Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Nathaniel & Olivia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Candice Accola

Hozzászólások száma : 41

▽ Munkám : Főiskolára szeretnék bekerülni.

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Máj. 09, 2015 12:00 pm
Téma - Re: Nathaniel & Olivia



To the handsome Nathaniel

Eléggé kellemetlenül éreztem magam, amiért annyira szemtelenül beszéltem hozzá. De közben nem tudtam, hogy viselkedjek másképp. Emberfeletti düh gyülemlett össze bennem és sajnálatos módon az első idegenen le is vezettem. A probléma pedig az, hogy teljesen mindegy kivel viselkedem illetlenül, jól tudom, hogy később bűntudatom lesz miatta. Éppen ezért igyekeztem minél előbb kedvesebbé válni és talán jó úton haladtam.
Közelebb lépek és megfogom a kezét. - Örvendek. - Nekem felesleges még egyszer bemutatkoznom, hiszen pontosan tudja ki vagyok.
Kíváncsian figyelem, mikor megemlíti, hogy jól ismerte apát. Igaz, hogy nem szokott órákon át áradozni az ügyfeleiről, de őt és anyát ismerve meglep a tudat, hogy vele még nem akartak összeboronálni. Pedig ő még pont a zsánerem is lenne, de erről nem kell tudnia.
- Köszönöm. - Suttogom magam elé. Túl sokszor hallottam a részvétnyilvánítást, de ez a mai nap után igazából nem kéne, hogy meglepjen, hiszen mégis csak egy temetésen vagyunk túl. Egy dologtól félek még nagyon, az pedig az, hogy Noah-t is elveszítem. Tudom, hogy azt mutatja a külvilág felé, hogy jól van, de rettenetesen aggódom érte.
Gondolatmenetemből az ajánlata húz ki, amire hirtelen reagálni sem tudok. Állok előtte szótlanul és hagyom, hadd igézzenek meg a kiskutya szemei. Válaszolnám, hogy nem érek rá, de a tőlem pár méterre lévő asztalon megrezzen a telefonom. Odalépek hozzá, s elolvasom az öcsémtől kapott üzenetet. Azt írja, hogy egyedül akar lenni, így elment, majd később találkozunk. Kifújom a levegőt, a telefont elsüllyesztem a kis táskámba és Nathaniel felé fordulok.
- Rendben. - Sose volt szokásom egyszavas válaszokat adni, de úgy érzem, most még egy kis ideig többre nem fog telni tőlem. - Indulhatunk is. - Halványan rámosolygok és elindulok a lift irányába.
- És önnek nem esne jól egy csevej? Egyébként a pokolban legalább meleg van és nem esik az eső. - Visszakérdezek, majd rögtön a pokolra terelem a szót. Amennyire nem tudtam beszélni az előbb, most úgy kitört belőlem a sok szó. Bár a mindig párás, esős, londoni időjárásnál a pokol melege tényleg jobb lehet.
Megnyomom a hívó gombot, s révén, hogy rajtunk kívül senki sem tartózkodik az épületben, a lift is hamar megérkezik. Belépek, majd kissé feszülten és idegesen, az egyik falához közel megállok. Utálom a lifteket, mindig is utáltam őket. Azok után pedig, hogy egy éve körülbelül be is ragadtam az egyikbe, a félelmem még inkább felerősödött. De ezen is túl kell lépnem.
- Tegeződhetnénk? Nem tudom mennyire menne a túlságosan formális beszélgetés. - Meg kedvem sincs ahhoz, hogy megválogassam a szavaimat és hivatalosan viselkedjek. Abból mára már elég volt. Ráadásul közvetlenebb formában kedvesebb is tudnék lenni.
Össze-vissza izegtem mozogtam a liftben, annyira nem éreztem jól magam. Ráadásul nem csak a bezártságérzetem feszélyezett, hanem az új ismerősöm közelsége is. Na meg persze azt sem szabad elfelejteni, hogy én egyszer már ragadtam bent liftben.
- Hogy tetszik London? - Kíváncsiskodom és más felé terelem a szót. Nincs kedvem a családról beszélni, sem az elromlott életemről. A beszélgetésbe beleegyeztem, de a magánéletem kivesézésébe nem fogom belefolyni. Így inkább átpasszolom a labdát Nathaniel-nek.
















▽▲▽



you are not only my brother, you are my hero
Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Paul Wesley

Hozzászólások száma : 3

▽ Munkám : Üzlet ember

▽ Szexualitás : Heteró




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 12, 2015 3:27 pm
Téma - Re: Nathaniel & Olivia



To my blonde.
..

Nagyon csinos, csinosabb, mint a képeken. Szemei kisírtak, ez még talán jól jöhet, sajnálom ugyan, de a tervemhez, hogy elbájoljam elengedhetetlen. Kicsit bunkó volt azért valljuk be. Lenézek a cipőmre zsebreteszem a kezemet és mosolygok. Persze, ez nem egy, jaj de vidám nap van mosoly volt, hanem egy bakkert ezt az iróniát még Izraelben is érezték.
Nagy levegő, és szinte az olvadás széle, amikor látom milyen kis édes így is. Megrázom a fejem, majd beleharapok az ajkamba. Rá vettem igéző zöld pillantásom.
- Sajnálatos módon még nem. – Nyújtom a kezemet. Csodálatos hajzuhataga a mozgástól előrébb hullik. Imádom a szőkéket. Mindenki azt hiszi, hogy buták. Pedig nem.
- Nathaniel Dorian. – Mutatkozom be. Hozzá tehetném, hogy helóka bocsi az új irodámat jöttem meglátogatni, de az már sok lenne. Talán pár People magazin vagy hasonló förmedvényeken olvashatott rólam, de ott mind az taglalja, hogy milyen cukor pofa is vagyok. Még, ha szerénységemről beszélnének.
- Nos, fogjuk rá, hogy apját jól ismertem Miss.. És had fejezzem ki legmélyebb együttérzésemet a szörnyű tragédia iránt. - Ennél szebben fogalmazni se tudtam volna Hát még az az igazán meggyőző fej. Úristen. Oscar díjat most ide. Mindig tudtam, hogy kell a nőkkel bánni. Soha ne beszélj magadról, hagy, hogy a nő beszéljen, és te csak hallgasd.
- Esetleg nem lenne kedve egy kávéhoz? – vettem rá kiskutya szemeimet.
- Talán önnek jól esne egy csevej. Bár így ismeretlenül gondolom, a pokolba kívánna most, de kérem, ne tegye. – Majdnem kicsúszott a számon, hogy bocs bébi onnan jöttem, nem is kell oda vissza jegy már meg van, de nem tehetem. Fenn tartom a kisfiús méla bús, együtt érző ábrázatom és csak meredek rá.
- Szeretném meghívni. – Mondj már igen!





















Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Candice Accola

Hozzászólások száma : 41

▽ Munkám : Főiskolára szeretnék bekerülni.

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 05, 2015 5:13 pm
Téma - Re: Nathaniel & Olivia



To the handsome Nathaniel

Tényleg sosem úgy sikerülnek a dolgok, ahogyan azt az ember előre eltervezi. Én például most másra sem vágytam, csak arra, hogy kicsit egyedül lehessek ez után a szörnyű nap után és elveszhessek a gondolataimban. Arra számítottam, hogyha valaki feljönne az emeletre, akkor az az Ikrem lenne, nem pedig egy vadidegen, aki kicsit sem volt ismerős a számomra.
Talán nem teszek rá jó benyomást, de jelen pillanatban nem is érdekel. Hagyom az udvariaskodást és a fölösleges, unalmas bájcsevejes köröket, hisz semmi értelmük. Most senkinek nincs joga arra, hogy ezen az emeleten legyen, kivéve apám közvetlen hozzátartozóinak. De az előttem álló férfit nem igazán tudom elképzelni távoli unokatestvérnek, úgyhogy akár el is mehetne innen. Főleg, hogy eltévesztette az emeletet, amit az előbb be is ismert. Ha nem kért volna elnézést, valószínűleg egy vállrándítással elintéztem volna a beszélgetést, de inkább úgy döntöttem, nem hozok szégyent apám hírnevére, így kedvesebb üzemmódba kapcsoltam.
- Semmi probléma. Legközelebb majd nem téveszti el. - Bólintok felé és fordulnék meg, hogy értse a célzást és végre tényleg elmenjen innen, amikor a nevemen szólít. Újra elkapom a pillantását, kezeimet pedig összefonom a mellkasom előtt. - Igen, én vagyok. Maga pedig...? - Enyhe kérdő hangsúly, hiszen számomra úgy lenne fair, ha ezek után ő is elárulná a becses nevét.
- Ismerjük egymást? - Kíváncsiskodom tovább, hiszen most már teljesen összezavart. Vajon előfordulhat, hogy találkoztam vele korábban csak már az én arcmemóriám sem a régi? Felé lépek pár lépést, de még így is távolságtartó maradok, ami a körülményeket tekintve teljesen érthető. Hirtelen az is átfut az agyamon, hogy talán azért van itt, hogy velem is végezzen, hisz mint kiderült szüleink halála sem egy véletlen baleset volt, hanem szándékos emberölés. De a nagy helyzet az, hogy az se érdekelne, ha az életemet akarná elvenni tőlem. Annyi szenvedés, kín és fájdalom járt ki nekünk az elmúlt napokban, hogy talán megváltás is lenne, ha végre véget érne ez az egész. Csak azt nem tudom, mi lenne akkor Noah-val... Mert hogy nem bírná feldolgozni, abban teljesen biztos vagyok, azt viszont én nem tudnám elviselni, ha valami kárt tenne magában.
Visszakanyarodok az előbbi gondolatmenetemhez, ami a neveinknél valahol félbeszakadt. Ha tudja, hogy engem hogy hívnak, akkor bizony mégsem tévesztette el a szintet. Vagy már én is paranoiás vagyok?
- Apámat keresné üzleti ügyben vagy az ügyvédjeit? - Mint villámcsapás, úgy suhan keresztül rajtam a felismerés, miszerint az idegen nagyon is jó helyen jár. Tudom, hogy miről cikkeznek az újságok, nem dugtam homokba a fejem. S nem ő lenne az első és nem is az utolsó, aki apám volt vagy leendő üzleti partnereként valamilyen "briliáns" ötlettel akarna előállni a cég jövőjét illetően. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy ő neki mi forog a fejében.
















▽▲▽



you are not only my brother, you are my hero
Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Paul Wesley

Hozzászólások száma : 3

▽ Munkám : Üzlet ember

▽ Szexualitás : Heteró




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Ápr. 02, 2015 7:25 pm
Téma - Re: Nathaniel & Olivia



To my blonde.
..

Meg kell néznem magamnak ezt az irodát. Már tervezem, hogy mit hova teszek.  Mikor még gyerek voltam minden más volt. Nem voltam egy igen elkényeztetett sem. Apámnak is volt egy nagy cége, illetve mai napig van az Amerika nagy fővárosban, de soha nem segítet nekem, hogy elérjem azt, amit napjainkban, hogy itt tartsak. Soha nem kuncsorogtam, de mindig azt mondta, hogy ne is várjam, hogy majd segít. Anyám, ő más tészta kenyérre lehet kenni.
Gyűlölök itt lenni, gyűlölök Londonban lenni. Nem szeretem a Briteket. Olyanok, mint egy robot. Igen is! Azonnal. Na, jó lehet, eltúlzom, de lássuk, be nem szeretem a felesleges udvariaskodást. Nem szeretem, ha valaki a nagy büdös semmiért nyalja a másik seggét. Imádom viszont, ha nekem nyalják a csinos fenekem. Valahogy azt érzem, hogy tartanak tőlem és azt érzem, hogy hatalom van a kezeim között.
A kocsim kormánya a legjobb még itt is. Nem bérelek akármilyen kis szart. Teljesen rásimul és eggyé válik a bőrrel. Tekerem és tekerem, miközben telefonok hadával kell szembe néznem.  Egyedül csak a jobb kormány, ami idegesít. Amerikában minden más. Ott úgy érzem, káromkodhatok, persze ritka, ha valaki engem így lát. Ott az lehetek, aki akarok. Lehetek bunkó szemétláda vagy lehetek egy illedelmes férfi, aki azért engedi előre a nőket, hogy megbámulja csinos bár néhol hatalmas tomporukat.
Beparkolók a céghez és elindulok a bejárat irányába. Ott egy férfi azonnal észrevesz és indul, felém én pedig megvillantom a beléptető kártyámat, amit Mr. Woodsen egyik beépített téglája jutatott e hozzám. Hát igen a pénz beszél, és nekem van egy pár millám. A férfi bólint, és haladok tovább. Öltönyt viselek, ahogyan nagyjából mindig. Fekete nyakkendőm és hozzá illő övvel együtt. És persze a kedvencem a méreg drága krokodil cipő, ami nem olyan, mint egy stricié, hanem, mint egy milliárdosé. Benyomom a lift gombját és az orrára pillantok, ami a csuklómon pihen.  Elhúzom a szám szélét, mert ó lenne sietni. Megbeszélésem van egy Japán céggel, akiknél nemsokára délután lesz. Mire jó a skype.
Lépteim szaporák, de még is elegánsak. Csak a padlót nézem nem is látom a benn ülő szépséget.
- Ó helló! – Köszönök kicsit meglepetten, erre nem számítottam, hogy valaki lesz itt.
- Elnézést, azt hiszem eltévesztettem. – Mentegetem magam, de aztán leesik ki ez a lány. Múltkor olvastam a hírekben ő a kinyiffant pasas lánya.
- Olivia Woodsen? – Kérdezem, majd felvonom a szemöldökömet.



















Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Candice Accola

Hozzászólások száma : 41

▽ Munkám : Főiskolára szeretnék bekerülni.

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 28, 2015 5:17 pm
Téma - Nathaniel & Olivia



To the handsome Nathaniel

Mindent sötétség borított, s síri csend uralkodott az egész épületben. Ez talán egy átlagos hétköznap estéjén teljesen normális volna, de ma nem.
Alig pár órája ért véget a szüleim temetése, s jól tudom, most otthon kellene lennem, részt kellene vennem a halotti toron, de nem vagyok képes rá. Nem tudok bájcsevegni apám üzleti partnereivel, se anya szépségszalonos barátnőivel. Nem tudok vidám emlékeket mesélni róluk, mert még nem tudtam elfogadni, hogy nincsenek többé.
Nem hazudok, ha azt mondom megváltoztatott ez az egész szituáció. Bár végül is, ki maradna ugyanolyan, miután elveszítette a szüleit? És akkor ott van még az én Drága Ikrem... Tőle is eltávolodtam, holott nem akartam. Egyszerűen csak akárhányszor ránézek, eszembe jutnak anyáék és megszakad a szívem. De ugyanez történik, ha tükröbe nézem. És Istenre esküszöm, hogyha még egyszer döntéseket kell hoznom koporsókról, keresztekről vagy ha még egyszer valaha olvasnom kell boncolási jegyzőkönyvet, nem állok jót magamért. Az elmúlt két hét maga volt a pokol, s hiába próbálnak részvétet nyilvánítani az emberek, nem tudnak. Ezt csak az értheti meg, aki maga is került már hasonló helyzetbe. Azoktól pedig egyenesen hányingerem lett, akik pusztán azért tették tiszteletüket a temetésen, hogy mi ezt később megháláljuk nekik. Pénzben természetesen. Hát még mit nem! Álmodjanak csak, tőlünk bizony egy centet sem fognak kapni.

A csendet egyedül lépteim kopogásai törik meg, ahogy apa irodája felé haladok. Villanyt az asztalok között sétálva nem kapcsolok, hiszen a kintről beszűrődő fények bőven elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy még ezt a pár métert megtegyem. Ahogy az irodához érek, az ajtó előtt megtorpanok. Több másodperc is eltelik, mire végre meg merem érinteni a kilincset és kinyitom az ajtót. A szobában kellemes szivarszag érezhető, s innen tudom, hogy apa nyélbe ütött egy nagy üzletet, mivel csupán akkor szokott rágyújtani a Kubából kapott szivarjaira. A lámpát felkapcsolom, majd lassan körbesétálok az irodájában. A szekrények jóval fölém magasodnak és tömve vannak különféle könyvekkel. Ahogy tovább haladok elsétálok az aprócska bárpultja mellett, ahol mindig tartott egy-két üveg whiskey-t a kedvenc ügyfelei részére. Majd végezetül leülök a székére és az asztala felé fordulok. Három fénykép van az asztalán, az egyiken anyával látható a tavalyi házassági évfordulójukon, a másikon mi vagyunk Noah-val, az érettségi ünnepségen, a harmadikon pedig az egész családunk a legutóbbi nyaralásunkon.
Ahogy megrohamoznak az emlékek, úgy szöknek könnyek a szemem, s halkan pityeregni kezdek. Mostanában a síráson kívül nem is csináltam túl sok mindent, bár ezt is legfőképpen titokban. Tudom, hogy Noah sem kis gyerek már, de előtte nem akartam gyengének tűnni...
Szívesen kiengedném az eddig felgyülemlett stresszt, s hagynám, hogy az érzéseim magukkal ragadjanak, de akkor határozott lépteket hallok meg a nagy iroda felől, ezért szélsebesen letörlöm a könnyeimet. Az asztaltól felállok, az ajtóhoz sétálok és érdeklődve pillantok az idegen férfira.
- Segíthetek valamiben? - A hangom közel sem kedves és udvarias, egyértelmű okokból. Az óra mindjárt este kilencet üt, így abszolút nem értem, hogy mit akarhat itt. Az arca sem tűnik ismerősnek, éppen ezért kétlem, hogy valaha is találkoztam volna vele. Talán tényleg nem szabadott volna egyedül jönnöm ide...
















▽▲▽



you are not only my brother, you are my hero
Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Today at 11:40 am
Téma - Re: Nathaniel & Olivia


















Vissza az elejére Go down

Nathaniel & Olivia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: Jövo"-