Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Alex & Rosie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ° lily collins

Hozzászólások száma : 8

▽ Szexualitás : ° heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Május 07, 2015 5:57 pm
Tárgy - Re: Alex & Rosie




Szipogok, mint egy kisóvodás, dörzsölöm az orrom kézfejemmel és idegesen pillantok az Alex kezében lapuló gyűrött borítékra. Olyan régóta várok erre a papírdarabra. Ha most azt írják benne, hogy nem vettek fel, elmegyek én arra a főiskolára és csúnya dolgot teszek. Persze nem fogok, de jól hangzik…
Engedem, hogy magához húzzon, ismerős illata az orromba kúszik. Hozzábújok, szorosan ölelem.
-Úgy érzem magam, mint az ázott rongy! – Felnevetek, ahogy ettől a jelentéktelen mondattól eszembe jutnak a régi szép idők. Amikor még csak ketten voltunk és a saját buborékunk.
-Nem sírok, már nem sírok! – Nézek fel rá, de abban a pillanatban, ahogy a szemébe nézek, újabb adag könnyzuhatag lepi el arcomat. Hevesen tiltakozom az érzelemhullám ellen, ami teljesen magával sodor. Letörlöm könnyeimet és várom, hogy felnyissa a borítékot. Most vagy soha…
Összeszorítom szemeimet, vállaimat felhúzva, törökülésben ülök a fűben és hallom, ahogy a papír megadja magát erős keze alatt. Hallom a nevem… igen Primrose Dowton. A nagyanyám után kaptam a nevem. Aztán a többi összemosódik… megkönnyebbül a lelkem, ahogy eljut az agyamig. Felvételt nyertem arra a főiskolára, amire egész életemben áhítoztam. Együtt megyünk Amerikába, pont úgy, ahogy azt elterveztük.
Felpattanok, kicsit megszédülök, de Alex elkap, a karjaiba zár és már pörög velünk a világ. Sikongatok, nevetek, lóbálom a lábam és úgy ölelem, mint talán még soha. Határtalan boldogság költözik szívembe, gyomromban pillangók repdesnek.
-Ezt meg kell ünnepelnünk! - Mondom hangosan, talpaimat a földnek nyomom. Ellököm magam Alextől és vigyorogva, hajamat csavargatva nézek rá. - Apámnak van otthon egy üveg whisky-je. Vagy megkérhetjük a szomszéd srácot, hogy vigyen be minket arra a bulira, amit a suliban is kiplakátoltak. - Kacsintok rá még mindig vigyorogva. De elmennék most egyet szórakozni. Elvégre főiskolás leszek. Leérettségizem és elhagyom Európát.
Kézen fogom és kivonszolom a parkból. Sok dolgunk van még mára. Itt a hétvége, mi pedig egy hatalmasat fogunk bulizni!















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Sam Claflin

Hozzászólások száma : 7

▽ Munkám : tanulni

▽ Szexualitás : Heteró




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Ápr. 11, 2015 11:20 am
Tárgy - Re: Alex & Rosie



Dear Rosie, ....



Nagy levegő, ki és be. Fejem olyan lehetett, mint egy rák csapat a tengerparton. Part, talán ha a vízre gondolok. Talán, ha feli idézem Dover édes moraját, ahova Rosieval jártunk lenyugszom.
Igaza van. Hogy beszélek én vele? Hogy lehetek egy ekkora genyláda, amikor ő mindig ott van már kis srác korom óta.  Minden emlék, minden jó dolog az övé.
- Sajnálom Ro. – mondom, ki majd lesütöm a szememet. Mit kéne tennem? Talán Bet nem nekem való. Talán tényleg azért vagyok vele, mert szét teszi a lábát? Soha nem volt még egy ilyen lelki társam, mint ő. Aztán tekintettem vissza csúszott a lány arcára. Láttam a legjobb barátomon, hogy úgy néz rám, mint még soha. Szemeiben kétségbe esés jelei voltak vissza tükröződve, míg a szája elküldött a jó életbe. Annyira szeretem őt. Szeretem, hogy elnézi az össze idióta hibámat. Szeretem, hogy vele szebbek a napjaim, hiszen mindig megnevetett. Szeretem ezt a lány, mert olyan, aki mellett nem kell megjátszanom, hogy milyen vagyok, olyan lehetek, amilyen akarok lenni, mert ő azt szereti, aki vagyok.
- Nem vagy az. És nem is leszel. – Fogom meg a kezét és magamhoz húzom, majd feje tetejére adok egy puszit. Szorosan ölelem, és látom milyen kicsi.
- Anyud téged is betett a mosógépbe? – Próbálok a régi Alex lenni, próbálok vicces helyzetet teremteni, de nem tudom, működik e.
Aztán megpillantom az a levelet. És mikor Ros arcára meredek a szeme könnybe lábad.
- Rosie, ne .. ne.. ne mááár! – Csitítom, majd magamhoz húzom ismét.
- Figyu ez egy levél egy papír, itt vagyok veled. nyissuk ki. – Kezem szinte tépni akarja azt a levelet, de nem tudom, félek én is, hogy baj lesz, hogy nem jöhet velem. Nem lesz az, amit elterveztünk, hogy Amerikába költözünk, és együtt leszünk.

Miss Primrose Downton.

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert iskolánkba.


Szemem kikerekedett, majd rá pillantottam a teljesen ideges lányra. Gondoltam tréfálkozom.

- Nos, Primrose Dowton!Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.- Nevetek fel, majd mutatom meg a levelet. És hirtelen felkapom a lányt és körbe körbe forgok vele.
- Megyünk, véghezz visszük az álmainkat Rosie!- Kiabálom, az se érdekel, ha hülyének néznek közben.














Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ° lily collins

Hozzászólások száma : 8

▽ Szexualitás : ° heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Pént. Ápr. 03, 2015 4:14 pm
Tárgy - Re: Alex & Rosie




Mióta káromkodik?! Egyáltalán, mióta beszél velem ilyen hangnemben?!
-Mióta káromkodsz?! – Csúszik ki számon előző gondolatom. Az istenért, mit művelt vele ez a nőszemély? Belegondolni se merek, mi lesz ezután. Van egyáltalán jövőre a barátságunknak? Itt van, de a gondolatai valahol teljesen másfele kalandoznak. Ismerem, látom, ahogy a homlokát ráncolja, vagy ahogy a távolba réved, miközben hozzá beszélek. Kínosan érzem magam és legszívesebben eltűnnék innen.
Aztán jön a magyarázkodás, a mellébeszélés. Úgy szeretlek, mint a húgomat… tényleg csak ennyire rendeltetett a kapcsolatunk? Olyan vagyunk egymásnak, mint a testvérek? Nem akarom elhinni, de talán mégis be kell látnom, Alex mással is épp úgy boldog, mint velem. Régen, olyanok voltunk, mit a borsó meg a héja. Nem engedtünk senkit a világunk közelébe se. Most viszont, amikor már mindketten tudunk esszészerűen gondolkodni, kétségek közé sodródunk. Engedjem elmenni vagy harcoljak érte? Hogy is tudnék harcolni egy olyan lánnyal, mint Bethany… eleve hátránnyal indulok vele szembe.
-Lehetsz másokkal Alex, csak az ne menjen a barátságunk rovására. Alig látlak, mióta barátnőd van. Szinte képtelenség utolérni és amikor mégis, lerázol valami ócska ürüggyel. – Felszakadnak a sebek, amiket oly ügyesen próbáltam eltitkolni. Nyalogattam őket, vigyáztam rájuk, most viszont eltörnek. - Nem akarok az a lány lenni, aki koslat utánad, akit az egyik percben szeretsz, a másikban meg eldobsz. Évekig jó voltam neked, most meg hirtelen csak úgy ellöksz, mert megdughattad az iskola lotyóját? – Mérges vagyok, a vérem a fülemben dobol, alsó ajkamba harapok, nehogy még valami ennél is cifrább elhagyja a számat. Tudnám csavarni még, de nem azért hívtam ide, hogy megbántsam.
Inkább előveszem zsebemből a gyűrött borítékot és odaadom neki. Még nem nyitottam ki, fogalmam sincs, felvettek e a főiskolára. Tanulhatok e majd szállodairányítást és minden egyéb apróságot, ami ahhoz kell, hogy saját szállodám lehessen. Ideges vagyok, a papíron ott éktelenkednek izzadt tenyerem foltjai.
-Ezért hívtalak ide. Nem akartam egyedül kibontani. – Megvonom vállaimat, szemeimet előre szegezem és nem tudom miért, talán a stressz miatt, de könnyek szöknek szemembe.















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Sam Claflin

Hozzászólások száma : 7

▽ Munkám : tanulni

▽ Szexualitás : Heteró




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 30, 2015 11:06 pm
Tárgy - Re: Alex & Rosie



Dear Rosie, ....



Szél enyhét Rosie fürtjeit ringatja, miközben én követem ajkai mozgását, ahogyan kibuknak a szavak. Emlékszem legutoljára akkor láttam ezt az arc kifejezést, amikor lebukott a matek vizsgán, hogy puskázott.  Akkor, ahogyan most is idegességben néha megremegnek a szemgolyói és ujjai önkéntelen mozdulatokat csinál. Ennyire jól ismerném?
Szám is tátva marad. Ezt nem hiszem el, hogy mondhat ilyet.
- Neked mi a fasz bajod van?! - Vonom fel szemöldököm és kiáltottam vissza. Igen a csúnya szó ritka, de nálam annyira nem. Ehhez az alkalomhoz roppantul illik.
- Ennyire cseszel arra, hogy boldog vagyok? Féltékeny vagy vagy mi az isten?! Nem lehetek másokkal, csak veled? Rosie ne legyél már idióta. Annyira szeretlek...akár egy húgot - Fogom meg a vállát és másik kezemmel arcát arra késztettem, hogy feljebb emelje, hogy szemeibe tudjak nézni. Mostanában kezd furcsán viselkedni, nem értem. Mikor ő volt fiúkkal engem soha nem zavart. Szüzessége elvesztését is úgy mesélte, mint ha filmet néznék.
Mintha részletesen látnám azon a nem emlékszem a nevére, vonaglani. Vagy, amikor arról a sácról beszélt, aki még kinyitni és feltenni se tudta az óvszert és 2 percig ha tartott.
Engem zavart? NA JÓ IGEN! De akkor sem bukott ki belőlem, hogy kuss vagy ilyenek.
- Itt vagyok, vagy nem? Nem ez számít? - Kérdezem, majd most csak egyik szemöldököm mered a magasba kérdően.


Comment: Remélem nem haragszol, hogy ennyi sikerült most :S















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ° lily collins

Hozzászólások száma : 8

▽ Szexualitás : ° heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 28, 2015 4:54 pm
Tárgy - Re: Alex & Rosie




Érzem, ahogy a vérnyomásom pillanatok alatt az egekbe szökik,ahogy meghallom Bethany nevét. Az az átkozott némber teljesen az ujja köré csavarta. Gusztustalan és galád módot talált arra, hogy egy 18 éves srácot megbabonázzon. Odaadta neki azt, amivel a lehető legjobban magához tudja kötni. A vagináját… hánynom kell, ha csak rágondolok, hányféle körítéssel mesélt a női mosdóban.
-Tudod, a legkevésbé sem érdekel, mi van Bethany-val. Felőlem, akár fel is fordulhat… – Bukik ki belőlem zökkenőmentesen és most az egyszer nem érdekel, ezzel megbántom e Alex-et. Iszonyatosan dühös voltam a lányra és ezt a legjobb barátomon vezettem le. - Az sem érdekel, hogy mit csináltok. Megtennéd, hogy nem részletezed?! Szerinted miért hánytam le a múltkor a cipőjét? – Kérdezem felháborodva, hangom egy oktávval feljebb is csúszik a szokásosnál. Mellesleg, megérdemelte. Rossz helyen állt, odébb is vihette volna az elefánt lábait.
-Nem azért hívtalak ide, hogy róla beszélgessünk. – Jegyzem meg és kicsit sértve érzem magam, hogy nem én vagyok a középpontban. Azért mentségére legyen szólva, amint az a sárkány elengedte, már jött is hozzám. Ennek azonban nem így kellene lennie. Van egy enyhe lelkifúrkám, amiért így kisajátítom és nehezen viselem, hogy barátnője van, de naa… a legjobb barátom. Egész kiskorunk óta ismerjük egymást. Gyakorlatilag együtt nőttünk fel, mindent tud rólam, még azokat a dolgokat is, amiket egy lány általában egy másik lánynak mesél el. Erre most itt van Bethany és a megszokott, buborékba zárt világunknak lőttek. Néhány pillanat kellett hozzá, hogy kipukkassza a mi buborékunkat.
-Nincs baj. – Hadarom el a szavakat. Zsebre dugom a kezem és ujjaim utat találnak kabátzsebemben lapuló borítékhoz. A felvételi papíromat rejti az élére hajtogatott papírdarab. Morzsolgatni kezdem a papírt, miközben Alex-et fürkészem szemeimmel. Annyira megváltozott. A haja is más, mint szokott lenni. Talán ez is Bethany műve.
-Eltekintve attól, hogy most vasárnap van és a héten ma látlak másodszor. – Csak kibukik belőlem a sérelmem. Nem tarthatom magamban, attól csak megőrülnék. Már így is azon gondolkodom, hogyan fogom leütni és elásni Beth-et a hátsó kertben anélkül, hogy az bárkinek is feltűnne. Mert istenre esküszöm, ha elveszi a legjobb barátom, tényleg kinyírom.

















A hozzászólást Rosie Dowton összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 03, 2015 3:51 pm-kor.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Sam Claflin

Hozzászólások száma : 7

▽ Munkám : tanulni

▽ Szexualitás : Heteró




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Márc. 25, 2015 8:02 pm
Tárgy - Re: Alex & Rosie



Dear Rosie, ....


Mai napom remekül indult, ugyan is Bethany és én egész este izzadtunk. Khmm.. istenem, egy olyan nőt kaptam, ami isten az ágyban. Szüzességemről nem tudott, de melyik fiú henceg ezzel a barátnőjének, főleg, ha az egy szupermodell szépségével vetekedik.

Reggel egyől egy kis facebook üzenettel kezdtem. Na, Rosie nem valami vidám. Nem tudom mi a fene baja van mostanában. Biztos meg van neki a mikulás vagy mi a francnak hívják a lányok. Istenem, de nem lennék nő. Örökös hiszti.

Én tényleg pontosan akartam érkezni, de ellent tudnának férfi társaim állni egy felhevült szőke ciklonnak? Vad csókok, hangos nyögések. Kamasz vagyok, asszem megérdemlem ezt egy nap vagy 6x is.
Órámra pillantottam és Bethre, aki mellettem szuszogott.
Hupsz, elkéstem. Rosie palacsintát csinál belőle azt hiszem...

Elkezdtem öltözni, és ahogyan kapkodtam, vagy 5x le ejtettem a telefonom, ami nagyszerűen be pókhálósodott.
Felültem a metróra és már majdnem ott voltam. Meszesiről látom, hogy Rosie ott nézi az óráját.
- Én izzá...áh - Tettem a kezemet a térdeimre enyhén előre dőlve. Istenem, de elfáradtam.
- Ne haragudj, de Beth áwh egy vadállat. - Mosolygok teli vigyorral. Leültem mellé, hiszen láttam, hogy kényelmetlen fel néznie a nagy emberre.

- Mi a baj? - kérdeztem rögtön a tárgyra térve. Minek várjunk?














Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ° lily collins

Hozzászólások száma : 8

▽ Szexualitás : ° heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 24, 2015 2:40 pm
Tárgy - Alex & Rosie




Csalódott vagyok és elfuserált. Hiányzik Alex barátsága. Már arra sem emlékszem, mikor láttam utoljára, mikor töltöttünk el egy olyan napot kettesben, amikor senki sem törte ránk az ajtót vagy szólt közbe a beszélgetésünkbe. Alex valami oknál fogva népszerű lett az iskolában. Vagyis, sejtem miféle oknál fogva, de nem akarok tudomást szerezni róla. Elég legyen annyi, hogy az egész sztorit tudom ő és pina Bethany között, töviről hegyire. Gusztustalan zaftossággal ecsetelte a lánymosdóban matek és kémia között. Minden apró részletre kitért és amikor a mosdóból kifele menet lehánytam a cipőjét, még ő volt felháborodva. Másnap persze Alex is szóvá tette, milyen faragatlanul viselkedtem, mire én meg arra kérdeztem rá, mióta használ ilyen szavakat. Gyűlölöm, hogy azzal a lánnyal van, gyűlölöm, hogy gazdagok és ez megőrjíti Alexe-et. Utálom, hogy a szőke loboncát ide-oda dobálva, nagyokat pislogva megbabonázza őt. Valahányszor dobáltam a hajam, meghúztam a nyakam. Képtelenség ezt csinálni.
Most pedig, itt ülök London egyik leglátogatottabb parkjában, eldugva a kíváncsi tekintetek elől, egy somfa árnyékában. Várom a legjobb barátomat, aki tíz perce késik. Nem jellemző rá, inkább én szoktam késve érkezni. Az órámra sandítok… tizenöt perc. Nagy magányomban volt időm gondolkodni. Töprengeni azon, vajon milyen is a mi kapcsolatunk. Barátok vagyunk, amióta az eszemet tudom. Mindenben egymás mellett álltunk, még akkor is, amikor megdöglött a felhizlalt tengerimalaca. Most viszont, amikor az életünk lassan fordulópontra érkezik, már nincs mellettem, hogy segítsen.
Felvételiztem Boston-ba, hogy szállodaigazgatást tanuljak és végre megnyithassam a saját szállodámat. Néhány napja megkaptam a választ, de még nem mertem kinyitni a borítékot. Itt lapul a zsebemben. Azt akarom, hogy együtt tegyük meg, pont mint régen, amikor az apró cseprő dolgainkat is megbeszéltük.
Felnézek az égre. Borult… akárcsak a hangulatom. Virágszirmokat tépkedek, elengedem, hadd szálljanak a szélben. Talán nekem is ezt kellene tennem Alex-el?! Elengedni, had csinálja a maga dolgát?! Iszonyúan nehéz és buta döntés lenne. A mi barátságunk örök életre szól. Legalábbis eddig így gondoltam.
Kihúzom hajgumimat, csokoládébarna hajam megkönnyebbülten omol a vállamra. A szél belekap, ide oda cibálja, eltakarja szememet. Mire újra szabaddá válik előttem a látóhatár, észreveszem Alex-et. Felém lépked, kimért óvatossággal. Azt hiszem, az arcomról minden érzelmem leolvasható.
-Csakhogy megjöttél. Már épp menni készültem. – Vetem oda hanyag eleganciával, de pillanatok alatt meg is bánom. Én nem ilyen vagyok… - Miért nem jöttél eddig? Fél órája várlak. Amikor azt mondtam, fontos dologról akarok beszélni, akkor komolyan is gondoltam. – Felnézek rá, nyakam majdnem kitörik, ahogy szememmel sz övét keresem. Sok dolog van, amit meg kell beszélnünk. De először is, tisztáznunk kell, mi zajlik most kettőnk között… talán, ezt lesz a legnehezebb behatárolni.

















A hozzászólást Rosie Dowton összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 03, 2015 3:51 pm-kor.
Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Alex & Rosie


















Vissza az elejére Go down

Alex & Rosie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: London-