Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Chloë & Pierre

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Leighton Meester

Hozzászólások száma : 8

▽ Munkám : egyetemi hallgató

▽ Szexualitás : sosem kételkedtem a férfiak vonzerejében




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 29, 2015 9:06 pm
Tárgy - Re: Chloë & Pierre




.Chloë && Pierre.
oh thank you dear!
Amióta nem beszélek Marco-val kész téboly az életem. Nehéz a különlét? Nehéz megszokni azt, hogy nincs ki állandóan velem van? Nos...ezt nem mondhatnám. Rangját tekintve csak titokban tudtunk találkozni és lássuk be az az idő amiről családja és a sajtó nem tud elég "ritka", ha mondhatom ezt. De a kevés közös lét ellenére is legalább beszélhettünk arról, hogy "mi"..most pedig már csak van Ő és Én. Legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy egy herceg belém szeret, azt meg végkép nem, hogy ilyen sokáig viszonylag jól meg voltunk (kisseb galibák minden kapcsolatban vannak). Azt sem gondoltam volna, hogy valaha szerelmes leszek, ha csak a gimis éveimre gondolok vissza... oh, inkább ne is beszéljünk róla please! Ahogy a szívemet nem birtokolta senki idáig, így nem is tudtam, hogy annak visszanyerése milyen komoly feladat csúnyán fogalmazva és fájdalmas az űr ami a csere közben alakult ki. Furcsa amit gagyogok össze vissza igaz? Hát igen.. még én sem fogtam fel nagyon, hogy nem vagyunk többé egy pár és, ha nem fogtam fel, hogy is tudnám normálisan kifejteni? Szerencsétlennek érzem magam és kissé elesetnek, de minden "csoda" három napig tart...ugye?! Édes Istenem csak éljem már túl ezt a korszakot, nem szeretek szenvedni, de őszintén ki szeret? Ahh... Azt láttam a legjobbnak, ha egy időre elutazom és lássunk csodát meg is tettem és a csöpögős szerelem városából hová repültem? Ohh igen Deutschland! Bevallom őszintén kissé tartok a németektől. Félek, ha túl közel megyek hozzájuk leköpnek, s tudom nem direkt de ez a nyelv? Sosem szerettem, így nem is nagyon törtem magam, hogy tökélyre csiszoljam a tudásom, de azért megértetem magam és nem halnék éhen, ha itt ragadnék.  Hamar rá kellett ébrednem nem ez a nekem való hely és mivel időm mint a tenger tovább utaztam a szépséges ám sajnos eléggé páradús Londonba. Gyakran szoktam itt lenni, van egy házunk is, így sosem kell idegen helyen aludnom. Kell azonban azért pár nap míg az ember hozzá szokik az "új" környezethez és arcokhoz, nah meg az új autóhoz. Kibéreltem egy fekete szépséget itt létem megkönnyítésére és most is éppen élvezném a gyorsulást, ha nem robbantam volna le. Nem elég, hogy olyan helyen álltam meg csak egy pillanatra, (ESKÜSZÖM csak egy pillanatra akartam) ahová tilos, de még gyorsan eliszkolni sem tudok mivel valami történt ezzel a vacakkal.. azaz az autóval.
Nem tudom kitől kérhetnék segítséget, vagy hogy kit hívhatnék fel. Kocsi orrának dőlve próbálok kiagyalni valamit és közben csak azért imádkozom, hogy ne kezdjen el zuhogni. Amíg elmélkedem egy nem túl barátságos kinézető idősebb férfi csoszog mellém és udvariatlanul leszólít. Felnézek rá, szemeim elkerekednek, ahogy szóhoz sem hagy jutni. Csak mondja és mondja a szidalmait, hogy így nem szabad úgy nem szabad itt állni, menjek el. Hideg futkos a hátamon ahogy beszél velem. Legszívesebben lekevernék neki egyet, de mivel nem tudnék gyorsan elfurikázni előle nem teszem. Ha százszor nem próbáltam elmondani miért állok itt akkor egyszer sem. Mint a torpedó, dúl fúl én pedig kezdek kétségbeesni. Mikor már az utolsó cseppek gyűlnek lelki szemeim előtti pohárban jön egy korombelinek tűnő srác aki megoldja a konfliktust, s neki hála vissza megy a boltba a férfi. Nagy kő esett le a szívemről, végig görcsben volt a gyomrom. Mély levegőt veszek, mintha egész végig nem mertem volna. Ép megköszönném a kedvességet mikor legnagyobb meglepetésemre franciául megszólal a fiú.
-Oh, csak nem francia vagy? Köszönöm, hogy segítettél!- Először hálálkodom aztán folytatom. -Igen, értettem, csak nem hagyott szóhoz jutni nagyon ez a zsémbes alak.. Arrébb állnék, de valami baja van a kocsimnak és nem indul be.- Sóhajtok egyet megérintve közben a lakkozott felületet. -Rendőrt? Hát az nem hiányzik most nekem.. Esetleg nem tudsz autóvontató telefonszámot? Vagy egy szerelőét? Addig esetleg eltolnám valahova vagy nem tudom.. - Elmélkedem miként hogyan, zavaros ez a helyzet, de nem én lennék, ha nem velem történne meg. -Amúgy tényleg köszönöm..- És a ráadás, lehet még százszor elfogom ezt mondani, ha nem hagy itt azonnal.
words: 644 ~ clothes: this  
notes: bocsánat a késésért!
















▽▲▽

Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Francisco Lachowski

Hozzászólások száma : 17

▽ Munkám : autószerelő

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Márc. 18, 2015 7:39 pm
Tárgy - Chloë & Pierre





Mélyen magamba szívom az arcomba tóduló frisslevegőt, hogy a város füstös bűze végre kiűzze az orromból a kórház beteges aromáját. Mindig ettől szenvedek a legjobban, amikor meglátogatom anyámat, noha a legtöbb szagot - füst, benzin, festék - jól viselem, a kórházszag teljesen kikészít. Azt hinné az ember, hogy idővel hozzá lehet szokni, ha már egyszer a fél életén át ott rohad az ember, de ez merő tévedés. Hosszú évek óta épp ugyanolyan gyomorforgató.
A hosszabb utat választom hazafelé, az érdekesebb, meg amúgy sem gyakran sétálgatok, ha tehetném, a retyóra is motorral mennék. Épp ideje lesz hozzászokni a hiányához, gondolok bele savanyúan, nincs mese, a kórházi számla nem vicc, ellentétben a fizetésemmel, és nyakamon a határidő. Örülhetek, ha találok valakit, aki megadja érte a rendes árát, vagy legalább nem csak a benne lévő vas kilóját számolja fel nekem. Nincs választásom, nincs választásom - ezt ismételgetem magamnak, de ez nem sokat javít a morálomon. Dühömben belerúgok egy kukába, felborul, rengeteg szemét és undorító ételmaradékok ömlenek a járdára, én pedig jobbnak látom a lehető leggyorsabban lelécelni a tetthelyről. Nincs jó napom.
Nem sokkal hagyom el a Bunhill Row-t, amikor elhaló angol makogást hallok, tagadhatatlan francia akcentussal ötvözve. Könnyen megtalálom a hang forrását: valami begyepesedett londoni tapló perlekedik egy megszeppent francia lánnyal, rossz helyen parkol, elállja az utat, nem tudnak megállni a beszállítók - vagyis nagyjából ezt értem ki a gusztustalan londoni nyelvjárás olyannyira tipikus orrhangú hadarványából. Úgy döntök, már csak szolidaritásból is, megmentem a lányt, ha már úgysincs jobb dolgom.
Nagyjából öt percig nyugtatgatom az öreget, és már a fél karomat teszem rá, hogy mindjárt eláll a boltja elől, mire hajlandó végre békén hagyni bennünket, és - az orra alatt csupa kedves dolgot mormogva a franciákról - visszavonulni az üzletébe. Fáradtan felsóhajtok, és a lányhoz fordulok.
- Minden oké? Nem tudom, mennyit értettél belőle, de a lényeg, hogy sürgősen el kéne állnod innen. - élvezettel forgatom a francia szavakat, rendkívül jól esik, hogy végre ismét az anyanyelvemen beszélhetek. - Ahogy ezeket ismerem, képes, és kihív rád egy rendőrt, akit aztán szintén nem fog érdekelni, hogy egy szavát se érted a hülye dialektusának. - itt még az is nehezen boldogul, aki egyébként egészen jól beszél angolul, a londoniak ugyanis mintha csak az orrukkal lennének hajlandóak a kommunikációra, ha nem érted hát így jártál, tanuld meg rendesen a nyelvet. Beképzelt seggfejek, még ennek a nemzetnek is a legalja. Persze kivételek mindig vannak, de belőlem a színtiszta tapasztalat beszél.


°°°


















▽▲▽




APRÈS NOUS LE DÉLUGE.
.....................................................................................................
Vissza az elejére Go down

Chloë & Pierre

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» para-para-paradise ;; Pierre & Sansa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: London-