Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

- Wyatt & Brian -

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 31, 2015 7:07 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -



to my perfect mate


Eszméletlen, hogy mennyire bele tudok süppedni abba az érzésbe, hogy vele lehetek, hogy érezhetem minden kis porcikáját, ahogy érint és, ahogy csókolja a nyakam. Egyszerűen bele tudok veszni, minden kis érintésébe, és azt akarom, hogy velem legyen, hogy mindig velem legyen, szeretni akarom, és élvezni minden kis mozdulatát, csak a karjai közt lenni. Ennél nagyobb vágyam nincs is, mellette vagyok igazán önmagam, senki sem tud úgy megmosolyogtatni, mint ő, az egyetlen jó az életemben az, hogy mellettem van. Legyen csak a barátom, vagy legyen annál sokkal több... én akaratom ellenére is többet fogok érezni iránta és ez nem fog pillanatok alatt elmúlni, hiszen a hónapok amik elteltek sem segítettek. Akkor most az sem, hogy megkaptam őt, hogy érezhettem magamban, most először, és az is lehet, hogy utoljára, de nem érdekel, ki akarom húzni, ameddig csak tudom, ajkait akarom érinteni, csak őt akarom, teljesen magamnak akarom tudni, most még igen, és érezni őt ma még. Nem vagyok abban biztos, hogy ezután is akarom őt, sokáig akarom, de csendben maradok ha nem akar engem, akkor befogom a csőröm, csak ne veszítsem el őt.
Valahogy nem tudom elhinni, hogy komolyan csókol, szív, és harap, meg ilyenek, nagyon jól esik, komolyan elveszek az érzésben. De ezt mind fokozza azzal, hogy lehajol és szopni kezd, amit én nagyon élvezek, ki ne élvezné?! Csak egyszerűen annyira jól csinálja, hogy nem tudok betelni az érzéssel. A fejemből minden kiürül, csak az marad meg, hogy itt vagyunk mi ketten, nem számít, hogy mi lesz holnap, vagy holnap után mikor elutazom, vagy, hogy ezek után merre megyünk, mert annyira elvonja a figyelmem, hogy nem tudok betelni az érzéssel, nem tudok mást tenni, csak kimutatni, hogy mennyire is élvezem ezt a helyzetet. Egyszerűen, szimplán elélvezek, ajkai közé, igaz, hogy jeleztem, de nem úgy tűnt, hogy érdekelte, így ez akaratlanul is megtörtént. Testem remegésén viszont nem tudok uralkodni, csak igyekszem nyugodtabb lenni azzal, hogy nagy levegőket veszek, és megkérdezem, amit annyira akarok. - Dehogy kell. - vagyis most már nem kell, de ezt nem kell tudnia, elég ha én tudom. Viszont akkor megcsókol, amit készségesen viszonzok derekánál magamhoz fogva, szorosan, de aztán el is engedem, amint a csók megszakad. Ah tudom, hogy ez hiányozni fog, hogy csak magamhoz ölelem és csókolom hosszan... ez az, ami eszméletlenül fog hiányozni, de tudom, hogy nehéz dolgunk lenne együtt, pedig akarom. Mindent elviselnék.
Mikor kilép én is megteszem és törölközni kezdek. A gondolataim csak úgy cikáznak a fejemben és azon agyalok, hogy mit is mondhatnék neki, vagy mit tehetnék. vele akarok aludni, de ő talán nem akar velem, ami rosszul esne, de meg is érteném. Viszont szavai után elmosolyodok.
- Örömmel. - mosolygok rá, aztán kezét az enyémbe csúsztatja, én meg repesek az örömtől, ha nem lenne gravitáció, talán el is repülnék, de nem érdekel, mert itt van velem, fogom a kezét és egészen szobájáig húz, ahol aztán behúzza mögöttünk az ajtót. Mátol fogva a szobája lesz a kedvenc helyem, de komolyan... itt voltam vele először, és most itt fogok vele elaludni is. Tőkéletes befejezése az estének azt hiszen, de ez így jó. Ahogy dől én úgy fekszem mellé, kicsit zavarban vagyok, de vele jó is, mellette boldog vagyok.
- Jó éjszakát. - suttogom és magamhoz ölelem, lehet buzis, meg nem akarja, de ha nem akarja eltolhat, de én nekem most ez kell, és így is alszom el, ha hagyja.




words: ××× ♦ notes: én is édi :3

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 31, 2015 5:00 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
Ha ma kapom meg őt először és utoljára, akkor a teljes lényét akarom. Nem csak mint egyszeri alkalom, nem trófeának gyűjtöm őt. Bár annyi bizonyos, ha a szeretkezéseim érmekbe mérném, ő lenne az a kibaszott serleg, amit mindenkinek az arcába magyaráznék, hogy mekkora király is vagyok én, hogy megszereztem magamnak. De nem így vélekedek róla. Ez távol áll tőlem. Nem tudom hogy lesz a holnap, a holnapután. Elvégre el kell utaznom. De vele akarok lenni. Kettős érzéseim vannak. Mégsem könyöröghetek neki, hogy tartson velem. Milyen fényt vetne rá? Apám az előző barátom is alaposan elintézte, nem akarom, hogy Wyatt-el is történjen valami. Azt nem élném túl. Másrészről, jobb, ha ezután az éjszaka után, hagyunk egymásnak időt átgondolni a további lépéseket. Meg aztán kell Kate ehhez. És a konferencián majd lesz időm bőven megbeszélni vele két bájolgás közben. Fogalmam sincs, hogy minek megyek. A karrierem feleannyira sem fontos, mint Wyatt. És soha nem is lesz.
A zuhany alatt közel vonom, csókolom, harapom. Kiszívom a nyakát finoman, a fenekét markolászom. Összemosódnak a jelenetek. A józanságom térdelésem záloga. Ahogy számba veszem a farkát, szinte légüres tér gomolyog a fejembe és nincsenek többé tompa-visszhangzó szarságok a fejemben. Szopom, olyan erősen, amennyire csak erőmből telik. A könyörgésére sóhajtozok, s mikor ezt megkapom, felpillantok rá. A szemébe akarok úszni, mire ő elengedi magát és megízlelem végre. Hagyom a vízsugarának, hogy lemossa a nem oda illő anyagot ajkaimról, közben ujjaimmal még cirógatva férfiasságát. Reszket. Minden porcikája jól láthatóan remeg. Mint egy kocsonya. És ez tetszik nekem. Amit kérdez, az meg még inkább. - Ha engedély kell, ne merészelj. - felegyenesedek és lopok tőle magamnak egy forró, önző csókot. Közben derekára tapasztom jobbom, úgy vonom közelebb és közelebb. Elveszek valahol a fürdés zavarában. Mintha órákig tusolnánk.
Kilépve a kabinból megtörölközöm, majd megvárom, hogy végezzen ő is. De nem túl feltűnően, mert halvány lila gőzöm sincs, hogy most ki-merre megy majd. Azt gondolom ezután a baszás-szopás affér után, belevéstem magam annyira a fejébe, hogy ne érezze kellemetlenül magát, mikor ;
- Menjünk aludni. - suttogom és belecsúsztatom ujjaim a tenyerébe, pontosan úgy, mint tegnap reggel. Mikor esést színlelve zúgtam a karjaiba. Csak most őszintén fogom meg a kezét. Nem érdekel, ha lebuziz. Vagy, ha többet nem látom így meztelen. Ma akarom. És ma megtehetem. Magammal húzom, de nem erőszakosan. A szobámba sietek, ahol behúzom magunk után az ajtót, de a kezét nem eresztem. Félek tőle, hogy felriadok. Még ne. Hadd élvezem ki teljes egészében, utána nem bánom, ha úgy kelek fel, hogy nincs mellettem. Ledőlök és vonom magam mellé.
- Jó éjszakát. - szembe fordulok vele, s még egy darabig zavartan bámulom, lassan leereszkednek szemhéjaim.



×  Music ~Just how your love can do what no one else can. . .  × Notes: Köszöntem a játékot. (:  ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 31, 2015 3:38 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -



to my perfect mate


Kezdek félni, mert egyszerűen nem tudom, hogy mi lesz most itt velünk, hogy lesz tovább, meg mennyire lesz furcsa ezt a dolog. Abban biztos vagyok, hogy ez nekem sajnos nem elég, nem tudok csak baszni vele néha, mikor neki olyan kedve van, vagy nekem, hogy nem egy nő kell, hanem egy farok a seggembe. Nem fog nekem ez menni, nem fogom tudni visszafogni magam, nem fogok tudni csak barát lenni mellette. Nem fogom kibírni, hogy ne fogjam meg a kezét, és rángassam el egy helyre ahol csak ketten lehetünk. Hogy nem csókolhatom meg, ha ahhoz van kedvem, hogy nem ölelhetem meg. Ez nagyon nem lesz így jó, teljesen belebolondultam, és rohadt szar lesz minden. Nem akarom, hogy a barátságunk is megszakadjon, abba belehalnék, szóval nem fogok ezen agyalni, inkább csendesebb leszek, és visszafogom magam. Tudom, hogy nem az a fajta, aki szeret romantikázni, vagy egyáltalán szorult belé valami ilyesmi, de pasiból vagyok én is, nem áll szándékomban a csillagokat számolni vele a füvön feküdve, és nyálasan szar szövegeket nyomni. Nem, ez nem én vagyok, de azért jó lenne minden reggel az ő arcát látni először, és minden nap végén utoljára is. Csak ennyit akarom, hogy mellettem legyen, nem a szar nyálas maszlagokat, csak őt, ahogy van. A kemény szexel és minden durva, vagy akár furcsa dolgával együtt is.
Azt hiszem ez az első olyan döntésem, vagy talán a mai nap a második, amit soha az életben nem fogok megbánni. Inkább a második, mert ami korábban volt, hogy alatta feküdtem, azt sem bántam. Nekem az is egy csodálatos élmény volt, és emlékezetes is. Az biztos, hogy soha senki érintését nem fogom annyira élvezni, mint az övét, ha csak a lehelete érinti bőrömet, már beleborzongok az érzésbe és nem akarom, hogy megszakadjon. Most is magamon érzem minden lélegzetvételét, minden rezzenését a testének, és nem zavar a gőz sem, ami el fogja lepni, az egész kabint, mert most itt vele tökéletes. Igen, vele mindenhol az, de itt most nagyon az, és nem akarom, hogy ez a érzés megszakadjon, hogy valaha is akár pár milliméterrel is távolabb legyen. Poénnak szánom a fenekemmel való dolgot, de nem úgy sül el, ahogy gondolom, szóval inkább abbahagynám, de muszáj azokra a szavaira válaszolnom amikor közli, hogy akkor készüljek fel. Minden eshetőségre kész vagyok, még arra is, hogyha magával ránt egy bolt közepén is, mert még az is rohadtul beindítana, de biztos vagyok abban, hogy azért ez meg sem történne. Pedig egészen sajátos élmény lenne, de a kamerák... szerintem mindenki furán nézni, ilyen reklám azért nem lenne jó nekünk, és azt sem tudom mit szólna hozzá a családja. - Csakis miattad. - suttogom, mert nagyon összezavar, amit a nyakamnál csinál, na meg a fülemnél, orra nagyon jól esik, és csak ajkamba harapok csendesen, nem akarok még hangos lenni. Szeretném egy ideig visszafogni magam, szeretném, ha nem lőném le, már a legelején a poént, hogy mennyire jól esik minden mozdulata, bár ezt mér korábban kimutattam, azzal, ahogy alatta nyögdécseltem. A nyakamat szívja, ami rohadt jól esik, bár minden amit tesz velem ebben a pillanatban, de a sóhajaim akkor már kiszöknek, mikor pillanatokig csak az érzékeny részt csókolgatja és harapja. Komolyan élvezi, hogy kínozhat? Férfiasságom már mereven lüktet, testem teljesen felhevült már, és egyszerűen kész vagyok tőle, hogy mennyire be tud indítani, pedig igazán még hozzám sem ért, csak a nyakammal szórakozik, és a fülembe suttog rekedtes hangján. Ez már képes a teljes merevedéshez lökni. De neki még ez sem elég, csak fogja és letérdelve elém, már a szájában is vagyok, és jólesően nyögök fel. Nagyon finoman csinálja eleinte, aztán egyre hevesebb, én pedig csakis elveszve az érzésben nyögök egyre inkább, és egyre hangosabban, amit az üvegfalak szépen visszavernek. Nem érdekel, nem zavar, és az sem, hogy egyszer elenged, hiszen tudom, hogy ezt levegő nélkül nehéz. Kezdenék örülni, hogy hagy engem, nem kínoz tovább, de nem, visszakerülök, és csak hevesebb lesz, hangom pedig megint hangosabb. Igyekszem figyelmeztetni, hogy nekem ennyi, hogy nem tudom ezt tovább csinálni anélkül, hogy elmennék ajkai közt, de nem enged. Még hevesebb, és ahogy tekintetét az enyémbe vési elengedem magam, már nem tartok vissza semmit. Hangosan nyögök fel, ujjaim a hajába siklanak, és erősen megmarkolom vizes tincseit, a csípőm pedig akaratlanul mozdul előre, ahogy ajkai közé élvezek. Teljesen elfog a remegés, a lábam alig tart meg, kezem is remeg a hajában, és csak egy rekedt sóhajt engedek el. - Most... most már megcsókolhatlak? - igen erre vágyok most, gyenge vagyok, de megakarom csókolni, mert végig erre is vágytam. Félek, hogy ezt nem szabad, hogy nem kellene, de akarom, ajkai csábítóak, és bódítóan finomak, ezért is van rá most hatalmas szükségem.




words: ××× ♦ notes: ezt komolyan kérdezed?

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 31, 2015 10:38 am
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
Rengeteg alkalommal csókolhattam meg őt az éjjel. Rabjává váltam de ez csupán fájdalom érzését adta, és fázni kezdtem minden érintéstől nem számít, hogy az durva volt vagy épp gyengéd. Minél jobban tuszkoltam bele az akaratomba, a vágyaimba őt, annál jobban váltam tehetetlenné. Megkaptam, amit akartam. Elértem, hogy az ágyamba kössön ki és most megint baszakodni fogok, meg önmarcangolásba kezdek majd, hogyan tovább. Kétségbeesetten küzdök, hogy megmaradjon az ép eszem, próbálom megtanulni, hogy elfogadjam a fájdalmat, hogy hozzászokjak és vele éljek a napig, míg nem leszek képes megszökni előle vagy találni egy módot rá, hogy végleg megszerezzem kínzásom tárgyát. Hogyan mozdulhatnék előre, ha ott lebeg a szemem előtt a kétségbeesett arca, amit az első -nem túl tökéletes- csókunk váltott ki belőle. Az egy dolog, hogy estére lecsillapodtak a kedélyek és alám adta magát, de ott a családja. A karrierje. A barátnői -jesszus mennyi lehet-. Én nem férek a képbe. Semmit nem tudok számára biztosítani. Nem pénzbeli, vagy természetbeni ellátásra gondolok, utóbbira ott a farkam. Én nem vagyok egy gondoskodó nőszemély. Ilyesmiről mellettem álmodni sem merhet. Wyatt pedig tipikusan az a fajta ember, aki mellé kell a törődés az érzékiség. Ez belőlem hiányzik. A kemény baszáson túl, többet nem tudok adni. És neki nem erre van szüksége. Hiába vagyok tokától-bokáig belebolondulva ebbe a baromba, nem leszek soha a barátja. Legalábbis nem olyan, akit felvállalna. Így kár a gőzért. Tompítanom kell a haragom, a dühöt és a jelenre koncentrálnom. Elvégre abban élünk.
Közel vonom magamhoz. Örökre maradni akarok összepréselve vele ebben az apró kabinban. A legédesebb csapda, ahova követhetett, itt, ahol nincs félelem és nincs fájdalom, nem fázhat vagy érezhet szomjúságot, nincs szomorúság vagy boldogság, semmi sincs… csak Ő és Én. Csupán a simulás hozott változót, valami gyenge öntudatlansággá. Hozzá passzírozom a testem az övének, megakadályozva őt az ellenkezésben.  Fenekére téved bőrére szomjazó kezem és úgy markolok rá, mintha most tehetném utoljára. Mélyen magamban el is döntöm, hogy úgy élek meg vele minden percet, mintha ez volna az utolsó. A gondolattól, hogy többször a képembe lengeti a seggét, lankad a kedvem. Elvégre ez ártatlan poénként kéne hasson, de megfordul a fejembe az is, hogy csupán azért teszi majd, mert éppen baszhatnékja van. Vagyis, amire valójában kellek neki. Nyilvánvalóan egy részem kiugrik a bőréből, hogy megkapom őt és megkaphatom még akár ezerszer, de egy másik -az elnyomó részem- meg belesajog a gondolatba, hogy nem lesz érzéki csók, vagy ölelés közöttünk anélkül, hogy a farkam ne lépne vele kontaktusba. Túl teszem magam a kicsinyes sértődésen és közlöm, hogy ha a fenekét villogtatni fogja előttem, számoljon vele, hogy nem szalasztom el a lehetőséget és élni fogok a helyzeti előnyömmel. - Reménykedtem, hogy állni fogsz. - gúnyosan lehellek nyakába, miközben apró csókokkal borítom ott. Orrom hegyével cirógatva finoman fülének peremét. Képtelen vagyok uralkodni magamon. Sosem éreztem még, hogy féktelenül vágyok valakire. Általában egy baszás elég volt, nem vagyok az a telhetetlen, de belőle nem elég. Mereven feszít a vágy és érzem, ahogy a lüktetés gyilkolja az idegeim. Képtelen vagyok megállj-t parancsolni. Nyakára tapadok és sóvárogva utána szívom finoman a bőrét. Tudom, hogy nagyrészt ebből keresi a kenyerét, ezért igyekszem én nem túl sötét foltot hagyni. Bár szándékosan ugyanazon a területen harapdálom és csókolgatom, hosszú, örökkévalóságnak tűnő percekig. Hallani akarom a sóhajait. Eleresztem és íriszeibe pillantok. Magamba vésem arcát, ahogyan vágytól felhevülten, tehetetlenül áll előttem és vontatottan térdelek le elé. Ajkaimmal kényeztetni kezdem ágaskodó tagját. Lángra lobbanok, az ízétől, a sóhajaitól. Nem bírok uralkodni magamon. Erősebben szopom, mint kellene, közben rámarkolva lábaira. Levegővételért elengedem a farkát és nyelvemmel körözök rajta, majd ismét bekapom, hogy intenzívebben szívhassam. Sóhajai átalakulnak és lassan kiabálni kezd, mire elégedett néma vigyorral fojtatom, de nem eresztem. Megakad a figyelmem szavain, de azt akarom, hogy könyörögjön. Nem hagyom abba, dehogy hagyom abba. Besegítek jobbommal, hogy intenzívebb érzést biztosítsak neki, miközben balommal combját markolom hátulról, hogy véletlenül se szökhessen. Nem szándékozom leállni, amíg meg nem ízlelem, úgy nem menekülhet. Érzem a remegést, ami lábából ered. Egyetlen pillanatra pillantok fel, hogy szemeibe nézhessek, majd egy szerelmes tekintettel pillantok rá -mosolyog a szemem, a számmal együtt- úgy fojtatom, sokkal intenzívebben, sokkal erőteljesebben, sokkal gyorsabban.



×  Music ~Just how your love can do what no one else can. . .  × Notes: Mit szeretnél?  ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 29, 2015 5:35 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -



to my perfect mate


El sem tudom mondani, hogy mennyire nem számítottam erre a ma reggel utám, illetve már a tegnap reggel után. Itthagyott, én elengedtem és azt hittem, hogy ezzel megpecsételtem a sorsunkat, és féltem, nagyon féltem, hogy tényleg elvesztem, hogy nekünk egy csókon kívül több nem jár. Igen féltem ettől, nagyon, egészen addig míg haza nem êrt, nem estünk egymásnak, és nem estünk át, azon a szakadékon, ami kellett nekünk. Ez nagyon jó, az biztos, és nagyon jó vele minden, imádom, már most, és vele akarok lenni, hosszú éjszakákon át, minden percemet vele akarom tölteni, mêg napokig, vagy akár sokkal tovább is. De ha ő nem akarja azt is megértem, ha nincs rám szüksége, csak maximum nêha egy-egy éjszakára, én azt is vállalom. Csak ne veszítsem el, nélküle nem tudok meglenni, összeroppanok. Egy szimpla porhüvely leszek, amiben nem lesz semmi, egy váz, amit lehet pakolgatni, és nem lehet vele mit tenni. Egy senki vagyok nélküle, de nem merem elmondani neki, elijeszteném vele, ebben biztos vagyok, úgyhogy a számra ülök, azzal teszek csak jót.
Megint akarok őt, hangot is adok neki, mert tudnia kell, sőt tennie is kell valamit, hogy ez menjen. Egyedül képtelen vagyok rá, persze érte megpróbálnám azt is. Mondjuk én inkább a szavaimmal akarom rávezetni a dolgokra, de az biztos, hogy most én is érezni akarom a bőrêt ujjaim, és ajkaim alatt. Tudni akarom milyen íze van, és ezért tenni is fogok. Csak ahhoz minden bátorságomat össze kell szednem, hogy elkaphassam. Igen a nőknél alap volt, hogy mindig én kezdtem, na de, nála nem tudom. Ő egy külön fogalom, és nem csak azért, mert férfiból van, hanem, mert ha eddig egy kicsit is irányítottam, olyan fura lett, ezért is maradok meg ezzel magamnak.
Derekam kezdi simogatni, nagyon jól esik, azt akarom, hogy folytassa, és még közelebb legyek hozzá, hogy ne eressen el, hogy soha többet ne szabadulhassak tőle. Egyszerűen ez minden vágyam, ennél többet nem is kívánhatnék, mert nem akarok. Érezni akarom, minden kis porcikáját, ahogy ölel, és csókol. De ez kimarad, és a fenekembe markol helyette, ami rohadt jól esik, aztán poénkodni kezdünk azzal, hogy a fenekem a gyengéje. Vagyis én nem poénkodon, teljesen komolyan gondolom, hogy elszórakoznék a fenekemmel és vele, mindig az orra alá fogon dörgölni, hogy nekem ilyenem van, de azt tudja, hogy csakis ő nyúlhat hozzá. Nem akarom, hogy rajta kívül más is érintse, hacsak nem muszáj, mondjuk egy fotózáson. Volt már olyan, de ott nem keltett bennem semmilyen êrzést, viszont, ha ő fogja én merevedni kezdek, meg sem kell markolnia, az csak egy plusz jó érzés, amit szeretek. Válasza megmosolyogtat, pont egy ilyen választ vártam tőle, nem is ő lenne, ha nem ezt mondta volna. - Állok elébe. - vigyorgok rá, mert teljesen komolyan gondolom, hohy bármit vállalok. Azt is, hogyha egy ünnepség kellős közepén kap el, és csap az asztalra, hogy megdugjon. Bármit vállalok  amíg vele lehetek, amíg kiélvezhetem, hogy van nekem, hogy nem dob el. Szeretni akarom, és szeretem is, csak nem tudom ezt, hogy tegyem úgy, hogy ne vegye észre, de mégis érezze. Lehet ilyet egyáltalán? Bár... nem hiszem, hogy olyan buta lenne, hogy nem tűnne fel neki, ha már érzi... olyan választ adok neki, amiből tudhatja, hogy a fenekem csak az övé, hogy azt akarom, hogy ő érintse, hogy csakis ő tegye ezt, az már más kérdés, hogy ő mit szeretne ezzel kezdeni. De az arcán úgy látom, hogy tetszik neki, aminek örülök, mert szeretném, hogyha így is akarna. A nyakamnak esik, szívja, csókolja, amiben teljesen elveszek, annyira csodálatos, ahogy nedves ajkai a nyakamat érik. Hirtelen szakad meg ez a kontaktus, de aztán csodálatos íriszeit tudom nézni, csak sajnos nem elég ideig, mert nagyon hamar elkapja a fejét, térdelésbe kerül, és már ajkai közt vagyok. Ezt is hihetetlenül jól csinálja, és belőlem egy jó ideig semmi sem szakad fel, mert igyekszem visszafogni magam, de annyira jól csinálja, hogy hamarosan nem tudom visszafogni magam. Egyetlen halk nyögésem is kétszer olyan hangosnak hat, a kis zárt hely miatt, de épp ezért forróbb a hangulat, amire a víz még egy lapáttal rátesz. Hajába futtatom ujjaimat, űgy élvezem a kényeztetést, ami kezd az örületbe kergetni, de aztán kicsúsztat ajkai közül. Kezdenék örülni, hogy ennyi volt, de persze nem, csak kínoz nyelvével, majd mêg erősebben szop. Most már hangos vagyok, egészen, de ajkamba harapok, hogy csendesebb legyek, hogy feltörő nyögéseimet magamban tartsam, de nem megy rendessn, viszont nagyon közel vagyok. - Kérlek Brian.... így el... elfogok... - nem tudom, hogy rekedt akadozó szavaim eléggé jelzik-e, hogy tényleg rohadt közel vagyok. Nem tudom miért ilyen tökéletes, hogy miért képes ekkora vágyat lobbantani bennem, de szeretem amit kivált belőlem. És őt is szeretem, nagyon szeretem, és ebbe fogok belebolondulni.




words: ××× ♦ notes: nem szeretném

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 29, 2015 2:59 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
Szeretném vele tölteni a másnapot, a harmadnapot és az egész hetet, hónapot. Mellette felszabadult vagyok és boldog. Boldog, ami nagyon régen nem voltam. Folyamatosan bizserget a meleg érzés a mellkasomban és azt érzem rendjén vannak a dolgaim, mikor a közelemben van. Feszültnek érzem magam, ha arra gondolok, hogy a többi emberrel az életében is így viselkedhet, mint velem. Különleges akarok lenni a számára, pont annyira, amennyire ő az nekem. Nem akarok elválni tőle. Olyan ez, mint a gravitáció. Már ő tart engem a földön és ha nem lesz az oldalamon, akkor ez az érzés elmúlik én meg keringhetek mint egy barom az éterben. Elfogok utazni és szívem szerint vinném magammal, mint Kate-t. Életem legjobb utazása lenne, ha a számomra két legkedvesebb személy az oldalamon lenne, de nem fogom elhívni. Ő karrierista. A végén még csorba törne a büszkeségén, hogy mellettem mutatkozik, azt pedig nem akarom. Ráadásul, ha apám meglátja, hogy egy másik fiúval pózolgatok, azt hiszem még a vérem is venné. Arról nem is beszélve, hogy az ő családjáról meg semmit nem tudok. A két húgán kívül nem igazán hallottam szülőkről, meg nagy családról, rokonokról. Szóval pont nem tudom, hogy az ő oldalán ez milyen vizet zavarna. De ez már nem is fontos. Nem kell tudni senkinek semmit a mi egy - vagy remélhetőleg több- éjszakás kalandunkról.
Nem felelek. Ez a két szó mindent elárul a folytatásról. Dugás lesz még közöttünk, annyi bizonyos. Különben rimánkodott volna. Hacsak a felhevült állapot miatt mondta, az se érdekel. Akkor is úgy könyvelem el magamban, hogy megkaphatom őt, bárhol, bármikor. Az mellékes, hogy én szeretkezésnek gondolom és baszásnak mondom, vagy sem.
Közelebb mozdulok hozzá, úgy érzem egy év bőven elég volt, hogy tartsam a távolságot, Itt az ideje kibontakozni és kifejezni az érzéseim. Magamhoz ölelem és cirógatom a bőrét. A fenekét markolászom, majd megjegyzem, hogy az a gyenge pontom, mire közli velem, hogy ezt kifogja használni. Próbálgassa csak a korlátaim. Majd megbánja, ha szívózik. Elvégre ami neki csak baszás, az nekem a tömör-gyönyör. Így nyugodtan csipkelődhet, ő húzza a rövidebbet. Mert ezzel csak azt éri el, hogy elkapom, lekapom és megint a magamévá teszem. Ahányszor beveti ellenem a feszes fenekét. És bár elég valószínű, hogy én nem váltok ki benne mélyebb érzelmeket, attól nekem kapóra jön, ha magától ugrik az ölembe. Válaszára emelem államon, hogy belenézhessek íriszeibe széles vigyorral a képemen. - Akkor bizonyára vállalod a következményeket is. - unszolom, de tagadhatatlan mennyire tetszik, amit mond. Kívánom, hogy hozzám simuljon, hogy érinthessem. Szeretni akarom. Nem bírok uralkodni magamon, ajkaim füléhez kalandoznak és belesúgok, hogy izgathassam. Válaszára kúszó, simogató érzés uralkodik el gerincem vonalán. Beleborzongok minden sejtemmel a szavaiba. Maradhatok. Én maradhatok a feneke gyengéje. Ebben el van rejtve, hogy másnak nem adja. Ettől az értéstől felkorbácsolva falom tovább. Nyakára kalandozok és kiszívom a puha bőrt. Magamba szívom az illatát, majd elhomályosult tekintettel pillantok rá. Szerelmes vagyok. Őrülten. Akarom. Letérdelek elé vontatottan, hogy ajkaimmal juttathassam csúcsra. Eleinte érzékien, finoman csókolgatom, lágyan szívva. A nyögése, a káromkodása buzdít, hogy gyorsítsak és mélyítsek. Meg is teszem. Tarkómba markol, aminek köszönhetően én hátra lököm, hogy a kabin oldalának préselhessem. Úgy szívom tovább, ki akarom belőle szopni minden vágyát, minden kíváncsiságát. Jobb akarok lenni., mint bárki, akivel eddig dolga van. Jobbom ajkaimhoz emelem és besegítek gyengéden cirógatva farkát ujjaimmal közben. Eleresztem ajkaimmal, hogy nyelvem hegyével megízlelhessem, de eltökélt szándékom addig szopni, amíg nem kezd könyörögni, hogy hagyjam abba, ugyanis ellentmondást nem tűrően fojtatom, sokkal keményebben, sokkal erőszakosabban. Az sem érdekel, ha már fáj neki.


×  Music ~Just how your love can do what no one else can. . .  × Notes: Akkor visszafogom magam.  ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 29, 2015 10:56 am
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -



to my perfect mate


Ez az éjszaka, ês már hajnal, ennél jobb nem is lehetne, mert itt vagyunk, együtt, ketten, és énnnem akarok elrontani. Tudom, hogy meg tudnám, tenni, hogy kêpes lennék olyat mondani, amivel ezt mind tönkreteszem, de nem akarom megtenni. Nem akarom most elveszteni ezt vele, még akarom, nagyon akarom, és ezt valahogy a tudtára is kellene adnom, csak nem tudom, hogy. Hamarosan elutazom, nem tudom velem jön, vagy sem, de nem most akarom megkérdezni. Összezavar ez a helyzet, nem tudom mit kellene mondanom, vagy tennem, annyit tudok biztosan, hogy nekem nost még kell. Mondjuk nem csak most, a mai éjszakán kívül máskor is akarom őt. Nem tudom ezzel ő, hogy van, de nekem itt és most, már felébredt a vágyam, ami nem enged szabadulni, csak visít a testemmel együtt, hogy most, még egyszer, kérlek... de még tartom magam, nem fogok könyörögni, vagyis még nem fogok könyörögni, lehet a mai nap még erre is sor fog kerülni, ha annyira baszott tökéletes lesz, mint amilyen korábban volt. Mondjuk... ő mindig tökéletes, nem kell semmit sem tennie, hacsak rám mosolyog, már eldobom magam előtte, amolyan a testem készen áll dologgal, bár lehet csak kiröhögne és ott hagyna. Na mindegy...
- Ennek nagyon örülök. - nem tudom, hogy pontosan miért mondja. Leher csak még párszor megakar dugni, vagy valami ilyesmi, bár nekem ez több volt, sokkal több, és nagyon jó volt, szívesen folytatnám, míg ki nem fekszünk utána hulla fáradtan. Igen... erre vágyom, nagyon jó is lenne, csak nem tudom, hogy mondhatnám el neki, hogy ez az éjszaka nyomot hagyott bennem, hogy ezt képtelen leszek valaha is elfelejteni. Ahhoz túlságosan is jó élmény volt, hogy ezt egy szimpla kávé mellett el is felejtsem pillanatok alatt. Az nem menne. Viszont ő erre most rá is tesz egy lapátal, mert derekam kényezteti gyengéden, és csak közelebb vonom, hogy érinthessem, hogy érezhessem, mert egyszerűen nem akarom, hogy akármennyi távolsáh is legyen köztünk. Persze a drága ezt is kihasználja, mert a fenekembe markol, ami nagyon jól esik, ezért is nyögök némán. Kicsit nevetek a válasza hallatán, de most ezzel egy kicsit húzom még. - Dehogynem. Már elképzeltem, hogy amikor nem figyelsz, mindig neked nyomom a fenekem, a legérzékenyebb pontokon... - kezdem magyarázni, és belegondolva nagyon tetszik az ötlet, biztos vagyok benne, hogy a legfurcsább helyzetekben fogom ezt felhasználni. Csakhogy kicsit kínozzam ezt meg fogom tenni, de egyszer biztosan vissza fog vágni, vagy csak leteper... hmm, az se lenne rossz. De most is kínoz, ahogy a fülemmel szórakozik, mert végig bizsereg az egész testem. - Maradj is, nem akarom másnak átadni a helyed. - azt hiszem ez egy újabb kis sejtetés arra, hogy többet akarok, többször, de lehet fel kellene hagynom az ilyenekkel, mert aztán megint baj lesz belőle. Közel von, én meg engedelmesen simulok hozzá, élvezem a közelségét, nem akarok már ennél messzebb lenni, ezaz egy biztos már az életemben. Mellkasán simítok végig, azt akarom, hogy csókoljon, érezni akarom minden kis centijét, mert az őrületbe kerget a csókjaival, csak húznám, vonnám, mert szívása nyomot fog hagyni. Meg fog látszani a konferencián is, de én büszke leszek rá, nem fogom elfedni, és igazából azt is simán elmondanám, hogy ki miatt van, de attól félek még, szóval ezt megtartom magamnak. Ellök magától, én pedig meglepetten pislogok csak, arckifejezése egy kis értelnezésre szorul ez nekem, de nem kérdezek, inkább várok arra, hogy megmutassa. Amit tesz megdöbbent, mert hirtelen térdel le elém, nekem a lélegzetem is bent ragad, mikor ajkai közé kerülök. Fejem hátravetve nyögök fel, mert szívása és simogatása együtt annyira tökéletes, imádom, már most, amit velem tesz. Egy kis káromkodás szalad ki ajkaimon, és tarkójára csúsztatom a kezem. Nem mozgatom a fejét, csak kapaszkodnom kell valamiben, mert lábaim is remegnek, annyira tökéletes. Csak ezzel rohadtul kínoz, és túl jó, de ezt még nem mondom, mindent a maga idejében.




words: ××× ♦ notes: ezt hozod ki belőlem

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 29, 2015 12:45 am
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
Nehezemre esik úgy viszonyulni hozzá, hogy nem látom a miérteket és nincs belátásom a jövőre nézve. Holnap után elutazom. Modellkonferencia lesz Párizsban és a stáb ragaszkodik hozzá, hogy ott legyek. Már hajnalodik így a holnapot tuti átalusszuk, bár nekem délelőtt le kellene lépjek, bemenni elvégezni az utolsó simításokat. De úgy tartja a mondás ; Aki éjjel legény, az nappal is legyen az! Ez hasznos tanács, fel kéne tetováltatnom a csuklómra, vagy ilyesmi. Ha holnap sikerül elmennem anélkül, hogy felkeltsem, félek nem találkozunk a ma estét leszámítva. Ezért - és mert meghalok, ha nem teszem - érezni akarom még. Ez az egy baszás, -ahogy hívja- semmire nem elég nekem. Több kell belőle. Kívánom, mintha meg sem történt volna. Olyan közel van hozzám, megrészegít. A bűvkörébe kerülök és nincs menekvés. Magához láncolt. Ha ma este először és utoljára lehet az enyém, akkor élvezni akarom még. Nem érdekel, ha a konferencián nyúzott képpel jelenek meg. Kate elkísér, majd helyre pofoz a gépen, amivel a stábom visz. Nincs pofám ezzel a hírrel elrontani a pillanatunk, így inkább száműzöm valahova a holnap utáni tervet az agyam egy olyan részébe, amit láthatatlan lakattal zárok el. Csak ráakarok összpontosítani és arra, hogy érezze, amit érzek. Hogy lássa rajtam, mennyire akarom őt, még ezentúl. Ezen az egy felejthetetlen és tökéletes éjszakán is túl. Mert számomra az volt. Megjegyeztem.
- Nem leszel. - összepréselem ajkaim, ahogy végig pillantok tökéletes alkatán. Simogatnak szavai és alig bírok a bizsergéssel ami körülleng miatta. Mintha a reggeli feszültség mostanra semmis lenne, természetesen még mindig ügyelek arra, hogy mit mondok, mit csinálok, de már nincs közöttünk az kibaszott hetero fal. Már nyugodtan magaménak tudhatom, közeledhetek és léphetek felé, ha úgy kívánom. Magához vonva átölel, mire néma sóhaj szalad fel belőlem. Lágyan édesgetem derekát. Azt akarom, hogy élvezze a velem töltött perceket. Cirógatom, kényeztetem a bőrét, ahol érem. Lekúsznak ujjaim és fenekét kezdik markolászni, némaságától felhevülten mozdulok közelebb és közelebb. Mintha bekattanna bennem valami, éppen hajszálvékony a távolság közöttünk. Füléhez érintem ajkaim, úgy suttogok bele. A válaszreakció széles vigyorra kényszerít, majd beharapom alsó ajkam. Jobban akarom, mint a nap bármelyik percében. Itt áll előttem, kiszolgáltatva, hozzám simulva. Úgy, hogy már egyszer az enyém lett. Kívánhatnék többet? - Azt próbáld meg. - lágyan végig húzom fogaim élét fülének vonalán, cimpáját lágyan feltérképezve nyelvemmel. Elhaladva arcperemén, szembe kerülök vele és hangja mintha elcsuklana, miközben íriszei enyémbe kapaszkodnak. Kósza mosoly fut át arcomon, majd vékony vonallá formálja ajkaim. - És az is maradok. - bumm. Ezzel bebiztosítom, hogy nem csak a ma estére gondolok, hogy továbbra is akarom őt. Tarkójára tapasztom tenyerem és vonom-vonom közel magamhoz. Egy pillanatra sem akarom távol tudni. Majd megkeményedem ágyékom tájékán és érzem, hogy övé is ágaskodni kezd. Lepillantok, majd széles vigyorral tekintek íriszeibe ismét. Végig nyalom cserepesre száradt ajkaim, miközben perverz gondolataimon próbálok eluralkodni. Puha nyakára kalandoznak ajkaim, majd finoman szívni kezdem puha bőrét, miközben ajkai közt kikéreckedik egy árulkodó nyögés, majd tarkómra tapasztja mohó tenyerét, úgy érzékelteti, hogy enyém a terep. Hallom, amit mond, érzem, ahogy mellkasomon kalandozik, de nem izgat. Lökök rajta finoman, hogy elváljon számtól forró bőre, majd egy elborult tekintettől fogva megnyalom számsarkát és könnyed mozdulattal letérdelek elé, hogy számba vegyem ágaskodó férfiasságát és intenzíven szívni kezdjem azt, miközben szabad kezemmel cirógatom közre eső lábát. Azt akarom, hogy belebolonduljon a vágyba. Hogy úgy kívánjon engem, ahogy még soha senkit. Nyelvemmel besegítek. És csak szívom és szívom.



×  Music ~Just how your love can do what no one else can. . .  × Notes: Ködösen fogalmazol.  ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 28, 2015 11:21 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -



to my perfect mate


Szörnyű ez a tudatlanság, hogy nem tudom mi van, meg, hogy van. Nem akarom, hogy csak ennyi legyen, de kihasznált sem akarok lenni, de ha neki csak párszor kellenék még a szexre én belemennek, csak azért, hogy vele lehessek, mert akkor fontosnak érezném magam mellette. Persze, rosszul esne, hogy csak erre akar, de nekem az is tökéletes lenne vele. Van egy olyan érzésem, hogy nem szeret engem, vagyis nem lehet szerelmes belém, ahhoz én nem vagyok elég, nem vagyok a szerelmére méltó, de én akkor is szeretem. Szerintem ezt soha nem merném bevallani neki, hogy ennyire fontos nekem, és nem azért mert nem bízok benne, mert félek, hogy kihasználná. Csak azért nem, nert attól félek, hogy akkor elvesztem őt, hogy magamra hagy, mert rájön, hogy nekem ez a kis dugás már nem elêg. Lehet ha ezt tudná megijedne, hogy nem vagyok normális, hogy nem kellene velem beszélnie, mert én csak ráakaszkodom, mikor neki csak egy kis szórakozás kell. Istenem, ilyen idióta gondolatok is csak az én fejemben kavaroghatnak, szerintem neki most semmi ilyesmi nem jár a fejében, bár nagyon sok mindent megadnék, ha kost tudhatnám mite gondol. Ha ugyanezen agyalna, mint én, akkor elnondanám neki, hogy mennyire többet jelent nekem, de most nem merem. Így nem.
Hihetetlen hamar jutunk be a fürdőszobába, oda ahonnan indultunk. Komolyan mostantól bármikor bejövök ide, ő fog az eszembe jutni, és, hogy mennyire hevesen csókolt meg... oké, most már merevedés nélkül nem fog menni a zuhanyzás, mert elêg csak a csókjára gondolnom, már elindul arra a véráramlás, sokkal gyorsabban, mint kellene. Bent vagyunk, végre mindketten, de a kezem nem ereszti, nem akarom, hogy eleressze, mert legalább van köztünk egy kis kontaktus, amit nem szívesen szakítok meg.
- Nem kell, nem akarok ennél messzebb lenni tőled. - ez szinte felér egy vallomással, tudom, de nem érdekel, tudhatja, hogy nagyon szeretek vele lenni, közel hozzá, mert olyan finom illata van, és annyira meleg a bőre, szinte engem is melegít. Közelebb mozdul, cirógatása nagyon jól esik, és nem tudom megállni, hogy ne nyúljak felé, és öleljem magamhoz, ahogy tudom. Dereka puha bőrét kezdem simogatni gyengéden, kiélvezve, hogy ennyire közel van, és még a fejem is neki döntöm, olyan jó, nyugodtan nekidőlni, bár azért nem vagyok teljesen nyugodt, mert félek attól, hogy neki ez sok, és ő ezt nem akarja, viszont nem tol el magától, amit egész jó jelnek veszek. Istenemre mondom, hogy nem tudom mi van velünk, de annyira jó most ez így, viszont ő húzza az agyamat és a fenekembe markol, mire kicsit megugorva felnyögök, és a hangom felerősíti a zárt tér. Egész testem végig bizsereg, ahogy a fülembe suttog, annyira rohadt szexi hangja van. Egyszerűen imádom. - Ezt mêg fel fogom használni ellened. - elmosolyodok, de ezt nem igazán láthatja, mert nyelvével érint, és arcélemet is kitünteni a figyelmével. - De tudd, hogy te meg a fenekem gyengéje vagy. - suttogom halkan, egy néma sóhaj előtt, mert hirtelen szembe találom magam vele, és kedvem támad megcsókolni, de elgyengülök attól, ahogy a tarkóm cirógatja, és magához húz. Éledezik újra, êrzem, főleg mert én is kezdek, annyira beindító vele lenni a zuhany alatt, egy olyan menet után amit átéltünk. De még itt sem hagy, nem engedi, hogy csak nézhessem szép szemeit, neeem. Neki ez nem elég. Nyakamhoz hajol, és szívni kezdi, és csak a gondolat, hogy ott lesz egy nyom tőle... valami, ami rá fog emlékeztetni... rohadt jól hangzik, és akaratlanul már megint felnyögök, de a hajába is túrok, igyekszem ezzel jelezni, hogy csinálja csak. Az sem zavar, ha az egész nyakam lila foltos lesz. - Ezzel fogsz kikészíteni. - harapok ajkamba, mellkasán simítok végig. Azt akarom, hogy megcsókoljon, mert ha nem teszi meg hamarosan, ên fogom megtenni, mert nekem arra van szükségem most.




words: ××× ♦ notes: rólad édes

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 28, 2015 9:39 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
Kényelmetlenül érzem magam, amiért nem jutok dűlőre még a saját érzéseimmel kapcsolatban sem. Nem tudom kijelenteni, hogy egyszerű haverság van némi vággyal megfűszerezve, ahogyan azt se, hogy képlékenyen belezúgtam. Én ilyesmit nem érzek. Sosem éreztem. Az apám építette fel az életem, szabályokból. Gátat szabott mindennek, aminek lehetett. Azt a bizsergető, rózsaszín ködöt én csak névről ismerem. Kapcsolatom volt, csak érzelmeim nem. Karcolt a szívem, estem már kétségbe, törték már össze, varrták is, de valahogy sosem tartott két hétnél tovább. Ezért Wyatt más. Őt már hónapok óta akarom. Jobban, mint eddig bárkit. És ez megrémít. Félek tőle és félek magamtól is. Felszabadítja a gátlásaim, ugyanakkor minden szavával képes beletiporni a lelkembe. Az a probléma a jelen állással, hogy oké, hogy megkapom és megdugom. De mi lesz azután? Keringünk egymás mellett, mintha mi sem történt volna? Vagy mostantól a seggre pacsis haverság következik? Hogy kívánja tovább élni a kapcsolatunkat? Ez a sok kérdés visszhangozik a fejemben, lecsapódba a vénáimba, hogy eljussanak a pumpálómig. Ott pedig megpróbálnak mindent apró darabokra zúzni. És a szúró, hasogató érzés a szívemben eluralkodik. Zavartságot és káoszt okoz. Akárhogy kívánom felépíteni utána ezt, egyedül nehéz lesz. Többféle véglet lehet ; megkaphatom őt még többször és többször, amennyiben hajtja még a kíváncsiság és határait óhajtja feszegetni. Elmehet mellettem és vállon veregethet, mintha meg sem tettük volna. Történhet úgy is, hogy kínos csend uralkodik majd közöttünk minden alkalommal, mikor tekintetünk összeforr. És lehetne rá esély, hogy megkapjam lénye egészét, ha lenne rá afférom. De nincs. Nincs bennem attitűd, hogy elé lépjek és leközöljem, hogy szeretném, ha egy párt alkotnánk. Bassza meg. Én erre nem vagyok képes.
Magával ránt, át a küszöbön, a hűvös folyosón, be a fürdőbe. Behúzom magam mögött az ajtót, míg a zár kattan halkan. Nem eresztem el a kezét, valahogy nem akarom, hogy a kontaktus megszakadjon közöttünk. Apró léptekkel haladok a kabin felé, majd belépve húzom magammal. Feje mellé nyúlok, hogy megeresszem a vizet, válaszán halkan nevetve.
- Az jó. - vonok vállat tekintete után kutatva, miközben sűrű pislogásba kezdek a víztömeg miatt  - Ugyanis semmi kedvem kergetőzni. - engedek egy hangosabb nevetést, majd próbálom tartani a távolságot, ujjaitól lágyan megválva. Ráfogva a vízre, közelebb mozdulok és gerince vonalán cirógatom ujjbegyeimmel, mire karjait érzem magam körül, ahogy átölel. Néma sóhaj szalad fel belőlem, ami vállán talál menedéket. Homlokával nekem támaszkodik, miközben ujjai derekam szántják fel-alá. Halovány mosolyra görbülnek ajkaim, tétován, nem eldöntve, hogy nevessek, vagy elkomolyodjanak a cselekvésre. Él bennem a rettegés, hogy elveszíthetem. Azt akarom, hogy velem akarjon lenni. Egy önző segg vagyok, de nem akarom elengedi. Leeresztem hátán végig húzva ujjaim, majd fenekére kalandozva megmarkolom ott. Orrom hegyével utat törve füléhez kalandoznak ajkaim, hogy forró leheletemmel csiklandozzam hallójáratait. - Héj. - súgom bele, jobbommal tarkójára kapva  - A feneked a gyengém. - kiengedem nyelvem hegyét, hogy izgathassam, majd arcperemén végig kalandozva megállapodok szembe vele, de nem csókolom meg, csupán cirógatom tovább tarkóját, fenekére tévedt kezemmel pedig derekára játszom kezem, hogy úgy vonjam közelebb magamhoz. Tagadhatatlanul ágaskodni kezd a farkam elárulva, hogy én újra megkívántam. De nem szégyellem. Egy menet után. A fürdőben. Én már nem szégyenlek semmit. Ajkaim elkalandoznak pereme mentén nyakára. Megakarom őt pecsételni, ezért finoman bőrébe metszem fogaim, hogy gyengéden kiszívhassam a bőrt.


×  Music ~Just how your love can do what no one else can. . .  × Notes: Nem értem, hogy miről beszélsz.  ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 28, 2015 6:16 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -




to my perfect mate


Nem tudom mit érzek iránta, illetve van egy nagyon erős sejtésem, mert van egy ötletem, ez egy valamihez hasonlít, egyetlen érzéshez, amit eddig valaha is éreztem, de ez nem ugyanaz. Az egy lány, puha érzés volt, amibe belesüppedtem, és boldog votam. Vagyis nem boldog, inkább elégedettnek mondanám magam, mert boldognak, boldog voltam, de nem annyira, mint amennyire lehettem volna. Azért mondom, hogy elégedett, mert akkor, abban az időszakban nekem arra volt szükségem, hogy nyugodt lehessek, az életem is az volt, kiegyensúlyozott. Akkor szerelmes voltam, azt hittem, hogy olyat soha többet nem fogok érezni, és olyat nem is éreztem ilyet azóta sem. De az teljesen igaz, hogy szerelmes vagyok, de ez egészen más. Ez heves és vad, és nem akarok elkényelmesedni benne, égek tőle, ez az, ami rohadtul jó. Nem kielégítő, ez sokkal több annál, és minden érzésem csak hevesebb és hevesebb lesz, minden pillanatban. Egyszerűen nem tudok enélkül az êrzés nêlkül lenni már, nekem erre hatalmas szükségem van. Tudom, hogy szeretem, belé zúgtam, de nem mondhatom el neki, nem tudnám rendesen szavakba foglalni, mert ez nem az a fajta, mint amiről mindenki álmodik. Nem érzek pillangókat a gyomromban, egy egész állatkert van ott, amivel nem tudok mit kezdeni. Nem vágyok romantikázásra, arra, hogy regényekben mondja el, hogy mit érez irántam, vagy ilyenek. Csak arra vágyok, hogy tudjam, hogy mit êrez irántam, mert most itt nem tudom, hogy mi lesz. Hiszen ennyire közel sem voltam még hozzá, nem éreztem bőre melegét, nem is érinthettem. Vagyis de, megérinthettem, de az nem ilyen volt, akkor az csak haver formában volt, vagyis igyekeztem, hogy csak az legyen, erre most... olyan intim helyzetben vagyunk, amit nem akarok megszakítani, csak ki akarom élvezni minden rezzenésêt, minden kis hangját. Komolyan engem most azt sem érdekelne, ha én nem élveznék el, ha csak neki lenne jó, mert nekem az a fontos, csakis az, hogy neki tökéletes legyen minden. Tudom furcsa lehet, de ez így van, ezen nem tudok, de nem is akarok változtatni. Nem abban bizonyosodik meg, hogy szeretem, hogy meghagyom neki, az utolsó kekszet. Hanem, hogy csak neki akarok élvezetet az csak plusz jó, ha nekem is az.
Mellém fekszik, én pedig már azonnal hiányolom azt, hogy teste hozzám préselődjön, mert magamhoz akarom ölelni. Azt akarom, hogy ő is öleljen, és ne akarjon elengedni, hogy az egész éjszakát a karjai közt tölthessem, de nem megy. Nem merem megérinteni, nem tudok mit mondani, ezért is mondok egy hatalmas marhaságot, hogy ez csak egy dugás, pedig rohadtul nem az volt nekem, de bepánikoltam, és nen mertem azt mondani, hogy életem legjobb szeretkezése. Mintha ez rosszul esett volna neki, úgy ül fel az ágyon, én pedig próbálom azzal kifejezni, hogy ez nekem nem az volr, hogy végig cirógatom gerince vonalát, de ez mintha nem lenne jó neki feláll. De az ötlete tetszik, így remegésemen eluralkodva pattanok fel, hogy mehessünk végre.
Elindulok vele, kezét muszáj megfognom, ahogy szinte kiszáguldok vele, már nagyon vele akarok zuhanyozni, mert annyiszor álmodtam már erről, hogy nem tudok várni. Azt akarom, hogy vizes teste az enyémnek nyomódjon, érezzem minden kis centijét. Ahw, annyira jó lenne. Az ajtó csukódik, nem ijeszt meg a dolog, vagy ilyenek, csak meglep, hiszen nincs itt senki, csak mi, de nem zavar, viszont az én drágám előbb lép be a zuhanykabinba én pedig már megyek is utána ahogy húz, a kabin pedig záródik. Kis helyen vagyunk, nehezen kapok olyan levegőt, aminek nincs köze hozzá de nem zavar.
- Tőled sohasem akarnék elszökni. - mosolygok rá, ahogy egyre közelebb kerül hozzám, de aztán csak a csapot nyitja meg én viszont megakarom csókolni, de nem merem megtenni. Félek, hogy ez tönkretesz mindent. Gerincemnél érzem, ami nagyon jól esik, így gondolkodás nélkül ölelem magamhoz , hogy még jobban érje őt is a vízsugár és teljesüljön az a másik vágyam, hogy vizesen simuljon testem az övéhez. Egy kis sóhajt eresztek ki ajkaim közül, ahogy derekát kezdem simogatni lehunyt fejjel, és fejem szinte az övének döntve. Annyira jó lenne, ha tudnám, hogy most akkor mi is van velünk, de félek, hogy az nem lenne jó, vagyis nekem nem lenne az, mert kiderülte, hogy neki ennyi vagyok.




words: ××× ♦ notes: kivéve, ha rólad van szó

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 28, 2015 2:48 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
Nehezemre esik belegondolni abba, hogy mi lesz velünk ezután. Bevallottam az igazság egy részét -egy jelentős részét- , de az még mindig a leplem alatt maradt, hogy nem csak testiséget érzek iránta. Bár azt mondta vonzódik hozzám, de nyilvánvalóan megtörne, ha azt mondtam volna válaszul, hogy én meg belezúgtam. Vagy olyasmi. Nem voltam még igazán szerelmes, azt se tudom mi az a rózsaszín köd. Én most sem színeset látok, csak homályosat. És azt is csak ezért, mert körbelengi, hogy megnehezítse a valóság értelmezését. Ha ez a szerelem, amit Wyatt vált ki belőlem, akkor nem kell nekem. Férgei zabálják a türelmem és az indulatkezelésemmel is gondok vannak ezáltal. Azon agyaltat, hogy mit mondhatok, meg mit tehetek. Ezelőtt nem volt ilyen. Sőt, soha nem gondolkoztam azon, mit szabad, meg mit nem. A tettek mezejére léptem és éltem az életem minden körülményes megfontolás nélkül. Őelőtte egy fiú volt, aki bélyeget nyomott rám, de annak meg már jó pár éve. Még mielőtt ismertem volna őt, azelőtt kavartam vele. De ott inkább ő volt az, aki kénye-kedvére utasítgatott és pont ezért lett vége az amúgy sem hosszú kapcsolatnak -vagy kapcsolatnak nevezhető gyakori dugásnak-. Ha most ezzel változóra kerül sor, azt nem fogom tudni kezelni. Én magamtól nem fogok vallomást tenni, mert nem vagyok az a fajta. A romantikát is még csak névről ismerem. Tovább bonyolítottam ezzel az egész csókkal a dolgot. Most megkaptam őt este. És talán sokkal több éjjel is az én karomba köt majd ki. De onnan hogyan tovább?
Belesüllyedek mellette a puha matracba és megdörzsölöm a homlokom. Néma nevetés hagyja el ajkaim, mert borzasztóan elgyengültem az előbbi aktustól. Minden sejtem visszavágyódik érezni teste hőjét, de uralkodom magamon. Elvégre megkaptam őt és csak ez számít. Az öröm ami körbeutazza testem vénáimon keresztül, mélyen nyomot hagyva remegésre kényszeríti szöveteim. Ő szakítja meg a csendet, de valamiért nem esnek jól szavai, sőt, ami azt illeti még sértik is a fülem. Neki egy sima dugásról van szó, ezért nem vagyok rest gúnyolódni sem, meg beszállni se a párbeszédbe. Hasonló válasszal drukkolok elő, de nem úgy tűnik, mint akit felzaklat. Feltápászkodom az ágy szélére, majd combomra támaszkodom alkarommal. Ujjbegyeit végig húzza gerincem vonalán. Felkapom tekintetem és szinte azonnal felállok. Nem bírok az érzéssel, meg azzal se, amit mond. Vállam felett rápillantva megkérdezem, csatlakozik-e a zuhanyzásban, elvégre az feleannyira sem intim, ahhoz képest, amit átéltünk. Izgatottan pattan fel az ágyról, mire félmosolyra görbülnek ajkaim. Éjnek évadján még van ereje pattogni itt nekem. Pont ezt szeretem benne. Más, mint én. Ő jobb. Sokkal.
- Oké. - nevetek magam elé, majd hirtelen ujjai balom után nyúlnak és vonszolni kezd maga után, mintha siettetni akarna. Elnyílnak ajkaim, de szót fogadóan követem a folyosón, egészen a fürdőig, ahol magam után behúzom az ajtót. Nem mintha bárki megzavarhatna minket, de azt akarom, hogy frusztrálja, hogy be van zárva velem egy helyre. Így anélkül, hogy elereszteném a kezét én lépek be hamarabb a zuhanyzókabinba, berántva őt magammal, majd elhúzom utána az üvegajtót.
- Nem szöksz el. - felnyúlok feje mellett, hogy megeresszem a vizet közben olyan közel ereszkedem, hogy hátával a kabin oldalának simuljon. Nem akarom csókba vonni, mert kissé félek tőle, hogy hasadékot, éket vájnék közénk. Elvégre dugásnak nevezte. Egyértelművé téve, hogy neki csak arról szólt. Lehunyom szemem és hagyom, hogy a forró víz lemossa a negatív gondolataim, miközben hozzá simulok és gerincén szelnek föl ujjaim.

×  Music Mirror.  × Notes: Általában én is.  ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Pént. Márc. 27, 2015 11:34 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -



to my perfect mate


Tudtam, hogy mi lesz ennek az estének vége, már akkor tudtam, mikor a fürdőben elmondtam, hogy a saját nememre is bukok. Oké, ez nem volt teljesen igaz, mert egy pasit sem akartam magamnak úgy igazán, de nőt sem akartam annyira, mint amennyire őt akarom. Veszettül. Ezért is vallottam, hogy valamivel bizonyítsam ezt, de mégsem mondhattam azonnal, hogy csak ő kll nekem. Egy, az nyálas lett volna. Kettő, nem biztos, hogy értékelte volna, és oda jutunk ahol most vagyunk. Tudtam, hogy karjaiban akarom végezni az estét, hogy ne is engedjen el és vele aludjak el. Vagyis teljesen az egész éjszakát vele akarom tölteni, legyünk fent akármeddig, vagy aludjunk akármeddig. Az se baj, ha nem alszunk, akkor legalább nem kell olyan hamar búcsút mondanunk egymás karjainak, mert nem akarom elengedni, ez a kemény igazság. Nem azt nem akarom, hogy ő elengedjen, persze, ez is igaz, de azt sem akarom, hogy én elengedjem. Most, hogy itt van velem, egyszerűen nem tudnám elengedni, hogy aztán más karjaiban találjon jobb helyet, vagy másban a farkával. Ah szörnyű ebbe csak belegondolni is, aztán lehet, hogy csak én vagyok ennyire oda, ő már arról agyal, hogy miután megkapott elenged, de reménykedem abban, hogy nem így van. De ha mégis, akkor még párszor megkapom, legfeljebb elrejtem a nyamvadt érzéseimet.
A fürdő után a nappaliban vagyok falhoz nyomva, majd egy kicsit ő is, de hamar a szobában vagyunk, aztán már egymáson az ágyon, ami, pont így tökéletes, és megint csak az, az érzés uralkodik el rajtam, hogy nem akarom, hogy más így lássa, de hamar elhessegetem, mert testem bejárja édes csókjaival. Utálom, ha kínoznak, én kínozhatok bárkit, de velem ne szórakozzanak, és ennek mutatom is jelét, és tudja, mert megkegyelmez, és végre a gumi felszenvedése után megkapom. Nem szarozik, azonnal hevesen mozog, én meg hevesen nyögök, és tudom, hogy ez már most rohadt hó nekem. Tudom azt kellene mondanom, hogy ez más, mert más is, de ezt nem mondhatom neki, mert nem tudhatom, hogy reagálna rá, mert ő nem az érzelmek embere. Biztos kiröhögne és közölné, hogy neki ebben semmi különleges nem volt, csak egy segg vagyok, amit kiélvezett. Fájna, de igaza lenne, én meg elfogadnám. De ezen agyalni egyáltalán nem tudok, mert akai a nyakamon, ujjai a farkamon, és a mozgása, minden ki hangjával együtt kikészít, arra kényszerít, hogy végig őt nézzem, és hangjaim is felszabaduljanak, hogy ne tudjak semmit sem magamban tartani. Ez élvezetemre is igaz, mert amint ő eljut oda, én is átesek a határon, és ujjai közé, illetve saját alhasamra élvezek. Játszik viszont ajkaimmal, de nekem ez nem elég, így amint meg is csókol magamhoz ölelem. Elterül, ami engem egyáltalán nem zavar, sőt tetszik, nagyon, és csak szemeit vizslatom, mikor elszakad. Lélegzetem egyesülés az övével, majd mosolyra húzom ajkaimat szavai után. - De te dugtál, és nekem tökéletes volt. - nem állt szándékomban kimondani, de megtettem, viszont nem zavar, hiszen jobb, ha Ő maga is tudja, hogy nekem milyen volt ez most. Viszont amiket ő mond... fájnak talán egy kicsit, mert baszásnak nevezi, de én meg dugásnak mondtam, szóval lehet kvittek vagyunk. - Saját érdemed, te voltál jó. - mosolygok rá, és végigfuttatom ujjam gerince vonalán, amíg ő még ül, de aztán feláll, én pedig elgondolkozva figyelem őt. Először mondanák valamit, de aztán folytatja én meg elvigyorodok. - Természetesen. - pattanok fel, bár testemben még mindig él a remegés, uralkodom magamon, hogy ne boruljak fel, vagy épp ugorjak Brian nyakába és úgy csókoljam meg, mert szerintem bele is halna, durva egy súlyom van. Viszont kezét megfogva rángatom most én el a fürdőbe őt, mert az előbb ő rángatott, csapott, oda ahova akart, most legalább az elsőt ki akarom használni. Rosszabb vagyok, mint egy szerelemes tizenéves kislány, ami azért elég gáz, de nem érdekel, boldog vagyok vele, nagyon. Ilyenkor semmi más nincs, csak mi ketten.




words: ××× ♦ notes: csakis a szí tiszta igazat mondom
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Márc. 26, 2015 10:04 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
Az állapot  nem vont magával változókat, hogy az előszobai falnak préselődve a szája találkozott az én ajkaimmal. Ahogy fürkészük egymás tekintetét a szobában mozdulatlanul, mintha azt várná, hogy becserkésszem. Elképzelése sincs arról, hogy ezzel mennyire felkorbácsolja bennem a tüzet, hogy mekkora lángot lobbant az egész testemben. Nem tiltakozott. Jó volt. Nagyon is jó. Így felbuzdítva indulok neki, ahogy hátat fordít. Ujjbegyeimmel végig szántom hamvas bőrét, magamhoz vonva. Nem bírom sokáig a fölém ágaskodó vágyat. Képtelen volnék tovább uralni a helyzetet. A szexet nem tekintettem többnek annál, mint ami volt: szex. Nem kellett szeretnem valakit ahhoz, hogy kielégítsem őt az ágyban, éppen ezért egyaránt feküdtem le nőkkel és férfiakkal. Ameddig kellő mennyiségű örömet tudtak nekem nyújtani, magasról tettem a nemükre. Wyatt mégis más érzést töltött el bennem. Őt nem felhasználni akartam. Nem felpróbálni. Ő nem egy trófea volt nekem. Annál sokkal többet jelentett. Ezért sem lököm el, hanem elnyitva a száját, hogy utat adjon a nyelvemnek, beletúrok a hajába, miközben már az ágyon ágaskodom fölé. Nem finomkodok, ez az éjszaka nem a gyengédségről szól. Letéptük már egymás ruháit, most zihálunk és mohón fedezem fel a felkínált testet. Csak élvezem a hosszan tartó pillanatokat. Készségesen emeli fel csípőjét, hogy baszhatnékja van már. Felpillantva elvigyorodom, majd a koton után matatok ujjaimmal. Behatolok és figyelem, ahogy megfeszíti a hátát, míg én a torkát harapdálom és egyik kezemmel a farkát masszírozom. Belecsókolok ajkaiba, mikor a sóhajai hangosabban és erőteljesebben irritálják a farkam. Képtelen vagyok megfeledkezni a nyögésekről, amiket felcsalok belőle ezért és mert belehalok, ha nem csókolhatom, ajkait kutatom. Rekedten felnyögök, mikor a szájába enged. Én vele nem dugok. Én most életemben először szeretkezem valakivel. Eddig halvány lila elképelésem sem volt arról, hogy ez mit jelent. Most azonban már minden kristály tiszta. Látom a különbséget. Az eddigiekkel ellentétben - most először - akarom, hogy élvezze. Akarom, hogy jó legyen. Akarom, hogy úgy legyen, ahogy akarja. És most először, látni akarom az arcára kiülő érzelmeit a kontaktussal kapcsolatban. Csókolni akarom és simogatni. Markolászni. Érinteni. Szükségét érzem, hogy vadul harapdáljam, hogy kifejezzem, mennyire felrobbanok, ha nem kapom meg. Felszabadultan élvezek el benne, mire lüktetni kezd tenyeremben a farka és ő maga is felhasítja a csendet sóhajaival és belekiabál az éjszakába, megfejtve azt. Elnevetem magam némán, miközben remegve pillantok le rá. Ajkaival játszom, majd finoman megcsókolom, mire karjaival magához ölel én pedig ráfekszem, elterülve rajta. Igyekszem tartani magam, nem akarok azért eltespedni rajta. De élvezem, hogy rajta piheghetek. Kényszerhelyzet a szemkontaktus, ugyanis úgy pihenek rajta, hogy éppen orrunk hegye találkozik, miközben érzem, hogy még mindig remeg. Aló-hasfalam összekeni, ahogy magához von, de valahogy nem zavar. Sőt. Éppen elpillantanék róla, mikor szóra nyitja csábító ajkait. Némán elnevetem magam megrázva a fejem. - Te nem is dugtál. - gúnyolódom elhúzódva róla, mellé feküdve, hátravetve a fejem - Nekem viszont tényleg ez volt életem legjobb... - összepréselem ajkaim, majd felülök az ágyszélére - Baszása. - hogy mondhatnám, hogy szeretkezése? Agh, megint jön ez a baszott tehetetlen állapot. Megdörzsölöm a tarkóm, majd lehámozom tagomról a gumit és lassan felegyenesedek. - Lezuhanyzom. - visszapillantok rá, majd az ajtó fele haladok - Jössz? - nyelvet öltök, de hangomon érződik, hogy komolyan akarom. Így is van. És ha nem jön, magammal viszem. Ennyi nem elég belőle, de nem akarok büdösen, izzadtan, szagosan elaludni mellette, már ha van rá esély, hogy mellettem szundítson el.


×  Music Mirror.  × Notes: KisKamus.  ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Márc. 25, 2015 11:01 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -



to my perfect mate


Valahogy nem tudom elhinni, hogy tényleg itt vagyunk, hogy itt állok a szobájában, vele szemben, de még nem csinálunk semmit, csak azon mélázok, hogy mi lett volna, ha ez előbb megtörténik. Min változtatott volna, és mennyiben. Nem tudom, komolyan, de az biztos, hogy nagyon akarom őt, hogy elengedje magát, hogy rám vesse magát, és úgy megdugjon, mint még soha. Igen, ez kell nekem, hogy maradandó emlék legyen ez nekem, de én is maradandó emlék akarok lenni neki, nem valami olyan, amit úgyis hamar elfelejt. Nem, nekem az kell, hogy akkor is rám gondoljon, mikor másba dugja a farkát. Semmi mást nem akarok rajta kívül, csak ezt az aprócska dolgot. De ennek ára is van, tudom, és megszakítja ezt a nagyon filozófikus gondolatmenetemet Brian, ahogy felém közelít, én pedig már a karjaiba is olvadok szinte, mikor átölel. Tudom, hogy ez nem valami férfias, de most ez egyáltalán nem érdekel, ma teljesen l vagyok tájolódva mindentől, ami férfias lehetne, mert csak azt akarom, hogy irányítva legyek, pakolgatva, és jól megbaszva. Ez talán bűn lenne? Nem lenne szabad ennyire kiszolgáltatnom magam neki? Nem tudom, de nem érdekel, egyszerűen csak ezt akarom, őt akarom, úgy ahogy van. Mintha ezt mind megérezné megfog és az ágyra lök, pillanatok alatt már fölöttem is van, én pedig csak figyelem nagy szemekkel, míg kényeztetni nem kezdi testemet, mert nagyon jól esik, hangot is adok neki, hogy tudja nem akarom, hogy abbahagyja, azt akarom, hogy folytassa, bár az igazat megvallva őt sokkal jobban akarom. Ezért is jelzem neki, mikor már a kis tasakot előszedi, hogy jó lenne ha használná is, mert csak itt kínoz engem azzal, hogy látom meztelenül, érzem teste melegét, minden kis rezdülését, ami rám is kihat, és egyre jobban vágyok rá, de csak ajkait kapom meg. Szerencsére megkegyelmez rajtam, vagy ilyenek, mert a gumit felhúzza szépen magára, és minden gondolkodás nélkül belém nyomja magát, de nem érdekes, annyira nem fáj, mint gondoltam, sőt, nagyon hamar szuper érzés lesz, és csak élvezni tudom. Próbálok hangomon uralkodni, hogy ne csak nyögjek alatta, mint egy rossz pornóban, vagy, mint egy csaj, én az akarok lenni, akinél szenvednie kell azért, hogy hangot haljon tőle, de akármennyire is akarom, ez nem megy nekem, és csak hangosan nyögök. Komolyan fogathatnánk pornót is. Testemet egyfajta kellemesen vad bizsergés járja át, mindenhol, semmit sem hagy ki, még a lábujjaim is meg-meg mozdulnak, annyira erősen érzem, de ez mind semmi ahhoz képest, amit minden tempóváltásánál érzek. Már az elején keményen dugott, de egyre keményebb lett, és egyre inkább élvezem, főleg, hogy keze sem hagy nyugodni. A neve kiszakad ajkaimon, mire azonnal befogja ajkaimat csókjával, így kettőnk sóhajai, nyögései, és talán még morranásai is teljesen egybeolvadnak, és nem tudom megmondani kitől, mi jött, de nem is érdekel, csak akarom még és még érezni. Elszakad ajkaimtól, így nyögéseim szabadok, de valahogy minden hang bent akad, mikor a tarkómba mar, mert talán ez az, ami hirtelen átlendít a határon, de itt már a hang egy fojtott nyögésben szabadul ki ajkaimon, és elélvezek, míg érzem, hogy ő is benne, bár az óvszer ugye, mindent felfog. Kicsit hiányzik az a forró, bizsergető érzés, ahogy kitölt élvezetének gyümölcsével, de ez így is tökéletes. Annyira, hogy meg sem tudnék szólalni, csak nyöszörgök, mikor kihúzza magát. Gondolkozom, hogy mit mondhatnék vagy tehetnék, de nagyot nyelek, mikor ujjbegyét érzem ajkamon. Ajkait is hamar megkapom, és akkor veszek erőt, mert viszonozom, és magamhoz is húzom, úgy, hogy teljesen elterpeszkedhessen rajtam, ha szeretne, de én magamhoz is ölelem. Igyekszem elég szorosan tenni, de egyszerűen nem megy, mert minden tagom reszket, most össze is kenem magunkat, de ez már részletkérdés, csak kiélvezem, hogy ilyen közel van. - Ha szabad ilyet mondanom, ez volt életem legjobb dugása. - teljesen kiver a víz, és szinte ki vagyok ütve, annyira legyengültem, de nem bántam meg semmit. Csak azt, hogy ezt eddig nem csináltuk korábban, mert valami eszméletélen jó volt.




words: ××× ♦ notes: te vagy az
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 24, 2015 10:10 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
Mozdulatlanul figyelem a falakra visszatelepedő némaságot, majd éles vágással hasítom szét egy hangos csattanással felkenve a falra. Hátratolom és csókolni kezdem. Nem bírok a bizsergéssel, ami egész testemen áthaladva, végig kúszik ereimen, felgyülemve ágyékomba. Annak ellenére, hogy valahol mélyen tisztában vagyok vele, a vágyam férge zabál már egy év óta odabent, szeretem azt, amit csinálok. Morbid izgatottságot okoz érezni őt. Őrült mód tapadni rá. Mohón falni ajkait és magamba szívni illatát. Kegyetlenül markolászni. Sietős, halk léptekkel haladok végig az árnyékokkal teli  folyosón kézen ragadva őt, egyedül a zár suhogása jelzi, hogy ez a valóság és nem egy illúzió. Nem egy álom, amiből felébredek. Hiába a tompa hallás, a lüktetés. Ez most valóságos. Hús-vér formában történik meg közöttünk. Ahogy fürkészem tekintetét, erősen belekapaszkodom, hogy véletlenül se szakítsa meg a szemkontaktust. Belépett a felségterületemre. Innen nincs tovább. Nem menekülhet. Már az enyém, s jól tudom, hogy önkontroll problémáim miatt, ha elakarna szökni előlem, csak még jobban kívánnám. Elvégre azzal, hogy szavaival beismerte, hogy kíván engem, felkeltette bennem a vadállatot. Szomjazok utána. A csókjait akarom. A puha nyelvét. A forróságát testének. A tekintetét, ahogyan vágytól megfeszült testéből rám pillant és a nyögéseit. A sóhajokat, amiket én csalok ki belőle, mikor már telhetetlenül vonaglik alattam és a vágytól szétfeszült izmai közül apró rángással jelzi, hogy nem bírja tovább tartani a gátat. A bűntudat szó valahogy mindig mosolygásra késztet. Keserű és halvány mosolyra, de mégis. Pont így pillantok végig rajta. Néha, a csöndes és egyedül töltött éjszakákon azt kívántam, bár érezhetném. Olyankor farkamra markoltam és veszettül verni kezdtem. A nevét súgtam és elképzeltem meztelen felsőtestét, vagy ahogy épp a zuhany alatt ... Aztán a hajnal első sugarai megvilágították a szürke, mocskos világot és ez az érzés egyszerűen eltűnt. Rádöbbentem, hogy az éj sötétje elvitte magával a kívánságom. Elragadta tőlem minden áldott nappal ezt a képet. Ez marcangolt. Belülről égetett. Gyötört.
Már csak néhány lépés választja el tőlem, mikor megindulok. Vontatottan lassú léptekkel közelítem meg, majd csókkal vonom magamhoz. Karjaimmal átölelem, úgy édesgetem. Hamar vége szakad azonban, mert az ágyra lököm. Kényeztetem. Ez az a pont, mikor a sima vonásaimról lehull minden érzelem. A tömény kifejezéstelenség és érzelemmentesség fedi be arcom, miközben felemelem kezem és egyszerűen feje alatt kezdek turkálni, a kotonért. Ha a sorsnak nem lett volna annyira furcsa a humora, már egy éve megtehettem volna, amit most teszek. Feljátszom ujjaimmal a gumit ágaskodó férfiasságomra, majd belé hatolok. Nem fogom vissza magam, azonnal baszni kezdem. Nyögök és egyben sóhajtozom, az ajkába, a válla fölött, a fülébe. Ahova a lökés ereje enged. A feje fölötti ágytáblába kapaszkodva lengetem csípőm, hogy ki-be húzhassam benne merevségem, miközben jobbommal markolászni kezdem faszát. Fogcsikorgatva pillantok le rá, majd reszketés kúszik vénáimba és csontjaim simogatva ölelik át izmaim, hogy megremegve szegjem állam. Elpillantok a bepárosodott ablakok felé. Kósza vigyorra görbül ajkaim íve, s mikor hangosabban törnek utat nyögései, lepillantok rá. Magára vonja figyelmem és rezzenéstelen arccal gyorsítok a tempón, ahogy fenekembe markolva kényszerít, hogy gyorsítsak. A nevem préseli ki tökéletes ajkain, mire leereszkedve belefojtom a szavait. Eltorzult kiáltások járják körbe tüdőm, keveredve az ő forró lélegzetével, majd engedve a bizsergő ágyékomnak, eleresztem ajkait és nyakára kalandozok, hogy felfedezhessék, hogy birtokba vehessék ajkaim újra, miközben szabad kezemmel tarkójára marok és beleélvezek. Lüktetek a szűk paradicsomban még másodpercekig, élvezni kívánom ezt. Magamba akarom vésni a pillanatot, hogy beléphettem a legédesebb álomba. Reszketnek izmaim, miközben széles vigyorral arcomon pillantok le vágyam tárgyára, ahogy lágyan kihúzom forróságából a finomságot. Tartom felette magam, miközben tekintetét kutatom sajátommal. Nem tudom, hogy szóljak-e, ha igen, mit? Rajta lenne a sor, hogy lépjen. Elvégre ez oda-vissza játék, de ha nem kíván dominálni, akkor elterülök mellette. Bárhogy is, végig cirógatom alsó ajka peremét hüvelykujjam begyével, majd még egyszer, törődön, birtokba veszem őket, s csókba vonom, miközben próbálok uralkodni reszkető tagjaimon.


×  Music Mirror.  × Notes: Helyes.  ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 24, 2015 5:02 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -



to my perfect mate


Az az egy szó, ami elhagyja ajkait végigbizsergeti egész testemet, füleimtől indulva és férfiasságomon áll meg, mert rohadtul beindító, nem azért amit mond. Hanem, ahogy mondja, az valahogy beindítja minden érzékemet, és már nem tudok gondolkozni. Egyszerűen teljesen összezavarta a fejemet, nem tudok tisztán gondolkozni, nem tudom helyre rakni magamat, csak némán könyörgök, hogy tegyen már magáéva, nem bírom én ezt a várakozást, nem megy ez nekem, pedig jó lenne. Követem tekintetét, ami rólam a mosógépre kalandozik, és elmosolyodok, mert bennem is megfordult már párszor, hogy itt is milyen jó lehet, a zuhanykabinnnak nyomva, a mosógépen ülve, vagy csak szimplán a falnak nyomva. Sok a forgatókönyv erre az esetre és nagyon jó lenne kipróbálni mindet, de most nem akarok szórakozni, kísérletezgetni ezzel, mert ha megkapom most, akkor lesz mêg rá lehetőségünk máskor is, biztos vagyok benne, hogy egyszeri alkalom nem fog enyhíteni ezen a hatalmas vágyon, ami teljesen elurakodott már rajtam.
Nagyon szépen visszafogja magát, én is azt teszem, mert nem akarom azonnal leteperni, pedig nagyon akarom, de ezt még nem akarom elrontani. Nem hiszem el, hogy itt vagyunk, annyi vágyódás után itt vagyunk. Senki sem tudja hányszor képzeltem el, ahogy magához ölelve nekem nyomja magát, vagy, hogy zuhanyzás közben egész testét lefedi a víz, és csak folyik le lassan róla... komolyan vágytam rá, jobban, mint bárkire, és nem egyszer nyúltam magamhoz azzal a gondolattal, hogy ő teszi, hogy az ő keze mozog rajtam, én meg a nevét nyögöm. Ezután jöttek azok a gondolatok, hogy mennyire lehet édesek ajkai, és fürge nyelve. Erre ugrik csak be a reggel, hogy mennyire intenzív volt, és azt hiszem életem legtökéletesebb első csókja, és már nem is zavar, hogy azután elment. Most itt vagyunk, mindketten  és csak arra várok, hogy végre nekem essen, csak sajnos én így nem tudom sokáig nézni, mert rohadtul zavarba jövök. Az, hogy elfordulok megindít benne valamit, mert hamar érzem, ahogy nekem nyomódik hátulról, és kezei megindulnak a mellkasomon, illetve a farkamon is. Nem tudja ezzel mit ér el, de, hogy megmutassam neki megmozgatom magam neki, hogy közelebb lehessek. Nyögést csalok ki belőle, a fülem mellett ez olyan rohadtul beindító, de én is csak nyögni tudok, mert erősen belémmarkol, és még merevebb leszek, márha lehetek ennél jobban az.
Nagyon hamar kerülök alá, de egyáltalán nem zavar, egyszerűen csak élvezem a pillanatot, ahogy testem minden kis pontomat, de ez valahogy engem kikészít. Jól esik, de most rohadtul vágyom rá, nem akarom, hogy kínozzon, már teljesen kész vagyok. Bizsereg minden részem, az izgalomtól remegés is vêgigfut testemen. Bűvkörébe kerülök sóhajtva, ahogy farkamba csókol, és most már nagyon akarom, de ő csak fölém mászva elnyúl a gumiért. Meglep, hogy olyan közel van, és ennek hangot is adok, de a válasza tetszik, nagyon is, így nem ragozom tovább ezt a dolgot, értelme sem lenne, csak azt akarom, hogy használja is végre, amire van. Csókolni akarom, míg ő végre belekezd, de mintha még kínozni akarna, mintha tetszene neki, hogy szenvedek alatta, vergődök, de még ez is tetszik, mert vele teszem. Mindent amit vele csinálok jó, ha össze is veszünk annak is jó vége lesz, ez valahogy belénk van kódolva, mintha nekem teremtették volna, hogy vele szenvedjek, és más ne kerüljön a képbe. De annyira szenvedek, hogy nekinyomom a férfiasságom, hogy most már lépjen, mert szét fogok szakadni. Megteszi, mert elhajolva felhelyezi magára a gumit, és már bennem is van. Nagyon szar eleinte, de ezt megértem, nem vagyok még hozzászokva ehhez, én szoktam a nőkbe dugni, nem ők belém. Most meg... feszít, szisszenek is párszor, de nagyon hamar elmúlik, és már csak nyögök és sóhajtok alatta, figyelve, ahogy ő belekapaszkodik a fejtámlába. Eszméletlen, hogy milyen tempót tud diktálni, én csak nyögök, de aztán magamhoz is húzom, szorosan, mert ajkát akarom harapni, tépni és húzni, farkam nekinyomva. Nem tudom sokáig kiélvezni ezt a dolgot, nert helyezkedik, és már bele is passzíroz a matracba, viszont ajkai ezt feledtetik velem. Kezem lejjebb csúszik, egészen fenekéig, amibe belemarkolok, hogy ösztönözzem arra, hogy legyen gyorsabb, mert férfiasságom kényeztetésével és a lökéseivel, hamarosan a véghez taszít. Nem csak a markolással jelzem, hanem azzal is, hogy nyögök, eleinte csak értelmetlen dolgokat, aztán már a nevét is. Hangos vagyok, de szarok rá, tudja csak nyugodtan mindenki, hogy nekem kivel olyan kibaszott jó.




words: ××× ♦ notes: nagyon is jól látom
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 23, 2015 9:06 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
Ahogy ajkaiba harap úrrá lesz rajtam a vágy, hogy kövessem a példáját, hogy karjaim közé fogjam és én legyek az, aki ajkait tépi fogaival kegyetlenül. Szívni akarom, csókolni őket. El sem merem képzelni, milyen forró lehet. - Itt. - ismétlem, majd lesütve szemem a padlót bámulom. Akarom őt. De attól félek, hogy ha megszerzem, ha az enyém lesz, nem tudok majd leállni. Nem tudom megfékezni az ösztönös vágyaim irányába. Eluralkodik rajtam az ösztön és szét szakítom őt. Mert ha alám kerül, biztosan nem engedem el többet. Önkéntelenül megdörzsölöm a tarkóm,aztán ragadozó pillantással figyelem, ahogy kiszemeltem velem szemben fürkészi tekintetem. Szíve szerint megkefélném most helyben a szennyes tartó, vagy a mosógép tetején. Bárgyú vigyorral próbálom sugallni, hogy mire gondolok, miután tekintetem visszakalandozik felé a mosógépről, majd közlöm szemeimmel, hogy szuper éjszakám lesz.
Mosolygásra késztet az önuralom, amit tanúsítok, hogy még csak meg se érintem. Az ajtónak támaszkodva figyelem őt, ahogy a szobám közepén magára vonja a figyelmem. Nem bírok az érzéssel. Az önutálat, ami gyötör, amiért érzéseket táplálok iránta, a vágy, ami minden egyes alkalommal elönt, mikor a formás feneke ellibben ellőttem. Végig pillantok rajta, s minden ott van a fejemben, akár a fotók egy vékony albumban. Az első találkozás közönyössége; az első közös munka utáni csendes és meglepett elismerésem arra, hogy jobb, mint először gondoltam; az első közös nevetés, mikor egy csúnya munka után beültünk egy bárba iszogatni. Az első érintés, amikor az ingerlő csípőt átkarolva elrántottam egy felénk haladó biciklis útjából; az első, forró, nyelves csók, ami ma reggel történt meg közöttünk. Negédes mosoly kúszik arcomra, ahogy tekintetünk találkozik. Egy pillanat elég ahhoz, hogy leromboljon mindent körülöttem. Minden felépülő falamból romok maradjanak. Ahogy elfordítja rólam tekintetét, reflexszerűen felé haladok, hogy magamhoz vonjam. Hátulról átöleljem, s belecsókoljak tarkójába, finoman harapdálva a puha bőrét. Mozgolódni, fészkelődni kezd előttem, aminek hatása, hogy fenekét farkamhoz dörzsöli, amitől -ha egyáltalán lehetséges- még intenzívebb erekció lép fel nálam és egy hangos, erőteljes nyögés tör utat magának ajkaim közül, miközben keményen rámarkolok férfiasságára, hogy érezze a kínzó, gyötrő érzést.
Fölé ágaskodok, majd végig csókolom testét, ügyelve, hogy minden apró sejtjét kényeztessem, s eljutassam a bizsergést, a szöveteken át a szervekig. Érezze, ahogy simogatja csontjait a rezdülés, miközben játszik a tüdejében a levegővel, pont úgy ahogyan én teszem. Türelmetlenül, szenvedélyesem falok, majd farkába csókolok, hogy éreztessem vágyam, mielőtt ismét fölé egyenesednék és előhalásznám a kotont. Felnevetek arckifejezésén. Elhúzom mellette és csókolni akarom újra hívogató ajkait, de ő megemeli ágyékát és ezzel megpecsételi az este folytatását. Kényeztetném, csókolnám őt még, ízlelgetném, de amit művel, az megindítja bennem az ösztönös vágyat arra, hogy magamévá tegyem és nem tudom uralni a helyzetet. A gumival ujjaim között felegyenesedek, hogy farkamra húzzam azt, miközben figyelem, ahogy ajkait harapdálja. Lehunyom a szemem, mert a látvány már önmagában kielégít, de bírni akarom. Érezni akarom őt, ahogy lüktet benne a faszom. Ezért nem sajnálva ki-be kezdem járatni benne, miközben csípőjét megemelem. Fölé egyenesedem, úgy vonaglok benne, egyre gyorsabban és keményebben. Lepillantok íriszeibe, miközben ajkain apró szisszenések törnek fel. Nyög, zihál alattam. Elnyíló ajkaim közül apró sóhajok szakadnak fel, miközben keményen pumpálom. Karjait hátamra csúsztatja úgy von közelebb. Kiver a víz, de engedelmeskedek és lejjebb ereszkedem. Fejemmel egy magasságban megtámaszkodom az ágy fejtáblájába, hogy úgy pulzáljak benne tovább. Megemeli csípőjét, aminek köszönhetően farka hozzá simul a hasfalamhoz. Észveszejtően hat rám, miközben alsó ajkamba harap. Tekintetem végig futtatom rajta, majd rá ereszkedve csókra kényszerítem. Egyik kezemmel maradok az ágy fejtábláján, másikkal büszkeségét kezdem húzogatni forró tenyeremben. Olyan forró, olyan érzéki. Egyre hangosabban nyögök s nem látok semmit a félhomályban, tompán hallok, miközben nyakát csókolgatva nyomulok mélyebbre, egyre erősebben...


×  Music Mirror.  × Notes: Nem látod?  ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 23, 2015 6:24 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -



to my perfect mate


El sem lehet képzelni, hogy ez milyen érzés. Hogy mikor az, akit a legjobban kíván az ember, az a szemedbe nézve közli, hogy akar têged, és, hogy mennyire dögös vagy. Sosem hittem voltna, hogy ezeket a szavakat fogom hallani, ahogy elhagyják Brian ajkait, ráadásul, hogy nekem mondja, mikor annyi nőt megkaphatna. Elêg csak a kisfiús mosolya és a hölgyek bugyija már lent is van, és ami a leggázabb, hogy az én alsóm is lejjebb csúszik, de csak akkor esik le, mikor már meg is szólal. - Hát... itt van rá a remek alkalom. - ajkamba harapok, mert már a gondolat is beindít, és igen, nagyon akarom ezt, nagyon akarom őt, mindenhogy. Az övé vagyok, tegyen velem, amit csak szeretne, nem fogok menekülni, soha többé.
A fürdőben kezdjük felfalni egymást, hevesen, de az biztos, hogyha ennél is hevesebbek lennénk, már a fürdőszoba falát is kidöntöttük volna, annyira próbált beleépíteni Brian. Nem zavar, egyáltan nem, sőt nagyon jól esik, hogy ő irányít mindent, én nekem pedig csak élveznem kell. Mélyülnek a dolgok, ahogy én elmélyülök a falban, de aztán megyünk is tovább, pedig azt hittem, hogy fürdeni akar, felmelegedni, de én mondtam, hogy jobb ötletem van. Ez most nem pont az amkre gondoltam, de nem érdekel, ez is jó, talán még ki is melegedünk benne, annyira, amennyire csak lehet. A folyosón megpróbálkozom azzal, hogy megmutassam neki mit is akarok, de neki nem úgy tűnik, hogy bejön. Mindig azt hittem, hogy a pasiknál nehêz kitalálni, hogy ki is irányítsa a másikat, de én szimplán átadom neki, mert nem akarok vezetni, nekem az a jó, ha ő vezet, ha ő pakolgat, és mutatja, hogy mit tegyek. Mintha a gondolataimban olvasna már húz is a szobája felé, és ez a táv, mosz hosszabbnak tűnik, mint valaha, de nem érdekel, csak jussunk be. Ennek persze eleget is tesz és máris bent találom magam, nem sokra tőle, de egy ideig, csak nézzük a másikat. Bevallom eleinte nem jövök zavarba, iszom a látványát, mert nála tökéletesebb embert még nem láttam, nekem úgy tetszik, ahogy van. Csak ez a kölcsönös egymást bámulás egyre inkább beindít, aztán pedig  zavarba hoz, hogy ennyire rá akarom vetni magam, de inkább várok rá. És azt hiszem ezt jól teszem, mert mögém kerül, fenekemnél érzem erekcióját, ami tompa zihálásnék szabadul útjára, de hamar hangosabb és sokkal inkább sóhaj lesz belőle a csókok, és a simogatás hatására, mert nagyon jól esik, ezért jobban nekitolom fenekem, kicsit mozgatom is, hogy érezze mit szeretnék. Nem tudom mikor, de egyik pillanatról a másikra kerülök vele szembe, azt a levegőt szívom be, amit ő kiereszt, mert ajkaink annyira közel vannak, és férfiassága is az enyémet érinti, mire odapillantok, de aztán már az ágyon is vagyok Brian alatt. Nem bánom ezt, mert hamar megkapom ajkait, amikkel ostromol, nyelve átveszi az uralmat az én számban is, viszont ez megint nem tart valami sokáig, mert akkor a nyakamat, a mellkasomat és köldökömet is kényezteti. Nem mondom, hogy nem örülök ennyi törödésnek, de mikor már a nyelve találkozik férfiasságommal, kicsapja a biztosítékot, és nyögve emelem csak csípőmet. Hagyom, hogy kutakodjon, szememet le sem veszem, kezem is csak gyengéden cirógatja oldalát, míg meg nem találja amit keresett.
A magyarázatára elmosolyodok, mert eszes, hogy előre készült, bár én reménykedni sem mertem ebben, de nem baj. Kell egy okos is, aki úgy tűnik, hogy ő lesz ebben a kapcsolatban. Kapcsolatban? Ezt nár lehet annak nevezni? Férfiasságom megint neki nyomom, hogy tudja mennyire akarom, és emiatt mintha kattanna benne valami elnyúl a gumiért. Elértem amkt akartam volna, hogy most azonnal basszon meg, könyörtelenül, és ne álljon meg, míg mindketten ki nem elégülünk. Ajkamba harapva figyelem, ahogy lábaim közt térdel, és az óvszerrel szórakozik, és kedvem támad nevetni, de visszafogom. Nem azért, mert szerencsétlenkedik, vagy ilyenek, -nagyon is rutinosan csinálja- hanem azért, mert nem hittem volna, hogy valaha is eljutunk ide, de ténylegy mert egyszerűen ez volt minden vágyam és ezek után jöhet bármi már nem érdekel. Megemelem alfelem, mikor megfogja a csípőmet és mikor hirtelen magamban érzem egy pillanatra mêg levegőt sem kapok, főleg mert nem áll meg azonnal mozogni kezd. Nem fáj, inkább feszít, és először rohadt kényelmetlen, ezért is csak egy-egy szisszenés hagyja el ajkaimat, de ahogy változik a tempó, úgy lesz egyre jobb ês jobb az érzés és már zihálok, nyögök, minden logika nélkül. Az eszem már elvesztettem és lapockáinál fogva közelebb vonom magamhoz, hogy mikor mozog férfiasságom alhasának dörzsölődhessen, és azt is kihasználom, hogy ajkai közel vannak, mert alsó ajkát megharapom.




words: ××× ♦ notes: mekkora?
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 23, 2015 5:15 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
Belebolondultam. Őrülten kívánom, minden porcikáját. Minden zsigerem összerándul, ha arra gondolok, hogy megkaphatom, hogy ma este, órák kérdése és az enyém lesz. Megkapom a testét, megkapom a lelkét, megszerzem mindenét magamnak. Utat törhetek magamnak és birtokolhatom őt. Ezzel az érzéssel nem bírok, főként mikor tekintetünk úgy összeforr, mint most. Ahogy elveszek szemeiben képtelen vagyok lemosni képemről a vigyort, amit oda csalt. Irtó szexi, rohadtul vonzó. Minden nő álma. Minden pasi rá akar hasonlítani, minden csaj alá akar hasalni. És most pont rám mondja, hogy dögös vagyok? Pont rám? Rázom a fejem és próbálok nem hangosan kacagni. - Szét akarlak tépni. - kiszalad a számon, miközben végig nyalom alsó ajkam, ami valósággal cserepesre száradt az utóbbi párbeszéd alatt. Most először olyan édesnek gondolom, úgy igazán felfalom a szemeimmel. Nem csoda, hogy ezt váltja ki belőlem, ő maga a tökéletesség. Liftezik a gyomrom és a lábam földbe gyökerezik. Mintha magára láncolta volna tekintetem, nem bírom levenni róla. Képtelen vagyok máshova pillantani. Magamnak akarok az édes látványt. És ha én lehetek a veszte éjjel, megbaszom. Keményen, hogy sose felejtse el.
A fürdőben indulattól felhevülten ajkaira tapadok, hevesen csókolom. Nem bírok leállni, folytatom és felkenem a falra. Ott mélyítek az intimitáson, majd kisebb megszakításokkal a folyosón folytatjuk. Átveszi az irányítást, de ezzel nem bírok kiegyezni, ezért csuklója után kapok. Íriszeibe pillantok és próbálom folytonosítani szaggatott légzésem. Magam után rántom, mert nem bírok magammal, ahogy farkára gondolok. Magamévá akarom tenni és most, hogy tudom, hogy megtehetem ezt, képtelen vagyok tovább várni. Nesztelen haladunk a végtelennek tűnő folyosón, majd ahogy feltépem szobám ajtaját, nem sajnálva őt, belököm oda. Ajkaim vonala vékony egyenesre változik, miután belépek és behúzom magam után a kilincset, hogy kattanjon a zár. Neki támaszkodok az ajtónak és állam szegve próbálom nyugtatni, türelmetlen pulzálásom. Ahogy végig nézek rajta, miközben tekintetével ugyanezt teszi, lángra lobbanok. Égek. Tüzelek a vágytól, hogy most végre megkaphatom őt. Több hónap után, több száz óra sóvárgás után végre előttem van vágyam tárgya én pedig kedvemre rendelkezhetek vele. Észlelem, hogy elpillant rólam. Talán zavarban van? Ó, bár égne az arca. Bár izzadna a tenyere. Úgy érzem magam, mint egy megvadult állat. Mint aki megveszett. Egy rossz drogos, aki végre kezében tartja az anyagot. S ahogy a másodperctöredékére kiül arcára mennyire retteg, mennyire zavarba jött tőlem, nem bírok az érzéssel és megindulok felé. Ellökve magam az ajtótól, mögé osonok, hogy hozzá érinthessem végre farkam fenekéhez. Azt akarom érezze, milyen keményre merevedtem tőle. Érezze az erekcióm, miközben ujjaim közé fogom övét. Végig csókolok feszes vállán, s finoman, érzékien simítok végig hasfalán szabad kezemmel. Ölelem őt. Fesztelenül. A forró feneke perzseli a farkam. Nem sokáig hordom az eszem még fent, kezd rajtam eluralkodni. Tompán hallok, sőt ami azt illeti már nem is hallok semmit a zihálásunkon. Hagyom összeforrni a nyögéseket. Nem akarom megmondani, hogy melyik kitől jön. Lehunyom a szemem, a hold fénye elegendő látást biztosít, de rajta kívül mást úgysem keresnek szemeim. Sebesen magam felé fordítom, hogy még egyszer állva, farkunk össze préselve találkozzon forró leheletünk egymás ajkán, majd egy határozott mozdulattal rábaszom az ágyra én pedig követem őt, azonnal. Végig mászom, majd ajkait hódítom. Nyelvel. Nem finomkodva. Nyakán vándorol, mellkasán, köldöke körül játszom nyelvemmel, míg végezetül farkába csókolok, s ahogy az a nyögés elárulja kívánságát, nyelvem hegye még találkozik férfiassága hegyével. Fölé ágaskodok, finoman támaszkodva rajta, miközben egyik kezemmel a párna alatt matatok. Tekintetem végig rajta hagyom, mert attól félek, hogyha elvonom róla, eltűnik, mint a kámfor. És felébredek. Mert ez egy bazi édes álom. Ebből nem akarok felébredni. Nem. Nem. Ó, nem.
Nem mondom meg hangjából, hogy zavarja-e, hogy ilyen közel tartom a kotont, de arcára egy barátságos mosoly ül, amit lemásolva pillantok rá. - Erre az alkalomra... - nem folytatom tovább, mert megérzem, ahogy ágyékát megemeli. Farkam újra érezheti a férfiassága közelségét, mire engedek tartásomon és néma nyögésre nyílnak ajkaim. Bassza meg. Lepillantok feje mellé, majd ellököm magam és a tasakért nyúlok. Ő váltja ki ezt belőlem, ő sürget. Nem bírok tovább józan gondolkodni. Széttépem a négyzet alakú apróságot, majd előveszem a gumit és felhúzom a farkamra. Ajkaim összepréselve térdelek lábai között, majd felpillantok rá és iszom a látványt. Azt akarom, hogy üvöltözzön. Azt akarom, hogy elvessze az eszét. Felegyengetem a farkamra a kotont, majd egyik kezemmel ráfogok csípőjére, hogy emelésre invitáljam. Ha megteszi, szó nélkül dugom a mennyi forróságba farkam. Nem könnyítem meg neki, nem hagyok időt, hogy megszokja. Azonnal baszni kezdem. Intenzíven lököm, miközben fölé ágaskodok, ezúttal pulzálva őt. Veszettül gyorsítok a tempón. Érzem, ahogy körbeölel, érzem, hogy mennyire szűk és forró. A magaménak akarom, nem állhatok le. Akkor sem, ha kéri...


×  Music Mirror.  × Notes: Koton.  ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 23, 2015 10:17 am
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -



to my perfect mate


Akárki, akármit is mond, ez egy elég vicces helyzet, hiszen én itt bámulom hatalmas szemekkel, mert nem tudom mêg felfogni a történteket. Mindketten vágytunk a másikra, csak bénák voltunk, és nem léptünk, arra vártunk, hogy a másik tegye meg a kezdő dolgokat, amivel semmire sem mentünk. Azt értük el vele, hogy félreérthető dolgokat csapkodtunk a másik fejéhez, mire ő kifakadt, és időnk volt agyalni. Örülök, hogy ez így sikerült, nem tudom miért, de ha ez most nem lett volna, most nem lennénk itt, és nem mondanánk egymásnak, hogy mennyire dögös. A válaszára fejet ingatok, mert nem így van. - Dehogy! Te még leharcoltan is dögös vagy. - komolyan gondolok, de mosolygok rá, mert igen, kissé leharcolt, és mikor megláttam elszörnyedtem egy kicsit. De nem azért, mert annyira szörnyű, csak nem láttam még ilyen állapotban, ami megijesztett. De most már nem aggódom annyira miatta, mert tiszta vizet öntöttünk végre a pohárba, és már nem érzem magam annyira szemétnek, mint eddig. Nem hittem volna, hogy valaha is igaz lenne, hogy szeretne engem, vagy akarna, vagy bármi más. Nem érzem magam elégnek, hozzá valónak... mert szerintem mást jobban érdemelne, de az biztos  hogy soha senki sem fog akkora szenvedéllyel égni érte, mint én, az csakis én vagyok.
A fürőben végre eljutunk oda, hogy egymásnak esünk, vagyis ő esik nekem, de nem bánom, falom ajkait hevesen, oldalába is marok miután máe a felsőm lent van, és markolgatni kezd. Túlságosan jól tudja mi esik nagyon jól, nem hiszem, hogy ez csak nekem, de tetszik, hogy vad, hogy nem finomkodik, nem tudom miért, de nagyon jó. Kicsit zavar, hogy elszakad, de biztosítom róla, hogy akarom, hogy nagyon akarom, csak legyen már az enyém, én meg az övé, mert nagyon akarom már, túl régóta. Ezek után lyukadunk csaak ki a folyosóra, ahol megint élvezzek a másik ajkait, de ő bocsánatot kér. Most már én kussoltatom el, és esek neki, persze csak úgy, hogyha akar el is veheti a vezetést. A nadrágokat leszedve simogatom, és markolom férfiasságát, mert tetszik, ahogy zihál, és sóhajt egyszerre, hallani akarom még, hogy miattam ad ki ilyen hangokat, bár, hogyha felettem van akkor is adhat ki ilyen csodálatos hangokat. Lehet nem tetszik neki ez, ezért is ragad meg és rángat be a szobájába, és lök be, hogy aztán az ajtót becsapva csak mi legyünk. Ahogy az ajtónak dől ajkamba harapva figyelem őt. Mellkasa emelkedik és sülyed, minden lélegzetvételénél, én pedig gyönyörködöm benne, szinte iszom a látványát, ami teljesen megbabonáz. Muszáj elkapnom róla a tekintetemet, mert így is rohadtul be vagyok indulva, de ha látom, hogy mennyire jól néz ki, akkor már nem tudom tartani magam, de nekn akarok most neki esni, mert mintha az előbb nem lett volna jó. Tudom, hogy vele más lesz, mint bárkivel is eddig, hogy ő különleges és az életem is rábíznám, meg azt is tudom, hogy nem fogom elengedni. Nem csak egy alkalmat akarok vele, mindent akarok vele, ennyi. Megindul felém én peddig csak bevárom őt, hogy a saját tempójában lehessünk, és jó hamar eljutunk oda, hogy ő már nekem nyomja magát. Teljesen körülfog, keze a mellkasomon, és a farkamon, így előlről vagyok a fogásában, hátul pedig ő nyomódik nekem, ami néma nyögést csal ki belőlem, de nem akarom túl hamar leleplezni mennyire élvezem, bár ez hazugság, mert a farkam leleplez, mert jobban ágaskodik, mint valaha. Tarkómat csókolja, amire felsóhajtok, és bele is borzongok, mert nagyon jól esik, eszméletlen, hogy tudja azonnal, hol kell érinteni, és cirógatása is nagyon jó a mellkasomon, de sokáig nem élvezhetem, mert hirtelen találom magam a hátamon, a puha paplanon elterülve. Megkapom ajkait megint, nagyon jó, annyira finom, egyszerűen jól esik, hogy csókolhatom, és nem akarom, hogy elszakadjon, de mégis megtörténik. Nem bánom, bevallom, nem bánom, mert a nyakamat csókolja. Jóleső sóhajokkal jelzem, hogy mennyire csodálatosan csinálja, és tarkóját igyekszem cirógatni, hogy visszaadjam neki, hogy mennyire jól esik, de már lejjebb is van. Mellkasom szaporán emelkedik, mert légzésem egyenes arányban gyorsul, azzal, ahogy halad lefele, egyre érzékenyebb pontok felé. Csípőm akaratlanul mozdul felé, majd összeszorított ajkaik közt eresztek ki egy sóhajt, mert a köldököm egészen gyenge pontom, de ez mêg senkinek sem tűnt fel, ebben ő a jó. Kezem megindul, mikor vêgigsiklanakbujjai farkamon, és beletúrok kusza tincseibe, de csak akkor markolok meg azokat, mikor nyelvêt is megérzem. Lábam úgy hajlítom, ahogy pakolja, mert úgy szeretném, hogy ez most tökéletes legyen, de már csak nyöszörgök szenvedve, mikor még meg is csókolja merevedésem, csak ezután helyezkedik fölém újra.
Először csak értetlenül figyelem arcát, majd mikor fejem alatt turkál, és előhúzza a tasakot, ajkaim elnyílva bólogatok. - Jó közel tartod. - mosolygok rá, mert igaz, hogy én is közel tartom, az éjjeli szekrényem fiókjában, csak na. Tarkójába, és derekába kapaszkodva vonom magamhoz mikor megint megcsókol, ajkába harapok, és kicsit meg is szívom aztán engedem csak el. Csípőmet, most direkt mozdítom felé, pont úgy, hogy farkam az övének byomva érezhessem, hogy mennyire merev. Baszottul akarom őt.




words: ××× ♦ notes: reméltem
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 22, 2015 10:08 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
 Tágra nyílt szemekkel figyel engem, ami arra kéztett, hogy elfojtsak egy újabb nevetést. Szokatlan, hogy ennyire rám csodálkozik. Mikor még 'csak' haverokként voltunk, akkor is értettünk egyet, nyilván az teljesen más volt, de mégis valahogy jóérzéssel tölt el, ahogy egyet értésben figyeljük egymást. Mindkét ember, akik régóta vágynak egymásra és most megkaphatnák egymást, azonnal, de nem bírnak az érzéssel ezért csak némán figyelik egymást. Ő az első olyan személy, aki belevéste magát az elmémbe, akit kívánok, akit szó szerint akarok, aki miatt nem tudok aludni. Ha megkapom, nem engedem el többet. Egy nyomorult függő vagyok. Az ő függője és nem tudom, mi a leszokási tréning, de szívesen vállalnám, mert bolondulok érte. Közlöm vele, amit jelen pillanatban gondolok róla, ami már hónapokkal ezelőtt ki kellett volna, hogy fakadjon belőlem. Még jobban elkerekednek szemei, ami széles vigyort csalogat elő belőlem. Nevetésére halkan én is kacagok. - Elreped. - vonok vállat, majd nevetek tovább. És tényleg. Pocsék fejem van és ezt ő is tudja, hiszen láttam az arckifejezését, mikor megpillantott ma este. Én hozzá képest egy cingár kölyökképű modell vagyok. Ő a lányok-fiúk álma, én ezt jól tudom. Ezért is tartottam kizártnak, hogy pont engem fog észrevenni.
A fürdőben megtörténik a vékony fal lebomlása én pedig világom vesztve csókolom. Belecsókolom a falba, felkenem és nem eresztem. Letépem róla a pólóját és felfalom. Nem hagyok kiutat. A szívem zakatol. Ajkaim vékony vonallá préselődnek, miután még utoljára letisztázom, hogy biztos-e benne, hogy akar engem. Próbálom magamra venni a domináns szerepet, miközben markolom a nadrágján keresztül férfiasságát. Belemarkolok. Egy erősebb rántást követően, miközben ingerlően végigfuttatom nyelvem az ajkain, a szájába tudom csúsztatni azt. Borzongató a hörgés, ami felszakad a torkomon, és amit Wyatt  elnyel a csókkal. Gyakorlatilag nyeldekeli élvezetemnek apró hangjait, amit az ő érzékisége vált ki belőlem. Megragadom és a folyosóra cipelem magammal. Egy pillanatra megakadok, mire ő felbátorodik és ő présel engem a falhoz. Meglepődök, de nem szólok semmit, hagyom had tegye, amit tennie kell. Lehámozza rólunk a nadrágot és a farkammal kezd játszadozni. Az ajkaiba marok, ujjaimmal beletépek a kusza hajtincsekbe és zihálásom hangja összekeveredik a sóhajaimmal.
Nem bírok mit kezdeni magammal, csuklójánál fogva megragadom és vonni kezdem magammal a szobámba. Nem finomkodok, belököm. Majd becsapom magam mögött az ajtót és egy pillanatra neki támaszkodok, miközben figyelem, ahogy előttem áll. Gyönyörködöm benne. Ha kíváncsi, ma először és utoljára kapom meg. Én ennek megfelelően akarok teljesíteni. Azt akarom, hogy emlékezzen rám, minden alkalommal, mikor mással fekszik majd össze. Ha ez az egyetlen lehetőségem, tökéletesnek kell lennie. Nem hibázhatok. Figyelem, ahogy körbe fordul lassan elvonva rólam figyelmét. Én azonban még stírölöm. A feszes fenekét, az izmos felsőtestét. Kétlem, hogy adhatnék neki bármit, amit még nem kapott meg. De abban biztos vagyok, hogy senki nem kívánta még úgy, ahogy most én teszem. Mintha láthatatlan fonalak szakadnának fel a szívemből és ráakaszkodnának. Lassan eltolom magam az ajtótól és úgy rugaszkodom felé. Apró léptekben haladok, hagyom magamnak élvezni a pillanatot. A hold fénye megtöri vállain. Nem bírom levonni róla mohó tekintetem. Hátulról érkezem, kezeim közé fogva. Ezüst tálcán kínálja fel magát válaszában, miközben a farkán kalandoznak ujjaim. Erősen közre fogva azt. Belecsókolok tarkójába, kutatom a gyenge pontjait ajkammal, felfedezve minden zugát. Nem tudnék leállni, ha akarnék sem. Cirógatom mellkasát, mélyen magamba szívom az illatát, majd egy jól irányzott mozdulattal az ágyamba lököm. Azonnal fölé kerekedek, nem engedve kiutat neki. Ahogy fölötte ágaskodom, szinte azonnal belecsókolok puha ajkaiba. Hagyom had élvezze ki, majd elválva tőle bársonyos bőrén kalandoznak ajkaim. Nyakán kezdek felfedezést tenni, időt húzva. Akarom, hogy szenvedje meg ezt a pár percet. Mielőtt együtt megfejetnénk az éjszakát. A mellkasán még több időt kalandozok, lehunyva szemeim, majd megérzem, ahogy farka hirtelen hasfalamat súrolja és a csípője megemelkedik. Némán felnevetek, miközben résnyire nyílt ajkakkal végig nyalom köldöke környékét, mielőtt lejjebb kalandoznék. Felpillantok, hogy kutathassam íriszeit. Látni akarom, hogyan türtőzteti magát, ahogyan fogait csikorgatva préseli ki a levegőt ajkai elvékonyult vonalán. Látni akarom, s mikor megelégszem a látvánnyal lejjebb indulok. A merevedésén végig siklanak ujjaim, majd nyelvemnek engedek éppen annyit, hogy megkóstolja a csodát. Szinte azonnal rápillantok, hogy mit váltottam ki belőle, majd külső combját kezdem simítani. Felhúzva a lábát, hogy behajlítsa mellettem. Alkaromra támaszkodva belecsókolok a farkába, majd elhagyom azt és vissza foglalom helyem fölötte.
- Kell valami. - óvatosan tartva a szemkontaktust, feje alatt benyúlok a párna alá és előhúzok egy apró, kocka alakú tasakot  - A biztonság. - lerakom valahova mellé, majd újra csókkal tapasztom be a száját.

×  Music Mirror.  × Notes: Megéri.  ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 22, 2015 7:58 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -




to my perfect mate


Hatalmas szemekkel nézem, mert most megint egyet értünk, nevetünk, vagyis igazából csak mosolygunk, semmi más nem is kell nekem, csak ő, a mosolya, a nevetése, és az érintése. Csak ez kell nekem, és minden, amit ő tehet velem, amiben ő tud segíteni, hogy ő juttat el a véghez. Már nem kell, semmi, komolyan mondom, csakis ő. Nem tudom milyen lehet vele, de tudni akarom, viszont abban biztos vagyok, hogy ezerszer jobb lesz, mint valami jött-ment hölgyikével, akinek talán a nevére sem fogok emlékezni, aki mellett nem akarok majd kelni. De Brian... sose tudom kiverni a fejemből, és csak mellette akarok ébredni, minden reggel. Látni a kócos haját, meggyűrt pofiját, és álmos tekintetét. Nyálas lennék? Lehet, de baszottul nem érdekel, mert ezt akarom látni egy vad szex után vele. Még nagyobb szemeket meresztek rá, mikor megszólal, de csak akkor csodálkozom nagyon, mikor befejezi a mondatot. Kicsit fel is nevetek mielőtt válaszolnék. - Ha ezt gondolod rólam, akkor nézz a tükörbe. - a magam hülye módján közöltem ezzel azt vele, hogy én is ugyanúgy gondolom, vagyis inkább, hogy ő a dögös, nem pedig én. Vagy valami ilyesmi, nem nagyon megy a gondolkozás, hogyha ennyire közel van hozzám.
A távolság nagyon hamar eltűnik, ami először picit megijeszt, hogy ilyen hamar kerül szembe vele. Nem azért, mert nem akarom, csak azért, mert hirtelen ért, amúgy, nagyon örülök, hogy végre semmi sincs köztünk. Sőt még a karjai közé is kerülök, erősen, szorosan tart, mintha azt akarná jelezni, hogy nem ereszt engem, hogy nem akar elereszteni. Azt már nemp tudom, hogy mire véljem ezt a lépését, de azt tudom, hogy nem akarom, hogy elengedjen. Nem akarok szabadulni tőle, ezt az éjszakát csak vele akarom tölteni, és azzal, hogy kiélvezem, ami annyira hiányzott már az életemből, és nem mellesleg belőlem is. Mindenki gondolhat itt akármire én csakis Brianre gondolok. Viszont, ahogy végigcirógatja férfiasságom, az majdnem egy hangos nyögést csal ki belőlem, de inkább visszafogom magam, most mêg igen. De aztán folytatja, beleborzongok, ahogy a fülembe suttog, aztán nyelvére még a hideg is kirázz, csak azután jutunk el oda, hogy megmarkol, és akkor már nem tudom tartani magamat, és felnyögök. A picsába. A leggázabb, hogy érezheti mennyire merev vagyok már most, hogy mennyire be tudott indítani már most, pedig csak a közelemben van, és épphogy megérint. Soha senkire sem indultam be ilyen hamar, és ilyen erősen, de ő még erre is képes, csak tudnám, hogy csinálja. Viszont ezek után kezdi csak a nyakam csókolni, fenekemet markolva, én pedig megdöntöm a fejem, hogy szabad utat adjak neki, néma nyögésekkel reagálva a markolászásokra.
Ezek után, mintha megakarna szabadulni tőlem, de én nem hagyom magam, és talán ez ösztönzi arra, hogy végre megcsókoljon. De olyan igazán, mocskosan, nyelvesen, intenzíven, amivel el is veszi az eszemet. Nyelve felkutatja az enyémet, teljesen felfedezve szám minden kis pontját, de nem hagyom magam, én is besegítek, hogy aztán mikor elszakad felsóhajtsak. Eszméletlen érzés, ahogy férfiasságát érzem, az enyémnek nyomódni, és nem érzem magam kényelmetlenül, vagy zavarban, hogy tudja mennyire merev vagyok, mert ezt neki tudnia is kell. Büszke vagyok rá, hogy ilyen hamar ekkora hatást váltott ki belőlem, mert ez nem semmi. Viszont valami kattan nála és megáll, persze csak azt kérdezi, hogy rendben vagyunk, vagy sem, nekem csak ez a fontos, hogy mindkettőnknek jó legyen. Nekem jó, ezért is mondom, hogy teljesen jók vagyunk, még türelmetlenkedek is, hogy csináljuk már, mert úgy feszít az ágyékom, hogy már kezdek agybajt kapni tőle. Ő azt mondja, hogyha belemelegedünk, akkor nincs megállás, és én nem is akarok megállni, amit a válaszomba szépen bele is szövök. Tudnia kell, hogy mennyire kedvelem, hogy mennyire akarom én már ezt vele, szóval ne szórakozzunk, hagyjuk már ezt, csak csináljuk. És ő bele is megy, megint csókol, amit olyan hévvel viszonzok, amit már nehezen bírok, mert az a hév, és az ágyékomat szorító érzés, egyszerre nagyon sok, és letaglóz, de jól esik, mert sosem éreztem ennyire hevesen senki iránt semmit. Mêg a fenekét is megmarkolom, hogy bizonyítsam mennyire tetszik ez a dolog, ő mégis elszakad tőlem, mintha elrontottam volna valamit, de aztán elmagyarázza a dolgot, de én csak vigyorgok. Ez nagyon aranyos ténylegy de fogja be, és csináljuk már, mert nagyon akarom. Lehet az volt a baja, hogy nem mertem mozdulni, ezért is veszen á egy picit az irányítást, és a falhoz nyomva csókolom, nyaka finom bőrét, majd ajkait találom meg újra, míg kezemmel megszenvedek mindkettőnk nadrágjával, mert nem kellenek azok, csakis útban vannak, és azután érintem csak meg. Meglepetésemre kicsalok belőle egy nyögést, ami szonte zene füleimnek és akarom még hallani, ahogy ilyen hangokat ad ki, de aztán rendesen vetkőzni kezd, és épphogy végig tudok nézni fedetlen testén, mielőtt az én cuccaim is eltűnnek. Nem vagyok zavarban most sem, mert nem érzem úgy, hogy kellene. Még akkor sem, mikor elszakad tőlem, és csuklómnál fogva húz maga után, én meg így tökéletes rálátást nyerek formás hátsójára, amit egészen addig nézek, míg be nem lök a szobájába, aztán hallom annak csukódását is. Innen már nincs visszaút, de nem is akarom, hogy legyen, én már csak őt akarom, azzal a nagy hévvel, ami eddig is volt.
Csendben állok a szobájában, ahogy ő is, és tekintetünk egymáson járatjuk, bár mondjuk én kicsit körbe is nézek, nem igen jártam itt, de most nem a szoba a fontos. Azonnal lehunyom a szemem, ahogy a hátamon érzem ujjait, amik aztán előre kalandoznak. Jó érzés, de mêg a levegő is bent akad, mikor férfiasságát érzem fenekemnek nyomódni, és mikor ujjai férfiasságomon kalandoznak, hol az ujjainak, hol férfiasságának nyomom magam. Már most szenvedek, lüktet a farkam rendesen. - Akkor itt az alkalom, élj vele. - suttogom magam elé halkan, de hirtelen szembe találom magam vele, de mire ezt felfogom, már a hátamon fekszem az ágyon, felettem pedig Brian. Hogy mennyiszer képzeltem már el, ezt a pillanatot és most itt vagyunk, és hosszan csókolom derekába kapaszkodva. Csak akkor engedem el, mikor nedves ajkai, már nyakamat járják, aztán mellkasomat, és minden mozdulatra amit ajkaival és kezével végez felsóhajtok, egyik kezemmel tarkóját cirógatom, de egyszer megmozdul a csípőm is akaratlanul, annyira vágyom már rá.




words: ××× ♦ notes: reméltem
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 22, 2015 4:52 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
 - Pontosan. -  felelem magabiztosan. Ahogy most itt állunk mosolyogva figyelve a másik gesztusait, mozdulatait, valahogy megnyugszom. Nem gondolom, hogy zavarba kellene jönnöm. Nem érzem, hogy frusztráltnak kéne lennem. Jól elvagyok a gondolattal, hogy csak állok és nézem őt, mindenféle hazugság nélkül. Őszintén pillantva végig rajta. Reszketve figyelem őt, mert az igazság leleplezése felhevíti körülöttünk a levegőt. Én nem szalasztom el a lehetőséget a boldogságra. Ezúttal nem.  - Bárhogy is... - lepillantok, majd halkan engedek magamnak egy kacagást, lassan pillantva rá  - Irtó dögös vagy. - a kegyelemdöfés. Sosem mondtam ki, de mindketten tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy én vagyok az, aki félre tudja tenni a félelmeit, a büszkeségét és merek lépni felé.
Az, hogy egyszerűen lebontottam a távolságot, gyorsabb helyeslő válasz volt, mintha kimondtam volna, amit gondolok. Karjaimba zártam végre, de még így is reszkettem. Minden porcikámmal kívántam őt. Felgyorsult a szívverésem, ahogy közrefoghattam vágyam tárgyát. Nem mertem levegőt venni még az orromon keresztül sem. A közelsége megbódított, megmertem volna esküdni rá, hogy az egész világ megszűnt körülöttünk létezni. Karom derekára fonódott, úgy erőszakoltam rá, hogy maradjon. Ha menni akarna, sem ereszteném el. Innen már képtelen lennék elengedni őt. Ma este velem tölti az éjszakát, én leszek a veszte. Talán azért cirógattam nadrágon keresztül a farkát, hogy elnyomjam a zavartságot, amit a saját merevedésem okozott. Így a tény, hogy ő is ágaskodni kezdett, már nem okozott kellemetlenséget.  - És, ha... - súgom a fülébe, finoman felfedezve nyelvemmel, miközben rámarkolok a nadrágra, megérintve a tiltott kívánságom. Érzem, hogy tenyerembe ágaskodik, ami rákényszerít, hogy megharapjam alsó ajkam. Érkezik a kúszó, bizsergető érzés a gerincemre. Akarom őt. Rohadtul megakarom baszni, de azt is akarom, hogy vergődjön a karjaimba. Kívánjon annyira, hogy ne tudjon ellentmondani. Fordított pszichológia. Működhet, ha jól csinálom. A nyakát csókolgatom, miközben a feszes fenekét markolászom. Azt, amelyikbe kedvem volna beleharapni...
Nem hagyja, hogy útjára engedjem, visszaránt és ezzel lendületes csapást mér a bátorságom indító zónájára. Felhevültem csókolom, nyelvel, intenzíven, mégsem sugallva, hogy szórakozom. Nyelvét nyelvemmel kutatom. Kezeimnek teret engedek, miközben a falhoz préselem. Ágyékához nyomom sajátom, hagyom, hogy a farkam érezze a másik erekcióját. Vadul ízlelem, a bőrét. Valósággal égeti bőrének puhasága tenyerem. Leválok róla, hogy megbizonyosodjak róla, hogy minden rendben van. Mert nem jelenti azt, hogy tapasztalt, csak mert vannak ilyen vágyai. Nem akarok én lenni a megrontója. Közli, hogy rendben vagyunk, mire pár másodpercig még önzően szívom magamba a kellemes látványát. Türelmetlen kérdésére, közlöm, hogy ha belelendülünk én nem fogok leállni, akkor sem, ha kéri. Bár ezt nem teszem hozzá, remélem levágja, mire arcára különös vigyor ül, mire résnyire szűkült szemekkel pillantok rá és csak akkor úszik arcomra hasonló mosoly, mikor válaszreakció érkezik. Felnevetek és megrázom a fejem. Nem felelek, hirtelen lekapom újra. Hívogató ajkaira tapasztom enyémeket, lerántom a pólóját, megragadom és addig megyek, míg át nem küzdöm magunkat a küszöbön, hogy a folyosón is neki csaphassam a falnak. Kezei fenekemre siklanak, amitől egy sóhajt felszabadul belőlem. Nem kímélve derekát nyomom továbbra is a falhoz. Aztán bekattanok ellépek tőle. Rázom a fejem nemlegesen és bocsánatot kérek, amiért ilyen faszmód letepertem. Barátságosan mosolyog rám, majd elnyíló ajkai közül kedves szavak érkeznek, amikre engedek egy halk nevetést, de utánam kap és fordít a helyzetem. Hátamon érzem a lökést, ahogy belenyomódok a falba. Állam szegem, miközben nyakamra intézi forró ajkait, s leheletével beteríti azt. Lehunyom a szemem, próbálom nyugtatni magam, miközben tarkójára téved egyik kezem és ott simítja. Észlelem, hogy megszabadul a nadrágjától, miközben ajkaink összeolvadnak, s hirtelen az enyémmel is babrálni kezd, de nem vár, hűvös ujjaival rámarkol a farkamra, amitől azonnal felengedek egy hangosabb nyögést. Ennél merevebb aligha lehetnék, és mivel nem bírok magammal, kiegyensúlyozok a nadrágomból és a gatyám is eltolom, hogy teljesen meztelen lehessek előtte. Megpróbálom közben őt is levetkőztetni, majd elhajítom messzire a ruháit. Rámarkolok a csuklójára s apránként elengedve ajkait ellépek tőle, de kezét nem eresztem. Nem pillantok rá, elfordulok és kézen fogva húzom magam után a szobámba. Nem a folyosón fogom megbaszni. Feltépem az ajtót, majd be lököm, mielőtt behúzom magam után az ajtót.
Nem szólalok meg, ajkaimmal játszom, miközben végig mérem őt, ahogy a hold fénye beereszkedik az ablakon. Lassan, idegtépően indulok felé, majd hátulról végig szelem ujjaimmal a hátát, s derékmagasságba futtatom oldalán előre azokat. Hozzá simulok, hogy fenekén érezze merev farkam, majd a nyakába csókolok hátulról, miközben egyik kezemmel mellkasára téve kezem átölelem, a másikkal a férfiasságán kezdek játszadozni ujjaimmal, bebarangolva azt.  - Olyan régóta vártam már... - súgom puha bőrére lehelve, majd egy sebes mozdulattal szembefordítom magammal, hogy rá lökhessem a lába mögött heverő ágyamra, s vele együtt mászhassak a puha paplanra, magam alá gyűrve. Fölé ágaskodok, s csókolni kezdem ajkait, majd nyakán végig haladva, mellkasán kalandozok. Mellette támaszkodok egyik kezemmel másik mohó kezem pedig farkát markolássza.

×  Music Mirror.  × Notes: Megéri.  ×
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 22, 2015 3:18 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -



to my perfect mate


Hihetetlen, hogy mik ki nem derülnek ilyen hirtelen, mert ha erre lassan vezetjük rá egymásr, lehet könnyebb lenne feldolgozni. De az is biztos, hogy akkor nem lenne irt velem, ilyen közel hozzám, nem csak testileg, mintha a lényét is közelebb érezném magamhoz, mint eddig. Nem bánon ezt, sőt, nagyon örülök neki, mert így tudom, hogy nem csak egy éjszakáról szól ez a dolog. Nem lesz egy szimpla békülős szex, amiben az öröm is benne van, hogy kitaláltuk, hogy egymást akarjuk. Vagyis, részemről nem csak ez lesz, de persze ez is. De én nekem holnap is kell, meg később is, mert ami benne van, az nem fog lecsillapodni a ma este után. Sőt, csak erősíteni fogja bennem a vágyat, hogy reggel is elkapjon, meg este is, és az egész lakást végig akarom dugni vele, amikor csak lehet. Hát igen, mindig ilyen idióta vágyálmaim voltak, de most van alapja a dolognak, ami tetézi bennem a dolgokat, és még jobban akarom. És a legfájdalmasabb, hogy végig itt voltunk, már mindent megtehettünk volna, de gyávák voltunk, és inkább maradtunk csendben, és szenvedtünk.
Az a mosoly szerű ami elterül az arcán azonnal jobb kedvre derít, mert azt hittem, hogy ma már nem fogom mosolyogni látni ezt, mert megutált egy életre, de most már pontosan tudom, hogy erről szó sincs, sőt, vérem is felforr a gondolatra, hogy mi lett volna, ha minden az elején kiderül és rám mozdul. - Jó lett volna... de így sincs baj, hisz itt vagyunk egymásnak. - mosolygok rá, hogy kicsit jobb kedvre derítsem, vagy valami, mert tudom, hogyha ez előbb kiderül, akkor már lehet majdnem egy éve egymáséi lennénk, és semmilyen vita nem lett volna soha, nem kellett volna tartóztatni magunkat, mikor a másikra vágytunk, hiszen ott lettünk volna. De nem érdekes, most is itt vagyunk, nem is olyan messze egymástól.
Közel vagyunk egymáshoz, nagyon közel, egy hajszál sem férne el kettőnk között, de nem bánom. Sőt! Azt akarom, hogy mêg ennél is közelebb legyen, hogy az ő kifújt levegőjét lélegezhessem be, mert akkor nem lenne köztünk semmi sem. Nem tudom, hogy ez megoldható-e, de akarom, nagyon. A közelsége megbabonáz, a szavai is, és muszáj elmondanom neki, hogy én is vágyom rá nagyon, de azt nem merem elmondani, hogy lépni meg nem merek. Nem akarom elsietni, nem akarom elrontani, mint reggel, mert tudom, hogy rohadt béna vagyok, és egy szóval is el tudok rontani mindent. Mintha tudná megszólal, és kérdeznék vissza, hogy mire gondol, de akkor végigsimít ágyékomon, én meg elnyílt ajkakkal pillantok szemeibe, a kontaktust nem megszakítva. - Nem... - suttogom ezt az egy szót, szinte alig hallhatóan, mert ettől a kis érintéstől is kezdek megmerevedni. Ezért is mondom el neki, hogy az övé vagyok, akarom, csak az övé akarok lenni. Lehet, hogy egy fasz vagyok, de azt akarom, hogy birtokba vegyen engem, és talán ezért is indít be, ahogy azt mondja 'enyém'. Csak egy sóhajt kap válasznak, csak ennyire futja tőlem, mert ajkai olyan közel vannak, és azt akarom, hogy eszeveszetten csókoljon meg, falja fel ajkaimat. Helyette a nyakamra kapom meg puha ajkait, ami ellen nem tiltakozom, mert jól esik, gyengéd sóhajokat fel is szabadít bennem, aztán keze... oh a picsába, honnan tudja mi jó? Ahogy fenekemen simít tudom, hogy őt akarom most, és alkarjába is markolok, hogy valahogy jelezni is tudjam a dolgot.
Elhátrál, én meg nem eresztem. Neeeem. Most nem hagyom elmenni, nem szalasztom el a remek alkalmat, hogy megkaphassam őt, és tarkója az a pont, amit sikerül elkapnom, és cirógatnom, hogy ne meneküljön. Rámszól, hogy fogjam be, és ha akarnék sem tudnék ellent mondani neki, mert megkapom tökéletes ajkait, amelyekre oly régóta vágyom. Igaz, reggel már belekóstolhattam abba, hogy milyen vele csókolózni, de ez most más, most már biztosak vagyunk abban, hogy a másik mit akar, és én őt akarom. Nem zavar, hogy tol, hogy teljesen beleveszünk a másik ajkaiba, mert egyszerűen részegítő érzés, ahogy érzem lélegzetvételeit, és minden kis rezdülését. De elszakad, amivel persze nincs gond, engem nem zavar, legalább tekintetében tudok egy kicsit kutatni, hogy mit is gondol, vagy érez. Csak két szó után jutunk el oda, hogy nekem nyomja magát, mire egy néma nyögés a válaszom és hevesebb lélegzetvêtelek. Rohadtul vágyom rá. Kezem ennek jelében indul meg mellkasán ujjaimat széttárva igyekszem minden kis részét így bejátni, csak aztán állok meg nadrágja szélénél. A kérdést is felteszem, amire annyira várom a választ, és csak egy pimasz vigyor kerül ajkaimra válasza hallatán. - Mondtam már, hogyha megtennék, könyörögnék, hogy folytasd. - ma már volt egy ilyen megszólalásom, amit poénnak vett, de most biztosítom róla, hogy komolyan gondolom, és akkor is komolyan gondoltam. És újra megkapom az ajkait, hevesen, vadul, erre vágytam, az is sokat segít, hogy megmarkolja a felsőmet, én meg karom megemelve segítek neki, hogy leszedhesse rólam, mert erre már igazán nincsen szükségem. Valahogy megragad, és szórakozunk egy sort a fürdőben lévő küszöbbel, mert az nem szeret minket, de aztán már a folyosó falának vagyok csapva, de nem érdekel, csak egy nyögés szakad fel ajkaimból, mert a levegő kiszorul a tüdőmből, és mert ajkai megint nyakamond vannak, kezem pedig fenekénél, és megmarkolva azt, vonom magamhoz közelebb. De mintha valami elrontanék elhúzódik, én meg csak elszomorodok, mert eddig emiatt nem érintettem így, de most meg megtettem és elszakad... a picsába. Viszon, szavai meglepnek, eleinte csak pislogok, aztán kedvesen rámosolygok. - Na most én mondom, hogy fogd be. - elvigyorodok és most én nyomok őt a falhoz, nyakára hintve csókokat, míg megszenvedek a nadrággal, és már le is tolom. Nem akarok beszélni, de megcsókolom és átveheti a csókunk irányítását, viszont a nadrágját letolom, nem várom meg, míg kilép belőle, hanem kezem férfiasságára simítom, és ujjaimmal minden kis pontját bejárom, hogy tudja most már akarom őt és azt, hogy ne álljon meg.




words: ××× ♦ notes: muszáj leesz
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 22, 2015 1:45 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
Ezzel a változóval úgy gondolom előrébb jutottunk, ami a kapcsolatunkat illeti. Én biztosan küzdeni fogok, mert hiszek bennünk. Olyan értelemben legalábbis, hogy egyszer esélyt kell adnia nekem. Hiába vagyok néha zakkant, meg magamnak való, akkor sem hagyom veszni az esélyt, hogy közelebb kerüljek hozzá. Főként, hogy kiderült, nem undorodik az érintésemtől. Különös érzésem van ezzel kapcsolatban. Sosem küzdöttem senkiért, soha. És most vágyom arra, hogy az enyém legyen. Jobban, mint bármikor. Akarom őt. De nem egy éjszakára. Természetesen ezt még nem mondom el. Egyelőre engem már az égi örömökhöz juttat, hogy egyáltalán megérinthetem. Nem tudnék betelni vele, ebben biztos vagyok, azonban nem sürgetném és nem is erőszakoskodnék. Jó ez utóbbiban nem vagyok biztos. Felakarom falni őt. Szét akarok tépni. Azt gondoltam nem létezik ilyenfajta vágyódás két ember között, mert sosem volt részem benne. Most mégis tapasztalom a bőrömön. Minden porcikámmal akarom. Minden sejtemmel kívánom. És nem tudom, hogyan állok majd le, ha végre a kezeim közé fogom. Képes leszek-e leállni, ha egyszer vágyam tárgyát érinthetem. Megtudom-e állni, hogy a lökések ne nyúljanak el órákig... Új értelmet kap a mellette való életem. Már nem rejtegetni akarom, amit érzek, hanem kimutatni. Szembesíteni akarom azzal, amit érzek iránta. Akarom, hogy tudja. Legyen vele tisztában, hogy mit jelenthet számára, ha mellettem marad. A függője voltam és ezután csak intenzívebben leszek, de már nem az árnyékból fogom figyelni. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a közelébe férkőzzek. És nem csupán a testiségekre gondolok. Nem egy alkalomra szól, amit érzek. Ez kielégíthetetlen bennem.
Félmosolyra görbül ajkaim íve, nem gondoltam, hogy ma még vigyorgok majd valamin. De tetszik, hogy azt feleli, ő is észrevett volna. Ez felkorbácsolja az indulataim. Zakatolni kezd a vérem és konkrétan a farkam a végállomás. Elnyílnak ajkaim, a válaszára, majd szomorkás mosolyra vált arckifejezésem. - Már hosszú ideje az enyém lennél... - kiszalad belőlem, de nem bánom meg. Lepillantok magam elé és próbálom nem ostromolni magam, amiért ennyire gyáva voltam. Elérkezett a pillanat, hogy bizonyítsak. Nincs szükség a bűntudatra, ráérünk még marcangolni magunk.
Közelebbről nem is szemlélhetném íriszeit, gesztusait. Alig választ el tőle pár centi, de még az a kicsi is irritál. Azt akarom, hogy érezze, amit én érzek. Pontosan akarom megmutatni neki, hogy mit vált ki belőlem. Olyan régen rejtegetem, olyan régen fojtottam el magamban a vágyat iránta, hogy úgy érzem ideje felszabadítani. Elárulom, hogy akarom őt, mire a válaszára kissé megemelem az állam. Ha ő is akar engem, miért nem lép? Ez a rész nem világos, de nem törődöm vele. Talán kezdő ilyen téren, fogalmam sincs. Sosem faggattam a szexuális életéről, amit most már bánok.  - Akkor gondolom nem bánod... - suttogom, majd megemelve jobbom kézfejemmel végig simítok ágyékán, gyengéden végig járatva rajta ujjaim. Egy pillanatra sem engedem el tekintetemmel övét. A szemébe akarok nézni közben, hogy kiolvassa; nem szórakozok vele. Én komolyan gondolom. Ha egy éjszakára, akkor egy éjszakára. Nem számít meddig tart majd, de én beleadok mindent. Mert most először érzem azt, hogy valaki igazán kell nekem. Magamhoz vonom a tőlem telhető legszorosabban. Következő szavaival megmarkolja a farkam és keményebbre öleli velük, mint azt elbírná képzelni. Cirógatja alkarom, mivel felbátorít.  - Csak az enyém. - súgom bele ajkaiba, de nem falom fel őket. Hagyom, hogy elvigye magával a pillanat, hogy beleőrüljön a tehetetlenségbe, hogy itt áll, követlenül hozzám tapadva, mégsem történik semmi. Bolonduljon meg tőlem legalább annyira, mint amennyire én vagyok megveszve őérte. A bőrét kezdik ajkaim hódítani, de csak pár pillanat erejéig, míg hátát tapasztó karommal fenekére kalandozok és gyengéden megsimítom azt. Felakarom tüzelni. Lángoljon velem együtt.
Ellépek mert összezavarnak az érzéseim, de nem ereszt el. A tarkóm kezdi cirógatni és ezzel fel sem fogja, hogy mit tesz.  - Fogd be. - nyögöm halkan, majd betapasztom ajkait. Veszettül csókolni kezdem. Jön a hőség, a zakatoló szív, szépen lassan pedig a pánik. Fogalmam sincs, meddig mehetek el vele, de nem bírom leállítani magam. Összeszorítom a szemeim, és hagyom, hogy az ajkaim azt tegyék, amit csak akarnak azokkal a régóta vágyott ajkakkal. Nekiindulok, nem bírok magammal. Hátráltatva őt a mögötte lévő falhoz nyomom. Nem finomkodok vele, lágyan azonban mégis elhúzódom, hogy láthassam mit érez, de úgy tűnik jól van. Ettől felhevült mosoly kúszik arcomra. Azt feleli 'oké'. Pár másodpercig még fürkészem arcvonásai megkeményedését. Észlelem, hogy farka merevedik, ami magára vonja a figyelmem és lepillantok ágyékainkra. Pár centi választja el tőle tagom, de olyan heves lüktetést érzek, amire ajkamba kell harapnom. Ujjaival végig szántja fedetlen felsőtestem és nadrágom peremén akadnak meg kezei. Kérdésére felpillantok, majd egyik kezemmel feje mellett támaszkodom meg.  Idegesen nyalok végig a számon, és próbálom összeszedni a bátorságom. - Nem fogok leállni. - a szemeit kutatom enyémekkel, de kifejezéstelen arccal szólok, mielőtt újra megkaparintanám ajkait, ezúttal valamivel erősebben rámarkolva két oldalról derekára, hogy pólója széleit fogva, felfelé lehúzhassam róla azt, ha engedi. Ledobom magam mellé, mintha ideges volnék, pedig nem. Rettentően türelmetlen vagyok. Meztelen felsőteste megrészegít. A bűvkörébe csal és nem tudok ellenállni neki. Kezeimmel közre fogom, magamhoz húzom ellopva őt a faltól, majd a küszöbön átszenvedve vele most a folyosófalához csapom. Miközben ajkaimmal nyaka puhaságát fedezem fel, övével kezdek babrálni. Bekattan valami, ezért hátrálok egy lépést kézfejemmel végig törölve ajkaimon.  - Agh, bocs. - mondom, miközben értelmetlen arckifejezéssel figyelem  - Nem akartam így rád rontani. - mutatok végig jobbommal rajta, elszégyellve magam, hogy én mozdulok rá, én vetkőztetem, lényegében én csinálok mindent. Én mozgatom őt, mint egy bábot.  - Ne haragudj. - leverten pillantok rá, majd összepréselem ajkaim. Rettentően akarom őt, de úgy érzem ráerőszakolom az azonnali baszást. Azt nem akarom. Bedurrant az agyam, vagy én nem tudom mi volt ez az előbbi, miért támadtam le ennyire...


×  Music Mirror.  × Notes: Győzzem kivárni.  ×
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 22, 2015 11:18 am
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -



to my perfect mate


Egy egész éve vagyunk egymás mellett, úgy, hogy mindketten együtt akartunk lenni a másikkal, csak nekem bátorságom nem volt ahhoz, hogy ezzel elé álljak, mert semmiben sem voltam biztos. Eleinte magamban sem, mert volt, hogy ránéztem és megbabonázott a mosolya pillanatok alatt, aztán volt pillanat, mikor a pokolba kívántam magam, mert végig akartam nézni, ahogy átöltözik, vele akartam csinálni egy közös fotózást, aminek a végén egymásnak esünk és ilyenek. Oh, hogy én mennyiszer képteltem el azt a pillanatot, mikor egymásra találunk, mikor kiderül, hogy mindketten ugyanazt akarjuk, vagy csak én akarom, de mégis meggyőzöm. Igen voltak, elég vad gondolataim, és vágyaim, amit vele akartam megélni, főleg az elmúlt időszakban, mikor nem akartam senkit, csak őt, még az önkielégítést is elutasítottam, mert csak rá volt szükségem. Ez szánalmasan hangzik, tudom, nagyon, de nem voltam képes magamhoz nyúlni, mert akkor csak az ő arcát képzeltem volna magam elé, és biztos vagyok benne, hogy nem tudtam volna visszafogni magam, neve kisiklott volna ajkaim közül, amivelblebuktattam volna. De most kiderül, hogy ezt kellett volna tennem, nem apró félreérthető célzásokat tenni. Csak közölnöm kellett volna vele, vagy tényleg egy véletlen pillanatban a nevét, hogy aztán együtt lehessünk.
Tudom, hogy nem poénkodik, ahogy én sem, ezt tudjuk mindeketten, csak igaz szó hagyja el ajkainkat, ami miatt mintha közelebb és közelebb kerülnénk egymáshoz. Mintha az ami elválasztott minket, most szertefoszlana, és teljesen lecsupaszítva lennének érzéseink, vágyaink, amiket eddig lefedtünk volna egy hatalmas fekete lepelel, hogy senki se tudhassa. Most viszont levesszük azt a fránya leplet, ami némileg ürességet hagy bennem, mert eddig csak az tartott össze, most el kell kezdenem máshogy felépíteni magamat, hogy ne vesszek el teljesen mellette. És ő lesz az alapja mindennek, az már biztos.
- Tudom. Én is téged. - biztos voltam benne, hogy ő észrevett volna engem, és én is őt, csak én annyira béna vagyok, hogy nem esett volna le, hogy mennyire is akarom, hogy ő az egyetlen, aki bármit is tud kezdeni nyamvadt testemmel, létemmel. - Akkor neked adtam volna magam. - biztos vagyok benne, hogyha megtette volna az első lépéseket, akkor már rég nem itt tartanánk, de kár ezen rágódni, mert az időt nem lehet visszaforgatni, most kell élnünk.
Kicsit felnevetek vele együtt, mert egészen poénosan hat a dolog, hogy nem igen szoktunk egyetérteni, de jó lenne, ha többet tennénk ezt. Most viszont... egyetértünk, teljesen, és kezdek egyre jobban parázni, de aztán mikor kifejtjük, hogy ugyanolyan vágyaink vannak. Akkor elönt az öröm, és a vágy keveréke, ami egy olyan egyveleget alkot, hogy csak arra eszmélek fel, hogy alig vagyunk pár centire egymástól. Már nem érzek tapintható feszültséget köztünk, most már csak azt érzem, hogy mennyire rohadtul vágyok rá, hogy azt várom leteperjen, hogy a falhoz vágjon, és csak élvezzük egymás társaságát. Egyszerűen csak akarom, hogy végre érintsen, hogy velem legyen. Ez gáz? Meglehet, de nem érdekel és kész. - Ha tudnád, hogy én mennyire akarlak téged... - nem tudom ezzel pontosan mit tud kezdeni, de hamar karjai közé kerülök, és annyira jó. Olyan közel vagyok hozzá, hogy minden rezdülését érzem. Bal kezem alkarján simít végig, hogy tudja eszemben sincs eltolni magamtól, viszont, ahogy cirógat. Halkan sóhajtok, akarom, hogy ezt még csinálja, hogy sokkal hevesebb legyen velem. - A tied vagyok. - súgom halkan, mert félek, hogyha túl hangosan mondom vége lesz minden kontaktusnak, és elvesztem ezt itt most vele. De nem akarom. A vágy eluralkodott nár rajtam, annyira, hogy legszívesebben már most lekapnám, de félek, hogy azzal elsietném a dolgot, azok után is, hogy bevallottam, hogy akarom őt. Egyszerűen nem értem, hogy tudta visszafogni magát eddig, pedig minden jó lett volna, ha korábban kifakad, vagy én fakado ki korábban, az is jó lett volna. Viszont az a nyamvadt vágy engem elönt mert ajkai is érintették már a bőrömet, orra is, aztán csak belélegzem azt a levegőt, amit kifúj, mikor homlokunkat egymásnak támasztja.
Mivel ellép, én visszahúzom, mert nem akarom, hogy távol legyen tőlem, és még cirógatom is egy kicsit, de valami nem tetszik neki ezzel. - Miért? - kérdezem, de akkor már megint közrefog és ajkait megkapom. A borzongás, és a remegés megint elkap, ahogy nyelve befurakszik, és még bele is sóhajtok  csókba, de csak vonom közelebb a tarkójánál, míg ő tol hátrafele. A falhoz csapódik megint, amitôl remegés fut végig tagjaimon, és teljesen beindulok, annyira finom, és csak hevesen tudom viszonozni minden mozzanatát, mielőtt elszakadna. Már most hiányérzetem van, de arcomra csak a hatalmas vágy ül ki, ami már eddig is majd felemésztett. - Oké. - helyeslően bólogatok, alsó ajkamba harapok, ahogy nekem nyomja magát. Minden vér alfelembe rohan, és érzem, ahogy éledezek, gyorsabban, mint eddig bármikor. Kezem felsőtestén rohan végig, olyan pontot keresve, ahol megállapodhat, és ez a pont, a nadrágja széle, amibe bele is akasztom, az ujjaimat. - Meddig kínozzuk még magunkat? - tudnom kell, hogy készüljek, mert már most nehezen tartom magam, hogy ne könyörögjek neki, mert már annyira akarom.




words: ××× ♦ notes: csak neked olyan lesz minden
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 22, 2015 12:30 am
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
Nem bírok el az érzéssel, hogy egy éve itt van nekem és az enyém lehetett volna, ha nem bénázok annyit. Milyen ironikus? Marcangolom magam hosszú hónapokig és kiderül hogy vágyam tárgya, akit elérhetetlennek hittem, már rég a karjaimba omlott volna, ha van elég bátorságom. Ezt a fasz helyzetet. Nem hittem benne, nem hittem magunkba. Lelki szemeimmel ezerféleképpen álltam az oldalán, vagy csókoltam mohón ajkait, de valahogy lehetetlennek gondoltam, hogy ő meg én... És most kaptam egy mocskos nagy pofont az élettől. Az elmúlt egy évben én nem sokat basztam. Karnyújtásnyira volt vágyam tárgya, de nem léptem. Ilyenkor Kate-el voltam, vagy egy idegennel, valami buliba. Többnyire nem is emlékszem, olyan részeg voltam. Nem tudtam átlendülni azon, amit iránta érzek. Senki nem váltott ki belőlem ekkora vágyat. Olyan erőset, amit ne tudtam volna kezelni, ne tudtam volna átlendülni rajta, de vele nem ment. Testileg és lelkileg sem. Mikor mellette heverésztem mondjuk az ágyon, filmeztünk, vagy csak a konyhába főztünk együtt tésztát, vagy bármit, mindig olyan boldognak éreztem magam. Olyannak, amilyen csak mellette vagyok. Mikor az a bizonyos köd leül, nem tud mozdulni, megbénít és a beleegyezésed nélkül fészkelni magát az elmédbe. Beleivódik a vénáidba. Nem tudsz szabadulni tőle és minden rohadt alkalommal mikor vele vagy, megváltozik minden. Csak őt akarod. Érinteni, nézni, hallgatni. Ez minden vágyad. Nekem Wyatt ezt jelentette. Nem akarok nyálas lenni, sosem voltam az a fajta, de ő ezt váltja ki belőlem. Nem tudok ettől szabadulni. Pokoli érzés valaki iránt így érezni.
Őszintén beszélünk, mindketten. Már nem kerülöm a tekintetét, ahogy összeforrni azt enyémmel. S ahogy találkoznak, mintha szíveink is megérinthetnék végre egymást. Mintha a vékony fal, ami elválasztott minket lassan omladozna. Mintha a feszültség elpárologna és nem venne körbe minket más, csak a hatalmas üresség, mert én semmi zajra nem vagyok képes figyelni, bár ez valószínűleg betudható annak, amit érzek. Csend. Tudat alatt  biztos voltam benne, hogy ez fog következni, de mégis elöntötte a szám az a keserű íz. Mert ő is ugyanazt akarta, amit én. Megcsókoltam. Sebesen, nyelvvel, és egyáltalán nem azt sugallva, hogy szórakozok. Nem ittam ahhoz eleget és ezt mindketten tudtuk.Azóta sem felejtettem el azt az érzést, ami akkor átjárt, és én éreztem magam a legrosszabbul, amiért meg kellett fosztanom magam az ismétléstől és a folytatástól, de nem dönthettem másként.
- Észrevettelek volna. - komoran mondom. Nem viccelek. Mintha az én szemeimnek teremtették volna. Tökéletes előttem. Lehetséges, hogy azért mondja, mert ő akkor még nem tudta, hogy érez ilyesmit, én viszont javában úsztam benne. - Rád mozdultam volna. - tudom, mert előbb utóbb kifakadt volna bennem, hogy miért is ne. De nem folytatom a témát, nem akarom sem őt, se magam marcangolni azzal, hogy mi lett volna, ha...
- Igen. - elnevetem magam, mert tényleg többször előfordulhatna, hogy egyet értsünk valamiben. De a helyzet úgy hozza, hogy most eléggé egy csónakban evezünk. Méghozzá elég szar csónakban. Engedve arcizmaim, figyelem őt. Teljes hosszamban bejár a libabőr. Nem tudok mit mondani, de nem szavakra van szükségem. Őt akarom, úgy ahogy van. Teljes egészében, mindenestül. Egyre jobban és intenzívebben, ahogy előttem áll. Lazán ellentmond, majd vallani kezdünk és mire észhez térek, már közelebb vagyok hozzá, mint azt ma reggel bármikor elérhettem volna. Szinte lenyelem a saját nyelvem, akkorát nyelek, miközben próbálom centikről fürkészni őt, s nem kerülni a szemkontaktust. Lángol a testem, az arcom ég, és úgy érzem belehalok, ha nem kaphatom meg azonnal. Közlöm vele, amit érzek, mire közli, hogy hasonlóan érez. - Akarlak téged. - belemondom a szemébe, majd megragadom derekánál fogva, hogy magamhoz vonjam. Teljes testemmel hozzásimulva. Lüktetni kezd a tarkóm és egyaránt az ágyékom. Mivel tiltakozás nem érkezik finoman cirógatom szabad kezemmel hátát. Végre a karjaim közt tartom. Arra amit felel, már nem felelek. Elnyílnak ajkaim és közelebb hajolok hozzá, hogy ajkaimmal valahogy elkalandozzak a nyaka bőréig, ettől pedig az egész testem lángra lobban. Megkívánom és nem tudok 'megállj't parancsolni. Fojtogatóan úrrá lesz rajtam a vágy, hogy magamévá tegyem végre. - Most. - minden porcikám egyszerre reagál a kontaktusra, és azonnal megérzem a kúszó, tapogató érzést a tarkómnál. Orrhegyemmel végig simítok puha, illatos bőrén, majd pontos szemmagasságban állok meg vele, hogy végül homlokom övének támasszam és mélyen magamba szívjam illatát.
Beletalálok a közepébe, borzasztóan bánt, hogy miattam megsérült és el akarok lépni tőle, de megragad a tarkómnál fogva, amibe minden sejtemmel beleborzongok, arról nem is beszélve, hogy mit érzek, mikor cirógatni kezdi ujjbegyeivel bőröm, ott. - Ne. - rázom a fejem, lehunyt szemekkel, miközben visszalendülök hozzá - Ezt ne... - suttogom, majd derekán belemarkolva a pólójába, másik kezemmel arcperemére téve a kezem ajkaira tapasztom enyémeket, és nyelvemmel utat törve magamnak, hevesen, indulatosan csókolom, miközben előre haladva, párhuzamosan lököm magam előtt, míg bele nem ütközik a fürdőszobai falnak. Neki préselem, és nem bírom, hogy ne folytassam, végig húzva kezem derekáról, oldalát simítva végig. Másik kezemmel tarkóját megragadva, hogy irányítsam a csókunk. Nem bírom abba hagyni, éppen csak leválok ajkairól, hogy magamévá tegyem arckifejezését, reakcióit. - Oké? - kérdezem íriszeit kutatva enyémekkel, közben ágyékom neki préselve övének, hogy érezhesse-  Érzem, hogy másodpercek leforgása alatt minden vér a lábaim közé tódul. Kellemetlen és igencsak zavarba ejtő érzés. Borzasztóan liftezik a gyomrom, könnyíteni akarok magamon. És azt akarom, hogy ő legyen az, aki miatt ezúttal felszabadulok.

×  Music Get Away.  × Notes: Minél kisebb, annál szűkebb. A szűk helyeket szeretem. ×
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 21, 2015 11:33 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -



to my perfect mate


Ez egy elbaszott dolog. De most komolyan. Ki képes ilyenre, ha nem mi? Itt voltunk egymásnak, mindketten, sokkal többet érezve egymás iránt, még akkor is, ha az eleinte csak egy kóbor vágy volt, néha-néha, mikor a másikat megláttuk kevesebb ruhában, vagy tudtuk, hogy intimebb helyzetben van, de nem tettünk semmit, mert mi van ha a másik nem akarja. Hányszor kerestünk más vigaszt? Én sokszor, tudom jól, hogy nem egy lányt használtam ki miatta, hogy feledtessék velem, pedig nem kellett volna. Egyszerűen csak a képébe kellett volna mondanom, hogy mit akarok, és mennyire akarom. Miért nem tettem meg? Mert egy gyáva féreg vagyok. Ha most emiatt elvesztem, mert akkora farok voltam, hogy még az sem tűnt fel, ami a szemeim előtt volt, akkor én remete leszek, de komolyan. Ilyen nyomorék nincs még egy, mint én. Egész idő alatt olyan dolgokat mondott nekem, amikből kikövetkeztethettem volna, de nem vettem észre a nyilvánvalót, csak nem tudom miért. Ez, hogy felnyitotta a szemem, elég sok dolgot megvilágított, amit eddig homály fedett, és most már csak egy idiótának érzem magam, aki mindig is megkaphatta volna, akire kezdetektől fogva vágyik, de nem figyeltem eléggé. Mostantól igyekszem jobban.
Abban egyetértünk, hogy el kellett mennie, vagyis én tudtam, hogy elakar menni, és volt valami, ami azt sugallta, hogy engedjem el, azzal teszek jót nekünk. Ő is át tudta gondolni a dolgokat és én is. Meg tudtuk fontolni, hogy mit akarunk elmondani és mit nem, mondjuk én úgy állok előtte, hogy fogalmam sincs mit mondjak, csak ami először az eszembe jut. Ebben a pillanatban, ami a szívemen, az a számon, mert nem tudom megtartani már magamnak. nem tudok titkolózni, mert lehet, hogy ez a sok titok vezet majd a barátságunk végéhez, amire egyáltalán nem vágyok. Most kiteregetem a szennyesem, és ő eldönti, hogy kér-e még belőlem, vagy sem. Ha nem azt is megértem, csak hiányozni fog, jobban, mint bármi bármikor is. - Lehet akkor sem lett volna semmi máshogy, sőt lehet semmi sem lett volna. - ahogy magamat ismerem az elején elmenekültem volna. Akkor nem igen voltam biztos az érzéseimben, ahogy a nemi identitásomban sem, mert nem sokkal előtte próbálkoztam férfival, de az nem sikerült túl jól, nem volt az igazi, így lehet megijedtem volna, elmenekültem volna. Akkor nem tölthettem volna ilyen csodálatos évet, mint amilyen a mostani volt, akkor most nem állnánk itt, én nem lennék biztos abban, hogy ő kell. Most ő a biztos pont az életemben.
- Ritka eset. - picit elmosolyodok, hátha megyek vele valamire, mert komolyan hiányzott, én nem haragszom semmiért sem rá, nincs is okom rá, neki több lenne, de ha nem utál, ha hazajött hozzám, akkor csak nem utálhat annyira. A mondatot nem fejezi be, és nem is kell, erre már nincs szükség. Nekem már semmire sincs szükségem, csak rá, már aludni sem akarok, semmit sem, csakis őt, mindennél jobban, és ezért is dacolok vele, mikor elzavar aludni. Nem adom ilyen könnyen magam, ma már nem, elegem van abból, hogy kussolok, most mindent elmondok neki, ahogy ő is elmondaj, hogy mit bán, és mit nem, aminek az a következménye, hogy én is elmesélem neki a dolgokat, megint visszalépdelve hozzá, de ő csak ezek után szünteti meg a maradék távolságot. Megint közel van hozzám, amivel azt éri el, hogy szívem hevesebben kalapál, és minden tagomban érzek egy remegés szerűt, ami felül akar kerekedni rajtam. - Nekem is szükségem van rád, és én sem akarlak elveszíteni, menekülni meg sosem menekülnék előled. - meglep azzal, hogy ezeket kimondja, mert nem szokott ilyeneket mondani, az érzéseit mindig megtartotta magának, aztán egyszer csak megragad, én meg simulok hozzá teljes testemmel, karom alkarjára helyezve, Nem azért, hogy eltoljam, csakhogy érezzem bőre melegét. - Én sem neked, de akkor ezt lépjük is át. - annyival egyszerűbb lenne már minden. Cirógatására jól eső sóhaj hagyja el ajkaimat, szeretem mikor érint, és azt is, hogy ilyen közel van, így ahogy tudom, még húzom is magamhoz jobban.
Azt kérdezi megsérültem-e, én meg megmutatom neki a kezemet, de nem jó ötlet, mert el is ereszt, ami nekem egyszerűen nem tetszik, így tarkójánál fogva jobbommal, visszahúzom magamhoz. - Nem kell, én bénáztam. - mosolygok rá tekintetébe vésve az enyémet, és, hogy biztos ne akarjon elhúzódni, kicsit cirógatom tarkóját.




words: ××× ♦ notes: szükség van arra, hogy nagy legyen, nem?
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 21, 2015 10:55 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
Emlékszem, mikor először pillantottam meg az járt a fejembe, hogy bár én is olyan modell lehetnék, mint amilyen ő. Az én kisfiús ábrázatom mindig elhiteti az emberek többségével, hogy a koromhoz képest éretlenül gondolkozom. Ő teljesen más. Neki mindene a helyén van. Egy magazinnak pózoltunk, a szünetben oda mentem hozzá és bemutatkoztam. Szinte azonnal meglovagoltuk a közös hullámhosszt. Nem is gondoltam rá, hogy tetszik-e nekem, vagy, hogy érzek-e  valami más iránta. Pedig ekkora már bőven meg volt az első biszex kapcsolatom. Ahogy aztán összeköltöztünk, egyre többször kaptam magam azon, hogy szüntelenül bámulom. Egy többet kalandozott tekintetem ajkain. És egy sűrűbben akartam meglesni őt a zuhany alatt, de sosem tettem.Tiszteletben tartottam az identitását, nem próbálkoztam. És mind ezt baszhatom. Minden önkönnyítés hiába valónak bizonyosul, mert csak át kellett volna baktatnom a szobájába és közölnöm vele, hogy baszhatnékom van. Ennyire egyszerűen lezárhattuk volna, ha időben nyílt lapokkal játszunk és nem rejtegetjük a valóságot. Rohadtul zavar és rendkívül piszkálja az agyam, hogy ennyire elbeszéltünk egymás mellett és ekkora barom voltam. De, így legalább az egyik elméletem kipipálva, miszerint vak. Olyan téren, hogy ma többször is az arcába mondtam az igazat, mégsem vette a lapot. Amiről eszembe jut, hogy én is hasonlóan nyomorék voltam. Oké, kezet rázhatnék vele. Mindezek mellett most olyan csapdába estünk, amiből nem tudom, hogyan másszunk ki. Hogyan mászhatnék ki úgy, hogy közben nem eresztem el.
Felkavar, hogy belép. Megdönti a hitem, hogy van még egy estém átgondolni mit mondok majd neki. Zavartan pillantok el róla, majd rázom a fejem. Képtelen vagyok szóra nyitni a szám. Fogalmam sincs arról, hogy mit mondjak el, hogy mit tartsak meg. Mennyire nyílhatok, ha nyílhatok. Arra amit felel, nem tudok mit reagálni, ezért némán bólintok. Egy téma kilőve. Megértette és elfogadta, hogy nem maradhattam. Jobban jártunk mindketten, ezzel legalább ő is tisztában van. Bármi volt az indítéka, igaza volt, jól tette, hogy hagyott elmenni.Valószínűleg észleli, hogy sokkol azzal, amit elárul magáról. Fel sem tudom fogni, hogy van esélyem nála. Vagy volt. Nem tudom, hányadán állunk, de ez elszórja bennem a remény magvait. Bízom benne, hogy még akad lehetőségem bebizonyítani, hogy érdemes vagyok a bizalmára. - Én is hibáztam. - szinte belevágok a szavába  - Ha az elején leszögezem, akkor nincs ez. - vonok vállat, mintha az sugallnám késő bánat. És valójában az. Ez ellen nem tehetünk, ezt a részt tényleg elbasztuk. Bánt, hogy nem voltam őszinte, de ezzel a résszel nem akarok tovább foglalkozni. Ha egyszer megtörtént, már nem tudunk rajta segíteni. Én ezt a részt lezárom. Persze azért irritál, hogy pár szó megoldott volna minden önmarcangolást, de nem számít amellett az öröm mellett, amit az okoz nekem most, hogy van esélyem nála.
- Igazad van. - bólogatok lelkesen, elvégre valóban így gondolom. Nem feltétlen csak a kíváncsiság tehette, teheti vele  - Én ma már... - befejezem a mondatom és bocsánatkérően pillantok rá. Bizonyára megérti, hogy jobb ha egyes mondatok ma nem fejeződnek be. Neki is, nekem is. Időre van szükségünk úgy gondolom, ezért aludni küldöm, mire dacolni kezd. Meglepetten pillantok rá, de ahogy hátrál, úgy facsarja a szívem szavaival. Nem tudtam milyen érzés, mikor minden álmod beteljesülni látszódik alig pár másodperc alatt és most mégis. Bizsergek. A tarkóm lüktet és pillangók ezrei csapkodnak a gyomromban. Ezért és mert belehalok, ha hagyom elmenni, utána indulok apró léptekben, hogy közöljem vele, hogy mit sajnálok és mit kevésbé. Tudnia kell, hogy egy részem bánja a történteket. A másik részem pedig rettentően örül, mert különben ez a párbeszéd sosem történik meg közöttünk. Ahogy közelebb lépkedek, lesütöm a tekintetem, mire váratlanul ő is beszélni kezd. Felkapom a fejem és figyelem, ahogy közeledik. Bár az észrevétlenül eltörpül amellett, hogy mit, hogy mikkel bombáz. Arcomra valószínűleg kiül a meglepettség.  - Talán tényleg. - bólogatok, miközben még közelebb lépek hozzá, alig egy méter választ el tőle  - Azt én sem bánom, hogy tiszta lappal indulunk. - összepréselem ajkaim, majd magamnak követelem a tekintetét, ahogy megszüntetve a távolságot, levegővételnyi távolságra torpanok meg előtte  - Nem akarlak elveszíteni. - suttogok, teljes komolysággal  - Nekem szükségem van rád. - oldalra döntöm a fejem, mintha új szemszögből akarnám megvizsgálni  - Ha te inkább menekülnél előlem, akkor visszafogom magam. - megragadom derekánál fogva, s magamhoz vonom könyörtelenül  - Nem tudok ellenállni neked... - szabad kezemmel végig simítok közreeső kezén, de csak cirógatom. Nem akarom elereszteni, képtelen vagyok rá. Nem bírom elengedni. Ha nem tol el, ha nem lök el, én nem mozdulok a stabil állásomból, ahogy derekánál fogva kézre fogom.
Megkérdezem jól van-e, mire felemeli balját én pedig megpillantom a vágást és elszégyellem magam.  - Sajnálom. - lágyan eleresztem derekát és kissé hátrálok, mert bűntudatom van, hogy emiatt megsérült. Bármilyen csekély dologról van szó, ezt akartam legkevésbé. Sosem ártanék neki.


×  Music Get Away.  × Notes: Szerintem csak a szád nagy. ×
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 21, 2015 10:14 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -



to my perfect mate


Reggel óta nem láttam, sokat hagyott egyedül, és eleinte nem is tudtam mit kezdeni magammal, azon kívül, hogy a tányér szilánkjait összeszedtem. Majdnem sikerült is rendesen megcsinálni, minden sérülés nélkül, de elbaltáztam, és a kezem elvágtam. Nem látszik igazán, nem is fáj, de az legalább egy kis időre lefoglalt, míg kitisztítottam, elállítottam a vérzést, meg ilyenek. Aztán megint a semmittevés és a gondolkozás jött. Hogy mennyire ment? Nem valami jól, mert akárhogyan is osztottam szoroztam ott lyukadtam ki, hogy nekem szükségem van erre a baromra, hogy nem akarom elveszteni, és ha kell valahogy küzdeni fogok érte. Nem tudom a hogyant megválaszolni, pedig szeretném, de nem fogom hagyni, hogy ennyiben elvesszen a kapcsolatunk, Hülyének érzem magam, hogy ennyire nem láttam át a dolgokon, mert hamarabb is észrevehettem volna mindent, azt is, hogy én milyen vagyok vele, és mennyire kétértelmű a viselkedésem, de nem tűnt fel, mert nekem csak az a fajta változat volt meg, amit szerettem volna, ahogyan igazán értettem. Nekem az eszembe sem jutott, hogy máshogy is lehet ezt értelmezni, mint, ahogy én  teszem és itt volt a baj. Meg ott, hogy elengedtem, amikor meg is beszélhettük volna már akkor. Mondjuk annyira a tetőfokára hágtak már akkor az érzelmek, hogy szerintem még inkább rontottunk volna a helyzeten. Az nem lenne jó most ránk nézve, akkor lehet nem lennénk már egymás mellett, de a másik végkifejlet is itt van, hogy egymásnak estünk volna és most valahol fetrengenénk. Csak ki a franc mer mindent feltenni egy lapra?
Muszáj viszont beszélnem vele, már nem tudok várni, megint megzavarom a fürdőzése közepette, tudom, hogy nem szép dolog, de én nem bajt akarok, csak azt, hogy végre letisztázzunk mindent, amit csak lehet. Nem lesz egyszerű, elmondani mindent, ami csak kavarog, mert nehéz szavakba foglalni az érzéseket, a gondolatokat, amit még magunk sem igazán értünk, de meg kell próbálni. Minimum a barátságunk érdekében, azt nem akarom veszni hagyni. -  Tudom, ezért is hagytam. - ezzel most valamilyen szinten bevallottam, hogy nem akartam volna, de úgy éreztem ezt kell tennem, ez a helyes döntés, de lehet nem fogja ebből érteni. Ma annyi mindent mondtam neki, lehet, hogy már egy szavam sem hiszi, azt sem, hogy bevallom, hogy a saját nememhez is vonzódom. De az biztos, hogy látni az arcára kiülni a döbbenetet, és válasza is, mintha azt mondaná, hogy feldolgozás alatt. Én nem lepődtem meg ezen annyira nála, mert volt egy ilyen érzésem, csak nem voltam benne biztos. - Előbb kellett volna mondanom, tudom. - bűntudatom van, már mondanom kellett volna neki, egyszerűen cak féltem, hogy nem fogadná el. Sejtettem, hogy ő is az, de mivel nem tudtam biztosra, inkább nem kísérleteztem. Persze, ebbe is bele lehet magyarázni azt, hogyha igaz barát elfogadja, így elmondhatom neki, akkor is, hogyha ő nem az, és hasonló finomságok, de én nem ez a fajta vagyok. Valamiért nem tudom elmondani, úgy senkinek ezt, de nem azért mert szégyellem. Hogyha egyszer megkaphatom Briant, úgy igazán, úton-útfélen képes lennék lekapni, nem foglalkozva azzal, hogy ki látja és mikor.
- Nem hiszem. - jó persze, ezt mindenbe bele lehet magyarézni ebbe is, még akkor is, ha már volt dolgom férfival, mert volt, de Brian más, vele új lenne. Szóval igen, lehetne az is, bőven lehetne, mert nagyon szeretném tudni, hogy milyen vele, de nem csak egyszer. Ha csak a kíváncsiság lenne, akkor egy alkalom után el is felejthetnénk egymást, de azt a hatalmas vágyat, amit érzek egy éjszaka nem csillapíthatja le. Ahhoz sokkal több kell, talán éveken át, minden éjszaka segítene, de nem tudom. Szerintem, csak túlbonyolítom. Erre ő aludni zavar, min valami gyereket szinte, és komolyan lekezelve érzem magamat, de most az egyszer a sarkamra állok, és nm hagyom ennyiben, nem engedem, hogy ilyen hamar lerázzon, hogy ennyivel vége legyen a beszélgetésnek. Nem. Elmagyarázom neki, hogy mi a fene van most bennem, erre ő is magyarázni kezd, mire pislogok eleinte, és figyelem, ahogy közeledik, ahogy jön felém, de aztán megáll, megtorpan, és én csak pislogok fel rá nagy szemekkel. - Tudod mit? Én nem sajnálom azt, ahogy a mai nap történt. - vonok vállat, és most rajtam a sor, hogy közelítsek felé, csak egy apró lépést. - Nem sajnálom, hogy kiabáltál, mert észhez térítettél, hogy nem volt szép, ahogy ma viselkedtem. - még egy lépés, lassan, óvatosan, de nem túl közel. - És a csókot sem sajnálom, bármikor megismételném. - csak ennyit mondok egy utolsó lépéssel együtt, mert muszáj volt tisztáznom vele a dolgokat. - Semmit sem sajnálok, mert akkor ez mind nem derült volna ki, most nem állnánk itt, mert lehet, hogyha úgy alakultak volna a dolgok egyikünk most nem lenne itt. - igen, hogyha máshogy alakult volna lehet, hogy kirakott volna, vagy ő lépett volna le, ami nem lett volna jó, tekintve, hogy olyan ez a dolog, amit megoldhatunk együtt.
Először csak értetlenül pislogok rá kérdése után, aztán egy néma 'áááh' hagyja el ajkaimat, mikor leesik, hogy mire utal, de folytatja is, hogy biztos értsem. - Csak egy kis karcolás, nem haltam bele. - mutatom fel a bal tenyeremet, de ha nem figyel elég jól, nem is látszik az a kis seb ott, a közepén. Viszont ez, azt jelenti, hogy nem futott el azonnal, szóval annyira nem utálhatott engem abban a pillanatban, hogy fejvesztve meneküljön el előlem. Az, egészen rosszul esett volna, még ha meg is érdemeltem volna.




words: ××× ♦ notes: akkor hol maradna az izgalom?
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 21, 2015 9:30 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
Elég hosszú időt töltöttem el nélküle. És Kate mellett nem volt nehéz az ő szemszögét is számításba vennem. Ha azért hagyta, hogy elmenjek, mert full hetero, akkor azt hiszem, ha haza értem a bőröndjeimen kívül nem marad más. Ha hetero, de kiakaja próbálni, valószínűleg közeledni fog, mert tudja, hogy megteheti következmények nélkül. Más opció nincs. Én nem találtam. Akárhogy is minden pocikámmal kívánom és ennek nem tudok gátat szabni. Próbálok uralkodni magamon, de hiába. Ezerféleképpen elképzelem a viszontlátást, ha arra kerül sor, el kell engednem. Megbolondított és erről ő is tehet. Bizonyára pont olyan letargikus állapotban van, mint én. Elvégre a barátságom fontos neki, ha más nem is. Helyre akarom hozni, tisztázni a dolgokat, de anélkül, hogy ne sérülnénk benne, nem tudom. Ha egy lehetőségem volna eltörölni a reggelt, habozás nélkül megtenném. Elsöpörném, kitörölném az emlékezetét. De erre nem vagyok képes. Vállalnom kell a tetteimért a felelősséget, nem futamodhatok meg. Abban a pillanatban megpecsételtem a barátságunkat. Eldöntöttem, hogy lépek. Nincs visszaút. Mégis miért olyan nehéz ez vele? Volt már dolgom azonos neművel, egyik sem volt ennyire irtózatosan nehéz. Ahogy felteszem a kérdést, rögtön felszólal a válasz bennem. Ott nem volt veszíteni valóm. Most -leginkább- mindenem a tét.
Megjelenik váratlanul én meg felkészületlenül hebegek, mint egy barom. Nem tudom, hogyan szólaljak meg. Azt reméltem másnap találkozunk. Akkor egy egész éjszaka lett volna a kezembe, hogy felkészüljek erre. Ahogy néz, ahogy beszél. Olyan, mintha valós ütések nélkül mérne rám csapásokat. Kellemetlen és fájdalmas perceket élek meg. A szavai megbillentenek és kissé hátrálok is. Elképedve nézek rá, összeszűkült szemekkel. Hevesen bólogatni kezdek, majd felvonom a szemöldököm. - Mennem kellett. - lesütöm a szemeim, nem bírom tartani a szemkontaktust. Ha eddig tapintható volt közöttünk a feszültség, akkor most egyenes hozzám simul, minden alkalommal. Figyelem őt, de inkább csak úgy, mintha nem is igazán érdekelne. Ez persze nem igaz. Nagyon is izgat, hogy mi lesz velünk, hogy merre tartunk... egyszerűen csak nem tudom, hogyan állhatnám a tekintetét. Végre kinyögöm, hogy megtudja, hogy biszexuális vagyok, mire közli, hogy ő... is... az. Elkerekednek a szemeim és bizonyára kiül arcomra a döbbenet. Mintha hirtelen belevilágítanának a vaksötétbe. - Értem. - nem tudom ezt még egyelőre lereagálni. Erre nem számítottam, ez fel sem merült bennem. A fotózáson, meg a bulikba, ahol esetleg láthattam mindig nőkkel vette körül magát. Férfiak mellett szinte nem is mozgott. Lehet, hogy van valakije? Ezért tartotta tőlem a távolságot? Még jobban elsüllyedek. Úgy gondolom, jobb, ha most alszunk rá egyet, ezért közlöm, hogy átfagytam és megfürdenék, de ő megindul és átölel. Úgy érzem szánalomból teszi és ennek hangot adva lehámozom magamról a karjait, majd ellépek a tusolókabin elé. Több kérdőjel lebeg előttem, mint mielőtt betoltam volna a képem.
- Talán. - felelem, de ha volt már dolga férfiakkal, akkor bizonyára baromságot mondok, ezért inkább nem is keresem a szemkontaktust, csak a kabin felé bámulok. Volt már férfival, el sem merem hinni. Ez változtat a dolgokon. Többnyire. Megjegyzem, hogy szerintem mehetne aludni, ne ragozzuk tovább, de ő dacba száll velem és szavalni kezd. Megrázva a fejem először, rá sem figyelek, majd azon kapom magam, hogy már nézem, ahogyan hátrál kifelé a fürdőből. A bocsánatkérésére ismét elkerekednek szemeim és a másodperc töredékére elgondolom, hogy a fáradtságtól hallucinálok. De nem. Elnyílnak ajkaim és mintha magamat hallanám. Mintha az én szavaim hagynák el a száját. - Várj. - billenek egyik lábamról a másikra. Nagyon határozott vagyok, tényleg. Most mit csináljak? - Sajnálom. - próbálok barátságosan rá mosolyogni, majd közelebb lépek, de csak egy egészen aprót. - Sajnálom, hogy ma nem voltam érthetőbb. - mozdulok közelebb - Sajnálom, hogy nem mondtam el az elején. - teszek még egy lépést felé - Rohadtul sajnálom, hogy kiabáltam veled. - lesütöm a szemem, de már nem mozdulok - Viszont tudnod kell,.. - vontatottan, lassan pillantok végig rajta szemeibe vésve tekintetem - Nem sajnálom, hogy a konyhában megcsókoltalak. - megrázom a fejem bocsánatkérően - Én... - mélyen magamba szívom a levegőt, majd érzem, hogy remegni kezdek ezért nevetésszerűen fújom ki - Sajnálom ezt az egészet. - megrázom a fejem, majd bólogatok némán. Jelezve, hogy mehet, ha gondolja. De ezt mindenképpen tudnia kellett, mielőtt álomra hajtja a fejét. Nem akarok tovább titkolózni. Nincs több hazugság, kamuszöveg és miegymás. Egyenes akarok lenni vele.
- Jól vagy? - pillantok végig rajta, majd jobbommal a konyha felé mutatok - Hallottam, hogy valami összetört... - beharapom alsó ajkam, mert ezzel elárulom, hogy nem rohantam el azonnal, de mégsem szaladtam vissza, hogy megnézzem, jól van-e. Érdelek, hogy nem e vágta meg magát.

×  Music Get Away.  × Notes: Igyekszem, de nem könnyíted meg. ×
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 21, 2015 6:11 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -




to my perfect mate


Ez a nap, már mindenhogy szar, nem lehet rajta javítani, nem hiszem el, hogy elcsesztem. Hogy mindent elrontottam, mert ez, az én hibám, mert elengedtem. Én engedtem el, nem más, hagytam, hogy elmenjen, és talán ezzel más valaki karjába taszítottam, amit meg is értek. Azt is, hogy elment tőlem a kedve, mert nekem is elment magamtól és ha tehetném már nem lennék itt. Egyszerűen nem vett rá a lélek, hogy elmenjek, hogy kockáztassam azt, hogy többet sose lássuk egymást. Ha elmentem volna, akkor se ma, se máskor nem találkoztunk volna, mert az biztos, hogy nem lett volna pofám felhívni, hogy ki van. Most sincs sok pofám ahoz, hogy beszéljek vele, hogy elmondjam neki mit êrzek és hogy érzem. Szeretném, ha nem akarna eltaszítani, hogyha megértene engem is, mert nem azért engedtem el, mert nem akarom, vagy undorodok tőle, hanem azért, mert megijedtem. Ez hirtelen váltás volt nekem, nem szoktam hozzá, az ilyen dolgokhoz, főleg nem tőle, azok után, hogy kifakadt. Nem akarom elveszteni, soha nem is akartam, ezért volt annyira ijesztő a tudat, hogy annyira hamar elszakadt tőlem, majd elment. Nem tudtam a helyzetet méltóan kezelni, csak, mint valami nyomorék, aki azt se tudja, hogy fiú-e, vagy lány.
A fürdőben végre együtt vagyunk, vagyis én még kint, ő meg bent, de nem jutunk igazán dűlőre, mert csakk ebből is rossz dolgok lesznek, amit nem akarok. Az, hogy bocsánatot kérek nem azért van, mert nem akartam ma semmit. Kezdve azzal, hogy meztelenül láttam, folytatva azzal, ahogy nekem simult ott a falnál, és minden centijét éreztem, és befejezve a csókkal. Azt sem bántam, egyáltalán nem, nagyon finom volt, és megismételném bármikor. Reggeltől estig csak azt tenném, ha tehetném. - Az igazat megvallva nem bánom. Csak azt, hogy elmentél. - csak az igazat. Megfogadzam, hogyha ma még látom, csak az igazat mondom neki, mint valami tágyaláson az esküdtszék előtt. Tudnia kell, mindent tudnia, utána már nyugodt szívvel kidobhat ha kell, de előbb tisztán kell látnia, ahogy nekem is. Magamban ügyesen összeraktam már, amit akarok neki mondani, csak erőtt kell vennem magamon. - Akkor, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Én is olyan vagyok. - per pillanat ennyit tudok kinyögni, most nincs értelmesebb mondanom, mert ezt már tudhatja. Már rêg el kellett volna mondanom neki, hogy mennyire akarom őt, és, hogy vonzódom a férfiakhoz is. Na jó, az igazság inkább az, hogy csak iránta, mert egyszert volt valaki, de az, az ember nem érdekelt annyira, mint ő. Nem vágytam még ennyire senkire. Megakarom ölelni, azt akarom, hogy közel legyen hozzám, de ez nem olyan, mint amilyennek akarom. Nem ölel vissza, rosszul esik, de reménykedem, hatha megenyhül a szíve rajtam, és csak ölelem, mint valami idióta, meg magyarázok neki, mire, csak hátbaveregetést kapok. Szavai után meg csak eltol.
- Kíváncsiság? - csak ennyit kérdezek, mert aztán el leszek zavarva aludni, amit én most már csak azért sem fogadok el. Nem, ilyen könnyen nem ráz le, ma már egyszer megtette, most nem hagyom, egyáltalán nem. - Nem! Előbb most már ezt elmagyarázom, mert látom nem igen érted. - lehet, csak én mondom szarul, de most már nem érdekel, elmagyarázom megint. - Nem kíváncsiság, hanem vágy. Irántad. Olyan vágy amely feléget belülről, és nem vagyok hetero, te kellesz nekem, de nem mutattam, féltem, hogy elvesztelek, a barátságod és mindent, amj veled kapcsolatos. Ezért hagytalak elmenni is, mert beparáztam, hogy ezzel mindennek vége. Sajnálom, komolyan. - mindent úgy mondok, hogy a szemébe nézek, hogyha engedi, aztán hátrálok kifele, mivel az előbb elzavart, akkor most már tegyünk eleget a kérésének, most az egyszer hallgatok már rá, ha ezt szeretné.




words: ××× ♦ notes: akkor igyekezz kitalálni
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 21, 2015 5:25 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
Túlzás volt a csók. A kifakadás. A türelmetlenségem. Annyi hónapig építgettem a fellegváram és sikerült ma spontán elrontanom. Nem bírtam elviselni, ahogy arról fantáziáltat, hogy épp magam alá gyűröm. Ez több volt, mint amit eltudtam viselni. A többi, átlagos napon ilyen nem történt és ennek a háznak a falai is a tanúim rá, hogy hányszor, de hányszor türtőztettem már magam, míg ő nyugodtan zuhanyzott. Jól bírtam. Erős voltam. Legyőztem az iránta érzett vágyam, megtanultam azzal élni. Önző mód azt reméltem, ha elég időt hagyok, ha elkapom egy alkohol itatta állapotában majd enyhül és magától a karjaimba veti magát. Ebben hittem. Mert egy félnótás barom vagyok. El kellett volna mondanom neki, hogy számoljon vele, ha együtt élünk, vannak hajlamaim arra, hogy mellé másszak az ágyba. De ez mind jelentéktelen, mert már elbasztam. A legundorítóbb az egészben, hogy nem bántam meg, mert ő volt a legfinomabb tiltott gyümölcs, amit valaha kóstolhattam. A barátságát bánni fogom, hogy elvesztem, de talán véget vetek ezzel a kínszenvedésnek, ami zajlik bennem. Az őrjítő rögeszméimnek és a kétértelmű fogalmazásoknak. Nem tudom, hogy ez mit jelent a kapcsolatunkra nézve, mert rettentő nagy törést okozhatott, az is benne van a pakliban, hogy elveszítettem. És ettől a gondolattól görcsbe rándul a gyomrom. Ez van.
Nesztelen próbálok maradni, mert ma véletlenül sem akarok találkozni vele. Nem állok készen rá. Borzasztóan elvagyok keseredve és a kétségbeesés nem éppen párosul egy esedékes vallomáshoz. Hajszálvékonyra húzódott össze a magabiztosságom, úgy érzem magam, mint egy megtört nyomorék. A gondolatok összecsapnak a fejembe és a hullámoktól alig kapok levegőt. Beleakarok feledkezni mára ebbe, nem akarok ezen kattogni. Hiába tudom, hogy szemhunyásnyit se aludnék. Ó, dehogy. Aludna ilyen eset után a franc. Zihálok miközben a tükörbe bámulok. Már azt se tudom, hogy ki pillant vissza rám, hogy mivel nézek szembe. Ha elveszítem őt, abba belehalok. Soha nem akartam még ennyire senkit. Én nem vágytam még így senki után. Azt sem tudtam, hogy ilyen létezik egyáltalán. Hogy lehetséges valakit ennyire kívánni. De hogy pont egy ennyire elérhetetlen alakhoz társuljanak ezek az érzések, na ezzel nem számoltam.
Fogalmam sincs, hogyan kellene reagálnom arra, hogy megjelenik. Vakon tapogatózok. Eddig nem kellett tartanom ettől. Én próbálom tartani a szemkontaktust, de az nem ilyen egyszerű. Lerí az arcáról, hogy elszörnyed az ábrázatomtól. Elég érdekes ábrázatom van, az biztos. Nem tudom, hogy mit mondjak így tekintetem ide-oda ugrál, ajkaim intenzíven préselve össze. Felkapom a fejem válaszára, majd bólintok. - Ma sok mindent nem kellett volna. - dörzsölöm meg a tarkóm, s talán életem legkellemetlenebb perceit élem. Légüres tér gomolyodik a fejemben én meg üres, semmitmondó ábrázattal bámulom a csempét, vagy a padlót. Nem tudom eldönteni, hogy mit mondjak. Mivel okozok nagyobb kárt. Bocsánatkérése jól indul, de a végén hozzá tesz valamit, amire fogcsikorgatva keményednek arcizmaim. - Ja. - szalad fel belőlem, majd a csap felé fordulok, hogy engedjek egy kis meleg vizet  - Semmi gáz. Legalább tudod, hogy mi vagyok. - vontatottan dugom ujjaim a forró vízsugár alá, majd jól feláztatva arcomhoz emelem, hogy beteríthessem vele. Felitatgatva egész ábrázatom elzárom azt, majd egy mély sóhajt követően felé fordulok, hogy közöljem, én most letusolnék. Nem nézek rá, csak miután elnyílnak ajkai és felém iramodik. Megemelve állam elképedve nyitom ajkaim szóra, mire minden porcikám reszketni kezd. Karjai közé fog, mire én megemelve kezeim mellette lomhán leeresztem. Nem ölelem vissza, elnézek az ellenkező irányba. Mi szükség arra, hogy éreztesse, mennyire szánalmas vagyok? Nincs szükségem vigaszra. Épp kikecmeregnék, mire szavalni kezd. Mozdulatlanná dermedve fülelek, de nem viszonozom az ölelést. Hosszan hunyva tartom szemeim, majd mikor befejezi, nagyot nyelve paskolom meg a hátát.
- Ez oké. - nem tudom, mit mondjak még  - Vegyük úgy, hogy nem történt semmi. - reszketnek ajkaim és érzem, ahogy minden egyes szó gyilkos  - A kíváncsiságnak nem kellene elég oknak lennie arra, hogy törést okozzon. - finoman eltolom majd hátralépek, oldalra döntve fejem - Most pedig... - ellépek a fürdő felé. Egyáltalán nincs kedvem a megértő havert játszani, aki elfogadja, hogy a haverja szánakozóan közli vele, hogy megérti, hogy vannak ilyenféle vágyaim. Ebből ma, most nem kérek. A tusolóhoz lépek, majd ajkaim összepréselve fordulok felé.  - Menj vissza aludni. - nyögöm, miközben tarkómon simítok végig egy heves mozdulattal. Nem tudom, hogy mit kellene reagálnom. Az, hogy hagyott elmenni, annyira belevéste magát a tudatomba, hogy képtelen vagyok jól kezelni a dolgot. Hiszen akkor, ott történt először köztünk intimitás, s ha nem érezte ott, hogy vissza kellene tartania, miért változott volna meg most? Átgondolta, hogy egyszer él és ki kell ezt próbálnia?

×  Music Get Away.  × Notes: Még nem döntöttem el. ×
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 21, 2015 4:42 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -



to my perfect mate


Elcsesztem, tudom, azt is, hogy hol, és mikor. Tudom, hogy kellett volna és úgy is akartam csinálni, de egyszerűen nem ment, lefagytam teljesen és már nem volt kiút, pedig nagyon jó lett volna. Mikkor megcsókolt... a szívem a torkomban és a fülemben kalapált, válaszoltam is a csodás érzésre, és azt kívántam, hogy folytassa, hogy ne hagyjuk ezt abba, de hagytam, hogy elmenjen. Az ízét még mindig érzem, és szeretném is még érezni, minden kis porcikáját, ahogy nekem nyomódik, ahogy maga alá gyúr, de mit tettem? Semmit! Baszottul semmit! Hagytam, hogy elmenjen, hogy itthagyjon, ami lehet, hogy szimplán egy hatalmas ballépés volt, amit talán még helyrehozhatunk, de már úgy érzem, hogy nem lehet helyrehozni. Hogy elutasításnak vette, hogy elengedtem, pedig csak lefagytam, ő meg lelépett. Rosszul vagyok magamtól, undorodom attól, hogy ennyire gusztustalan bántam vele, mert látnom kellett volna, hogy neki ez nem csak vicc, pedig én azt hittem, hogy jól elszórakozik velem. Mert én nem vicceltem, minden mondatom teljesen igaz és komoly volt. Lehet elcsesztem, és nem hallatszott a hangomon, vagy nem látszott az arcomon, de én is ugyanúgy akarom őt, ahogy ő is engem, ha nem jobban, de az biztos, hogyha hazajön, ezt mind elmondom neki. Tudnia kell.
Hazajön, hallom, mennék is ki hozzá, de valami meggátol ebben. Egy hatalmas űr van a mellkasomban, egy törés bennem, ami a barátságunkra is kihat. Valaminek most vége lett, azt biztosan nem tudom megmondani, hogy a kezdete is, mert abban nem vagyok biztos, hogy kellek neki, lehet emiatt futott el. Mert att hitte akar, aztán megcsókolt, és biztos lett abban, hogy nem kellek neki, hogy letudta azt a múló ábrándot, amit én jelképeztem. Ez nagyon fájna, de megérteném, és igazat is adnék neki, viszont számomra az lenne a hálál. Én csak biztos vagyok abban, hogy őt akarom, a csók csak felkorbácsolta bennem a vágyat, és még jobban akarom őt, de ha ő nem érez így visszafogom magam, teljes mértékben, csendben leszek, és némán tűröm, a vágyat. Muszáj odamennem hozzá, beszélnem vele, nagyon aggódtam, mondjuk megint a fürdőben, amivel annyi galiba volt ma, de talán most ez helyre jöhet, csak egy kicsit is, hogy a barátságunk egy része helyreálljon.
Nem küld el, belemegy abba, hogy megbeszéljük, aminek én kifejezetten örülök, mert tisztázni akarom a helyzetet, elmondani neki, hogy én nem bántam meg, sőt azt akarom, hogy folytassuk, de ezt csakúgy nem fogom a fejéhez vágni. Nyúzott az arca, nagyon, az enyém is ilyen lehet? Jobb, hogy nem látom magam egyik tükörben sem, mert az biztos, hogy elszörnyülködnék. - Nem kellett volna elmenned. - hajtom le a fejemet, mert nekem kellett volna elmennem, én csesztem el a dolgot, nekem kellett volna összepakolnom és lelépnem mire hazaér. De nem tudtam elmenni úgy, hogy nem tudom mi van, hogy nem beszélem meg vele, nem lett volna ahhoz pofám, hogy úgy elmenjek. - Inkább te ne haragudj. Az egész napért, nem tudtam, hogy.... érted... - lesütöm a szemem, rosszul vagyok magamtól, és attól, hogy még most sem vagyok képes elmondani, hogy mit akarok tőle. Hogy őt akarom, mindennél jobban, hogy rá vágyok. Szavai után elakarok menni, hogy lefürödhessen, de aztán rájövök, hogy akkor megint veszni hagynék egy pillanatot. - Jobb ötletem van rá, mint a fürdés. - mielőtt hebeghetne egy kicsit megindulok, átlépem a küszöböt, és ami köztünk van táv, átszelem, és magamhoz ölelem. Szabadulhat ha akar, nem zárom szorosan a karjaim közé, hogyha megakar ütni, vagy elküldeni, vagy ellökni... akkor megteheti, de én nekem ez most kell, nem hazudhatok tovább. - Amiket ma mondtam... tudom, hogy sokszor poénkodom, de ma nem. Tényleg fontos vagy nekem, és több, mint egy nyamvadt testvér. A csókot sem azért viszonoztam, mert jó poén volt. Hanem... amiért te tetted... sajnálom. - nem tudom, hogy mennyire elég ez neki, hogy mennyire magyarázza meg a mai napot, de kimondom, muszáj. Nem tudok tovább hazudni, és titkolózni. Már nem megy.




words: ××× ♦ notes: annak tűnök
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 21, 2015 3:46 pm
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
Kuszán, döcögősen haladok, hiába próbálom átlátni a reggelt. Annyit poénkodtunk, annyit gúnyolódtunk, de mégis mintha megváltozott volna. Talán belebeszélem, de a hangjából helyenként valójában azt szűrtem le, hogy Ő is gondolkodik, ő is vágyódik kettőnk után. Lehetséges volna, hogy van rá esély, hogy kiakarja velem próbálni? Vagy ivott? Esetleg beszívott? Mindenféle sötét dolog jut eszembe és hiába keresem a választ, nem találom. Csupán az én szemszögemből egyértelmű a dolog. Hiszen konkrétan a szemébe mondtam, amit érzek, amit gondolok. Lehordtam őt, ahelyett, hogy finoman közöltem volna vele a dolgot. De mit tehettem volna? Hiába taglaltam volna, akkor is ide kerültünk volna. Akkor sem változott volna semmi. Valószínűleg ő akkor is elutasított volna, ahogy a csók után tette. A csók. Beleivódott az elmémbe. Nem bírom kiverni onnan. Mi a faszt kezdjek magammal? Olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy visszaút nincs. Csak ha napokig sikerül kerülnöm őt, esetleg elfelejtheti, ha akad rá érdemes, aki keveri a fejéből a velem történteket. Nem akarom elveszíteni. Mégsem vállalom fel, mert nem így képzeltem. Némi remény megvolt bennem arra, hogy talán finoman csuklóm után kap, megállít és döngetünk egy nagyot. De nem így alakult.
Hasadék keletkezik bennem. Egy akkora üres, sötét folt, amit hiába próbálok ezerféle gézlappal lefedni, nem  találom a megfelelő darabot. Olyan mérhetetlen és átugorhatatlan törés ez a barátságunkon, amit fogalmam sincs, hogy hidalok át egyedül.
Reszketve lépek be és azonnal megcsap az illata. Mélyen szívom magamba, amit hamar megbánok. A benyomása, amit csók közben éreztem, felerősödik. Alig észrevehetően ingatom fejem, hogy kiheverjem onnan, majd miközben haladok a fürdő felé, egy pillanatra a szobája felé fordítom tekintetét. Abban reménykedem, hogy mélyen alszik. Borzasztóan bánom, hogy reggel megtettem. Elrontottam mindent. Abban az állapotban nem kellett volna közelednem hozzá. Elbasztam. Lehajtott fejjel lépek a fürdőbe, felkapcsolva a kisebb sugarú fényt. Félhomály, pont elég erre a kései órára. A tükörhöz lépek és elszörnyülködök magamon. Jéghideg mindenem, rendesen átfagytam. Lehúzom a pólóm és belefeledkezem teljes arcommal, mire hangjára kapom fel a tekintetem. Döbbenten pillantok az ajtó felé, ahova érkezik. Nem lépi át a küszöböt, ami nem feltétlen hátrány. Lehet azon agyal, hogyan üssön szét. A heterok nem bírják a melegeket. Vontatottan leeresztem magam előtt a pólóm, majd nagyot nyelve felé fordulok, de próbálom kerülni a szemkontaktust.
- Szia. - nyögöm ki, ajkaim összepréselve, majd a szennyes felé lépek, hogy beledobjam a pólóm - Hogyne. - a gyomrom fel-alá liftezik, a szívem olyan hevesen ver, hogy zúzni kezdi a bordáim, kiver a víz és tompa lüktetést érzek a halántékomban. - Ó. - lepillantok magam elé, vissza lépkedve a tükörhöz, a kagylóhoz - Jobbnak láttam, ha... - lepillantok magam elé, majd egy mély sóhaj után apránként vissza rá - Ha lelépek. - bólogatok, majd talán először az este folyamán végig nézek rajta, hogy jól van-e. Elvégre valamit összetört, hallottam, mikor elmentem. Aggodalmas arckifejezéssel fürkészem, ahogy végre találkozik tekintetünk, de elkapom a szemem és lesütöm azt. - Sajnálom. - a padlót bámulom - Nem tudom, hogy mi ütött belém. - hazudok megint. Mégis mi a faszt kellene mondanom? Ó, ugyan. Jobb ez így. - Öhm, lezuhanyzom, ha engeded. - pillantok rá egy halovány barátságos mosoly kíséretében - Egy kicsit kihűltem. - bólogatok, majd várom, hogy mit reagál. Nem éppen a fürdőt tartom a legalkalmasabbnak arra, hogy megbeszéljünk mindent, de ha ő itt és most akar magyarázatot, hát legyen. Állok elébe. Sokat már nem veszíthetek.


× Music Get Away.  × Notes: Ha nem vagy gyáva. ×
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 21, 2015 11:59 am
Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -



to my perfect mate


Itt vagyok, otthon, egyedül, Brian itt hagyott, és én összezuhantam. Nem tudom mit tehetnék, mert utána akarok menni, aztán megdobni egy üzenettel, hogy jöjjön haza, visszahozzam, hogy beszélhessek vele. Szükségem van rá, nem bírom én ezt egyedül, nem tudok mit tenni, rosszul vagyok. Letargikus állapotba kerülök, és nagyon sok rossz gondolat megfordul a fejemben, de nem teszek semmit. Sosem akartam öngyilkos lenni, mert nem érte volna meg, senki sem tudott volna akkora fájdalmat okozni. De most, mint valami idióta ezen gondolkotom a zuhany alatt. Hogy mi lenne ha elcsúsznék és beverném, a fejem, hogy mennyivel egyszerűbb lenne mindenkinek, akkor nem kavarnék be semmivel, semmibe. De nem teszem meg. Miért nem? Mert tudom, hogy haza fog jönni egyszer Brian és akkor beszélnünk kell.  Nem mert muszáj, mert igazából elmehetnénk minden szó nélkül is a dolog felett, de az utolsó mondata megütötte a fülemrt, azóta is ott cseng benne, és nem tudom kiverni, vagy kimosni. Csak azon gondolkozom, hogy mi lett volna, ha nem engedem el, ha nem hagyom, hogy elmenjen, és magamhoz húzom vissza és addig csókolom, míg bele nem pusztulunk. Nagyon jó lett volna... lehetett volna rá bátorságom, és erőm, hogy megtegyem, akkor nem ment volna el, és akkor most már együtt lehetnénk, vagy valami, de akkor már tudnám hányadán állunk.
Szenvedek, nagyon szenvedek, nem tudom mit tehetnék, vagy mondhatnék neki, mikor megjön, akkor már boldogabb lennék, de csak figyelem a telefonom képernyőét, ahol az ő neve villog, de nem tudok mit írni neki, már a zuhanyt is otthagytam, már nem esett jól, csak őt akarom, most is őt akarom, azt, hogy haza térjen, hozzám. Mivel látom, hogy nem vitt kulcsot inkább nem csukom be az ajtót, mielőtt elmegyek aludni. Aludni. Jó poén. Bekapcsolom a tv-t, ami háttérzajnak nagyon jól elmegy, de egyszerűen az alvás nem megy. Csak forgolódom mindenfele, de nem megy az alvás. Az egyik párnámat le is lököm, de nem érdekel, mert akkor hallom meg, hogy zárja az ajtót. Ki akarok azonnal menni hozzá, de lassan megyek csak, mert félek attól, hogy mi fog történni. De összeszedem magam, hogy mikor aztán a fürdőbe megy, utána mehessek. Nem megyek be, csak állok az ajtóban, ahogy ma már korábban, de most nem olyan a hangulat.
- Szia. Beszélhetnénk? - kérdezem az ajkamba harapva. Ma egész nap azt rágtam, ami nem a legjobb, de ez kicsit lenyugtatott, de csak addig, míg agyaltan azon, hogy mit fogok neki mondani. - Aggódtam miattad, úgy elrohantál. - most már csak nem veszi ezt poénnak, a fejem is le van hajtva, és szégyellem magam a mai miatt, de ez igaz. Ahogy minden az volt, amit el sem hitt nekem. Ezért is csak lassab pillantok rá, félve, nem akarom, hogy megint eltaszítson magától.




words: ××× ♦ notes: felmelegítselek?
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 21, 2015 10:55 am
Tárgy - - Wyatt & Brian -





Wyatt&Brian
    ☄ Merre tartunk? ☄
Későre jár. Éjfél elmúlt. Hosszú köröket sétálok a ház körül, mielőtt úgy döntenék, hogy feltépem az ajtót. A friss levegő nem tisztítja az elmét, a hiedelmekkel ellentétben. Sőt, igazából csak rosszabbul jársz, ha ezt az opciót választod. Mert a csend, ami körül vesz, gyilkos. Minden gondolatod végig zakatol benned, nem hagy nyugton. A hang folyamatosan kérdésekkel bombáz és hiába türtőzteted magad képtelen vagy nem remegni. Én szabályosan reszketek. Csontjaimig átfagyok, a szervezetem lehűl s a benn tartott levegő a tüdőmbe ráfagy a szerveimre. Ajkaim harapdálom ahogy az ismerős járdára lépek újra. Egyrészt sem a hideg miatt nem mászkálhatok tovább lenn, másrészt nem húzhatom tovább. A közös napunk ugrott. Fel kellene mennem. Reggel óta nem láttam. Megtorpanok. Bevillan újra a pillanat, ahogy közre fogom és megcsókolom. Képtelen vagyok átlendülni rajta. Lehunyt szemmel rázom a fejem, hogy kiverjem onnan, de nem tudom. Ő automatikusan viszonozta a lépésem még sem tartott vissza. Pont ez magyaráztam Kate-nek, akinél lebzseltem. Tőle jövök. De ez most nem számít. Inkább az, hogy hova tartok. Kifújom a levegőt, majd figyelem ahogy gőz formájában párolog előttem. Megemelem lomha lábaim és vontatottan indulok a lakásunk felé. Összeszorított szemekkel nyugtázom magamban, hogy bizonyára alszik már. Még nem állok készen arra, hogy magyarázatot adjak az incidensre. Fogalmam sincs, hogy mit mondjak. Mi van, ha összepakolta a cuccaim? Nem, nem látom sehol a bőröndjeim. Nem vittem kulcsot, ezért reménykedem benne, hogy nem zárt ki, mert akkor elkerülhetetlen a találkozás. Lüktet a tarkóm, a szívem a torkomban. Lehetne jobb? Remegő kézzel nyúlok a kilincs után, kifejezéstelen arccal. Kattan a zár, vagyis nyitva van. Finoman betolom és átlépem a küszöböt. Vaksötét, így tapogatva húzom be magam után, a kulcsomért kutatva. Mintha megdöntenék valami állványt, de utána nyúlva elkapom, még mielőtt hangosabb zajt csaphatnék. Ujjaim közrefogják a kulcsaim, s megkeresve azt a bizonyosat, bezárom az ajtót. Még se aludjunk nyitott bejárati ajtó mellett. Halk sóhaj hagyja el a szám, majd a fürdő felé tessékelem magam, elvégre jól jönne egy forrófürdő. Átfagytam. De ahogy végig vonszolom magam a folyosón, megpillantom, hogy fény szűrődik ki a szobájából, én meg neki csapódok a falnak. Rendesen elbambultam, homlokomra kapom jobbom, megdörzsölve azt, majd némán kinevetem magam. Inkább nem szólok semmit, csak a fürdőbe lépek. Lehet tévé mellett, vagy a gépe mellett aludt el. A tükörbe egy mocskos zombi pillant vissza rám. - Atyaég. - húzódok közelebb, hogy alaposabban szemügyre vegyem magam, majd lehúzóm a pólóm és beletörlöm a képem.
Egy percre beletemetem az arcom és próbálom elképzelni, hogy mi lesz velünk ezután. Hogyan nézek a szemébe? Sehogy. Mindent elcsesztem. Mindent.

× Notes: Hűvös. ×
















Vissza az elejére Go down











Ajánlott tartalom
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: - Wyatt & Brian -


















Vissza az elejére Go down

- Wyatt & Brian -

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Brian ×× Wyatt - awkward situation
» Brian & Ji Hoon
» Wyatt & Adélaide

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: Lakások :: Wyatt és Brian lakása-