Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Wyatt & Ji Hoon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 31, 2015 5:23 pm
Tárgy - Re: Wyatt & Ji Hoon



we used to be friends


Ez egy egészen furcsa este, nem tudok már mit mondani rá. Itt vagyok, a földön, megvertek fogalmam sincs miért, mert egyszerűen egyetlen fél mondatot sem igazán értettem, mert olyan gyorsan hadartak és ütöttek egyszerre. Szerintem addig vertek volna, míg meg nem halok, hogyha Ji Hoon, meg nem jelenik. Bár nem tudom mennyivel jártam jobban ezzel, hiszen egészen furcsa, megváltozott, a hangsúlyai is mások mint voltak, pedig régen annyit baromkodtunk, hülyültünk. Ez hiányzik most az életemből, hogy vele baromkodjak, mert nagyon jól elvoltam vele, egy teljes évig, még akkor is, ha idősebb voltam mindig is nála, ő sokkal érettebbnek tűnt, vagy csak én voltam gyerekes. Most meg... behatárolni sem tudom milyen, mert nem gyerekes, de nem is komoly, hiszen itt van egy ilyen helyen, és olyan idióta válaszokat ad... nem tudom hova tenni ebben a pillanatban.
- Nem szokásom csigát enni, és két évem volt rá, hogy hozzászokjak, csak nem ment... ennek a résznek nem... - igen a belvárosi részt már nagyon jól ismerem, de erre csak nappal megyek, de a sikátorokat, akkor is kihagyom, mert eszemben sincsen errefele kóvályogni soha. Szemeibe nézek, és nem igazán tudom megmondani, hogy látok-e bármilyen érzést rajta, de azt tudom, hogy hamar elkapja a tekintetét, ami nem jelent jót. Ah, szuper.
- Megyek... - nyöszörgöm, mert be kell kötni ezt a sok szar, meg kell jég, amit nm kapnék meg egyhamar, hogyha hazafele indulnék. Plusz nem akarom Briant iderángatni, nem akarom, hogy ilyen környéken járjon, aztán úgy járjon, mint én, vagy talán rosszabbul. Inkább megyek vele, és végigszenvedem ezt a napot kussban, vagyis az estét, csak majd meg kell dobnom Briant egy üzenettel... vagy nem kellene? Már nem tudom milyen állapotban is vagyunk, vagy valami ilyesmi, így inkább csak annyit írok, hogy bent kell maradnom, vagy ilyesmi. Mindegy. Igyekszem nem nagyon mozogni, vagy erősen venni a lebegőt, mert csúnyán fáj a tüdőm is, remélem nem tört el egy bordám sem, az nem hiszem, hogy most jó lenne, plusz akkor el kellene jutnom a kórházba is, na de azt nem akarom. Inkább szenvedek, de komolyan, azoktól a helyektől a hideg is a hátamon futkos, szóval jobb ha nem kell oda mennem.
- Hát ilyen értelemben igen, de nem is hiányzott elhiheted. - az oldalam szúr, mert még a levegőt is rosszul vettem, komolyan valami nyomorék vagyok, vagy nem tudom. Ez nem az én napom, az már biztos, lehet jobb is lenne, ha kihagynám és itt elterülve aludnék. Ha csövesnek néznek akkor is megvernek még párszor, vagy akkor hagynak?
- Nem tudom... lehet van még egy szál a zsebemben, csak nem tudok benyúlni. - nem mindig cigizek, csak mikor hosszú napom van, ezért szokott a zsebemben lenni egy-két szál, de most nem emlékszem arra, hogy ma elszívtam volna azt, az egyet ami volt nálam. Ha igen akkor beszopta, ha meg nem, akkor ott van, csak neki kell kvadászni, mert ebben a pózban nem tudom kivenni, mert abban a zsebemben van, amivel nekidőlök. Nem igazán értem, hogy miért visz fel magához, de jól megnézem, hogy merre megyünk, hogy másnap kitaláljak innen, mert én képes vagyok eltévedni. Még akkor is csak nézelődök mikor belök egy kaput, és nem tudok mit mondani, csak hagyom, hogy mutassa az utat.




words: ××× ♦ notes: bocsi, hogy eddig tartott

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ki hong lee

Hozzászólások száma : 31

▽ Munkám : Diák

▽ Szexualitás : Eldöntetlen




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 31, 2015 4:12 pm
Tárgy - Re: Wyatt & Ji Hoon



Szóval mégiscsak van némi agya, habár ezt a környéket akkor is messziről kerülném a helyében. Talán azt hiszi, nincs az arcára írva, hogy csigaevő, de valójában elég egyértelmű. Persze mikor együtt lógtunk, eltereltem róla a figyelmet, ráadásul amíg nem szólalt meg, többnyire neki se mentek... de az messze nem London belvárosa volt, éreznie kéne a különbséget. Egy év közel sem volt elég, hogy mindenre megtanítsam... és már nem is fogom. Akármennyire is emlékeztet kölyök valójára, már felnőtt. Meg tudja védeni magát. Nem kéne engednem a kísértésnek, hogy segítsek rajta. Itt kéne hagynom, majd felhívja valamelyik haverját, aki elcipeli helyettem. Nem mintha túl nagy súlya lenne, modellnek is vézna. Válaszára csak megforgatom a szemem, az idiotizmusát már sosem fogja kinőni... gyűlölöm, hogy a jelenléte visszaidéz minden együtt töltött és végigbaromkodott percet, érzem, hogy egyre idegesebb leszek. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Gyorsítok kicsit a tempón, amúgy is minden mozdulat fáj neki. Még irigylem is, amiért ez még hat rá, amiért még komolyan tudja venni.
- Ez már nem Franciaország, csigaevőkém. Szokj hozzá a gondolathoz.
Emelem rá kifejezéstelen tekintetem, akaratlanul is felvéve vele a szemkontaktust. Mogyoróbarna íriszei idegesítően ártatlanul csillognak rám, hányingerem támad tőle.
- Jössz, vagy itt hagylak. Nekem aztán halálmindegy. - fordítom vissza az útra rideg tekintetem, próbálom elérni, hogy akármilyen közel is áll, távol érezze magát tőlem, távol a régi énemtől. Soha nem leszek megint olyan, és ideje lenne, hogy ez számára is világossá váljon. Utoljára segítek rajta, aztán szépen kitessékekem az ajtón és soha nem látom többé. A tudat, hogy él, nekem éppen elég, nem kell, hogy minden nap emlékeztessen. Mintha valaha is elfeledhetném... a véleményére pedig magasról teszek. Amúgy sem hinném, hogy ragaszkodna hozzám, a kifordult, depressziós énemhez. Nyilván alig várja, hogy megszabaduljon tőlem, én pedig hamarosan valóra váltom a kívánságát.
- Rég volt már, mikor utoljára alaposan elvertek. - jegyzem meg unott hangon, miközben előhalászom a gyújtom, halkan káromkodom, mikor nem találok semmi mást a zsebemben. Szar egy éjszaka.
- Van cigid? - kelletlenül fordulok ismét Wyatt felé, amolyan piros tehenek is potyoghatnak az égből alapelven, a választól függően sóhajtok fel. Nikotin nélkül nem sokáig bírom ép ésszel, a kis hugyagyú pedig nem sokat segít a helyzeten. Komolyan fontolgatom, hogy itt hagyjam, elvégre feleslegesen hősködöm, biztos van vagy ezer barátja, aki hazacipelné. Mit művelek mégis...? Szótlanul lököm be a kaput, és próbálom nem észrevenni a bámészkodását.














Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 30, 2015 3:10 pm
Tárgy - Re: Wyatt & Ji Hoon



we used to be friends


Kérésére megforgatom a szememet, mert nem így értettem, de mindegy, kimagyarázom valahogy.
- Nem.... az úton voltam, de nekik nem tetszett, és itt kötöttem ki... - vágok egy grimaszt, bár azt sem tudok most, mert még ez is fáj. Komolyan meddig nem fogom tudni használni az arcom? Nem abból élek, de azért szeretek mosolyogni, vagy ilyenek, mert még a beszéd is nehezemre esik... mit fogok én ezért kapni.. ha nem is  a menedzseremtől, akkor Briantől, hogy milyen felelőtlen vagyok, meg ilyenek. Kezdem azt hinni, hogy igaza van, meg mindenkinek, aki ekkora baromnak tart... de ha nem hárman lettek volna, tudtam volna mit kezdeni velük, de tényleg. Csak emiatt nem ment, persze ezt senki sem hiszi el nekem, csak a pofázmányomra kell nézni.
- Igenis kapitány. - nem flegmázok, nem akarok, csak azért mondom ezt, mert tényleg meg fogom fogadni a tanácsot. Mondjuk spongyabob jutott eszembe erről a mondatról, annak az elején van ez a szöveg, és biztos vagyok benne, hogy jobban is jártam volna, ha egy nyamvadt szivacs lennék. Akkor egyik ütés sem fájt volna ennyire, és ha a kezem is leszakadt volna, akkor is vissza nőne, meg ilyenek. Nem vagyok normális, hogy ilyenkor is a spongyabobon jár az eszem... ezért is fogadom el a kezét, sebes, tudom, hogy ez azt jelenti, hogy nem ez az első verekedése, de sosem volt olyan aki menekült volna a baj elől. Mikor elenged majdnem felborulok, így akaratom ellenére is, de hagyom, hogy a karom átvesse a nyakán, és csak gy fájdalmas szusszanással nehezedek rá, majdnem teljes súlyommal, de még az egyik lábam egészen bírja. Bár, így haza nagyon nehezen jutnék, Briant kihívhatnám, hogy kísérjen haza, de nem akarom ilyen helyre hívni, főleg, hogy én megvédeni nem tudom, bár lehet jobban bírná, mint én. Az egészen gáz lenne, de komolyan...
- Szuper... - ingatom a fejemet, mert ez az egyetlen dolog, amit utálok Londonban. Hogy folyton esik. Nincs olyan nap, mikor egy kicsit ne esne az eső, legyen akár télen vagy nyáron, nappal, vagy éjszaka. Tudtam mikor elindultam, hogy ezt az esőt már nem igen fogom megúszni, ezért is akartam levágni az utat, de azt hiszem jobb lett volna megázni, ez nem a legjobb, így most. Még ha tüdőgyulladást is kaptam volna, akkor is jobb lenne most ott, mint itt. Ah ez egy szar...
- Nem kell...haza tudok menni, vagy valami... - gondolkozom el egy kicsit, mert van egy olyan érzésem, hogy ezt nem szívesen teszi, hogy nem kellene felmennem hozzá. Nem tudom mi változott rajta, hogy mi történt vele, mert jó ideje egy szót sem hallottam felőle, és érdekelne, de nem akarok pofátlankodni, ott még nem tartunk.
- Igaz.. mi mást  is kereshetnél. -sóhajtok egyet, mert sokszor kerültünk bajba együtt, nagyon sokat jelentett nekem, hogy ilyen csodálatos családot kaptam, mint amilyen az övé volt, hogy ennyire rendesek voltak velem, de most... egészen más a helyzet, nem csak vele, de velem is, nem csak vele. Egyikünk sem ugyanaz az ember, csak ő nem tudom miért változott meg, csak azt tudom, hogy én miért, és szeretném tudni, nagyon szeretném tudni. De nem fogom megkérdezni, tudni akarom, de nem. Majd eljön az a pillanat is.




words: ××× ♦ notes: bocsi, hogy eddig tartott

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ki hong lee

Hozzászólások száma : 31

▽ Munkám : Diák

▽ Szexualitás : Eldöntetlen




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 30, 2015 12:17 am
Tárgy - Re: Wyatt & Ji Hoon



Sejtettem, hogy valami eszméletlenül sötét indokkal fog előállni de nem hittem volna, hogy ennyire fájni fog.
- Haza? Sikátorokban? - vonom fel a szemöldököm, hitetlenül ismételve meg szavait. Kész. Elmentek neki otthonról. Belegondolva mindig ilyen kretén volt, nem csoda, hogy mindenre rá tudtam venni. Asszem kicsit megronthattam... de nem eléggé. Érdes tenyeremmel nyúlok felé, kézfejemen még gyógyulnak a sebek, amiket nemrég még én okoztam magamnak. A nagybátyám annyira elrettent, hogy rögtön új pszichiáterhez küldött. Nem mintha számítana, mit mondanak. Semmi sem hozhatja vissza a családomat. Ezen hogy léphetnék túl? Nevetséges.
- Kerüld ezt a környéket. Nappal is.
Nem leszek mindig itt, hogy megmentsem... persze az, hogy egyszer megtettem, talán még izgalmasabbá teszi majd az erre tanyázó kölyköknek. De nem kell így lennie, márpedig fogadni mernék, hogy el tudja kerülni ezt az utat. Merem remélni, hogy ez a verés elég lecke volt számára. Elfogadja a kezem, én pedig felsegítem, de ahogy elnézem, evvel nem sokra megyek, amint eleresztem, úgy rogy össze, akár egy baba. Átrakom karját a nyakamon, és megtámasztom őt, halkan szuszogva dől rám, elvégre sok mást nem tehet. Csak azért is megköszöni, de ez engem kibaszottul nem érdekel, szinte meg sem hallom. Ez hiányzott még... Halkan káromkodom, tudom, hogy el kell vinnem valahova, ha itt hagyom, képes és kinyírja magát. Tipikusan az a srác, akit egyedül még az utcára sem engednék. Szendvtelenül pillantok vigyorára, megjegyzése a legapróbb mosolyt sem csalja az arcomra. Régen a hónom alá vettem volna a fejét és jól összeborzolom össze-vissza álló bozontját. Most azonban csak felpillantok az égre, halkan felsóhajtok, és támogatva őt, óvatosan elindulok.
- Esni fog. - jegyzem meg, nem mintha ennyire értenék hozzá, de sötétek a felhők és Londonban vagyunk, szóval ebben a jóslatban még én sem tévedhetek. Francba. Nem érünk időben a kórházhoz, ráadásul semmi kedvem ott éjszakázni. Az ajkamba harapok, és idegesen fújom ki a levegőt. Nincs más választásom.
- Gyere. A közelben lakom.
Vetem oda, és bár régen egyértelmű lett volna, hogy felvigyem magamhoz, ezúttal idegenen hangzik. Újabb emlékeztető... Tudtam, hogy kérdezősködni fog, de legalább a múltamat nem említi. Egyelőre. Nem mintha sokáig titkolhatnám még, de próbálom húzni az időt. Megvonom a vállam.
- Bajt. Ahogy mindig.
Már vagy ezerszer megmutattam... persze régen még menekülnöm kellett, de ezek a britek valójában sosem tudtak verekedni. Ezért ilyen egyszerű az egész... kivéve persze Wyattnak. Most mégis én szenvedek, és ő az, akit megmentenek. Megrázom a fejem, ez az egész nem számít. Bekötözöm a sebeit, adok neki egy éjszakát, aztán elintézem, hogy örökre elfelejtse még a lehetőségét is annak, hogy mi ketten barátok legyünk. Nem lehetünk. Többé nem.














Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 29, 2015 10:20 pm
Tárgy - Re: Wyatt & Ji Hoon



we used to be friends


Egész délelőtt és delután valami nyamvadt fotózáson voltam. Bevallom kezd kicsit unalmas lenni, de így talán sikerül színésznek állnom, így eszemben sincs otthagyni ezt az egészet. Nincs nagy felhajtás az életemben igazából, mert a szennylapok csak néha találnak meg, de akkor valami faszsággal. Az indokok amiket felsoroltak arra, hogy homofób vagyok.... mintha valami kis tizenéves akarna keresztbe tenni nekem. Pont én homofób. Annyira viccesek az ilyenek, mert én tényleg csak nevetek rajta, csak idegesítő, hogy a közösségi oldalon engem nyaggatnak, meg basztatna, hogy ez milyen gusztustalan, meg ilyenek. Csak annyit írtam, hogy insta. Aki csak megnézi azt, láthatja, hogy nem csak nők mellet pózolok... emiatt is volt ma ez a szar, mert valami két fazonnal kellett volna fotózkodnom, de egyik sem jelent meg, de ott kellett maradni, rájuk várni, aztán az esőre, így csak későn tudok hazaindulni. Nem akarok sokat szórakozni az úton, így fogom magam és lerövidítem, mert ismerem már Londont, csak az a baj, hogy ilyen helyeken csakis nappal szoktam járni. Persze hogy elkapnak most, bár fogalman sincs miért, üvöltenek, én meg szavakkal, és mozdulatokkal is, küzdök ellenük, de kevés vagyok én ehhez, elszoktam a verekédtől és hamar a padlóra kerülök. A szám sarka felszakadt, az orromat is majdnem betörték, de ahhoz képest egész jó állapotban vagyok. Fáj rohadtul, de igyekszem nem vernyogni, erre kapnék egy újabb ütést, de megjelenik valaki. Először eszembe sem jut, hogy ismerhetem, aztán jön a hang, amiről ismerős arcszerkezet is. Ji Hoon az, csak tudnám mi a francor keres itt... akarnám mondani neki, hogy menjen el, ne keveredjen bajba, erre szimplán elkergeti mind a három embert pillanatok alatt, én meg csak pislogok, pár van egy olyan érzésem, hogy a bal szemem fel fog dagadni. Mindegy.
- Megyek hazafele... - fáj ha beszélek, nagyon, mert azt hiszem csúnyán felrepedt a szám, de mindegy, nem érdekel, nem foglalkozom vele. A kezére pillantok, amikor kinyújtja, de megfogom, mosz szükségem van erre a kis segítségre. Csak így tudok felállni, egyedül talán nem is menne, szóval nagyra értékelem, ezt, és azt is, hogy segített, viszont szavai után visszanyelen a köszönetem első verzióját.
- Akkor köszönöm, hogy szerencsém volt. - szerintem ez egy elfogadhatóbb változat, de nem érdekel, hálas vagyok neki, akkor is ha olyan más... vagyis a stîlusa most egészen más. Az egyik lábammal gond van, valamelyik belerúgott, de nincs gond, míg rá tudok állni, addig megoldok vele mindent. Bár táncolni nem fogok vele az biztos.
- Hát ilyen mester után nehéz mást tenni. - egy kis vigyor kerül arcomra, de nagyon hamat el is tüntetem, mert megint bugyogni kezd kifele a vér, így gyorsba beletörlöm a dzsekimbe. Szar érzés, de nem érdekel, nem foglalkozom vele inkább, begyógyul, ez nem olyan dolog, ami így marad örökké.
- Nem állt szándékomban... - kezdek bele, de egyszerűen nem tudok itt megállni, nem tudom mi történt vele, mert megszakította velem a kapcsolarot, pedig annyira jóban voltunk. Mikor abba a nyamvadt cserediák programba kerültem először nem tetszett, nagyon nem, de aztán mikor hozzájuk kerültem, egészen jól éreztem magam, belevitt mindenbe, én meg mentem vele, szerintem ő volt az egyetlen férfi, akire felnéztem akkoriban, ezért sem értem, és rossz ezt látni. - Te mit keresel egy ilyen környéken? Mert nem hiszem, hogy csak sétálgatsz. - ha nem akar beszélni velem, akkor azt majd úgyis a tudtomra adja,szóval most már csak érdeklődve pislogok rá, mert igazán érdekel, hogy mi van vele.




words: ××× ♦ notes: bocsi, hogy eddig tartott

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ki hong lee

Hozzászólások száma : 31

▽ Munkám : Diák

▽ Szexualitás : Eldöntetlen




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 29, 2015 6:23 pm
Tárgy - Wyatt & Ji Hoon



Koromsötét van, egyedül néhány pislákoló utcalámpa, meg a gyújtóm aprócska lángja segít a tájékozódásban. Nem mintha számítana, lassan úgy ismerem a londoni sikátorokat, mint a tenyeremet. Itt nőttem fel, és itt váltam férfivá. Már ha annak lehet nevezni, miután ilyen nyomorult lettem. Esőszag van, ahogy mindig ebben a retkes városban, de azért sem hagyom el soha. Emlékeztet. Unottan próbálgatom meggyújtani az utolsó, átázott csikkemet. Már vagy hármat elszívtam... ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Mekkora kibaszott kamu. Összébbhúzom magamon a bőrdzsekim, eldobom a használhatatlanná vált cigarettát, és zsebre dugott kézzel sétálok tovább a nyirkos sikátorban. Ide hallom a buli hangját, valami flancos kis francia akcentus keveredik a helyi keménygyerekek kiáltásaival. Ez jó móka lesz...
Halkan füttyentek, hogy felhívjam magamra a figyelmet, mielőtt előlépnék a homályból. A kölyök ernyedten ül a falnak dőlve, egyelőre pár karcolással megúszta, beleértve a szája sarkából finoman burjánzó vért is. Ahogy ránézek, tudom, hogy nem fogom tudni tovább verni, azok a rohadt kutyaszemek... dühösen köpök a falra. Meg kellett volna várnom, míg félholtra verik... ismerősek a vonásai. Ahogy közeledem, egyre biztosabb vagyok benne. Az excserediákom. Francba, utálok magyarázkodni. Rohadt kis csigaevő.
Elkerülöm az első ütést, a brit srácra vigyorgok, és kicsavarom a csuklóját. Eljött a lejáratott szövegek ideje.
- Most mondjam, hogy kezdj a méreteddel?
Sóhajtok fel fáradtan, és akkor még nem is jegyeztem meg, hogy hárman mentek rá szegény gyerekre. Pedig a franciák köztudottan puhányok. Hallottam ám a fehérnemű modellkedéséről, de mertem remélni, hogy London azért ennél nagyobb. Gyűlölök mindenkit, aki a régi életemből való. Dühödten csapom tarkón a felém közeledő angol marhát, mielőtt meggondolnák magukat, és elhúznának, mindenféle hülyeségeket ordibálva. Vannak még haverjaink... nem úszod meg ennyivel... legalább nem csak én ragaszkodom a sablonokhoz. Egyszer utánuk kéne mennem, biztos muris lenne. Halkan nevetek fel, leheletem apró ködfelhőt hagy a holdfényben.
- Mit keresel itt? - rideg pillantást vetek a kissé még nehezen mozgó Wyattra, de azért kinyújtom felé a kezem, és felsegítem, ha hagyja. Nem bírom nézni, ahogy a porban kúszik.
- Nehogy megköszönd. Csak szerencséd volt.
Még egyszer végignézek rajta, hátha van olyan sérülése, amit eddig nem vettem észre. Az egyik lábára mintha bicegne... francba már, semmi kedvem elcipelni a kórházig.
- Mintha még mindig a tanításaimat követnéd... kis homofób. - Vigyorgok rá gonoszan, de hamar visszatér életunt arckifejezésem.
- Ne gyere vissza. Legközelebb nem védelek meg. Gondolom hazatalálsz.
Vetem oda színtelen hangon, próbálok nem törődni az értetlenkedésével. Azelőtt baromi jóban voltunk, mindenbe belerángattam, néha a bátyámnak kellett kiverekednie bennünket a balhékból. Bírtam, mert csigaevő létére nem volt olyan puhány, mint a többi. Lehetett vele szórakozni. Ez azonban már a múlté, megszüntettem vele is a kapcsolatot, nem érzek mást, csak keserűséget, ha ránézek... úgy érzem bármelyik sarokból befordulhat Ji Yeong, hogy leverje az ütődött kis fejünket. Gyűlölöm ezt az érzést... meg kell szabadulnom tőle.














Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Wyatt & Ji Hoon


















Vissza az elejére Go down

Wyatt & Ji Hoon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Brian ×× Wyatt - awkward situation
» Brian & Ji Hoon
» Wyatt & Adélaide

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: Arhivált játékok-