Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Wyatt & Sorange

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Márc. 18, 2015 9:53 pm
Tárgy - Re: Wyatt & Sorange




jó testvéri iszony


A húgom mégis csak a húgom, bármit is tett, az már nem fontos, itt van, most, velem, egy nyamvadt klubbam az igaz, de itt van, és végre láthatom. Biztonságban van így már, eddig volt abban, az alatt a két hét alatt bármi megeshetett volna, de nem történt semmi szerencsére. Ha történt volna vele valami, már rosszul lennék, és magamat okolnám, meg apámat, de őt aztán nagyon, hogy miért volt olyan felelőtlen, hogy így hagyta lelépni a lányát és fel sem tűnt neki, mert ez aztán a felelősség. Felhúzom magam, rohadtul.
- Szóval akkor most még telefonod sincs? De én annyiszor kerestelek, és nem egyszer mondtam apának, hogy kihozlak ide titeket egy kicsit kikapcsolódni a szünetben, de azt mondta, hogy titeket ez nem érdekel. Pedig akkor tudtad volna, hogy hol lakom. - igen ezt nem is értem egészen. Itt voltam, végig, hívtam őket, akkor már előbb kiderült volna, hohy mi a fene folyik otthon. Adélal tudtam beszélniy csak neki ugye nem mindig lett volna jó, mert a betegségével küzdöt. Egy igazi harcos, én már feladtam volna, hogyha a helyében vagyok, mert bem bírom az ilyen dolgokat. Viszont Sora nem is akart velem beszélni elvileg, bár már kezdek ebben is kételkedni. Lehet csak apu mondta ezt, hogy ne mondhassa el?
- Ez komoly?! Ezt nem tudom elhinni, egyszerűen nem... - nem értem ezt, hogy gondolta, mikor ismeri nagyon jól az ő barátnőjét, és a szüleit is. Meg kellett volna engednie neki, és nem tiltania. Egyébként is, ami tiltott azt jobban szereti mindenki, sokkal jobban akarják, mint azt, amit engednek. Ezt apánk az én példámból is megtanulhatta volna, hiszen megtiltotta, hogy ezt "szakmát" válasszam, de engem csak jobban vonzott, mint gondolta volna, és lám csak. Itt vagyok Anglia fővárosában, és modell vagyok. A húgom is tiltotta és itt van, velem. A szó viszont a lakótársamra terelődik, és a barátnős mondatán felnevetek. - Brian nehezen lehetne a barátnőm. Egy szakmában dolgozunk, de az igaz, hogy nagyon fontos nekem. - csak ennyit tudok neki mondani róla, mert amint Brian-re gondolok a szívem hevesen dobban párat, merr azonnal a mosolygós pofija ugrik be. Ah istenem, felkavar ez a srác, felkavar bennem mindent és nem tudom, hogy mondhatnám meg a húgomnak, hogy nem a barátnőm, pedig jó lenne, ha lehetne valami olyasmi, mert én azt szeretném. Nem vagyok buzi, tudom, hogy nem, de nekem ő kell, nem egy éjszakára, vagy kettőre...
- Nem, nem hagyom, hogy magával vigyen, megígérem! - tudom, hogy ezt nem biztosan tarthatom be, de egyszerűen nem akarom elengedni, nem hagyhatom, hogy apa úgy bánjon vele, mint egy rongybabával, amit pakolgathat ide-oda, azt tehet vele, amit akar, mindenféle következmény nélkül, mert ez nem igaz. Nem teheti ezt, és meglesznek a következményei annak, amit tett, mégha nem is hiszi el most még, mert nem tudja. - Ajaj, ez már rosszul kezdődik. De hallgatlak. - most mi lesz? Bevallja, hogy útközben stoppolgatott és mindenkit megölt aki felvette? Vagy mi lesz? Mondjuk azért ennyire drasztikusnak nem kellene lennem...
- Nem, nem. Én alszom a kanapén a tied a szobám. Maximuk ha nagyon kényelmetlen bekuncsorgok Brian-hez. - vonok vállatt, mintha nem érdekelne a dolog, pedig igen, tetszene, ha a kis vigyorival aludhatnék, de az is biztos, hogy akkor nem bírnám ki, hogy ne öleljem magamhoz, és ne merevedéssel keljek. Ez gáz, de így igaz, egyszerűen ez az igazság.




words: ××× ♦ notes: salala
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Shailene Woodley

Hozzászólások száma : 11

▽ Munkám : felszolgáló egy kávézóban

▽ Szexualitás : hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Márc. 18, 2015 8:34 pm
Tárgy - Re: Wyatt & Sorange





Wyatt & Sorange


A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest.



Sosem hittem igazán a véletlenekben, de ezt most nem tudom másképp megfogalmazni. Mi másnak köszönhetném azt, hogy találkoztam a testvéremmel, aki miatt ide jöttem? Csak éppen senki ne jöjjön azzal a szöveggel, hogy ez volt az Isten akarata, meg nem tudom mi, hiszen én már angyon régen nem hiszek benne. Talán ez nagy hiba a részemről, de semmi okot nem adott arra, hogy elhiggyem, hogy az a bizonyos valaki, aki ekkora hatalommal rendelkezik létezzen. Most csak jókor vagyok jó helyen, és így akarta a sors, hogy végre, hosszú idő után találkozhassak a bátyámmal. Semmi köze a dologhoz az isteneknek.
- Tudom és.... sajnálom. De apa elvette a telefonomat, és én nem tudom, hogy te hol laksz, hogy megkeresselek... Ne légy mérges... – Rossz ötlet volt csak úgy, szó nélkül ide állítani, de mi mást tehettem volna? Ő is pont így cselekedett volna a helyemben, szóval igazán nem lehet dühös. Semmi bajom nem esett, nem is olyan nehéz dolog egyedül lenni. Bár szívesebben lennék azért a bátyámmal már, mert egyedül lenni nagyon unalmas, meg kicsit félelmetes is. Mármint odahaz Párizsban, talán nem lenne az, de jelen pillanatban egy idegen városban vagyok, az pedig azért elég komoly. Fogalmam sincs, hogy meg fogom-e valaha ismerni Londont, vagy, hogy meg fogom-e szokni azt, hogy nagyon kevés olyan ember van, aki a franciát beszéli, de megteszek minden tőlem telhetőt. Azért az angollal sincs bajom, szerencsére megtanultam az iskolában. De azért hiányzik egy kicsit a régi otthonom, hiányzik Adél is. Kicsit fura érzés, hogy egyik testvéremtől távol kell lennem, ha a másikkal akarok elnni.
- Hogy ne menjek el a legjobb barátnőm szülinapjára. Én pedig elmentem. – felelem a kérdésre megbánás nélkül. 18 éves vagyok, ideje lenne már ha mindenki felfogná ezt. It Európában pedig ez már nagykorúságnak számít. Akkor meg igazán nem értem, hogy miért olyan nagy baj, ha néha ki szeretnék kapcsolódni, vagy ha nem csinálom azt, amit az apám parancsol. Volt 18 éve arra, hogy parancsolgasson, most már had tegyem, amit jónak látok. Mondjuk azt tettem. Erősen kétlem, hogy örült volna annak apa, ha kijelentem, hogy én bizony Londonba jövök. Képes lett volna bezárni, sőt még megkötni se, csak maga mellett tartson. Különben kinek parancsolgathatna? Adélt szereti, Ő a szeme fénye. Sokan hiszik azt, hogy engem zavar az apám és az Adél kapcsolata, meg, hogy féltékeny vagyok.... de, hogyan lehetnék féltékeny a saját ikertestvéremre? A testvérem kijelentése, hogy nem egyedül lakik, meglep. Nem is tudtam, hogy van barátnője. - Hanem kivel? Barátnőd van? – kérdem pislogva és értetlenül. Nem az lep meg, hogy a bátyámnak barátnője van, hiszen tök jó pasi meg minden.... csak olyan fura belegondolni. Én nem akarok mással osztozni a testvéremen, nem akarok majd háttérbe szorulni valaki miatt. Bár egy szóval sem említette, hogy csajjal lakik együtt, de valahogy ez a megérzésem van. Remélem, hogy rosszul érzem. Én nem akarom, hogy barátnője legyen. Általában Ő szokott az ilyesmikbe beleszólni, Ő utálja, ha pasizok – tökéletes példa erre az előbbi kis táncom azza a fickóval -, de a tudat, hogy talán barátnője van... nem, az nem lehet.
- Na és ha értem jön? Megígéred, hogy nem hagyod, hogy magával vigyen? – nézek rá könyörgő tekintettel. Van abban valami, amit mond, de azért az szerintem túlzás, hogy lecsuknák emberrablásért. Én magamtól jöttem ide, egésszen mostanáig nem is tudott az itt létemről. Ezt nyílván a rendőröknek is elmondanám, ha ilyen baromságokkal vádaskodnának. - De... mielőtt felhívod, még be kell vallanom valamit... – teszem hozzá, majd elkapok egy lelógó tincset és csavargatni kezdem. A tekintetét próbálom kerülni. Ha eddig nem volt mérges, akkor ezután biztosan az lesz. Amint megtudja, hogy pénzt is loptam. De ha nem teszem meg mégis hogyan jöhettem volna ide? Amúgy is van az öregnek bőven, nem sajnálhatja tőlem azt a kisebb összeget, ami amúgy simán lehetne az enyém is.
- A szobádat? Én nem... nem helyes ez így. Majd alszok én a kanapén. – Most hogyan rakhatnám ki a szobájából? Ennyire betolakodó azért mégsem vagyok. Főleg ha barátnője van. Vagyis nem igazán értem. Nem azt mondta, hogy a szobájukba, hanem azt, hogy a szobájába. Hát nem alszanak együtt?

••••••••••••••••••••••
SZAVAK SZÁMA:ne légy lusta a word megszámolja! SABLON: © lynn MEGJEGYZÉS:írj ide valamit!

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Márc. 18, 2015 3:12 pm
Tárgy - Re: Wyatt & Sorange




jó testvéri iszon,


Nem tudom elhinni, hogy komolyan itt van, de egyszerűen képtelen volt szólni nekem. Rosszul esik, mert a számok tudja, bár mondjuk ha apu mellett nem akart velem beszélni, akkor lehet most sem akar. De a francba, bajba is ketülhetett volna, és akkor lehet meg sem tudtam volna, hogy itt van, és nekem kellene vigyáznom rá. Nem tudom felfogni, hogy komolyan ennyire felelőtlen volt, hogy nem vigyázott jobban, hogy nem jelentkezett. Komolyan most aggódom miatta, ahelyett, hogy tudtam volna, hogy itt van. Akkor nem kellett volna aggódnom, ezerszer egyszerűbb dolgom lenne.
- Két hete? Basszus! Sora szólnod kellett volna valahogy. - haragszok rá, nagyon, de igyekszem nem mutatni, hogy mennyjre rosszil esik, hogy annyit sem érdemeltem ki, hogy jelezze, hogy itt van. Két hete!! Annyi idő alatt, már elrabolhatták volna, megverték volna, megerőszakolhatták volna, és ilyenek. Rémeket látnék? Nem! Mindenhol megesnek az ilyenek, ez alól London sem kivétel, plusz van egy olyan sejtésem, hogy nem a legjobb környéken lakik, nem a legjobb emberek között és szerintem még a kávézó sem a legstílusosabb hely. Nem tudom felfogni de komolyan. Nem azért, mert nem jut el az agyamig, mert eljutni eljut, de basszus.... nem mondta el, egyszerűen tett arra, hogy apa is, meg én is aggódhatok.
- Pontosan mit akart? Nagyoj fontos, tudnom kell, mert így nem tehetek semmit. - ingatom a fejemet, de tudom, hogy erfől nem szeretne beszélni, plusz az is tuti, hogy mindegy miért tette nem tehette volna. Kezet emelt rá. Megütötte. Kárt tett a lányában saját kezével, ártott neki, ami gustustalan és megvetendő, ezért nem fogom ezt hagyni. Ha Adélal is úgy bánik, mint vele, akkor biztos, hogy kapni fog érte. Hogyha fel nem is jelentem családon belüli erőszakért, megmutatom neki milyen is az, ha ártanak valakinek. Mondjuk nem vagyok az a fajta, de a húgaimért bármit megtennék. - Nem is azzal van a baj... tudom, hogy nem lennél, csak nem egyedül lakom. - harapok az ajkamba, ahogy eszembe kit Brian. Oh a francba ez kezd bonyi lenni. Most mit csináljak? Vegyek ki neki egy lakást, aki csak az övé, ha már úgyis annyira megy neki ez az egyedül dolog? Mondjuk nem rossz ötlet, de legalább tudnám hol van. Persze az nem lenne végleges, ha velem lakna, de az lehetne vêgleges, hogy sajátja van. De szeretném a szemem előtt tartani, figyelni őt. Az istenit ez bonyolult most már, nagyon. - Muszáj lesz, sajnálom, de muszáj lesz. Nem most, de ha keresni fog, akkor tudnia kell, hogy itt vagy, hogy ne küldjem se rám, se rád a hatóságokat, és csukjanak le engem emberrablásért. - oké, ez talán kissé drasztikus, de megeshet, hogy most is ezt teszi, hogy a zsarukkal beszél, és mivel 24 óra bőven eltelt, biztos vagyok benne, hogy Párizst és nagyjából fél Francia országot is bejárták, hogy megtalálják a húgomat. Adél szerintem tudja, amir apa is gondol, így bánthatja őt is. Ez nagyon nem jó így.
- Akkor... amíg nem tudunk jobbat megkapod a szobám, én elfoglalom a kanapét, a lakótársam meg... csak megfogja érteni... - nagyon remélem, hogy ez így van, persze nem úgy ismerem, mint aki kirakná a húgom az utcára. Csak... fura lesz, hiszen elköltöztem, végre nem kellett együtr laknom a két hölgyeménnyel és órákar várni a zuhanyra, erre most megint itt tartunk.




words: ××× ♦ notes: eljutottam ide is
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Shailene Woodley

Hozzászólások száma : 11

▽ Munkám : felszolgáló egy kávézóban

▽ Szexualitás : hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 17, 2015 10:32 pm
Tárgy - Re: Wyatt & Sorange





Wyatt & Sorange


A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest.



Valami megmagyarázhatatlan érzés az, hogy itt állok a bátyámmal szembe annyi idő után. Annyiszor töprengtem már el azon, hogy biztosan nem szeret, meg, hogy már neki sem kellek, hiszen soha nem is kereset és haza is olyan ritkán jött. De most mindez nem számít, mert itt vagyok a testvéremmel. Bár az tény és való, hogy nem így szerettem volna vele találkozni, hiszen nagyon is jól tudom, hogy mindig mennyire védelmező volt. Persze álmomban sem gondoltam volna, hogy pontosan ezen a helyen futok össze vele, ahogyan azt sem, hogy egy pasi pont velem fog majd táncolni. Bár nagyon kínosan érzem magam, mintha valami rosszaságon kaptak volna éppen rajta, mégis hihetetlenül boldog vagyok. Még az sem érdekel, hogy az első férfi lény, aki észrevett, pont olyan könnyen odébb is áll, amit a bátyámnak köszönhetek. Ha nem jön ki tudja mi lett volna ebből a táncból... a hideg fut végig a hátamon a gondolattól, hogy akár bajba is kerülhettem volna, hiszen annyi mindent hallani a tévében, meg a rádióban. Hajlamos vagyok a bolhából elefántot csinálni. Most már mit sem számít, hogy mi lett volna, ha, hiszen semmi sem történt. Csupán csak annyi, hogy itt vagyok a bátyám karjaiban és ez elképesztő boldogsággal tölt el. Amikor kapok egy puszit a fülem mögé, egy kis ideig újra annak a kislánynak éreztem magam, aki voltam, sőt vagyok a Wyatt szemében. És ami vicces, hogy szeretnék az a kislány lenni, még csak egy kis ideig. Szükségem van a bátyámra és arra, hogy vigyázzon rám...
- Holnap lesz két hete. – felelek őszintén a kérdésére, majd lesütöm a szemeimet, csak, hogy ne kelljen látnom azt, hogy talán válaszom után dühös lesz rám. Én tényleg akartam Őt látni, már aznap mikor ide értem. De annyira fogalmam sem volt, hogy mi tévő legyek, hogy hogyan tovább. Egyszerűen megrémültem a tudattól, hogy egyedül vagyok egy idegen városban és még csak az sincs, akitől segítséget kérhettem volna a bátyám megtalálásában, hiszen senkit sem ismerek. Szóval tényleg nem tehetek arról, hogy így alakult, nem akartam ennyit húzni az időt, elvégre is miatta jöttem ide, na meg persze, hogy szabaduljak az apámtól. Csak egyedül Adél hiányzik, de neki talán az a legjobb, ha otthon marad. Nem bánom, hogy elárultam az apámat, nagyon is megérdemelné, hogy mindenki megtudja, hogy milyen ember is Ő. Csak éppen még az is félelemmel tölt el, ha csak rá gondolok. Gyűlölöm Őt. - Azért, mert mindig azt kellett volna csinálnom, amit Ő akar, Ő pedig sosem engedett semmit, és... mindig hozzám ütött, ha valamit nem úgy csináltam... Soha többé nem megyek vissza oda! – utálok erről beszélni, utálom azt, hogy ilyen apám van. De muszáj tudnia Wyatt-nak, hogy ki az az ember, akinek bizalmat ad. Azt azonban nem akarom, hogy miattam veszekedjen vele, vagy valami. Csak azért mondtam el, hogy megértse, hogy miért vagyok itt, hogy miért akarom, hogy megengedje, hogy vele maradjak. Mert odahaza előbb vagy utóbb bediliznék attól a fogságtól, amiben tart. - Tudom, és... megígérem, hogy nem leszek útban. – az ajkam mosolyra húzódik az örömtől és hírtelen megfeledkezek arról, hogy hol is vagyunk, meg már az sem tűnik fel, hogy ordítanunk kell egymással, csak, hogy értsük a hagos zenétől, hogy mit mond a másik. Mint valami kis gyerek, összeütöm a tenyeremet és szögdécselni kezdek, majd nyomok egy puszit a testvérem arcára. Nem ijedek meg attól amit mondott, hogy ez nem végleges, hiszen tudom, hogy ezek után sosem küldene haza, és az utcára sem rakna ki. Az igaz, hogy az utóbbi néhány évben elég ritkán találkoztunk, elég sok mindent nem tudok róla, de ismerem azért annyira, hogy biztos vagyok néhány dologban. - Ne! – rázom meg simét a fejemet és még csak gondolni se akarok, hogy mi lesz, ha megtudja, hogy ide jöttem. Pénzt loptam el tőle, amit aztán tényleg nem merek elmondani Wyatt-nak. Na arra aztán tutira kiakadna rendesen. – Ő nem aggódik értem, nem is szeret... sosem tudhassa meg, hogy itt vagyok. Nem akarom, hogy értem jöjjön és elvigyel. Kérlek... – megfogom a kezét és könyörögve nézek rá. Nem is értem, hogy eddig, hogy nem értesítette apa aŐt arról, hogy elszöktem. A rendőrséget viszont nem vagyok benne biztos, hogy nem kereste fel. Bár azt kétlem, hogy az eltűnésem miatt, annak maximum csak örülne. Sokkal inkább azon van a lényeg, hogy meglopta a saját lánya. Ez pedig nem épp úgy van. Csak elvettem azt, ami nekem is jár. Az meg nem ugyan az, ezt mind tudjuk.
- Egy hotelban lakom, nem olyan túl messze innen. – Ezt amúgy biztosara azért mégsem tudom, csak úgy mondtam valamit, hiszen taxival gyerekjáték volt eljutni ide. Gyalog meg... hát talán egy kicsivel több időmbe telne.

••••••••••••••••••••••
SZAVAK SZÁMA:ne légy lusta a word megszámolja! SABLON: © lynn MEGJEGYZÉS:írj ide valamit!

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 17, 2015 7:36 pm
Tárgy - Re: Wyatt & Sorange




jó testvéri iszon,


A húgom és én... nem tudom most ki van velünk, mert egy ideje keresem vele a kapcsolatot, próbálom felvenni vele, de ő csak elutasított mindig, de persze ezt sem volt hajlandó a szemembe mondani, egyszerűen csak apával mondatta meg. Nem érzem fairnek ezt a dolgot, nem tudom elhinni, hogy azok után itt van, velem. Nem tudom miért jöt ide, hogy mit akar most tőlem, és hogyha irt van miért nem szólt, de ez szarul esik. Nem tudok mit mondani. Rossz, hogy annyira nem voltam méltó, hogy azt mondja nekem, hogy figyelj, itt vagyok, meg beszélni sem akartam veled, de mindegy. Épp szexuálisan felhívok egy pasit nyílt terepen, szóval szia. Jó tudom, hogy ennek nagyoj nem örültem volna, sőt, nagyon haragudnék rá, de ez mégiscsak jobb lenne, mint a semmi. Mert én végig azt hittem, hogy otthon van apával biztonságban, erre nem. Itt van, Londonban, és én nem is tudtam róla, pedig így nekem kellene vigyáznom rá.
Csend, hatalmas csend, aztán rámveti magát, szorosan ölelem, jelezve, hogy nagyon örülök neki, mêg egy puszit is nyomok füle mögé, a hajába, ahova mindenhova szoktam adni mikor megölelem. Annyira örülök, hogy itt van, de attól még rohadtul aggódom miatta már most. Eddig csak azért nem aggódtam, mert azt hittem apa megvédi, hogy apa vigyáz rá, erre.... itt vagyunk, mindketten egymás karjaibam, és ő sír, én meg nehezen tartom magam. Jól kezdődik ám ez az este, nagyon, de nem baj. Itt van, egyben, nem.esett baja, azt a faszit is eltávolítottam tőle és ennél nijcs fontosabb.
- Jól van, elnézem, nincs semmi gond, de mióta vagy itt? És... te is hiányoztál nekem hugi. - simogatom meg arcát, ahogy letörlöm a könnyeket az arcáról. Istenem, el sem tudom hinni, hogy itt van, velem, de akkor is. Nem tudom elhinni, hogy ez komolyan megtörténik velünk, hogy itt van, velem, én pedig boldogan fogadom, de mégis aggódással. - Hoogy, mi? Hányszor, miért? - azonnal elfog a bűntudat, hogy ő az, aki az én kis húgocskám, valaki meg meri ütni. A legjobban az fáj, hogy apánk tette, akire bíztam, akire hagytam, hogy vigyázzon rá, mert azt hittem, hogy vele biztonságban van. Erre most közli velem Sorange, hogy nem volt vele biztonságban, mert apa saját két kezével bántotta a lányát. Én nem tudnék kezet emelni senkire, akit szeretek, nemhogy a saját véremre. Rosszul vagyok apától ezek után. - De ugye tudod, hogy ez nem végleges megoldás? - kérdezem gyorsan, mert ez nem egy biztos dolog. Az, meg, hogy hova rakom... egy igen jó kérdés. gondolom megkapja a szobámat én meg alszom a kanapén. Vagy... bemászom Brian mellém oh istenem, jó is lenne, na de na, erre nem gondolok, most nem a húgomra kell figyelnem most.
- Rendben. Most még nem szólok neki, de egyszer el kell mondanom neki a dolgot, mert attól még biztos, hogy aggódni fog érted, bármi is történt. - próbálom neki elmagyarázni, mert tudom, hogy nem akar visszamenni, hogy szeretne itt maradni, és én is szeretném, ha ezek után itt lenne velem. - És most hol is laksz? - nagyon fontos kérdés, nekem tudnom kell.




words: ××× ♦ notes: ne haragudj, hogy eddig tartott, közbejött valami
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Shailene Woodley

Hozzászólások száma : 11

▽ Munkám : felszolgáló egy kávézóban

▽ Szexualitás : hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 17, 2015 2:39 pm
Tárgy - Re: Wyatt & Sorange





Wyatt & Sorange


A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest.



Most, hogy végre Londonban vagyok, távol az otthonomtól, az apámtól, teljesen felszabadultnak érzem magam. Mintha új ember lennék. Pedig mindössze csak a helyszín ami megváltozott, na meg a körülmények. Én ugyanaz a lány maradtam, aki képes a saját árnyékától is megjedni, aki egyedül semmire sem menne. Pontosan ezért... ezért van szükségem a bátyámra. Nó, meg persze hiányzik is. Nagyon. De talán már csak napok kérdése, és kitalálok majd valamit, hogy hogyan találkozhatnék vele. Még az sem fog érdekelni, ha úgy kezel mint egy kislányt, ha beleszól az életembe. Csak had lehessek egy kicsit vele. Már nagyon régóta nem is tudom, hogy milyen érzés az, ha számíthatsz valakire, ha beszélhetsz valakivel, aki úgy hallgat végig, hogy tényleg érdekli, amit mondasz, és nem csak úgy tesz, mintha számítana bármit is a nyavalygásod.
Gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire meglep, amikor megpillantom testvéremet, aki miatt Londonba jöttem. Még az sem számít, hogy bele köpött a levesembe, hogy elüldözte melőlem az első olyan férfit, akihez ennyire közel kerültem, bár az igaz, hogy egy szót sem váltottunk egymással, a nevét sem tudnám megtippelni, hogy mi lehet, vagy, hogy egyáltalán milyen nyelven beszél, vagy valami. Csak egy srác, aki inkább békén hagy, csak ez a csodálatos béke megmaradjon. Azt hiszem, hogy jobb is, nem akarok balhét sem, nekem annyit nem ér az egész. Jelen pillanatban semmi más nem számít, csak, hogy olyan hosszú idő után végre itt áll előttem a bátyám és nem csak az agyam szórakozik velem, mert tényleg Ő az. Azt hiszem, hogy ezt hívják úgy, hogy mázli... vagy csak a véletlen műve. Ki tudja? Miután csak hosszasan bámuljuk egymást, mintha még Ő sem egésszen hinné el, hogy itt vagyok, nem bírom tovább és enegedek a könnyeimnek, had follyanak végig az arcomon. Közben pedig szorosan ölelem Őt, ezzel arra utalva, hogy mennyire hiányzott és, hogy többet nem akarom, hogy egyedül hagyjon, soha! Viszonozza azt, azt amint elhiszem, hogy ez nem csak egy álom, hanem nagyon is a valóság, elhúzódok tőle és könnyes szemekkel nézem. Látom, hogy Ő sem áll messze attól, hogy sírjon és ettől megnyugszom. Legalább tudom, hogy annyira mégsem mérges, mint ahogyan lennie kéne. Talán felelőtlenség volt csak úgy ide jönnöm, de Ő sem cselekedett volna másképpen a helyemben. Különben is, már nagy lány vagyok.
- Tudom és sajnálom. Csak annyira hírtelen történt minden. Aztán meg ide értem és fogalmam sem volt, hogy hogyan kereshetnélek meg, és nagyon hiányoztál és... Ne haragudj. – Csak úgy áradnak belőlem a szavak, miközben letöröl arcomról néhány könnycseppet. Elmosolyodok és veszek egy mély levegőt. Már nincs amiért sírnom, hiszen itt van. Annyi mindent szeretnék még neki mondani, és annyi mindent szeretnék hallani is, hiszen azt hiszem, hogy bőven akad mit mesélnünk egymásnak. De bízok benne, hogy lesz rá alkalmunk. - Apa... gyűlöl engem, nem akarok vele maradni többé. Megütött... – emiatt pedig én is gyűlölöm Őt, bár persze ezt nem teszem azért hozzá. Szívem szerint szétkürtölném mindenkinek, hogy milyen szadoista apám van, hogy mennyit bántott, de nem tehetem. Mégis csak az apám, és szégyellem is azért, hogy ilyen. De komolyan. - Igen, ott hagytam. Dolgozok itt egy kávézóban. Lesz pénzem is, majd segítek amiben tudok, csak had maradhassak veled, jó? – nézek rá kérlelőn, aztán az apa szó hallatán érzem, hogy remegni kezdek. Még most is félek tőle, pedig elég távol vagyunk egymástól. Mert mi van akkor, ha ide jön, vagy ha már itt van, engem keres? Nem vihet vissza Párizsba, azt már nem! - Apa nem tudja hol vagyok. Légyszi ne szólj neki, biztosan nagyon dühös rám. – rémülten rázom meg a fejemet, és látom magam előtt ahogyan az apám dühösen közeledik felém, ordibál, a pénzét akarja, aztán hozzám üt. Sosem szabad megtudnia, hogy hol vagyok, soha nem akarok vele találkozni többé. Olyan jó nélküle, szabad vagyok.

••••••••••••••••••••••
SZAVAK SZÁMA:ne légy lusta a word megszámolja! SABLON: © lynn MEGJEGYZÉS:írj ide valamit!

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 17, 2015 10:41 am
Tárgy - Re: Wyatt & Sorange



jó testvéri iszony


Nem tudom miért mentem bele abba, hogy elrángatott ide és most itt szenvedek. Szívesebben lennék otthon, fetrengenék a puha ágyamon, és zaklatnám Briant. Igen, őt akarom zaklatni, nyavalyogni neki, és egyszerűen csak vele lenni. Nagyon gáz vagyok, tudom, de egyszerűen sajnos ez van. Ezért is nézegetem az embereket, hátha találok valakit, akivel ellehetek, és talán nrm unom el az agyamat. Nem arra gondolok, hogy összemelegedni, aztán az ágyon kikötni, és gyakorolni a lepedő akrobatikát, csak beszélgetni, iszogatni, hogy ne csak Brian pattogjon a fejemben, és másra ne gondolhassak csak rá. Kicsit muszáj elvonnom a figyelmemet róla, mert aztán fogom magam és lelépek innen.  Lehet azzal tennék jót magamnak, ha elmennék, megha hazamennék Brianhez. Jó lenne vele lenni, a karjai közt lenni, és én is őt ölelem, és egyszerűen csak ennyi. Nem szabadna errr gondolnom, nagyon nem, mert ennek az lesz a vége, hogy elkeseredetten leiszom magamat és inkább hazamegyek.
Talán, ezért is szedem össze magam, hogy mikor egy ismerős pofit látok meginduljak arra. Nagyon remélem viszont, hogy nem az, akire gondolok, pedig nagyon fontos lenne, hogy ő legyen az, mert akkor az, azt jelenti, hohy egy idegen fogdossa, és itt van, és nem tudom miért, és nem tudom mióta. Okés kezdek is ideges lenni.
Leszedem róla a faszit és azonnal kérdőre is vonom a húgomat, mire csend áll be. De csak közénk, más nem érzékeli, mert a zene hangos, az emberek igyekeznek túl üvölteni, de én csak a húgom nézem. Hatalmas szemekkel várok arra, hogy elmondja, hogy mi történt, hogy mit keres itt, hogy apa hol van, hogy vele van, vagy csak egyedül. Tudnom kell, nagyon fontos, hiszen ő a húgom. Hirtelen rohan le én meg magamhoz ölelem szorosan, annyira hiányzott. Könnyek tódulnak még az én szememben is, mikor elhúzódik tőlem, mert eszméletlenül jó újra látni, de hiányzott is nagyon.
- Velem? Akkor miért nem szóltál? Nem jelenhetsz meg csak úgy, főleg, hogy nem tudok róla. - ingatom a fejemet, de egyik kezemmel lesimítok egy-egy könycseppet az arcáról, mert nem szereten sírni látni, az túl szomorú, és ha örömkönnyek is azok, akkor is. - Mi történt? Mit tett és ki? - kérdezem gyorsan, mert nagyon érdekel, hogy most mi a fene van, mert ha valaki bántotta és megyek és kiverem a szart is belőle. -És a sulival mi van? Otthagytad csak úgy? Apa mit szólt ehhez? - muszáj tudnám, mert fel kell majd hívnom, beszélnem kell vele. De nem értem miért akar velem lenni, hiszen eddig beszélni sem volt hajlandó velem, még telefonon keresztül sem.




words: ××× ♦ notes: suliban írtam, bocsi, ha ramaty
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Shailene Woodley

Hozzászólások száma : 11

▽ Munkám : felszolgáló egy kávézóban

▽ Szexualitás : hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 16, 2015 10:11 pm
Tárgy - Re: Wyatt & Sorange





Wyatt & Sorange


A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest.



Nem tartozik az erősségeim közé a táncolás, de hogyan is tartozhatna, amikor bulizni se voltam jóformán? Ha meg mégis, akkor max másfél órám volt, azalatt meg hát ugye nem sok mindenre van ideje az embernek. Otthon gyakran táncoltam például a seprűvel takarítás közben, persze csak akkor, ha egyedül voltam otthon. Azt hiszem egészen ügyesen is csináltam, most viszont tök idiótának érzem magam, ahogyan ezzel az idegennel összebújva táncolunk. Még csak az arcát sem láttam, nem volt bátorságom megnézni, hogy kivel van dolgom. Mert ahogyan én nem láttam Őt, bizonyára Ő se engem, nem biztos, hogy az arcom is annyira tetszene neki, mint mondjuk a hátsom. Mert hát ugye bár, a pasik előbb a hátsódat, majd a melledet, aztán végül az arcodat vizsgálják meg, sőt, ha az első kettő szép, nagy, akkor nem is nagyon számít, hogy milyen az arcod. Na nem mintha olyan sokat tudnék erről mesélni, csak azt mondom, amit én is itt-ott hallottam a férfiakról, vagy éppen filmekben látok. Néha tényleg tök cikinek érzem, hogy 18 évesen semmi tapasztalatom sincs a hímnemű lényekhez. Vagyis csak annyi, amennyit a bátyámból láttam, az meg körülbelül annyi, hogy úgy kezelt mindig, mintha valami kislány lennék. Na meg ott az apám, aki az agresszió részét mutatta mindig, szóval tényleg nem tudom, hogy mit kell csinálni egy ilyen helyzetben, amikor ennyire... öhm... közel vagy egy férfihoz, aki nem az apád, sőt, még csak nem is a testvéred. Úgy döntök, hogy egye fene, történjen, aminek történnie kell, én bizony megfordulok. Azonban mielőtt a tevemet megvalósítanám egy ismerős alak jelenik meg a tömegből. Tágra nyílt szemekkel figyelem a testvéremet, aztán ahogyan megszólal elhúzódok a fickótól, akit morrog valamit a fülembe mérgesen, de nem értem tisztán, hogy mit. Mégis válaszul vállat vonok, Ő meg egy kicsivel hátrább áll. Normális esetben bizonyára elmondanám a bátyámnak, hogy mennyire dühös vagyok rá, amiért elűzte tőlem azt a férfit, meg, hogy nem vagyok már gyerek, de most túlságosan is boldog vagyok ahhoz, hogy a szemére hánnyak bármit is. Mióta is nem találkoztunk? Hát... elég régóta. Miatta jöttem ide és erre tessék... egy ilyen szituációban kell vele találkoznom. Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék neki, csak állok vele szemben és érzem ahogyan potyogni kezdenek a könnyeim. Annyira hiányzott. Aztán hírtelen csak lerohanom... szorosan átölelem és arcomat a nyakába temetem. Végre itt van, már tudom, hogy biztonságban avgyok. Úgy az apámtól, mint mindenkitől. Csak éppen haza ne küldjön... azt nem teheti. Sőt, remélem, hogy apát se hívja fel, ha megtudja, hogy itt vagyok én is... nem akarom, hogy ide jöjjön, biztosan nagyon dühös már így is.
- Veled akarok élni, Wyatt. Itt. – nyögöm ki végül és elhúzódok tőle. Megtörlöm könnyes szemeimet és nyelek egyet ezzel visszafolytva a következő adagot, ami hullani készül. Nem tudom, hogy miért pityergek, nem szokásom, főleg akkor nem, ha azt látják. De most mégsem tudok mi mást tenni. Ezek sokkal inkább öröm könnyek, még ha talán másnak is látszik. - Elszöktem otthonról. Soha többé nem akarok haza menni. – Válaszolok kérdésére végre és undorral gondolok vissza az otthonnak nevezett börtönömre. Bárki bármit gondol, én büszke vagyok magamra, amiért sikerül kiszabadulnom a családi fészekből. Remélem ezt majd Wyatt is így fogja gondolni, és nem lesz rám dühös.

••••••••••••••••••••••
SZAVAK SZÁMA:ne légy lusta a word megszámolja! SABLON: © lynn MEGJEGYZÉS:írj ide valamit!

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 16, 2015 6:16 pm
Tárgy - Re: Wyatt & Sorange



jó testvéri iszony


Hát ez a nap sem a legjobb, mert az én kis ügynököm kitalálta, hogy nekemnegy kis kikapcsolódásra van szükségem, messze a sok marhaságtól, és minden bajtól. Nem tudom, lehet igaza van, de nekem nincsenek bajaim, egyáltalán nincsenek. Vagyis egyetlen egy valami van, de az igazából nem is baj, mert az a valami a boldogság is az életemben, ami miatt mindig visszatérek Londonba, pedig ez a legesősebb város, mégis it vagyok és minden este hazamegyek Brianhez. Tudom, hogy ez nem kötelesség, és én nem várom el ezt tőle, de ha egyik este nem jönne haza, tuti halálra aggódnám magam, és megdobnám pár üzenettel, de nem úgy, hogy kiderüljön mennyire aggódom. Olyanok lennének, hogy milyen csajt szedett össze, hogy másnap reggel eltűnjek-e, vagy hány főre csináljak reggelit és ilyenek. De ha erre nem válaszolna, na akkor jönne az aggódás, majd a káromkodás, és egyéb fincsi dolgok, amiket még ő maga sem szeretne tudni. Ennél nagyobb gondom csakis a húgom, aki otthon van, akivel nem tudom mi van, mert apu nem engedi, hogy beszéljünk, pedig én igazán próbálkozom, mindig hívom, de apa azt mondja tanul, fürdik, suliban van, de ennél többet nem. Pedig tudnom kell, hogy mi van vele, hogy van, és ilyenek. Utálom, hogy nem juthatok haza, hogy mindig valami közbejön, de elvileg a hétvégén arra lesz fotózásom, szóval megyek meglátogatom őket.
Az ügynököm ügyesen elrángat engem valani helyre, ahol táncolhatok, ihatok, kikapcsolódhatok, és persze, szerinte fel is szedhetek valakit. Nem akarok felszedni senkit, ehhez semmi kedvem sincs, igazából haza is akarok menni, de erre nincs lehetőségem, így inkább csak inni kezdek a pultnál. Nem tolok le sok italt a torkomon, nem akarok taccs részeg lenni, mert az minden vágyam, hogy egyben érjek haza és ne mondjak el mindent azonnal Briannek, szóval inkább körbenézek, de bevallom, táncolni sem akarok. Nincs kedvem ahhoz, hogy egy nő nekem tolja magát teljesen, és beindulva hívjon nyíltan a szexre. Emiatt nem is gondolom, hogy találok valami, vagy valaki érdekeset itt, de akkor egy ismerős pofi. Mintha a húgom látnám, de csak nem, és mivel nem vagyok biztos, nem indulok meg, és vonom kérdőre, viszont mikor egy férfi elkapja hátulról... akaratom ellenére pattanok fel és megyek oda hozzájuk. Nehéz eljutni odáig, a tömeg csak úgy sodor, nehezen haladok előre, izzadt testek nyomódnak nekem, ami kényelmetlenül érint, de nem foglalkozom velünk. És, ahogy szembe találom magam velük..  ez Sorange, tényleg!
- Öhm ne haragudj, de szeretném, ha lemásznál a húgomról, szerintem még kicsi hozzád. - tudom, hogy ez nem tetszik neki, mert mindig kis lányként bánok vele, pedig ez nem igaz. Nagy már, nincs semmibe beleszólásom, de azt nem akarom látni, ahogy egy faszi és tapizza. - Egyáltalán, hogy kerülsz ide? - most a húgomhoz intézem szavaimat és értetlenül nézem  nem tudom, hogy került ide. Nem zavar, örülök neki, nagyon, csak azt nem tudom, hogy apa is it van-e valahol, vagy csak ő.




words: 473 ♦ notes: bajok lesznek itt
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Shailene Woodley

Hozzászólások száma : 11

▽ Munkám : felszolgáló egy kávézóban

▽ Szexualitás : hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 16, 2015 3:44 pm
Tárgy - Wyatt & Sorange





Wyatt & Sorange


A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest.



Ma megvolt az első munka napom, és hát nagyon izgalmas volt. Az itteni emberek csak úgy szórják a pénzt. Mindenki aki megfordult a kávézóban, több pénzt hagyott, mint amennyit kellett volna, és ez csak nekem jó. Vagy csak mindenkinek ennyire nagyon jó kedve van, vagy pedig túl sok van az embereknek és szeretik szórni. Mindenesetre én nem bánom. Miután lefizettem még egy napot a hotelben, úgy döntök, hogy talán megtapasztalhatnám végre, hogy milyen mikor elmész bulizni úgy, hogy nem fügsz senkitől. Nem kell elszöknöd, hogy aztán odahaza az apád dühösen várjon és osztogassa rád a pofonokat, amiért ekkora bűnt követsz el. Nem! Mindennek már vége van, szabad vagyok. Ez az érzés pedig leirhatatlan.
Benyúlok a szekrényembe és kiveszek egy egyszerű fehér ruhát, amit még egyszer titokban vettem a zsebpénzemből, de sosem volt bátorságom hordani. Most azonban kihasználok minden egyes pillanatot, amit az apámtól távol tőltök. Remélem, hogy soha többé nem kell majd vele találkoznom, és azt is remélem, ha majd valahogyan sikerül találkoznom a testvéremmel, nem fog haza küldeni. Ő mindig úgy kezelt mintha kicsi lennék, pedig már régen nem vagyok az. Már régen meg kellett tanulnom felnőttként viselkedni. Sóhajtok egyet, aztán belebújok a ruhámba. Belenézek a tükörbe és próbálok magamnak valami kontty szerűséget csinálni, bár nincs túl sok tapasztalatom az ilyesmihez. Nem vagyok az a fajta lány, mint sok más velem egykorú. Nem szeretek órákat ülni a tükörben és bámulni magam. Bár nincs túl sok önbizalmam, egyáltalán nem érzem magamat szépnek még egy ilyen göncben sem, de megtanltam elfogadni azt, hogy én ilyen vagyok és kész. Szóval még elvégzek néhány simítást, és mihelyt késznek érzem magamat, elhagyom a szobámat, majd végül a hotelt is. Talán nem jó ötlet ez a buli, jobb lenne, ha ki se tenném a lábamat a szobámból, de nem bírok bent ülni, meguntam. Annak ellenére, hogy nem ismerem a várost, sőt nem ismerek senkit, magabiztos léptekkel indulok el a taxi megállóba, aztán ülök be hátul az egyikbe. A soför előbb végig néz rajtam, aztán vállat von és már száguldozunk is a megadott cím felé. Sok mindent hallottam már Londonról, állítólag veszélyes egy város. Mégsem a veszély miatt döntöttem a taxi mellett, hanem azért, mert kétlem, hogy magamtól eljutnék oda, ahová menni akarok. Sosem volt erősségem a tájékozodás, még otthon, Párizsban is képes voltam eltévedni, ha valahová gyalog mentem, pedig ott nőttem fel. Mentségemre legyen persze az, hogy úgy éltem, mintha valami börtönben lennék.
Nem kell sok időt eltöltenem a taxiban, vagy legalábbis nekem úgy tűnt, mintha másodpercek teltek volna el, kifizetem az összeget, amit a fickó mond, aztán mosolyogva szállok ki belőle. Kicsit nem kevés pénzembe került ez az út, de majd csak lesz valahogy. Odakint két, kigyúrt fickó állja el az utamat, majd miután felmutatom a személyimet, ami szerint megvagyok 18 éves, jó alaposan megméregetnek még egy darabig, amitől zavarba is jövök, aztán nehezen, de valahogyan félre kelnek, hogy be tudjak menni. Kifújom a levegőt a megkönnyebbültségtől, és körbenézek. Rengetegen vannak odabent, mindenki táncol és próbálja átordítani a hangos zenét. A pulthoz lépek és kikérek egy vodkát narancslével, amit alig öt percen belül már el is készítenek. Kifizetem, kezembe iszok egy kortyot, aztán a táncoló emberek felé fordulok, idétlenül mozogva én is, mintha tudnék táncolni. Ekkor egyszer csak egy idegen kéz ér a derekamhoz és húz magához közel, táncol velem. Kissé megrémülök a közelségtől, érzem, hogy remegek, de nem szólok semmit, csak átadom magamat a zenének. Elvégre is ezért jöttem, nem?

••••••••••••••••••••••
SZAVAK SZÁMA:ne légy lusta a word megszámolja! SABLON: © lynn MEGJEGYZÉS:írj ide valamit!

















Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Wyatt & Sorange


















Vissza az elejére Go down

Wyatt & Sorange

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Brian ×× Wyatt - awkward situation
» Wyatt & Adélaide

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: London-