Életem lapjai

Mindenki élete elkezdődik valahol, de az én életem jó pár évvel korábban kezdődött el igazán. Abban a pillanatban, amikor kisebb unszolásnak köszönhetően az egyik bárban helyettesítettem a barátnőmet, hiszen az egyetem mellé jól jön egy kis plusz pénz. Akkor ismertem meg Samuel-t. Ő volt az, aki néha a fejét fogta, amikor bénáztam, de ugyanakkor ő volt az, akinek köszönhetően sikerült feloldódnom a pult mögött és mosolyogva kiszolgálni az embereket.
Soha nem voltam az a nagy bulizós. Sokkal inkább azok közé tartoztam, akik éjjelente a könyvek birodalmában merülnek el, de azon az estén valami megváltozott. Pár nappal később felkeresett az egyetem Samuel, ezek után pedig én látogattam meg őt minden egyes este a bárban. Fogalmam nincs arról, hogy mivel fogott meg, vagy mivel érte el azt, hogy közel engedjem magamhoz, de mire észbe kaptam, addigra már jó pár hónap eltelt és egyre több időt töltöttünk együtt. Nem voltunk egy pár, egyszerűen csak jól éreztük magunkat egymás társaságában és megbíztunk a másikban. Támaszra leltünk a másik félben, s tudtunk azt, hogy többé már nem vagyunk egyedül még a legnehezebb percekben se.

Pontosan tudtam azt is, hogy miért vette el a jelenlegi feleségét, ahogyan azzal is tisztában vagyok, hogy mennyire boldogtalan. Minden egyes nap próbáltam és próbálok boldogságot csempészni az életébe, de az egyik este mind a ketten túl messzire mentünk. Együtt töltöttük az estét, de nem is ez a legnagyobb bűnöm, hanem talán az, hogy soha nem bántam meg. Lehet a legjobb barátom, de valahogyan mégis többet jelent számomra, ahogyan talán én is neki, viszont a jelenlegi állás szerint nem lehetünk együtt... Nem szabad, mert ő tiltott gyümölcs számomra.

Lilith, segíts nekem! - mondom szinte sírva a telefonban, majd még jobban magamra húzom a takarót, amikor meghallom, hogy a másik telefon újra elkezd zengeni. Tudom, hogy kihív rajta, de nem vehetem fel. Nem ilyen állapotban.
Gyere haza és felejtsd el őt, Avery. Majd kitalálunk valamit, hogy mit mondunk anyáéknak. Meg fogjuk oldani, csak nyugodj meg drága húgocskám. - szinte könyörögve mondja a nővérem, aminek következtében még inkább sírásban török ki. Pontosan tudom, hogy a szüleim mennyire kiábrándulnának belőlem, ha megtudnák azt, hogy otthagytam az egyetemet és ráadásul férj nélkül vagyok állapotos....
Majd megoldom, ne aggódj. Szeretlek Lilith!- mondom sietve, majd lecsapom a telefont. Nem fogok hazamenni. Egyszerűen csak megmondom Samuel-nek, hogy beteg vagyok, így pár napig ne is keressen. Aztán majd kitalálom, hogy miként tartsam őt távol magamtól egészen addig, amíg legalább nem sikerül egy kamu pasit szereznem, hiszen nem bolygathatom fel az életét még jobban.

Egy-két hétig sikerült is lepleznem előle a dolgot. Még akkor is, amikor személyesen találkoztunk hosszabb unszolást követően, de egyik este elbuktam. Éppen a könyveim fölé görnyedve vártam a vacsorát, de helyette más állt az ajtóban. Nincs ami takarja a kerekedő pocakomat, vagy a megduzzadt melleimet, hiszen itthon nem bújtam kétszer akkora ruhákban. Itthon csak én és a csemete voltam a világgal szemben. Nem tudom, hogy milyen lett volna a jövőnk kettesben, de harcoltam volna érte és valószínűleg még halasztottam is volna a következő félévet, hogy legyen pénzem a csöppségre. Idegesen az ajkamba harapok, amikor felteszi azt a kérdést, hogy "Valamiről lemaradt-e?". Nem tudok megszólalni. Egyszerűen nem megy, de a szemeimből pontosan kiolvassa a választ.

Mi lesz ezek után? Fogalmam sincsen, hiszen a legjobb barátom gyermekét hordom a szívem alatt. A szüleim kitagadhatnak, ha a nővérem túlzottan pánikba esik és eljár a szája. De még ez se érdekel annyira, mint az a tény, hogy fogalmam nincs arról, hogy Sam és velem mi lesz. Nem veszíthetem el őt, hiszen annyi éven át volt a támaszom.. Szükségem van rá... Most még jobban, mint előtte, de nem kényszeríthetem arra se, hogy mellettem maradjon...
.

Heart of Europe.