Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Samuel && Avery

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Σ richard perfect madden

Hozzászólások száma : 34

▽ Munkám : Σ bartender

▽ Szexualitás : Σ hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Ápr. 25, 2015 9:18 pm
Téma - Re: Samuel && Avery



we have to talk, love


Egyikünk sem így tervezte az életét ez mégsem jelenti azt, hogy én megbántam volna, akár csak egy percre is ezt az egészet. Mert boldogabb nem is lehetnék, hogy apai örömök elé nézek és egy olyan nővel, aki olyan, akár a napsugár az égen. Jobb anyukát nem is kívánhatnék a gyermekemnek. Ugyanakkor egy kicsit ideges leszek visszatekintve a múltba, hogy egy gyereket már elveszítettünk és lehet, hogy csak félig volt az én dolgom, hogy arra a gyerekre vigyázzak, de nem hiszem, hogy képes lennék még egy gyermeket gyászolni. Akkor már tényleg kezdeném azt hinni, hogy valami baj van velem, mert ha két nő is elveszíteni a gyerekemet annak már valami oka van. Nem hibáztathatom őket azaz én hibám lenne. Csak remélni tudom, hogy nem lesz semmi baj és a kicsi is tökéletesen egészséges lesz és boldog, mint ahogyan azt megérdemli.
- Lehet, hogy egyedül hoztad meg azt a döntést, mert nem voltam itt veled, de ha itt lettem volna, akkor azt mondtam volna neked, hogy meg se forduljon a fejedben, hogy egy ilyen csodát megszakítasz még azelőtt, hogy úgy igazán elkezdődne. Még csak gondolnod sem lett volna szabad, hogy azt akarom, hogy elvetesd. Egy gyerek, aki még meg sem született is gyerek. Tudom jól milyen érzés elveszíteni egyet és még akkor is fájdalmas, ha saját döntés alapján történik és épp ezért soha nem lennék képes arra, hogy ilyesmit kérjek tőled. Egyszerűen nem tartom helyesnek. - Még csak meg sem fordult a fejemben ez a lehetőség, mert én megvetem azokat, akik megszakítanak egy terhességet. Ha már így alakult annak oka van. Persze, ha még a huszadik életévét sem töltötte be akkor már kérdéses, mert olyankor egy gyerek nehéz dolog. De ez nem azt jelenti, hogy nem éri meg megpróbálni, ha pedig nem képesek felnevelni, akkor odaadhatják egy olyan párnak, akik nagyon szeretnének, de képtelen arra, hogy gyereket nemzenek.
Egyik pillanatban még előttem van Avery a másodikban pedig már rohan el én pedig alig tudom lereagálni a helyzetet és egy ideig gondolkodom, hogy mitévő legyek és végül úgy döntök, hogy utána megyek. Megpillantom, ahogyan a wc felé görnyed és óvatosan hátrafogom a haját a másik kezemmel pedig a hátát simogatom. - Itt vagyok. - Lehet, hogy nem örül neki, hogy itt vagyok, de nem vagyok az a pasi, aki elájul, ha azt látja, hogy egy nőnek visszaköszön a reggelije. Azt akarom tudja, hogy még az ilyen helyzetekben is támogatom. Itt vagyok mellette. Mindig itt leszek.



















Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ☇ Lily James

Hozzászólások száma : 9

▽ Munkám : ☇ utolsó éves egyetemista

▽ Szexualitás : ☇ hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Ápr. 25, 2015 7:05 pm
Téma - Re: Samuel && Avery





to samuel

Emlékszem, amikor még kezdetek kezdetén valaki azt mondta, hogy vessem el ezt a gyermeket, mert csak az utamba állhat, esetleg amiatt soha nem lehet normális életem, hiszen van olyan, aki csak annyit tud, hogy egy éjszakás kalandból származik a gyermek, ami részben igaz is. Egyetlen egy éjszakát töltöttem ilyen módon a gyermek apjával és mondhatni megtörtént a lehetetlen. Míg mások hónapokig vagy évekig próbálkoznak egy gyermekáldással, addig nekünk egyből sikerült. Nem is kellett hozzá semmi se, csak az, hogy egyszer engedjünk az alkohol csábításának. Nem voltunk részegek, mert pontosan tudtuk mit csinálunk, de ennek ellenére hagytuk, hogy a vágyaink vezessenek minket, mondhatni a józan eszünket egyszerűen csak sutba vágtuk. Még mindig néha éjszakánként a csillagokat nézem az égen, miközben a hasamat simogatom, mert egyszerűen teljesen hihetetlen még négy hónap elteltével is, hogy babát várok. De valahogy az első pillanattól kezdve tudtam azt, hogy nem fogok megválni a babától. Ha kell, akkor egyedül fogok szembeszállni mindenkivel, Sam-el és a családommal. De erre nem került még sor, s az egyik számomra fontos emberrel nem is fog, vagyis remélem. Bár csúnyán belerondítottam a házasságába, ami már így is romokban hevert, de még ez a gondolat se tud igazán vigasztalni ilyen téren. Nem tudom, hogy pontosan hol is helyezkedik el Samuel, de talán valahol a barátság és a szerelem peremén, viszont azt már nem tudom megmondani, hogy melyik oldalra fog billenni. Ezt talán majd az idő eldönti.
Végül pedig már nem bírom magamban tartani az összes érzéseimet. Túl csordultam és szép lassan felszínre törnek egy-két könnycsepp formájában, ami hamarosan Sam ujjaira cseppen, nedvesíti meg azokat, ahogyan letörli a könnyeimet az orcámról. Figyelem őt, majd egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat és próbálom visszatartani a többi könnyemet, mert nem szeretnék még több drámát az életébe hozni. Eddig is erős bírtam maradni, így ezek után is az leszek. - Lehet, hogy két ember kellett hozzá, de egyedül döntöttem arról, hogy meg fogom tartani. Gondolhattam volna a jövőre, a te érzéseidre is, de valahogy nem tudtam. Megrémültem, de soha nem tudtam volna bántani a csöppséget, még akkor se, ha te esetleg magamra hagysz. - mondom neki őszintén és egy apró mosoly jelenik meg az arcomon,amikor megérzem az érintését a hasamnál és egy pillanatra elveszek újra a szemeiben, amivel képes volt mindig teljesen elbűvölni. Figyelem őt, majd kezemet a kezére rakom, de hamarosan újra tombolni kezd a bentlakó, s érzem, amint újra a gyomrom kavarogni kezd. Sietve fordítok hátat neki, s hamarosan már a wc fölé görnyedek és úgy adom ki magamból a salátát. Talán túl sok volt, nem tudom... De mostanában néha igazán rosszul szoktam lenni, viszont elméletileg majd el fog múlni. Azt mondják nekem, hogy esetleg a stressz miatt lehet, ami a vizsga időszak miatt van,d e úgy érzem, hogy nem csak emiatt szoktam rágódni dolgokon. Hamarosan pedig újabb roham tör rám és újra teljesen a wc fölé görnyedek, s hirtelen minden kicsit forróbb lesz.  Már csak abban reménykedek, hogy Sam nem fog utánam jönni. Azt már nem lennék képes elviselni, hogy ennyire rossz állapotban lásson.



- szó || - || ©


















▽▲▽








Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Σ richard perfect madden

Hozzászólások száma : 34

▽ Munkám : Σ bartender

▽ Szexualitás : Σ hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Ápr. 25, 2015 2:03 pm
Téma - Re: Samuel && Avery



we have to talk, love


Mindkettőnk számára nehéz helyzet ez az egész, hiszen gyereket várunk. Kettőnk gyermeke növekszik a szíve alatt és ezért egyikünk sem tudja, hogyan viszonyuljon a másikhoz. Én magam sem tudom, hogy mi lenne a helyes. Mert lehet, hogy egyetlen egy éjszakán túl léptük a barátságunk határait, de ez még nem azt jelenti, hogy egy párrá váltunk. Igazából nem tudom, hogy mit jelent, mert nekem feleségem van, akit hiába nem szeretek és már jó ideje tervezem azt, hogy elválok tőle. Leginkább azóta, hogy megismertem Avery-t. De ez a helyzet annál bonyolultabb, mintsem olyan egyszerű legyen, hogy csak el kell válnom tőle és ilyen egyszerű ez az egész. Mert bűntudatom van azért, amiért ilyen csúnyán elbántam vele. Nem elég, hogy megcsaltam, de ebből a félrelépésből egy gyerek is keletkezett, aminek nagyon nem fog örülni, ha kiderül Sőt talán leharapja a fejemet a helyéről vagy nem is tudom, de azt sem, hogy mégis hogyan mondjam meg neki. Bár nem is mondhatnám azt, hogy annyit beszélgetünk egymással az utóbbi időben, de ez még nem azt jelenti, hogy ez nem fog kiderülni előbb vagy utóbb és jobb, ha tőlem tudja meg az igazságot.
Átkarolom, mert ezt érzem helyesnek. Még mindig vágyom rá és szeretem is azt hiszem, vagy már magam sem tudom, hogy milyen is az igazi szerelem. Mellette szabad vagyok és nincsenek kötöttségek, amik megfojtanának és ezért szeretek a közelében lenni még akkor is, ha neki már nehezére esik az, hogy elviseljen engem. Elhúzódik tőlem, majd ahogyan beszélni kezd olyan, mintha egyenesen a szívemnek beszélne. Hogy tud ez az angyali teremtés olyan könnyedén utat találni a szívemhez? Egy pillanatra talán még azt is gondolnám, hogy valamilyen természetfeletti erőkkel bír, de nem. Ez csak ő. A puszta személyisége ilyen csábító.
- Hé, kérlek ne sírj. - Gyorsan odalépek hozzá és letörlöm az arcáról a könnycseppet. - Csak rávilágítottál arra, amit már régen tudtam. A házasságom.. Nem is tudom mi a megfelelő szó rá, de te hoztad el a fényt az életembe. Azt a fényt, amit hosszú idők óta először pillantottam meg és ezért hálás vagyok. Ahogyan ezért a csöppségért is. Egyikünk sem akarta, de annál jobban fogjuk szeretni és nem szeretném, ha csak önmagadat ostoroznád a történtek miatt. Ehhez két ember kellett. - A kezem óvatosan a pocakjára simul és végig a szemeibe nézek. Tudnia kell, hogy én támogatni fogom legyen szó bármiről. Nem fordítok neki hátat.



















Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ☇ Lily James

Hozzászólások száma : 9

▽ Munkám : ☇ utolsó éves egyetemista

▽ Szexualitás : ☇ hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Ápr. 25, 2015 1:19 pm
Téma - Re: Samuel && Avery





to samuel

Köszönöm és nem kérek már semmit se, hiszen itt van ez, meg a sütim. - mondom neki egy kisebb mosoly keretében, majd hamarosan újra neki állok a salátának, de előtte még felé tolom a sütit is, hiszen elég nagy szelet. Mind a kettőnknek jut belőle bőven. Csendesen eszem egy darabig, miközben néha rápillantok, de az egész annyira fura. Egyik pillanatban jónak érzem a csendet, de a következőben pedig teher szinte. Mintha a levegő egyre forróbb lenne és a kimondatlan szavak ott táncolnának valami láthatatlan vulkán peremén. Egyszerűen annyira zavaros minden, de ugyanakkor részben tisztában is vagyok azzal, amit érzek. Beszélnünk kellene, ami pár perc elteltével el is kezdődik. Nem tudom, hogy miért ennyire nehéz beszélnünk Erről. Samuel érett férfi, ő tudja milyen az élet, milyen egy kapcsolat, de ha őszinte akarok lenni, akkor nekem fogalmam sincs ezekről. Számomra ő volt az első és bammm, a lehető legnagyobb ritkaság meg is történt, mert pont tőle fogantam meg. Mindig azt mondták, hogy minden okkal történik, de nem tudom mi az ok itt. Nem értem, hogy miért pont ő. Talán már előtte is voltak érzelmeim iránta, de nem vettem volna észre? Tényleg igaz lenne a mondás, hogy lány és fiú között nem lehet csak barátság, mert az egyik fél mindig többet szeretne? De mi van akkor, ha mind a kettő többet szeretne, de nem meri kimondani? Nem mer belevágni? Nem tudom... Annyira ostobának érzem magam, hogy ennyi kérdésre nem tudok választ adni. Ezek után pedig olyan dolog történik, amit egyáltalán nem terveztem. Egyszerűen csak megtettem és még inkább idiótábbnak érzem magam. Sietve pattanok fel az ágyról és figyelem az időjárást az ablakon keresztül, azt ahogyan szép lassan esőcseppek borítják be az üveget. Az előbb még sütött a nap, most meg szinte minden sötét és baljóslatú. Hallom, ahogyan egyre közelebb jön, majd amikor megérzem az ölelését, akkor úgy simulok a karjai közé, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A kezem a kezére siklik, amikor pedig megérzem a csókját a nyakam vonalánál, akkor egy jól eső bizsergés fut végig az egész testemen és még többért sóvárog. Oldalra fordulok és egy gyengéd csókot lehelek az arcára. - Tudom, hogy minden zavaros, ahogyan azt is, hogy beszélnünk kellene róla, de nem tudok mit mondani. Úgy érzem, hogy nem létezik olyan jó, ami képes lenne kifejezni azokat a dolgokat, amik a káosz mögött rejtőznek. - mondom kicsit halkabban, majd lefejtem magamról a kezét és teljesen az ablakhoz sétálok és egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat, majd megfordulok és úgy nézek rá. - Nem terveztem ezt a dolgot, vagy legalábbis nem úgy, hogy tőled lesz egyszer gyermekem, de most, hogy megtörtént úgy érzem a világért se cserélném el ezt az érzést. Úgy érzem, hogy ennél jobb dolog nem is történhetett volna velem, de ugyanakkor bűnösnek érzem magamat, hiszen miattam még inkább tökre mehet a kapcsolatod a feleségeddel. Sajnálom, hogy még több bonyodalmat, s esetleg fájdalmat hoztam az életedbe. - mondom neki őszintén és egyetlen egy könnycsepp végig szalad az arcomon, úgy, mint az esőcseppek végig gurulnak az ablakon.




- szó || - || ©


















▽▲▽








Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Σ richard perfect madden

Hozzászólások száma : 34

▽ Munkám : Σ bartender

▽ Szexualitás : Σ hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Ápr. 18, 2015 4:14 pm
Téma - Re: Samuel && Avery



we have to talk, love


Nem érzem úgy, hogy beszélgetni szeretnék arról, hogy mégis mi is van közöttünk vagy, mi nem. Úgy jöttem ide, mintha még mindig olyan természetesen lennénk barátok, mint négy hónappal ezelőtt. Nem akartam lefeküdni vele azonban egy pillanatra sem sikerült megbánnom a történteket pedig sokan azt gondolhatnák, hogy már régen megbántam és azt kívánom, hogy bár ne így lenne, de nem így van. Veszélyben van a barátságunk ez tiszta sor, de nem vagyok hajlandó elveszíteni ezt a meghittséget, ami mindig ott van a levegőben, akárhányszor mellette vagyok. A gyermekemet hordja a szíve alatt és ezért sem lennék képes arra, hogy hátat fordítsak neki egyszerűen. Nem úgy tekintek erre, mint egy púpra a hátamon, hanem egy csodára, ugyanakkor ott van bennem a félelem, hogy el fogom veszíteni őt is és a gyermekemet is a feleségem miatt. Persze ő megérti a helyzetemet, de meddig lesz képes elviselni? Lesz egy pont, ahol elszakad a cérna? Nem viselném el azt, hogy elveszíteném újra a gyermekem. Avery elveszítése meg csak még rontana a dolgokon. - Nyugodtan edd meg én amúgy sem vagyok annyira éhes és pont elég volt. Te pedig láthatóan még meg tudnál enni pár adagot. Szeretnéd, ha rendelnék valamit? Kérhetsz, amit csak megkívánsz. - Szeretném, ha mindene meglenne mind a terhesség közben és utána is. Támogatni akarom. De nem egyszerű papír alapon. Itt leszek vele testben és lélekben is.
Régebben a mozdulatsoromnak talán nem lett volna ekkora jelentősége, mint jelen pillanatban, de visszacsinálni már nem tudtam egyszerűen csak próbáltam úgy viselkedni, mintha nem történt volna semmi, mert így talán neki is könnyebb lesz természetes mozdulatsornak vélni.
- Őszintén örülök, hogy így gondolod. - Nem is tudom, miért de egy kicsit megkönnyebbültem, hogy nem tekint úgy rám, mint az életének a megkeserítőjére, vagy éppenséggel nem engem tekint annak a személynek, aki tönkretette az életét. Jól esnek a szavai talán túlságosan is, de ami a leginkább jól esik az a csókja, amit egy pillanatra viszonozok és csak feléleszti bennem azt a vágyát, amit azon az éjszakán éreztem, amikor először a magaménak tudtam őt. Lehet, hogy egy seggfej vagyok, de legszívesebben újra birtokba venném őt, mert vonzódom hozzá és az, hogy a gyerekemet hordja csak még vonzóbbá tette a szememben, mint azt gondoltam. Ahogy elszakad tőlem és az ablakhoz sétál rájöttem mekkora idióta vagyok. Nem játszadozhatom így vele és tényleg jobb lenne, ha beszélnénk az érzéseinkről, vagy merre tartunk, mert ez a helyzet nem a legjobb. - Nem kell semmit sajnálnod, rendben? - Mondom, miközben óvatosan mögé lépek és átkarolom, majd pedig egy gyengéd csókot lehelek a nyakára. - Tudom, hogy beszélnünk kellene, hogy merre is tartunk, de én magam sem tudom. Vonzódom hozzád, de nem akarom a barátságunkat teljesen porrá zúzni. Mert mi van, ha nem működik majd közöttünk? Már van egy tönkrement kapcsolatom és félek. - Most először vallom be magamnak is, hogy rettegek attól, hogy ezt is elrontom. Régebben Cally-vel is minden rendben volt, de aztán egyik napról a másikra elindultunk lefelé a lejtőn, ahonnan nem volt visszaút.





















Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ☇ Lily James

Hozzászólások száma : 9

▽ Munkám : ☇ utolsó éves egyetemista

▽ Szexualitás : ☇ hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Ápr. 16, 2015 7:30 pm
Téma - Re: Samuel && Avery





to samuel

Biztos voltam abban, hogy ő is sokszor gondol arra, hogy beszéli kellene erről az egészről, de valahogy ő se kezdeményezi a dolgot. Én meg félek, de hogy mitől azt nem tudom. Szemmel láthatóan ez a négy hónap alatt se ijesztettem el magamtól. Pedig biztos vagyok abban, hogy nem lehetett könnyű velem. Főleg eleinte, amikor próbáltam kerülni őt mindenféle kitalált ürüggyel, de aztán már nem volt menekvés. A kis titkom kiderült és őt is pontosan annyira sokkolhatta a dolog, mint engem. Nem féltettem a tanulmányaimat se, ahogyan a családom haragjától se tartottam. Sokkal inkább csak attól féltem, hogy elveszíthetem Sam-et emiatt a dolog miatt, de arra én még nem álltam készen. Életem egyik legbiztosabb pontja volt ő számomra, illetve ott volt az a tény is, hogy még több bonyodalmat okoztam az így se túl egyszerű életébe. Emiatt pedig kicsit még inkább rosszabbul éreztem magamat a történtek miatt. - Biztosan nem kell? Nem szeretném, ha miattam maradnál éhes. - kérdezem tőle egy ártatlan pillantás közepette, amikor a kezembe veszem az ő salátáját is, mert nem szeretném, ha miattam maradna éhes. Majd amikor megérzem az érintését az ajkamnál, akkor egy fura bizsergető érzés fut végig az arcomon, majd amikor látom, hogy az ujját bekapja, akkor egy pillanatra még görcsbe rándul a gyomrom is és ott lent is. Nem, ez nem lehet igaz. Egy pillanatra újra látom annak a bizonyos estének az eseményeit, pedig nem lenne szabad, de azóta többször is arról álmodtam, hogy újra együtt vagyunk. Érezhetem az érintését és a csókját is, de tudom jól, hogy nem szabad és ilyen többé nem fog történni.. Végül sietve kapom el a tekintetemet róla és a salátának szentelem minden figyelmemet, miközben lassan neki állok enni. Csendesen hallgatom, amit mond, de nem tudok ránézni. Egyszerűen nem megy, mert hirtelen túl sok fajta érzés kezd el hatalmába keríteni. Össze vagyok zavarodva és nem tudom, hogy mi lenne a helyes és mi nem ilyen helyzetben.- Nem kell sajnálnod, mert nem bánom. Inkább leszek egy gyermek édesanyja, mint sok magának való férfi barátnője.- mondom egyre halkabban, mert nem csak az számít, hogy egy gyermeket hordok a szívem alatt, hanem az, hogy az övé és ezt a világ összes pénzéért se cserélném el. Nem sokkal később arrébb rakom az üres dobozokat és közelebb megyek hozzá. -Tudom, hogy soha nem terelnéd arra, ahogyan azzal is tisztában vagyok, hogy remek apa leszel, mert már most az vagy Samuel. És örülök annak, hogy a gyermekedet hordhatom a szívem alatt. Bár menyire is furán hangzik ez. - mondom neki őszintén és közben óvatosan rápillantok de bár ne tettem volna, hiszen az a szempár teljesen elvarázsolt. Mielőtt észbe kaphatnék ajkaim ajkát érintik, a kezem az arcára siklik. Minden egyes másodpercét élvezem, de aztán hirtelen rájövök, hogy mit tettem, így sietve húzódom el tőle. - Sajnálom, nem lett volna szabad... - mondom kissé zavarodottan és hadarva, miközben sietve kellek fel az ágyról, majd pedig az ablak előtt állok meg, háttal neki és idegesen a hajamba túrok. Annyira ostoba vagyok.



- szó || - || ©


















▽▲▽








Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Σ richard perfect madden

Hozzászólások száma : 34

▽ Munkám : Σ bartender

▽ Szexualitás : Σ hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 12, 2015 12:05 am
Téma - Re: Samuel && Avery



we have to talk, love


Még mindig azt kell mondanom, hogy ez a helyzet furcsa. Soha nem terveztem, hogy a legjobb barátom egyszer majd az én gyerekemet fogja várni. De nem is számít. Mert tudom, hogyha apai szinten én bénázni fogok ő tökéletes anyuka lesz. Nála aztán már senki sem lehetne tökéletesebb. Mindig mosolygós és, ha ebből a pozitívumból a kicsi egy apró szikrányit is magában fog hordozni, akkor az én állandó lázadó lelkemből megkapott kis darabka nem lesz probléma. Nem szívesen néznék szembe magammal. Tisztában vagyok azzal, hogy én ezt részben a szüleimtől kaptam és a dolgok nagy része a neveltetésen múlik, de ami az emberben ott benn lappang azon nem lehet változtatni bármennyire is szeretnénk. Én pedig nem szeretném, ha csak egy pillanatra is úgy kellene éreznie magát, ahogyan én éreztem magam a szüleimmel. Elnyomottnak és irányítottnak. Senki nem érdemli meg, hogy így bánjanak vele.
- Hát ma igazán nagylelkű vagy. - A salátámnak lassan eljutok a feléhez, de mikor felpillantok a tányéromról és látom, hogy ő már lassan be is fejezi inkább odanyújtom neki az én tányéromat is. - Kettő helyet eszel. - Mondom mosollyal az arcomon. Majd óvatosan letörlöm a szája szélénél lévő salátalé maradékot az ujjamat pedig automatikusan a számba helyezem, hogy lenyaljam róla. Kínosnak érzem egy kicsit a mozdulatsort ezért nagyot nyelek és úgy csinálok, mintha semmi nem történt volna, ami miatt kellemetlenül kellene éreznem magam.
- Én is ugyanígy érzek. Örülök, hogy te leszel az anyja ezt egy percre sem bántam meg és azt az éjszakát sem.. Csak azt, hogy ilyen módon kellett megtörténnie. Úgy értem.. Én házas vagyok és te ennél sokkal, de sokkal többet érdemelsz és, ha ez még nem lenne elég elintéztem, hogy a férfiak kilencven százaléka féljen kapcsolatba lépni veled, mert nagy részük retteg egy gyerektől. Teherként tekintenek rá, de azt akarom, hogy tudd én nem így tekintek rá és nem leszek olyan apa, aki csak a pénzét nyújtja a gyerek felé. Ha kell mindkét karomat neki adom, de soha sem terelném az egész helyzetet pusztán anyagi alapokra. - Nem húzom el a kezemet békésen pihentettem és érzem, hogy valami meg-meg mozdul a hasában és, ha akarnám sem tudnám megmagyarázni, hogy milyen érzéssel tölt el ez engem.





















Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ☇ Lily James

Hozzászólások száma : 9

▽ Munkám : ☇ utolsó éves egyetemista

▽ Szexualitás : ☇ hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Ápr. 06, 2015 12:20 pm
Téma - Re: Samuel && Avery





to samuel

Mosolyogva hallgatom amit mond, hiszen nagyon is jól esik az, hogy szeret itt lenni. Bár ezt szavak nélkül is tudtam, de akkor jó érzés, hogy nem fél kimondani. Szerintem ami történt nem lenne csoda, ha kicsit már félve tenné be a lábát, de reménykedek abban, hogy soha nem fog ez megtörténni. Soha nem kell őt elveszítenem, mert fontos számomra. Nem is kicsit, de még magamnak se mertem bevallani, hogy milyen értelemben vállt fontossá. Gyermekének vagyok az édesanyja és ezen a tényen még néha a mai napig is képes vagyok meglepődni, pedig nem kellene. De egyszerűen túlzottan szokatlan még mindig ez az egész. Nem hiszem, hogy sokat változtatott volna rajtam az, hogy állapotos lettem. Talán kicsivel többet mosolygom, de szerintem már így is nehéz lenne túl szárnyalni azt a jó kedvemet, ami korábban volt. - Most az egyszer megbocsájtom a bűnödet. - mondom neki egy kisebb kuncogás keretében, illetve két falat között. Fel se tűnt, hogy mikor fogyasztottam el majdnem az egész salátát, de csodálkozva pillantok a majdnem üres tányéromra. Nem olyan régen reggeliztem, de most ez a friss zöldség ágy nagyon is jól esett. Könnyed és egészséges volt. Pontosan amolyan, amire a babának és nekem is szüksége van a sok fura étel mellett, amiket mostanában eszem. -Rendben van. - mondom neki megadóan, hiszen nem akarom erőltetni a dolgot, de reménykedek abban, ha bármi említésre méltó dolog történt volna, akkor ugyanúgy elmondaná, mint korábban. Szeretném, ha ez a dolog nem változott volna még a fura körülmények ellenére se. Mosolyogva figyelem őt és reménykedek abban, hogy nem fogja elhúzni őt. Érzem, amint újra valami megmozdulna bennem, de nem túl erős még, hiszen még csak a negyedik hónap végén, ötödig hónap elején járok. Annyira hihetetlen, hogy egy aprócska élet fejlődik bennem. - Tudom, de ... - kezdek bele óvatosan, majd újra rápillantok, miközben egy aprót az ajkamba harapok. - egyáltalán nem bánom, hiszen egy csoda növekszik bennem és őszintén szólva még örülök is annak, hogy a tiéd. Tudom, hogy lenne szabad, de valami miatt így érzem Sam. - mondom egyre halkabban, majd elkapom róla a pillantásomat, mert talán most rontottam el mindent. Talán most fog kiakadni, elrohanni, de legalább tudja az igazságot. Soha nem úgy terveztem az életemet, hogy tőle lesz babám, vagy esetleg valaha hozzá fogok menni vagy több lesz köztünk barátságnál, de most, hogy a gyermekét hordom a szívem alatt egyszerűen nem tudom bánni a dolgot. Örülök annak, hogy részben így történtek a dolgok. Még annak ellenére is, hogy tudom talán soha nem lehetünk együtt. Soha nem lehetünk normális család, hiszen neki már meg van a családja.






- szó || - || ©


















▽▲▽








Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Σ richard perfect madden

Hozzászólások száma : 34

▽ Munkám : Σ bartender

▽ Szexualitás : Σ hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 05, 2015 11:51 pm
Téma - Re: Samuel && Avery



we have to talk, love


Nem mondhatnám, hogy átlagos helyzet a kettőnké. Mármint előfordul, hogy barátok tesznek maguknak ilyen ígéretet, hogyha nem házasodnak össze negyven éves korukig, akkor megházasodnak egymással, de nálam még az sem mondható, hogy előre hoztuk. Egyszerűen csak túl sokat ittunk egy éjszaka és megtörtént, aminek nem lett volna szabad. Bár természetesen nem történhetett volna meg, ha nem vonzódunk a másikhoz valamilyen szinten és melyik férfi nem vonzódna egy olyan nőhöz, mint Avery? Úgy értem egyszerűen önmagában ragyog és, ha akarnám sem tudnám levenni róla a szemeimet. Persze azért nem vagyok akkora tapló, hogy állandóan őt bámuljam, de gyakran ejtettem felé a kezdetekben is és most is apró pillantásokat. Talán ezek nélkül soha nem ismerkedünk meg. Ha nem megyek be leinni magam valahol, akkor most nem élvezhetném a társaságát. Bár, akkor talán soha nem is ejtettem volna teherbe, ami még elfogadható lett volna, de be kell vallanom nélküle nem lenne ugyanaz az életem. – Én pedig, amint láthatod nagyon szívesen töltöm itt az időmet. – Tényleg nagyon jól érzem magam itt. Talán pont azért, mert olyan békés az egész hely. Az én lakásom felér egy üvegkastéllyal, ami már önmagában is nyomasztó. A vendégszoba, ahol az utóbbi időben meghúzom magam, ha hazaesek és eljutok odáig éppen eléggé messze helyezkedik el a hálószobánktól. De van, hogy csak a kanapéig jutok el, mert befekszem egy film elé és ott felejtem magam. Pedig egyszerűen csak nem érzem helyesnek, hogy befeküdjek a feleségem mellé. Főleg nem azok után, hogy megtudtam, hogy Avery terhes. – Elnézéseteket kérem. – Mondom vigyorral a képemen, hiszen őszintén boldoggá tesz engem az egész helyzet. Apa leszek. Ez pedig valahol mélyen megmozgat bennem valamit. Talán minden férfiban így van ez, hogy a felszínen nem is mutatják, hogy mennyire vágynak egy gyerekre és, akkor jönnek rá, amikor a lehetőség ott van előttük? Vagy az is lehet, hogy a többséget megrémiszti, de engem már nem. Ez úgymond a második gyermekem. De belehalnék, ha ezt is el kellene veszítenem. – Semmi említésre méltó. – Legyintek egyet és tényleg nem akarok foglalkozni az otthoni problémákkal, vagy azt most jelen pillanatban a nyakába, a nyakunkba húzni, mikor a levegőben egy csepp feszültség sincs. Legalábbis nem negatív. Sokkal inkább az, hogy nem tudjuk, hogyan viselkedjünk a másikkal. Ahogyan a kezemet a hasára húzza egy pillanatra elfelejtek levegőt venni. – Még mindig olyan hihetetlen, hogy ez megtörténik.



















Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ☇ Lily James

Hozzászólások száma : 9

▽ Munkám : ☇ utolsó éves egyetemista

▽ Szexualitás : ☇ hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 05, 2015 3:24 pm
Téma - Re: Samuel && Avery





to samuel

Sokszor átfutott az agyamon, hogy ezt az egész helyzetet mindenképpen meg kellene beszélni, hogy most mihez is fogunk kezdeni. Mit fogunk enni akkor, ha a csöppség megérkezik, de egyszerűen nem bírtam rávenni magamat. Olyan volt, mintha ilyenkor kiszáradt volna a szám és a nyelvemre is csomót kötöttek volna. Nem ment, de emiatt nem lehet engem hibáztatni. Sam a legjobb barátom volt. Ez biztos, de egyik este minden megváltozott, aminek köszönhetően most a hasamba növekszik a gyermeke, gyermekünk.  Féltem attól, hogy ennek köszönhetően esetleg elveszíthetem, vagy csak  egyszerűen nem fogjuk tudni hova sorolni a másikat, hiszen nem vagyunk egy pár. Boldogok vagyunk együtt, de ő nős, így szó se lehetne arról, hogy együtt legyünk. De a legjobb barát dolgot meg túl léptük. Szóval azt hiszem a két tűz között maradtunk és talán ő se tudja azt, hogy merre is haladunk, ahogyan én se és emiatt nem beszélünk erről. - Te soha nem okozol csalódást, így ne is gondolj erre. Tudod jól, hogy mindig szívesen látlak szerény hajlékomban. - mondom neki jókedvűen, hiszen az ő otthonához képest, ez a ház eléggé aprócska lehet. Én nem vagyok olyan gazdag, mint ő, de nem bánom, mert ennek ellenére boldog vagyok, ami számára meg nem igazán adatott meg vagy legalábbis nem annak a nőnek az oldalán, akinek kellett volna. Megforgatom a szemeimet játékosan arra, amit mond, majd megrázom a fejemet és gyengéden végig simítok a hasamon. - Ne a gyerek előtt Sam. - mondom neki mosolyogva és játékosan, hiszen részben a gyerekek tényleg mindent megértenek. Legalábbis ezt olvastam valahol, hogy már elég apróként megértik a dolgot. Ezért is szoktam olyan zenéket is hallgatni, amiket a legtöbb könyv javasol, de persze az én kedvenceimtől se kímélem. Na, meg ugyanúgy szoktam néha táncolni a lakásban, mint előtte. Egy kis mozgás senkinek se árthat meg. - Most? Ez nem hangzik valami biztatóan. Esetleg korábban történt valami? - kérdezem tőle óvatosan, de ugyanakkor aggódva is. - Remekül vagyunk. Igazán  rendesen viselkedik. Bár néha kicsit nehezebben alszunk el, vagy pedig éjszaka közepén felkelünk nassolni. - majd hirtelen elkapom az egyik kezét és a pocakomra rakom. Meg akarom osztani vele a dolgot, bár még nem igazán lehet érezni a mozgását, hiszen kb. 16 héttől kezdve érezhető az, mintha néha valaki megmozdulna ott bent,de még nem igazán erősen. Végül az ajkamba harapok és óvatosan Sam-ra pillantok, ahogyan a kezem a kezén pihen, a kezem pedig a hasamon.




- szó || - || ©


















▽▲▽








Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Σ richard perfect madden

Hozzászólások száma : 34

▽ Munkám : Σ bartender

▽ Szexualitás : Σ hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Pént. Ápr. 03, 2015 12:17 am
Téma - Re: Samuel && Avery



we have to talk, love


Lehet, hogy nem kellene annyi időt itt töltenem, de őszintén nem érdekel senki véleménye. Avery a gyerekem anyja és a legkevesesebb, hogyha más nem is történik, akkor megszokjuk a másik folyamatos jelenlétét. Bár a gyerek számára egyszerűbb lenne, ha együtt lennénk, de a jelenlegi helyzetben ezt sokkal bonyolultabb, mint azt szeretném. Eleve az a tény, hogy feleségem van nem olyasmi, amit egyszerűen csak figyelmen kívül hagyhatok, mintha semmi nem számítana. Bár többnyire pontosan ezt csinálom a feleségemmel, de ez még semmit nem jelent. Mert tudom, hogy egy válásba soha nem egyezne bele. Legalábbis nem önként és a dalolva. De a szüleink végképp nem bólintanának rá mindent elkövetnének annak érdekében, hogy az egész még véletlenül se történhessen meg. Bármennyire is szakadtam el a szüleimtől ő olyan erősen ragaszkodik hozzájuk. Nem csak a sajátjához, hanem az enyémekhez is, ami eléggé furcsa. Az egész egy kicseszett üzleti előny. De nem azért vagyok itt, hogy negatív gondolatok temethessék be az elmémet. A legjobb barátommal vagyok, akinek a puszta jelenléte is fényt hoz a napomba. – Rendkívül örülök annak, hogy nem okoztam csalódást. – Miközben befelé haladok a lakásban összedörzsölöm a tenyeremet és őszintén egy kicsit még mindig zavartnak érzem a helyzetet. Mert ugyanúgy viselkedünk, mintha semmi nem változott volna. Mármint az, hogy növekszik a hasa azt észrevettük, de mintha nem én lennék a gyerek apja, mintha nem történt volna meg az, ami. Ez pedig egyértelműen furcsa. Vagy egyszerűen csak mind a ketten úgy gondoljuk, hogy jobb, ha nem zavarunk bele a barátságunkba azzal, hogy átrágjuk magunkat ezen? Bár ártani, már nem igazán árthat. – A terhesség kifejezetten kegyetlenné tesz téged. – Mondom nevetve, majd én magam is nekilátok a salátának, ami nem annyira az én asztalom, de ha már őt ilyen kegyetlen diétára fogtam, akkor a legkevesebb, hogy támogatom őt azzal, hogy részt veszek benne. Végül is nem ő ejtette magát teherbe. – Neked is jó étvágyat. – Amennyire féltem a salátától annyira jó az íze. Nem gyakran eszem és talán pont ezért sikerült most lerendeznie. – Jól vagyok. Persze minden rendben. Semmi miatt nem kell aggódnod most. Én sem azért jöttem ide hanem, hogy lazítsunk. Inkább arról mesélj te, hogy vagy? Vagyis inkább mondjam azt, hogy ti?



















Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ☇ Lily James

Hozzászólások száma : 9

▽ Munkám : ☇ utolsó éves egyetemista

▽ Szexualitás : ☇ hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 01, 2015 10:01 pm
Téma - Re: Samuel && Avery






to Samuel ©

Eléggé meglepett az, hogy kicsöngetett, hiszen még egy pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy esetleg az egyik szomszéd csöngetett be ennyire korán, mert valami hiányzik a reggelihez. Szerencsére jó viszonyban voltam a szomszédokkal és örömmel segítettünk mindig a másiknak. Amikor pedig megpillantottam Samuel-t, akkor jó pár percig alig tudtam elhinni, hogy tényleg itt van. Még annak ellenére is, hogy lassan talán több időt töltött itt, mint otthon. Ezt persze nem bántam, hiszen régen is sokat lógtunk együtt, de mostanában minden annyira keszekusza volt. Amikor meghallom az újabb bókját, akkor egy picit elpirultam, majd amint láttam, hogy ő is pontosan annyira zavarban volt, mint én. Egy kisebb kuncogás hagyja el az ajkaimat, ahogyan magyarázta a saláta dolgot.-  Ohh, hidd el a saláta tökéletes, de igazából bármit megeszem, amit megkívánok. Azt hiszem ilyenkor az annyira nem nagy bűn. - mondom egy kisebb vállrándítás keretében, majd mosolyogva lépek arrébb, amikor beinvitálom őt. Kiveszem a kezéből a zacskót, kirakom egy-egy tányérra, majd szerzek salit, majd az enyémre nyomok egy kis majonézt és még mielőtt bármit is válaszolhatnék megízlelem azt.- Ez eszméletlen jó. - szólalok meg egy kisebb bocsánatkérő pillantás keretében, hiszen meg sem vártam őt a kajában. Sietve felkapom a tányérokat és besétálok a szobámba. Lerakom a sütemény mellé, majd elhelyezkedem kényelmesen. - Valójában... - kezdek bele játékosan, majd mosolyogva pillantok fel rá, miközben egy pillanatra végig siklik a kezem a pocakomon, majd hamarosan már inkább a tányért fogom. - elraboltál a sütimtől. Éppen megöltem volna szegényt, amikor jött a hős lovag és elrabolta a gonosz bestiát. - teszem hozzá egy kisebb kuncogás keretében, majd hamarosan újra a salátának szentelem minden figyelmemet. - Jó étvágyat és köszönöm. - mondom két falat között, de még mielőtt teljesen elvesznénk az ízek világában újra megszólalok. - Hogy vagy? Minden rendben van Sam? - kérdezem tőle picit aggódva és közben őt figyelem.

|| Borzalmas lett & Következő jobb lesz.






















▽▲▽








Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Σ richard perfect madden

Hozzászólások száma : 34

▽ Munkám : Σ bartender

▽ Szexualitás : Σ hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 30, 2015 9:59 pm
Téma - Re: Samuel && Avery



we have to talk, love


Három évvel ezelőtt még azt hittem, hogy Cally lesz az, aki meglep engem az első gyermekemmel, de sosem gondoltam volna, hogy Avery lesz az. Már mondhatni régóta ismerem, hiszen hosszú évek vannak mögöttünk, de mégis nem gondoltam volna, hogy valaha is átlépjük a barátság zónát. Úgy értem én egyáltalán nem terveztem, hiszen úgy gondolom nagyon jól kijöttünk egymással, de most ez a gyerek nagyon sok mindent megváltoztat. Úgy néz ki igaz a mondás, hogy lány és fiú között nem lehet barátság, mert az egyik fél mindig többet érez idővel esetleg mind a kettő. A mi esetünkben meg inkább azt mondhatnám, hogy egy gyerek jött be a képbe. Bár ne mondhatnám, hogy nem érzek iránta valamit. Inkább azt mondanám, hogy nem tudom pontosan mit érzek az egész annyira zavaros. Még mindig nem tudom hova tenni az érzéseimet az egyetlen biztos pont az, hogy jól érzem magam, mikor mellette vagyok. Semmi más nem számít csak az, hogy boldog vagyok, amikor ott van mellettem és egyáltalán nem érzem a mindennapokat megterheltnek, mikor ő ott van. A mosolya minden egyes problémát képes elnyelni.
Nem tudom, hogy Cally mit fog gondolni, vagy mit gondol, hogy már korán reggel eljöttem otthonról, hiszen ma szabadnapom van, de nem hiszem, hogy egyáltalán odafigyel arra, hogy merre vagyok. A mi házasságunk, már csak egyszerű látszat. Nem több nem kevesebb. Én pedig elintéztem, hogy soha többé ne lehessen több, mert nem hiszem, hogy azok után, hogy teherbe ejtettem a legjobb barátomat még lesz kedve egyáltalán rám nézni. De őszintén nem is vagyok benne biztos, hogy szeretném rendbe hozni vele a kapcsolatomat, ami már csak a szüleink és az ő vállalkozásuk miatt van még mindig a nyilvánosság előtt felvállalva. Nem is tudom, mikor érintettem meg őt már úgy, mintha szeretném. Többnyire csak kerülgetjük egymást, ha otthon vagyunk is. Bár én is sokat dolgozom és ő is. Így legalább megússzuk a felesleges beszélgetést. – Attól még egyre gyönyörűbb és gyönyörűbb vagy. – A terhességtől csak ragyognak a nők. Ő pedig szinte annyira, mint a nap. Egyenesen kiégeti a szememet, de mégsem érdekel. Nem tudom levenni róla a szememet. – Csak egyszerű saláta. Nem tudom, hogy mit kívánsz, mit nem, vagy éppenséggel, mit szabad enned és mit nem ezért úgy gondoltam, hogy minél egészségesebb annál jobb. – Túl sok magyarázat és túl sok gondolat cikázott pusztán az a tény körül, hogy mit is kellene, vagyis már mit vettem neki enni. Na, meg persze magamnak, mert már jó ideje nem reggelizem otthon. – Köszönöm. – Mondom, majd besétálok mellette a nappaliba. – Remélem, hogy nem zavartam meg semmit.




















Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ☇ Lily James

Hozzászólások száma : 9

▽ Munkám : ☇ utolsó éves egyetemista

▽ Szexualitás : ☇ hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Márc. 30, 2015 6:21 pm
Téma - Re: Samuel && Avery






to Samuel ©

Soha nem gondoltam volna azt, hogy egyszer ilyen helyzetbe kerülök. Mindig is szerettem volna családot, minimum kettő gyermeket, de eddig teljesen másképpen képzeltem el éjszakánként, amikor forgolódtam az ágyban, vagy amikor egy boldog párt láttam az utcán sétálni. De most valahogy még se tudom bánni dolgot. Úgy érzem, hogy boldogabb nem is lehetnénk, hiszen egy aprócska teremtés növekedik a pocakomban. Az első pár hét kicsit nehéz volt, mert fogalmam nem volt arról, hogy mit tegyek, de így hónapok múltán egyszerűen el se tudnám képzelni az életemet nélküle. Ő már hozzám tartozik. Nem számít, hogy Samuel hogyan fog dönteni a legvégén, mert ő is örökké velem lesz. Még akkor is, ha egy szép napon egyszerűen csak kisétálna az életemből. Egyetlen egy dolog volt, ami miatt néha igazán szomorú tudtam lenni. Még pedig amiatt, hogy egy nős férfit részben rávettem arra, hogy megcsalja a feleségét, hiszen ahhoz, ami azon az éjszakán történt két személy kellett, s nem csak Sam döntése volt az egész, hanem az enyém is. Tudom jól, hogy boldogtalan volt, de mi van akkor, ha esetleg újra egymásra találnak? Mi lesz akkor? Vagy esetleg akkor, ha a felesége felfogadja a világ legjobb ügyvédjeit és elveszi tőlem a fiamat vagy a lányomat. Sietve rázom meg a fejemet eme gondolat után, majd egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat. Gyengéden végig simítok az egyre nagyobb pocakomon, majd újra a könyvnek szentelem a figyelmemet, egészen addig amíg a mellettem lévő sütemény el nem vonja a figyelmemet. Ujjammal belenyúlok a krémbe, majd lassan és egy kisebb "hmm" közepette megízlelem azt. A mennyei mámorból a csengő térít észhez, mire sietve pattanok fel az ágyból, s miközben az ajtó felé sietek azon gondolkozom, hogy ki lehet az, hiszen mondhatni még korán van, illetve senkit se vártam. Végül sietve nyitom ki az ajtót, majd amikor meglátom Samuel-t, akkor  még szélesebb lesz a mosolyom. Legszívesebben a karjai közé vetném magamat, de még se teszem. A kijelentésére egy aprót az ajkamba harapok, majd jó kedvűen megszólalok. - Ez nem is igaz, hiszen lassan akkora lesz a pocakom, mint egy hordó. - mondom neki egy kisebb kuncogás keretében. - Az ott valami étel? - csapok le egyből a zacskókra, hiszen mostanában másra se tudok gondolni, mint mindenféle kajára. Néha elég fura párosításokat is csinálok, de ez van. Állapotos vagyok, így mindent szabad, amit megkívánok. Előtte se vontam meg magamtól semmit és most se fogok. - Micsoda udvariatlan vagyok. Bújj be!  - mondom egy picit kínosan, hiszen tényleg fordítva kellett volna lennie a sorrendnek. Előbb behívni őt és utána csak lecsapni a kajára. Amikor pedig belép, akkor egy gyengéd puszit nyomok az arcára...



















Vissza az elejére Go down











My heart is european

I am worker, sweetheart

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Σ richard perfect madden

Hozzászólások száma : 34

▽ Munkám : Σ bartender

▽ Szexualitás : Σ hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Márc. 29, 2015 10:26 pm
Téma - Samuel && Avery



we have to talk, love


Ismételten ugyanaz az ajtó előtt ácsorgom. Most a különbség az, hogy tudom mire kell számítanom. A legjobb barátomra.. Akinek már gömbölyödik a hasa. A gyermekemet hordja. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Egyetlen egy estét töltöttünk együtt és már meg is történt. Pedig nem állt szándékomban elcsábítani vagy valami ilyesmi. Az ilyen tett messze áll tőlem. Egy olyan angyali teremtést, mint ő soha nem használnék ki csak azért, hogy egy éjszakát vele töltsek. Egyáltalán, miért feküdtem le vele? Ez mondjuk nem kérdéses. Rettenetesen gyönyörű és már a kezdetekben megmozgatott bennem valamit. A nevetése ragályos. A bensője pedig ragyog a fénytől. Tele van élettel és csak én hiányoztam az életébe. Meg az, hogy egy gyereket a nyakába varjak. Bár én magam nem álltam készen erre a gyerekre. Hiába lettem egyszer már majdnem édesapa ez a helyzet mégis másabb volt. Látni a ténylegesen jeleit egy növekvő életnek meg kell mondanom, hogy a padlóra küldött.
A kezemben szorongatom a zacskót, ami két salátát rejt. Nem tudom, hogy mit szabad ennie, mit nem, de szerintem a saláta egyikünknek sem ronthat a hangulatát. Maximum mind a ketten éhesebbek leszünk, mint voltunk és ezzel csak még inkább generáljuk a feszültséget. De vele egyszer sem volt olyan, hogy nem tudtam volna megbeszélni valamit nyugodtan és hiszek abban, hogy most is így lesz. Bár már először is elég mélyen elbeszélgettünk arról, hogy apa leszek, de még csak most kezd el úgy igazából eljutni az elmémig ez az egész szituáció. Hozzá kell szoktatnom magam.
Mély levegő és lenyomom a csengőt. Otthon a feleségem talán még csak átfordul a másik oldalára. Ma pihenőnapja van, de én helyette inkább Avery ajtajában ácsorgok, aki mikor ajtót nyit gyönyörűbb, mint valaha. Mintha a terhességtől egyszerűen ragyogni kezdene. – Gyönyörű vagy. – Bukik ki belőlem, mintha valaki hátba vert volna valaki, mintha fulladoztam volna. Na, jó. Hivatalosan is felvállalhatom, hogy idióta vagyok.




















Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Today at 11:39 am
Téma - Re: Samuel && Avery


















Vissza az elejére Go down

Samuel && Avery

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: Portugália :: Lisszabon :: Avery lakása-