Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Kate x Vilo - Help?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ► Cara Jocelyn AmazingDelevingne

Hozzászólások száma : 24

▽ Munkám : ► Grafikus

▽ Szexualitás : ► Biszexuális -




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 28, 2015 5:35 pm
Tárgy - Kate x Vilo - Help?



Kate&Vilo




A széket hátratolom, majd onnan felkelek és az egyik bepárosodott ablakhoz sétálok. Kicsengetnek és rajtam kívül szinte mindenki menekül az esőtől - az esőbe. A blúzom ujjával takarítok le egy részt, hogy kinézhessek a gyatra közvilágítástól sejtelmesen fénylő, sötét utcára. Ránk esteledett. Hiába, aki művésznek készül vállalja, hogy a szeme világa valamivel sebesen romlik, mint az átlagé. Aprót ciccentek a nyelvemmel, mikor az egyik szöszi sikolyát hallom. Nem értem a félelem okát. A zuhany alatt is vizes lesz és egy kis esőbe még nem fulladt bele senki.
Ez a nap valahogy egyáltalán nem úgy alakult, ahogyan terveztem. Mindent elintéztem, csak azt nem, amit eredetileg akartam; mindenkivel beszéltem már telefonon, csupán azzal a személlyel nem, akinek reggel óta vártam a hívását. Az öcsém most érettségizett és rendkívül stresszelt emiatt az utóbbi időben, én szinte másodpercenként nyúltam a készülék után, hogy rálessek. Rohadtul idegesít a várakozás, mikor éppen nem a rajzhoz kapcsolódok. Mert várakozás azt jelenti, hogy valami nem történik meg időben – és ha valami nem történik időben, az azt jelenti, hogy minden tolódik. Ami pedig annak a végkimenetele, hogy valami nem ment jól neki. De mégsem csörgethetem, hív, ha hívni akar. Nem szerette az ilyesfajta kényszerállapotokat.
Lehunyom a szemem és neki döntöm a homlokom a hűvös üvegnek, úgy köszönök a mögöttem rikácsoló tanárnak, aki épp elhagyja a termet. Vontatottan megfordulok, hogy a cuccomhoz induljak, mikor szemet szúr, hogy más is maradt még. Sosem beszélgettünk még. Elnyíló ajkakkal pillantok a lányra. A nevét sem tudom, semmit nem tudok róla. Lenyelem a saját nyelvem, mikor tekintetünk találkozik. Elpillantok róla, majd a cuccomhoz lépve szedelőzködni kezdek. Zavartan babrálok a tolltartómba pakolás közben. Nem bírok idegen lányokkal egy légtérben maradni. Genetikailag képtelen vagyok rá. Mintha a sejtjeimbe kódoltál volna, hogy azonnal zihálni kezdjek és minden szövetemen át belefeszüljek a pillanatba. Vállamra kapom a tatyóm, majd a magas ajtó felé lépek és a kilincsre tapasztom a kezem, hogy megszüntessem a kellemetlen szituációt.
- Szia. - köszönök el vállam fölött, majd a zár kattan és a villany hirtelen kiég. Elképedve pillantok a tenyerembe ragadt kilincsre, majd rángatni kezdem, de az nem nyílik. A mennydörgésbe beleremeg az üvegsort képező ablak kapcsolat. A lányra pillantok értetlenül, majd eleresztek egy tompa sóhajt.
- Azt hiszem... - összepréselem ajkaim, majd tarkómat dörzsölöm. Biztosra veszem, hogy kiverte a biztosítékos a vihar. - Itt ragadtunk. - az ablak felé indulok, hátha van rajta valami biztonsági, beltéri zár, amin keresztül kitudunk jutni. Szörnyen kínosan érzem. Volt már alkalmam hasonló kellemetlen helyzethez és nem kívánom átélni még egyszer. Főleg nem egy ennyire vonzó lánnyal, mint amilyen ő. Nem bírnék magammal, tekintve, hogy csapdába esve érzem magam. Én próbálok távol maradni az ilyen lányoktól, akik ilyen érzéseket keltenek bennem életre. Elvégre én képtelen vagyok bárki mellett megmaradni, nem hogy alkalmi kapcsolatot létesíteni. Alapjába véve pedig titkolom ezt a részét lényemnek. Azt a részt, amit a legjobban kívánok.
Körbejárok az ablakok mentén, de nem találok arra utaló nyomot, hogy ki tudnék jutni. Telefonom után kutatok jobbommal, hogy hívjak segítséget ; . Nincs térerő.
- Nincs térerő. - zihálom, már-már pánikolva, majd az ajtóhoz lépek ismét és dörömbölni kezdek - Hahó. - sérti a fülem a saját hangom - Benn rekedtünk. - végig húzom rajta tenyerem - Valaki hall engem? - pillantok a lányra, majd ajkaim vékony vonallá formálva andalgok el az ajtótól.
• Kate • ©















Vissza az elejére Go down

Kate x Vilo - Help?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: London-