Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Candice & Pierre

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I'm a member of theroyal family

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ∬ Emma Watson

Hozzászólások száma : 54

▽ Munkám : ∬ magántanuló és fotós

▽ Szexualitás : ∬ heteró




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Ápr. 02, 2015 6:07 pm
Tárgy - Re: Candice & Pierre



Pierre & Leah - Candy -

Ha valaki egy királyi családra gondol, akkor különlegességet vár, mindennapi tea partikat esetleg hatalmas báli ruhákat és egy csomó illedelmességi órát. Mindezek tényleg megvannak, de emellett mi is normális emberek módjára élünk, már amennyire. A gyerekkorom átlagosnak mondható, a legtöbbször játszottam a személyzet gyerekeivel vagy a nagymamám ismerőseinek unokáival. Tehát meg volt az a tipikus gyerekkori emlékek mikor fogócskázok, vagy amikor elesek és felhorzsolom a térdemet. Ezek szerintem hozzátartoznak minden egyes ember életéhez, és ez így van rendjén. Persze, akadtak elvárások és kötelességek, amiket teljesítettünk is a testvéreimmel, de mindig találtunk időt a játékra és ezt a nagymamánk is szerette.
Nem mindenki hinné, hogy az öreg, elfoglalt királynő ilyenekkel akar foglalkozni, de Ő szerette. Többször lejött hozzám játszani a szobába, volt, amikor a délutáni teaparti vendégem volt és sokszor hozott sütit is magával. Mondjuk azt nem tudom, hogy a többiekkel is ilyen sok időt töltött-e, de ez biztos: engem megviselt a halála, ugyanúgy ahogy az emberek nagy részét.
- Ez nagyon ismerősen csengett, valami mesében láttam már. – nevetem el magam egy kissé, mikor úgy válaszol,a hogy abba a Disney mesébe szokta a háromszög fejű gyerek. Nem emlékszem a nevére, mert csak ritkán láttam a kis Mickey miatt, aki megszállott mesenéző. Tavaly nyáron mikor náluk voltam, akkor rengetegszer kellett rá vigyáznunk az unokatestvéremmel, és sokszor ültünk vele a tv előtt és néztük ezt a badarságot. Ha tudták volna biztosan elkapcsolják, de jó néha ilyeneket is nézni.
- Jó korán kezdted. A legtöbb tinédzser nem dolgozik egészen addig, míg be nem fejezi a gimnáziumot, de jó látni, hogy vannak olyanok, akik nem a szüleik pénzén akar megélni. És mivel foglalkoztál akkor? – nekem soha nem szabadott nyári munkát vállalnom, még csak azt sem, hogy sétáltatom a közelben lévő emberek kutyáit. Nem, valahogy ez nem szabadott nekem, és a testvéreimnek sem. Pedig jó lett volna, amúgy is szeretek segíteni az embereken és nem érezném magam annyira hasztalannak.
Így meg minden a fenekem alá van téve, soha semmiért nem kell megdolgoznom és ez igazából nagyon is zavaró. Lehet mások pont arra vágynak, hogy ne kelljen dolgozniuk a pénzükért, hogy csak kettőt pislogjanak és meglegyen mindenük, de egy idő után beleunnának. Semmit sem értékelnének, bár én próbálok mindennek örülni azért bevallom néha sokkal jobb lenne egy szegényebb családba tartozni. Akkor nem kéne attól félnem, hogy valaki ártani akar nekem, nem lenne James sem, aki állandóan a nyomomban van, hogy egy süti árustól is megvédjen a főutcán. Leah viszont élhetne szörnyű körülmények között, nem muszáj Pierre-nek tudnia arról, hogy ki és mi is vagyok igazából. Amúgy sem valószínű az, hogy újból találkoznánk. A kávé után szerintem mindenki megy a saját útjára, sajnos…
- Lehet nem is lenne olyan rossz ott kikötni, ahol te. Vagy annyira szörnyű? – lassan tényleg itt lenne az ideje annak, hogy eldöntsem mihez is kezdek az életemmel. Nem akarok egy elkényeztetett nemes lenni, aki várj a hercegét vagy a megrendezett házasságot egy másik személlyel, azért hogy két ország között szorosabb legyen a kötelék.
Ha már a nővérem elfoglalta a trónt, aminek szívből örülök, hiszen nekem nem lenne hozzá idegem, nem bírnám ezt a hatalmas felelősséget, ami a vékonyka vállaimat terhelné. Beleroppannék, a nővérem pedig erős, tökéletes erre a feladatra. Mindig is érdekelték ezek a dolgok, ahogy a fivéremet a katonai cuccok, és itt vagyok én. A legkisebb, aki még nem tudja mihez kezdjen a lehetőségeivel, azzal, hogy már leérettségizett és választhat az egyetemek között.
Megvárom míg elszívja a cigarettát, addig van időm azon gondolkodni, hogy mit is kezdjek magammal. Ha követném azokat a tanokat melyeket belém neveltek, akkor most fognám magam és egyből elmondanám az igazat. Elmondanám, hogy Candice Windsor vagyok Erzsébet királynő unokája, és jelenleg elszöktem a palotából azért, mert unatkoztam. Utána meg előkapnám a telefonomat és felhívnám James-t, aki 10 percen belül itt lenne és teljesen ki lenne akadva, amiért szó nélkül elmentem. Pont, amikor mindenkire duplázott figyelmet kell szentelni.
- Ó, azt hittem több ideje laksz itt. – mosolyodtam el miközben az étlapot kezdtem el tanulmányozni. Megakadt a szemem az egyik dupla csokis forró csokin, és eldöntöttem, hogy azt fogom rendelni. – Nem szeretsz itt élni? Úgy értem… a legtöbb ember szeretne itt élni. – szeretném megtudni azért, hogy miért nem szereti a szülővárosomat. Én itt nőttem fel, imádom ezt a helyet és még sose gondolkodtam azon, hogy elhagyjam ezt a helyet.
- Ez igazán vicces sztori. – vigyorgok el egy, ahogyan eszembe jutott a nagymamám és az órái, mikor arra tanított, hogy ne legyen parasztos brit kiejtésem. – Amúgy vérbeli londoni vagyok, itt születtem, és azóta is itt élek. És nem szeretném elhagyni a várost. – válaszolom egyszerűen, majd mikor ideér a pincér egyből elmondom, hogy mit szeretnék, illedelmesen megvárom míg Pierre is elmondja Ő mit is szeretne, majd újból szólásra nyitnám a szám amikor is megcsörren a telefonom. Előkapom a zsebemből és a kijelzőn James neve szerepel, nagyot nyelek majd kinyomom lehalkítva.
- Bocsánat, az…öhm… testvérem elég agresszív tud lenni. – hazudtam. Nem szeretném, ha amiatt beszélgetne velem mert királyi vér csordogál az ereimben.




















▽▲▽

You will remember me
for centuries
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Francisco Lachowski

Hozzászólások száma : 17

▽ Munkám : autószerelő

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 29, 2015 9:03 pm
Tárgy - Re: Candice & Pierre



Önkéntelenül is felnevetek a válaszát hallva, tavaly nyár ugrik be, akkoriban egy kis plusz pénzért anyám egyik barátjának bébiszitterkedtem éjszakánként igen szép összegekért. A hölgy akkoriban épült fel a rákból, van, akinek a lehetetlen is megy, és újraházasodott egy vicces öreg fószerrel. A pasasnak már voltak gyerekei, ő meg mindig is szeretett volna vagy ötöt, úgyhogy nem bánta a dolgot, de esténként azért szerettek volna néhány órát kettesben, így hát addig én vigyáztam a kölykökre. Rettenetesek voltak, az ördög maga, csak éppen két testben. Ikrek, a legrosszabb fajtából, addig ordítottak, amíg nem játszottam velük valami hülyeséget, vagy nem találtam nekik valamit a tévében, amit aztán nézhettem velük, míg el nem aludtak. Csak a Phineas és Ferb című amerikai remekmű tartott ki egész estéken át, és ha nem azt néztük, akkor azt játszottuk, úgyhogy egyes részeket már kívülről tudtam a végére, viszont soha többé nem használt a ’megmondalak anyának’ fenyegetés. Ez egyértelműen az én saram, de hé, legalább nem lesznek ők is árulkodós kis nyomorékok, mint az ekkora kölykök jelentős része. Visszatérve a jelenbe, a lány szavait egyenes idézetnek is vehettem volna a sorozatból, így hát nosztalgikus vigyorral az arcomon csak ennyit felelek:
- De. - a hatás kedvéért még a vállamat is megrántanom, miközben a lányra pillantok. - De, az vagyok.
Az újabb kérdést hallva összeráncolom a homlokom, és a számtalan különböző verzió közül ezúttal kivételesen a valóság elmondása mellett döntök.
- Ha úgy vesszük, nagyjából amióta járni megtanultam, de pénzt csak tizenhat éves korom óta kérek érte. Persze akkoriban még csak nyaranta dolgoztam, iskola közben csak hobbiból, azok voltak a szép idők. - mosolygok magamban, rettentő sokat nosztalgiázom ma, abba kéne hagynom, nem tesz jót az egészségnek. Ja, a cigaretta se, ezt napjában hallom. A péklány, akitől a reggelimet veszem évek múltán sem unt rá, hogy közölje velem, ezek az undorító bűzölgő csikkek lesznek a vesztem. Nem akadok fenn rajta, ő így kíván nekem szép napot, kissé furcsa, de semmi olyan, amit ne lehetne megszokni.
Természetesen nem kerüli el a figyelmem az a pillanatnyi habozás, és ugyan nincs okom feltételezni róla, hogy hazudna nekem, de mindaz, amit utána mond, nemes egyszerűséggel túl egyszerű, hogy igaz legyen. Ha valóban így lenne, akkor egész biztosan nem akadt volna fenn a kérdésemen, ez a létező legátlagosabb téma, ami csak normál emberrel szembejöhet. Egy darabig csendben lépkedem mellette, figyelem az arcát, majd megállapítom, hogy igen, egész biztosan hazudik, és elmosolyodom. Nem mintha díjaznám, ha hazudnak nekem az emberek, de nagy valószínűséggel megvan rá a maga oka, amihez kétség kívül semmi közöm. Annyiban hagyom.
- Pedig éppen itt volna az ideje, hacsak nem akarsz ott kikötni, ahol én. - felelem neki vigyorogva, ugyanis válaszolnom azért illendő, még akkor is, ha hazudni nem az. Bár igazából nem vehetem biztosra, hogy hazudott, de ez részletkérdés.
Meglepetten emelem meg a szemöldököm, valamiért arra számítottam, hogy előre fog menni, bár így utólag belegondolva semmi okom nem volt rá. Végül csak bólintok neki, amolyan beleegyező köszönetféleség, mert hát mégiscsak megvár, vagy mi, bár ezért még nem fogja örök életéig üldözni a hálám. A kávéért, már persze ha meghív, már annál inkább, egy-két hétig legalábbis egész biztosan. Nincsenek nagy igényeim. Meglehetősen békésen szívom el a csikk maradékát, aztán jó kisfiú módjára a legközelebbi kuka hamutartójában nyomom el, nem volna szép tőlem más országát összeszemetelni. Főleg mivel annak idején otthon nyugodt szívvel bevertem egy angolnak, és szépen felszedettem vele a földről, majd kedvesen elkísértem a kukáig. Ha ebből nem tanult, akkor semmiből se.
A lány után én is belépek a kávézóba, belülről is egészen takaros a hely, békés hangulatot áraszt, amit nagyjából húsz perc után megun az ember, ha egyedül találna idejönni. Még jó, hogy ezúttal társaságom is van, bár nem mondanám, hogy ez a különös a szituációban, inkább az, hogy egy kávézóban vagyok. Egyrészt, mert nincsen rá pénzem, másrészt, mert nem éppen a kávézókban-üldögélős emberek tartoznak a baráti körömbe, főként, hogy nem áll módomban az efféle helyeken ismerkedni. Ördögi kör. Követem Leah-t az asztalhoz, és hozzá hasonlóan én is elkezdem a kávékat böngészni, habár pontosan tudom, mit fogok kérni. Sima, egyszerű, közepes méretű kávét. Kávét és pont. Kivagyok ezektől a mindenféle mocca-, capu-, meg ki tudja még milyen cino-któl, hogy a többiről már ne is beszéljünk, bármelyiket is kóstolom, csak a habban különbözik: van, vagy nincs. Természetesen minden méregdrága, de ez is olyasmi, amit már megszokhattam, mégiscsak a belvárosban vagyunk, és aki megteheti, az ugyebár meg is teszi. Így megy ez errefelé, meg különben a világ sok más táján is.
A kérdése kizökkent a gondolatmenetemből, ha jól sejtem, inkább a pulthoz kellene fáradnunk, és rendelnünk, mielőtt még belekezdenénk a beszélgetésbe, vagy igen csúnyán fognak itt nézni ránk. Remélem nem arra vár, hogy ezt én tegyem meg, az ugyanis egyet jelentene azzal, hogy meghívom, amit talán még meg is tennék, ha nem kongna a pénztárcám az ürességtől. Persze előtte kétszer meggondolnám, de végül meghívnám, valójában elég szimpatikus, annak ellenére, hogy cseppet sem őszinte hozzám. Ami általában nem szokott zavarni, de neki valahogy mégsem tudom elnézni a dolgot, akármilyen szépen pislogjon is rám.
- Úgy másfél éve…? - válaszolok neki elgondolkodva, valójában nem igazán követem nyomon az idő rohanását, meglehetősen lelombozó volna. - Miután befejeztem a sulit költöztünk ide, és azóta itt dekkolok. - vonom meg a vállam, majd ráterelem a témát, érdekel ugyanis, hogy továbbra is hazudozni fog-e. - Na és te? Nem tűnsz idevalósinak, vagy legalábbis nincs idegesítő londoni akcentusod. - teszem hozzá mosolyogva, ez ugyanis határozottan kellemes a jelenlétében, ehhez az egyhez képtelen vagyok hozzászokni, töltsek is el itt bármennyi időt.















▽▲▽




APRÈS NOUS LE DÉLUGE.
.....................................................................................................
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I'm a member of theroyal family

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ∬ Emma Watson

Hozzászólások száma : 54

▽ Munkám : ∬ magántanuló és fotós

▽ Szexualitás : ∬ heteró




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 22, 2015 8:19 pm
Tárgy - Re: Candice & Pierre



Pierre & Leah - Candy -

Ha megtudják London melyik felén is tartózkodom, ráadásul, ha az is a szüleim fülébe jut, hogy egyedül voltam akkor egy életre bezárnak a szobámba, vagy még a mosdóba is kísérettel mehetek majd csak ki. Ez eléggé szürreálisnak hangzik, de tényleg ezt csinálják, nagyon védelmezőek és én értem is, hogy miért teszik ezt csak éppenséggel nem tetszik.
Ráadásul még Pierre, a mellettem álló fiú sem tudja, kivel van most dolga, s ha véletlenül valami bajom esne nem tudná kiket kell értesíteni a családomból. Talán most kéne elmondanom ki is vagyok, de igazából nem akarom megtenni ezt a lépést mert akkor nem így beszélgetne velem, mint eddig. Sokszor előfordult már, hogy amiatt hogy megtudták kinek vagyok az unokája és a húgocskája már másként néztem rám, és csak azért lettek a barátaim, hogy találkozzanak a családommal. Kihasználtak, én pedig nem szeretem az ilyen embereket… egyszerűen nem bírom őket, a hátam közepére sem kívánom.
Így hát inkább maradok Leah-nak, ha pedig nem alakul jól a délután akkor úgyse fogjuk látni egymást, de ha… Mindegy, majd kiderül mi lesz, és nem iszok előre a medve bőrére. Hm… de ha tovább használom ezt a nevet muszáj kitalálnom valami sztorit is, egyszerűen nem tudom mit kéne tennem. Én nem vagyok az a hazudozó típus, és a szüleim egyáltalán nem lennének büszkék rám, ha megtudnák, a nagymamám pedig főleg…
- Nem vagy te túl fiatal hozzá? Úgy értem, vagyis… elnézést… - nem akarom megsérteni vagy valami ilyesmi, hiszen egyesek egyenesen a falra másznak, ha valaki fiatalabbnak vagy öregebbnek nézik. Bennem nincs meg az, hogy megbántsam, így csak reménykedni tudok ebben. Bár meglepett ezzel a kijelentésével, nem gondoltam az autószerelésre, mint karrier. – Mióta végzed ezt a munkát? – kíváncsi vagyok az életére, a céljaira meg úgy mindenre, aminek hozzá van köze hiszen olyan normális életet él. Dolgozik, iskolába járt és barátai voltak. Én pedig az életem eddigi éveit a palotában töltöttem úri gyerekek társaságában, tanítók és nevelőnők társaságában valamint a személyzetében. Szeretnék egy kevés ideig normális életet élni és még az sem zavarna, ha autót kéne szerelném és piszkos lennék. – Én? Öm… - most erre mit mondhatnék?
Azt nem árulhatom el, hogy magántanuló vagyok és még az utolsó évemet taposom az otthoni iskolában, de már jóval előrébb vagyok a tananyaggal, mint bárki más így jóformán most jelentkezhetnék egyetemre? Ráadásul a mivoltom miatt egyből be is jutnék…
- Még gimis vagyok, az utolsó évemet kezdtem el idén és utána továbbtanulás van a tervben. De még nem döntöttem. – ez egy általános válasz, nem kell túlkomplikálni semmit. Minden a legnagyobb rendben van, no para.
A kávézóhoz hamar megérkezünk és áldom az eget, amiért nem felejtettem el ezt a helyet. De tényleg. Majd megköszönöm a testőrömnek, ha hazaérek.
- Megvárlak, úgy sem sietek sehová. – mosolygok rá majd zsebre vágom a kezemet és megvárom szépen míg befejezi. Majd ha ez megtörtént kinyitom az ajtót és belépek a meleg helyiségbe, ami a kávéktól és a különféle finomságok illatától van megtelve.
- Oda szerintem le is ülhetünk. – az egyetlen szabad, ablak melletti hely felé intek a fejemmel, s ha neki is megfelel be is foglalom, majd leülök, és a kínálatot kezdem el nézni.
- Amúgy… te mióta élsz Londonban?




















▽▲▽

You will remember me
for centuries
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Francisco Lachowski

Hozzászólások száma : 17

▽ Munkám : autószerelő

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Márc. 19, 2015 9:17 pm
Tárgy - Re: Candice & Pierre





Rágyújtok, és élvezettel fújom ki a füstöt, hiába, ez mégiscsak a minőség. Leah ugyan azt mondta, nem zavarja, de azért ügyelek, hogy lehetőleg ne egyenesen az arcába füstölögjek, bár a szélirány nem könnyíti meg a dolgomat. Nem fest valami jól, valószínűleg még mindig egy kissé sokkos állapotban van, remélem, a kávé majd helyre teszi kicsit. Kíváncsi lennék, mégis mennyire van a közelben az a kávézó, meglehet ugyanis, hogy kár volt rágyújtani, ha valóban egy köpésre van innen. Sebaj, most már elszívom, talán csak tud várni annyit.
Errefelé különben minden tömve van kávézókkal, nemzetközi üzletláncoktól elkezdve az apró kis lukakig terjed a kínálat. Amennyiben eddig jártam, a kávé épp ugyanolyan pocsék volt, meg sem lepődtem, mégiscsak Angliában vagyunk. Éttermekbe gyakrabban járok, időnként törzshelyet váltok, mostanság például a thai kajára vagyok rákattanva, olyan csípős, hogy az ember átértékeli az életét, mire bevisz egy szimpla adagot. De a normál adag is háromszorosa, mint amivel az ember szemét itt kiszúrják valami nívós helyen, ahol az én pénztárcám még egy ásványvíztől is sírva fakadna.
Békésen lépkedünk egymás mellett, mindketten a saját gondolatainkba mélyedve, engem nem zavar a csönd, néha elkél az embernek. Bár ilyenkor azért nem éppen a belvárosi utcák zajával és a londoniak orrhangú vartyogásával aláfestett kínos szótlanságra gondolok, de mindehhez már hozzászoktam annyira, hogy fel se tűnjön.
- Négykerekű csodákba lehelek életet egy omladozó garázsban, pár utcára innen. - felelek Leah-nak felvont szemöldökkel, a jelek szerint ő nincs kibékülve az efféle „csenddel”. Ezt a frappáns megfogalmazást egyébként egy kedves angol barátomtól tanultam, vérbeli idióta, de a legtöbb Londonival ellentétben egész elviselhető. - Mondhatnám úgy is, hogy autószerelő, csak az nem hangzik valami megnyerően. Pocsékul fizet és meglehetősen piszkos meló, de én azért szeretem. - vonok vállat finoman, sose voltak ennél nagyratörőbb terveim, bár ha anyám nem betegszik meg, talán most tervezném az utókat, és nem csak bütykölném. Talán igen, talán nem, már rég nem rágódom efféléken. - Na és te? Egyetem? - pillantok rá. Valahogy intelligensebbnek tűnik egy magamfajtánál, meglepne ha nem volna már (vagy még) egyetemista, annyival nem lőhettem mellé a korának.
A hely elég takaros, elmentem már párszor mellette, de belül még sose jártam. Tipikus belvárosi áraik vannak, lefordítva méregdrága, de ehhez is hozzászokhattam már, itt minden aranyárba megy. Bár az is lehet persze, hogy csak az én fizetésem nem üti meg a mércét.
- Ezt még elszívom. - emelem meg a csikk megmaradt felét, és ráérősen nekidőlök az épület falának. Őszintén szólva semmi kedvem sietni vele.
- Megvárhatsz odabent, ha gondolod.


°°°


















▽▲▽




APRÈS NOUS LE DÉLUGE.
.....................................................................................................
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I'm a member of theroyal family

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ∬ Emma Watson

Hozzászólások száma : 54

▽ Munkám : ∬ magántanuló és fotós

▽ Szexualitás : ∬ heteró




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Márc. 19, 2015 5:34 pm
Tárgy - Re: Candice & Pierre



Pierre & Leah - Candy -

Meg fognak ölni, ha meghallják mit tettem. Az édesanyám teljesen ki fog akadni a biztonsági őröm meg főleg, mindig azt mondja, hogy bárhová szeretnék menni, szóljak neki és nem fog feltűnően a közelemben tartózkodni, erre fel én elszökök. Nem tudom, mit fogok beadni nekik, egyáltalán keresnek már?
- Nem zavar, csak nyugodtan. – elmélkedésemből a fiú hangja zavar fel, akit alig fél órája ismerek, talán még annyi sincs. Nézem a számára már megszokottnak tekinthető mozdulatot, amivel meggyújtja a cigarettát és elkezdi szívni. Nálunk senki sem cigizhet, az épületben meg főleg nem így nem sok ilyet látok.
- Ha jól emlékszem van a közelben egy nagyon jó kávézó… - soha életembe nem jártam még a városnak ezen a részén, legalábbis egyedül még sosem és általában Leo-val járkálok, aki vezet ezeken az utcákon. S ha az emlékeim nem csalnak, tényleg van valami a közelben, azt hiszem Window-nak hívják, nem tudom…
De ha már belekevertem magamat egy hazugságba, márpedig nem elmondani az eredeti nevemet felér eggyel, akkor most miért hagynám abba? Valószínűleg úgy sem látom újból a fiút, elvégre ki akarna találkozni egy olyan lánnyal, mint én? Még az úton sem tudok odafigyelni, majdnem elcsap az autó…
A kezem még most is remeg, ahogy arra gondolok mi történhetett volna velem, ha nem kap el az autó elől. Nem értem, hogy lehettem ennyire figyelmetlen… olyan… nem is tudom, nem vall rám ez a felelőtlenség. Talán a nagymamám miatt nem vagyok képes figyelni a körülöttem történő dolgokra.
- Mivel foglalkozol Pierre? – pár perces csendszünet után végre megtöröm azt, kellemetlennek éreztem a sétálást beszéd nélkül. Nem kell nekünk hallgatni, nem iskolába vagyunk. S mindeközben egyre közelebb értünk az üzletekhez, és megláttam egy ismerős logót. – Ott is van, igyuk meg azt a kávét. Finomat készítenek itt. – mosolygok rá kedvesen, sietősebbre véve a lépéseimet. Nem fogom hagyni, hogy fizessen ez már tuti biztos, és az is, hogy végre jól jön az, hogy beszélgethetek olyan emberekkel, akik nem tagja a királyi gárdának vagy családnak.


















▽▲▽

You will remember me
for centuries
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Francisco Lachowski

Hozzászólások száma : 17

▽ Munkám : autószerelő

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 16, 2015 11:48 pm
Tárgy - Candice & Pierre





Előkotrom a zsebemből a cigis dobozom, és elhúzom a szám: Már csak négy darab maradt. Sóhajtva veszek ki egy szálat, azonban időközben realizálom, hogy társaságom is van, és egyesek nem tűrik, ha gyárkémények füstölnek a közvetlen közelükben.
- Nem gond? - pillantok rá, de közben már ismét a zsebemben kutatok az öngyújtóm után, ha a füstmentes élet mellett akarja magát elkötelezni, akkor ne költözzön a fővárosba. Az ellenkezője - mármint hogy láncdohányos - nem tűnik túl valószínűnek, de persze sose lehet tudni, azt azonban lesheti, hogy tőlem tarháljon.
- Na és hová is megyünk? Valami bevett helyedre, vagy csak ami éppen szembejön? - érdeklődöm, ugyanis egy ideje már csak követem a lányt, és nem igazán figyelek arra, hogy pontosan merre is megyünk. Épp elég ideje élek a környéken, hogy hazataláljak, bárhová is tévedünk, úgyhogy megengedhetem magamnak, hogy az orromnál fogva vezessen, ahová neki tetszik.
Közben a gondolataim a lányról, a balesetről,  vagyis a legutóbbi kaotikus élményemről lassan visszatérnek a legutóbbi anyagi problémák záporára, és persze a motorom siratására, amit kétség kívül kénytelen leszek eladni, és csak remélhetem, hogy megfizetik az árát. Remek jószág, bár kissé megviselt, és különben is amolyan csináld magad tákolmány, de nekem annál többet ér. Bárki más azonban nyugodt szívvel beolvasztaná.
Egyébként ráérek kávézgatni a lánnyal, hacsak nem adódik valami meló, amiért kaphatnék némi túlóra pénzt, különben az egész napom szabad. Anyámat terveztem meglátogatni a kórházban, de azzal még bőven ráérek, azelőtt még egy virágost is találnom kellene, kap egy szál rózsát, nemrég volt a névnapja. Manapság a virágok is mocsok drágák, ha egy csokrot vennék, kétheti élelemre való pénzem menne rá. Kész rablás. No nem mintha így számon tartanám, valójában csak költök itt-ott mindenfélére, aztán kihúzom valahogy a következő fizetésemig.


°°°

















Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Candice & Pierre


















Vissza az elejére Go down

Candice & Pierre

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» para-para-paradise ;; Pierre & Sansa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: London-