Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Pierre & Kate G

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Francisco Lachowski

Hozzászólások száma : 17

▽ Munkám : autószerelő

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 29, 2015 6:53 pm
Tárgy - Re: Pierre & Kate G



Halkan nevetek a bizalmát illető megjegyzést hallva, érdekelne, mégis miféle bizalom lehet az. Az ágya melegét ugyanis szemmel láthatóan bármelyik jöttment idegennel megosztja, amennyiben elég jól néz ki az illető, illetve ha jól sejtem az is megteszi, ha csak a tárcája van tele értékes bankjegyekkel. Személy szerint örülök, hogy én az első kategóriába tartozom, így legalább nem támaszt felém holmi anyagi elvárásokat, mint hogy vegyek neki egy kocsit, házat, vagy valami mindkettőnél drágább ékszert a két szép szeméért. Egyébként vennék én… Ha lenne miből. Meg akkor már egy dobozzal a létező legdrágább szivarból.
- Ezt vegyem kihívásnak? - kérdezek vissza békésen mosolyogva, már sokkal inkább csak a hangulat kedvéért válaszolgatok neki, mintsem azért, hogy levegyem a lábáról. Pontosan tudom ugyanis, hogy bármikor megdönthetném, amennyiben szereznék végre egy gumit, vagyis gyakorlatilag már megszereztem őt. Az enyém. Röhejesen könnyen ment, de hé, engem nem zavar a gyors tempó, az élet végül is meglehetősen rövid, nem igaz? Főleg ha a nagy részét egy poros garázsban görnyedezve tölti el az ember, és épp elég magányosan, hogy úgy érezhesse magát, mint egy negyvenes öreglány hat macskával felszerelkezve. Tényleg, be kéne szereznem egy macskát, ketyeg a biológiai órám. Remekül mulatok magamban a legrémesebb hollywoodi filmek kulcsmondatain, miközben Kate-et figyelem vigyorogva, ahogy félfontos szappanommal küzd, elragadó látvány, van benne valami roppant megkapó. Ha egyszer lesz feleségem, az ilyen legyen. Talán kissé bögyösebb.
Egész otthonosan vakargatjuk már a fekete olajfoltokat egy jó húsz perce, kellemes csendben, leszámítva persze a halk zeneszót, és a pármondatos eszmecseréinket, amiket ezúttal kivételesen nem bánok. Nem vagyok a beszélgetés híve, főként az akcentusom miatt, amin minden brit rendkívül jól mulat, de a testbeszédem, bizton állíthatom, tökéletesen közvetíti az információt. Talán ezért van, hogy néha előbb húzok be egyeseknek, mint hogy kérdeznék. Mosom kezeimet.
Azaz hogy már nem, végre nem, kezdett rohadtul untatni. Annyira mondjuk nem, mint általában szokott, Kate társasága azért határozottan sokat dobott a mindennapi szenvedésemen, de épp itt az ideje más program után néznünk. A napi procedúrám említésére csak fáradtan sóhajtok fel, ellenben az indiai hússal sikerül felkeltenie az érdeklődésemet. És meg is hív. Még a végén elviszem randizni is.
Válaszolnék neki, de esélyt sem ad rá, a jelek szerint biztosra akar menni. Ám legyen. Gonosz vigyorral az arcomon kapom a vállamra, ha már itt tartunk, forgok is vele, hadd visítson, de azért igyekszem nem beleverni a fejét egy WC-ülőkébe.
- Én vezetek. - közlöm vele kifelé menet, és célba veszem a motoromat, annyira azért én sem vagyok merész, hogy elvigyem valamelyik kuncsaftom kocsiját. A következő pillanatban azonban meggondolom magam, már nem a kocsiról, az életemtől még nem szeretnék elbúcsúzni, de úgy döntök a gyomrom még ki fog bírni öt percet hús nélkül. Korogva ugyan, de azért ki fog.
- Szabad? - vigyorgok Kate-re, ahogy lerakom a földre, bár sok időt nem hagyok neki, hogy kiélvezze a talajt a lába alatt. Végül is megmondtam, hogy én vezetek, A rádióban közben lassan már az első refrénhez ér a dal, aminek sosem tudok ellenállni, örökzöld klasszikus, a maga nemében persze. Mindig röhögök rajta, és mindig felkérek rá egy lányt, egy nagyon régi, kubai barátom jut róla eszembe, akitől annak idején táncolni tanultam. Hogy miért, azt már nem tudom, talán csajozni akartam vele, és ha úgy vesszük, tulajdonképpen be is vált párszor. Táncolni minden lány tud, és mindegyik szeret is, csak vezetni kell őket, épp, mint a való életben. A többi már jön természetesen, a vérükben van. Utána persze mindet megfektettem.
Teljes természetességgel csúsztatom a kezemet Kate derekára, kihasználom, hogy végre maradandó kár okozása nélkül érhetek hozzá, és az ígéretemhez híven a kezembe veszem az irányítást. Idekinn hangosabb a rádió, általában elől dolgozom, de csak itt hátul van konnektor, így hosszabbítókkal van tele az egész garázs, hogy legyen miben felbukni a főnökömnek. Meg mert a szerszámok ritkán működnek elemmel. A rádió valamiért mégis itt hátul van bedugva, mindig is ott volt, meg sem volt mozdítva ki tudja hány éve, eddig tulajdonképpen eszembe sem jutott, hogy elvigyem onnan. Ami azt illeti, most is tökéletesen jó helyen van ott, jó hangos is, úgyhogy ha Kate bármit is közölni akar, akkor nem árt, ha egyenesen a fülembe ordít. De úgysem fogok figyelni rá, csak röhögök, és táncolok, ez a szám ugyanis erről, és csak szól, legalábbis nekem. A szövegét meg úgysem érti senki, spanyol, portugál, vagy valami ilyesmi karattyolás lehet. Úgyhogy csak táncolunk a dal végéig, idiótán vigyorogva és nevetve, addig forgatom, amíg teljesen el nem szédül, és közben kénytelen vagyok beismerni, hogy roppantul élvezem ezt a dolgot.















▽▲▽




APRÈS NOUS LE DÉLUGE.
.....................................................................................................
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Kristen Stewart

Hozzászólások száma : 29

▽ Munkám : újságíró

▽ Szexualitás : biszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 22, 2015 4:12 pm
Tárgy - Re: Pierre & Kate G



Ahogy sejtettem, nem kérdezek, ő pedig nem részletezi tovább a dolgot. Nem mintha komolyabban ismernem kéne ahhoz, hogy párszor összefeküdjünk... ennél többet pedig én sem várok tőle. Sosem terveztem hosszútávra, ahogy később sem fogok, az a pár ember is, aki jelenleg fontos számomra, részben véletlenségből maradt meg mellettem, vagy mert jókor voltak jó helyen.
A vigyorából egyértelmű, hogy hasonlóképp látja a dolgokat, ám óvszer híján mégsem sikerül felfalnom, csak követem hátra. A helyiség valahogy nagyon is emlékeztet a gyerekkoromra, persze sosem éheztem, de nem is vehettem meg a legújabb ruhákat, vagy mehettem el nap mint nap a kedvenc kávézóimba. Persze az is igaz, hogy ezt most sem tehetem meg, csak ezúttal pénz helyett idő hiányában, elvégre a legtöbbet avval töltöm, hogy mindenféle hírességek után rohangálok, vagy épp bevárom őket a pultnál.
Halkan felnevetek a romcsi vígjátékok jellegzetesen slampos szövegét hallva, de ettől sem válik bizalomgerjesztőbbé ez az ócska vacak.
- Azt ki kell érdemelni. - mosolygok rá kacéran, noha kétlem, hogy ez valóban izgatná. A legközelebbi barátaimnak is évekbe tellett elérnie a teljes bizalmamat, de bennük is csalódtam már jó párszor. Nem mintha ez összetörne, valójában épp azért ilyen nehéz, mert a szkeptikusságom mellett még ott van az a lusta nemtörődömség is, tudom, hogyan kerülhetnék közelebb az emberekhez, de mégsem próbálkozom soha.
- Jókor mondod... - forgatom meg a szemeimet, de ki tudja miért, mégiscsak használom azt a nyamvadt szappant. Ahogy Pierre felé pillantok, nekem is felkúszik az arcomra az a kis mosoly, akármennyire szörnyű is, legalább hat. Ettől függetlenül innentől még messzebbről fogom kerülni az szervízolajt.
Elfogadja a segítségem, szóval vigyorogva esek neki a mellkasának, meglehetősen nehéz visszafogni magam, hogy ne álljak neki ismét a kockáit taperolni. Na igen, odakint még csak eszembe se jutott olyasmi, hogy a kis flörtölésünknek ez lehet a vége, de nem bánom annyira, hogy itt kötöttünk ki. Vele kicsit más, mint a többi pasival, talán mert francia.
- Egy fokkal aljasabb is. - vigyorgok vissza rá kacéran, egyelőre talán nem hiszi el nekem, de ha ismerne, tudná, hogy most még szerénykedtem is.
Ahogy felhívja a figyelmemet a foltra, halkan felnevetek, a nagy sikálásban valóban megfeledkeztem róla, de hagyom, hogy Pierre vegye kezelésbe.
- Köszi. - mosolygok rá, kicsit tovább időzik tekintetem az övén, mint ahogy kellene. Francos védekezés. Lassan talán tényleg óvszerrel kéne járnom mindenhova, a rólam szóló pletykák többek közt amúgy is ezt bizonygatják.
Annak ellenére, hogy általában igen nehezen tudom befogni, most mindketten hallgatásba merülünk, de egyáltalán nem zavaró ez a csend, a Maroon 5 szól mellettünk, ahogy vakarjuk egymásról a fekete foltokat, időnként pajkos pillantásokat váltva.
Elégedetten sóhajtok fel, mikor végre az utolsó maradványokat is sikerült eltűntetnem, és fáradtan dőlök a srác ölébe.
- El sem hiszem, hogy te ezt minden nap végigcsinálod.
Nem nagyon zavartatom magam, inkább halkan nyögve kinyújtóztatom fáradt tagjaimat, és Pierre-re vigyorgok.
- Tudod mi hiányzik most? Egy jó kis indiai husi. - simítok végig ürességtől kongó hasamon, kicsit feljebb húzva evvel a felsőmet.
- Megszökhetsz innét? Meghívlak.
Tekintetem kíváncsian keresi az övét, tenyeremmel végigsimítok arcán, majd puhán összeérintem ajkainkat. Na ezek után még egy focimeccset is röhögve otthagyna értem.














Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Francisco Lachowski

Hozzászólások száma : 17

▽ Munkám : autószerelő

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 21, 2015 7:28 pm
Tárgy - Re: Pierre & Kate G



Nem tűnik teljességgel érdektelennek az anyagi problémáimról hallva, vagy legalábbis egész hitelesen tesz úgy, mintha lekötné a dolog. De a lényeg, hogy nem kérdez többet. Ezért is hálás lehetek neki, majdnem annyira, mint azért, hogy a motoromat még egy kicsit a saját tulajdonomban tudhatom. Szánalmas módon ragaszkodom hozzá, tudom, ő volt az első nagy szerelmem. De valójában még mindig jobb volna neki, ha egy ilyen remek lány hátsója díszítené, semmint hogy valami hájas negyvenes pasas helyezze rá a szétfolyó valagát. Ha valakinek, hát legszívesebben Kate-nek adnám el, persze csak ha meg tudja fizetni, de akkor legalább volna esélye, hogy még viszontláthatom a kicsikét. Ha csak ezen múlik, szívesen megtanítom motorozni is, nem egy ördöngösség, még annyira sem nehéz, mint a biciklizés. Csak rá kell érezni. Mint a szexre, de abból nem hinném, hogy az oktatásomra szorul, ettől függetlenül szakíthatunk arra is időt, többek között. Mintha az ő fejében is éppen ez járna, ahogy a válasza után egymásra vigyorgunk, de nem lehetek egészen biztos benne.
Legalábbis az ezt követő közjátékig nem, amikor is vadul egymásnak esünk, de óvszer, és tiszta kezek híján hamar véget kell vessek a mókának. Igazán kár érte, mert már épp kezdtünk belemelegedni, részemről történetesen az utolsó pillanatban lett félbeszakítva, de merem remélni, hogy nem véglegesen. Hatalmas vétek lenne, mindkettőnk részéről.
Együtt röhögünk az olajfoltokon, aztán még hülyéskedek vele egy kicsit, és az orrára is kenek egy keveset, amire szinte már meglepően jól reagál. Nem lesz dühös (talán csak egy kissé), és nem áll neki ő is összekenni engem, ami már egy kissé sok, és idegesítő lenne a szituációban, ellenben határozottan lazán kezeli a pimaszságomat. Ami nekem határozottan bejön. A végén még tényleg felültetem a hátsó ülésre.
A szappanom enyhén szólva nem nyeri el a tetszését, jólesően nevetek a reakcióján, nem tartom valószínűnek, hogy meg tudom győzni a hasznosságáról, de azért teszek egy próbát.
- Ne ítélj a külső alapján, amilyen undorító, olyan hatásos is. Bízz bennem. - győzködöm nevetve, a lehető legsablonosabb szövegeket bevetve, amik csak az eszembe jutnak. - Csak ne… szagold meg. - azt nem szabad, rettentő gyomorforgató aromája van, elviselhetetlen. Bár erről talán szólhattam volna neki korábban is. Késő bánat. Csak úgy, mint az előbb, remekül szórakozom az arcán, a kényeskedő sipítozásáról már nem is beszélve, amiben az a legszebb, hogy ő maga sem gondolja komolyan. Gyönyörködve nézem végig, hogy végül mégis felhasználja a gusztustalan szappanomat, nem tehetek róla, szakmai ártalom, bejön, ha valaki nem fél bepiszkítani a kezét. Mármint most épp egy szappanról van szó, de annak azért meglehetősen undorító, szóval…
Egész békésen vakargatjuk magunkról a gépolajat, tulajdonképpen a maga nemében még élvezem is, van egy hangulata. Talán a zene teszi, talán csak a jó társaság, nem tudom, de ezúttal kivételesen nem bánom ezt a hülye mosakodási procedúrát, amin nap mint nap kénytelen vagyok átmenni. Bár bevallom, általában nem a felsőtestemet dörzsölgetem az undorító szappanommal.
- Hmm. - csak ennyi a válaszom miközben felvont szemöldökkel nézek vissza rá, majd viszonzom a vigyorát, és a kezébe csúsztatom a szappanom. Amilyen vicces, épp olyan izgalmas ez az egész helyzet, önkéntelenül is egy fürdőkádas fantázia ugrik be, amiből aztán csak a hangja zökkent ki, mikor ismét megszólal. Elmosolyodom a mondandója hallatán, de csak egy pillanatba kerül neki, hogy összezúzza ezt a kis pillanatot, a következő megjegyzését ismét nem állhatom meg röhögés nélkül.
- Kösz. Egy fokkal talán te is szebb vagy az ördögnél. - most mondjam neki, hogy gyönyörű? Tudja azt ő magától is, különben is elég jól a tudtára adtam már a véleményemet odakinn. - Esetleg kettővel. Különösen ez a folt tetszik, itt. - bököm meg az orrát a szappannal, amiből közben elővettem egy újat, ugyanis a kezem még mindig koromfekete ettől a csuszamlós vacaktól. Éppen ahogy az ő orra is, bár a jelek szerint tükör híján erről már megfeledkezett. Egy szivacs puha felével kezdem dörgölni az orrát gonoszul nevetve, bár ügyelek rá, hogy finoman csináljam, ha már ennyire kényes a bőrére. A bőrére, ami egyébként egész biztosan puha is illatos, ha csak rágondolok is libabőrös leszek, de még mindig csupa francos olaj vagyok. És még mindig nincs óvszerem. Több ponton is hibádzik ez a dolog.
Közben igyekszem megszabadulni a kezemet borító feketeségtől is, már elég hosszú ideje küzdünk a foltokkal, de úgy fest, lassan de biztosan győztesen kerülünk ki a harcokból. Fáradtan sóhajtok fel, és felszabadultan hajítom a szappant a mosdóba, aztán a falnak dőlök, és szokásomhoz híven karba fonom a kezem, kérek pár pillanat pihenőt. A lányra pillantok, azon gondolkodom, mitévő legyek most, kezdek megéhezni, rá is, meg valami táplálékra is. A kajához pólót kéne felvenni, a kufircoláshoz meg gumi kellene, és egyikhez sincsen kedvem.















▽▲▽




APRÈS NOUS LE DÉLUGE.
.....................................................................................................
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Kristen Stewart

Hozzászólások száma : 29

▽ Munkám : újságíró

▽ Szexualitás : biszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 21, 2015 5:47 pm
Tárgy - Re: Pierre & Kate G



Valójában cseppet sem leszek boldogabb a vigyorától (na jó, talán egy kicsit), na meg önelégült tekintetétől, ami mintha az arcomba dörgölné, hogy ha vele kavarok, annak ára van. Márpedig a bőrömmel fizetek érte. Mondjuk igencsak naív, ha azt hiszi, hogy még egyszer összeolajozhat, legközelebb előre lemosatom vele ezt a gusztustalan ragacsot. Egy srác sem ér annyit, hogy tönkretegyem a bőröm. Látom rajta a megkönnyebbülést hazugságom hallatán, ami csak még kíváncsibbá tesz, elvégre miért hozta fel, ha valójában nem akar megválni tőle? Hamarosan meg is kapom a válaszomat, amit egy elgondolkodó pillantással viszonzok, a fejemben mindenféle elméletek kapnak szárnyra meggondolatlanul felvett kölcsönökről, vagy éhező öcsikékről. Elkönyvelhetem, hogy túl sok filmet nézek... de ennyire én sem lehetek kíváncsi, szóval nem teszem szóvá az érdeklődésem. Bármi is áll a dolog mögött, az nem tartozik rám.
- Nagyjából el tudom képzelni. - vigyorodom el, de közben a motor teljesítményéről valahogy a srácéra kalandoznak gondolataim...  így fogja vissza magát az ember lánya.
- Talán szakíthatok rá időt valamikor. - adom beleegyezésemet a dologra egy pajkos mosoly kíséretében, esetleg még motorozni is megtaníthatna, noha egyértelmű, hogy kettőnk közül neki van kevesebb szabadideje. Ahogy elképzelem magam a motorján, akaratlanul is izgatott mosoly kúszik az arcomra, a sebesség, a veszély, na meg a rosszfiúk, ez a hármas mindig is vonzott, pont ahogy a legtöbb lányt. Mindig is egyszerű vágyaim voltak, és ez sosem zavart. Üldözöm az adrenalint, utálnám egy irodában eltölteni az életemet, de Pierre-t sem tudom megérteni. Nem hiszem, hogy a pénz miatt választotta ezt a munkát. (Tegyük hozzá, hogy az adottságaival igen sokféle lehetősége akadna... újabb piszkos gondolatok.) Valószínűleg nem is várja el, hogy megértsem, ahogyan én sem fogok erőlködni. Nem nagyon tervezek hosszútávra.
A vigyorából tudom, hogy teljes egészében tisztában van vele, milyen hatással van rám a külseje, épp úgy kihasználva a helyzetet, ahogy én teszem. Nem igazán fogja vissza magát, ahogy viszonozza a felindulásom, és be kell vallanom, hogy azért tud a srác. Hozzásimulok testéhez, ahogy megérzem karját a derekamon, szabadjára eresztem ujjaimat bőrén, meglepetten nézek fel rá, ahogy nevetve húzódik el tőlem. Már épp kigúnyolnám, amiért ennyire csiklandós, amikor megmutatja érintéseim nyomát, és követem a példáját, felnevetek én is.
- Szerintem egész szexi. - vigyorgok rá huncut pillantással, erre képes és még az arcomat is összekeni. - Hé! - kiáltok fel, de aztán csak fújok egyet, és követem hátra. Valójában reménykedtem benne, hogy legalább egy szűk zuhanyfülkébe invitál meg, de halkan sóhajtva veszem tudomásul, hogy egy időre le kell mondanom az intim pillanatokról. A gondolataim viszont csak az enyémek, és ahogy megpillantom felsőtestét, újabb sóhajt eresztek el, miközben elfogadom a szappant. Ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni. Meghökkenten pillantok rá, és lemondóan megrázom a fejem.
- Értem én, hogy csóró vagy, de ez azért már túlzás. - kuncogok fel halkan az érdes kis szappanszerű valamit tanulmányozva, és ahogy megszagolom, fintorogva hajolok távolabb tőle, csupán ujjperceimmel érintve ezt az izét.
- Fúj, még büdös is! Ezt kenjem a bőrömre? - ahogy magas hangon panaszkodom, azt hiszem, nekem is nevethetnékem támadna, de ahogy neki olajra, úgy nekem puha bőrre van szükségem a munkámhoz. Jobb híján azonban annyiban hagyom a dolgot, és nekiállok dörzsölni a tenyeremre ragadt trutymót. Mosolyogva figyelem, ahogy egy konkrét zuhanyzást lenyom előttem, dúdolgatva ezt az ősrégi, imádnivaló dalt. Hiába, a félmeztelen fiúk mindig is a gyengéim voltak, úgyhogy miután sikerült némileg eltakarítanom a tenyeremről a fekete foltokat, kacéran mosolyogva lépek mellé.
- Segítsek? - vigyorgok rá, és kezemet tartom a szappanért, amivel aztán lelkesen sikálom a felsőtestét, feltéve, ha oda is adja, figyelve, hogy ne sértsem fel bőrét.
- Jó ízlésed van. - fejemmel a zene forrása felé bökök, hogy nyilvánvalóvá tegyem, nem a nőkre gondolok, persze az sem volna épp téves megállapítás. - Meg jó tested.- vigyorodom el, ahogy felpillantok rá.














Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Francisco Lachowski

Hozzászólások száma : 17

▽ Munkám : autószerelő

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 21, 2015 4:35 pm
Tárgy - Re: Pierre & Kate G



Elvigyorodom az arcára kiülő undorodó fintor láttán, nem, egyértelműen nem gondolta át, mielőtt kezet fogott volna velem. Most már legalább tudja, mire vállalkozik, mikor autószerelő sráccal kezd, az én kezem a későbbiekben sem lesz sokkal tisztább. Persze megvannak ennek is az előnyei, mindezzel együtt legalább hatszor annyit tisztálkodom, mint bárki más (az olajfoltok meglehetősen szívósak), és ezen túl nem kell költenie szerelőre - az otthoni kisgépekkel még egész jól elbírok. Továbbá mivel én sem szívesen kenek össze mindent olajjal, elég ügyesen bánok a testem többi részével is, ha arra van szükség. Ki tudok nyitni például egy nyitófüles konzervet kéz nélkül, hogy hogyan, és mi egyebet tudok még, azt már rábíznám az olvasó fantáziájára.
Ki tudja miért, de lényegesen megkönnyebbülök, ahogy azt mondja, nem foszt meg a motoromtól. Azaz hogy nyilván tudom miért, természetesen nem fűlik hozzá a fogam, hogy eladjam a szemem fényét, de ez alkalommal nem igazán számít, hogy akarom-e, vagy sem. Még el is mosolyodom, hálás vagyok neki, amiért megkönyörült rajtam, bár nem vagyok benne biztos, hogy átlátja a helyzetemet. A következő pillanatban azonban megválaszolja ezt a kérdést is, nem, fogalma sincsen, viszont valami sumákságra gyanakszik a háttérben. Nem most jött le a falvédőről.
- Kell a pénz. Ilyen egyszerű. - savanyú mosoly, így már talán együtt tud velem érezni, nem tűnik olyasvalakinek, aki dolláros bankjegyekkel törölné a helyes kis valagát. Legalábbis a kinézete nem ezt sugallja, de meglehet, hogy a pasijával már egészen más a helyzet, akkor viszont elég bátor dolog tőle, hogy a megélhetését kockáztatja a kedvemért. Vagy a kinézetem kedvéért? Nos, végül is egyre megy. De ezért is sajnálnám megválni a motoromtól - egy ilyen gyönyörűség csak dob az összképen. - Máskülönben a világért nem adnám, remek kis járgány. Többre képes, mint hinnéd. - na ja, sok munkám van benne. - Egyszer megmutatom, ha kíváncsi vagy rá. - persze, hogy kíváncsi, minden nő kíváncsi, és minden nő bukik a sebességre, a kalandról meg az izgalmakról nem is beszélve. Ezért vonzzák a motorok a csajokat, és noha abban nem kételkedem, hogy nélküle is boldogulnék, de azért megnehezítené a dolgom, ha már valaki más segge alatt ékeskedne.
A válaszát hallva már semmi kétség nem marad bennem afelől, hogy egyre gondolunk. Ahogy közelebb lépek hozzá, csak egy röpke pillanatig állunk mozdulatlanul, miközben már éhes vigyorral az arcunkon faljuk egymást gondolatban, aztán a valóságban is beindul a buli. Biztosra megyek, hogy az enyémnél igazibb franciacsókot egész életében ne kaphasson, és finoman közelebb vonom magamhoz. Átkarolom ugyan a derekát (meglepő, a póló alatt még karcsúbb, mint ahogyan kinéz), de a kezeimet messze eltartom a hátától, tetszik a felsője, ne menjen egyből a kukába. Ő azonban a jelek szerint nincs hozzászokva, hogy piszkos a keze, és izgató ugyan, ahogy az olajos kezével a felsőtestemet taperolja, nem vagyok ellenére az efféle kiegészítőknek, de talán nem motorolajjal próbálkoznék elsősorban. Másodsorban a többivel se, piszokul drágák. Hangosan nevetve tolom el magamtól, és a pólómat felhúzva (annak már úgyis mindegy) neki is megmutatom, min szórakozom ilyen jól, elkenődött olajfoltok borítják a felsőtestemet mindenfelé. Biztos van, akit ez beindít, de ha így fojtatjuk, az aktus végére elbúcsúzhatunk a bőrszínünktől.
- Tudom, hogy én kentelek össze először, de ne így bosszuld meg. - vigyorgok rá, és ha már itt tartunk, összekenem az orrát, nehogy megússza pusztán a jobb kezén mocskosan. Örülök, hogy legalább az a keze volt olajos, amivel a pólóm alá nyúlkált, annak kevésbé örültem volna, ha a hajam lesz pár árnyalattal sötétebb. - Gyere, halasszuk el a folytatást, és mosakodjunk meg. - intek neki, és elindulok a szerviz hátsó része felé, ahol a meglehetősen apró mosdóhelyiség van. Valójában csak egy csap van benne egy meglehetősen kicsi mosdóval, meg egy higiénikusnak nem mondható WC csésze, másra az eddigiekben nem is igazán volt szükség. Ahogy óvszerre sem, de a mai után átértékelem ezt a szempontot.
Egy egyszerű mozdulattal megszabadulok a pólómtól, útban van, lehajítom valahová, van nálam váltás, ezt csak a munkához vettem fel. Jó pár csomagnyi szivacsom, és rengeteg szappanom van erre célra előkészítve, e szempontból felkészült vagyok, vigyorogva kínálom meg Kate-et is. Ez egyébként külön erre való szappan, vagyis elég gusztustalan, és nem túl illatos, de legalább viszonylag hatékony, nemrég fedeztem fel. Elmélyülten kezdem dörzsölgetni a mellkasomon éktelenkedő olajfoltot, és halkan dúdolom a számot, ami a szervizben álló, enyhén recsegő rádióból szűrődik be.















▽▲▽




APRÈS NOUS LE DÉLUGE.
.....................................................................................................
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Kristen Stewart

Hozzászólások száma : 29

▽ Munkám : újságíró

▽ Szexualitás : biszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 21, 2015 2:04 pm
Tárgy - Re: Pierre & Kate G



A kacagást ugyan nem tudom hova tenni, de tetszik a srác mosolya, na meg a magabiztossága is, van valami a kézrázásában, ami arra késztet, hogy itt helyben letaperoljam... talán némileg érdes bőre, vagy férfias tenyere, de inkább visszafogom magam, és fintorogva tekintek olajfoltos kezemre. Nagyon remélem, hogy megéri az erőfeszítéseimet a srác, mert órákig fog tartani, míg ezt levakarom magamról. Annyira franciás az akcentusa, hogy szinte fáj hallgatni, ahhoz képest, hogy egyébként kellemes hangszíne van. Valójában konyítok kicsit a franciához, de még jobban utálom beszélni, mint hallgatni, úgyhogy inkább magamban tartom az infót. Érzek némi gyanakvást a tekintetében, elégedetten mosolyodom el, minél inkább tisztában vagyunk egymással, annál jobb.
- Hmm... kicsit fáj a gondolat, hogy megfosszalak tőle.
Mosolygok rá pimaszul, valójában nagyon is le akarom nyúlni ezt a szépséget, annak ellenére, hogy egyelőre még vezetni sem tudnám, egészen beleszerettem.
- Miért akarod eladni? - tekintve, hogy általában én verek át másokat, mindig van bennem egy kis egészséges gyanakvás, márpedig ha egy szerelő akar megválni egy ilyen motortól, annak nyomós oka kell, hogy legyen.
Nem nehéz észrevenni rajta, hogy tetszik neki az ajánlatom, és ahogy összefonja karjait előttem, kezdenek egyre inkább visszafoghatatlan gondolataim támadni. Halkan kuncogok szarkazmusán, egész jó szövegei vannak egy franciához képest.
- Különben hol lenne a kihívás...? - mosolygok rá, határozottan viszonozva tekintetét, ahogy közelebb ér, éhes pillantással keresem meg ajkait. Tulajdonképpen arra gondoltam, hogy meghívom némi indiai kajára a szomszédban, és elbeszélgetünk a motorok rejtelmeiről... de a felvetés naiv alternatívaként száll el, a karom mintha magától ölelné át a fiú nyakát, pajkosan mosolygok rá, mielőtt lábujjhegyre állva összeérinteném ajkainkat, hogy kipróbáljam, milyen is az igazi francia. Halkan kuncogok bele a csókba, puha fürtjeibe túrok, miközben szabad kezemmel lelkesen túrok be felsője alá, hideg érintésemmel tapintva ki hasizmát. Mmm, nincs jobb a szerelő pasiknál.














Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Francisco Lachowski

Hozzászólások száma : 17

▽ Munkám : autószerelő

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 21, 2015 1:18 pm
Tárgy - Re: Pierre & Kate G



Az egész délelőttömet ez alatt a francos Mercedes alatt töltöttem, a német gyártású kocsik általában megbízhatóak, de évszázadokat azért mégsem vészelnek át. Kíváncsi lennék, a kocsi, vagy a papa az idősebb, aki behozta ezt a dögöt, hogy kezdjek vele valamit. Fogalma sincs milyen nehéz alkatrészeket szerezni egy ilyen múlt századi, ősöreg, guruló roncshoz, egy dolog, hogy rég nem gyártanak már hozzá semmit, de még a darabjait is előbb veszi meg egy gyűjtő, minthogy a kocsiba rakhatnád. Arról nem is beszélve, hogy ami már benne van, az is nagyjából mozdíthatatlan, vagy legalábbis nem normál ember erejére tervezték, pedig én sem tollpihéből vagyok. Egy csapággyal küzdök nagyjából félórája, amikor a szerviz betonján kopogó léptek szakítják félbe a fojtott hangon mormolt káromkodások sorát, sokat nem segítenek ugyan, de jól esnek. Mondhatnám, hogy éppen nagyon benne vagyok a munkában, de már amúgy is kezdett baromira elegem lenni, így úgy döntök mellőzöm a német tragacsot az ügyfél kedvéért.
Éles füttyszó, persze csak magamban, az angol bigék általában nem díjazzák az ilyesmit, a franciák sem feltétlen, de ez más kérdés. Halkan, de annál savanyúbban kacagok a megjegyzésén, nem mintha az enyém lenne ez a lyuk, nekem még ennyire sem telik, pedig nálam már csak a patkányok töltenek itt több időt. Felkapok egy tisztának még erős túlzással sem mondható rongyot, és széttörlöm az olajfoltokat a kezemen, ha lehet, még rontva az állapotán, és vigyorogva rázom meg a lány kezét. Remélem tudta, mire vállalkozik.
- Pierre Fabron, szolgálatodra. - mutatkozom be magam is felvont szemöldökkel, és érdeklődve pillantok rá, erősen kétlem, hogy kizárólag munkaügyben fogunk tárgyalni. - Konyítok hozzájuk, bár nem minden típushoz. - figyelem a kezét, ahogy végigsimít a motoromon, az az érzésem, hogy általában más dolgokhoz nyúlkál - de ki vagyok én, hogy első látásra ítélkezzek. Nekem csak annál szimpatikusabb. - Az ott éppenséggel az enyém, bár már nem sokáig, éppen új gazdát keresek neki. - bökök az állammal a jószág felé, ha már vakargatja a buksiját. Valójában én is napjában vakargatom, azért fest ilyen szépen, házi tákolmány létére. Enyhén félredöntött fejjel hallgatom végig a mondandóját, az ajánlatát hallva kihívó félmosoly kúszik az arcomra. Karba font kézzel dőlök neki a mögöttem álldogáló Cadillacnak (igazán gyönyörű darab, csak karbantartani jár egy csomó böszmeséggel), és ízlelgetem a lány szavait. Nyílt felhívás keringőre.
- Nos azt már kitalálhattad, hogy nem dolgozom olcsón. - pillantok körbe a patkánylukon merő szarkazmussal a hangomban. Nem beszélek többet a kelleténél, senki sem bírja a francia akcentust, én sem a londonit, de valamit valamiért. Nekem megéri. Továbbra is kihívóan tekintek a lány szürkészöld szemeibe, meghagyom a pillanatnyi hatásszünetet, és ellököm magam a Caddilac oldalától. Közelebb lépek, ügyelek, hogy még ne érjek hozzá, egy darab papír például kényelmesen beférne még közénk. Meghagyom neki a kezdő lépést, meglátjuk mennyire gondolta komolyan, meg különben is, hölgyeké az elsőbbség.















▽▲▽




APRÈS NOUS LE DÉLUGE.
.....................................................................................................
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Kristen Stewart

Hozzászólások száma : 29

▽ Munkám : újságíró

▽ Szexualitás : biszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Márc. 19, 2015 9:44 pm
Tárgy - Pierre & Kate G



Egy laza mozdulattal tolom fel a napszemüvegem, ritkán virrad ránk ilyen meleg, verőfényes reggel, én pedig maximálisan ki akarom élvezni. Sportcsuka, farmer rövidnadrág és egy levegősen lógós fehér póló van rajtam, amely finoman sejteti az alakom, olcsó holmik, de ettől függetlenül jól mutatnak rajtam. A legtöbb ismerősöm valószínűleg egyszerűen elmenne mellettem, annyira szokatlan ez a lepukkant külső, de ez is csak egy szerep. Néha egyszerűen szeretek megszabadulni az idegtépően felcsúszó tapadós miniktől, a lábbujgyilkos magassarkúktól, és bebújni valami kényelmesebbe, persze csak a szabadnapjaimon. A munkám része (vagy talán inkább a módszeremé), hogy jól nézzek ki.
A közeli kisbolt egy jégkrémét majszolva vágok át az utcán, szeretek sétálgatni a belvárosban, ráadásul jó ideje nem volt alkalmam így elengedni magam, szóval minden szembejövő szimpatikus srácra rávigyorgok. Jó volna végre úgy lefeküdni valakivel, hogy másnap nem kell villogtatnom a kettőnkről készült intim képeket, hogy minden mocskos kis titkát elárulja nekem. Amire most szükségem van, az a lazítás, a szórakozás, egy kellemes kis flört. Ilyenkor nagyon hiányoznak a régi szép idők, mikor elég volt meglátogatnom Briant, ha ilyenem volt. Azon kevés emberek közé tartozik, akikkel tényleg törődöm, és örülök, hogy magára talált... úgyhogy ennyi veszteséget még el tudok fogadni.
Arra eszmélek fel, hogy egy nyitottajtós garázs előtt állok, valószínűleg valamiféle meglehetősen olcsó szerelő dolgozhat itt, nem mintha megvetném érte. Nincs még olyan sok ideje, hogy megengedhetek magamnak puccosabb ruhákat és bárokat, de azt hiszem, örökké ragaszkodni fogok a lepukkant dolgokhoz, ebben nőttem fel, ez vagyok én, és ezt nem felejthetem el. Érdektelenül mennék tovább, de a következő pillanatban nagyon is maradásra bír az egyik autó alól előhúzódó srác. Bevallom kicsit fáj most, hogy egyáltalán nem értek a járművekhez, mert el bírnék tölteni pár órát avval, hogy bámulom.
- Otthonos kis műhely. - mosolygok rá vidáman, beljebb lépve a kis magánporfészekbe, érdeklődő tekintettel nézek körbe, mintha valóban lekötne a látvány.
- A motorokhoz is értesz?
Összekuszálódott haja, olajfoltos kezei és arca sem tudnak eltántorítani a ténytől, hogy egyszerűen baromi jól néz ki, szóval mellé lépve barátságosan nyújtom felé a kezem.
- A nevem Kate. Kate Morgan.
Akaratlanul is az ajkaimba harapok, ahogy közelebbről is láthatom a karjain kirajzolódó izmokat. Francba, egyszerűen túl jól néz ki. - És van egy kis problémám. - Ó, még szép, hogy van. Légyszi, ments meg.
- Gondolkozom rajta, hogy vegyek egy ilyen szépséget... - valódi szeretettel simítok végig egy félreállított motoron, majd némileg szégyellős tekintettel fordulok vissza felé. - De az a helyzet, hogy nem igazán értek hozzá. Ha lesz egy kis szabadidőd, hálás lennék, ha ellátnál pár tanáccsal. Persze nem ingyen, természetesen viszonzom a szívességet.
Angyalian, csillogó tekintettel, ellánálhatatlanul mosolygok rá, a tekintetem néha testére, majd vissza az arcára kalandozik. Ahogy megszólal, próbálom visszatartani az előtörő nevetőgörcsöt, na meg a sírást is, nem bírom ezt az akcentust. Senki sem lehet tökéletes...















Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Pierre & Kate G


















Vissza az elejére Go down

Pierre & Kate G

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» para-para-paradise ;; Pierre & Sansa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: London-