Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Corinne && Malekith

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : sean o'pry

Hozzászólások száma : 12

▽ Munkám : riporter

▽ Szexualitás : hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 22, 2015 5:28 pm
Tárgy - Re: Corinne && Malekith




little party never killed nobody


Amikor munkaügyben külföldön vagyok mindig beiktatok egy kis szórakozást az utazásomba. Anlgiában természetesen nem most vagyok először, így nem ismeretlen számomra a hely. Ettől függetlenül mindig érnek meglepetések, gondolok itt arra, hogy némely pubokat átneveznek két utazás között vagy esetleg teljesen megszüntetnek.
Különösebben nem szoktam foglalkozni a veszekedő párokkal, de most valamiért mégiscsak kitüntetett figyelmet kapott tőlem a nő és a férfi, akik pár méterrel arrébb estek egymásnak. Jó, valamilyen szinten megértem a csávót, részegen az ember mindig bátrabb, szókimondóbb és ez be is szokott jönni – abban az esetben, ha a kiszemelt nőszemély is hasonlóan ittas állapotban van, mint te. De jelen pillanatban nagyon is úgy tűnik, hogy a nő egyáltalán se részeg, ezért inkább tűnik parasztnak a hódolója, mint macsónak. Ilyenkor pedig az sem segíthet, ha az ember úgy néz ki, mint egy görög isten. Velem is megesett már, hogy többet ittam a kelleténél és ilyenkor az amúgy is könnyen előjövő bunkó énem villámgyorsan átveszi az irányítást a testem felett. Nem törődik azzal, hogy paraszt, udvariatlan és valljuk be: erőszakos. Ezért is szeretem jobban, ha valamilyen gyorsító szert használok, ekit vagy kokót. Ilyenkor olyan földönkívüli szeretet járja át a testemet és lelkemet, hogy rögtön éreztetnem kell az emberekkel: mennyire szeretem őket. Az agresszivitást még csak hírből sem ismerem, remek hallgatóság leszek és tökéletes tanácsadó, akár még szívügyekben is.
Igazán csinos kis pofival találom szemben magam, amikor közbeavatkozok. Ugyan ahelyett, hogy a külső szemlélők elvesztenék az érdeklődésüket a történés iránt, ezzel még inkább azt érem el, hogy jobban felfigyeljenek, de ez a legkevésbé sem érdekel. Elmosolyodom, amikor a lány közli, hogy sikerült megoldani a problémákat, bár elnézve az úriember nem éppen így gondolja. Legalábbis a meglepett tekintet erre utal.
- Ezt örömmel hallom – biccentek egyet és érdeklődve figyelem, ahogy gusztustalanul köp egyet a srác és különféle káromkodások közepette odébb áll. Máris lejjebb csökken a katasztrófaturizmus a környezetünkben, mindenki visszatér a partnerével folytatott beszélgetéshez, illetve cigarettázáshoz.
- Igazán nincs mit, tudod nem úgy tűnt, mintha ura lennél a helyzetnek – elvigyorodom és kifújom a füstöt ügyelve arra, hogy ne a nő arcába menjen az egész. Nem egyszer kaptam ezért már pofonokat, hogy illetlenül ráfújtam a füstöt a másikra. A saját hibáiból tanul az ember a legjobban, nemde?
- Megkínálhatlak egy szállal? - kérdezem és Corinne felé nyújtom a cigis dobozomat, hogy ha elfogadja, akkor vehessen belőle. Ebből a két mondatból, amit hallottam tőle, gyorsan sikerült leszűrnöm, hogy vérbeli angol. A kiejtése rögtön elárulta, mint ahogy engem is a holland akcentus. Mármint én érzem, hogy nem teljesen úgy ejtem a szavakat, ahogy ők és ezen még a perfekt angoltudásom sem segít különösebben.
- Ó, milyen faragatlan vagyok – pöccintem le a parazsat a cigaretta végéről – Malekith Seyfried, szolgálatodra – a kezemet nyújtom neki, hogy amennyiben Ő is bemutatkozik kaphasson egy kézcsókot, mint egy úri hölgy.

























Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european


SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : clara alonso ∙

Hozzászólások száma : 3

▽ Munkám : kalandor ∙

▽ Szexualitás : hetero ∙




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Márc. 19, 2015 6:17 pm
Tárgy - Re: Corinne && Malekith




Malekith & Corinne


London nem a szülővárosom,  ám bár óriás, már tinédzserkoromban úgy ismertem egyes részeit, mintha igenis az volna; a város, ahol születtem. Nem meglepő, hiszen nincs túl messze Portsmouth-tól, ahol éltem, számtalanszor utaztunk a szüleimmel Anglia fővárosába különböző okok miatt. Egyébként mindig szívesen jöttem, tekintve azt is, hogy rokonok mellett, rengeteg barátom is élt Londonban.
Most pedig csodák-csodájára újra itt találtam magamat. Talán hiányzott már egy olyan hely, ahol csak kis valószínűséggel tévedek el a magas épületek, vagy éppen a narancs- és pálmafák között, vagy egy hely, ahol a legrégebbi ismeretségeim nem pár hónaposak. Portsmouth vagy London; teljesen mindegy...

Megtörténtek a nagy találkozások, a jópofizások és a nagy, őszinte baráti beszélgetések is. Három napja érkeztem, de csak most érkezett el a megfelelő pillanat egy kis lazításra. Meglehet hogy rámfért volna még pár nap lazítás, de Octavia, kedves, aranyos, figyelmes barátnőm, nem hagyhatja, hogy további napjaim is gyakorlatilag a semmittevéssel teljenek el. Mármint szerinte. Az én életemre sok mindent lehetne mondani, de azt hogy unalmas, vagy eseményekben hiányos semmiképpen sem. Az ő életviteléhez képest talán, de egy átlagemberéhez képest egyértelműen nem. Ha lehet, nem mennék bele, hogy hogyan éli a mindennapjait, de feltehetőleg nem úgy, ahogy túlzottan keresztény édesanyja elvárná.
Rengeteg rossz élményem volt már hasonló környezetben, így azt hiszem elég merész ötlet volt részünkről jóval sötétedés után, egy fővárosi pubban megjelenni. Egyetlen jópont az egészben, hogy nem a leglepukkantabb helyet választottunk az összes közül. Mi tagadás; jól éreztük magunkat, azt tettük, amit csak szerettünk volna.
Valahogy éreztem, már a legelejétől fogva, hogy nem fog minden zökkenőmentesen zajlani. Ezt az éjszakát sem úsztam meg egy részeg, nyomulós kretén nélkül. A legnagyobb probléma talán az volt, hogy külsőleg egyáltalán nem tűnt annak. Sőt, mit ne mondjak, elég jó megjelenésű volt az illető. Valószínűleg az volt részemről a legnagyobb hiba, hogy ezzel a véleménnyel voltam róla, és körülbelül öt másodpercig engedtem a kísértésnek. De ennyi volt, esküszöm!
Ezután következik a rész, amikor én megpróbálok megszabadulni tőle, de ő ezzel nem ért egyet, ezért úgy dönt, hogy követ egészen a dohányzóknak fenntartott kerti részig és megpróbálja folytatni azt, amit elkezdett és amiről úgy vélte, hogy én is benne vagyok. Tévedett, így hát egy pofonban részesült. Végülis az élet nem habostorta.
Csöppet frusztráló volt, hogy párméteres körzetben minden szempár ránk szegeződött, de ha tovább fajult volna a dolog, legalább nem lettem volna egymagamban. Vegyes érzések kavarogtak bennem akkor is, amikor egy fiatalember felénk közeledett, majd lazán közölte, hogy tőlünk zeng a kert. Köszönöm, segítesz a helyzeten, tényleg!
- Nem, azt hiszem sikerült megoldani minden problémát. – feleltem egyhangúan a kérdésére, közben az előttem álló kissé meglepődött, ittas állapotban lévő férfi szemeibe nézve.
Szükségem volt pár pillanatra, míg feldolgoztam az imént ért „traumákat”, ezt követően már viszonylag nyugodtan fordultam a segítségemre siető férfi felé.
- Egyébként értékelem a hős tettet! – mosolyodtam el, és mily’ meglepő, újra formában éreztem magamat.


©















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : sean o'pry

Hozzászólások száma : 12

▽ Munkám : riporter

▽ Szexualitás : hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Márc. 18, 2015 9:56 am
Tárgy - Corinne && Malekith




little party never killed nobody


Anglia. Nem is lenne vele semmi probléma, ha az embereket nem befolyásolná az időjárás. Mindenki – tisztelet a ritka kivételnek – mogorva és bunkó. Ez persze engem annyira nem zavar, hiszen gyakran titulálnak engem is bunkónak, de azért mégiscsak az agyára megy az embernek, hogy mindenütt csak savanyú arcokat lát. Meginterjúvoltam a királyi család pár tagját, hiszen hol kezdje az ember a hercegnős műsorát, ha nem az Egyesült Királyságban?! Még teljesen nem forrt ki bennem a dolog, hogy miként is fog kinézni az egész Malekith-féle kibeszélő-show. De érzem, hogy kasszasiker lesz, bizsereg tőle a tenyerem, ha csak rá gondolok. Már csak egyetlen bökkenő van a dologban: indulótőkét szerezni. Erre is megvan a tervem, de először nem árt, ha részletes programtervvel állok elő, a hölgynek, aki mindig olyan kegyesen adakozik nekem, ha kérem – természetesen nem ingyen. De ez legyen a legkisebb problémám.
A pultot támasztom London egyik legelőkelőbb pubjában. Kicsit túlhajtottam magam a mai napon, megérdemlem a kikapcsolódást. Egy pohár whisky – simán, pár kocka jéggel – a társaságom. Nem tudom, hogy hanyadik pohárnál tartok, de nem is érdekel különösebben. Holnapra amúgy is pihenést terveztem, minden teendővel végeztem, amiért iderepültem. A tekintetemmel a tömeget pásztázom, azt hiszem egy kis alkohol kell az angoloknak, hogy felengedjenek. Végre nevetéseket hallok – már amik eljutnak a fülemig a tomboló zene mellett. Fiatal nők és férfiak tömkelege vonaglik előttem a parketten, de különösebben egyik sem kelti fel az érdeklődésemet. Végül megakad a szemem egy hosszú, barna hajzuhatagon majd a hozzá tartozó izmos, magassarkúba bújtatott lábakon. A hölgyemény megfordul, mintha megérezné, hogy valaki rajta legelteti a tekintetét – bár ez annyira nem is lehet meglepő a számára. Elmosolyodok, amikor a tekintetünk találkozik, majd visszafordulok a pulthoz és kérek még egy pohár whiskyt. A fejemben hallom a húgom hangját, aki felháborodottan baszogatna azért, mert sokat iszok. De itt legalább csak alkoholra költöm a pénzem, semmi drog, semmi gyorsító. Lehet a végén még jó útra térek.

A dohányzóknak fenntartott kerti rész felé igyekszem, kerülgetve az egymást nyaló-faló párokat. Sose tartoztam azok közé, akik nyilvánosan szerették leszedni a bugyit a kiszemelt nőről. Sokkal jobban szeretem, amikor felnőttek módjára egy kis bájcsevej után lelépünk és valamelyikőnk lakásán vagy esetleg egy motelszobában kötünk ki. Senki másra sem tartozik, hogy mit szeretnénk a másikkal csinálni, ez csak a bugyuta kamaszok szokása.
Ahogy kilépek már gyújtom is meg a számba rakott cigarettát, hogy aztán szép lassan kifújjam a füstöt. Felvonom a szemöldököm, amikor a fülemet valamiféle veszekedés hangja csapja meg. A hang irányába fordulok és meglepetten tapasztalom, hogy a hölgy, akivel az előbb olyan szépen és hosszan elmélyedtünk egymás szemtükrében épp hevesen gesztikulál egy látszólag igencsak ittas férfinak. A csávó látszólag próbál közeledni a nő felé, aki egy erőteljes mozdulattal pofon vágja. A szuperhős énem rögtön jelez, hogy esetlegesen nem ártana odamennem és megmenteni a lányt, de ki tudja, lehet a barátja az, csak valami nézeteltérés támadt köztük, akkor pedig én leszek a fasz, hogy minek avatkozok bele. De valamennyi jólneveltség mégiscsak szorult belém, így laza léptekkel megindulok a civakodó pár felé.
- Elnézést, nem tudtam nem észrevenni, de tőletek zeng az egész kertrész – mutatok körbe, hiszen nem csak én vettem észre őket, több kíváncsi szempár pislog a triónkra – Tudok valamit segíteni? - a kérdésemet inkább a nőhöz intézem, tudomást sem véve a férfiről.




















Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Corinne && Malekith


















Vissza az elejére Go down

Corinne && Malekith

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: London-