Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Brian & Olivia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Candice Accola

Hozzászólások száma : 41

▽ Munkám : Főiskolára szeretnék bekerülni.

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Május 09, 2015 12:40 pm
Tárgy - Re: Brian & Olivia



To my date, Brian

Nem is tudom, hogyan kezelhetném ezt a helyzetet ennél rosszabbul. Főleg azért zavar, mert ő tényleg jófej. Volt már egy-két hasonló találkához szerencsém, de az azokon megjelenő srácok egytől-egyig szemétládák voltak. Brian viszont a szöges ellentétük. Mégis, mindezek ellenére ostoba kérdésekkel halmozom el, olyanokkal, amiket általában olyannak teszel fel, akivel csak muszájból ütöd el az időt. Rendben, valahogy így van ez most velünk is, de ismételni tudom csupán magamat: ő nem olyan, mint az eddigi randi partnereim. Ezért pedig inkább hálásnak kellene lennem.
A jelző, amivel az apját illeti, önkénytelenül is nevetésre késztet. Én nem is tudom, hogyan vélekedem a szüleimről, hiszen szerintem csak a családi vagyont akarják azzal megóvni, hogy olyannal boronálnak össze, akikben megbíznak. A pénz eléggé kényes téma, mindenhol a világon. Ha sok van belőle, az a baj, ha kevés, akkor az a baj. Mindig mindenki többre vágyik, sose elégszik meg azzal, ami adatott neki. Bár eléggé álszent dolog ez tőlem, hiszen nekem sosem kellett semmit sem nélkülöznöm. Úgyhogy nem szabad ennyire okoskodónak lennem. Annak viszont örülök, hogy ez pusztán a fejemben játszódott csak le, s nem mondtam ki hangosan.
- Igazad van. Csak jól érezhetjük magunkat ma este! - Miért is görcsöltem én ezen ennyit? Brian egy eszméletlenül jófej srác és tényleg örülök annak, hogy megismerkedhettem vele. Végre anyáék kaphatnak egy piros pontot, amiért ilyen fiúval akartak összehozni.
-Benne vagyok. De valami nagyon szaftos és megbotránkoztató legyen. - Mondom viccelődve, s már előre elképzelem mit lehetne kitalálni a szüleimnek arról, hogyan végződött a randi? Leöntötte a ruhámat én meg elküldtem őt melegebb éghajlatra? Vagy éppen túl jól is sikerült? Hú de megnézném a szüleim arcát, ha azt mondanám nekik, hogy terhes vagyok. Persze csak viccből. Talán ha ez a lehetséges következmény felvillanna nekik, nem szerveznének nekem több randit... Hm, lehet megpróbálom egyszer. Mármint a viccelődést, nem a teherbe esést.
Érzem a lökést, amit a lift ad, annak köszönhetően, hogy hirtelen megálltunk. Az imént lecsillapított idegeim most ismételten megőrülnek és csak akkor vagyok képes újra a normálishoz közeli állapotban venni a levegőt, mikor Briannel nézek farkasszemet. Először még attól is megijedtem, ahogy maga felé fordított, de lágy hangja nyugtatóan hatott rám. Figyelem minden egyes mozdulatát, hiszen e szent pillanatban csak az ő cselekvésében bízom. Én vészhelyzetekben vagy annyira leblokkolok, hogy mozdulni sem bírom vagy épp ellenkezőleg, fel-alá sétálok és össze-vissza beszélek. Sajnálatos módon jelen helyzetben a kettő keveréke jött elő. Bár tekintve, hogy zárt térben vagyunk, itt nem nagyon tudnék rohangálni.
Nincs térerő. Szavai visszhangzanak a fejemben, majd rögtön előkapom én is a telefonomat az apró táskámból. Hát persze, hogy nincs térerő. - Nem is értem! Miért lenne? Végül is nem a huszonegyedik században vagyunk... Nincs szükség arra, hogy legyen térerő a liftekben vagy a metrókon. - Fantasztikus. Ez minden, amivel le tudom reagálni a történteket. Vagyis nem. Idegesen legyezni kezdem magam a kezeimmel, hogy több levegőhöz jussak, de ez egy hülye felvetés, hiszen ettől a kis magánakciómtól semmivel sem lesz idebent több oxigén, de mindegy is. Odalépek Brian mellé és még vagy ezerszer megnyomom a távsegítség gombot. - Milyen gyorsan érnek ki? Beragadtál már valaha egy liftbe? - Kérdezem tőle, levegőt nem véve a két kérdés között. Aztán ijedt, kikerekedett szemekkel az ő szemeibe nézek. - Ugye nem fogunk lezuhanni? - Lélegzetvisszafojtva állok előtte és várom a válaszát. Majd hátamat újra a falnak vetem, hogy legalább az tartson, ha már a lábaim kezdik feladni. - Mesélj valamit. Bármit, kérlek. - Valósággal utasítom őt, pedig nem parancsolgatni akarok. Mindössze tudom, hogy kell valami, ami elterelje a figyelmemet, máskülönben olyan pánikroham lesz úrrá rajtam, hogy utána úgy fog kitörni a liftből, csak hogy minél messzebb kerüljön tőlem.
















▽▲▽



you are not only my brother, you are my hero
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 29, 2015 6:13 pm
Tárgy - Re: Brian & Olivia





Olivia&Brian
    ☄ majdnem vakrandi ☄
Nem rettenek meg az ilyesmitől. Szó sincs róla. Láttam Oliviát, gyönyörű lány. Bárki szívesen vele töltené az estét, vagy a reggelt. Bármiről is legyen szó. Nem riadnék meg attól, hogy kettesben legyek vele, csak az szomorít el, hogy nem én hívtam el őt. És nem önszántából jön velem. A szülők gebaszoltak nekünk, mi pedig kényszerhelyzetbe kerültünk. Részemről nem vagyok az a zavarba jövő típus, így laza könnyedséggel átvészelem, őt féltem.
Eldöntöm abban a pár lépésben, ami elválaszt az ajtajuktól, hogy kezembe veszem az irányítást. Nem engedem fölénk ereszkedni a csendet. Uralni fogom a helyzetünk és vállalom a felelősséget, hogy nem éppen jövünk be egymásnak. A randi -vagy inkább kényszer találka- végén vállalom, hogy én leszek a szemét gyerek, aki gusztustalanul faképnél hagyta. Természetesen csak ezt adjuk be a szülőknek, sose tenném meg vele valósan.
Döbbenten pillantok végig rajta, nem tudom leplezni, hogy lenyűgöz a külseje. Káprázatosan szép, mint mindig. Szemlátomást azonban nem győzöm meg. - Köszönöm - felelem egy apró bólintással. Nyugtázom magamba, hogy illik az öltözékem hozzá. Legalább valami stimmel a ma estével.
Jönnek a sablon kérdések, de a szituációhoz képest egészen jól kezeli. Azt hittem rosszabbul megy majd neki, de látszólag elég lazán áll hozzám. És ez megnyugtat. Én sem izgulok jobban, mint kellene és ő sem. Még fordulhat jóra az este - ezzel biztatom magam.
Megérkezik a lift, én pedig előre engedem, ahogyan azt illik. Legalább a viselkedésemmel ne legyen gondja, ha már rá erőszakoltak. Elterül az egyik oldalnak dőlve, még én férfiasan helytállva a gombokat kezdem nyomogatni, s csak akkor fordulok felé, mikor befejezem a cselekvéssort és behúzódik az ajtaja. Leakarom szögezni, hogy mellettem nem kell feszülten éreznie magát. Így belekezdek a mondandómba. Leközlöm, hogy nem kell tetőznünk a kényelmetlenséget és reménykedem benne, hogy belátja, hogy csak attitűd kérdése. Javíthatunk még az estén. Egy jó film, egy finom vacsora, bármi. Belevág a szavamba, de aztán megvárja, míg végig mondom. Apró szünet után elnyíló ajkakkal figyelem, amit mond. Türelmesen várva a végét. Nemlegesen rázom a fejem közben, elvégre ő nem viselkedett pocsékul, sőt. Döbbenten pillantok rá, mikor azt mondja vele már többször előfordult. Wáoh. Én most először élem át, amit neki kitudja hányszor kellett már...
- Miattam ne aggódj. - vonok vállat közelebb lépve egy barátságos mosollyal - Nem viselkedtél hülyén, sőt. Elég laza voltál. - bólintok - Sajnálom, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hoznak a szüleid. Az én apám egy segg. Ezért nem lepődtem meg, hogy belehúzott egy ilyen... - elharapom az utolsó szót - Találkába. - biccentem oldalra a fejem - A legtöbb, amit tehetünk, hogy jól érezzük magunkat. - széles vigyorra húzom ajkaim vékony vonalát - És majd kitalálunk valamit az ősöknek. - félmosoly éktelenkedik képemen.
Apró lökést érzek a talpamba, ami lekényszeríti tekintetem magam alá, majd a gombok felé pillantok, ahol rendetlen váltakozásban villannak fel az apró kerek sárga foltok. Döbbenten figyelem, ahogy a nyikorgás abba marad és megállunk, ki tudja melyik két emelet között.
- Nyugodj meg. - próbálom elkapni kapkodó két kezét, majd felkarjai után kapom és magam felé fordítom vontatottan - Nyugi. - ellépek lassan eleresztve, majd a gombokat alaposan figyelembe véve, megnyomom azt, amelyik a távsegítség'-et jelöli. Szükségünk lesz rá.
- Hívok valakit. - nyúlok zsebembe a mobilomért és láss csodát, nincs térerő - A francba. - leeresztem a kezem, majd aggodalmasan rápillantok. Magam nem féltem, inkább ő az, aki miatt aggódom. Látszik rajta, hogy mennyire kétségbeesett. Más se hiányzik, minthogy pánikrohamot kapjon.
- Nincs térerő. - próbálom finoman közölni, startra készen állva, hogy elkapjam, ha ájulna, vagy összeesne.



 × Notes: Liftezünk. ×
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Candice Accola

Hozzászólások száma : 41

▽ Munkám : Főiskolára szeretnék bekerülni.

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Márc. 25, 2015 8:22 pm
Tárgy - Re: Brian & Olivia



To my date, Brian

Mindvégig az a bizonyos este lebegett a szemeim előtt. Hogy lehettem ennyire felelőtlen, hogy belementem ebbe? Minek is nevezzem? Vakrandinak? Nem tudom... Az egyetlen dolog, amivel tisztában vagyok az, hogy mindketten ugyanúgy éljük meg a mai estét. A szívem mélyén reménykedem abban, hogy nem lesz annyira kínos, mint ahogy én azt már most, jó előre elképzeltem. Persze semmire sincs biztosíték, még az is megeshet, hogy kellemesen csalódom a szituáció furcsaságában.
De lehetséges, hogy azért érzem magam ennyire kínosan, mert alapjáraton ki nem állhatom a randevúkat. És habár tudom, hogy ez nem igazi randi, mégis görcsbe rándul a gyomrom és nem bírom abbahagyni az idegeskedést. Komolyan nem tudom miért viselkedem így. Annyira jó lenne, hogyha valamilyen módon ezt szabályozni tudnám, minden bizonnyal sokkal nyugodtabb életem lenne. De eddig még nem tudtam kevésbé aggodalmaskodó lenni, gondolom ez nem ezután fog megváltozni. Tekintve, hogy életem első huszonegy évében sem sikerült más útra térnem.
Brian bókján elmosolyodom, igaz nem tudom mennyire gondolja komolyan. Nem mintha számítana, de tisztán érezhető a feszültség és szemlátomást egyikünknek sem hiányzott ez az este. - Köszönöm. Te is jól nézel ki! - Örültem, hogy nem öltöztem se túl, se pedig alul Őt, s hogy mindkettőnknek hasonló elképzelései vannak a mai "randinkkal" kapcsolatban.
A tipikus hogy vagy, köszi én jól, na és te kérdéssoron is túllendülünk, bár a helyzet eléggé kínossá válik. Talán csak az én számomra, mert én amúgy is mindent túlkomplikálok. Ha lazább lennék, akkor jót nevetnék a kényelmetlenségen, de így... Csupán abban bízom, hogy nem fogom még rosszabbá varázsolni az estét. - Én is jól vagyok. - Amint a lift megérkezik, udvariasan előre enged, így gyorsan belépek az apró dobozba. Na jó, egyáltalán nem olyan apró, de nekem, mint klausztrofóbiásnak ez maga egy gyufásdoboz. Hiába ide születtem, sose tudtam megszokni a lifteket, s még mindig attól rettegek, hogy egy nap lezuhan majd velem az egyik. Idegesen az egyik falhoz lapulok, majd kíváncsian Brian-re tekintek, amikor megszólal. Nálunk, ha valaki oké-val kezd egy mondatot, akkor abból általában kioktatás szokott lenni, így nagyon érdekelt, hogy vajon mit akar mondani. Amint belekezd a mondandójába, rögtön bűntudat söpör végig a lelkemen. Abszolút rossz jeleket küldtem felé, nem is értem, hogy lehettem ennyire ostoba. Talán mégsem áll tőlem annyira távol a nemtörődömség, mint azt az előbb gondoltam.
- Jaj, nem... - Majdnem csak a szavába vágok, így megvárom, míg befejezi, s azután szólalok meg. - Brian, ne haragudj, nem akartam ilyen hülyén viselkedni. Őszintén semmilyen jobb dolgom lenne és egyáltalán nem szenvedek. Csak... - Kijöhetek még jól a helyzetből? - Nem miattad kellemetlen. Én már nem először vagyok ilyen szituációban és meg tudok őrülni attól, hogy a szüleim azt hiszik, férjet kell fogniuk nekem. Úgyhogy sajnálom, hogy apukádat így rá szedték. Vagyis a szó szoros értelmében Rám. - Őszintén bevallom, hogy mit érzek ezzel az estével kapcsolatban. Tudnia kell, hogy nem őt nem csípem, hanem ezt a helyzetet. Nem szeretem, ha belekényszerítenek valamibe, csak azért, mert apám félti a vagyonát. Mert mi másról is szólna az egész, ha nem erről? Meg akar bizonyosodni arról, hogy az örökségem nem egy senki kezébe fog kerülni, ezért próbál meg összeboronálni a tehetős, jómódú ismerősei gyerekeivel.
Újra szólnék, de a lift zökken egyet és megáll. Ezzel egy időben a szívem hevesebben kezd verni, szemeim kikerekednek. Komolyan most kell megtörténnie az egyik legszörnyűbb rémálmomnak?
- Ugye nem? - Ijedten kérdezem, s automatikusan benyomom az összes gombot, amit csak érek. Ilyen nem létezik, ilyen egyszerűen nincs!
Már-már pánikroham szerűen kapkodom a levegőt és várom, hogy Brian megnyugtasson azzal, hogy csak beképzelem az egészet. Komolyan, még az is sokkal jobb lenne, ha itt hagyna, mondván egy őrülttel nem megy randizni, mintsem az, hogy ténylegesen beszorultunk a liftbe...
















▽▲▽



you are not only my brother, you are my hero
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 21, 2015 5:58 pm
Tárgy - Re: Brian & Olivia





Olivia&Brian
    ☄ majdnem vakrandi ☄
- Legalább próbáld meg élvezni. - nem tartom túl közel a készüléket, de még így is sértően hat a dobhártyámra. Lényegében mindjárt beérek az épületbe, de gyomor görcsöm van ettől az egész ránk kényszerített helyzettől. A leány két évvel idősebb nálam, mit gondolt apám, hogy majd szerelem lesz második látásra? Ugyanmár. Anyám meg ugye nincs, nem is volt. Gyanítom, hogy ennél gázabb estéje neki sem volt még.
- Egyedül kevés leszek hozzá. - motyogom bele, miközben átszelek a forgóajtón. Nem öltöztem túl, nem akarom levenni a lábáról. Elviseljük egymást, de attól még élvezhetjük. Pont ugyanolyan kellemetlen ez számára is, mint nekem. Annál többet nem tehetünk, hogy kihozzuk belőle a maximumot.
- Az apád egy segg. - felnevetek és már a lifthez lépek. Miközben lepillantok a cipőm élére, megrázom a fejem. Az. Mindene a munka, a vállalat, fogalma sincs arról, hogy a fia valójában milyen. Az ilyen estékre se igazán hív, a múltkori ritka példa volt rá és máris kerítőt játszott. Éljenek a félárvák és a lelki szegények.
- Bocs. - érkezik a hang a túlvégről, mire feleszmélek, hogy nem válaszoltam. Kate a legjobb barátom, nyilván krízis helyzetben ő az első, akit tájékoztatok.
- Nem gáz. Így van. - nyögöm ki belépve, majd megnyomva az emelet számot  - Oké le kell tennem, mindjárt ott vagyok . - nyöszörgök. Érződik a hangomon mennyire nem füllik ehhez a fogam.
- Borotválkoztál? - majd a vonal sípolni kezd. Elemelem arcomtól a készüléket és egy pár másodpercig vigyorogva bámulom még. Idióta.
Kilépek a liftből és az ajtaja előtt megtorpanva, kopogásra kényszerítem ujjaim. Billegni kezdek sarkamon, majd váratlanul kinyílik az ajtó és a szőke szépség most valahogy még elbűvölőbb, mint azon az estén.
- Szia. - bólintok  - Gyönyörű vagy. - nem kamuzok, bár úgyis azt gondolja, hogy illemből mondom. Nem mintha lenne értelme, mert arcomon látszik, hogy valószínűleg hasonló az identitásunk az estével kapcsolatosan. - Igazán nincs mit. - dörzsölöm meg a tarkóm, miközben vontatottan lépkedünk a lift felé, ő pedig lenyomja a hívót. Kérdésére váratlanul elnyílnak ajkaim majd némán nevetek, mert az abszurditása mulatságos a helyzetnek. - Jól, köszi. - mondom, majd összepréselve ajkaim felé fordulok - És te? Hogy vagy? - pillantok végig rajta, de nem méregetve őt.
Lassan érkezik a lift, s mikor szétnyílik ajtaja intek, hogy fáradjon be, én pedig követve őt, megnyomom a földszinten jeltő gombot. - Oké. - szólalok fel, majd a lift oldalának támaszkodva felnevetek, miközben nézem  - Tudom, hogy lenne jobb dolgod is, mint velem szenvedni. - dörzsölöm meg a tarkóm, mert ez nyilvánvaló  - Csak azt akarom, hogy ne legyen kellemetlen. - félrehúzom ajkaim, de arcomról inkább az jöhet le, hogy én ellubickolok egy ilyen káprázatos lány mellett. Hogy miattam nem kell aggódnia.

 × Notes: Liftezünk. ×
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Candice Accola

Hozzászólások száma : 41

▽ Munkám : Főiskolára szeretnék bekerülni.

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 21, 2015 2:44 pm
Tárgy - Brian & Olivia



To my date, Brian

- Ugye nem mondod komolyan, hogy elmész a randira? - Már a végső simításokat végzem a külsőmön, mikor kedvenc Ikrem beront a szobámba és ráveti magát a franciaágyamra. Pirulva visszapislogok rá a tükörből, majd tovább folytatom a szépítkezést. - A randira, amit anyáék szerveztek? - Tovább hitetlenkedik, szemei majd kidüllednek, annyira nem tudja feldolgozni az egész helyzetet. Mondjuk tökéletesen megértem, hiszen én magam sem tudom, miért mentem bele ebbe. Ha ezt hangosan kimondanám, akkor viszont Noah biztosan kitalálna valamit, ami miatt nem mennék el a találkára. Azonban az igazság az, hogy szegény srác épp annyira meg volt lepve az egész randi leszervezéssel, mint én, úgyhogy nem szeretném pofára ejteni. Legalább elmegyek egy étterembe, összeismerkedem vele. Nagy baj nem történhet. Maximum kedves ismerősökké válunk, nem?
Játékosan odadobok Ikremhez egy blézert, azzal a céllal, hogy vegye az adást és fogja be a száját. De nem használ a próbálkozásom, mert ő tovább mondja és mondja. Bár nem értem, miért aggodalmaskodik ez miatt, hiszen ő nem ilyen. Éppen ezért megpróbálom elengedni a fülem mellett minden egyes szavát. Én már döntöttem és el is fogok menni a randira, erről pedig nem fogok vitatkozni.
- Na? Hogy nézek ki? - Kérdezem tőle, előlépve a gardróbomból. Nem vittem túlzásba, hiszen nem akartam sem túlöltözni, sem megfázni. Londonban mindig szeszélyes az időjárás, így inkább jobb óvatosnak lenni. De azért azt sem akartam, hogy nagyon hétköznapian öltözzek fel, azt sugallva, hogy egyáltalán nem érdekel a dolog. Igazából jobban érdekelt, hogy mit gondol majd rólam a srác, mint az, hogy én miként könyvelem el őt magamban. Bár, igazából mindketten bele lettünk kényszerítve ebbe a helyzetbe, de mindegy is. Bízom abban, hogy mindezek ellenére, feltűnik majd az ajtóban és én se fogok pofára esni. Az nem hiányozna.
- Te mindig szép vagy. - Mondja mosolyogva, majd mikor megszólal a csengő, felugrik az ágyamról és rohan ajtót nyitni, én pedig egyből a nyomába eredek. Ez az a gyerekes viselkedés, amire anyukánk mindig azt mondja, sose fogjuk kinőni. Kettő, huszonegy éves, felnőtt ember épp az ajtó felé rohan, s azon verseng, melyikük fog előbb odaérni. Igen, van abban valami, hogy sose fogunk felnőni. De nem zavar. Noah nyitja az ajtót, valósággal feltépi azt, de végül sikerül arrébb löknöm, hogy engem láthasson meg a ma esti partnerem.
- Szia, Brian. Mehetünk ugye? - Lekapom a sálamat és a világos kabátomat a fogasról, magam után pedig minél gyorsabban csukom be az ajtót, még mielőtt Noah is feltűnhetne a színen.
- Köszönöm, hogy eljöttél értem. - Mondom neki, míg felöltözöm, s mire mindennel végzek odaérve a lifthez, megnyomom a gombot, hogy hívjam azt és minél előbb elmehessünk innen. - Hogy vagy? - Kíváncsiskodom, bár ennél értelmesebb kérdés nem jut eszembe. Igaz, másra nem is tudok rákérdezni, maximum arra, hogy a szülei hogy vannak, de az még ennél is kínosabb lenne. Nem ismerjük egymást, anyukámék egyik rendezvényén találkoztunk, s mire feleszméltünk a szüleink már rég leszervezték ezt az estét nekünk. Úgyhogy nincs más hátra, sodródnunk kell az árral, s talán nem fognak annyira rosszul alakulni a dolgok, mint per pillanat gondolom.















Vissza az elejére Go down











Ajánlott tartalom
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Brian & Olivia


















Vissza az elejére Go down

Brian & Olivia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Brian ×× Wyatt - awkward situation
» Brian & Ji Hoon

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: Múlt-