Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Brian & Ji Hoon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Okt. 04, 2015 11:28 pm
Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon





Ji Hoont&Brian
    ☄ ohh. hey. ☄
Fogalmam sincs egy ideje, hogy miért beszélek neki ilyen dolgokról. Gyakorlatilag nincs is értelme annak, hogy egyáltalán beszélgetek vele. Fognom kéne magam és elrohanni a világból. Elvégre rohadtul megakart verni és helyben is hagyott.
- Akkor lényegében így is úgy is szarban vagyok. - komolyan el kéne tűnnöm innen. Érthető, hogy nekem esett. Az is, hogy parázok. Semmi esélyem nincs ellene, ha bedurran és két kézzel fojt meg. Sőt, inkább meg sem kéne többet szólalnom, csak elrohanni. Bár a kettyós állapotnak köszönhetően, még egy vén ember is gyorsabb lenne nálam. Minek áltatom magam?
Elneveti magát, ahogy felszisszenek apró bökésére. Elég ostobán nézhetek ki, meg az is elég hülye helyzet, amibe belekeveredtem vele. És most még ki is röhög. Remek.
- Ha most erről a helyzetről van szó, akkor igen. - libabőrbe bújik egész testem, ahogy a félvigyor kiül arcára, de semmi kedvem jelét adni annak, mennyire pánikolok. Így is biztosan látja rajtam, vagy legalábbis érzi.
Állam alá kap, mikor megadnám magam a depressziónak és elszívja előlem a levegőt. Hagyom, had élje ki magát és az a bűnös érzésem támad, hogy jobban kívánom, mint ő engem. Beleolvadok a vágyaimba és engedem magamnak, hogy az ismeretlen, tulajdonképpen verő-srácnak adjam minden kívánságom. Átkarolom nyakát, és közelebb préselem magam hozzá. Minden mocskomat magam mögött hagyva falom. Lemond rólam. Undorodik tőlem. Hisz megmondta, meg egyébként sem vagyok egy szívtipró. Ha lenne rajzom izom, vagy valami vonzó tulajdonságom lenne... A lépcső felé indulok és hívom. És követ. Új élménnyel leszek gazdagabb. Ha neki nem kellek, legalább a tetőről had bámuljam a csillagokat. Sikeresen feljutunk, bár fogalmam sincs, hogy hogyan. A fű sok mindenre képes, úgy tűnik. Próbálom megértetni vele a nézőpontom. A szédelgés miatt némelyik szavalásom össze-folyik. Biztosan ostobának tart. Érdekel is engem?
A fenyegetését követően elnevetem magam, mire mosolyogva pillant rám.
- Segíthetek a kezdő lökéssel. - helyezkedem alkaromra, ahogy a tető peremére pillantok. Őszintén elgondolom, hogy milyen lenne repülni. A világ megkönnyebbülne, ha nem lennék többet. És talán ő is jobban érezné magát, ha nem lenne itt a gyökér cingár gyerek...
- Nem is ismersz, honnan tudod, hogy nem így fogom gondolni? Én sem tudom, hogyan fogom gondolni. -  sóhajba burkolva nevetek fel, ahogy megrázom a fejem. Mit tud ő rólam azon kívül, hogy gyáva vagyok és nem túl vonzó? Ez mind olyan külsőleges dolog, amitől még nem ismert meg.
Nem tudom, hogy mi történhetett vele, hogy mitől ilyen savanyú és nyers. Ő sem tudja, hogy mit akar. Engem mégis elvarázsolt. Hogy a fű, vagy ő bűv-ereje az, ami miatt nézem, ahogy lehunyt szemekkel pihen előttem, arról fogalmam sincs. De piszkosul jól esik nézni őt. Rám pillant és hirtelen lekap. És elereszt én meg kinevetem. Hasba ver, miután épp tökéletes pillanatot rombol le. Hiába a friss levegő és a szer hatása, így is megérzem az ütése súlyát, mégis elfojtom a kiáltásom és inkább csak csendesen vergődöm. Látom, hogy ki ül a döbbenet arcára, ami miatt olyan dolgok is elhagyják a számat, amikre nem számított, de nem foglalkozom velük. És megérinteném, karom felé nyújtom, de olyan egyértelműen undorodik tőlem, hogy kénytelen vagyok megállítani azt és inkább csak lemondóan pillantani rá. Tudom, hogy kussolnom kéne, mert labilis személyiség és egyébként is van félnivalóm, hisz darabjaimra zúzott már ott, ahol csak tudott, én még sem érzem, hogy most el kéne fordulnom tőle.
- Igyekszem. - villantok egy százast vigyort kérdésére, ami azért meglep, de nem hiszem, hogy ki kéne veséznem a miértjét. Gunyoros vigyorával mit sem törődve figyelem őt. Őszintén beszélek hozzá, de nagy valószínűséggel meg sem hallja, aztán mégis, mert olyan fejet vág, mint egy baltás gyilkos. Őszintén ki ver a víz a hűvös arcoktól, amiket képes levágni. Az égre bámulok és megpillantom az egyik csillagképet, amiről igyekszem őt is tájékoztatni, mire karomért kap ismét legnagyobb döbbenetemre és fölém kerekedve újra csókba von. Mellkasára tapasztva mindkét tenyerem próbálom eltolni. Úgy érzem, ezúttal őt irányítja a fű és nem engem. Eddig undorodott tőlem most meg rám mászik, ő sem tudja, hogy mit akar. Én meg nem akarok újra megverve, elhagyva lenni. Az már fájna. Próbálom eltolni, de nadrágomba érzem puha ujjait, ahogy tagom kezdi markolászni és önkéntelenül is belesóhajtok a csókba, majd ahogy levegőhöz ereszt, letolom magamról erőszakosan.
- Hagyjál! - préselem ki ajkaim közül, majd lelökve magamról arrébb mászok hátrafelé- rák járásban. Felugrok, kissé szédelegve két talpra, ahogy nadrágomat igazítom és megtörlöm a szám jobb kézfejemmel. - Az előbb még undorodva hagyod félbe, most meg rám veted magad? Nem játszhatsz mindenkivel! - magamra sem ismerek, ahogy fújtatva szinte üvöltök vele - Mi a fasz bajod van neked? - érzem, ahogy megremeg a hangom, de nem törődöm vele, koszosan, zaklatottan bámulok rá, mint egy igazi idióta - Próbálok barátkozni veled te meg úgy viselkedsz, mint egy barom. Undorodsz tőlem, minden melegtől. Akkor ez mi? - intek felé jobbommal és hátrálni kezdek, de kurvára nem a lépcső felé, mert az mögötte van, így csak megyek hátra, mint egy majom.


  × Notes: BlaBla ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ki hong lee

Hozzászólások száma : 31

▽ Munkám : Diák

▽ Szexualitás : Eldöntetlen




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 19, 2015 1:02 pm
Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon



A feltételezés, hogy esetleg bérgyilkos lehetek, még nekem is sok egy kissé, szóval halkan felnevetek. Talán nálam elbaszottabb embereket is ismer, ez megmagyarázná, miért kezeli ilyen jól a helyzetet.
- Talán csak ismeri a szokásaimat. - errefelé egyre ritkábban tévednek a rohadt kis gengszterek is, néhányan már az arcom láttán megfordulnak. Mintha leprás lennék... észre sem veszem magam, csak felkenem őket a falra, és megyek tovább. Néha csak érezni akarom megint... a fájdalmat, a bűntudatot.
Halkan felszisszen, ahogy megbököm, ez pedig halk nevetésre késztet. Mintha hinne minden elbaszott hazugságomnak.
- Fogadnál rá? - fekete tekintetem áthatóan fúrom az övébe, egy nyamvadt félvigyor kanyarodik fel az ajkaimra. A halál közelebb van, mint hinné, nekem pedig már nincs vesztenivalóm, hogy féljek...
Beleegyezése hallatán elengedem a puha fürtjeit, és beleszívok még egyszer utoljára a csikkbe, mielőtt elnyomnám a falon. Ahogy lesüti a tekintetét, apró feje kissé lehajlik, összeszorul a gyomrom, egyszerűen elkapom az állát, és nekiesek, mielőtt elsüllyedhetne a depresszióban. Nem bírnám végignézni, így inkább a magamévá teszem aprócska testét, bemocskolom az érintésemmel, a ráerőltetett vágyaimmal... talán hányingere van tőlem. Undorodik a magamfajtáktól, ahogy tulajdonképpen én is tőle. Akaratlanul is látom a hasonlóságot, és az utat, amit választott. Más, mint én. Nem tartozik a világomba, ezekbe a bűzlő sikátorokba... Mintha gondolataimat akarná bizonyítani, elindul felfele azon az ócska lépcsőn, én pedig öntudatlanul követem, hagyom, hogy egy kölyök irányítgasson. Lehunyom a szemem, ahogy végre biztonságban tudom, de csak nem fogja be, össze-vissza beszél, tudom, hogy csak a fű mondatja vele ezeket, hiszen egész más véleménye lenne, ha józan volna. Tudom, és mégis... égetnek a szavai. Kinevet, ahogy fenyegetem, akaratlanul is mosoly kanyarodik az arcomra, ahogy hallgatom. Elbaszottul aranyos.
- Talán. - hazudom, tudom, hogy képtelen lennék rá, egyetlen kóborkutyát sem bántottam még soha. Pedig le kéne dobnom, mert kezd fontossá válni, kezdek kötődni hozzá, és ettől rohadtul félek. Nem akarok közel kerülni hozzá...
- Másképp fogod gondolni, ha egyszer elmúlik a hatása.
Sötéten elvigyorodom, nálam talán kevesen tudják jobban, hogy minden ezerszer annyira fáj, ha egyszer elveszted azt az aprócska boldogságfelhőt, ami eltakarja a szemed. Elkövetem azt a hibát, hogy felnyitom a szemem, akaratlanul is lekapom, ahogy találkozik tekintetünk, tetszik, hogy engem nézett. De amilyen gyorsan magával ragad, úgy is hagyom ott, próbálom figyelmen kívül hagyni, ahogy újra kinevet. Helyette inkább teljesítem a kívánságát, megint a kedve szerint ugrálok. Hogy a faszba csinálja? Behajtom rajta ígéretét, de még ez sem esik jól, ajkaira harap, hogy visszatartsa az előtörő fájdalomkiáltást, imádnivaló, ahogy felszisszen. Halkan nevetek fel, de suttogása belém fagyasztja a somolygást. Elkerekednek vágott szemeim, ujjaimat ökölbe szorítom, felém tartó karjára pillantok, de talán megijesztem evvel, mert nem ér hozzám, megáll a mozdulat közepén. Lerombolja a világom, aztán magamra hagy benne... egyszerre akarom betapasztani a száját, és érezni az érintését... Veszek egy mély levegőt, hogy visszatartsam magam, de zavartalanul folytatja, egyenként tépve fel a sebeim.
- Jó vagy ebben, mi? Mint valami elbaszott pszichiáter.
Gúnyosan vigyorgok, bele akarok marni a lelkébe, fájdalmat okozni, olyan mélyen, ahogyan ő teszi velem. Élvezi, hogy szórakozhat velem, talán evvel akar visszavágni azért, amit odalent műveltem vele... talán megérdemlem. Kifejezéstelen tekintettel meredek rá, ahogy közli, hogy itt akar maradni velem, elszakítva az utolsó gátat is bennem. Csak bámulom, nem törődöm vele, hogy milyen viccesnek találja. Telibe szarom a csillagképeket, elkapom a karját, közelebb rántom, fölé hajolok, és összetapasztom ajkainkat, elvárom, hogy a korábbi engedelmességgel simuljon hozzám. Nincs már miért visszafognom magam, ha provokál, hát igya csak meg a levét, vadul harapok ajkaira, nadrágjába nyúlok, és ismét rámarkolok ágyékára, nem érdekel az sem, ha ellenkezik. Csak annyi időre hagyom szabadon ajkát, míg levegőt veszek, nem akarom, hogy szóhoz jusson. Félek, hogy egyetlen szó is elég volna neki ahhoz, hogy kiszedje belőlem minden titkom... én pedig képtelen lennék megbirkózni vele.














Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 12, 2015 7:24 pm
Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon





Ji Hoont&Brian
    ☄ ohh. hey. ☄
Talán okosabb lennék, ha fognám magam és elmenekülnék. De a gond ezzel csak az, hogy pár méternél tovább nem jutnék. És az igazság az, hogy nem is akarok. Talán józan állapotban már rohannék, el innen. Így ebben az állapotomban viszont boldogan úszkálok a félelemtől merített adrenalinban. Talán a szer, talán nem, de szimpatikus nekem. Úgy, ahogy van.
- Megbízott talán? - nem mintha számítana, hogy így van-e, azért izgatja a fantáziám. Ha ő a legalkalmasabb arra, hogy kinyírjon, akkor szeretnék jobban elmerülni a fű mellékhatásában és elveszteni a józan tudatom. Kérdőn pillantok rá, de szemeit lehunyva tartva vigyorog rám és ettől a hideg futkos a hátamon.
Kíváncsiságom felszínre tör és rémülten kérdezek rá a szerveim jövőjére, mire közelebb mozdul hozzám, én pedig összepréselve ajkaim pillantok el róla.
- Nem... - felszisszenek ahogy hasamra bök, a sajgó terület eddig némán fájt. Fejem rázva vigyorgok rá, miközben íriszeibe bámulok.
 - Abba még senki nem halt bele, hogy adott egy esélyt. - mutatok jobbom mutatóujjával az ég felé, pontosan kettőnk közt tartva kezem. Mi a faszért jópofizok vele? El kéne rohannom a faszba, tudom. És mégse bírok felkelni se, nem hogy itt hagyni.
Szavaira felpillantok karjáról és automatikusan visszavonulót fújok.  - Talán nem. - nyöszörgöm, de alig hallhatóan préselem ki ajkaim közül ezt a két apró szót. Irigylem egy kissé. Bár ezért a gondolatért legalább a beleim kitépné, úgyhogy ezt jobb eltussolni. Elpillantok az utca sötétebb oldala felé, kíváncsian figyelek egy darabig, hogy látok-e mozgást. A sötétség kavarog körülöttem és apró csillagok lengik körül Ji-t. Valamiért ez a két betű ragadt meg a nevéből...
- Világos. - lesütöm tekintetem. Kissé elszégyellem magam, bár az okát nem értem. A fű bizonyára felerősíti az érzéseimet. Semmi közöm nincs a dolgaihoz és ez kényelmetlenséget szül, de szerencsére ő uralja a helyzetet -a lehető legkényelmesebb módon- betapasztja a pofám és nem kérdezősködöm tovább. Szerencsésebb, mintha képen törölne. Élvezem az ízét és szívesen folytatnám, de meggondolja magát és lefordul rólam. Csalódottan maradok ott magamra, de nem vonom kérdőre. Lerí róla, hogy nem az ilyen cingár kölykökhöz van szokva, mint én. És az igazság az, hogy nekem sem volt még dolgom hozzá hasonlóval se... Így inkább a létrát választom társaságnak, őt pedig invitálom magammal. Mire feladom és megélem az első fokokat, már alattam terem. Ami rohadt váratlanul ér, nem gondolnám, hogy feljön velem... Jó párszor megcsúszkálok, de minden alkalommal alám kap, ami azt jelenti, hogy annyira mégsem mindegy neki, hogy meghalok-e. Bár a magasságot így nem tudnám besaccolni, mert liftezik a látás. Felérünk és elterülök, de kibaszott kényelmetlen és fészkelődni kezdek egészen addig, míg mellém nem heveredik, akkor valahogy belefagyok a mozgásba. Van valami szuper aranyos a gyerekben, azon felül hogy szexinek találom. Szavalok, hol az eget, hol őt bámulva, de nem felel. Egyedül, mikor aranyosnak nevezem, akkor jelenik meg arcán némi fintor, de emellett tovább siklok.
Ahogy végre megszólal felé siklik tekintetem, majd pásztázom képét, de szemét lehunyva tartja így erről legalább nincs tudomása. Elnevetem magam, hasamra tapasztva tenyereim, mikor azt mondja simán kinyír, ha nem kussolok. Ebben van valami aranyos, de nem fogom ezt hajtogatni. Talán a fű mondatja velem a szarságokat.
- Ledobsz? - kérdezem az eget bámulva.
Igazából sokban nem változna a világ. Az apám még meg is köszönné neki, ha hozzá segítené a temetésemhez.
Viszont ettől eltekintve, jól érzem itt magam.
- Pedig nem rossz... - suttogom őt figyelve, majd kissé megilletődök, mikor felnyitja szemeit. Váratlanul ér, hogy tekintetünk találkozik. Az meg még inkább, hogy államra kap. Megesküdnék, hogy pofán töröl, de ehelyett finoman megcsókol. Éppen csak viszonozom, már elereszt mire én még úgy maradva nevetek halkan egy aprót. Sőt, inkább sóhajtok utána, ahogy elválik tőlem. Csak tudnám, hogy miért menekül ennyire?... Lágyan mosolygok rá, ahogy felpillant a sötét égboltra. Ez azt jelenti, hogy próbálkozik, de aztán hirtelen megint rám réved, majd elfordul és arcára siklik tenyere. Nagyot kell nyelnem, mert az én szögemből úgy tűnik... egészen olyan... mintha sírna. Ami kizárt, mert éppen hasba basz. Kissé megingok és beharapom ajkaim a fájdalomra, de végül azért arra késztet, hogy közelebb könyököljek fel alkaromra és aggodalmasan rápillantsak.
- Igen, elégedett vagyok. -  suttogom, de alig hallhatóan  - Mert itt vagy velem. - bizonyára magam alatt vágom a fát, mert ezért már biztosan megfog ölni  - És ha tudnék segítenék. - megindul jobbom, hogy megcirógassam karját, oldalát, mellkasát, vagy ahol csak érném, de végül nem teszem. Undorodik a buziktól, az én simogatásomtól meg egyenesen sírva fakadt lenn a sikátorban. Nem tennék ilyen visszataszító dolgot vele.  - Nem akarsz mesélni róla? - szinte akadozva jönnek a szavak, de nem azért mert félek. Tudom, hogy nagy eséllyel bepöccen és megint megüt majd, de valahogy ez már nem számít. Én egy senki vagyok neki, egy faszom öccse. Ha nekem elmondja, az lényegében olyan, mintha senkinek se mondaná el.  - Nem akarok most elmenni innen. - nyögöm felé, majd visszafekszem a helyemre  - Még melletted akarok maradni. - kurvára kinevet majd, de megelőzöm és én nevetem ki magam. Homlokomra tapasztom jobbom tenyerét, majd végig húzom azt képemen. Micsoda egy buzeráns lehetek kívülről... Elég szánalmas vagyok.
- Ez gáz. - nevetek fel az égre, miközben megpillantom valamelyik kibaszott csillagképet és felmutatok rá a hozzá közelebb eső karommal - Holá, ott van egy. - vigyorgok rá büszkén és esküszöm várom, hogy pofán basszon.



  × Notes: BlaBla ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ki hong lee

Hozzászólások száma : 31

▽ Munkám : Diák

▽ Szexualitás : Eldöntetlen




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 12, 2015 5:15 pm
Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon



El kellett volna löknöm, itt hagyni, vagy esetleg félholtra verni, ehelyett itt ölelgetem, mintha valami pedofil vénember lennék. Visszataszító vagyok, de neki asszem ez már fel sem tűnik, csak vigyorog rám a drogos kis fejével.
- Akkor jó kezekre bízott. - vigyorodom el, még mindig lehunyt szemmel. Meglepetten pillantok rá, ahogy elkezd nevetni, de inkább rá sem kérdezek. Mit számít? Nem vagyok senkije, és telibe szarom az életét.
Őszintén nevetek fel ijedtsége láttán, sötén vigyorral hajolok a képébe, hogy ajkai közé suttoghassam a választ, amitől maga alá fos.
- Szerinted kapnék ezekért bármit is? Most zúztam be a felét. - halkan kuncogva bököm meg a hasát, érdeklődve bámulom elnyíló ajkait... de visszatartom magam, ahogy megszólal.
- A remény hal meg utoljára, mi...?
Van benne némi igazság... hiszen az utolsó pillanatig hittem mindenben. Hittem, hogy túlélhetik. Hogy minden jobb lesz. Aztán elbaszott szar lett. Mi a faszt művelek itt evvel a kölyökkel?
- Nem éri meg. Majd megtanulod. - tenyerem szinte magától borzolja össze haját, nem nagyon törődöm már a miértekkel. Talán ezért bátorodik fel annyira, hogy a karomat nyomogassa, de egy halk nevetésnél nem reagálok többet, amúgy is abbahagyja magától. Nem kell sokáig gondolkodnom, hogy megfejtsem a rejtélyt, miért szokatlan neki a karizom fogalma. Vannak akik egyszerűen nem nőnek meg, de van ebben valami bájos. Meg amúgy is, ez legyen a legkisebb problémája...
- Nem. - röhögök fel, talán azt hiszi, hogy megerőszakoltak, vagy ilyesmi. - Egyszerűen csak nem bírom őket.
Nem értem, mi a faszért válaszolok az értelmetlen kérdéseire, talán csak a fű miatt nem tudom fékezni a szám. Inkább ajkaimmal hallgatattom el, temetem magam alá, szolgálom ki a vágyait, és persze a sajátjaimat. Kihasználom a helyzetet, és valóban nem sok választ el attól, hogy a magamévá tegyem... csak egy romlott gondolat, és lefordulok róla, hagyom magam elsüllyedni a fájdalmamban. Miért vagyok képtelen egyszerűen megbaszni? Talán a kutyatekintete, kivörösödött feje, vagy egyszerűen csak a szimpátiám tehet róla... a kis hülye már mászik is, én meg alatta találom magam, megint mi a faszt művelek? Ha ki akarja nyírni magát, hát tegye csak, mi a faszt akadályozom meg? Legalább hatszor megcsúszik, előttem pedig lejátszódik zuhanása, apró csontjainak reccsenése, vérző, élettelen teste a földbe fúródva... erőteljesen markolok rá, és tolom felfelé, halkan felsóhajtok, ahogy végre biztonságban tudom. Mindjárt magam nyírom ki, hacsak nem oldja meg mégis magának... nem reagálok semmit a vigyorára, vagy a megjegyzésre, csak lehunyom a szemem, és halkan szuszogok. Nem mintha nem hallanám... nincs nálam semmilyen tabletta, szóval meg sem próbálok elaludni. Hiába tudom, hogy nem hazudik, mégsem hiszem el a szavait.... de rágyújtanék. Mégis mozdulatlanul hallgatom szavait, fintorgok, ahogy aranyosnak nevez, de a folytatás mintha egyenként hasítaná fel a lelkem megmaradt darabkáit.
- Nem sokáig... - morgom egy kisebb hatásszünet után, de továbbra sem nyitom fel szemeimet, nem akarom látni azt a pocokra emlékeztető pofit, nem bírnám elviselni. Nem akarom bevallani magamnak, hogy nem ismer, hogy csak üres fecsegés, amit mond. Mit tudhatna rólam?
- Boldogan hozzásegítelek, ha nem fogod be.
Jó kérdés, hogy mitől olyan tökéletes az a pillanat, ami azután következett, hogy felültették, megverték, majdnem megbaszták, és végül ezeken a rohadt kényelmetlen kavicsokon kötött ki egy pszichopatával... de egyértelmű a válasz. A fűtől.
- Javaslom, hogy ne tépj be többet. Kinyírod magad, ha egyedül hagynak a jó kis ötleteiddel. - sóhajtok fel halkan, lassan nyitom fel szemeim, egyenesen szembetalálva magam nem is olyan távoli tekintetével. Akaratlanul is elkapom állát, majd közelebb vonva magamhoz gyengéden smárolom le. Nem tudtam, hogy tudok ilyet, de aztán egyszerűen elengedem és felnézek az égboltra. Fogalmam sincs, mit kéne néznem, de végül visszatévedek Brian arcára.
- Elégedett vagy? - suttogom, de inkább elfordulok, és végigsimítok az arcomon. Nem akarok előtte sírni. Szóval inkább hasbavágom, de finoman, kímélnem kell a szerveit, hogy el tudjam adni...
- Hamár így felajánlottad. - vigyorodom el és felnevetek a képét látva. Valahogy nincs kedvem felkelni innen... még egy darabig.














Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 12, 2015 3:53 pm
Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon





Ji Hoont&Brian
    ☄ ohh. hey. ☄
Dűlőre kellene jutnom vele, hogy minek gondoljam a megrontóm, de az az igazság, hogy nem akarom beskatulyázni. Elbaszott egy élete lehet -tekintve a helyet, ahol összefutottunk-, másfelől pedig nem nyírt ki. Megtehette volna, hogy agyon ver, de megkegyelmezett. Nyilván szeret játszadozni, ez leesett amint az ölembe hullott az apró tasak, de pont nem érdekel. Életben akarok maradni, s ha ehhez az kell, hogy szívok párat majd elandalgok, akkor legyen. Idő elteltével mégsem érzem magam akkora veszélyben mellette, sőt a helyzet komikuma, hogy inkább mellette érzem biztonságban magam. Elvégre ilyen állapotban, bárki-bárhol-bármire rávehet. Ő meg mégiscsak ismerős -legalábbis ismerősebb, mint bárki ebben a kerületben.
- Nem. Felültettek. - rázom a fejem és közben nevetek - Gondolhattam volna, hogy kiakar nyírni. - lepillantok rá, ahogy a hűvös falnak nyomja a fejét. Olyan mintha hallgatózna és ez nevetésre késztet, de nem különben árulnám el neki, hogy min nevetek. Gázosnak érzem magam, de valamiért a csillagok bámulása jó ötletnek tűnik. Felvinném magammal. Kijelentését követően egy gombócot küzdök le a torkomon, gyakorlatilag a nyelvem nem nyelem le.
- Eladod a szerveim? - lelankad a vigyor a képemről és esküszöm beleremegek a gondolatba. Bizonyára arra utazik, hogy elveszítsem a maradék józanságom és belezuhanjak a tudatlanságba. Arra vár. Ezért tart az ölébe, de most valami oknál fogva nincs kedvem menteni az életem, meg aztán nem messze jutnék el... ez bizonyos.
- Adnod kéne egy esélyt neki. - utalok a csillagos égre. Olyan nyomott a hangulata és ettől a gyomrom liftezni kezd. Keserű íz fog el, ahogy belegondolok mennyire nem törődik semmivel. Vajon mi történt vele? Szeretném megtudni. Talán a fű miatt hajt a kíváncsiság, de szeretném megismerni, ennél jobban.
Rámarkolok a felkarjára, hogy megvizsgáljam mennyire izmos. Mi az, ami megadatott neki, ami nekem sosem fog. Tetszik ezért kissé megnyomkodom, de mikor leesik kivel csinálom visszahúzom a karom, mert félek, hogy eltöri, vagy kitépi a helyéről. Nem tűnik egy türelmes típusnak én meg élni szeretnék...
- Miért? Bántottak? - őszintén kérdezem és talán ez kiül arcomra is, a tudatlanság - Nekem nincs bajom velük. - oldalra húzom ajkaim, bár lehet valójában grimaszolok. Külső szemmel az is lehet, hogy épp cinikusan pillantok végig rajta, pedig nem áll szándékomban. Ahhoz képest hogy a belem kiköptem pár perce és mennyire rémülten pillantottam rá, most jól érezvén magam fészkelődök mellette. Bármi történik ezután, nem foglalkoztat annyira, mint az, hogy ő miért olyan, amilyen. Belefészkeli magát a gondolataimba és akaratlanul is próbálok téveszméket felállítania viselkedésére. Fölém kerül és már hevesen smárolunk. Beleszédülök a pillanatba és bár a szavai ütésként érnek el, nem törődök velük. Közelebb vonom és utat engedek a vágyaimnak. Pár másodperc az egész, örökkévalóságnak tűnik, mégis egyik pillanatról  a másikra leugrik rólam és mellém heveredik. Én belefagyva a mozdulatba pillantok magam elé. Nem értem, hogy mitől változott meg hirtelen a véleménye. Mit rontottam el? Kezdem gyanítani, hogy rá már nincs olyan hatással a szer, mint rám. És való igaz, józanon agyon akart baszni, bizonyára kezd visszatérni ez a fétise. Nevetése visszhangzik a fejembe, ahogy megkerülöm és a létrához sietek. Kurvára felmegyek, ha nem akar nem jön. Megértem én az ellenállás tárgyát és nem fogok pattogni. Már azért hálás vagyok, hogy még élek ...
Sikerül felkapaszkodnom, ami egy valós sikerélmény és lógok pár percig az első fokokon, belefeledkezve az időbe, a térbe. Egészen addig, amíg meg nem hallom magam mögül -jobban mondva alól- a hangját. Lepillantok hatalmasat pislogva, hogy valóban őt látom-e. De egy őszinte nevetésen kívül többre nem futja. Igyekszem felmászni ezen a szaron, miközben helyenként, -úgy három fokonként- érzem magamon a tenyerét, ahogy alám kap. A kis simogatós... vagy én csúszkálok?
- Faszom. - nyögöm, ahogy feltol én meg eldőlök a tetőn. A kavicsos fekhely kényelmetlennek bizonyosul, de különleges öröm uralkodik rajtam, mikor észlelem, hogy a srác mellém heveredik. - Feljöttél. - vigyorgok a képébe, és figyelem ahogy mellém helyezkedik. Kérdésére alig észrevehetően megrázom a fejem.
- Nem. - suttogom, ahogy észlelem, hogy lehunyja a szemét - Én soha nem kapom meg, amit akarok. - barátságosan pillantok végig rajta, ahogy mellettem szuszog. Egész aranyosnak gondolom. Hiába kavarognak felettünk a csillagok őt bámulom. - Egész aranyos vagy. - mondom halkan teret hagyva a gondolataimnak, de félek hogy pofán ver, ezért kissé elhúzódva pillantok a csillagos égre - Nem tudom, hogy mi történt veled... - szavalom az égbe - De jó ember vagy. - hagyom a csillagokat keringeni - Én tudom. - nevetek a fejem rázva, majd ismét rápillantok - Még élek. - lelankad a vigyor a képemről és kíváncsian fürkészen arckifejezését, hogy elaludt-e, vagy csak én hallucinálok.
Életben hagyott, elengedett, nem erőszakoskodott, feljött velem ide. Ez a gyerek jó, csak elbaszott helyen van, elbaszott időben. Egy darabig pásztázom a fejét, majd ismét közelebb kucorgok. Nevetnékem alább hagy és inkább filozofálni támad kedvem.
- Most boldogan halnék meg. - nyöszörgöm, bár kurvára nem tudom, hogy ébren van-e még - Ez egy tökéletes pillanat. - keresztbe dobom a lábaim és karjaim fejem alá csúsztatom. A srác mellett egészen nyugodtnak érzem magam. S bár nem tudom, hogy mi a faszért ilyen elkorcsosult, most ahogy itt van velem, nem tartom másnak, csak egy szar helyzetbe került kölyöknek.


  × Notes: BlaBla ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ki hong lee

Hozzászólások száma : 31

▽ Munkám : Diák

▽ Szexualitás : Eldöntetlen




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 12, 2015 1:49 pm
Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon



Nem tudom, miért tépettem be a kölyköt, csak még szarabbul fogom érezni magam, miközben ő már a saját kibaszott kis felhőjében lebeg, és rohadtul elfelejti még azt is, hogy be kéne szarnia tőlem. Mit érek evvel az egésszel? Mégsem hagyom elmenni, hogy úton-útfélen elkapja és megkúrja vagy épp verje valaki más... nem mintha én jobb lennék. Ugyanezt teszem, mikor az egyetlen kibaszott bűne, hogy rosszkor volt rossz időben. Rohadtul nincs szerencséje velem, a lehető legelbaszottabb emberbe futott bele.
- Szóval elcsesztem a találkádat?
Amolyan érdektelen félvigyor kúszik fel ajkaimra, a fejem a falnak nyomom, hogy hidege józanítson ki. Valamiért elbaszottul kívánom. Alig bírok ellenállni, ahogy rám vigyorog, de az a helyzet, hogy jobb ötleteim is vannak a csillagos ég bámulásánál... ki a faszomnak hisz ez engem?
- Más terveim vannak a testeddel.
Sötéten mosolyodom el, nem mintha még rá tudnék ijeszteni a beszívott fejére. Lassan minden mindegy neki... azért megnézném a fejét, mikor ezután az éjszaka után felébred. Van egy olyan érzésem, hogy többet ha hívják sem téved erre. Nem való ide.
- Leszarom.
Jegyzem meg, az ilyesmi már rég nem tud feldobni. Nem látom a reményt a fénylő kis pontokban, inkább csak a sötétséget, ami hamarosan bekebelezi őket. Egyszer mindenki meghal... az én időm is eljöhetne már.
Nem értem, miért találom édesnek, ahogy bénázik rajtam, de csak magamat hibáztathatom. Ha józan lenne, már rég lelépett volna, ahelyett, hogy az izmaimat piszkálja. Nem igazán zavar, hogy néha ordít, néha meg suttog, úgysincs errefelé senki, aki meghallhatná. A való életben senki nem jön, hogy megmentse a seggét, bár megvan az az érzésem, hogy már rohadtul nem szűz.
- Talán, mert eddig hetero voltam... abból indulok ki, hogy mások is azok. Valahogy rühellem a buzikat.
Fogalmam sincs, miért zavar, de ahogy erre ráébredek, felnevetek. Talán Colin is csak ezért basz fel...? Áh, alapjáraton seggfej. A legtöbb búza egyszerűen nyomorék. Nem bírom, hogy a kölyök egyre szimpatikusabb, kezd belevésődni a gondolataimba... már pedig nem hiányzik, se neki, se nekem, hogy a ma éjszaka megismétlődjön. Megbaszom és itt hagyom. Ha ennyire geci vagyok, legalább nem lesz pofám felkeresni. Felhasználom ezt az indokot, és már rá is mászok, a testem szinte magától.mozog, ahogy elengedem vágyaimat. Tetszik a nyögése, pedig tudom, hogy szarul esnek neki a szavaim. Nem bánok jól a szeretőimmel, ahogy Wyatt mondta egyszer... talán őt is meg kellett volna kúrnom, hogy ne jöjjön vissza többet. Összeszorul a gyomrom a gondolattól, öklendezhetnékem van, de Brian elvonja a figyelmem halk káromkodásával... pihegjen csak. Élvezze... egy darabig tűröm az érintését, de végül nem bírom tovább, elfordulok, magamba zárkózom, és elmerülök a fájdalmamban. Csak kihasználtam őt is, de még ezt sem tudom rendesen megtenni. Miért van az, hogy csak ribancokkal megy? A bűntudat elárasztja az elmém, pedig mintha több hónapja nem éreztem volna még ilyesmit. Jobban tenné, ha elbaszódna innen. Elborult tekintetem ráemelem szavai hallatán, de aztán csak keserűen felnevetek. Tényleg van, aki nem tanul, akármit is teszek vele... akárhogy bántom. Nem válaszolok, mire megkerül, és neki esik annak az elbaszott létrának. Most fog megdögleni, én meg majd megrugdosom és itt hagyom a hulláját. Talán eltart majd pár napig, míg valaki összekaparja innét... talán elmegyek a temetésre. Mert az élet ilyen... az értékes emberek hamar meghalnak, csak az ilyen elbaszottak maradnak meg, mint én. Azon kapom magam, hogy alulról támasztom meg a kölyköt, biztosan tartva, mégcsak esélye sincsen leesni.
- Fogd be és mássz. - morgok rá, mintha diadalittasan kacagna fel, talán ha ledobnám innen, azt hinné repül. Ki kéne nyírnom, legalább teszek egy szívességet és boldogan hal meg, mielőtt a szerettei távoznának. Van ennél nagyobb ajándék...?
Mégis elkapom, ha megcsúszna, egyszerűen túl könnyű nekem aprócska teste. Feltolom a tetőre, és miután biztonságban tudom, elterülök mellette. Nem akarom látni az eget, inkább őt bámulom, gyermekded arcát, göndör fürtjeit.
- Mindig megkapod, amit akarsz, mi...?
Halkan sóhajtok fel, majd lehunyom a szemem, én már leszarom, ha kinyírja magát. Lefelé menet úgy is leszakad alattunk az a redvás létra, nem elég, hogy csúszik, de még ingatag is.














Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 12, 2015 12:37 am
Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon





Ji Hoont&Brian
    ☄ ohh. hey. ☄
A fű hamar elborítja az elmém és ahogy vénáimon keresztül körbeáramlik a testembe, képtelenség letörölni a vigyort a képemről. A fájdalom megszűnik a sérült területeken és nem találom a vékony küszöböt a józanság és a hallucináció között. Jól érzem magam. Végre, szabadon, kötöttségek nélkül. Mintha minden eddig láncom leszakítaná és lebegnék valami kibaszott térben. Nem segít rajtam, hogy a srác, -aki az imént még agyon akart baszni- most az ölébe von.
- Meghívtak... - közönyösen teszem hozzá, szinte szavába vágva. És tényleg nem azért jöttem, mert klassz mókának tartom éjnek-évadján erre vándorolni, egyszerűen átbasztak és most iszom a levét. A nem is akármilyen levét... kételkedem benne, hogy bántana. Valahogy a sötét aura már nem is olyan konok. Sőt, egészen jól mulatok vele. Bár gyanítom ez a szer hatása, de a félelmem szertefoszlott. Szóvá teszem, hogy felmászhatnánk az épület tetejére csillagokat vizsgálni. Ez a téma mindig vonzott. És nagyon tudnám kapni most.
- Az már az én bajom. - vigyorgok rá, mintha ezer éve ismerném, mintha a gondolataimba láthatna  - Pedig biztos szép. - ezt inkább halkan teszem hozzá, bár lehet ordítok. Kissé tompán hallok. És a látásom se igazán stabil. Karjára markolok, kíváncsiság vezérel arra, hogy megfogjam és rámarkolhassak mennyire izmos, vagy szálkás. Nekem ez genetikailag lehetetlen. Elnevetem magam ő meg, mintha velem nevetne, de az is lehet, hogy csak a tudatmódosító játszik velem és rohadtul nem nevet, inkább csak kibelezni készül. Ajkai bőrömre vándorolnak és próbálok, -tényleg próbálok- ellenállni, de nehezemre esik, miközben nem bírom szétválasztani, hogy ebből mennyi történik és mennyit rak hozzá az elmém.
- Pedig simán buzinak néznek. - nevetek halkan, vagyis próbálok suttogni, mert rettentően tartok tőle, hogy kurvára nem sikerül és óbégatok, mint egy részeg, öntudatlan nyomorult. Csókba von, amit nem vagyok rest viszonzatlanul hagyni, s közben tarkójára vándorolnak kezeim. Ha akarnék se tudnék ellenkezni. Vonzó. Számomra rendkívül izgató a sötét, ami körüllengi. Az meg még inkább, hogy nem kell megismerkednünk. Nem kér címet, telefonszámot, jó ez így. És valóban az. Bár fogalmam sincs, hogy jutottunk el ide a veréstől. Ahogy felnyögök káromkodva, ő nevet. Miért nem rugaszkodik el tőlem? Szavai hallatán ökölméretűre csökken gyomrom és úgy érzem magam, mint egy ringyó. Egy mocskos kurva, akit felpróbál, aki akar. Ez kellemetlen érzéssel tölt el, de valamiért mégsem állnak le mohó kezeim. Övéhez nyúlok, hogy megszabadíthassam nadrágjától és kényeztethessem én is őt, de leugrik rólam, mintha legalábbis megütném. Tágra nyílnak szemeim és magam elé lihegek pár percig.
- Hű. - szalad ki belőlem, ahogy mozdulatlanul pillantok körbe az utcán. A srác felé fordulok, hogy megnézzem magamnak megsérült-e, vagy adja-e annak jelét, hogy mit baszhattam el, de semmi. Arcához tapasztja tenyereit és esküszöm bűntudatom támad, amiért egyáltalán erre jártam. Magam elé révedek némán, majd szavaira felkapom a tekintetem. Menjek el? És most aztán végképp nem tudom, hogy mit képzelek és mit teszek valójában. Feltántorgok a fal mellett, közben leporolva magam.
- Jól vagy? - kérdezem már állva mellette, de nem nézek rá, csak támaszkodok a falnak - Tudom, fasz közöm hozzá... - magam elé emelem kezeim védekezően, majd eltolom magamtól a falat és kissé tántorgok - Én felmegyek. - mutatok megtántorodva a tűzlétra felé - Jössz? - vigyorgok rá őrülten. Komolyan gondolom. Én oda most felmászok. És azért mert nem akar hozzám nyúlni, -mert rá jött, hogy undorodik a kis cingár gyerektől, attól- még lóghatunk együtt. Bármilyen mulatságos és ironikus.
- Vagy félsz? - nevetek fel fejem rázva, majd a létra felé igyekszem - Utasítottak már vissza... - motyogom rugózva a létra előtt - Valahogy túlélem. - próbálok nem nevetni, de megesküdnék rá, hogy hangosabban kacagok, mint eddig bármikor. Próbálom megérinteni a fokokat de mindig mellé nyúlok. - Ó, faszom. - motyogok magam elé, miközben rázom a fejem. Sikerül megérintenem az egyik fokot és erősen rámarkolok. - Ha felérünk megverhetsz. - nevetek homlokommal a hűvös csőnek támaszkodva, miközben rádöbbenek, hogy igazából ez egy szervizlétra lesz. Á, pont leszarom. Ha nem jön, én akkor is felmegyek.


  × Notes: BlaBla ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ki hong lee

Hozzászólások száma : 31

▽ Munkám : Diák

▽ Szexualitás : Eldöntetlen




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Pént. Ápr. 10, 2015 5:41 pm
Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon



Szóval nem csak egy kibaszott drogos kis senki vagyok, de még gyerekeket id baszok. Hányok magamtól, mégsem érzek semmiféle ingert arra, hogy elengedjem őt, helyette közelebb vonom magamhoz aprócska testét. Nehéz megmondanom, hogy tényleg őt kívánom-e, vagy egyszerűen csak elütöm vele az időt, hogy addig se kelljen egyedül lennem... de nem is igazán számít. Egy kis fű nem teszi buzivá... kíván engem. Akkor meg miért ne kaphatná meg, amit akar?
- Érdekes gondolkodásmód...
Pedig még csak nem is egy sarkon állt... nem értem miért képzelem el ruhák nélkül... kezd minden összefolyni. A lehető legrosszabb pillanatot választja, hogy megemlítse az édesanyját. Leszarom, faszközöm sincs hozzá. Nem fogunk összeborulni, csak mert mindketten nyomottak és anyátlanok vagyunk, baszki, ez nem egy film. Miről beszél ez?
- Ahogy elnézlek, három fok után le is bukfenceznél a létráról...
Halkan nevetek fel, tényleg nem sok dologgal lehet tisztában. Tekintetünk találkozik, eleinte talán ellenkezne, de nem sokáig, érzem, hogy elönt a forróság. Értetlenül vigyorogva bámulom, ahogy karomra markol, majd vele nevetek. Ez kész, csoda, ha bármi is megmarad neki abból, ami ma történt... talán az életem is elmesélhetném, reggelre még arra sem emlézne, hogy mitől ilyen kielégült a buzi kis farka. Nem tehetek róla, akaratlanul is megkörnyékezem, ő pedig nem igazán ellenkezik, inkább csak menekül, talán nem is előlem... a saját vágyai elől. Nevetésre késztet, amit ki is adok magamból, ajkaimon kaján mosollyal pillantok rá.
- Valahogy éreztem. - vigyorodom el, mégiscsak hasonlítunk mi ketten, talán ő is a lányokat kedveli jobban. Nem igazán érdekel sem a véleménye, sem a nyöszörgése, izgatni kezdem ágyékát, ajkait falom, és belenevetek a csókunkba. Az érzelmek hiányát pótolja a fű, na meg saját vágyaim keveréke, hajom, hogy hajamba markoljon, közelebb vonjon, nyelvem egyre vadabbul kalandozik szájában, káromkodását hallva halkan felnevetek.
- Könnyebb, mint gondoltam.
Suttogom ajkai közé, miközben ismét magamhoz vonom, szinte lángol tenyeremen. Akarom, ám ahogy övemhez nyúl, valami eltörik bennem, egy pillanatra lihegve húzódom távolabb, vörös arcát, pihegő ajkait, véreres szemeit látva káromkodom, és lefordulva róla a falnak vetem a hátam. Mi a faszt művelek? Undorító vagyok. Ki kéne nyírnom magam, mielőtt tükörbe nézhetnék... Le kell lomboznom magam valamivel, egyből a bátyám arca ugrik be, aztán a szüleimé... a baleset, a véres testek, kiáltások, szirénák hangja, a kórházszag, a könnyeim... arcomra szorítom tenyeremet, elbaszottul érzem magam. Nem érdekel most Brian, vagy épp felizgatott teste, egyszerűen undorodom magamtól.
- Menj. Mielőtt meggondolom magam. - vetem oda, bár én sem igazán tudom, hová küldöm ilyen állapotban. Csak jobb lesz neki, ha messzebb lesz tőlem... lassan hajnalodik, és akárhogy is nézzük, én jelentem a legnagyobb veszélyt számára. Egy elbaszott, depressziós, zavarodott kölyök, betépve. Előlem ki menti meg?














Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Ápr. 06, 2015 12:03 am
Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon





Ji Hoont&Brian
    ☄ ohh. hey. ☄
Ha józan lennék sem feltétlen ugranék el az öléből. Nem feltétlen azért, mert jól esik a melegsége. Közrejátszik bennem a félelem is. Apám többször megvert és nem kellene, hogy izgasson, ha megint elver ez a gyerek, de -mint általában minden egészséges ember- én sem kívánom, hogy fájdalmat okozzanak ott, ahol elkerülhető. Másrészről a szer hatása alatt, alig észlelem, hogy mi történik. Érzem az ölét és látom az arcán az alantas vigyorát, mégsem ugrok ki és szaladok el. Az egyensúlyom leállta végett alighanem az egyik kukába landolnék. Elég a fű, nem hiányzik, hogy haza esve még dögszagom is legyen. Az erőszakos pislogás sem segít a látásomon. Ugyanúgy vaksötét foltokban úszik a látkép, hiába próbálom élesíteni hunyorgással. Azonban valami oknál fogva már nem tudom eldönteni, hogy mit érzek a gyerekkel kapcsolatban. Ha normális lennék elrohanok és faképnél hagyom...
- A sikátorba önszántamból jöttem. - felnevetek, méghozzá elég hangosan ahhoz, hogy visszhangozzon körülöttünk. Sosem hallottam még magam így nevetni, még részegen se. Totál gáz lehetek és ahogy ez a kép eljut a tudatomig, lelankad a vigyor a képemről.
Valamiért az otthonról esik szó, nem emlékszem a miértjére, de elárulom neki, hogy nem éppen anyuci pici fiacskája vagyok, mire megváltozik arckifejezése. Erősen koncentrálok, ami kívülről elég furán hathat rá.
- Oké. - újra szív, nem tudom lemosni a visszatörekvő vigyort a képemről. Szerencsétlen elég szarul néz ki. - Nem megyünk fel? - felpillantok a tetőfele, miközben észlelek egy nem túl távoli tűz létrát - A kilátás kibaszott szép. - tekintve, hogy errefelé alig akad utcalámpa. A csillagok is jobban látszanak. És valamiért keringenek körülöttem, bár kurvára nem értem, hogy kerülnek ide, a kukák közé. Mi a faszért akarok én felmenni a tetőre? Értetlenül pillantok el az utca egyik irányába, mintha keresnék valamit.
Közelebb húz magához, mire mocorgok és arcomra is kiül, hogy próbálok én ellenállni, de a nadrágomban szűkös a hely. Az ágyéka forrósága lángra lobbantja a testem, miközben minden sejtem megpróbál észhez téríteni. A nevetése magára vonja a figyelmem, de szótlanul bámulom. Karjaim combjaimon pihennek, majd megrázom a fejem. Szánalmas, hogy itt ülök egy idegen ölébe, aki vonogat magához én meg, mint egy tehetetlen nyomorék nézek ki a fejemből. A beszívott fejemből. Jobbom végig szántom behajlított lábamon majd felkarjára téved. Valamiért rámarkolok, de elnevetem magam és visszahúzom azt. Ezt komolyan én csinálom? Tetszik, hogy visszamosolyog rám. Felbátorít. A nevem kérdi, mire én a nagy barom készségesen elárulom azt. Közelebb mozdul és a nyakamra vándorolnak ajkai. Ez buzi? Vagy képzelődök? Majd forró leheletét érzem fülemen, mire gerincemen kúszó, bizsergető érzés vándorol. Meg sem próbálom kimondani a nevét, inkább némán bólogatok. Kikecmergek öléből, mert kurvára nem tudok ott megmaradni mellékhatások nélkül. Egy darabig szédülök a hirtelen mozdulattól, de mintha a friss levegő józanítana. Értetlenül rá pillantok, majd félmosolyra görbülnek ajkaim.
- Azt mindjárt gondoltam. - lepillantok az ölembe és tenyereimbe bámulok, alaposan vizsgálva azokat. Letesztelve, hogy látásom is javul-e, vagy csak a szédülés múlékony. Kérdésére liftezni kezd a gyomrom, majd bólogatok. Eszembe jut Wyatt, mire megdörzsölöm homlokom.
- Is. - szalad ki számon, mire a gyerek fölém kerül és a farkam kezdi izgatni - Mit csinálsz? - nyögöm lepillantva, majd fészkelődöm - Szerintem nem kéne... - ajkai enyémekre tapadnak, én meg beleszédülök a csókba és azon veszem észre magam, hogy nyelvem keresi az övét, közben jobbom tarkójára tapad, agresszívan rámarkolva, hogy közelebb vonhassam magamhoz. A gyomromban különös érzés kezd uralkodni. Elkapja az állam és arra kényszerít, hogy belenézzek íriszeibe. A gond ezzel csak az, hogy elhomályosult tekintetem, aligha nem megakad ajkain... Nem értem, hogy mi van velem... Lángra lobban egész testem és nem érzékelem a hideget. Éles fájdalmat érzek ajkaimon, közben hajamban simítást, ahogy farkam izgatott állapotba merevül. - Bassza meg. - pihegem, közben kezeim nadrágjához nyúlnak. Övével kezdek babrálni, miközben közelebb vonom, hogy ajkaira tapaszthassam enyémeket. A lámpa kialszik, majd felgyullad. A villogó fény nem segít rajtam. Felszisszenek helyenként a fájdalomtól a sértett területeken, de valahogy ez mind eltörpül amellett a felkorbácsolt vágy mellett, amit iránta érzek most.


  × Notes: BlaBla ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ki hong lee

Hozzászólások száma : 31

▽ Munkám : Diák

▽ Szexualitás : Eldöntetlen




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 05, 2015 6:18 pm
Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon



Olyan apró, hogy szinte éppen beleillik az ölembe, kicsit olyan érzésem van tőle, mint amikor kóbor kutyák telepednek rám. A különbség csak az, hogy azok nem félnek tőlem, pontosan tudják, hogy nincs okuk rá. Megérzik. Részben ezért is vagyok visszajáró vendég ebben a sikátorban, de soha, egyiket sem viszem magammal. Nem bírnám elviselni, ha még valakit el kéne vesztenem. Tehát ahogy a kutyák is, a kölyök is csak egy éjszakára szól. Aztán eltűnik az életemből, erről gondoskodom... habár magától sem igazán fog ide visszatérni. Megkapott minden élettapasztalatot, amire csak megtaníthattam a londoni sikátorokat illetően. Talán meg is kúrom... csak hogy teljes legyen a kör.
- A vendégek önszántukból jönnek, ha nem tévedek.
Halk, rideg nevetésem visszahangzik az éjszakában, amint figyelem, ahogy megrázza a fejét. Nem lenne fair lekapni... totál nincs magánál. Persze erről is én tehetek. Király.
Ahogy kijelenti, hogy hasonlóképp torzak vagyunk, eltakarodik a vigyorom, elsötétedik tekintetem, ahogy üresen pillantok az égboltra.
- Nem tudtál volna inkább kussolni? - sóhajtom halkan, fontolgatom, hogy ellököm a sárba, és ott hagyom a picsába. Nem akarok többet hallani. Fogalma sincs a fájdalmamról, és nem is lesz soha. Hallva hangja közömbösségét, arra tippelek, hogy kiskorában veszthette el, talán nem emlékszik rá, vagy nem is ismerte... anyám arcát látom magam előtt, lehunyom a szemem, és újabbat szívok ebből a nyamvadt csikkből, jó mélyet. Kezd felbaszni. Jobban magamhoz húzom, de továbbra sem ellenkezik, habár kézfeje az enyémre kúszik. Mégsem érzem úgy, hogy zavarná a közeledésem... halkan felnevetek, ahogy megpillantom összeszorított ajkait. Nálam talán jobban is vágyakozik arra, hogy folytassam. Ahogy rám mosolyog, elvigyorodom én is, sejtem, hogy a fű formálja arcára a grimaszt, de nem nagyon érdekel. Brian, mi...? Meglehetősen egyszerű neve van. Akaratlanul is közelebb hajolok, ajkaim maguktól vándorolnak bőrére, majd a füléhez érve belelehelem a válaszom.
- Ji Hoon.
Na ebben az a kellemes, hogy nem hogy megjegyezni, még csak kimondani sem tudják. Attól nem kell majd tartanom, hogy felkeres ez alapján... mégha nincs is errefelé annyi koreai. Megrázza a fejét, mintha ettől kevésbé hatna a cucc, de asszem inkább csak ront vele a helyzeten. Elégedetten nevetek fel válasza hallatán, miközben hagyom, hogy leforduljon mellém az ölemből.
- Jól teszed. - megszívom a csikket, kezdem érezni a hatását, mintha enyhülne a fájdalom, kezdem elveszteni az irányítást. Az én érdekemben? Mi a faszról beszél ez?
- Meleg vagy, öcsi? - vigyorgok rá, miközben egy laza mozdulattal fölé fordulok, egyik tenyeremmel a falat támasztom, a másikkal nadrágon át markolok az ágyékára. Érezhető a lelkesedése... szóval lassan masszírozni kezdem, váratlanul hajolok közelebb, hogy ajkaimat az övére tapasszam, nyelvem vadul tör utat magának. Mi a faszért kért bocsánatot? Elszakítom szánkat, elkapom az állát, hogy a szemébe nézhessek. Vibrál a testem, kezd elhomályosodni vöröslő arca, képtelen vagyok kivenni tekintetét. Finoman masszírozom meg orrnyergem, hátha némileg segít majd a dolgon... talán már azt sem tudja, hol van, és kivel. Most kéne szétbasznom. Már úgy is mindegy... belülről égek, fel akarom falni, ajkaira harapok, hajába túrok és egyre erőteljesebben verem neki. Fájdalmat okozok, mégha élvezi is, nem igazán vagyok tekintetettel aprócska testére, vagy az általam okozott sérülésekre. Összetöröm a lelkét, apró darabokra marcangolom, hogy gyűlöljön. Egyetlen szabály van, én irányítok. Rühellem, ha pasik fogdosnak, mi vagyok én, valami elbaszott kiscsaj? Fúj.














Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 05, 2015 5:04 pm
Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon





Ji Hoont&Brian
    ☄ ohh. hey. ☄
A szer alighanem másodpercek alatt kezdi megtölteni a légüres teret a fejembe. Mintha apró örvényként robbanna bennem és hasítaná szét a fejem. A látásommal sincs minden rendben, hiába pislákolok intenzíven, a hallásom meg... nem tudnám beazonosítani, honnan jönnek a hangok, milyen irányból és mennyire zajosak valójában. Arra meg lassan nem is emlékszem, hogyan kerültem ide. Az ismeretlen merénylőm meg finoman, úriemberként viselkedik velem. Meglep, hogy ütés nélkül is tud hozzám érni. El nem bírom képzelni, honnan jött, vagy, hogy miért van itt. Talán a családi háttere miatt. Nem tudom, nem is értem, hogy miért foglalkoztat, hogy mi az indítéka. Fasz közöm van hozzá. Mégis, egészen köré terelődnek gondolataim. Hiába a szédülés, a zihálás, az értetlen tekintet, mikor ölébe landolok. Halk nevetést hallok, de az is lehet, hogy csak a fű miatt tompul.
- Hirtelen vendégszerető kedvedben vagy? - ajkamra harapok, nem tudom, hogy kimondtam-e, vagy csak az elmém játszik velem. Mintha azt hallottam volna, hogy 'visszautasít' de mit utasítottam vissza? A vendégszeretetét, miután elgyepált? Engedek magamnak egy néma nevetést, miközben megrázom a fejem.
Felkapom a fejem válaszára és tudatosul bennem a felismerés, ó igen. Ez kurvára a szer miatt van. Meglep, hogy ennyire készségesen áll ahhoz, hogy ficánkolok az ölében. Fülelek minden szóra, amit a fűvel és a hatásával kapcsolatban mond. Lehunyom a szemem és tisztában vagyok vele, hogy az én esetemben, most, durván hatni fog. A következő csipkelődő megjegyzésére próbálok elfojtatni egy mély sóhajt.
- Anyám meghalt. - nincs komolyság a hangomban, nemtörődöm szólok - Egy haverommal élek. - elfordítom tekintetem, nem tudom miért leli kedvét ebben. Talán közölnöm kéne vele, hogy biszexuális vagyok, a heterok menekülnek ilyenkor. Bár gyanúsan ferde külleme ellenére, hisz az ölébe vont.
Nevetés visszhangzik a fejembe, mikor beleszív a szálkába. Képtelen vagyok elhinni, hogy füvezik velem. Nemlegesen rázom a fejem. Azt reméltem ellök, vagy elmegy, hogy itt hagy. És még sem. Kettős érzések kavarognak bennem vele kapcsolatban. Neki meg sem kottyanhat, amitől én már jobbra-balra dőlök, hullámzó mozdulatokban. Magamon érzem az ujjait, ahogy oldalamra vándorolnak és közelebb von ágyékához. Ajkaim erőszakosan formálom vékony vonallá. Ezt nem pont velem kellene művelnie. Gondolhatná, hogy ilyen állapotban nem lesz jó kimenetele. Ujjaim kézfejére vándorolnak, hogy megállíthassam.
- Brian. - motyogom és mintha mosolyognék. Mi a faszért vigyorgok én erre a verőemberre? Próbálom lelankasztani a vigyort képemről, de mintha arcizmaim feszesen ragaszkodnának a grimaszhoz. Észrevétlenül közeledik és arra pillantok fel, hogy ajkai nyakamra vándorolnak. Elnyílnak ajkaim és lehunyom a szemem. - Mi a te neved? - bassza meg, tüzel az ölem.
Nemlegesen rázom a fejem, mintha ezzel a mozdulattal megoldhatnám a szituációt és kiszakadhatnék belőle. A valóság és a képzeletem összemosódik, nem tudom biztosra mi hangzik el és mit tesz hozzá az elmém.
- Kibaszottul. - suttogom, mert félek, hogy a reakció egy erőszakos ütés lesz, vagy hogy a beton csókolja majd képem - De nem fogok elfutni. - magam elé mondom, de nem lennék biztos benne, hogy meghallja - A füved rohadt erős. - megdörzsölöm szemem és próbálok mellé heveredni, nem akarom, hogy olyat tegyen-tegyek, amit megbánunk. Vágyfokozó ez a szar és ha nem bírok magammal, kibelez. - Bocs. - nyögöm mellé heveredve - De tartani kéne a távolságot, a te érdekedben. - honnan a kurva bátorság? A pofám leszakad. Elfordítom ellenkező irányba tekintetem és hátravetem fejem a hűvös falhoz. Akaratlanul is az öle melege jár a fejemben. Az aszfalt piszkosul hideg hozzá képest.


  × Notes: BlaBla ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ki hong lee

Hozzászólások száma : 31

▽ Munkám : Diák

▽ Szexualitás : Eldöntetlen




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 05, 2015 3:53 pm
Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon



Szórakozottan bámulom a kölyköt, ahogy dülöngél, mielőtt visszarántanám az ölembe. Nem értem, miért tartom itt, vagy hogy egyáltalán mi a faszért foglalkozom még vele. Nyilvánvalóan nem fog köpni, az is meglepne, ha egyáltalán a haverjainak merne arról beszélni, ami kettőnk közt történt. Fél tőlem, reszket, ez pedig különös érzéssel tölt el... talán mégis elbaszott vagyok. Nem hiszem, hogy ezen segíthetne akármelyik pszichiáter is, maximum ha bealtatóznak és bedugnak valami fehér szobába. Inkább a halál. Elvégre amúgy is fontolgatom... nyilván ez a kölyök is biztatna. Bár megtenném. Bár előbb megtettem volna... Talán legszívebben megkéselne. El tudom képzelni, hogy a cuki pofi mögött rothadt benső lappang, amely bármikor előtörhet. Tulajdonképpen nem bánnám annyira, ha éppen ő ölne meg. Asszem megérdemelném. Halkan felnevetek, ahogy visszautasítja az ajánlatom, ezek szerint ez már nem fér bele neki, korábbi engedelmessége ellenére.
- Heh, visszautasítottak. - motyogok halkan, majd újra összeborzolom tincseit. Persze lehet, hogy jó része van a füvemnek is az őszinteségében... egészen aranyos. Vajon mi tartja vissza?
- Nagyjából most. - vigyorgok rá, visszaveszem a csikkem, és hagyom, hogy helyezkedjen, na meg apránként dolgozza fel a benne áramló szert. - Az változó. Függ a testedtől, na meg attól is, hogy hányszor csináltad már... szóval emberfüggő. De persze nem maradandó a hatása... általában.
Sötét vigyor kúszik fel arcomra az utolsó szónál, habár azt kell, hogy mondjam, a srác esete nem tűnik valami veszélyesnek.
- A helyedben nem mennék haza anyucihoz egy darabig.
Halkan felnevetek, és kérdése hallatán csak vállat vonok, majd megszívom én is a csikket. Már nem túl beszámítható, de azért számára is nyilvánvaló lehetne, hogy nem kéne biztatnia engem... a fű nem éppen nyugtatólag hat rám. Semmi sem tud lenyugtatni. Ráadásul túl sokat is csináltam már, semmi az elsőhöz képest. Talán csak ki akar nyírni? Hátha túladagolom magam? Szórakoztató gondolat. Ujjaim derekára vándorolnak, ahogy picit feljebb csúsztatom az ölemben.
- Mi a neved, kölyök?
Akaratlanul is közelebb hajolok, magamba szívom az illatát, majd apró csókot nyomok a nyakára. Mit művelek? Talán tényleg itt kéne hagynom.
- Félsz tőlem? - érdeklődöm meg mintegy mellékesen, persze a válasz egészen nyilvánvaló. Mégis, valahol azt várom, hogy dacoljon velem, hogy bunkózzon, szemétkedjen, hogy verjen a szavaival. Azt akarom, hogy szidjon. Ha lehet, mocskosan. Bár kétlem, hogy megtenné értem.














Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 05, 2015 1:51 pm
Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon





Ji Hoont&Brian
    ☄ ohh. hey. ☄
Azt gondoltam Andrew üzenete őszintén jött és valóban kíváncsi rám, így lassan három év után. Minden követ megmozgattam, hogy eljussak a megadott találka helyre, de azt a legmerészebb álmomban sem feltételeztem róla, hogy majd felültet és pofára esek egy sötét sikátorban. Lehetséges, hogy titkon azt remélte, hogy kinyírnak, vagy legalább jól ellátják a bajomat, mert nem éppen illek küllemileg egy ilyen helyre. A kettőből az egyik teljesül, mert az egyik nagy arcú szépen lerendez. A fal mellett ülök, mint valami elhajított, retardált. Parázok tőle, hogy előránt valami bicskát és felnyársal vele, így próbálom minél sietősebbre fogni a találkát, tisztelettudóan. Nem pofázok vissza, mert azzal csak felhergelem. Inkább normál hangnemben sistergek hozzá. Nem tetszik nekem a nevetése, a képe, sőt igazából semmije. Az meg végképp hátborzongató, hogy elver és aztán elém guggol. Mi a fasznak? Megvizsgálja az általa okozott sebem, -mintha legalább konyítana hozzá- pedig lemerném fogadni, hogy a sötétben alig kivehető a folt, másrészről meg pont leszarja. Nyöszörgök, majd megpróbálom kizárni, hogy itt van előttem. Arra, amit válaszol mély sóhaj hagyja el a tüdőmet, csiklandozva a megmaradt csontjaim, de válaszolni nem válaszolok, csak megrázom a fejem és elpillantok, hátha eltűnik. És nem. Mellém ül.
Elém hajítja a füvet, abban a hitben, hogy így elkerülöm a zsernyákokat. Amúgy sem közelítettem volna hozzájuk, de így meg aztán pláne nem fogok. Félek tőle. Komolyan. Sokkal erősebb nálam és sokkal agresszívabb is. Így engedelmesen letüdőzöm kétszer is, ezt a fost. Szüntelenül a pofámba vigyorog és ettől a gyomrom görcsbe rándul, nem bírok az érzéssel. Köhögőrohamot kapok az első szívástól, a másodikba meg belekönnyezek. Ritka erős szar ez. Pont ez kell nekem, mintha egy tompa tárggyal ütést mérnének a fejemre, meg kell ráznom azt, hogy újra élesen lássak. Közlöm vele, hogy lépek és egyensúlyom vesztve hullok vissza az ölébe. Fejem hátravetem és ajkaim vékony vonallá préselem. Nagyokat pisloghatok, mert kurvára homályos a kép. A hang meg torz. Mi a fasz?
- Mit gondolsz? - felelek, miközben fészkelődöm fájdalomtól ittasan. Rohadtul nem hiányzik, hogy a fülembe suttogjon, már pedig azt teszi. Érzem a forró leheletét és ez különösképpen hat rám. A félelem, vagy a szer ágaskodik fölém, kurvára nem tudom, de ha az utóbbi akkor a hatóidő miatt el kell tűnnöm innen. A következő kérdése visszhangzik a fejembe, mi a faszomért mennék fel hozzá? Jégért?
- Dehogy megyek. - szalad fel belőlem az őszinteség és homlokom kezdem dörzsölni jobbom tenyerével, mert kurvára nem látok  - Ez mikor hat? - tarkómra vándorolnak ujjaim és próbálok körbe pillantani, hogy látok-e, de összemosódik a kép és vízszintes csíkokban forognak a fények  - És meddig tart? - jól halhatóan nyelhetek, mert épp a saját nyelvem nem érkezik le  - Te nem szívsz? - valahol a bensőmben kurvára nem hiszem el, hogy személyeskedek vele, de ha már engem befüvezett, tehetne egy szívességet és ő is szívhatna, hogy elősegítse a találka végét. Valahogy elkényelmesedek az ölében és attól, hogy nálam erősebb különleges bizsergést érzek a gerincemben, amit nem akarok.


  × Notes: BlaBla ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ki hong lee

Hozzászólások száma : 31

▽ Munkám : Diák

▽ Szexualitás : Eldöntetlen




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Ápr. 04, 2015 9:57 pm
Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon



Elbaszottul unatkozom. Baszott kevés dolog van, amiben élvezetet lelek, de az sem nevezhető igazinak, köze sincs ahhoz, amit korábban éreztem. Egy kis figyelemelterelés, hogy talán egyetlen pillanatra legalább elviselhetővé váljon az életem. Ki kéne nyírnom magam, akkor legalább nem szenvednék ilyen látványosan, mint valami 6 éves kisgyerek. Elbaszottul éretlen vagyok, nem elég, hogy nem bírom elrejteni a fájdalmam, de még szét is kiabálom, tönkreteszem a nagybátyám életét, és mindent elbaszok, amit a szüleim rám hagytak... Szánalmas vagyok. Gyűlölöm magam. Szóval itt guggolok efölött a kis pöcsfej felett, és gyönyörködök a remekművemben. Elmehetnék az óvodába is vagánykodni, bassza meg. Nagyjából egyforma érdem. De tetszik a kölyök, valahogy szimpátiát táplálok iránta, érzem, hogy tökös gyerek, a mérete ellenére. Meg sem próbál rám akaszkodni, vagy könyörögni. Tulajdonképpen ez kibaszott fura, de mindegy is, már rég nem tudom, mi is a normális. Muris, ahogy szinte maga alá szarik, miközben csekkolom a sebét, a hangulatváltozás egész gyakori nálam, na meg pont leszarom, hogyha maga alá hugyozik. Röhögök egyet, és itt hagyom a picsába. De ez az elbaszott kölyök válaszol, mintha a haverja lennék, és nem az előbb forgattam volna ki a belét... lehet, hogy már magáról sem tud.
- Ez az egyetlen, amitől nem kell tartanod, öcskös.
Röhögök fel sötéten, mert én lehetek depressziós kis senki, de mindenki mást szétverek érte. Nehogy már az alkata miatt sajnáljam, majd ha kiderül, hogy etióp, a szüleit meg bedarálta valami ellenséges törzs, esetleg barátian megveregetem a vállát. Bár egy kicsit szőke meg fehér hozzá. Mi a fasz van velem?
Muszáj szórakoznom vele egy kicsit, ráadásul ezt a poént nem hagyhatom ki... imádom, ahogy a felismerés sötéten árnyékolja be elméjét, gyorsan kapcsol, és beszarok, tényleg füvezik a kedvemért. Igazából csak szopattam, de elbaszott ijesztő lehetek. Király. Meggyújtom neki, és gyönyörködöm az első slukk látványában, mondjuk elég szerencsétlen, hogy kétszer egymás után letüdőzi. Ez geci vicces lesz, nem bírom levakarni a sötét, sikátoros vigyorom, ahogy elkapom a karját, és finoman visszarántom. Gyanítom ez épp elég, hogy az ölemben landoljon, lassan hatni fog a cucc, és be kell valljam, elsőre elég ütős. Csak reménykedni tudok, hogy nem döglik bele vagy veszti el az eszméletét, mert abban hol a buli?
- Hova sietsz úgy? - suttogom a fülébe, majd halkan felnevetek. Azért remélem nem hugyozik rám, az nagyon elbaszná a kis találkánkat. - Tudod, egészen hülye vagy, de ez valahogy bejön. Nem akarsz felugrani hozzám?
Kíváncsi vagyok, le fog-e esni neki, mire célzok, mert alapvetően elég heterónak nézek ki. Nem mintha tényleg megerőszakolnám, a verés meg a drog rendben, de ennyire még nem vagyok elbaszott. Viszont kurva vicces ijesztgetni, hetekig ellennék vele.














Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 31, 2015 8:07 pm
Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon





Ji Hoont&Brian
    ☄ ohh. hey. ☄
Amikor összetalálkozik a tekintetünk és rám villantja százas vicsorát, különös keserű ízt érzek a számban. S az, hogy kiderül valójában egy sötét ügylet egyik fele, megmagyarázza az elborult tekintetet. Andrew után, pont nem lepődök meg az ilyesmin. Azon már inkább, hogy utánam ered. Hiába rohanok és megyek egy darabig, jobbnak látom elrejtőzni. Azt gondolom, előbb-utóbb elkap majd. Inkább előbb, mint utóbb. Nem vagyok az a sokáig- szenvedő típus. Szeretek túl lenni a nehezén, minél hamarabb. Lehetett volna jobb dolga, mint egy zöldfülű senki után eredni, valószínűnek tartom, hogy rettentően unatkozhat. Vagy csak élvezi, hogy kergetőzhet a sötétben. Ki tudja... kinek mi a fétise? Felkap, én meg még alig préselem ki magamból a beszorult levegőt, máris ütni-rúgni kezd. Komolyan úgy nézek ki, mint aki a rendőrbácsi után koslat majd?
Lehullok a földre, miután elereszt és próbálok átlendülni a szédülésen a köpködések közben. Már azt remélem, hogy büszkén távozik, mire elém guggol. Elcsodálva pillantok fel rá, majd mondata visszhangzani kezd fejemben.
- Ja. - ennyit nyögök, de ezt is alig hallhatóan, miközben ujjaival felborzolja sörényem. Nem tudok mit kezdeni a hirtelen kialakuló változóval, azzal meg még inkább nem bírok el, ahogy rám néz. Eddig tekintetében ott lappangott a ravasz vadász ösztön, most meg, mintha sajnálattal pillantana végig rajtam. Sőt, inkább szánakozóan. Mit sem törődök vele, épp elég foltot okozott rajtam. Nem hiányzott, hogy úgy nézek ki, mint aki megint az apjától jön. Bordámra tapasztott kezemmel finoman nyomkodom, hátha tapasztalom az éles fájdalmat, mire ujjai utat törnek maguknak és arrébb vonja a sérült területről kezem. Elnyílt ajkakkal pillantok rá, ahogy felhúzza a fölsőmet. Készít egy fotót, vagy mi van? A döbbenet nagy valószínűséggel ki ül az arcomra.
- A génjeimbe van kódolva, hiába eszem. - jegyzem meg válaszképp - Nem kell sajnálnod. - fűzöm hozzá elfordítva róla a tekintetem. Esküszöm nem értem, hogy miért áll szóba velem ezután.
Kérdésére felvonom szemöldököm, majd végig kísérem tekintetemmel a folyamatot, ahogy elereszti fölsőm és mellém huppan.
- Nem, nem füveztem még. - nem tetszik nekem a sötét vigyor, ami arcára vándorol - Hülye is lenne keresni őket... - mintha elakadna végül a hangom, mikor leesik, hogy miért tájékoztat az elvéről. Az ölembe hullott tasakra bámulok, közben nagyot nyelve. Vontatottan pillantok fel rá, majd ajkaim vékony vonallá formálom. - Oké. - vonok vállat, megértve, hogy ez a szabadságom záloga. Ha beszívtam eltűnök a picsába, sose látom többet. Felfelé tartott tenyérrel várom, hogy abba helyezze a cigi papírt s mikor megkapom, felnyitom az apró tasakot és beleszórom a tartalmát, majd gondosan összesodorva nyelvem hegyévvel megnyálazom a végét. Két ujjam közé fogom a szálkát és várom a tüzet. Én nem vagyok nagy dohányzó, nincs nálam gyújtó. Mikor alám gyújt, szívni kezdem. És a hirtelen ért váratlan letüdőzés miatt krákogni kezdek.
- Komolyan... - eltolom magamtól, majd újra beleszívok. Két mély, tüdős gondolom elég ezért elé nyújtom - Megvolt. - nyögöm, közben még mindig kissé fulladozva - Lépek. - vonok vállat, majd felegyenesedek - Még valami? - félek feltenni ezt a kérdést, mert rohadtul kiver a víz a sötét vigyorától.


  × Notes: BlaBla ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ki hong lee

Hozzászólások száma : 31

▽ Munkám : Diák

▽ Szexualitás : Eldöntetlen




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 31, 2015 5:12 pm
Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon



Először el se hiszem, hogy jól láttam, ahogy az árnyékba húzódva rosszallóan rázza meg a fejét, mint valami sokat tanult nagypapa... van vér a pucájában, nem mondom. A helyében tovább futottam volna, elvégre sejthette, hogy mi következik, ha utolérem. Talán ő is egy burokgyerek, akinek fogalma sincs, milyen itt élni. Szórakozni akart, egy kicsit bekukkantani, felvágni a kis haverjainak, hogy simán át mer vágni a belvárosi sikátorokon... hehe, evvel aztán nem fog felvágni, arról gondoskodtam. Talán a képét kellett volna bevernem, egy darabig legalább nem szédítené a csajokat... bár, néhányuknál még növelném is az esélyeit. Igazából utólag belátom, hogy egy ütés is bőven elég lett volna szegénykének, úgy remeg, mint egy kibaszott vibrátor, ráadásul egészen engedékenynek is tűnik. Ahogy elengedem, úgy ernyed a földre, hogy halkan felnevetek és vigyorogva guggolok le hozzá, kikerülve az aprócska vértócsát. Ennyitől még nem kell beszarni, sokszor átestem már rajta.
- Okos gyerek vagy te. - összeborzolom amúgy is szanaszét álló tincseit, tulajdonképpen kár volna összetörni ezt a helyes kis pofit. Meg nem is volt túlzottan fair, feleakkora sincsen a gyerek, mint én. Azért örülök, hogy nem purcant ki, még hasznát vehetem... Felvonom a szemöldököm, ahogy bordájára szorított, aprócska kézfejére pillantok, de magamban elvetem a lehetőségét is annak, hogy bármilyét is eltörtem volna. Hacsak nem üregesek a csontjai, akkor egy-kettőre rendbe jön, és máskor gyorsabban szalad. Azért biztos, ami biztos, óvatosan odébbhúzom kezét, felsőjét felhúzva csekkolom, hogy egyben van-e még.
- Nyugi, nem nyírlak ki, össze ne pisáld magad. És könyörgöm, szedj már fel pár kilót, még bennem is beindulnak az anyai ösztönök.
Meg más hajlamok is, de most inkább erre a problémára összpontosítok, a farkam ráér még.
- Füveztél már, kölyök? - vigyorodom el, és visszahúzom felsőjét a helyére, majd lehuppanok mellé, hátamat a falnak vetve. Asszem nem nagyon kell tartanom tőle, hogy felpattan és elszalad... - Nekem az az alapelvem, hogy akinek fű szaga van, az kerüli a zsernyákokat.
Gonoszan elvigyorodom, és az ölébe dobom az aprócska, porral teli tasakot. Szerintem hamar rájön, mire célzok.














Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 31, 2015 3:41 pm
Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon





Ji Hoont&Brian
    ☄ ohh. hey. ☄
A folyosó, amin állok, zsákutcában végződött. A gyomrom összeszorult az izgalomtól. Közel két és fél éve nem láttam Andrew-t. Igaz, sosem úgy terveztem, hogy egyedül nézek szembe vele egy ilyen vaksötét helyen, de egye fene. Nem engedhettem veszni hagyni a lehetőséget. Vigyorogva dőlök neki a hátam mögött lévő, sötétszürke falnak és várok.
Talán röpke két órája, már rám sötétedett. És egy sikátor nem éppen a legmegfelelőbb hely arra, hogy az éjszakám ott töltsem. Dühtől zabosan indulok kifele. Nem mondom, a méreg kavarog bennem rendesen. Feltépem az épület koszos-dohos ajtaját, majd elindulok kifelé a patkánylyukból. Ahogy sietősen lépkedek a szomszédos oldalon egy sötét alak épp lehámozza fejéről a kapucnit, majd a képembe morog. A frászt hozza rám, ahogyan a homályos képével néz. A hidegtől a szar is belém fagyott, nem hiányzik, hogy még ilyen züllött alakok is rám támadjanak. És tessék. Megjelenik egy másik alak, mire lelassítok. Rossz előérzetem van a dologgal kapcsolatban, mire azok ott árut cserélnek, úgy tűnik. Kis drogos. Nemlegesen rázom a fejem, mire az a vicsorgó állat felém indul...
Mi a kurva élet? A lábam rohanni kezd, önálló életet él. Én most biztosan meghalok, megkéselnek és évek múlva találják meg a holttestem. Ez egy terrorista szövetkezet. Ilyen és efféle gondolatok lepik el a fejem, majd egy kuka mögé ülök be. Beguggolok és ott szuszogok, egyik tenyerem számra tapasztom, hogy ne hallatszódjon, de félő, hogy ennyi volt. Nincs menekvés. Itt ér véget az életem.
Betonbiztos kezek nyúlnak pulóverem nyakához és ott megragadva emel a falhoz a sötét fickó. Közel hajol hozzám, előttem meg már pereg az életem. Reszkető ajkakkal próbálok érthetően válaszolni, mire hason basz. Kétszer akkora, mint én. Mi a faszomat csináljak? Belém rúg, érzem, ahogy  komolyan felsérti a hasam. De nem felelek, csak belenézek a szemébe. Tudjam már, ki az akinek jobb dolga sincs, mint hogy drogos nyomoroncokat nyomjon fel a rendőrségen? Ennyire nem utálom az életem.
- Érthető. - hebegek, de minden porcikámmal reszketek és nem segít ezen, hogy állam alá kap és megint belém rúg.
Csillagokat látok a feje körül. Mintha szédülnék. Homályosul a kép és torzul a hang.
- Nem pofázok, mert halott vagyok. - ismétlem és próbálom összeszedni magam. Úgy érzem, mintha egy óriási, sötét térben lebegnék, amit szikrázó csillogások ezrei töltenek ki, elhaladva előttem pedig aranyló nyomokat hagynak, mintha kicsi hullócsillagok lennének körülöttem. Elereszt én pedig lehullok a fal mellett. Köhögő-roham, kényszer, nem tudom. De vért köpködök fel, természetesen csak magam elé a földre. Mintha az egyik bordám sérült volna, alá kapom jobbom, de nem merek megszólalni. Kibelez, felvág, aztán eladja a szerveim...  


  × Notes: BlaBla ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ki hong lee

Hozzászólások száma : 31

▽ Munkám : Diák

▽ Szexualitás : Eldöntetlen




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 29, 2015 8:52 pm
Tárgy - Brian & Ji Hoon



A fejemre húzom a kapucnim, ahogy belépek a keskeny sikátorba, lépteim elsüllyednek a sártócsákban, időnként dühödten kenem a falra őket, hátha a következőben kevésbé ragadok meg. Az egyetlen, amit szeretek Londonban, hogy szinte soha sem süt a nap. Szürke. Mint az életem. Megszokásszerűen nézek körül, de amúgy se jár erre senki, aki megláthatna. Lustán dőlök a falnak, tíz percet késtem, tehát Leo még nagyjából huszat fog. Jó díler, kivétel nélkül leszállítja a cuccot, nem beszél feleslegesen, és ésszerűen változtatja az árait. Nem mintha az utóbbi olyan sokat számítana, mióta a nagybátyámmal élek. Mellékesen rágyújtok, a füsttel szórakozom, na meg ütögetem a csikkem, gyönyörködve a lehulló, aprócska szikrákban. Bassza meg, de unatkozom. Kéne valami csitri. A szomszédos sikátorból halk neszezést hallok, kisvártatva meg is jelenik egy... srác. Faszom. Egy pillanatra még el is hiszem, hogy csaj, azok a vékony lábak, meg a gyerekpofi. Végül is elszórakozhatnék vele... Le kapom a kapucnim és rávigyorgok, noha a félhomályban talán inkább vicsornak hat.
- Hoon. - tereli vissza figyelmem az előttem álló dílerem, mire lekopik a vigyorom, összeöklözöm vele, átadom a pénzt, megkapom a szajrét és lelép...nék. A picsába. Az a kibaszott kis vakarcs. Nem figyeltem eléggé. Egyszerre eredünk futásnak, mázli, hogy bakancsban vagyok, mert ezek a lucskos utak elbaszottul csúsznak. Gyors a kis köcsög, ha egyszer elkapom, a szart is kiverem belőle, utána aztán nem fog köpni a zsernyákoknak... effelől kezeskedem. Egy pillanatra elvesztem, de hallom a lélegzetvételét, lihegve röhögöm el magam, ahogy kirángatom a kukák mögül. Mint egy kis szaros hörcsög. Megragadom a felsőjét, a sikátor falának lököm, füléhez hajolok, lefogom az apró kis praclijait.
- Na ide figyelj, te kis szaros. Hallasz engem? - kicsit megrázom, mert elég bambának tűnik, lehet meg sem hallja a hangom, annyira hangosan liheg. Finoman hasba baszarintom, hátha az majd jót tesz neki, de ahelyett, hogy válaszolna, szimplán csak rámköp.
- Van pofád, nem mondom. - vigyorodom el, persze pontosan tudom, hogy nem direkt tette, de azért még belerúgok egyet, mielőtt visszarángatnám az előző helyzetbe.
- Ha bárkinek, egyetlen szót is szólni mersz, megtalállak és félholtra verlek. Érthető voltam?
Amolyan kiegészítésnek belerugok még egyet, talán elharapja a nyelvét és meg is oldódik a problémám. Az állánál fogva kapom el fejét, kényszerítem, hogy a szemembe nézzen.
- Ismételd meg, amit mondtam.
Jesszus, csupa csont és bőr a gyerek. Most kinyírtam, vagy mi van?














Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Brian & Ji Hoon


















Vissza az elejére Go down

Brian & Ji Hoon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Brian & Ji Hoon
» Brian ×× Wyatt - awkward situation

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: London-