az utolsó dallam.
- Szia bagóska. – ülök le mellé hátravetve a fejemet, hogy élvezni tudjam a reggeli napsütést. Fogalmam sincs mikor fogok ma ágyba kerülni, de egy biztos: már most hívogat a szívszerelmem és szívesen hagynék mindent és bumm. – Semmi gond, igazán nincs más dolgom és amúgy is jól jön a pihenés. Sajnálom, hogy késtem, muszáj volt kávéért mennem. – most még ahhoz is fáradt vagyok, hogy kitépjem a szájából azt a rohadt cigarettát és eldobjam a messzibe. Hajamba túrok majd felé nézek.
- Dobd már el azt a hülyeséget, menjünk és nézzük meg ezt az egész hercehurcát. – morgok kettőt, majd elővéve az egyik kávémat kezdem el iszogatni. – Bocs, már hajnal óta ébren vagyok és tudod jól mennyire utálok 12 előtt felkelni.  

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ kaya scodelario ♣

Hozzászólások száma : 149

▽ Munkám : ♣ tanuló ♣

▽ Szexualitás : ♣ heteroszexuális ♣




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 15, 2015 7:43 pm
Tárgy - university of amsterdam - kyan&haylee



university of amsterdam

kyan pepijn && haylee saintmort


« nyíltnap. »
Rengeteg nyíltnapon voltam már Angliában és Hollandiában is, de egyik egyetem sem tetszett igazán. Valami olyan szakon szeretnék elhelyezkedni, ami a Keleti kultúrákat tanulmányozza, de csak úgy tudnám meg részletesen a dolgokat ezzel kapcsolatban, ha a saját szememmel látnám. Minden álmom, hogy Thaiföldre mehessek továbbtanulni és lenne is rá pénzünk bőven, de tudom, hogy sem apám, sem anyám nem fizetné ki nekem az egyetem költségeit és az, hogy egy olyan országba felvegyenek államilag finanszírozottra, úgyhogy külföldi vagyok szinte egyenlő a lehetetlennel. Ám van valami, vagyis inkább valaki, aki visszahúz. Nem akarom itt hagyni Kyant. Ugyan rengeteg időt töltök Londonban, távol tőle, de olyankor tudom, hogy visszatérek, de ha elmegyek Thaiföldre nem jövök vissza többé csak látogatóba az ünnepekkor. De akkor sem az összes ünnepen, az egyiket itt tölteném anyámnál, míg a másikat apámnál.
Sokat gondolkodtam azon is, hogy odamenjek tanulni, ahova Kyan is jár, de a művészeti nem nekem való. Neki csodálatos hangja van, míg nekem semmihez sincs tehetségem. Mondjuk, elvileg tudok rajzolni, de nem szeretem csinálni, nem tudok megülni a seggemen órákig, hogy elkészítsek egy rajzot meg abból amúgy sem lehet szerintem rendesen megélni.
Sorra járom a nyíltnapokat, az utolsó egyetem, amit kihagytam a University of Amsterdam. Sosem gondoltam volna, hogy ide is el fogok látogatni, mivel nincs messze tőlünk és túl híres az egész suli és én meg nem bírom a nagy tömeget. Jobb szeretek egyedül lenni Kyannel, de azoknak az időknek már vége.
Itt állok az egyetem előtt és az órámra pillantok. Reggel tíz óra tíz perc. Késik. Mondjuk mit is vártam tőle? Férfiból van és tudom, hogy a pontosság egyik férfinak sem az erőssége. Leülök az egyik padra, ami a legközelebb van a bejárathoz és a táskámban kezdek kutakodni. Kétségbeesetten keresem azt a doboz cigit, amit beledobtam az indulás előtt. Már éppen kezdek megijedni, hogy az emlékezetem csal velem és otthon hagytam, mikor is a kezembe kerül. Kiveszek belőle egy szálat és rágyújtok. Kyan nem dohányzik és nem is kedveli túlzottan, illetve néha abban reménykedem értem is aggódik, hogy ennyit elszívok, de ez szép álom.
Beleszívok a cigimbe, majd letüdőzöm. Türelmesen ülök a padon, mikor meglátom Kyant közeledni. Az arcomra egy hatalmas mosoly kúszik fel és integetek neki még mielőtt ideérne.
- Szia – egyszerűen nem tudom levakarni azt a vigyort az arcomról, de nem is erőlködöm, legjobb barátok vagyunk, hiheti azt, hogy örülök neki, mert tényleg örülök neki. – Köszönöm, hogy eljöttél velem, már a könyökömön jön ki ez a sok nyílt nap – forgatom meg a szemem, majd beleszívok még egyet a cigimbe.
- Elszívom és mehetünk be, jó? – kérdezem, ebből a szempontból nem tűrök ellentmondást. Megpaskolom a mellettem lévő helyet ezzel jelezve neki, hogy üljön le nyugodtan.

















▽▲▽

i've got a war in my mind
Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: university of amsterdam - kyan&haylee


















Vissza az elejére Go down

university of amsterdam - kyan&haylee

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: Arhivált játékok-