Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Enzo & Heléna (erdei ház)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : • Ian Handsome Somerhalder

Hozzászólások száma : 10

▽ Munkám : • megörökítem a pillanatot - fényképész.

▽ Szexualitás : • hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 22, 2015 8:37 am
Tárgy - Re: Enzo & Heléna (erdei ház)



i don't know where are you ,
but baby you got me and  i got   you

You are my Home--
 

A lágy léptek zajára felpillantok az elém húzódó homályba. Látom Heléna karcsú alakját lépkedni felém, a tükörmása az ablakban édesen suhan mögém. Már nyitom ajkaim, hogy  kérdezzem, hogy szóra bírjam, amikor az a kis mennyiségű levegő, amire szükségem lenne a szavaimhoz, eltömíti a torkom. Nagyot nyelek, képtelenül arra, hogy levegyem a szemem az üvegről.. Akaratlanul helyezem a súlyt jobbomról-balomra, aztán vissza, míg el nem érnek a törékeny ujjai oldalam végig szántva, majd hagyom végre kiszabadulni a levegőt a tüdőmből. Az a két szó, minden bajt megold. Engedek magamnak egy néma nyögést miközben reflexszerűen emelem ujjaim az övéi közé siklani, így vonva magamhoz még közelebb. Állam szegve rendezem arcizmaim, majd vontatottan fordulok szembe vele, finoman hámozva le magamról a biztonságot nyújtó karokat.

Bocsánatkérően pillantok szívem királynőjére, miközben derekára siklik jobbom mohón. Kívánom a közelségét, nem akarom elereszteni. A legfontosabb, a legszebb foltja az életemnek. Némán pillantok végig arckifejezésén, miközben próbálok szavalni, majd ajkaim vékony vonallá formálva megegyezem a döntésképtelenségemmel, hogy egy homlokcsók többet mondana most minden szónál, így előre mozdulok és finoman belecsókolok szerelmem hajtövébe.
- Tudom, hogy el kellett volna mondanom. - súgom mélyen magamba szívva illatát  - De nem álltam készen. - apránként fújok visszavonulót, hogy pásztázhassam gesztusait, miközben balom ujjai arcperemét szántják fel, gyengéden cirógatva ott.

Végig fut tekintetem testén, igyekezve magamba szívni a görög szépség látványának legapróbb részleteit is, olyan éhséggel, hogy torkom köszörülve kényelmetlenül arrébb mozdulok. Egy pillanatra félrenézek, küzdve, hogy megállítsam az arcomba szökő vért. Zavarodottságot érzek. A kényszer, hogy érezzem őt, olyan erős. Lágy mosolyra húzom ajkam vonalát, miközben az előszedett salátából kihúzok egy sajt szeletet és gondosan megrágva nyelem azt le.
 - Fenséges. - kacsintok az előttem álló csodára, majd próbálok túlemelkedni az iránta érzett vágyon és előkapkodni a megfelelő eszközöket számára, hogy jól lakhasson.

De nem tudom tovább tétlenül, mozdulatlanul viselni a közénk ékelő távolságot, ezért lassan lépek hozzá és tenyerem közé fogom porcelán arcát, ajkaim övére tapasztva lágy csókba vonom. Minden sejtem kívánja az érintését. Minden porcikámmal közelebb akarok hozzá lenni. Olyan számomra, mint a legmelegebb odú, egy megfagyott világban. Ha nincs a közelemben a teste hője, úgy érzem belefagyok a zord sötétbe. Nem lépek el a csókunk után sem. Hagyom, hogy ő tegye azt, ha úgy kívánja.


#Heléna | Ne haragudj a késésért, remélem tetszik(:
















▽▲▽






Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Nina Dobrev

Hozzászólások száma : 48

▽ Munkám : modell/aktivista

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Ápr. 16, 2015 5:28 pm
Tárgy - Re: Enzo & Heléna (erdei ház)



so I’m following the map,
the map that leads to you
 

A jeges rémület állapotában a „srác nem bírt magával” szavak számos borzalmat villantanak fel előttem. Megverte? Halottra verte? Megerőszakolta? Megerőszakolta és megkéselte? Visszafojtott lélegzettel állok, Clara arcára meredve.
Clara. Milyen furcsa ebben a pillanatban, amikor Enzo fájdalmának végre arca, neve van – most még félelmetesebb, mint amikor csak eltűnődve találgattam, miért is ilyen üres olykor a tekintete. Most Clara élő, valóságos, képtelenség többé úgy tenni, mintha nem nehezedne rám. Érzem a fájdalmat, bár teljesen sosem fogom tudni átérezni. A vőlegényem arcára kapom a tekintetem, aki ebben a vallomásban távoli, kemény és megdöbbentően minimalista. Nem kertel, nem mesél hosszan, mint az anekdotázó emberek, akik élvezik, mikor végre kiteríthetik a kártyáikat.
Egyébként is, mi élvezetes lenne ebben a történetben?

Összeszorul a torkom, amint Enzo ellép mellettem. Megfordulok; látom, a konyhába tart. Fogalmam sincs, mit tehetnék, pedig – atyaég! – micsoda szükség lenne arra, hogy megmozduljak! Nem bírok ellenállni, bár semmi logikus magyarázat nincs arra, miért érintem meg a bekeretezett képet, Clara arcát. Nem csodálom, hogy ilyen heget hagyott maga után, amit sosem lehet teljesen begyógyítani.
Mégsem kérdezek rá, mi történt vele pontosan. Nem kell tudnom. Clara Enzo fájdalma, ezáltal az én fájdalmam is, de nem az én „dolgom”. Jobb ötletem nem lévén, elszakítom a tekintetem a képről, és utána sietek a konyhába.

Mintha egyikünk sem lenne többé ugyanaz. Látom, amint a pultnál áll, nekem háttal. A teste feszes, akár egy gitárhúr, ami bármelyik pillanatban elpattanhat, és akkor vége a zenének. Vége a mulatságnak.
Halkan kifújom a levegőt, majd mögé érve szorosan a hátához bújok. – Semmi baj – suttogom a pólójának anyagába, majd a hóna alatt előrenyúlva összefonom a kezeinket. Ebben a pillanatban egésznek, és nyugodtnak érzem az ölelésünket. Mint a fák közt sikló naplemente vörösét – olyan különleges és biztonságos. Pontos. Mindig eljön.
– Köszönöm, hogy elmondtad – sóhajtok. És valóban így érzem.

#Enzo | köszi a kódot! (:
















▽▲▽





... something never change

Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : • Ian Handsome Somerhalder

Hozzászólások száma : 10

▽ Munkám : • megörökítem a pillanatot - fényképész.

▽ Szexualitás : • hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 08, 2015 8:42 am
Tárgy - Re: Enzo & Heléna (erdei ház)



i don't know where are you ,
but baby you got me and  i got   you

Once upon a Time...-
 

Felsóhajtok. Szívem vadul dübörög, amikor a kérdése eljut a tudatomig. Szóval tényleg ellenállási mozgalom indul el bennem. Egyfajta kényszer, hogy véletlenül se engedjem feltörni a szavakat. Hagyom, hogy szemeim lassan Heléna alakjára fókuszáljanak; minden részletet tanulmányozva. Egy halvány mosoly függ az ajkaim sarkában. Őt nézve, nem találom a fájdalom vagy a félelem nyomait. Azonban, miként tekintetem a fényképre szökik, visszahozza a hátborzongatóan fájdalmas érzést a gerincembe és a gyomromba. Összeszorítom a fogaim igyekezetemben, hogy kitöröljem az oly’ hiányolt lány képét fáradt elmémből, s végre szóra nyissam ajkaim.

- Clara. - halkan, szinte suttogva ejtem ki a nevét, amit azóta nem tettem, mióta elvonszoltak a kórházi ágya mellől, egy mély sóhaj kíséretében felegyenesedek  - Claranak hívták. - közelebb sétálok hozzá, közben leeresztve az üveget a szekrényre. Suttogni kezdek, olyan halkan, mintha csak a szél fújna a szikrázó égen.  - Két éve történt. - lassan beérek mellé, de már nem a fényképen pihen tekintetem, már Heléna szemeit kutatom. Szükségem van rá, hogy azt lássam, nincs benne harag amiért eltitkoltam a múltamnak ezen sötét foltját.  - Egy fiatal sráccal volt... - nem vagyok józan állapotomban, hogy erről szavalni kezdjek, így a döbbenet kiül arcomra, mikor meghallom saját hangom  - Randira ment vele. - oldalra döntöm fejem, közben végig szántják ujjaim puha vállának vonalát  - És fogalmazzunk finoman,.. - mintha elakadna a hangom  - A srác nem bírt magával. - bólintok, majd félek tőle, hogy a saját nyelvem is lenyelem.

Ellépek mellőle, vontatottan a konyha felé sétálva. Visszatartom a lélegzetem, egészen míg bele nem szédülök. Erősnek kell maradnom mellette, nem fordulhatok magamba. Gyakran, mikor egyedül akarok lenni, nem a magányra van szükségem, sokkal inkább olyasvalakire, aki mellett nem kell bájolognom, aki mellett némán megbújhatok. Heléna pont ilyen.

A konyhában felnyitom a hűtőt, majd kirámolom a tálakat. Nem is olyan rossz a felhozatal.  - Szóval saláta... - barátságosan mosolygok rá, miközben vállamra vetem az egyik kockás konyharuhát és előkapok egy szeletelő kést. Darabolni kezdem a húst, majd a kenyér után nyúlok. Bizonyára farkaséhes. Miközben a csaphoz lépek, hogy zöldséget moshassak, elandalognak gondolataim és felemészt belülről a bűntudat, amiért ezt pont most kellett közölnöm vele.  - Sajnálom. - tör utat magának ez az egyetlen szó, miközben magam elé révedve, háttal állok neki és várom azt a két szót, amiktől megnyugvásra lelek, hogy megbocsájtja az elfojtást és azt feleli; Semmi baj.


#Heléna | Remélem tetszik.(:
















▽▲▽






Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Nina Dobrev

Hozzászólások száma : 48

▽ Munkám : modell/aktivista

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Ápr. 07, 2015 10:35 am
Tárgy - Re: Enzo & Heléna (erdei ház)



so I’m following the map,
the map that leads to you
 

Úgy nézek utána, mintha az imént arcul csapott volna, és nehezen megy még az elindulás is. Ennyire fájna a közöny? Valóban, ennyire fáj. Halkan kifújom a levegőt, konstatálva, hogy ezúttal alaposan melléfogtam, már ami az időzítést illeti, és halkan becsukom magam mögött a szobájának ajtaját. A ruháimmal teli táskát az ágy mellé dobom, előhalászom belőle a pizsamámat meg az egyetlen törülközőmet. Bágyadtnak, elesettnek érzem magam. Mint aki hosszú csatából tért haza, és itthon nem ismer többé fel senkit és semmit.

Mire észbe kapok, már a vizet folyatom a zuhanyfülkében. A csempének dőlve vetkőzöm, ízléses kupacba hányva a ruháimat. Föld-, fű- és izzadtságszagúak, kellemesebb öltözéket is el tudnék képzelni, ha már egy hét „erdei ház” vár rám. Végül lemondok Olivia tusfürdőjéről, a táskámban őrzött szappant kapom elő. Nem vágyom semmire, ami akár egy kicsit is műanyag. S bár a meleg víz kellemesen simogatja a bőröm, mégsem vagyok képes ellazulni. Folyton Enzo pillantása jár a fejemben, és az, amilyen véglegesen beharapta az ajkát. A mozdulat kőbe vésett, aligha ellenkezhettem volna. Talán többet kéne faggatnom arról az elveszített testvérről? Nem nagyon hiszem, ráadásul fel is kavarodik a gyomrom.

Három testvérem van, három lány. Belehalnék, ha bármelyiküket is elveszíteném. Enzo reakciói pedig hasonlóan mély fájdalmat sejtetnek, egy megfejthetetlen kínt, ami ott ült a vonásaiban, a pórusaiban a kezdetektől, én azonban mégis csak akkor figyeltem fel rájuk, mikor erre felhívta a figyelmem.
Megmosom a hajam. Hibáztatom magam. Felváltva mindezzel, egészen jó érzés, ahogyan az erős vízsugár a lapockámat veri. Lehettél volna óvatosabb, susogja egy hang valahol az elmém hátsó zugában. Lehettél volna szemfülesebb. Nézd meg, mit csináltál!
Megrázom a fejem, mintegy elhessegetve a gondolatot is. Nem tudhattam, védekezem azonnal. Nem, valóban nem.

– Na jó – sóhajtok egyet, elzárom a vizet, és kikecmergek a kőre. Megtörülközöm, többször is, mert olyan jól esik, ahogy a forróság befészkeli magát az izmaimba, a csontjaimba.
Enzo ágyára ülve öltözködöm, lopok egy törülközőt, amibe a hajamat csavarom, és máris egészen tűrhetőnek érzem a megjelenésem. Úgy sétálok vissza a nappaliba, mint egy macska – doromboló elégedettséggel.
– Köszönöm a lehetőséget, újjászülettem – mosolygok rá szélesen. Talán a húgáról kéne kérdeznem? Fene se tudja. Ezért inkább az egyik bekeretezett fotóra siklik a tekintetem, ami az ablakpárkányon áll, és amit sosem vettem még észre. Azonnal rájövök, kivel nem találkoztam még a képen pózoló családtagok közül. – Ő az? – tudakolom halkan, egy alacsony, törékeny alkatú, de vidám mosolyú lányra meredve.


#Enzo | köszi a kódot! (:
















▽▲▽





... something never change

Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : • Ian Handsome Somerhalder

Hozzászólások száma : 10

▽ Munkám : • megörökítem a pillanatot - fényképész.

▽ Szexualitás : • hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Ápr. 06, 2015 1:32 pm
Tárgy - Re: Enzo & Heléna (erdei ház)



i don't know where are you ,
but baby you got me and  i got   you

Past...-
 

A szívem zaklatottan ver a mellkasomban, rettegéssel önt el és megbénít. A rémálmok nem jelentettek számomra újdonságot,  az utóbbi két esztendő során kísérnek, de hogy szóban megformáljam a fájdalmat, ez az egy túl sok ahhoz, hogy kezelni tudjam. Ez alkalommal ez nem a szenvedés, nyomorúság vagy balszerencse egy terméke. Ez most belőle jött, önnön tudatlanságából és szó szerint megöl a bűntudattal. Már korábban beszélnem kellett volna Clara-ról és a családunkat ért veszteségről. De az ember - ha egészségesen fordul a témához - nem ezzel kezdi az ismeretséget, mert büszkeségétől elvakultan menekül a sajnálattól. Heléna megértette volna, bizonyára, de hangom félbeszakadása csendes jelző számára, hogy nem kívánok tovább a témán lovagolni.
Alig pár perce hagytam el a házat, s szinte máris honvágy vándorolt a szívembe. Jó érzés volt ismét átlépni a küszöböt és behatolni az otthon melegébe. Tetézte a boldogságot az arcomra égett csók kedvesemtől.
- Vadászhatunk. - gunyorosan villantom fogam fehérjét, ahogy fejem rázva követem őt. Bejártan mozog, ami büszkeséggel tölt el. Azt jelenti, jól megjegyezte magának ezt a fészket legutóbb. Bár akkor nem volt ennyire zajmentesen elzárva a külvilágtól, hisz akadt pár mászkáló.

- Majd eliszogatom. - megértően bólintok, leparkolva az egyik széles kanapé előtt. Lassan, mélyeket lélegezve leülök és egyik kezem a mellkasomnak nyomom, mintha erőszakkal odabenn tarthatnám a fájdalmat. A szemeim még mindig nehezek  a kialvatlanságtól és kissé szárazak is, könyörögnek azért, hogy újra lehunyjam őket, hogy hagyjam őket pihenni, emiatt küzdenem kell az elmémmel, hogy ébren maradjak és lehiggadjak. Épp csak szóba került az apró, emlékleány, máris hasadékot vont magával az elmémben. Heléna mellett könnyen nyugalomra leltem mindig, így nem aggódok a folytatás miatt.

Az ablak felé fordítom arcom, hogy kinézzek rajta, egy pillanatra pedig belevesszek a hipnotizáló zöldbe. Mindig is szerettem a természetet; a nyugodtságot, a csöndességet és a magányt. Voltak alkalmak a múltamban, mikor ez a hely volt az egyetlen érzés, ami jelezte, hogy még élek, és most magamhoz ölelem ezt az érzetet, mintha valami szilárd dolog lenne, amit tarthatnék és folytathatnék. Heléna mondandója hívatlanul érkezik, felé kapom tekintetem, s szinte azonnal felpattanok a kényelmes garnitúráról.
- Bármelyiket használhatod. - haladok el mellette, de mégis céltudatosan az én szobám -és bizony fürdőszobám- felé veszem az irányt - Találsz mindent. - megtorpanok a küszöb előtt, majd neki támaszkodom az ajtófélfának - Oliviától meg lophatsz tusfürdőt. - intek tekintetemmel a szemközti ajtó felé. Utóbbi megjegyzését elengedem fülem mellett, miközben ajkaimra finom csókot nyom. Ha hergelni akar, jól csinálja. De azzal, hogy nem veszem tudomásul, hogy próbál incselkedni, talán a meglepetés erejével többet bizonyítok. Ajkaim vékony vonallá formálva biccentek fejemmel a szobám felé.
- Ha nincs kifogásod ellene... - elharapom az utolsó szót, majd elfordulok és visszaigyekszem az előszobába. Bizonyára, ha zavarja, hogy velem-nálam kell aludnia eleresztem. Bármelyik másik szobát magáévá teheti a beleegyezésem nélkül.

Leheveredem ismét, ezúttal hátravetem fejem. Engedek magamnak egy mély sóhajt, míg hercegnőm készülődik. Elnyúlok az apró szekrényre a karfa mellett, majd erőszakosan rámarkolok az üvegre, ami azon pihen. Belekortyolok a fél-édes vörös borba, s elismerően mérem végig azt.


#Heléna | Száraz picit megint, de remélem tetszik.(:
















▽▲▽






Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Nina Dobrev

Hozzászólások száma : 48

▽ Munkám : modell/aktivista

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Pént. Ápr. 03, 2015 1:23 pm
Tárgy - Re: Enzo & Heléna (erdei ház)



so I’m following the map,
the map that leads to you
 


A házba belépve ismerős illatok és ingerek egész armadája csapja meg az orrom. Nyoma sincs dohszagnak, vagy pornak, mint ahogy az elhagyatott épületekben általában. A falakból, a padlóból, az előszobában lógó néhány kabátból frissesség, a mozgás érzete árad. Nagyon XXI. századi, egy ház az erdő közepén, ami mégsem elhagyatott, hanem kihasznált, belakott. Amit értékelnek a tulajdonosai annyira, hogy nem hagyják veszendőbe menni, elrohadni.
Szélesen Enzóra vigyorgok, majd leoldom a derekamról a dzsekimet, és felakasztom. Csak ezután nyomok hosszadalmas puszit az arcára.
– Hús és saláta? Egy héten keresztül ezen fogunk élni? – vonom fel a szemöldököm kíváncsian, majd fél vállra vetve a táskámat, elindulok az előszobából, a ház szívébe. Elég jól kiismertem már magam itt az előző alkalommal, jól emlékszem a szobák és helyiségek sorrendjére; nem tévesztem el, hol a konyhával egybekötött étkező, hol a fürdőszoba, hol nem fogunk egy percet sem tölteni.

– Lerakom a cuccom, átöltözöm, és csinálok valami vacsit, jó? Oké, persze, ha te már ettél, akkor ez annyira nem lesz izgalmas neked, de én azért nem várnám meg, míg a gyomrom megemészti önmagát – magyarázom, kicsit zavarba is jövök. Szeretek enni, nálunk a családban ebből sosem csinált senki ügyet. Alapvetően, amikor mindenki együtt van, akkor az a hagyományos görög konyha műremekeinek felvonultatásából áll. Az én gasztronómiai zsenim meg sem közelíti az anyámét, a nagyanyámét, vagy a nővéremét, Alexét, de azért én sem vagyok olyan ügyetlen. Korán befogtak a háztartásba, nem törik le a körmöm attól, ha vacsorát kell készítenem. De hogy egyedül egyek – attól azért annyira nem vagyok boldog. Végtére is, nem én vagyok a tulajdonos, és még el kell telnie egy kis időnek, mire „otthon érzem magam”.

Kihalászok a hajamból néhány levelet, és megrohan mindannak a mocsoknak az emléke, ami ma a bőrömre ragadhatott. Olyan vagyok, mint egy unalomig használt, koszos, de kényelmes cipő, amit éppen nekiállnak fényesíteni, de nem minden foltot lehet eltüntetni a szövetből, ami már ennyire beitta. Tincseim közé túrok, majd Enzo felé fordulok.
– Vagyis… hm, újratervezés. Melyik fürdőszobát használhatom? Lezuhanyoznék. Már ha tusfürdő van itthon – szögezem le, miközben a csuklómról letekert hajgumival laza lófarokba fogom a hajam. El sem tudom képzelni, hogy nézhetek ki. Mint akin áthajtott az Orient Express. – És miközben én nővé változom, te kitalálhatnád, hogyan csókolnak a jó fiúk.
Nem gondolom komolyan, az arcomon ravasz kifejezés ül, miközben közelebb lépek hozzá, és lassú puszit nyomok az ajkaira, de nem csókolom meg. Ha valóban egy hetet fogunk itt tölteni, rengeteg időnk lesz az újra és újra összemelegedésre; én nem akarok elsietni semmit. – Vagy megmutathatnád, hol fogunk aludni, hogy lepakolhassak.

Furcsán mélynek hallom a hangom, mintha a föld méhéből szólna fel. A vágy tónusa kicseng belőle, de igyekszem uralkodni magamon. Csupa kosz vagyok és por az egész napos utazás és gyalogolás után, a hajam zilált, az arcom kicsit leégett az erdőben való bóklászástól. Nem ezt az arcot szánom neki több mint egy hét külön töltött idő után.
Az agyam hátsó zugában mocorog az elejtett utalás, amivel az erdő óta nem értem rá foglalkozni. Volt egy húga. Hát persze, de még most is van, Olivia. Ezek szerint volt még egy? Az apró sötét folt, amit én nem tartottam jelentősnek, a húg szótól súlyossá, nehézzé válik. Személyessé, visszavonhatatlanná. Elszorul a torkom a gondolattól, mennyire alábecsültem mindezt.



#Enzo | köszi a kódot! (:
















▽▲▽





... something never change

Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : • Ian Handsome Somerhalder

Hozzászólások száma : 10

▽ Munkám : • megörökítem a pillanatot - fényképész.

▽ Szexualitás : • hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Ápr. 02, 2015 6:54 pm
Tárgy - Re: Enzo & Heléna (erdei ház)



i don't know where are you ,
but baby you got me and  i got   you

Can You?-
 
Nem számolom a másodperceket, sem az egyre inkább kalapáló szívem dobbanásait. A bőr szorosan feszül arcizmaimon, ahogy befeszítem. Tincsei szabadon hullanak arca köré, teljes kontrasztot keltve apró mosolyával és hosszú szálaival. Erősen tartom, izmaim megfeszülnek és jól láthatóvá válnak, ahogy minden másodperccel egyre kisebbé teszem a távolságot közöttünk. Önzőn viselkedek, nagyon önzőn. Szorítok a fogásán, nem akarom elereszteni. A mellkasom vadul dörömbölni kezd, mélyen elmerülök és megragadom a pólója maradékát dereka környékén. Barna íriszei ködösen fénylenek az örömtől, de valahonnan a mélyükről a bizonytalanság fénye tör a felszínre. Hagyom a tekintetem a gyönyörű szépségre siklani, aki még mindig kába az erős tartásomtól, képtelenül pillantva rá, hogy irányítsam a mellkasom mélyén megbújó szívem.
Suttogása csendes, olyan csendes, hogy még azt sem lehet kizárni, hogy nemcsak valami váratlan, tudatalatti gondolat bukik ki az elméje mélyéről.
- Valóban? - vigyorra húzódik ajkaim vonala, majd mélyen szívom magamba a levegőt, tüdőmben játszva vele - Hogy csókol? - sóhajom elakad a harapása okozta kínok közé és elveszik valahol a gyönyör és vágy között. Közelebb hajolok, hideg ajkaim a forró, ádáz szenvedéllyel élvezik ki  bőrének minden ízét.

- Gondolod, van rá esély? - a törékeny szépség kitárulkozik, teljesen az irányítása alá kerülök, ami megőrjít, miközben lázas lélegzetvételek szöknek ki a számon, amik parázsló bőrét cirógatják, ezzel kontrolálhatatlanul magasra dagasztva a bennem növekvő vágyat. Nagyot nyelek és megpróbálom eltolni magamtól vágyam tárgyát. A testet, amit  bármikor magam elé tudok képzelni, ha lehunyom a szemeim. És ennek ellenére még mindig volt valami, ami hiányzott, kielégületlenséget és ürességet érzetet, amitől még inkább fellángolt benne a sóvárgás. Sohasem élt az ellenkezéssel, a szökési kísérletekkel, még akkor sem, ha voltak pillanatok, mikor már csak arra voltam képes, hogy mohón fölé ágaskodjak.

Elutasítóan eltereli a témát, ezért eleresztve lépek el előle. Nonverbálisan lekommunikálva, hogy - megértettem, hogy nincs szüksége a fizikai közeledésemre, mire elém lép és ajkamba harap vadságát bizonyítva. Ajkaim vonala széles vigyorra húzódik és derekára sikló ujjaimmal bőrébe marva húzom közelebb.
- Megkóstolnám... - préselem ajkaim közül halkan, miközben ellépve tőlem tatyójáért nyúl és felkapja azt, közben figyelmesen lépek közelebb, egész közel - Hol hagytad a kocsit? - nevetve pillantok rá, majd megrázom a fejem - Borzasztó vagy. - hasfalamra tapasztom a tenyerem, majd felnevetek - Van saláta, meg húsféle a házba. Nem halunk éhen. - vékony vonallá formálom ajkaim, majd felhúzom őket.
Mosolya nagyon tetszik, reflexszerűen indulok felé, hogy belecsúsztathassam ujjaim puha tenyerébe és szorosan rámarkolva vezethessem, át az apró ösvényen, át a magasra nyúló fák között. Némán ballagok mellette, csak magam elé révedve, közben eleresztve néha egy-egy nagyobb kacajt. - Imádlak. -megtorpanok, majd ezzel visszarántom őt, bele a karomba és belecsókolok ajkaiba. Képtelenség uralkodni magamon mellette.

- Öhm... - okosan belekezdek a mondandómba, miközben mély sóhajt veszek - Erről még nem beszéltem neked. - félve rápillantok, ráharapva alsó ajkamra, majd fújtatok - Tudod, volt egy húgom... - beszívom a levegőt, de az légutamban elakadhat valahol, mert fulladást érzek, ami csiklandozza a csontjaim. Nem tudom hogyan fojtassam. Ha kérdez, felelek. De nem nyitom szóra szám. Nem jön magától, nem erőltetem. Sosem voltam az a fajta típus, aki könnyedén beszél erről, főleg nem Róla.
Kérdésére felkönnyebbülten nevetek halkan, majd megrázva a fejem átkarolom, hogy puha vállára csúsztathassam jobbom, úgy vonva közel. - Természetesen. - kíváncsian pillantok rá, majd hozzá fűzöm - Nem. - belecsókolok selymes szálaiba, belefeledkezve illatába, majd cirógatni kezdem felkarját. Lassan közelítjük meg a magasra nőtt fűszőnyegen át a házat. Fellépve a verandára, majd betolva előtte az ajtót, végig pillantok rajta lágyan mosolyogva, törődőn.

#Heléna | Remélem tetszeni fog, én elég száraznak gondolom.(:
















▽▲▽






Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Nina Dobrev

Hozzászólások száma : 48

▽ Munkám : modell/aktivista

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 31, 2015 6:55 pm
Tárgy - Re: Enzo & Heléna (erdei ház)



so I’m following the map,
the map that leads to you
 

Remeg a térdem. Olyan erősen remeg, hogy attól szinte a fogaim is összekoccannak. Ha Enzo nem tartana a karjaiban, már valószínűleg a füvön fetrengenék levegő után kapkodva, mint egy partara vetett hal. Nem lenne túl szép látvány, meg kell hagyni, így azonban minden hasonló ballépés nélkül élvezhetem a csókokat, amiket a nyakamra, majd a vállamra lehel. Olyan valószínűtlen ez a helyzet – fél órája még a szirt felé trappoltam, fáradtan és szomjasan, most pedig egy egészen másfajta szomjúság gyötör. Egy olyan, amit a sejtjeimbe írtak, és amitől a bőröm felszínén úgy fodrozódik a vágy, akár az elektromos áram. Kezeim a nyaka köré fonódnak, végtelenül törékenynek érzem magam ebben az ölelésben. Ha kedve tartaná, akár ebben a percben szét is roppanthatna, de jól tudom: a játék nem erre megy ki.
Csak ez a tudat – és a gyomrom hangos kordulása – vehet rá arra, hogy ajkaim a szájától a füléig fussanak. A hangom még önnön fülemnek is olyan párás, elhaló, mintha egy iszapos kút mélyéről szólna fel. Ugyanakkor nevetés vibrál benne, miközben megszólalok.
– A jófiúk nem így csókolnak! – vigyorgok, majd mikor világossá válik, hogy képtelen vagyok ellenállni a szituáció adta helyzetnek, az óvatosságot sutba dobva egyszerűen a fülébe harapok, bár nem akarok fájdalmat okozni. De ha már ő elgyengülhet, ha már ő játszhat a tűzzel, élesztgetheti az alvó Hydrát az erdő közepén, akkor én is megengedhetek magamnak valami hasonlót, nem?

– Egy teljes hét? A végére megunnád – incselkedem leplezetlenül. A vonásaimba van írva: nem gondolom komolyan. Egy hét Enzóval, a világtól elzárva – hirtelen a legvadabb reményeim vágnak fejbe, a tompa ütéstől egészen elhomályosodik a látásom. Még többet akarok, még többet belőle, ezekből a csókokból; abból, ahogyan karjai birtokló éhséggel átölelnek; abból, ahogyan rám néz, a szemei megtelnek ragyogással. Nehezen fogom vissza magam ebben a helyzetben, az erdő vörösen haldokló fái nagy kísértést jelentenek. Itt senki nem lát. Itt csak a tiéd vagyok.
Az alkonyuló nap fényében az ő arca is egészen valószínűtlen. Bőrén vérpatakokként csorog végig a múló idő, kék szemei éles józansággal világítanak. Sosem értettem, hogyan lehetett egyedülálló, mikor találkoztunk. Hol voltak az egészséges ízlésű nők? Nagy mázlim van, és volt már akkor is.

Ennek teljes tudatában mozdulok felé, mikor a fényképezőgépről kezd magyarázni, mert bár én toltam arrébb, mégis megérzem a hideg, alkonyi szelet a bőrömön, mikor ellép tőlem. Az alsó ajkába harapok.
– A két lábamon – paskolom meg a térdem elvigyorodva, majd hátrébb lépek, és felkapom szerény hátizsákom, ami valószínűleg akkor eshetett le, mikor mutatványt hajtottam végre a sziklán. – Előtte ültem repülőn, azután meg kocsit béreltem, de azzal nem tudtam teljesen bejönni, szóval sétáltam egyet – magyarázom, mikor a gyomrom medvebrummogás szerű hangot hallat -, és meg tudnék enni egy lovat. Vagy inkább egy bálnát.
Mosolygok, majd a karom nyújtom felé, és várom, hogy vezessen. Még tíz perc, és sötétedni kezd, akkor pedig jól le is hűl majd a levegő, bár az olasz éghajlat mindig meglep. Már szinte várom a fülsiketítő kabócákat!
– Furcsa téged gép nélkül látni. Mintha a fél karod hiányozna. Vagy a veséd – teszem hozzá eltűnődve. – Bár ma már vese nélkül is lehet élni. Állítólag. A borozgatás pedig kimondottan serkenti a vérkeringést, szóval még a máj sem panaszkodhat – vigyorodom el szélesen, miközben elindulok lefelé a sziklák és az ágas-bogas, vadregényes fák sűrűjében, a völgyben álló ház felé. Kiráz a hideg, összefonom magam előtt a karjaimat, de mivel ez a találkozás eléggé felhevített, még nem zavar a hűvös levegő.

– Egyébként mit akart Olivia? Vagy hát, igazából nem muszáj beszélned róla, ha nem akarsz – szabadkozom gyorsan, tekintetem a bíborszínű felhőket pásztázza, és az arcom is hasonló színt ölt fel. Ez az egyedüli kellemetlensége annak, hogy még csak négy hónapja vagyunk együtt, még mindig úgy érzem néha, hogy tojásokon lépkedek. Nem tudom, mit mondhatok és mit nem. Pedig Enzo soha egy szóval vagy egy tettel sem adott okot az aggodalomra, és mégis… úgy érzem, van benne egy ajtó, amelyet nem fogok erőszakkal felfeszíteni. Ezt az ajtót zárva tartja, és bár megőrjít a kíváncsiság, nem tehetek ellene semmit. A családjában is van egyfajta tartózkodás, nekem ezt kötelességem elfogadni. Meg aztán, nem kell minden apróságot ismernünk egymás múltjából. Lehet, hogy ez a dolog már nincs is hatással rá, vagy egyszerűen csak…
Abbahagyom  a gondolkodást. Csak hülyét csinálok magamból. – Most is a vendégszobában kell majd aludnom? – kérdem, mintegy témaváltásként. Az első idelátogatásomnak elég mókás a története, nagy volt a forgalom a házban arra a hétvégére, bár mindenki váratlanul jött és ment, szóval jobbnak láttam, ha meg sem kísérelem az „együtt alvást”, nehogy Enzo családját ez sértse. Ki tudja? Minden szülőnek megvan a maga defektje. Az enyémeknek a szükségesnél több is, nem árt az óvatosság.


#Enzo | köszi a kódot! (:
















▽▲▽





... something never change

Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : • Ian Handsome Somerhalder

Hozzászólások száma : 10

▽ Munkám : • megörökítem a pillanatot - fényképész.

▽ Szexualitás : • hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 31, 2015 9:08 am
Tárgy - Re: Enzo & Heléna (erdei ház)



i don't know where are you ,
but baby you got me and  i got   you

I can't Let You Go-
 

A sugarak táncolnak az arcán, miközben a nap már a horizont felett jár jócskán. Kiszipolyozottságot érzek, ahogy végig pillantok rajta. Minden erőm elhagy, elgyengülök.
Csendben maradok, félek megmozdulni, szorosan a mellkasomhoz ölelem. Amikor meghallom az első nyögéseket engedek a szorításon. Szorosan összezárom szemeim, küzdve a késztetés ellen, hogy megragadjam az ölemben fészkelő apró királynőt és egyszerűen darabokra szaggassam. Érzem a kezeit, a vállaimon pihennek; ugyanazok a kezek, amik hiánya kínzott lassan több, mint egy egész hete, a test, ami durván fogalmazva a leggyengébb pontommá nőtte ki magát, és a száj, amit képzeletemben addig csókolgattam és harapdáltam húsa érzékeny bőrén, míg vérezni nem kezdett. Érzem a valósságát mélyen a gerincemben. Az érzés olyan elsöprő és égető, akár egy váratlan elektromos csapás. Igyekszem én eltolni magamtól, de a hercegnő szoros ölelésbe tart fogva. Kérdőn pillantok le rá, attól félve, hogy azt feleli; nem marad.
- Örökre. - súgom forró ajkai közé, miközben újabb csókba vonom. Olyan sötét és vágytól izzó aurát árasztok magamból, hogy szinte már láthatóvá válik. Egy finom, hullámzó kézmozdulattal simítok végig tincsein, amitől a fény megtörik íriszeiben.
- Ha rajtam múlik, hogy meddig maradunk, én nem engedlek el még jó darabig. Úgyhogy úgy oszd be az időd a naptáradban, mert most az enyém vagy. - arcperemére szökik mutatóujjam, majd elemelve onnan elé tartom parancsolóan - Minimum egy hetet kérek. - végig nyalom nyelvem hegyével alsó ajkát finoman - Itt. - közelebb mozdulok - Kettesben. - súgom fülébe, közben oldalát cirógatom.

Hátborzongató bizsergetés szalad végig ereimen, miközben csókjaival eléri az érzékenységem küszöbét. Kéjsóváran pillantok rá összekapcsolva tekintetünk. Tompán hallok. A szavai végig simítanak hallójárataimon, de nincs visszhang így nem értem, hogy mit mondanak parázsló ajkai.
- Ahogy jónak látod. - simulok teljes lényemmel közelebb hozzá. Körüllengi az a mámorítóan édes illat, ami nem a drága parfümjéből eredően gyakorol rám ilyen intenzív reakciót. Ez a bőrének sajátos illata. Az, amivel olyan könnyedén csal bűvkörébe, - az, amivel nem bírok.


Erőteljesen kell koncentrálnom, hogy lefeszítsem arcizmaim, a lágy, pillangó csókból elválva, ahogy lejjebb kalandozok, érzékien csábító nyaka peremén táncolva. Hideg lüktetések érintetik meg a tarkóm, amitől a vér megfagy az ereimben és finoman ajkaimba harapok, hogy elnyomjam magamban a késztetést arra, hogy karjaim közé kapjam és az ő nyakát harapdáljam veszettül. Suttogása nem igazán hat rám, ezért ott maradok mozdulatlanul, ahol voltam mielőtt felszakított a cselekvésből, meghajtott fejjel; túl zavart vagyok még ahhoz is, hogy visszanézzek íriszeibe. Meztelen vállai, amik tejszerűen fehérek vonzzák mohó ajkaim. Csókolni akarom. És már csókolom is. De ; eltol. Vékony vonallá formálva ajkaim, hátrébb hökkenek és kérdésére csupán nemtörődöm mosoly ül arcomra. - Sosem vetemedek efféle eszközökhöz... - a válla ívét csókolom ismét, mielőtt a fülébe szuszognék - Én jófiú vagyok. - állam szegve hátrálok tőle, eleresztve dereka ívét.

- A házban hagytam. - pillantok az említett menedék irányába - Kiakartam kapcsolni az agyam. - unott mozdulattal kalimpálok magam előtt, majd körbe vizslatok a terepem - Te mivel jöttél? - ismét arcát fürkészik szomjazó szemeim.


#Heléna | Nem tértem ki a családos-részre. Remélem nem gond.(:
















▽▲▽






Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Nina Dobrev

Hozzászólások száma : 48

▽ Munkám : modell/aktivista

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 29, 2015 10:16 pm
Tárgy - Re: Enzo & Heléna (erdei ház)



so I’m following the map,
the map that leads to you
 

Eddig csak egyszer jártam az erdő közepén álló házban – igen, valóban olyan romantikus, mint amilyennek hangzik -, de már akkor is úgy sejlett: ez az a közeg, ahol Enzo képes teljes mértékben elengedni magát. Olyan éteri nyugalom száll rá ilyenkor, amire nem találok szavakat, mert a „boldogság” egészen enyhe kifejezésnek tűnik. Mégis, mintha behatoltam volna egy titkos kis rekeszbe, amit eddig nem láthattam, az arca meglepettségről, örömről, és némi tanácstalanságról árulkodik. Talán el sem meri hinni, hogy itt vagyok? Mikor a karjába zár, még mindig ez a kérdés motoszkál bennem. De azután elengedem. Elengedem – vagyis inkább megpróbálom -, mert nem kérdés számomra, mennyire várt, mennyire hiányolt. Egy hét – beláthatatlan, külön töltött percek és a hiányával megtöltött órák sorozata. Minden lélegzetvételem ezután a csók után siránkozott, amiben most olyan éhesen olvadnak ajkaim az övéire.  A kérdésekre is csak akkor kezdek válaszolgatni, szakadozottan, de lelkiismeretesen, mikor ajkaink egy-egy pillanatra elszakadnak egymástól.
–Meddig maradjak? – kérdem, jobb szemöldököm egészen magasra szalad, arcomon cinkos mosoly, amit egykor még a húgomra vetettem, mikor Alex tudta nélkül kölcsönvettük a ciklámen színű topját. (Azért hozzá kell tennem, akkor a vonásaimban nyoma sem volt a vágy ízének, most mégis olyan vagyok, mint egy macska, aki előtt gombolyagot lóbálnak, és képtelen eldönteni, mihez fogjon.) – Maradok, ameddig csak akarod. Pontosabban, remélem, maradunk, mert nincs sok kedvem egyedül vacsorázni az elkövetkezendő napokban, magányosan Ray Charlest hallgatni, meg Queent énekelni a zuhany alatt…

Sorolom, mielőtt egy újabb csókra hajolnék, ezúttal azonban csak apró csókokat hintek az arcára, az állára, a szemhéjára, a halántékára. Szeretem a szemeit. Az otthonomra, az azúr égre és a szikrázó sós óceánra emlékeztetnek. Úszom a hullámai közt, egészen a szemhéjai alkotta zátonyok felé.
– Újabban időmilliomos vagyok, mióta lebeszéltem anyámat a görög zászló mintájú esküvői meghívóról, és az ortodox szertartásról. Azóta nem csöng állandóan a telefonom, és a koszorúslányok kék-fehér ruhájával sem zavarnak – mert azokat is sztornóztam, utólagos engedélyeddel. – Ezúttal némileg félve pillantok fel az arcára. A családom – oké, ezt is ki kell mondani – elég nacionalista; nem rossz értelemben, többségükben nyitott, vendégszerető emberek, de előttem jószerivel senki nem kötötte össze az életét egy „nem-göröggel”. Így hagyománnyá váltak a nemzeti szimbólumok az esküvőkön, mint a zászló, a díszítés színvilága (a kék, a fehér és annak árnyalatai), és a szertartás. A tortáról, és a koszorúslányok ruhájáról nem is beszélve.

Tisztáznom kellett, hogy Enzo olasz. Ez kettőnk esküvője, kettőnk házassága – tehát, bár a segítség jól jön, a döntéseket mi hozzuk meg. Apám gyomra ezt nehezen vette be, de mostanra talán ő is megnyugodott. Több, mint egy hete nem beszéltünk, még telefonon sem. Megsértődött, mikor azt mondtam, a lagzin inkább ne olvasson fel hagyományos görög vicceket – igen, disznó görög vicceket – Nicko és Maria kecskéiről. Szívás, ha a menyasszony nem csak pirulósan vár, míg körülötte elrendeznek mindent.
Ám a gondolataim fonalát hirtelen elvágják – jobban mondva: elégetik – a nyakamra lehelt csókok. Oh, a ravasz mindenségit! Pontosan tudja, hogy a nyakamnál, a fülemnél engem nagyon, nagyon könnyen meg lehet vezetni.
– Hé! – suttogom, de valóban csak suttogom, szóval nem tűnik valódi ellenkezésnek. Enzo valószínűleg nem is veszi annak. Másodperceken belül úgy simulok hozzá, mintha a nyakamra lehelt csókokkal több lépcsővel visszavitt volna az evolúciós ranglétrán. Azért mégis megpróbálnám kicsit arrébb tolni, ki tudja, mennyi foganatja lesz. – Tényleg megérdemelnél egy kiadós büntetést! Anyukád sosem fenekelt el, ha kijátszottad őt? – kérdezem, morcos képet vágva, de valószínűleg a sóhajok, amik pár másodperce elhagyták az ajkaimat, rontják ezt az összhatást. Kevésbé vagyok meggyőző, mint egy zokni báb. Mondjuk, sosem tudnám bántani őt, és én magam nem gerjedek arra, ha valakit vernem kell.

– Hol a géped? Nem hallom a kattogást – kérdem, ezúttal komolyan csillogó szemekkel, bár ujjaim a hajában játszanak, és csak komoly önmegtartóztatás árán nem indulnak el a vállain, a mellkasán. Elvonási tünetek minden mennyiségben, de egy felnőtt nő nem adhatja magát olyan könnyen.

#Enzo | köszi a kódot! (:
















▽▲▽





... something never change



A hozzászólást Heléna Vardalos összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 01, 2015 2:09 pm-kor.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : • Ian Handsome Somerhalder

Hozzászólások száma : 10

▽ Munkám : • megörökítem a pillanatot - fényképész.

▽ Szexualitás : • hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 29, 2015 5:11 pm
Tárgy - Re: Enzo & Heléna (erdei ház)



i don't know where are you ,
but baby you got me and  i got   you

You are My Fairytale-
 

Meglepődök és meghökkenve lépek hátra sután. Igazság szerint előbb-utóbb utána mentem volna én, de így legalább olyan varázslatos helyen találkozhatunk újra, mint amilyen ez. Leírhatatlan kategóriába esik az a pillanat, amit cserébe kapok. Arcomra kiül  egy széles mosoly, ami csak még szélesebbre növi magát, ahogyan eljut tudatomig, hogy ő hullott le a sziklaéléről. Felnevetek, ahogy hajából kihalássza kósza tincseit.
- Ismretlen! - kellő udvariassággal meghajolok szívem hercegnője előtt, miközben felsegítésére karom nyújtom. Szám sarka megrándul egy elfojtott vigyortól, ahogy előadja a duzzogó királylányt. Azonban elfojtom a feltörni kívánó hahotázásom, s ő önön tudatán kívül rásegít erre, ahogyan íriszei találkoznak enyémekkel.
- Kénye kedvére büntessen meg, ha úgy érzi megsértettem felség. - egyszerűen túlságosan élvezem az ilyen helyzeteket és a látványt; túl aranyos ahhoz, hogy szó nélkül, hogy kötekedés nélkül hagyjam. Az egyszerű báj, ami körüllengi kényszerít arra, hogy így viselkedjek vele. Finoman felvonom, majd fenekére pillantok.
- Innen úgy tűnik nem sérült meg komolyabban. - cirógatom végig gerince vonalát, miközben nyakamba veti magát. A lendülettől megbillen az egyensúlyom és csupán jobbom gyors reakciójának köszönhetően maradunk stabilan állva, mert röptében mozdul egyet hátra, hogy megtámassza kettőnket. Szorosan fogom közre karjaimmal, miközben elemelem a földtől és megpörgetem a levegőben. Nem számítottam ilyen kellemes meglepetésre így képtelen vagyok lemosni arcomról ennek az örömét.  Finoman eresztem apró lábujjait ismét a talajra, s figyelmesen hallgatom szavait, amit gyakorlatilag még az ölelésben elhadar. Egy magamfajta egyszerű fényképész alig álmodhat egy ilyen gyönyörű modell szerelméről. De meg ne tévesszen a külsőm, mert a szépség a belsőben lakozik. És ő ezt észrevette bennem.

- Akkor nem maradsz velem? - döbbenten pillantok le vágyam tárgyára, gyengéden eltolva, miközben arcomra kiül az elkeseredés - Az a szívás, ahogy te hívod... - összepréselem ajkaim vékony vonallá - Tarthatna picit tovább, mint egy apró szimatolás. Le kell alaposan tüdőzni. - bólogatok lelkesen - Különben mit sem ér. - oldalra döntöm fejem, mintha új szemszögből akarnám megvizsgálni szépséges arcát.
Összeforr tekintetünk és minden sejtem egyszerre reagál a kontaktusra, de megelőz. Pipiskedni kezd a maga apró módján, majd számra tapasztja finom, puha ajkait. Derekára kúszik balom, azzal húzom közelebb, miközben jobbom  tarkójára simul és úgy irányítom, lejjebb engedve tartásom, hogy ne kelljen lábujjhegyen állnia előttem. Közelebb mozdulok még a csókban és fájdalmasan élem meg az elválást, törődőn simítva végig arcperemén.
- Te is nekem. - fürkészem arcát, majd ajkaim beharapva nem bírok ellenállni, hogy ne csókoljak bele nyakának hamvas bőrébe. Tenyereim közre fogják arcát, s ha engedi, nyakára tapadnak mohó ajkaim, hogy megperzseltessék maguk.

#Heléna | Igyekeztem, bár picit száraznak érzem.(:
















▽▲▽






Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Nina Dobrev

Hozzászólások száma : 48

▽ Munkám : modell/aktivista

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 29, 2015 12:45 am
Tárgy - Re: Enzo & Heléna (erdei ház)



so I’m following the map,
the map that leads to you
 

Még fel sincs időm állni, mikor mozgásra leszek figyelmes. Valaki közeledik, a fák ágai megrezzennek, a fű ropog, én pedig egy pillanatig riadt – és meglehetősen tehetetlen – madárnak érzem magam, akinek a szíve kétségbeesetten csapkod a bordái üregében. Ám amint megpillantom a jövevényt, arcomra vidám, levakarhatatlan mosoly szalad. Keresztbe vetem egymáson a lábaimat, és kicsit arrébb tolom a hajam az arcomból, hiszen mégis illene csinosan, nőnek öltözve megjelennem a vőlegényem előtt. Ne érje olyan nagy meglepetés az oltárnál.
– Helló Idegen! – köszönök hangosan. Látom, milyen nehezen tudja elfojtani a vigyorát, a tényt pedig csak erősítik csipkelődő szavai. No comment. Én, mint a szikla hercegnője olyan pillantást vetek rá, amilyet a pórnépre szokás, majd megjátszott sértődöttséggel felé nyújtom a karom. Már csak a tenyerem zsibbad az eséstől, tehát kitűnően előadhatom a primadonnát.

– Micsoda modortalanság! – hápogok a szempillámat rebegtetve, majd egy sokkal őszintébb arckifejezést felöltve azonnal helyesbítem a megjegyzését. – Én inkább érzem magam a szikla hencegőjének. És nagyon fáj a fenekem – teszem hozzá, és a szám sarka egy pillanatra lebiggyed, miközben Enzo felsegít. Amint végre a saját lábamon állok, olyan hévvel ugrom a nyakába, mintha évek óta nem találkoztunk volna, ami egy négy hónapja tartó kapcsolat tekintetében még a leghajmeresztőbb paradoxont is felülmúlja, de nincs mit tenni. Milyen bolond az ember, ha szerelmes.

– Áh, tudod, csak megálltam Londonból hazafelé friss levegőt szívni. Anyukád pedig telefonon tájékoztatott, hogy ne a városban keresselek, mert Olivia megkért valamire, patati patata, és az erdőben vagy.
Olyan gyorsan hadarok a nyakába, talán nem is érti, én azonban ezúttal olyan elemes nyuszinak érzem magam, mint legjobb barátnőm Angliában. Most, a közelében állva, érezve az illatát, a ruhái ismerős anyagát – csak most jut el igazán a tudatomig, mennyire hiányzott. Szinte ravasz tettrekészséggel állok lábujjhegyre, hogy megcsókolhassam, és amennyiben hagyja magát, hosszú percekig nem szabadul.
– Nagyon hiányoztál!

#Enzo | köszi a kódot! (:
















▽▲▽





... something never change



A hozzászólást Heléna Vardalos összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 01, 2015 2:00 pm-kor.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : • Ian Handsome Somerhalder

Hozzászólások száma : 10

▽ Munkám : • megörökítem a pillanatot - fényképész.

▽ Szexualitás : • hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 28, 2015 11:47 am
Tárgy - Re: Enzo & Heléna (erdei ház)



i don't know where are you ,
but baby you got me and  i got   you
 

- Oké. – érkezik a tompa sóhajtás tüdőmből.
Összeszorított szemekkel állok, és azt kívánom, Olivia bárcsak abbahagyná. Bárcsak feladná, bárcsak ne erőltetné ezt az egészet… Ezek közül legalább az egyik kívánságom teljesül. A rezgésnek vége szakad. Nem vagyok az a szóban megnyilvánuló érzelgő típus. Teljesítem, amire megkért, de azontúl ne várja, hogy szavakba öntöm majd a fájdalmam. Ajkaim vékony vonallá formálva pillantok körbe a ház küszöbéről. Clara imádott ide járni. Ez volt a legkedvesebb hely számára. Nincs zaj, nincs irritálóan dohos szag. A természet van, a madár fütty, a repkedő-búgó bogarak. És a nevetgélő hang a fejembe, az övé.

Döccenve lelépek az apró lépcsőfokról, a porba. Kezemben a medvével, amit még Ő hagyott itt az utolsó nosztalgikus látogatása során. Azóta anya, vagy apa pakolhatta a padlásra, onnan guberáltam le. Keményen rámarkolok és mellkasomhoz húzom a medvét. Mellkasomban szúró fájdalmat érzek. Nehezen nyelek. Térdeimbe felkúszik a remegés, s minden léptemmel döcögök, mint a zakatoló vonatok.

Amikor egyszer igazán magam alatt voltam, ide jöttem. Itt üldögéltem a fűben. Itt fetrengtem és néztem a felhőket. Korábban úgy voltam vele, mindenféle defektus nélkül, hogy az ember akkor tud igazán önmaga lenni, ha egyedül van. De egyetlen óra sem telt el és Clara betoppant. A csupa szív, kelekótya húgom, akit elakartam küldeni a fenébe. De Ő nem ment el sehova. Mellém kucorodott és nem mozdult a stabil török-üléséből.

Megküzdök az arcomba ágaskodó ágakkal, úgy haladok a sziklaszirtek felé. Csábítóvá vált a gondolat, hogy olyan helyre rakjam a plüss állatot, ahol a kilátás káprázatos. Olyan helyre, ahova ő is tette volna. Nyújtózkodok, majd beleéléssel veszem tudomásul, hogy megérkeztem. Mélyen szívom magamba a természet illatát, s ujjaimban érzem a kattogtatás hiányát. Elvonási tünetek jelentkeznek. Akárhová pillantok érzem, hogy meg kellene örökítenem a látképet. Beharapom alsó ajkam, majd az egyik emelkedő felé veszem az irányt. Ott leguggolva biztos helyre teszem a mackót, majd pillantásom végig kíséri tekintetének vonalát.

Elmerengve figyelem a morajló tájképet, a nyugtató csendet, mikor figyelmem elkalandozik a némaságba hasító csapás irányába. Felegyenesedve pillantok a hang irányába, majd rohanni kezdek.
- Héj! - kiáltok, mert nem látok mozgást, de biztosra veszem, hogy láttam valakit leesni a sziklaszéléről.
Sebesen szelem az utamba kerülő pázsitot, majd lelassítva elnyíló ajkakkal vésem magamba a látványt. Mozdulatlanná dermedve rázom nemlegesen a fejem, s engedek egy néma nevetést magamnak.
- A sziklahercegnője, mi? - kérdezem, majd egy leolvaszthatatlan vigyor kíséretében lepillantok rá. A szépséges menyasszonyomra, aki a fűben elveszve pillant fel rám. Felé nyújtom jobbom, hogy felsegíthessem.
- Hogy kerülsz te ide? - vonom fel szemöldököm hitetlen ábrázattal - És nem esett bajod? - pillantok végig rajta, majd próbálok elfojtani egy feltörekvő kacajt. A szívem kalapálni kezd, hogy pont ezen a helyen találkozunk és érzem, ahogy a lüktetés a tarkómba vándorol. Több, mint egy hete nem láttam. Pedig nem telt el úgy, közel egy óra sem, hogy ne motoszkált volna a fejembe nevetése, vagy az érintése.


#Heléna | Remélem tetszik.(:
















▽▲▽






Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Nina Dobrev

Hozzászólások száma : 48

▽ Munkám : modell/aktivista

▽ Szexualitás : heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Pént. Márc. 27, 2015 4:01 pm
Tárgy - Enzo & Heléna (erdei ház)



so I’m following the map,
the map that leads to you
 

Kocsit bérelni Olaszországban a minimális és csupán ételekre korlátozódó olasz tudásommal - nem kis teljesítmény! Megveregetném a saját vállam, ha éppen nem azzal lennék elfoglalva, hogy visszatekerjem az ablakot. A kis kar recseg-ropog, kezdi megadni magát, de mégsem hagyhatom itt ezt a kicsi Fordot letekert ablakkal! Még akkor sem, ha a turista útvonal eleje mellett parkoltam le, a fák között, ahol a tisztás véget ér.
Végül kipattanok, bevágom az ajtót, hogy az ablakok is beleremegnek, majd kihalászom a hátizsákom a hátsó ülésről. Már jártam ebben az erdőben, tudom mit kell keresnem és merre kell mennem, mégis nehéz szívvel vágok neki. Tapasztalt túrázó vagyok, ez afféle családi szenvedély Vardaloséknál, minden nyáron heteket töltünk görög szigetek feltérképezésével, megismerésével, és amíg szét nem széledtünk mi, lányok, a dolog egészen jól tartható is volt. De Alex férjhez ment, az első gyerekét pedig nem akarta egy sátorban világra hozni, érthető módon. Portia néni halálával Pippa Rómába költözött, ő az utóbbi években kimaradt a mókából. Ami összekovácsolt minket, ma már inkább csak kedves emlék, de jó kondícióban tartott éveken át. Kis túlzással akár a jég hátán is eléldegélnék, azt hiszem; ezek a családi túrázgatások ugyanis sokszor napokig tartó izomlázhoz vezettek, és veszekedésekhez, mert apa elfelejtett új elemet tenni a fejlámpákba. Satöbbi.

Az ösvényen, a kék jelzés mentén indulok el. Enzo említette, hogy a házat nem nehéz megközelíteni, de mivel az erdőben áll, én pedig nem vagyok gyakorlott vezető, nem akarok más utat keresni, hogy ott azután letaroljam a visszapillantó tükröket és a kauciót ott kelljen hagynom a bérbeadónál. A telefonomat figyelem, miközben a falevelek menta zölden szűrik a napfényt. Még van térerő, de három újabb lépés után mintha a Térerőfaló szörny felzabálta volna. Nem bánom, csak el ne tévedjek!
Kiálló gyökerek közt egyensúlyozok, egyszer meg kell állnom, hogy szorosabbra fűzzem a cipőfűzőmet. Két órája szállt le a gépem Rómában, azóta szünet nélkül csak jövök, jövök, és jövök... remélem, Enzo nem hagyta el valami sürgős okból kifolyólag az erdei házat, mert a semmiért nincs sok kedvem odacsattogni!

Már jócskán benne járunk a délutánban, mikor sikerül felkapaszkodnom a sziklára, ami a völgybe néz le. Ebből a perspektívából jól látom a házat, és a szívem azonnal megtelik vidámsággal. Több, mint egy hete nem találkoztunk személyesen, én Londonban voltam Olivával, ő dolgozott, tehát érthető, ha most alig férek a bőrömbe. Ugrálok, az arcomon széles vigyorral öklözök a levegőbe, abban a biztos tudatban, hogy nemcsak nem faltak fel a farkasok, de el is értem a célhoz, épségben!
- Jaj!
S ekkor megcsúszik a lábam, és kecsesnek éppen nem mondhatóan oldalra borulok, az esőillatú fűre. Kalapáló szívvel, sajgó térddel, de egyébként saját ügyetlenségemen hangosan nevetve könyökölök fel. Hát, ez van. Azért nem minden modell ennyire ügyetlen, ha a sziklán ugrándozásról van szó.

#Enzo | köszi a kódot! (:
















▽▲▽





... something never change



A hozzászólást Heléna Vardalos összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 01, 2015 1:55 pm-kor.
Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Enzo & Heléna (erdei ház)


















Vissza az elejére Go down

Enzo & Heléna (erdei ház)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Enzo & Heléna (erdei ház)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: Olaszország-