Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Rebeka & Pierre

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ► Palvin Barbara

Hozzászólások száma : 9

▽ Munkám : ►Pincérnő, modell

▽ Szexualitás : ► Hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Ápr. 06, 2015 1:07 pm
Tárgy - Re: Rebeka & Pierre



## Pierre

Próbálom minden zavarodottságom látszatát is jó mélyre elrejteni. Meg vagyok szeppenve és félek. Egyedül a nagy világban… hisz ezt én sem gondoltam komolyan. Először amikor Angliában voltam egy apró pici casting miatt voltam itt ami természetesen annyira nem sikerült jól, hogy utána keressenek. Vagy mégis? 4-5 hónap telhetett el azóta majd jött a telefon. Az adott pillanatban olyan boldog voltam és szinte repkedtem de most, hogy itt vagyok, egyedül… Erre a szóra akárhányszor kimondom magamban összeugrik a gyomrom. A múltkori kirándulásomra elkísért anya – igaz ez is csak azért történt mert ő milyen rég volt Angliában és amíg engem fotóznak ő majd körbenéz, és ez így is történt-, de most teljesen magamra maradtam.
Elhatároztam magamban, hogy addig ki sem lépek a szálloda szobájából amíg nem muszáj mert képes vagyok eltévedni, elraboltatni magamat vagy még az is elképzelhető az én világomban, hogy rám esik egy meteor. Sosem voltam a szerencse példaszobra szóval jobban láttam ha azalatt a 2 nap alatt amíg itt vagyok csak kuksolok a szobámban. De ez a tervem ott megvalósult, hogy fél óránál tovább nem bírtam hallgatni az angolul hablatyoló tévéműsort így a napom végterméke az lett, hogy magamra kaptam egy farmert, egy csizmát, pólót, pulcsit, bőrkabátot és neki vágtam a hatalmas Angliának.
Nagy sétálgatásaim közepette rájöttem, hogy nem is vagyok annyira elveszve mint gondoltam így magamon felbátorodva jött az ihlet, hogy miért is nem nézek be ahhoz a fiúhoz akivel találkoztam hónapokkal ezelőtt. Anyám autójával jöttünk akkor és természetesen meghibásodott benne valami. A legközelebbi szerelő műhely az volt ahol ő dolgozik. Vele maradtam amíg megcsinálta a kocsit – hisz anyám minden szabad pillanatát városnézéssel töltötte – és egész jó társaságnak bizonyult. Utána este megittunk egy koktélt megmutatta a gyönyörű Londont aztán mindenki ment a dolgára és azóta nem beszéltünk.
Útba ejtettem egy pékséget s két croissantal és kávéval álltam meg a műhely ajtajában. Halkan torkot köszörültem és reménykedtem, hogy nem égetem le magam teljesen és ő lesz munkában. S láss csodát, megjelenik előttem munkásruhában kezét törölgetve, feje búbjáig olajosan. Szám akaratom ellenére is mosolyra húzódik.
- Uram! – mosolygok még mindig rá s kissé pukedlizek is a zacskóval s kávéval kezemben majd felé nyújtom az egyik csomagot.
- Gondoltam a nagy munka közepette jól esne egy kis pihenés. – Igaz elég ironikus egy franciának croissant hozni de hát erre futotta a kreativitásom. Otthonosan mozogva a műhelyben beljebb lépek, körbe pillantok de sehol senki. Ezt valamilyen szinten örömmel nyugtázom így legalább mindketten kimaradunk a fölösleges magyarázatokból.
- Látom nem szakadsz meg a munkában, remélem velem tartasz erre a szegényes uzsonnára. – egyre szélesebb mosoly terül szét arcomon. Jó egy kicsit fellélegezni. Mintha haza érkeznék, megpihenni és elengedni a fáradtságot a feszültséget. Nem ismerem Őt, lehet gyilkos vagy pszichopata mégis kellemesen éreztem magamat a társaságában és máshoz amúgy se tudtam volna menni. Ő pedig, talán örömmel fogad.















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Francisco Lachowski

Hozzászólások száma : 17

▽ Munkám : autószerelő

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Márc. 18, 2015 4:50 pm
Tárgy - Rebeka & Pierre





Fojtott hangú káromkodás szűrődik ki a szervizbe nyíló apró kis mosdóhelyiségből, elmélyülten szidom a munkámat, az életet, meg úgy egyáltalán az egész mindenséget, mivel már fél órával ezelőtt meguntam az olaj vakargatását a kezemről. Nem mintha nem bírnám a mocskot a kezemen, ha így volna, egész biztosan nem kétkezi szakmát választok magamnak. Anyám azonban roppantul utálja mikor „kéményseprő” vagyok, ahogy ő szokta mondani, ezért lehetőség szerint igyekszem megszabadulni a kezemet tarkító helyes kis foltoktól, ami azonban sohasem megy könnyen. Mintha már le se lehetne szedni, beitta a bőröm, elszíneződött, most már ilyen marad örökké. Na mi volt erre anyám válasza már ötéves koromban? Dörzsöld jobban.
És én dörzsölöm, már ötéves korom óta, szakadatlanul. Ezért is nem volt egészen pontos a meghatározás, miszerint félórája meguntam, ez már évekkel ezelőtt bekövetkezett, meg különben sem álldogálok itt félórája, legalábbis nem az órám szerint. Roppant szubjektív tud lenni az ember időérzéke.
Filozofikus gondolataimból a szervizből behallatszó mozgolódás zökkent ki, és sóhajtva megyek az újabb ügyfél elé, mintha eddig nem lett volna elég munkám, roppantul hiányzik most még egy meló. De az is lehet, hogy azért a meseszép Bentley-ért jöttek, amivel tegnap lettem készen, összeszorul a szívem, ha csak rágondolok, hogy meg kell válnom tőle. Egy Turbo RT, álmaim kocsija, a bivalyerő és a határtalan elegancia lenyűgöző kombinációja. Egy napig még igazán maradhatott volna.
Nagyjából ez jár a fejemben, amikor még mindig a kezemet törölgetve előremegyek a műhelyben, hogy köszönthessem az ügyfelet, de azon nyomban meg is torpanok, ahogy meglátom. Ennek a piszkos luknak a mai nap egy egészen rendkívüli látogatója akad. Mosollyal az arcomon lépek hozzá közelebb.
- Mademoiselle.- vonom fel a szemöldököm. - Minek köszönhetem a látogatást? - finom mosoly ül az arcomon, ahogy a tekintetünk találkozik, talán négy hónapja lehetett, hogy először összefutottunk, de nehéz lett volna elfelejtenem őt. Lélegzetelállítóan bájos hölgyemény, igazi európai szépség, a modellkarrierje is szépen ível felfelé, legalábbis erre következetek abból, hogy ismét itt látom. Ugyanis nem brit, de nem is francia, valami még keletebben fekvő országból származik, de ha vernének, se tudnám már megmondani mi volt az. Ez némileg meg is nehezíti kettőnk között a kommunikációt, majdnem annyira töri az angolt, mint én, ráadásul meglehetősen nehezen igazodunk ki egymás akcentusán. Mindig nevet azon, ahogy a nevét ejtem, ezért igyekszem inkább elkerülni, ha lehetséges, és a remekül működő angol, vagy francia megszólításokat bevetni helyette.


°°°


















▽▲▽




APRÈS NOUS LE DÉLUGE.
.....................................................................................................
Vissza az elejére Go down

Rebeka & Pierre

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» para-para-paradise ;; Pierre & Sansa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: London-