Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Lexi & Wyatt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am inactive

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Emma Stone

Hozzászólások száma : 8

▽ Munkám : Zenész, újabban modellkedik is

▽ Szexualitás : Biszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Márc. 26, 2015 12:24 am
Tárgy - Re: Lexi & Wyatt



you are my first one



Élvezem minden másodpercet, mikor nézhetem, vagy érintését érezhetem. Hirtelen mint ha minden külön töltött perc évek hosszúságát idézné, s a boldogság, hogy most nem kell nélkülöznöm… leírhatatlan. Nem is tudom, mit tennék, ha bármi megzavarná azt, hogy ma minden percünket együtt töltsük. Borzalmas lenne! Szavain felnevetek. Olyan kis lüke! Alaposan összeborzolom a haját a kis viccére, s még mindig hatalmas mosollyal reflektálok rá. - Kicsi, apró tincseket fonok a hajadból, mit szólsz? A végükbe pedig színes hajgumikat teszek. Nagyon csinos leszel Kicsim! A magazinok meg… elég jól hangzik, helyetted szexi popsztárok, meg színészek képeit nézegetni, bár… ha megengeded, hogy a körmöd is kilakkozzam, akkor még megfontolom! – arcomon a vigyor nagyon széles, ahogy szintén humorizálva válaszolok neki. Nyilván ez csak vicc. Nem hogy egy újság, de dögös sztárok hada se tudna elrobbantani mellőle. Ez a mi esténk, amikor nem számít senki és semmi más, csak mi.
Sosem voltam az a lány, aki már általános iskolában fiúk ágyáról álmodozott volna. Nem, nagyon nem! Úgy voltam mindig is vele, hogy mindennek eljön majd az ideje. Wyattel sem siettettük a dolgot, s nem csak azért, mert körülményes volt összehozni, hanem azért is, mert mindketten azt szeretnénk, ha minden tökéletes lenne. Először picit nehéz volt erről beszélnünk, de végül csak sikerült, s utána már gördülékenyen ment a dolog. Szerencsére kiderült, hogy az elképzeléseink hasonlóak és egyikőnk se erőltette rá magát a másikra, soha. A ma is közös megegyezés alapján jött szóba, s szerintem ez fantasztikus, hogy ennyire mindent meg tudunk beszélni. Mellette sosem éreztem azt, hogy bármi is kényszer, vagy teher lenne. Igazán felszabadult tudok lenni vele, s olyankor távol tartok minden rossz gondolatot. Azt hiszem kívánni se kívánhatnék tökéletesebb első barátot Wyattnél.
- Kicsim, hízelegsz! Majd kitalálok valamit, hogy pótoljam a hiányosságom, hogy nem hoztam semmit! – mondom, mert azért kicsit bűntudatom van a dolog miatt, de… ha most belegondolnék, akkor se jutna eszembe igazából semmi sem, amire ő nem gondolt. Talán… ha kicsit jobban tudnék sütni, süthettem volna. Mondjuk nem azt mondom, hogy elveszett vagyok a konyhába, mert apa mellett nem árt, ha be tudok segíteni, de azért tehetség sem vagyok. Közelről sem. Jobban szeretem a gyors és egyszerű dolgokat, azokkal nincs probléma és kevesebb a hibázási lehetőség.
- A végén még kiderül, hogy főnyeremény vagy! – mondom elmosolyodva, amint azt magyarázza, hogy nem égette le az ennivalót. Ez tényleg nagy dolog, hiszen a fiúk nagy része, pláne ebben a korban, még a mirelit pizzát is elrontják. Vagy nem is gondolnak rendesen ennivalóra, talán chipsre. Esetleg azt mondják, hogy a konyha a lányok területe. Le a kalappal az én szerelmem előtt! Oda vagyok, meg vissza. - Van olyan, aki nem szereti a bolognait? – kérdezem meglepetést tettetve, miközben természetesen mindenhova követem, hiszen fogjuk egymás kezét, s mint ha össze lennénk ragadva, eszembe sincsen elengedni. - A bolognai tökéletes! Nagyon szeretem és ha az íze legalább fele olyan jó, mint az illata, akkor már elmondhatom, hogy teljesen le vagyok nyűgözve. Addig csak félig! – mondanom végén kicsit pimaszul rákacsintok, s picit nyelvem is kidugom, hogy fokozzam a huncut hatást. Látszik rajta, mennyire igyekezett, s hogy izgul. Tudom, érzem és ezt nagyon aranyosnak tartom. Én is borzalmasan izgulok, a gyomrom olyan pici, mint az öklöm, vagy talán kisebb, de közben a pillangók még mindig egymást gyilkolják odabent. Érdekes érzés. Azonban mondandója egy részén megakadok picit. - A szüleid tudják, hogy itt vagyok? És belementek? Szabadon hagyták nekünk a lakást? TÉNYLEG? Hogy lehetsz ilyen piszok mázlista? – kérdezem megdöbbenéssel, vegyes hitetlenkedéssel. Rendben van, hogy a fiúkat ilyen téren szabadabban szokták fogni, sőt! Egyes szülők ezt valami rituális férfivé válásnak tartják, vagy tudom is én, de hogy tényleg ennyire rendesek legyenek… Ez szinte elképesztő! Bezzeg apa… Valószínűleg kiskorú súlyos bántalmazása miatt kerülne börtönbe, Wyatt pedig kórházba, ha kiderülne, hogy itt vagyok. Nem azért, mert prűd, vagy mert ne lenne vele pontosan tisztában, hogy felnövök, csak… valószínűleg anya miatt. Talán fél, hogy engem is elveszít, mint őt… csak nyilván más módon. Hajj, pedig mennyivel jobb lenne minden, ha jobban meg tudnám beszélni a dolgaim apával… - Imádom a szüleidet! Komolyan, eddig is bírtam őket, de most még óriásibbra nőttek a szememben! – folytatom tovább, hogy kicsit visszakanyarítsam saját gondolataimat. Anya imádná Wyattet. Szorgalmazná a kapcsolatunkat. Hiányzik anya, deee… bár imádom, most legkevésbé se szeretnék hosszabb ideig rá gondolni. Mikor megpörget, kicsit felnevetek, mint aki hullámvasútra ült. Körbe lépkedek, hogy meg tudjak forogni, majd csak megállok előtte, s csillogó szemeibe nézek. Mellette gyönyörűnek is érzem magam. Nélküle csak egy vörös hajú, túlságosan szeplős, túl pöttöm, átlagos lány vagyok. - Túlzol! – mondom kicsit a földre nézve, végül csak közelebb lépek hozzá, s hozzá bújok. Imádom az illatát, az ölelését, az érintését, mindent. Elveszek karjai között. Olyan nyálas romantikus érzés van rajtam, amit másnál valószínűleg kinevetnék, vagy minimum egy fintorom lenne rá. Bújós vagyok most, nagyon. Szomjazom a közelségét. Karjai közül lesek fel rá. - Mit szólnál hozzá, ha a fantasztikus illatú ennivalóval kezdenénk? Kár lenne megvárni, hogy kihűljön! Ráadásul… Mivel te főztél, így gondos kis feleséget imitálok és kiszolgállak, jó? – vázolom fel neki az elképzelésem, s bár a végén kikérem a véleményt, ellenkezést nem igen szeretnék. Munkamegosztás. - Ülj le az asztalhoz, én pedig a tálalást intézem! Esetleg, ha nagyon szeretnéd, a tányérokat és evőeszközöket kirakhatod, ha még nem tetted meg. – mondom kicsit elmosolyodva, majd egyszer végigfuttatom ujjaim az arcán, aztán – bár kínkeservesen -, de elválok tőle, hogy szépen ki tudjam rakni az ennivalót. Lelkiismeret-furdalás nélkül tálalom külön a tésztát és a szósz is tálban, ugyanis el akarok mosogatni még az előtt, hogy majd a szülei visszaérnének. Bármikor is legyen az. Nem fogok disznóólat hagyni magunk után, ha már egyszer ilyen kedvesek voltak hozzánk. Az asztalra viszem mind a két tálat, majd ha van már sajt lereszelve, azt is, ha nincs, akkor reszelek és utána teszem ki. - Hiányzik még valami? – kérdezem először végignézve az asztalon, majd rá pillantok. Szerintem minden a helyén van, de ki tudja… Soha nem imitáltam még gondoskodó feleséget, lehet kihagytam valamit. Ez a gondolat amúgy vicces, azért is vetült fel bennem, hiszen most a miénk a ház, meg minden… Azt hiszem agyamra ment ez az egész izgulás, szóval… most leállítom magam.















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Márc. 25, 2015 9:17 pm
Tárgy - Re: Lexi & Wyatt



first night with you


Bevallom nem tudom mit aggódok ennyire. Az izgulásra még azt mondom, hogy oké, mert az normális dolog, mikor valaki először osztja meg az ágyát valakivel. De az, amit most én csinálok, az már nem normális, mert ez már nem egy szimpla izgulás. Aggódom, hogy valami nem lesz tökéletes, hogy valamit elrontok, és nem lesz elég tökéletes, hogy valamiben kivetnivalót talál Lexi, és ilyenek. Ez nem én vagyok, vagyis nem szoktam mindig ilyen lenni, nem szoktam ennyire elbaszni mindent, de most háromszor ellenőrzök mindent, mert kapkodom, és mivel kapkodok, ezért ha csak kétszer ellenőrzöm, még a lakást is fel tudnám gyújtani. Hogy azt, hogy tenném? Hát nem keverem meg a tésztát, az leég, vagy ott hagyok a gáztűzhely közelében valamit, ami meggyullad, és minden ilyenek. Az se lenne biztos, hogy a kaja meglenne, mert amilyen szétszórt vagyok felraknám a szószt, na de a tészta elmarad. Nem hiszem, hogy Lexinek tetszene, ha kenyérrel kellene ennie a szószt, nem pedig tésztával. Engem biztos, hogy zavarna, ezért is igyekszem még jobban, aminek a következménye még nagyobb katyvasz a fejemben. Oh istenem, ez nem én vagyok. Soha Senki miatt sem aggódtam ennyire, soha senkivel sem aludtam együtt, ami ok lehet erre, tudom, csak... waaah. Mindegy, összeszedem magam, össze kell szednem magam, hiszen ha az este folyamán is ilyen szétesett leszek, nem tudom mit fog velem kezdeni az a lány, akibe ennyire bele vagyok bolondulva, aki ilyen sokat jelent nekem, akiért mindent megtennék. Egyáltalán lehet ilyen? És lehetek akkora barom, hogy elrontom ezt az aggódásommal?
Hát ezzel nem sokra mentem, vagyis ezzel a csodálatos belső monológgal arról, hogy nem aggódok, mert a tésztavíz kiforrt, nem nagyon de mégis megtette, így azonnal lejjebb veszem. Komolyan, egy nyomorék vagyok az már biztos. Még azt is nehezen tudtam elérni, hogy a szüleim lelépjenek, mert eleinte azzal próbálkoztam, hogy apámat beszéltem rá arra, hogy menjen el anyuval egy romantikus hétvégére, kapcsolódjanak ki egy kicsit, úgyis rég volt már, hogy csak kettesben voltak, és semmi stressz nem vette őket körül. Hát ez nem jött be, mert apa azt mondta, hogy sok a dolga, nem hagyhatja ezt most itt, még itthon is kell dolgoznia. Akkor kezdtem anyunál puhatolózni, hátha ő engedékenyebb lesz, hamarabb be adja a derekát, de ezzel csak rosszabbul jártam. Mi lett a vége? Családi kupaktanács. Anyunak leesett, hogy el akarom őket távolítani, és tudni akarta, hogy mi a franc van, és akkor valamit hazudtam, de ez már apának is gyanús volt akkor, plusz voltak ugye a húgaim is... Nehéz volt megoldani, de akkor elköptem, hogy a barátnőmről van szó, és anya az engedékenyebb fajta, apa meg csak örült annak, hogy valakit felszedtem, így belementek. A húgaimat megkérték, hogy aludjanak valahol, hogy akkor már ők is kihasználják a kettesben lét adta lehetőségeit. Ügyesen megoldottam, de csak egy napra sikerült, szóval most nem cseszhetem el. ügyesnek kell lennem, hogy ne rontsak el semmit, mert anyuék nem fognak megint elmenni. Azt mondták csak azért, mert ez lesz az első, és nem akarják, hogy Adél, vagy Sora bejárkáljon, vagy épp ők nem jöjjenek be ellenőrizgetni. Azt hiszem szeretem őket ezért, de azért nekik sem tökéletes a természetük. Főleg nem apának... de ha valami komoly van, és anya ott van mellette, akkor őt is jobban lehet kezelni.
Épp egy nyamvadt nadrágot rángatok magamra, és nehezen, de felhúzom a cipzárt, sikeresen úgy, hogy nem akadok bele semmilyen tagommal, a gombot is begombolom, aztán már fel is rántom a kis ajtócskámat, hogy a karjaimba kapva megölelhessem. A hév annyira elkap, hogy én az ő ajkait kapom el, de csakis puhán, finoman, hogy ne vegye tolakodásnak, és ha szeretne el is hajolhasson, bár nem hiszem, hogy ezt tenné, de azért adjuk meg a lehetőséget, minden eshetőségre. Imádom ujjait a hajamban, annyira jó, hogy végre ilyen közel van hozzám, így most sokkal nyugodtabb vagyok, és sokkal jobban érzem magamat. - Ezért is jó, hogy most már itt vagy. - mosolygok rá, a leginkább ártatlan, de szívmelengető mosolyommal. Annyira jó, hogy itt van, nagyon hiányzott már, és igaz, hogy közel van, mégis messzebb, mint ahogyan azt most akarom. - Ezek ám az igazi lányos dolgok édes. Deeeee, van annyi hajam, hogy az enyémet is befond, ha szeretnéd, plusz az én drága húgaim biztos hagytak itthon valami magazint, ha szeretnéd magadra hagylak velük. - vigyorgok rá, valahogy jól esik most ez nekem, hiányzott, hogy mosolyogja, mert ha nincs velem nem mindig sikerül ez úgy, ahogy szeretném. Valahogy beljebb megyünk, de nehezen akaródzik egy kicsit is elengedni, de azért lazítok a kezeimen, csak annyira, hogy be tudjam csukni az ajtót, meg míg ő elhajítja a táskáját. Tudom, hogy az apja nem olyan, mint az én szüleim, és ezért kellett hazudnia, de ez csak kegyes hazugság, míg én elmondhatom az igazat is, semmi sem lesz. Megkapom ajkait, újra, amiket finoman csókolom, nagyon élvezem, komolyan édesek ajkai, és még nem vagyok pofátlan, a nyelvemet a helyén tarom, hogy ne legyek annyira rossz, akkor sem ha jól esne. - Nekem, te vagy a legnagyobb öröm, nem zavar, hogy nem hoztál semmit, csakis magadat kellett hoznod. - engem nem zavar, hogy semmit sem hozott, nem is kellett, csak magát kellett hozni, nekem csakis rá volt szükségem, semmi másra, minden más mehet a francba, még a vacsi is, csak akkor nem, ha ehető lett. - De csa, mert sikeresen nem égettem le. - mosolygok rá, ahogy felkapja a táskáját, és kézen fog. Így megyek be vele a konyhába, ahol még a fazékban van a kaja, de már kész van, csak ki kell szedni. - Bolognait csináltan, remélem szereted. Anyu azt mondta ez a legegyszerűbb. -harapok ajkamba, mert ez az egyik ok. A másik, hogy kicsinek a kedvenc mesém a Susi és tekergő volt, és abban annyira romantikusnak tűnt, hogy azt ették. Na, mindegy. Picit ellépve tőle, de kezét fogva megpörgetem, hogy minden oldalról megcsodálhassam, majd rámosolygok. - Gyönyörű vagy. - nézem ámuldozva őt, és nem tudom mit fogunk ma csinálni, de az biztos, hogy nagyon jó lesz, nem tudjuk elrontani.




words: ××× ♦ notes: bocsi, hogy eddig tartott
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am inactive

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Emma Stone

Hozzászólások száma : 8

▽ Munkám : Zenész, újabban modellkedik is

▽ Szexualitás : Biszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 23, 2015 10:54 pm
Tárgy - Re: Lexi & Wyatt



you are my first one



Napok óta nem tudok aludni, annyira izgatott, de egyben ideges is vagyok. Már voltak próbálkozásaink arra, hogy együtt aludjunk, de eddig nem igazán sikerült a dolog… Felsőbb hatalmak mindig közbeszóltak, pedig már nagyon szeretném! Nem, nem azért mert hogy milyen gáz, hogy még nem volt, az ilyesmi kicsit sem érdekel, egyszerűen csak… Szeretem Wyattet. Ő szerelmem és a legjobb barátom is egyben. Ráadásul nála ugyan ez pepitában. Kívánhatna az ember ennél többet? Pár napja kitaláltuk, hogy most végre ha törik, ha szakad, akkor is összehozzuk. Nála, természetesen, hiszen apát ha akarnám se tudnám elég időre eltávolítani, ha pedig itthon van… kizárt. Még arra is hajlamos néha, hogy béna ürügyekkel bekopogjon a szobámba, ha Wyatt nálam van. Nem mintha nem kedvelné, vagy ilyesmi, csak egyetlen lánya vagyok, ráadásul anyu halála óta szerintem az egyetlen nőnemű lény az életében. Legalább is hosszútávon tuti. Amit azért sajnálok, de… most nem tudok erre gondolni. A gyomromba egy egész pillangó birodalom költözött, de mivel kevés a hely odabent, tömegbunyóznak megállás nélkül, hogy kiszórják a gyengéket. Bár, nem érzem hogy fogynának… Az elmúlt éjjel, miután apa elaludt, a vitrinhez lopakodtam és bevallom beleittam valami erősnek tűnő alkoholba. Csak egy picit, de tényleg! Éppen csak annyit, hogy el tudjak aludni. Nem mondom, hogy még sosem ittam alkoholt, mert akkor hazudnék, de legfeljebb csak higított dolgokkal koccintok, ha úgy ülünk össze társasággal, vagy ilyesmi. Ezt most meg is éreztem és tudtam is aludni. Azért hogy nézne ki, ha az első közös esténken leragadnak a szemeim? Nagyon gáz lenne. Tehát aludtam, szerencsére, reggel óta pedig úgy pattogok, mint akit felhúztak. A vigyor levakarhatatlan az arcomról, legalább húsz féle ruhát kikészítettem, hogy melyiket vegyem fel és… elővettem a különleges alkalmakra tartogatott fehérnemű készletem, mert nekem olyan is van! Vioval – nagyon jó barátnőm – már jó ideje elkezdtünk gyűjtögetni. Kevesebbet ettünk, meg ilyenek és amint összegyűjt elegendő pénzünk, elmentünk és vettünk egy szexi fehérnemű szettet, arra gondolva, hogy a szüleink úgy se vennének nekünk olyat, viszont kelleni fog. Hát, már nekem öt gyűlt össze, gondosan elpakolva, most pedig gondolkodhatok azon, hogy melyiket vegyem fel. Hiszen, ha már egyszer vele alszom, csak nem veszek fel nagymama bugyit, meg hasonlók! Az összes szabadidőm azzal töltöttem a nap folyamán, hogy szépítsem magam. A felesleges dolgoktól megszabadítottam magam, hajat mostam, pakolást is tettem rá, testápolóval kentem a bőröm, körömlakk mind a 20 körmömre és hasonlók. Igyekeztem, hogy minden tökéletes legyen. Enyhe smink, csak egy kicsi, az ajkaimra pedig legfeljebb csókálló rúzs kerülhetett. Nagyon sok ruhát felpróbáltam, de végül úgy döntöttem, hogy nem viszem túlzásba a dolgot, s bár fekete farmerem pontosan annyira feszül, amennyire kell neki, de pólóm nem kivágott, sőt, inkább bőbb, viszont csónak nyaka van, így az egyik vállam kilátszik belőle. Ékszereket most nem vettem fel, feleslegesnek tartottam a dolgot, amúgy se akartam, hogy apa szagot fogjon. Azt mondtam neki, hogy Vionál alszom, s erről szóltam kedves barátnőmnek is, nehogy véletlenül kedve támadjon telefonon keresni engem. Azt mondta, az anyukája egész este dolgozik, ő úgy is otthon lesz, az apukája meg nem foglalkozik ilyesmivel, szóval a lebukás esélye egyenlő a nullával.
Én mondtam Wyattnek, hogy ne jöjjön elém, majd náluk találkozunk. Neki elintézni a dolgot nem volt nehéz, nálam kell csak trükközni. Az utolsó lépések megtétele közben azon vagyok, hogy lenyugtassam magam. Nem akarok úgy megérkezni, hogy körülbelül megszólalni se tudok az idegtől. Egyszerű topánkámban lassú, de határozott léptekkel teszem meg az utolsó két lépést, majd megnyomom a csengőt. Egy utolsó szusszanás, gyors ellenőrzés, hogy minden rendben van e, majd várakozás. Nem is kell sokat, már nyílik is az ajtó, én pedig még fel sem ocsúdok, máris elválik a talpam a talajtól, s eggyé válnak ajkaink. Nem habozok viszonozni édes köszöntését, miközben átkarolom karjaimmal, s egyik kezemmel a hajába túrok. Annyira jó… az illata, az érintése, az ölelése, minden! Egyszerűen képtelen vagyok betelni vele. - Te is hiányoztál nekem! – mondom elmosolyodva, miközben fellesek rá, s habár még nagyon közel vagyunk egymáshoz, de elveszek tekintetében. A szívem hevesen ver, majd kiugrik a helyéről. Hát itt vagyunk. Ketten! Minden annyira szuper! - Természetesen Vionál alszom, hát nem látod, most is éppen ott vagyunk és tini magazinos teszteket töltünk ki, befonjuk egymás haját, meg ilyesmi! – mondom kicsit felkacagva miközben végigsimítok az arcán. Igen, tudom gonosz vagyok és hazudós, de hát ha az embernek egyszer praktikákhoz kell fordulnia, akkor a legjobb barátnő tökéletes kifogás és tudom Violetta hamarabb tépné le a saját körmeit, mint hogy beáruljon. Ez fordítva is igaz természetesen! Miközben beljebb araszolunk – valahogy, hiszen áthatóan egyikünk se akar eltávolodni a másiktól -, s az ajtó is becsukódik mögöttem, – a kistáskám valahova oldalra lepottyantom, nem is érdekel hová esik, a kezemre most szükségem van, hogy ölelhessem – elmondja, hogy mi minden előkészületről gondoskodott. Elmosolyodom, majd képtelen vagyok megállni, hogy ne csókoljam meg. Annyira aranyos, hogy mindjárt elolvadok, vagy elkezdek lebegni. Még nem döntöttem el, de nagyon oda vagyok. Hosszan, lágyan csókolom, s el sem eresztem kifulladásig, majd azután szólalok meg, hogy végre kapok levegőt is. - Ennyi mindenre gondolni! Annyira szuper vagy életem! Én csak magamat hoztam, nem is tudom… nekem is gondolnom kellett volna valami extrára… – mondom kicsit elgondolkodva. Annyira arra koncentráltam, hogy semmi kivetnivalót ne találhasson rajtam, hogy eszembe se jutott, hogy hozni kellene valamit. Ez most gáz? - Jók az illatok! – jegyzem meg kicsit elmosolyodva, majd végül nagy nehezen ráveszem magam, hogy picit eltávolodjak, hiszen nem lehetünk összenőve, még akkor sem, ha legszívesebben el sem ereszteném. Inkább csak megfogom a kezét, felkapom a táskám a földről, s elindulunk befelé. - Mit főztél? – kérdezem tőle érdeklődve. Igazából eddig bele se akartam gondolni mi mindent fogunk csinálni ezen az estén, még akkor se, ha sokszor erre kalandoztak a gondolataim, de tudom, hogy minden tökéletes lesz. Egyszerűen annak kell lennie!















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 23, 2015 3:55 pm
Tárgy - Lexi & Wyatt



first night with you


Teljesen be vagyok pörögve, még eddig nem voltam senkivel ennyit együtt, de most itt van Lexi és szeretem. Jó ideje együtt vagyunk, de eddig nem jutottunk el odáig, hogy együtt aludjunk, mert vagy az ő apja, vagy az én szüleim szóltak közbe. Tudom, hogyha az apján áll a dolog, ha tudja, hogy ide jön, nem fogja elengedni, de nem hiszem, mert Lexi azt mondta megoldja. Komolyan rohadt sokat készültem erre az estére, hogy minden klappoljon, és tökéletes legyen, mert nem akarom elrontani, nem akarom, hogy valami ne tetszen neki, és rosszul érezze magát. Ez az, amit egyáltalán nem szeretnék, csak örömöt szerezni neki, meg magamnak is. Ő a legelső kapcsolatom, senkivel sem volt még soha semmilyen kapcsolatom, még annyira sem, hogy az oviban kaptam volna szájrapuszit. Semmi ilyen, nekem ez mind kimaradt az életemből, és igazából félek. De mindegy, majd csak túlteszem magam, a bennem tomboló érzéseken, és csak a szeretetem marad meg irányába. Jó igaz, az a nap minden percében meg van, emiatt nem félek, csak nem akarom, hogy bármilyen egyéb dolog bezavarjon, mert mint mondtam, ezt teljesen tökéletesre szeretném csinálni. Nem vagyok ebben jó, nagyon jól tudom, de attól még szeretnék ezzel megpróbálkozni.
Azt nem tudom pontosan, hogy lesz a ma este, de az biztos, hogy egész éjjel ölelgetni fogom, hiszen ha már itt az alkalom ki szeretném élvezni, hogy közel tudhatom magamhoz. Mindent összeszedtem, egy ingben vagyok, hogy kicsit jobban fessek, de, hogy magamhoz illő legyek felhajtom egy kicsit. Az órám reggel óta rajtam van, mert minden marhaságot meg kellett vennem, mert főztem is, meg ilyenek. Tényleg mindent jól akarok összehozni, hogy minden klappoljon, hogy ne szörnyedjen el tőlem. Azt nem hiszem, hogy el tudnám viselni, szóval inkább még fagyit is vettem, hogyha nagyon elcsesztem volna a kaját. A legnagyobb gond, csak az, hogy a nadrágot annyira az utolsó pillanatban kapom magamra, hogy már a csengőt hallom, és más nem is lehet, csakis Lexi. Kinyitva az ajtót azonnal karjaimba kapom, és megemelve csókolom meg puhán, hogy miután kiélveztem a viszontlátás örömét, visszaeresztem a talajra. - Végre itt vagy, hiányoztál. - motyogom ajkaiba, nehezemre esik elengedni, de most még meg kell tennem, tudom. - Hogy tudtad megoldani édes? - nagyon érdekel, hogy mit mondott, nehogy elköpjem magam véletlenül, mert az nem lenne jó azt hiszem. - Csináltam vacsit, meg szereztem fagyit is. - lehet nagyon sokat hablatyolok össze-vissza, de izgulok egy kicsit, szinte érzem, ahogy izzad a tenyerem. A fene.




words: ××× ♦ notes: ...
















Vissza az elejére Go down











Ajánlott tartalom
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Lexi & Wyatt


















Vissza az elejére Go down

Lexi & Wyatt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Brian ×× Wyatt - awkward situation
» Wyatt & Adélaide

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: Múlt-