Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

chris & ezra

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ash stymest

Hozzászólások száma : 31

▽ Szexualitás : it's okay to be gay




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Ápr. 21, 2015 10:50 pm
Tárgy - Re: chris & ezra



chris & ezra
Azt mondják, egy ember egészen addig nem tökéletes, amíg belé nem szeretsz. Fölösleges lenne letagadni, hogy ez így van, hisz az „első látásra szerelem nem létezik” elméletem is rég értelmetlenné vált már az utóbbi időben, s ezzel együtt mintha minden más egyszerűen csak eltűnt volna. Van Chris, van az, amit iránta érzek, és olyan, mintha már ez alkotna engem is. Nélküle nem létezhetnék, élettelen tárgy volnék, valami, amit még a gravitáció sem tud a talajon tartani, csak szálldos, mint egy eltévedt lélek. Olyan, mint a matek, ha együtt vagyunk öt, és kivonjuk belőlem, akkor nulla leszek. Még a semmi sem lenne elég jó szó rá. De ha itt van, ha marad, akkor általa, a kicseszett tökéletessége miatt teljes lehetek, és ez az a bizonyos szerelem, nem a giccses rózsaszínű szívek tömkelege, mint ahogy azt mások gondolják. Mindettől függetlenül feltételezem, hogy ugyanúgy a hányinger fog kerülgetni február tizennegyedikén, ahogy eddig, fintorral fogok reagálni a nyilvánosan egymás torkát vizsgálgató párokra, és továbbra is legszívesebben felgyújtanám az összes hülye libát, akik az aktuális dugópartnerükről nyávogják végig az egész utcát, másnap pedig kidobják őket. Ez sosem fog változni, hiába tudom valamilyen szinten átérezni a helyzetüket. Kedvem lenne nekem is hasonló dolgokat csinálni a magam módján, s talán csak féltékenységből tűnök ennyire kőszívűnek, mert nekik szabad, nekem meg egyelőre tilos.
- Szóval imádnivaló – elégedett vigyorra húzom a szám, érzem, ahogy lassacskán olvadni kezd a fejemben a jég, ami miatt néhány perccel ezelőtt még pánikrohamot akartam kapni. Félreteszem a veszekedés, a hiányától való félelem gondolatát, helyükbe lép az, hogy mennyire édesen néz ki, mikor így mosolyog. – Ez már menthetetlen ügy, bébi, ha a paranoia ember, akkor az én vagyok. De azért köszi – folytatom a vigyorgást, mintha ezzel próbálnám elűzni az összes feszültséget, ami nemrég még szinte tapintható volt köztünk. Viccelődhetünk a paranoiámon, beszélhetünk abszolút a semmiről, akár álmodozhatunk is a jövőről, ami még messze nem biztos, csinálhatunk akármit, aminek nincs egy homokszemnyi köze sem a veszekedéshez. Abból elég volt egy életre. Persze tudom jól, hogy ha belevágunk a ténylegesen közös életbe, akkor valószínűleg napi szinten adódnak majd kisebb-nagyobb nézeteltéréseink, de semmi olyan, amit ne tudnánk könnyedén megoldani.
- Így már sokkal jobban hangzik – rámosolygok, és nem csak a biztos pszichológushiány okozza a hirtelen jött boldogságérzetet, hanem főként az, hogy tudom, tényleg nem én vagyok az egyedüli, akinek szüksége van több időre a másikkal. Egészen idáig elviseltem, de egyre jobban kezd idegesíteni, hogy nem ébredhetek mellette minden reggel, nem láthatom, amikor csak akarom, és ez az érzés már percről percre egyre rosszabb. Néhányszor megfogalmazódott már bennem a kérdés, párszor el is játszottam magamban a párbeszédet, mikor felteszem, de még nem volt merszem hangosan is kimondani. Rohadtul szeretném, ha összeköltöznénk, talán túlságosan is, és teljesen jogosan gondolná azt bárki, hogy ez még korai. Mások ezt minimum fél, egy, vagy esetleg még annál is több év elteltével csinálják, és hiába tudom, hogy mindketten komolyan gondoljuk ezt, a nemleges válasz akkor is sokkal valószínűbb. Arról nem is beszélve, hogy mennyire önző dolog ez. Megpróbálhatom letagadni, pont annyira menne rosszul, mint a melegségem elfojtása magamban, hisz főként azért szeretném ezt, hogy a már-már beteges féltékenységgel küszködő énem végre befogja a rohadt száját. – Oké. Akkor majd szólok, ha változás van – elégedettséget színlelve dőlök hátra, de rémes színészi képességeimnek köszönhetően képtelen vagyok visszafojtani a nevetésem, mely elárulja, hogy természetesen csak viccelek. Egy napig sem bírnám ép ésszel, hogy ne mutassam ki valamilyen módon, mennyire szeretem. Ezeket után már teljesen biztos, hogy nem.
- Neked meg tudod mi áll jól? Ha azzal a csini kis száddal izgalmas dolgokat csinálsz – rákacsintok, viszont most kivételesen tényleg nem olyan dolgokra gondoltam, amikre ki kellene tenni azt a piros karikát. Nem kell ahhoz semmi korhatárosat csinálnunk, hogy izgalmas legyen, elég, ha megszólal, és rögtön akármit megtennék, akármi lennék érte. Akár egyetlen mondatával képes akármikor levenni a lábaimról újra és újra. Elfordítom a fejem, amíg kifújom a füstöt, de végül úgy is maradok. Egy pillanatra behunyom a szemem, mikor kezét a combomon érzem, és ez már csak egy kis olaj a tűzre. Úgy fordulok vissza felé, hogy arcunkat csak néhány centi válassza el egymástól, orrunk már majdnem összeér. Akit érdekeltünk, az már biztos kibámulta magát. Innentől le vannak szarva.

| words: 690 | notes: bocsi a késésért <3
















▽▲▽


hell's inside your fucking head

Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ↷ zayn malik

Hozzászólások száma : 28

▽ Munkám : ↷ tattoo artist

▽ Szexualitás : ↷ i'm so fab... khm gay




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Ápr. 14, 2015 8:23 pm
Tárgy - Re: chris & ezra



Ezra & Chris


Ez a város nem a legjobb hely, mindenki ide akar jönni, mindenki itt szeretne élni, de minden helynek megvannak a maga sötét oldalai. London is ilyen, különb helyei vannak, és van egy olyan érzésem, hogy nem csak én kavarodtam már bele nagyon csúnya bonyodalmakba. Verekedtem itt nagyon sokar, a drogokkal is meggyűlt egyszer a bajom, de a haverom bezárt, és nem engedett semmilyen tudatmódosító szer közelébe. Nehéz volt, rohadtul, de ezen szerinrem mindenki átesett egyszer, mert olyan nincs, hogy valaki nem próbálta még soha az ilyen dolgokat. Ha nem is a drogról van szó, hanem az  alkoholról, mert az aztán azok rosszabbak, csendesebben rudnak néha gyilkolni. Mint sok fiatal én sem vetettem meg semmit, most már viszont megteszem, nem vetem bele magam ebbe az életbe, tudom, hogy nekem nem ez kell. Nagyon nem. Én csak ezzel a barommal akarok élni, aki ennyire sokat jelent nekem, és ezt mind anélkül érte el, hogy erőlködött volna. Egyszerűen csak azt akarom, hogy anélkül lehessek vele, hogy attól félnék valamit rosszul csinálok, rossz helyen, rosszkor, és lecsesz, megutál, meg ilyenek. Igen, ettő nagyon félek, mert szeretem őt, Ezra jelent nekem mindent, azt a mindent, ami segít abban, hogy semmit se adjak fel, és mindig van esély reménykedni.
- Még akkor is imádnivaló vagy, nekem igen. És, hogy ne tűnj nagyon paranoiásnak, elmondom, hogy én is ellenőrizni szoktam. - mosolygok rá, és még egy kicsit rá is kacsintok, mert ez, az igazság, én is meg szoktam nézni, igaz, hogy nem hatszor, maximum kétszer, de a hat sok. Ebben igaza van, de én a sok kis bajával együtt szeretem, úgy, ahogy van, minden hibájával, és bakijával együtt, még akkor is, hogyha titkolóznunk kell. Nem szeretem, tényleg nem, és ezzel az érzéssel nehezen barátkozom meg  de érte megtenném, kussolnék az egész világ előtt, csakbazért, mert ő ezt szeretné. Érte semmi sem nagy ár, azért semmi sem az, hogy vele maradhassak, és boldog lehessek vele. Persze azt akarom, hogy ez fordítva is viszonzott legyen, hogy ő is boldog legyen. Ha csak én vagyok az, akkor nem jó a dolog, akkor inkább feladom.
- Igen, tudom, ezért is oldjuk meg mi ketten, az a legjobb. - nem akarom, hogy pszichonyuszihoz járjon, az rossz lenne, mert utálja. Én meg utálnám ennek kitenni, mikor tudom, hogy mindenhol szívesebben lenne, mint ott. Én is szívesebben lennék vele, minthogy a kis időnket, akit együtt tölthetünk, azt ő valami idegennel tölti. Legyen csak velem, és majd elrendezzük valahogy, mindegyhogy, ha kell még le is sokkolom, csak jobb legyen. Én mindent megteszek érte, csak egy röpke kis szavába kerül, vagy épp tettébe, csak... legyen velem, és oldjuk meg. Huh mennyi bajom van... - Igen tudom, és én isnszeretlek, nagyon. - mosolygok teljesen boldogan, mert itt van velem, és azt mondja, hogy szeret, mert ez valahogy jól esik. Megdobogtatja a ketyegőmet, ami az alatt az idő alatt, hogy nem volt velem, kissé lomha volt és szomorú. Nem tudott mit kezdeni nélküle, nem volt kinek kifejeznie, hogy mennyire szereti, mert másnak sose mondaná, csakis neki. Ez egy egyszerű tény, csak ő létezik a számomra, csak őt látom. Nem érdekel, hogy ki ringatja a hátsóját az orrom előtt, hogy mennyire kerek neki, vagy sem, mert csak azt látom akkor is, hogy Ezra feneke mennyivel jobb, mint másé. Beteg lehet, de nem érdekel.
- Én is így gondoltam. - nevetek fel egy kicsit és nem ellenkezik, hagyja, hogy magamhoz vonjam, hogy közelebb érezhessem, sőt még egy puszit is kapok. Egy halk sóhajt engedek el, de egy kicsit felnevetek, mert most is nézelődött. Nem olyan feltűnően, mint eddig, de egészen ügyesen. Hogy egy kicsit húzzam az agyát, végig simítok combján, de ügyelek, hogy senki se lássa, nem akarom, hogy ezzel bajt okozzak, szóval csak rendes keretek között csinálom.

megjegyzés: <3 || words: ×××















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ash stymest

Hozzászólások száma : 31

▽ Szexualitás : it's okay to be gay




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Ápr. 09, 2015 7:44 pm
Tárgy - Re: chris & ezra



chris & ezra
Voltak idők, mikor azt hittem, soha nem leszek szerelmes. Nem értettem, miért nem érdekelnek a lányok, pedig már minden létező ismerősöm túl volt az első kapcsolatán, még ha nem is volt valami komoly. Mindenkinek volt valaki, akit minimum néhány jó dugásra meg tudott szerezni, csak nekem nem. A srácok, akiktől annak idején a drogot szereztem, néha hoztak magukkal pár lányt a találkozókra, ők előszeretettel nyomultak rám, de én egész máshogy reagáltam, mint egy normális  fiú, aki a társadalom szerint már elég jó korban van az ilyesmihez. Amit az igencsak kevés ruhával borított testük láttára éreztem, annak jóval több köze volt az undorhoz, mint a vágyhoz. Ezután következtek az első egyéjszakás kalandjaim, amelyek felére még a mai napig nem emlékszem, de az esetek többségében teljesen biztosra állíthatom, hogy nem nővel voltam. A más hozzám hasonlóak által sokat emlegetett saját magamtól való undorodás elmaradt, ehelyett viszont az egészet annyira természetesnek gondoltam, hogy az első dolgom volt elújságolni a szüleimnek. Ezt a hirtelen jövő őszinteségrohamot kihasználva szereztek tudomást a drogról is, pár nappal később pedig már úgy tűnt, soha többé nem beszélhetek már normális emberekkel, ha rajtuk múlik. Próbáltam szót fogadni, mint egy ötéves, de minden teljesen megváltozott, mikor Chris belépett az életembe, és kissé felforgatta azt. Ha előbb jön, talán jó néhány hülyeséget nem teszek meg, de ezért igazán nem hibáztathatok senkit. Jobb későn, mint soha.
– Komolyan? És amikor hatszor ellenőrzöm, hogy tuti bezártam-e a hátsó ajtót? – szemöldököm kérdőn felvonva nézek rá, s most kivételesen nem a makacsságom miatt akarom bizonygatni az igazam, hanem mert beláttam, hogy ez tényleg így van. Túl sok időt töltök azzal, hogy az ilyen dolgokon agyaljak. Talán csak pár perc egy nap, de már az is túl sok, még akkor is, ha van esély rá, hogy örökké egymás mellett maradjunk. Kell az a néhány perc, arról nem is beszélve, hogy képtelenek vagyunk normálisan együtt lenni, ha folyamatosan azt ellenőrizgetem, mit is csinál épp a környezetem. Mindeközben pedig elkövettem egy hatalmas hibát. Értelmetlen lenne tagadni, valójában le se szartam, hogy ő mit akar, önző módon ráerőltettem a kettőnk közti dolog titokban tartását, mert azt hittem, nekem így jó. Most már legalább tudom, hogy marhára nem.
– Megegyeztünk, utálom az agyturkászokat – meg sem próbálom visszafojtani megkönnyebbült sóhajom, bár tényleg megtettem volna, hogy elmegyek, ha azt kéri. Sosem értettem, mi a jó abban, ha teljesen ismeretlen embereknek teregetem ki nagyjából az egész életem, hogy aztán egy jó adag elpocsékolt idő, és kiszórt pénz után kitaláljon nekem valami bajt, amit orvosolni lehet, valami méregdrága gyógyszerrel természetesen. Nem is kérdés, érte megtenném, de sokkal jobb megoldásnak tűnik, hogy ketten oldjuk meg ezeket a problémákat. – Tudod, hogy nagyon szeretlek, igaz? – kérdezem egy kicsit halkabban. Kissé hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ha nem fejezem ki napi rendszerességgel valamilyen formában, akkor elfelejti. Amíg nem találkoztunk, előfordult néhányszor, hogy leírtam egy sms-ben, mennyire hiányzik, és mennyire szeretem, mégsem voltam képes elküldeni. Nem csak azért, mert eléggé személytelennek gondolom a telefonon keresztül való szeretetnyilvánítást, azért is, mert nem igazán mertem. Úgy éreztem, haragszik rám, amiért annyit bírtam kinyögni a mondandója hallatán, hogy időt kérek. Teljes mértékben megérteném, ha ez így lenne.
– Mindent értek, főnök – nevetve hagyom, hogy közelebb húzzon magához. Egy gyors puszit nyomok az arcára, azt viszont nem bírom ki, hogy előtte a szemem sarkából ne pillantsak körbe, kinek van szerencséje látni. Már kevésbé érdekel, de a megszokás sajnos nagy úr. Nem tudom még, meddig leszek képtelen kizárni az ilyesmire való késztetést, és már kezd egyre jobban idegesíteni.

| words: 579 | mjúzik: between the bars
















▽▲▽


hell's inside your fucking head

Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ↷ zayn malik

Hozzászólások száma : 28

▽ Munkám : ↷ tattoo artist

▽ Szexualitás : ↷ i'm so fab... khm gay




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 08, 2015 2:38 pm
Tárgy - Re: chris & ezra



Ezra & Chris


Nem azért mondom neki azt, hogy nem volt nálam, hogy megbántsam, csak  egy szimpla válasz a kérdésére, és engem sosem zavart, hogy nekem kellett mennem. Sok mindent bemagyarázott magának, ami sokszor nem volt jó,  de betudtam paranoiának a dolgot, amit persze nem tartok okos dolognak, de én igyekeztem mindig elmagyarázni neki a dolgot, de sosem hitte el. Nem is emiatt akarok mást tenni, kedvelem, sőt szeretem őt, emiatt bármit elviselnék érte. Legyen szó akár arról, hogy még időt akar, vagy arról, hogy járjak be hozzá, a hátsóbejáraton, vagy hogy nem jön el hozzám, szó se volt olyanról, hogy emiatt lecsesztem volna. Most viszont egy kicsit külön voltunk, aminek az lett a következménye, hogy az idióta kobakomban tudatosult, hogy hatalmas szükségem van rá, hogy szeretem és rohadtul hiányzik nekem, hogy nem tudok meglenni nélküle. Fogalmam sem volt arról soha, hogy valakit ennyire fogok szeretni az életben, hogy lesz egy olyan ember a tetves életemben, akit szeretni fogok, és ennyire kapaszkodni akarok majd belé. De most itt vagyunk, mellettem ül az, akit annyira szeretek, akit nem tudok elengedni, de van egy olyan érzésem, hogy egyszer majd el kell. Én nem tudok sokáig titkolózni, neki meg muszáj, és ez meg fogja rontani ezt a csodálatos kapcsolatot. Nagyon béna vagyok, hogy ezt nem tudom elviselni, hogy nem tudok érte ennyit megtenni, pedig szeretném, nagyon szeretném, de nem megy, egyszerűen nem megy. Rossz ember vagyok? Szerintem igen. Helyre lehet hozni? Nem tudom...
- Csak egy kicsit üldözési mániás, de a nyanyák szottyadtak, te meg nem vagy az. Akkor nem lennék melletted, ha olyan kiállhatatlan lennél, mint azok. - picit rámosolygok, hátha ez segít valamit, mert igen vannak olyan dolgai, amik ehhez hasonlítanak, de annak nem mondanám, annyira nem durva a helyzet, ne dramatizáljuk túl. Nem tudom miért fél ennyire, azt értem, hogy a szülei nem néznék jó szemmel, ezt megértem, el is fogadom, de sok esetben semmi sincs, meg nem az ő mozdulatait figyelik állandóan, szerintem másokat is megfigyelnek, de ezt nem mondom, sohasem mondtam, mert egy senki vagyok, ehhez nem érthetek. Nem vagyok neves sem, csak az én kis köröm ismer igazán, de azok meg tudják rólam, hogy meleg vagyok, és mindig valakit, a nyakamba akarnak nyomni, mert nem tudják, hogy van valakim, és nem is értik meg, hogy nem akarok senkit.
- Szerintem hagyjuk az agyturkászt, megoldjuk mi is, hiszen te is fontos vagy nekem, nagyon... legfeljebb leszek én az agyturkászod, és rajzolok neked fura kis állatokat, rendben? - kérdezem egy rendesebb mosollyal, mert szeretném, ha sokkal jobb kedve lenne, megbeszéltük ezt a szart, akkor hagyjuk is a fenébe. Kapott időt, megbeszéltük, hogy hiányoztunk egymásnak, akkor most már csak élvezzük ki, hogy itt vagyunk, mindketten, és ne azon agyaljunk, hogy mi lesz. Előre látónak kell lenni, értem én, de ne most, most inkább szeretnék örülni annak, hogy itt van velem, hiszen sokáig nem láttam, mert nem jött, én nem kerestem, mert neki kellett idő. És most csak azt sajnálom, hogy nincs nálam kakaó, azzal tuti helyre raknám.
Nem tudom miért, de szeretem nézni, mikor cigarettázik, és nem csak azért, mert neki jól áll, hanem, mert annyira hozzá illik, és komolyan szobroznék mellette egész nap, és csak azt nézném, ahogy ajkai közé veszi koporsó szeget, a tüdejébe áramlik a füst, majd kifújja. Lehet ez már betegség, és orvoshoz kellene vele fordulnom...
- Persze, hogy így gondolom, ha nem így lenne, nem hagynám, hogy ezt a szart szívd. - vigyorgok rá megsimogatva a karját, majd meglepetten pislogok rá, mikor keze az enyémbe kerül, de csak egy mosoly a válaszom, és az, hogy közelebb vonom magamhoz, de nem túl közel, nehogy aztán itt nekem pánikrohamot kapjon, hogy ki látja, és ki nem.

megjegyzés: <3 || words: 605















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ash stymest

Hozzászólások száma : 31

▽ Szexualitás : it's okay to be gay




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 08, 2015 2:06 am
Tárgy - Re: chris & ezra



chris & ezra
Bizonyára, ha mindenki tudná, hogy mekkora hisztit tudok kreálni egy ilyen egyszerű ügyből, az értelmező szótárban a paranoiás szó mellett példaként valószínűleg helyet kapna az én nevem, mint a világ legnagyobb hülyéje. Még csak egyetlen apró pillanatra sem kételkedtem abban, amit Chris iránt érzek. Tudtam már az első pillanattól fogva, mikor először kezdett liftezni a gyomrom a látványától, őrülten verni a szívem a hangjától, meg attól az eszméletlenül szexi akcentusától, mikor azon az átkozott mogyorós csokin veszekedtünk, már rég tisztában voltam vele, hogy ő lesz majd a végzetem. Szeretem, bár rettenetesen utálom ezt a szót, hisz ezerszer elmondhatnám neki, akkor sem fejezné ki kellőképp, amit érzek. Erre még nem találtak ki megfelelő szót, olyat nem, amit az ember a száján tud kiejteni. Azok a néma szavak, amiket ölelés, puszi vagy csók formájában adunk, már közelebb járnak az igazsághoz, de még mindig nem elegek. A pillanat, mikor mélyen egymás szemébe nézünk, az egyetlen olyan testrészre, mely még a legjobb hazugot is képes elárulni, akkor tényleg tudjuk. De hiába mindez, ha még arra sem vagyok képes, hogy ne nézzem meg, ki láthat minket együtt, s ezek közül ki az, aki köpne is. Jó esély van arra, hogy valójában senkit nem érdekel az egész. Talán azt is mindenki magasról letojná, ha a nyüzsgő utca közepén esnénk egymásnak. Lehet, még csak távolról sem lenne akkora szégyen, mint amekkorának a családom tartja, de egyelőre túl gyáva vagyok ahhoz, hogy mindezt bizonyítani próbáljam.
- Jézusom, komolyan ennyire gáz vagyok? – elnevetem magam kínomban, nagy levegőt véve hessegetem el az újabb önmarcangolási roham gondolatát. – Eddig még csak fel sem tűnt. Olyan vagyok, mint egy unatkozó nyanya, aki nem bírja megállni, hogy ne lesegessen ki az ablakon, ha valaki elmegy a ház előtt, igaz? – nem várom, hogy válaszoljon, azt meg végképp nem, hogy ennek az ellenkezőjét állítsa, hisz ez pontosan így van, a vak is látja. A nyugdíjas klubban valószínűleg tárt karokkal várnának, sőt, ha belehúzok egy kicsit, talán még az FBI-hoz is bekerülhetek informátornak. Sürgősen találnom kell valamit, ami segít leállni ezzel az egész paranoiásdival, különben eláshatom magam jó mélyre. Évekkel ezelőtt találtam egy kiskaput, melyen, ha csak rövid időre is, de gond nélkül kimászhattam az otthoni nyomás alól. Könyvtárban való tanulás címszó alatt ellógtam az elit réteg szerint a város egyik legundorítóbb helyére, hogy kapjak én is egy keveset a kokainból, amit annak idején néhány régi ismerősöm osztogatott. Erről marhára kevesen tudnak, a srácokon és a szüleimen kívül csak azok, akik az elvonón dolgoztak épp akkor. Még Chrisnek sem mertem elárulni, félek a reakciójától, pedig ez sem tartozik a legnagyobb bűnök közé. Egyszerűen csak félek mindentől, ami miatt akár egy kicsit is utálhat.
- Nem, egyáltalán nem volt hülyeség. Fordított esetben én is megtettem volna, azt hiszem. Csak szeretném, ha tudnád, hogy nem fogom ezt annyiban hagyni. Ahhoz túl fontos vagy. Majd eljárok agyturkászhoz, ha az kell, bármit megteszek – halvány mosolyát látva egyre jobban kezd eluralkodni rajtam az érzés, ami már az érkezése óta motoszkál bennem, hogy mennyire szeretnék hozzábújni. Közterületen vagyunk, mégis ez az első alkalom, hogy nem ezért nem teszem meg. Fogalmam sincs, hogy az imént összehordott sok baromság után hogyan reagálna, és jelenleg egy esetleges elutasító viselkedés hatására végképp elszakadna az a cérna, ami többek között a könnycsatornám szárazon tartásáért is felel. A józan eszem épségéért meg főleg.
Meggyújtok egy szál cigit, érzem, ahogy a füst belégzése, majd kifújása közben a remegés abbamarad, egyre nyugodtabb leszek. Szeretem bemesélni magamnak, hogy a szürke felhővel együtt elszállnak belőlem a problémák, a nyugtalanító gondolatok, minden egyes negatívum, ami beárnyékolja a napomat. Talán gyerekes, de legalább valahogy elengedem. Egy kis időre.
- Még nem, de örülök, hogy így gondolod – elvigyorodom, majd érintésétől felbátorodva megfogom a kezét, ujjaimat az övéire kulcsolom. S eközben az utolsó dolog, amire gondolok, hogy ki látja.

| words: 622 | mjúzik: between the bars
















▽▲▽


hell's inside your fucking head

Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ↷ zayn malik

Hozzászólások száma : 28

▽ Munkám : ↷ tattoo artist

▽ Szexualitás : ↷ i'm so fab... khm gay




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Ápr. 07, 2015 11:09 pm
Tárgy - Re: chris & ezra



Ezra & Chris


Nem tudom, hogy mikor, és miért lett nekem ilyen fontos, na és mikor, az de egyszerűen imádom őt, és rossz nekem, hogy nem lehetek vele. Tudom, lehet, hogy csak túl lihegem, hogy nem kellene ennyire komolyan vennem, de mintha szakadékot éreznék, ami a sok hülye titkolózás miatt csak egyre mélyebb és mélyebb, ba neg szélesebb is. Én nagyon igyekszem, mert rohadtul nem akarom elveszteni, ő az egyetlen, aki képes engem mosolygásra késztetni, de úgy igazán, ő az, aki miatt vigyorogva kelek fel, és ezt nem akarom elveszíteni. Elbasztam, igen,bmert döntés elé állítottam, de már nem tudtam mást tenni, teljesen beparáztam, hogy elveszthetem teljesen, de én okoztam. Ha nem kértem volna arra, hogy válasszon... ez most mind nem lenne, akkor nem kellene félnem attól, hogy elveszítem, hogy elhagy. De ezt most elrontottam, mert tudom milyen a családja, és az enyém nem olyan. Az én szüleim megbékéltek ezzel, tudják, hogy van is valakim, de direkt nem említettem, hogy ki az, mert vigyázok rá. Nem tudom miért ilyen a családja, hogy ezt miért nem tudják megérteni, hiszen ezen nem lehet változtatni, ezt nem lehet kinevelni belőle. Csak ez van, és ezt kell megszokni, értem, hogy nevesek, meg gazdagok, meg minden, de ő a fiuk, meg kellene érteniük, hogy nem mindent tudnak irányítani, van amibe semmi beleszólásuk sincs. Ah nekem ez magas.
- Rendben, és nem igen voltál nálam, mindig féltél, hogy mi lesz, ha meglátnak. - vonom meg a vállam, mert mindig túl gondolta az ilyeneket. Szerintem senkinek sem tűnt volna fel, ha csak úgy szimplán besétál hozzám, főleg, mert nem forgalmas környéken lakom. Mindegy nem ez volt a fontos, hanem az, hogy kényelmesen érezze magát, és ha ez akkor volt, ha én mentem hozzá, akkor nekem az is tökéletes volt, most is így vagyok vele. Ha biztonsáhban érzi magát úgy, hogy nála vagyunk és nem nálam, akkor legyen. Nem olyan nagy táv, bármikor megteszem érte, megér annyit nekem a kapcsolatunk. Ahogy azt, az egy hónapot is. Sok mindent képes vagyok megtenni érte, csak nem akarok életem végéig titkolózni, nem tesz jót nekem, hogy nem ölelhetem meg, nem csókolhatom meg, vagy nyomhatok egy puszit az arcára, akkor, amikor akarok. Ez engem rohadtul zavar.
- Komolyan gondolom, teljesen komolyan gondolom kettőnket, de ha még nem állsz készen... nézd hülyeség volt döntés elé állítanom, csak nehezen viselem... - nem tudom, hogy tudnám rendesen elmagyarázni neki, azt, ami az idióta kobakomban van, amit magam sem tudok teljesen rendbe rakni. Teljes kavalkád van benne most, de egy dolog mindig ott villog, hogy ne legyek önző, ne caak arra gondoljak aki nekem jó. Ha neki ez még nem megy, adjak neki időt, ne siettessem a dolgot... mintha a szüzességét akarnám elvenni valakinek, de komolyan... a lényeg, hogy nem szabad erőltetnem, ő tudja mikor áll készen, nekem meg ki kell várnom azt a pillanatot, hogy akkor és addig is ott legyek mellette. Látom, hogy rám néz, én meg egy gyenge mosolyt villantok rá, és magamhoz akarom ölelni abban a pillanatban, hogy közelebb húzódik, de nem merem, nem tudom mit szólna hozzá, főleg, hogy ő is mefakad a mozdulatban.
- Csak nyugodtan, tudod. - most már viszont tényleg mosolygok mindig is rohadt dögösnek tartottam, ahogy azt a szart szívta. Viszont most nem állítom meg a kezem, megsimítom a karját, óvatosan, gyengéden, de legalább tudom, hogy tényleg itt van, hogy nem képzelem, és hogy nem fut el. Mondjuk elfuthat még, de legalább láttam és érintettem előtte, ez is valami. - Mondtam máe valaha is, hogy mennyire jól áll neked, hogy cigizel? - kérdezem tőle amolyan mellékes kis kérdésként, de mégis van ennek súlya. Ezzel igyekszem olvasztani a jeget, ami most köztünk van.

megjegyzés: <3 || words: 598















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ash stymest

Hozzászólások száma : 31

▽ Szexualitás : it's okay to be gay




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Ápr. 04, 2015 2:52 pm
Tárgy - Re: chris & ezra



chris & ezra
Nem vagyok egy észlény, ezt mindenki így tudja, akinek köze volt hozzám valamilyen szinten a múltban. A magántanáraim mindegyike vért izzadott mellettem, hogy legalább a kettes szintet valahogy a fejembe verjék, míg én nyugodt szívvel aludtam végig nyitott szemmel az órákat. Igazából feltételezem, hogy tudtam volna négyesre is mindent magamtól, csak marhára nem érdekelt. Az érettségimmel sem foglalkoztam túlzottan sokat, összekapartam a minimumot, és azt hittem, hogy utána már élhetem azt az életet, amit mindig is szerettem volna. Buli, barátok, pia, cigi, drog, lányok helyett fiúk, hisz az apám pénzéből akár lehetett volna ez a napi rutinom is, ha nem szól közbe a család generációk óta tartó súlyos tökéletességmániája, ami egyedül engem került el, de jó messzire. Lassacskán elkezdtem baromira irigyelni azokat az embereket, akiknek bár nincs sok mindenük, de mégis boldogok, azt tehetik, amit csak akarnak. Gazdagabbak, mint mi, mert nekünk csak pénzünk van. Most mégis gyáva vagyok egy ilyen élet mellett dönteni, mindenféle szülői támogatás, ugyanakkor kötöttségek nélkül, mert nem garantált a jövőm. Rettenetesen félek az ismeretlentől, attól, hogy fogalmam sincs, mit tegyek egy bizonyos helyzetben, mert nem írták le szóról szóra, mi a feladatom. A születésemtől fogva egy előre gondosan megalkotott szerepet játszom, és ezt képtelen vagyok csak így elengedni.
– Úgy találkozunk, ahogy eddig. Nálam. Vagy nálad, mert hát... Voltam már egyáltalán nálad? – összeráncolt szemöldökkel nézek továbbra is csak magam elé, pedig már nagyon hiányzik az arca. Gyorsan lepörgetem magam előtt az első találkozásunk utáni eseményeket, de egyik sem szól arról, hogy én látogattam volna meg őt. Érdekes, de borzasztóan rám vall. Talán senkit nem érdekelne, ha látnának bemenni egy számukra idegen pasi házába, de én már akkor elkezdek helyettük is kombinálni, amikor ők még fel sem fogták, miről van szó.
– Nagyon sokat agyaltam ezen az egészen. Néha alvás helyett. Arra jutottam, hogy ha te is eléggé komolyan gondolod, akkor tényleg fölösleges lenne ennyire titkolnunk, mert csak elrontanánk. Vagyis én elrontanám – azt hiszem, az ilyesfajta kínos helyzetekre kéne feltalálnia valakinek a valóságban is használható crtl+z-t. Hogyan lehet ennyire rövid idő után máris komolyan gondolni egy kapcsolatot? Persze, tőlem az amúgy is hülye felfogásom miatt totálisan elfogadható, sőt, elvárható, de egy normális ember, mint Chris, aligha tervez előre évekre már az első randi után. Egyikünk sem hozta még fel ezt a témát, én nem is akartam, mégis sikerült. Félve rápillantok a szemem sarkából, muszáj látnom a reakcióját. Érzem, ahogy a pulzusom szokás szerint az egekbe szökik a látványától. Akaratlanul is közelebb csúszom hozzá, az idegességtől remegő kezem már majdnem az övéhez ér, mikor a fejemben sipákoló mindenféle gondolatot túlkiabálja az agyam okosabbik része, s ráébreszt a megnyugvásom egyetlen lehetséges módjára.
– Nem zavar, ha rágyújtok, ugye? – kérdezem, miközben előhalászom a cigarettáimat rejtő papírdobozt a zsebemből.

| words: 452 | notes: remélem tetszik *--*
















▽▲▽


hell's inside your fucking head

Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ↷ zayn malik

Hozzászólások száma : 28

▽ Munkám : ↷ tattoo artist

▽ Szexualitás : ↷ i'm so fab... khm gay




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 30, 2015 4:15 pm
Tárgy - Re: chris & ezra



Ezra & Chris


Nem voltam sohasem olyan ember, aki választás elé állította volna azt, akit szeret, mert erre sosem volt szükségem, mindig volt valaki, aki eldöntötte, hogy kellek neki, vagy sem, és úgy kellek-e, ahogy vagyok. Igen ez mindig így volt, és nagyon nem is kötődtem hozzájuk, de aztán jött Ezra, és már nem tudom, hogy mit tegyek, hogy mire gondoljak. Őt döntés elé állítottam, mert utálom, hogy titok van köztünk, még úgy is, hogy nem nekünk szól a titok, hanem mindenki másnak. egy ilyen megmérgezhet egy kapcsolatot, és pont ez az, amitől annyira félek. Nem akarom, hogy elmérgesedjen köztünk minden, mert hozzá igenis kötősöm. Szeretem, és férfi létemre ezt bármikor, bárhol fel merem vállalni, de csakis addig, amíg ő is engedi. Pont ez volt a baj, mindig is ez volt a baj velem, hogy közvetlen vagyok, nagyon, és nem az, hogy mutogatni akarom őt, meg dicsekedni vele, vagy ilyenek, pedig lehetne rá okom, és nem a neve miatt, vagy a vagyona miatt. Jóképű, okos, és nekem egy főnyeremény, sosem cserélném le, vagy csak dobnám el. De ezzel, hogy választania kell, lehet, hogy ezt tettem, hogy elrontottam mindent, és most kiakar dobni, amihez szíve joga, csak fájna, nagyon, el sem tudom képzelni, hogy mennyire.
Csak lassan közelítek, mert nem tudom megmondani, hogy milyen idegállapotban van ezekben a percekben, vagyis messziről nem tudom ezt megmondani, de a poén, hogy még akkor sem, mikor itt áll velem szemben. Na jó, ő ül, én meg állok, és arról magyarázok neki, hogy miért nem írtam vissza, de mintha az egyik fülén be, a másikon pedig kijönne, az amit mondok, ez viszont nagyon nem jelent jót rám nézve.
- Nem kezdődik jól... - csak ezeket a szavakat ejtem ki, de aztán leülök, hiszen kért, és nem azt mondta, hogy ülj le bazd meg. Az jobban jött volna, mert most egészen bajjósló ez a pillanat, hogy ilyen halkan , és így kér meg. Azt hiszem ezek a percek lesznek életem legrosszabb percei, minden szava az emlékezetembe fog égni, és soha az életemben nem fogom onnan kiverni őket. Tudom, hogy még nem mondott semmit, de érzem, hogy valami nem okés, se vele, sem velem, mintha a testem és a lelkem előbb tudná, hogy mit akar mondani, csak azzal, hogy a közelében vagyok. Lehet egyáltalán ilyen? Ismerhetem ennyire a mozdulatait a hangsúlyait, anélkül, hogy én tudnék róla? Nem tudom, de most nem is ez foglalkoztat igazán.
- Értem... én... - először csak ennyit tudok mondani, csak hatalmasat sóhajtok, és hajamba túrva igyekszem összeszedni a gondolataimat, szóval tudhatja, hogy még folytatni akarom. Nem nagyon tudom mit kellene mondanom, mert azt elmondta, hogy jogosan akadtam ki, most is nagyon afelé húzok, de nem szabad, nem akarom elrontani, hogy láthatom néha, nem áll ez szándékomban, szóval inkább ezt visszanyelem, és mást mondok.
- Mivel nekem is rémes volt nélküled belemegyek. Kapsz még egy hónapot, addig gondolkozni is tudsz. Csak akkor mond meg, hogy addig mi legyen velünk, hogy találkozzunk... mert egy hónapig nem látni téged az a halál, viszont így nem tudom, hogy mit tehetek és mit nem. - ez igaz, most teljesen tehetetlen vagyok, kezeimet az ölemben pihentetem, és ránézni is csak félve merek. Nem akarom átlépni a határt, de per pillanat azt sem tudom, hogy hol van, az a bizonyos határ, amire vigyáznom kell.

megjegyzés: <3 || words: 540















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ash stymest

Hozzászólások száma : 31

▽ Szexualitás : it's okay to be gay




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 30, 2015 2:50 pm
Tárgy - Re: chris & ezra



chris & ezra
Barátokra mindenkinek szüksége van. Nincs ez másképp a tehetősebb embereknél sem, de nem a jó társaság, a szórakozás miatt, hanem kizárólag divatból és üzleti célokból. Tőlük lehet valaki akármilyen vicces, megbízható, ha nincs pénze, vagy egyéb olyan dolga, ami miatt érdemes volna jóban lenni vele, akkor akár fejre is állhat. Soha senki nem mondta, de rólam valószínűleg pontosan ez volt az állítólagos barátaim véleménye. Jó voltam, ha kellett egy kis titkos cigi, esetleg narkó, protekció kellett valami új munkához, vagy épp az óvadék kifizetése, ha arra került sor. És ennyi. Amint nekem lett volna szükségem rájuk az apám botránya után, hirtelen mindegyikük felszívódott. Ha majd megint kell valami, előjönnek, addig viszont még az utcán is úgy tesznek, mintha nem ismernének, ha esetleg összefutunk.
Feszülten nézem, ahogy Chris egyre közelebb ér hozzám, majd megáll, és elkezd valami olyasmi, rendkívül érdekfeszítő témáról ecsetelni, hogy miért nem írt vissza. Fontos lenne, ha nem lennék ennyire ideges, hisz normális esetben félpercenként nézegettem volna a telefonom kijelzőjét attól félve, hogy már egyáltalán nem is érdeklem. Most azonban olyan szavak akarják görcsösen elhagyni a számat, melyek hallatán teljesen érthető lesz számomra, ha nem akar látni többé.
- Szia! Ülj le, kérlek – csöndes hangomból egyértelműen kihallatszik a bizonytalanság, a még kimondatlan szavak megbánása, s talán némi elkeseredettség is. Rengeteget gondolkoztam ezen, próbáltam olyan megoldást találni, ami mindkettőnknek egyaránt jó, de félek, ezt teljesen lehetetlen. Teljesen más világból jöttünk, ezen az sem változtatna semmit, ha önként és dalolva kitagadtatnám magam a családomból a kettőnk közötti kapcsolat felvállalása miatt. Ő lesz az első olyan dolog eddigi életem során, amit nem kaphatok meg teljesen. Vagy csak nem azonnal.
- Azért hívtalak ide, mert szerettem volna a pár nappal ezelőtti vitánkról beszélni. Teljesen igazad volt, ez így nem mehet tovább. Tudom, időt kértem, viszont most igazából ugyanezért vagyunk itt. Egy hónap, ennyit szeretnék, hogy meg tudjam beszélni a szüleimmel, amit kell. De ennek ellenére sem szeretném, ha az lenne, mint az elmúlt napokban. Rémes volt nélküled – tekintetemet a lábam alatt heverő kavicsokba fúrom, szaggatottan lélegezve várok valami reakciót az imént elhangzottakra.  Nem nézek rá, hisz tudom, hogy akkor elborítaná az agyam a hiánya. Nem bírnám ki, hogy ne szívjak vissza mindent, amit mondtam, és írjak rögtön az összes közösségi oldalamra, ami csak létezik, hogy bekaphatja mindenki, akkor is szeretem. Már az első perc, amit nélküle kellett töltenem rosszabb volt, mint az, mikor ötévesen az aktuális bébiszitterem a játékboltban felejtett a pasija miatt. Kétségbe voltam esve. Ha nem neveltek volna belém ekkora büszkeséget, akkor még aznap megkeresem, hogy bocsánatot kérhessek. Ezt ugyan most sem tettem meg, s titkon azt remélem, hogy nem is lesz rá szükség. A bocsánatkérés sosem volt az én asztalom.


| words: 441 | notes: <3
















▽▲▽


hell's inside your fucking head

Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ↷ zayn malik

Hozzászólások száma : 28

▽ Munkám : ↷ tattoo artist

▽ Szexualitás : ↷ i'm so fab... khm gay




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 28, 2015 3:36 pm
Tárgy - Re: chris & ezra



Ezra & Chris


A szalonban már laposakat ásítok, mert egy egymer volt felírva egész napra, aki időpontra jött, de sehol sincsen, pedig már tízperce itt kellene lennie. Nem értem ilyen szinten az embereket, hiszen, ha nem akarja, akkor dobjon meg egy üzenettel, a számom tudja, vagy essen be, hogy bocs mégsem,  szeretném a lábamat meghagyni, vagy valami. Komolyan egy annyi is elég lenne, hogy nem, csak jelezzen, hogy ne várjam, keressek mást a helyére. Annyira utálom ezt a tétlenséget, mert most itt kell állnom, a pultban és én fogadok mindenkit, aki a furcsa ötleteivel jön, hogy hova mit szeretne, meghogy megoldható-e. Egy szemüveges kis srác jött be ma reggel, azzal, hogy ő szeretne egy keresztet a hátára, Jézussal a kereszten, mellette legyen Júdás, a másik oldalán Szűz Mária. Eddig is furának gondoltam, de aztán jöt, hogy a kereszt és Jézus lába égjen, és a lángcsóvák mellett táncoljon az ördög, maga Lucifer. Na igen, én itt hangosan felnevettem, mert a srácot úgy kell elképzelni, hogy magas homloka, szemüvege, és nyeszlett teste volt. Csoda lett volna, ha a hátára egyetlen kereszt is felfér, de komolyan. Igaz, kinevettem, de aztán elmagyaráztam neki, hogy mivel csontot érnék nagyjából mindenhol eszméletlenül fájna neki, plusz kicsi a felület. Úgy tűnik megértette, mert szomorúan kiballagott.
Csak a fejem rázom, aztán megrezzen a telefonom, mire azonnal felkapom a fejem. Kikapom, aztán már a feladó láttán hevesebben kezd verni a szívem, nem tudom mit mondhatnék, illetve válaszolhatnék az üzenetre. Csak zsebre rakom a telefonom, és már fordulok is Jennyhez.
- Jenny... el kellene mennem egy kicsit, igyekszem nagyon, pár óra az egész szerintem... Tudod kivel van most a dolog... - nem is kell neki végig mondanom, azonnal int, hogy menjek, oldjam meg a dolgokat. Ezért is imádom ezt a csajt, mindig tudja, hogy mit kell csinálnia, vagy mondani, ezért szeretem a tanácsait, és ezért is hallgatok rá mindig. Szóval meg is indulok a bőrdzsekim felkapva és már kint is vagyoj az ajtón, az sem érdekel, hogyha az a férfi így nagyjából fél óra késéssel beesik, mert nem érdekel, látnom kell Ezrát. Tudom, hogy döntött, azért hív, aztán lehet csak alkudozni akar, nekem már mindegy, de hallani akarom a hangját és látni őt. Nagyon hiányzik, komolyan, már fáj, és azt hiszem, csak most kezdem megérteni, hogy miért mondják az emberek, hogy a szerelem fáj. szorít, és összefacsarja a szívemet, de inkább ezt nem mondom, nem tudom mi lenne ha tudná.
Már messziről látom, ajkamba harapok, hajamba túrok, aztán hatalmas sóhajjal indulok meg felé. Nem nagy a táv, de a szívem ekkora messzeségből is oly hevesen ver... rosszabb, mint egy száguldó vonat, de tényleg. De én nem vagyok ilyen gyors, mégis egészen hamar odaérek hozzá.
- Szia! Miről szeretnél beszélni? - azonnal a közepébe vágok, nem akarom húzni az időt, mert izgulok, tudnom kell most már, hogy mi van. - Bocsi, hogy nem írtam vissza, de biztos voltam benne, hogy tudod, hogyha ilyet írsz azonnal jövök. - igen, ennyire már ismer, ezt már tudhatja rólam, hiszen majdnem jobban ismer, mint a saját családom, ami azért nagy szó nálam.















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ash stymest

Hozzászólások száma : 31

▽ Szexualitás : it's okay to be gay




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 28, 2015 1:15 pm
Tárgy - chris & ezra



chris & ezra
Ha osztanának valamilyen díjat a szerencsétlenségért, én már biztosan számos alkalommal megkaptam volna. Elsőként mondjuk akkor, mikor eszembe sem jutott fellázadni a szüleim akarata ellen, miszerint muszáj titkolnom a szexualitásom. Vagy akkor, mikor egy szó nélkül hagytam magam elvonóra hurcolni, pedig mentőövnek számított nekem a drog, még akkor is, ha tudtam, hogy előbb-utóbb megöl. De ugyebár ami nem öl meg, amiatt azt kívánod, bárcsak halott lennél. Talán mindenkinek sokkal jobb lett volna, túladagolás miatt dobom fel a talpam tizenhét évesen, és a temetés miatt sem kellett volna aggódni, mert hát a Hayes családban drogosnak nincs helye. Egyszerűen túl gyáva voltam ahhoz, hogy kiálljak magamért, és a szabadságot válasszam.
S ennek eredményeképp most itt ücsörgöm egy olyan helyen, melyen az elmúlt pár napban több jó emlék gyűlt össze, mint a Los Angeles-i házunkban évek alatt, emberekkel körülvéve, mégis magányosan. Egyre jobban fojtogat a gondolat, mely napok óta a fejemben motoszkál, mégsem bírom kinyögni. Nem kerülne többe, csak egy szavamba megváltoztatni a sorsom, de úgy adódott, hogy huszonkét rohadt év alatt sem tudtam eldönteni, mit is akarok pontosan. Az örökségemet, mely rengeteg pénzzel, és apa cégével jár, vagy egy boldog életet, melynek akárki részese lehet, nem csak az, akit a szüleim méltónak találnak. Ha az elsőt választom, valószínűleg kötelező lesz megházasodnom, természetesen egy lánnyal, viszont túlságosan megszoktam azt, hogy a sült galamb is egyenesen a számba repül, így az utóbbi sem annyira hívogató. Még így sem, hogy életemben talán először érzem azt, amit szerelemnek neveznek. A francba, hisz még csak nem is szabadna így éreznem! Amióta az eszemet tudom, azt nevelik belém, hogy egy normális párkapcsolat csak férfi és nő között jöhet létre, a többi undorító, megvetendő és beteges. Tudom jól, hogy apám legszívesebben halállal büntetné az ilyesmit, ha megtehetné. Azon sem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy velem akarja kezdeni. A legrosszabb rémálma volt egy olyan gyerek, mint én.
Érzem, ahogy a szívem azonnal hevesebben kezd verni, amint előhalászom a telefonom a zsebemből. Akárhogy is lesz, nem hagyhatom, hogy folytatódjon ez a hazugság, amiben élek. Remegő ujjakkal, néhány betűt félrenyomva kezdem írni az üzenetet, a küldés gombra kattintok, s ujjaimmal kezdek dobolni a combomon, várok.
Címzett: Chris
Tárgy: Beszélnünk kell
A parkban, a szokásos padnál. Gyere, amilyen gyorsan tudsz. xo


| words: 367 | notes: lesz ez még jobb :s
















▽▲▽


hell's inside your fucking head

Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: chris & ezra


















Vissza az elejére Go down

chris & ezra

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Filozófia vizsga - Chris, Zin és Noah Joon

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: London-