Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Daisy & Nathan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ▼△ jennifer morrison

Hozzászólások száma : 8

▽ Munkám : ▼△ modell | actress

▽ Szexualitás : ▼△ hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 29, 2015 11:58 pm
Tárgy - Re: Daisy & Nathan



who the hell are you?


Az ügynököm olyan lelkesen beszél a szerepről a vonal túlsó végén, hogy már kegyetlennek érzem magam a folyamatos elutasítás miatt. – Lia, figyelj. Most elég nekem ez az egész filmsorozat. Így is az időm nagy részét felemészti és a szabadidőmet pedig szeretném magamra fordítani. Nem akarok munkamániásnak tűnni és elhiszem, hogy remek lehetőség, de ugyanezt mondtad erről a filmről is és már így is több figyelmet kapok, mint szeretnék. Egyszerűen nem férne bele az életembe most egy kisebb mellékszerep sem, sajnálom. – Természetesen be tudnám iktatni az életembe és ezt ő is nagyon jól tudja, csak egyszerűen nem akarom ez a kegyetlen igazság. A szerelmem elveszítése rám nyomta a bélyeget. Bármennyire próbálom tartani a hátamat és úgy viselkedni, mintha semmi nem történt volna egyszerűen képtelen vagyok. Lehet, hogy pont ezekre a kis alkalmakra lenne szükségem, hogy túltegyem magam a gyászon, mert jelen pillanatban nem túlteszem magam, hanem egyszerűen csak elnyomom magamban. Nem akarok tudomást venni róla pedig kellene. De, ha tudomást veszek róla, akkor mindenki látni kezdi rajtam. Jönnek a sajnálkozások, amit elég egy szűk körtől kapnom. – Kérlek csak gondolkozz rajta. Nem akarná ő sem, hogy ennyire magadba fordulj. – Utálom, mikor Gerard emlékét használják fel ellenem, de igaza van. Gerard nem szeretné, ha elfelejteném, de azt sem szeretné, hogy visszafogom magam miatta és kesergek, mint valami özvegy, akinek már semmije nem maradt és semmi értelme belekezdenie semmibe.
A gondolataimba temetkezve kis híján beleütközök valakibe, de még időben sikerül korrigálnom magam, hogy ne menjek neki. – Rendben van. Gondolkozom még rajta, de nem ígérhetek semmit előre. – Hallom, ahogyan a hangja megtelik boldogsággal, majd a vállammal a fülemnek passzírozott telefont a zsebem mélyére süllyesztem és most már sokkal nagyobb eséllyel indulok neki a kocsiajtó kinyitásának, amikor megérzem, hogy valami a derekamnak nyomódik. Ahogy beszél érzem a leheletét a nyakamon és a szívem a torkomban kezd el dobogni annak ellenére, hogy próbálok nyugodtan hozzáállni a helyzethez. Forgattunk, már ilyesmit, akkor legalább tudtam, hogy ez az egész nem igazi, de most minden okom meg van arra, hogy aggódjak. Nagyot nyelek, majd lassú mozdulattal nyitom ki az ajtót, mert nem akarom, hogy egy pillanatra is azt higgye, hogy készülök valamire. Még a végén díszként ereszt belém egy golyót. – Rendben, van. Nem kell idegeskednie. Mégis mit akar..? Hova akar menni? – Nem fogom pszichológiai analízis alá vetni egyszerűen csak remélem, hogyha elérünk arra a pontra, ami neki megfelel, akkor eltűnik az életemből és ez az egész nem lesz több, mint egy puszta rémálom és még könnyedén túlléphetek rajta. Pontosan azt fogom tenni, amit kér. Ebben nem lehet semmi rossz. Lassan beülök a vezetőülésre, hacsak nem irányít engem máshová.





















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am collapsed.Problem?

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Norman Reedus

Hozzászólások száma : 9

▽ Munkám : Leszakadt

▽ Szexualitás : Hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Márc. 28, 2015 9:29 pm
Tárgy - Daisy & Nathan



Daisy && Nathan



Nem sokat lehet rólam tudni, de az egyik ilyen kis lényeges hatalmasság többek közt, hogy bár kevés olyan ember van, aki közel állna hozzám, azokért tűzbe mennék, akkor is,   ha valami fatális nagy baromságról, bármilyen nagy bűncselekményről vagy bárkit érintő hazugságról lenne szó. Nem mondom, hogy ez sokszor nem okozta a vesztem. Ha annyi dollárom lenne, ahányszor ez megtörtént, nem igazán kellene aggódnom az anyagiak miatt. No nem mintha itt a dollárral olyan sokra mennék feltűnés nélkül... Itt.  Mit keresek egyáltalán én itt? Nos ez nem egyszerű. A gyermekkori legjobb barátom Matt Abrams-nek hívták, de mielőtt kiadós nosztalgiázásba kezdenék, itt rövidre is zárom a történetet azzal, hogy Matt még inkább mélyebbre süllyedt az alvilágban, mint én bármikor. Évekig nem találkoztunk, most mégsem volt senki, akihez fordulhatott volna, Így hát az én segítségem kérte. Mivel sürgősen lépnem kellett Vegasból, ezért úgy tettem, mintha rögtön feltámadna bennem a tettvágy, hogy kihúzzam a régi cimborát a bajból. Önző vagyok és érzéketlen, vágták már túl sokan a fejemhez, mégsem elegen, hogy bármilyen mértékben is megérintsen.
Másrészt pedig egyet sem értek vele. Rég nem itt tartanék, ha csak saját magammal törődnék. Talán többet elérhettem volna. Talán több lennék, mint aki. Talán minden más lenne. És talán nem lihegnének a nyakamban olyan emberek, akiket a hátam közepére sem kívántam és akikről nem sok fogalmam volt, hogy ki a francok is. Egy szűk és üres utcán szaporázom a lépteimet, hogy minél előbb az üzletekkel teletűzdelt McLane útra érjek. A pulzusom már rég nem szökik az egekbe hasonló sz*r helyzetekben. Már túl rég nem, mondhatom, már volt jó pár alkalmam megszokni az ilyesmit. Olyan gyorsan raktam egymás után a lábaim, hogy félő volt, hogy elég rondán pofára essek, de a büszkeségem mégsem engedte, hogy futásnak eredjek, míg nem elég súlyos a helyzet. Ahogy végre kiértem a fénybe, a kavargó emberek közé, minden szándékom az volt, hogy elvegyüljek, mégis tisztán éreztem, hogy legalább négyen követnek.
Továbbra is éppúgy igyekeztem, mint addig. Idegesen matatni kezdtem a dzsekim zsebében a mobilom után, majd miután ügyetlenül kihámoztam a zsebemből, a legutóbb tárcsázott számot kezdtem hívni. Pont mint az ezt megelőző közel száz alkalommal. Matt még mindig nem elérhető. Mióta Londonba érkeztem, csupán egyszer találkoztunk, aztán felszívódott, ami be kell, hogy valljam, elég vészjósló. Ezek a seggfejek pedig csak nem akartak leszakadni rólam. Egy hirtelen ötlettől vezérelve vettem egy gyors bal kanyart, egy hatalmas parkolóba irányozva. Jobb kezem szorosan az övemben rejtőző fegyverre tapadt. A terv rögtönzött volt és elég rizikós, de szerettem volna szépen betörni a markolattal egy kocsi ablakát, amiből nem visítozik majd rám a riasztó, aztán szépen meglógok vele és meglapulok, míg a régi haver elő nem kerül, akárhol is van. Épp kiszúrtam egy kopott kis Vw bogarat, és már csak ár méter választott el tőle, mikor egy női hangot hallottam meg a közelből. Pofás kis kézifegyveremre ismét gondosan ráengedtem a dzsekim, mégsem hiheti, hogy egy bűnözővel fut össze, ha meg is lát. Épp szemben jött velem, meg mertem volna esküdni, hogy telefonál... Egyre közeledtünk egymáshoz, majd elnézve mellette, gyanútlanul elsétáltam mellette. Mégis időnként hátra lestem a vállam felett, hogy a nyomomban lihegnek-e még. Ekkor azonban egy egész ostoba és vakmerő gondolat után egy hirtelen fordulatot vettem, követve inkább a nőt. Nem tehet róla, de ez nem az ő napja lesz. Miközben ő épp a kocsija zárát babrálta, mögé léptem. Olyan közel, hogy tisztán éreztem  hosszú szőke haja kellemes illatát. A fegyvert óvatosan a derekához szorítottam, majd halkan elhadartam:
- Eszébe ne jusson sikítani! Most szépen beszállunk és kocsikázunk egyet! Ha ügyes lesz, nem esik baja. Mint a rossz akciófilmekben. Lesült a pofámról a bőr, hogy ezt csinálom, de ha nem szívódok fel most azonnal, akkor mások gondoskodnak majd arról, hogy úgy eltűnjek, hagy többé senki ne halljon rólam.
- Gyerünk, még ma induljunk, ha lehet! - szorítottam meg a karját jelzés értékűen, még mindig a háta mögül fenyegetőzve.















Vissza az elejére Go down

Daisy & Nathan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: London-