Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Olivia & Heléna

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Candice Accola

Hozzászólások száma : 41

▽ Munkám : Főiskolára szeretnék bekerülni.

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 05, 2015 2:37 pm
Tárgy - Re: Olivia & Heléna



To my best friend

Bármennyire is örültem az eljegyzése hírének, legbelül mintha egy aprócska szomorúság is megjelent volna. De nem azért, mert nem örültem a boldogságának, hiszen ez nem igaz. Nagyon is örültem neki, s igazából már vártam ezt a percet, mert nagyon megérdemelte az ilyen mértékű szerelmet. Azért jó lehet tudni, hogy valaki mindig melletted lesz, történjék bármi. Visszatérve a szomorúsághoz, csak azért kenődtem el egyetlen másodperc erejéig, mert leszűrtem a következtetéseket kettőnk jövőjét illetően. Tudom, hogy mindig azon leszünk, hogy időt találjunk egy-egy találkozónak, de félek attól, hogy ezzel a házassággal esetleg elveszítem őt. De talán ebbe jobb lenne bele sem gondolni, mert csak rosszul leszek tőle, ezt pedig egyáltalán nem szeretném.
Kíváncsian hallgatom a történetüket, s eléggé nehéz nem túlontúl meglepetten pillantani legjobb barátnőmre. Négy hónap után eljegyzés? A tempó nekem túl gyors, de az is igaz, hogy ez nem az én kapcsolatom, így beleszólási jogom sincs. Persze véleményem az lehet, és Heléna sem szereti, hogyha magamban tartom azt, de egyelőre nem szólok semmit. Mert mi van akkor, hogyha tényleg létezik a szerelem első látásra? Hogyha akár pár együtt töltött nap után biztosan állíthatod, hogy a párod mellett szeretnél megöregedni? Talán nem is létezik ennél szebb dolog a világon. Talán négy hónap után a legjobb elkötelezni magunkat. Igazából sose értettem azokat, akik több évekig várnak ezzel a lépéssel, majd végül inkább a szakítás mintsem a házasság mellett döntenek. Talán ódivatú vagyok vagy túlságosan földhöz ragadt, de számomra a házasság szent dolog, még akkor is, hogyha kis mértékben sem vagyok hívő. Szerintem sokkal jobb valakivel úgy megjelenni valahol, hogy az emberek tudják, házasok vagytok, nem pusztán csak élettársak három közös gyerekkel. Rossz ezt gondolni, de az olyan családokat valahogy nem tudom igazinak tekinteni. Noha jól tudom, hogy nem egy papír miatt lesz jó egy család, hanem az egymás iránt érzett szeretetből és az egymásról való gondoskodásból.
- Hát, őszintén nekem ez egy kicsit gyorsnak tűnik, bár nem tudom, hogy ha a helyedben lennék, akkor mit tennék. - Ha nagyon szeretném az illetőt, akkor biztos nem mondtam volna nemet a lánykérésre, sőt. Ugyanúgy repdesnék az örömtől, ahogy most Heléna is. De mindezt csak magamban gondolom, nem mondom ki hangosan. - De ha tényleg nagyon szeretitek egymást és boldogok vagytok, akkor igazából mindegy is, hogy hány hónap vagy akár nap után jegyeztétek el egymást. - Azért illik megnyugtatnom, hogy egyáltalán nem ítélem el őket a sietségükért.
- Csak megjegyzem, hogy el fogom venni előled azt a tálat, hogyha nem mondasz többet!- Fenyegetem meg mosolyogva, mert ennyivel ugyan nem érem be. Többet akarok tudni Enzo-ról, nem csak annyit, hogy jelenleg Olaszországban van, fotósként dolgozik és nem mellesleg legjobb barátnőm vőlegénye. - Mesélj még! Mit szeretsz benne a legjobban? Hogyan kérte meg a kezed? Hova szeretnétek menni nászútra? - Újabb kérdések hada szökik ki belőlem, s kíváncsian pislogva kapom el Helénám pillantását. - Tudod jól, hogy reménytelenül romantikus vagyok, ezért szükségem van minden apró részletre, ha már az én szerelmi életem egy nagy nullával egyenértékű. A tiédből kell táplálkozzam... - Nevetgélek, majd elcsenek egy szőlőszemet a tányérjáról, s gyorsan bekapom. Aztán tágra nyíl szemekkel nézek rá, hiszen a legfontosabbat majdnem elfelejtettem megkérdezni. - Ugye meghívsz a lánybúcsúdra? - Vékony hangon kérdezem, fülig érő mosollyal az arcomon. Olyan rég mulattunk együtt, hogy hirtelen azt kívántam tartanánk már a lánybúcsúján, ahol kirúghatjuk a ház oldalát és végre felhőtlenül szórakozhatunk, úgy, mint tavaly nyáron.
















▽▲▽



you are not only my brother, you are my hero
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Nina Dobrev

Hozzászólások száma : 48

▽ Munkám : modell/aktivista

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 28, 2015 6:18 pm
Tárgy - Re: Olivia & Heléna






Oliva nem is reagálhatna ennél aranyosabban. Ugrál egy helyben, az arcán elömlő ezerwattos vigyor pedig csak arról győz meg: milyen jó, hogy ezzel a bejelentéssel idáig vártam, és nem szóltam el magam skype-on, pedig - atyavilág! - milyen nehéz volt ezt titokban tartanom! Mindig a nyelvemre harapni, küzdeni a kísértés ellen, látni Oliva mosolygó szemeit, hallgatni az újabb és újabb sztorikat. Sztorikat a családjáról; arról, mennyire megviseli a szülei férj-kereső akciója, és hogy Noah éppen olyan lezser, mint eddig. Nagyon hiányoztak mindketten. Veszettül, és alig vártam ezt a percet!
Most pedig, mikor itt vagyok, képtelen vagyok mást tenni: csak mosolygok, mint egy ütődött, átszellemülten, a szerelem ízétől megmámorosodva.

A pincér valószínűleg érzi is, hogy ez a helyzet nem az ő terepe, mert már csak a hátát látom, ahogyan egy másik asztalhoz siet. A tekintetem ismét Oliva reflektorként ragyogó arcán pihen meg, és elkezdem piszkálni a salátámat.
–Köszi! Ne tudd meg, milyen nehéz volt ezt idáig titkolni előled! - fújom ki a levegőt szusszanva, mintha hosszú, nehéz munkából térnék meg. Mint Sziszüphosz, aki a görög mitológia szerint minden áldott nap felgörgetett a hegyre egy ormótlan sziklát, ami azután mindig a mélybe gurult. Kezdhette elölről, ez volt Zeusz büntetése.
Bár az, hogy a hír még véletlenül se jusson avatatlan kézből Olivához, inkább a sajtóval szembeni titoktartásnak minősült. Megbeszéltük, hogy ezt nem verjük nagy dobra, egyikünk sem beszélt róla, a családom is hallgatott, csak magunk között ünnepeltünk. (Jó, a nagymamám rögvest elújságolta a szomszédainak, de hát ilyenek a nagyik, képtelen lennék haragudni rá. Főleg, mert már gyűjti a családi ereklyéket fiatalasszony korából, amiket majd az utolsó éjszakán a kezembe nyom, és azt mondja: mi így csináltuk, te hogyan csinálod?
De úgy tűnik, a titkolózás megérte. Még akkor is, ha majd megőrültem a boldogságtól, és mégsem mesélhettem el töviről-hegyire senkinek. Mostanáig.

Tehát, mikor Oliva kérdései záporozni kezdenek rám, egy percig sem tétovázom a válasszal.
- Már több, mint négy hónapja együtt vagyunk - kezdem, ám egy pillanatra megakadok, és érdeklődve, aggódva nézek fel barátnőm szemébe. Négy hónap után hozzámenni valakihez - na igen, a családom csodálkozott, ahogy mindenki, aki hallja a történetünket, de Enzót látva nem maradtak kétségeik. Azért most mégis várnom kell, lenyelve egy falat ananászt, mielőtt folytatom.
- Szóval... négy hónapja. Általában naponta tudunk találkozni, de most ő Olaszországban van, én meg itt, gondolom érted. Így az együttélés sem megvalósítható. Én nagyon sokat utazom, az ő munkája kevésbé köti meg a kezét. Nem tudom, mondtam-e már - fotós.
Mosolygok, és tömöm magamba a gyümölcsöket a szavak közti szünetekben. Jól esik Oliva érdeklődése, nem hiába a legjobb barátnőm. Az ő jelenlétében egyáltalán nincs szükség arra, hogy megválogassam a szavaimat. Lehetek olyan, amilyen vagyok. Jelen esetben őrületesen vidám, felszabadult, és nagyon éhes. Csak az evőeszközök csörömpölése és a beszédmoraj képes elnyomni fel-feltörő gyomorkorgásomat.


• szavak: nem igazán tudom...
• megjegyzés: remélem, tetszik. (:















▽▲▽





... something never change

Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Candice Accola

Hozzászólások száma : 41

▽ Munkám : Főiskolára szeretnék bekerülni.

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Pént. Márc. 27, 2015 9:24 pm
Tárgy - Re: Olivia & Heléna



To my best friend

Őszintén boldog voltam, amiért Helénát a legjobb barátnőmnek nevezhettem, de egyetlen egy dolog mindig is bántott kettőnkkel kapcsolatban: túl messze voltunk egymástól. S habár örültem, amiért viszonylag gyakran tudtunk találkozni, de néha boldogan játszottam a gondolattal, hogy milyen volna, ha pusztán a szomszéd házban élne. Akkor nem kellene hónapokat várni egy találkára. Ha úgy lenne kedvünk, bármikor csaphatnánk egy csajos estét, bármikor elmehetnénk táncolni vagy főzőcskézhetnénk valamelyikünk lakásán. De az igazság az, hogy Helénával olyan hamar olyan jó barátságot alakítottunk ki, hogy ezt semmi pénzért nem cserélném el egy olyanra, aki helybeli. Akkor inkább megelégszem a havi találkozásokkal a napi szintű helyett, de az én szépséges Helénámat nem adom.
Vagy talán mégis?
Tekintetem össze-vissza cikázik legjobb barátnőm gyűrűje és olyannyira csillogó íriszei között, hogy magam sem tudom eldönteni, melyik fénylik sziporkázóbban.
- Vajon mi? - Kérdezem játékos hangsúllyal. Nem is tudom, vajon milyen lehet a tekintetem és minek köszönhetjük? Á, nekem fogalmam sincs. Mosolygok, de csak visszafogottan, de csupán addig, míg nem hallom, hogy a gyűrű az a bizonyos, amiről minden lány álmodik. Nem titok, én is várom, hogy betoppanjon az életembe a herceg - na nem szó szerint, igaz William már elkelt, de Harry sosem volt az esetem - csak sajnos eddig még nem igazán jött össze. Tudom, hogy úgy tartja a mondás, sok békát meg kell csókolni, mielőtt megtalálod az igazit, de nekem ebből már elegem van. Nem mintha túlzásba vinném a randizást, de a szüleim folytonos vakrandi szervezései azért már nekem is sok. Ráadásul nem hinném, hogy anyáék közreműködésével fogom megtalálni a nekem megfelelő srácot. Kezdjük a legalapvetőbb problémával... az összes eddig bemutatott srác ugyanannyi idős volt, mint én. Most viszont nem leszólni szeretném a korosztályomat, de az ilyen korú fiúk még semmire sem érettek. Maximum arra, hogy egész nap a számítógép előtt egye őket a fene, de egy kapcsolatban nem tudnának élni. Éppen ezért nincs is sok fiú barátom a saját korosztályomból. Talán Noah az egyetlen, akit el tudok viselni. Bár ő nem is olyan bugyuta, mint a többi, ez tény. Csak egy kicsit őrült a szentem, de ehhez meg már hozzá szoktam.
Na de végre Heléna kiböki, amire egészen eddig vártam. A különleges bejelentéssel nekem akar kedveskedni, én pedig alig győzöm kivárni, hogy minden apró részletet megtudhassak. De előtte még meg kell tennem valamit...
Ültemben szabályosan ugrálni kezdek, közben megjelenik az arcomon az a száz wattos mosoly, amit erre a pillanatra tartogattam, mióta csak észrevettem a gyűrűt az ujján. - Ú, gratulálok Léna! - Odahajolok hozzá, hogy megöleljem és egy puszit is nyomok az arcocskájára. - Annyira örülök neked! Ez egy fantasztikus hír! - Visszahelyezkedem a székemre, a mosolyt természetesen továbbra sem lehetséges levakarni az arcomról és aprón megrázom a fejem. Olyan hihetetlen ez az egész, ugyanakkor mégis varázslatos! Vagy ezt csak a reménytelenül romantikus énem hozta elő belőlem?
- Az olasz Casanovára? Még szép, hogy emlékszem! Amint kiejtetted a szádon a nevét, rögtön ugyanígy somolyogtál... - Mondom boldogan visszaemlékezve arra az időre, mikor először hallottam Enzo-ról. Drága barátnőm éppen úgy viselkedett, mint egy tinédzser, aki először esett szerelembe. De én egy cseppet sem bántam, mert olyan aranyos volt, ahogy a srácról beszélt, s habár akkor még nem gondoltam volna, hogy egy nap ő lesz a vőlegénye, most nagyon örülök neki. - Mesélj el mindent. - Érzékelem, hogy a pincér még mellettünk ácsorog, ezért egy másodpercre felpillantok rá és kedvesen, célzottan rámosolygok, hátha akkor elmegy. Előbb ugyan szabályosan utasítottam barátnőmet, hogy kezdjen bele a mesébe, de úgy véltem kell még egy-két lökés, így rázúdítottam a kérdésáradatomat. - Mióta is vagytok együtt pontosan? Milyen gyakran találkoztok? Hol éltek? Mesélj róla! Ó! És milyen volt a lánykérés, hol volt? - Kérdezem kislányos kíváncsisággal, majd belekortyolok a lattémba, kényelembe helyezem magam a széken és várom a beszámolóját.
















▽▲▽



you are not only my brother, you are my hero
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Nina Dobrev

Hozzászólások száma : 48

▽ Munkám : modell/aktivista

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Márc. 26, 2015 6:01 pm
Tárgy - Re: Olivia & Heléna






Olivia szebb, vidámabb, mint amire emlékeztem, két hónappal ez előttről. A haját valószínűleg hagyta tovább nőni, de kifejezetten jól áll neki, és miközben felpattanok, hogy átöleljem, málna illat csapja meg az orrom. Mélyet szippantok, magamhoz szorítom, nyomok egy puszit az arcára, és máris jobban tetszik London, mint eddig.
Leülünk, a pincér jön, felveszi Olivia rendelését is. Azonban a tekintetem nem kerüli el a jelentőségteljes pillantás, amit barátnőm a kezemre vet. Nocsak, helyben vagyunk! Alig bírom megvárni, míg a srác a rendeléssel eloldalog. Nem csodálom, hogy ilyen serényen sietett az asztalunkhoz, Oliviáról négy mérföldes távolságba süt a meleg vidámság. Olyan, mintha a napfényt egy elemes nyusziba oltották volna, csakhogy egy képletes hasonlattal éljek. És még ő mondja, hogy Noah a nehezen kezelhető, a fenegyerek, a meglepetések embere, a kámikáze! Úgy fest, Oliva nincs tisztában azzal, milyen hatást kelt a puszta megjelenése a kávézóban. Mintha hirtelen betoltak volna egy reflektort, és kiengedtek volna egy kamionnyi színpompás léggömböt. Nagyjából.

– Mi ez a tekintet? – kérdem felvont szemöldökkel, a szám sarkában mosoly bujkál. Ismer, pontosan tudja, hogy a fotózások alkalmával sem hordok más gyűrűket. A nagymamám mindig azt tanította, a jegygyűrűje az egyetlen minden nő számára. Az ő idejében a görög lányok szandálban, szorosan font hajjal készítették a tzatzikit a konyhában, kézzel facsart citromlevet locsoltak a bárányhúsra, és horgoltak. A kezük sokkal keményebb megpróbáltatásokat állt ki, mint egy mai, modern nő keze valaha. Sosem viseltek különc, feltűnő ékszereket – a nagymamám is csupán az eljegyzési gyűrűjét engedhette meg magának, hiszen anyagilag nem álltak fényesen. Belegondoltam, milyen érzés lehet a nagypapámnak: hatvankét éve házasok, és a felesége csak azt a gyűrűt viseli, amit ő húzott az ujjára huszonkét évesen. Komoly döntés, persze, de az elveimet semmilyen divathóbort vagy fotózás kedvéért nem adom fel.
– Személyesen akartam elmondani – adom be végül a derekam, és az arcomon hatalmas, izzó mosoly bukkan fel. Ha meg lehetne bolondulni a boldogságtól – hát, azt hiszem, engem már bezártak volna. Hét lakat alatt őriznének. Alex lányaitól eltiltanának. Ez a legborzasztóbb, amit hirtelen el tudnék képzelni szankcióként. – Elhagyom a Szinglik Szigetét, és elindulok a végtelen horizont felé a Házasság Hajóján. Vagy lélekvesztőjén.

Kacsintok. Olivának extravagáns bejelentés dukál. Azzal elérzékenyülten megsimogatom a gyűrűt. – Emlékszel Enzóra, ugye?
Meglepődnék, ha nem emlékezne, de sosem lehet tudni. Időközben a pincér visszaér, hozza a barátnőm kávéját, és a gyümölcssalátát – sok ananásszal és meggyel, ahogyan kértem -, majd még egy másodpercig tanácstalanul áll. Megpróbálja elkapni a szőkeség tekintetét, aki azonban most nem ér rá új keletű udvarlójával foglalkozni. Az arckifejezéséből ítélve a bejelentésem jobban leköti.


• szavak: nem igazán tudom...
• megjegyzés: remélem, tetszik. (:
















▽▲▽





... something never change

Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Candice Accola

Hozzászólások száma : 41

▽ Munkám : Főiskolára szeretnék bekerülni.

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 22, 2015 11:10 am
Tárgy - Re: Olivia & Heléna



To my best friend

Akármikor egy kis információ morzsát kapok, miszerint drága Barátnőm a mi kis szerény országunkba látogat, olyan szinten felpörgök, hogy még saját Ikrem sem ismer rám. Ám sajnos jó párszor előfordult már, hogy az efféle hírek hamisnak bizonyultak, s megbeszéltük Helénával, hogy csak akkor higgyek az ilyesminek, hogyha tőle hallom. Ezért történt az pár nappal ezelőtt, hogy egy otthoni tesós mozizás alkalmával majdnem kiugrottam a bőrömből, s ezt egy egyszerű sms-nek köszönhettem. Lénám jelzett, hogy a mostani hírek nem csak pletykák, úgyhogy készüljek arra a bizonyos csajos estére, amit már nem is tudom mióta terveztünk.
Nagyon hálás voltam a sorsnak azért, hogy annyi évvel ezelőtt elkísértem aput az egyik adományozására, hiszen ha nem tettem volna, Lénát se ismerném. Pedig az volt az egyszeri alkalom, mikor elkísértem őt ilyen eseményre. Nem tudom, talán más felfogásom van a gazdagokról (bár én is az vagyok), de sohasem tetszett, hogy hatalmas gálákat rendeznek azok tiszteletére, akik adományoznak egy-egy jó ügy érdekében. Hiszen az adományozás lényege pont itt bukik meg. Nem azért kellene jó cselekedeteket végrehajtani, hogy aztán megünnepeljék magukat, hogy mennyi pénzt áldoztak erre meg arra. De tudom, hogy azon az estén csak azért kísértem el aput, mert anyu elkapott valami csúnya vírust és azzal pihent otthon. Noah-t pedig sehogy sem lehetett volna rávenni arra, hogy elmenjen egy ilyen kaliberű rendezvényre. Viszont ahogy mondtam, én csak nyertem ezzel az egésszel, hiszen egy olyan barátnőre tettem szert, akitől ugyan több száz kilométer választ el, de tudom, hogy mindig számíthatok rá. A mai, fejlett technikának köszönhetően pedig szinte bármikor tudunk beszélni is. Azzal azonban nem vitatkozom, hogy jobb őt a közelemben tudni. Ő az egyetlen, akivel csajos dolgokat tudok csinálni és elmondani nem tudom, mennyire hiányoznak ezek az apróságok. De tudom, nem szabad telhetetlennek lenni, inkább örülnöm kéne annak, hogy néhanapján személyesen is tudunk találkozni.

Már kora délután készülődni kezdtem, hogy minél előbb kezdetét vehesse Helénámmal töltött csodálatos estém.
Hiába mozgattam meg mindent, hogy gyorsabban odaérjünk a kávézóhoz, London most valamiért ellenem dolgozott. Ekkora dugót én még nem tapasztaltam itt, ezért is lepődtem meg s mikor már csak két sarokra voltunk az úti célomtól, inkább kiszálltam az autóból és gyalog tettem meg a hátralévő utat. Na jó, inkább futottam... de nem tehetek róla, minél előbb látni szerettem volna a legjobb barátnőmet.
A kávézóba valósággal berobbantam, s azonnal megláttam szépséges Helénámat. Mit sem törődve azzal, hogy az illem normális sétát követelne egy publikus helyen, itt is gyorsabb, már-már futólépésekkel siettem barátnőm felé. Sőt, hogy továbbra se tűnjek normálisnak, megállás nélkül a nyakába borultam és jó szorosan megöleltem.
- Szia, szia, szia! - Köszönök körülbelül tízszer neki, kedves, csilingelő hangsúllyal, arcomra pedig egy százwattos mosoly ül ki. Nagy nehezen elengedem és lehuppanok a mellette lévő székre, mialatt táskámat a földre engedem. - Hogy vagy? Hogy érzed magad Londonban? Meddig is maradsz? - Bukik ki belőlem tömérdek kérdés, a szememet pedig nem tudom levenni róla. Próbálok minél több apró részletet elraktározni az elmémben, hiszen olyan ritkán nyílik alkalmunk arra, hogy leüljünk személyesen beszélgetni, hogy talán a következő alkalomra még ennél is többet kell várni. Bár azért remélem mégsem így lesz... - Úgy örülök, hogy látlak! - Még mielőtt válaszolt volna újra megszólaltam és megszorítottam a kezét, de akkor megakadt az ujjam valamin. Tekintetemmel rögtön a kezére pillantottam, majd eléggé meglepett arccal újra a szemeibe néztem. Amikor a pincér odajött, kértem a szokásos vaníliás lattémat, de ezalatt töretlenül álltam Lénám pillantását. Ahogy a pincér elment, felhúztam a szemöldököm és kérdőn nézve rá vártam, hogy mindent elmeséljen. Kérnem nem kell, hiszen egy pillantásomból is tudja mire gondolok, úgyhogy hátradőltem a székemen és kíváncsian füleltem.















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Nina Dobrev

Hozzászólások száma : 48

▽ Munkám : modell/aktivista

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Pént. Márc. 20, 2015 2:12 pm
Tárgy - Olivia & Heléna






Elégedetten fészkelődöm az ablak mellett álló asztalnál, egy kényelmes széken. Csak egy hétig maradok Londonban, így jószerivel képtelenség volt  időpontot találni. Nem szórakozni jöttem, tervezőkkel találkozom, kedélyesen csevegünk, megdicsérik a kampányt, én pedig üresen mosolygok. Dicsérni könnyű, az ő helyzetükből biztosan. Boldogság és komoly hála, ha néha igazi emberbe ütközöm, ami a divat - általam ismert - világában nem túl gyakori. Talán túlságosan feszes vagyok ahhoz, túlságosan érdekel az ország sorsa, ahonnan származom, hogy érdekes és kellőképp szexis legyek. Az utóbbi időben a kampány minden gondolatomat lekötötte, támogatókra vadászunk az én kemény, komoly tekintetemmel.
Persze vannak, akiket az is érdekel, ki van a smink alatt, a ruhákból kibújva. Azokkal öröm beszélgetni. Vannak, akik az én jellememhez és kisugárzásomhoz igazítják az öltözékemet, a fotókat, és nem engem próbálnak mindenáron megolvasztani, majd új formába önteni.

Ezt látva éppen elég elfoglalt vagyok ahhoz, hogy ez az egy hét tömény munkával, sajtótájékoztatókkal és interjúkkal teljen. Most mégis itt ülök, egy hatalmas - ismétlem: hatalmas - kávéházban, és várom a barátnőmet. Oliviával egy közös munkánk kapcsán ismerkedtünk meg, aminek igazából az apjához volt köze pénzemberként, és nem neki, ám mi azonnal megleltük a közös hangot. Egyáltalán, hogyan tud bárki nem szeretni egy ilyen napsugaras teremtést?
- Egy karamellás lattét kérek, köszönöm - mosolygok a pincérlányra, mikor hozzám is elér. Várakozhatnék a pultnál, ahol a vendégek túlnyomó többsége éppen ezt teszi, de jobban esik ücsörögni, kibámulni a fejemből, nem pedig a határidőnaplómat szorongatni. Kiereszteni a gőzt, igen, pontosan ezt szándékozom tenni. Az alkonyat fényei a polírozott asztallapon játszanak, én pedig idétlenül, oda sem figyelve pörgetem a karórámat.

Tudom, tudom, már megint korábban érkeztem, de nem akartam egy percet sem elmulasztani a rendelkezésre álló időből. Azt reméltem, talán Oliva - igen, ezt a becenevet nem nagyon szereti, de hát mit tehet, ha a barátnője sziporkázó a becenévadás területén? -, is ideér a megbeszélt időpontra. Bár ennek még semmi jele, ezért kérek a kávé mellé egy gyümölcssalátát is, extra tejszínhabbal. Ráadásul kacérkodom a mousse au chocolattal is, ami kis csészékben áll a süteményes pultban. De hosszú még az este, nem akarok mindent behabzsolni.
A jegygyűrűmmel játszom, mikor két perc múlva egy szőke villanással megérkezik, akire vártam.


• szavak: nem igazán tudom...
• megjegyzés: remélem, tetszik. (:














Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Olivia & Heléna


















Vissza az elejére Go down

Olivia & Heléna

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: London-