Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Lili x Vilo - ♡

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♡ Dove Cameron

Hozzászólások száma : 7

▽ Munkám : ♡ modell

▽ Szexualitás : ♡ girls love girls and boys




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Ápr. 21, 2015 8:06 pm
Tárgy - Re: Lili x Vilo - ♡






Vilo & Lili
éjjeli beszélgetés
 
Balfék vagyok amiért hittem az életem változásában. Az otthonról való eljövetelem egyenesen arányos a nullával, jelenleg nem igazán látok jóságot a helyzetembe. Valahogy sehogy sem illek bele a londoni életképbe, mintha én lennék az a szem szőlő, amit a rajztanár levesz a helyéről, hogy ne rondítsa el az összképet.
Nem találom a helyemet, és iszonyatosan zavar a lakótársam nemtörődömsége, pedig én csak azt szeretném, ha beszélne velem én pedig válaszolhatnék.
Amúgy szomorú helyzet az, ami felállt kettőnk között, mert úgy látszik egy éjszakai érkezés, hajszárító elromlás és ilyen apró dolgok kellenek ahhoz, hogy a kettőnk közti űr egy keveset csökkenjen. Meglepő és kétségbeejtő ez a helyzet ugyanakkor. Meglep, mert nem küldött vissza aludni és mert bocsánatot kért a használati tárgy miatt, más nem biztos, hogy megtette volna, inkább visszateszi a helyére és összerakja. S akkor az én hibám lett volna az elromlása, a saját kezem által vetettem volna véget az életének.
És azért kétségbeejtő, mert hihetetlen az, hogy tényleg ilyen körülmények közepette kezdtünk el beszélgetni egymással. Ha sorozatgyilkos, ha nem kedvel, ha bármi van inkább mondaná el, mert ez a bizonytalanság, amiben jelenleg élek egyáltalán nem tesz jót nekem. És neki se. Inkább engedjük el egymás kezét, keresek másik albérletet, Violet pedig lakhatna egy olyan valakivel, akit elviselne maga mellett.
- Nem ismerek sok embert Londonban. Többnyire a munkatársaimmal töltöm az időt, de Őket nem nevezném a barátaimnak. – kezdek bele a mesélésbe. – A rajztanfolyamról a többi lány sem nőtt igazán a szívemhez, tehát nem lett volna ki mit lemondjon. – igazából az zavar, hogy szó nélkül itt hagytál és még csak annyit sem írtál ki az üzenőfalra, hogy csá. Legszívesebben ezt mondanám el neki, de nem tehetem és inkább nem is teszem.
A kettőnk között lévő kapcsolat így sem rózsás, miért rontsam ilyen vallomássokkal? Lehet, akkor a másságom miatt kerülne, félne vagy gusztustalannak tartana. Ezt pedig nem akarom.
- Azért ez a banda is jobb, mint a semmi. Legyél elégedett az adott lehetőségekkel. – mosolygok, bár nem láthatja ezt az automatikus reakciót. Én szívesen lennék a barátja, akivel elmehet bulizni, és akivel részegre issza magát csak azért, mert úgy áll fel. – És valaki más? Esetleg egy régebbi, gyerekkori barát, barátnő? – kíváncsi vagyok tudom jól, de legalább most kihasználhatom az alkalmat, hogy többet tudjak meg róla.
Lehet ez az első és utolsó olyan alkalom mikor beszélgetünk ilyen őszintén, bár igaz nem szemtől szembe tesszük, ami engem nagyon zavar. Beszélgetés közben szeretem a másik testbeszédét figyelni, és szükségem van arra, hogy hozzáérjek ahhoz, akivel beszélek. Ez rossz szokás, és sokan nem szeretik, de nekem megkönnyíti a kapcsolatteremtést. – Nem szeretsz táncolni? – felszalad a szemöldököm.
Az egyik kedvenc időtöltésem a táncolás, és ha tehettem volna biztosan ilyen pályára megyek tovább, de egy idő után meguntam és az apám azt mondta próbáljak valami normális dolgot választani. Nem mintha a modellkedés annak számítana, de ez is több mint a semmit.
- Nekem is jó lesz a narancslé. Éjszakára nem lenne szabad mást. – ülök fel a konyhapultra, a poharak mellé ügyelve arra, hogy ne borítsam ki azokat. – Mikor folytatjuk a rajztanfolyamos feladatot? Még nem igen haladtunk vele. – említem meg a közös projektet, a lábam lengését nézve a levegőben.


 















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ► Cara Jocelyn AmazingDelevingne

Hozzászólások száma : 24

▽ Munkám : ► Grafikus

▽ Szexualitás : ► Biszexuális -




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Ápr. 21, 2015 8:37 am
Tárgy - Re: Lili x Vilo - ♡



Lili&Vilo




Amióta megpillantottam Lilit, azóta tudom, hogy Ő más, mint az eddigi lányok, fiúk. Hurrikánként érkezett és lerombolt mindent körülöttem. Felhúztam egy falat, hogy megóvhassam magamtól. Mindenki, aki közel került hozzám, vagy megsérült, vagy baleset érte, mintha átok ülne rajtam. Mintha a karma üzenne... azonban belehalnék, ha Lilivel történne valami. Szeretem őt. Távolról, de nagyon. Minden telefonhívását fülelem, hogy hallok e belőlük valami arra utalót, hogy van-e valakije, miközben én meg sem próbálom felé jelezni, hogy tetszik nekem, hogy nekem lányok is tetszenek, hogy ő az a lány, aki tetszik nekem...
Megjegyzésére csak alig észrevehetően bólogatok. Egészen könnyen viseli, hogy éjnek évadján felköltöttem, levertem a hajszárítóját és még aludni se hagyom. Ahhoz képest, ahogy én viselkedtem vele, ez egészen... hízelgő. Ekkor elfordul és az irányból ítélve a konyha felé halad, pár másodpercig mozdulatlanul figyelem még az ajtót, hátha meggondolja magát és belibben, hátha visszajön és a karjaimba ugrik, de nem.
Hiába próbálkozom, cukinak hívom, amit ugyan talán megbánok, de nem érkezik reagálás, így betudom annak, hogy meg sem hallotta. És nem tudom, hogy minek örüljek jobban. Hogy nem hallotta az első kedvességem, amit kifacsartam nehézkes áron magamból, vagy annak, hogy nem törődött vele, ha mégis hallotta volna...Majd olyan választ ad, amin megakadok és képtelen vagyok reagálás nélkül elmenni mellette.
 - Ezt nem egészen értem. - ajkamba harapok   - Valaki lemondott valamit? - pipiskedek, mintha a kabinból így kiláthatnék, pedig nem és ez annyira röhejes, hogy némán kinevetem magam. Majd elterelődik a szó én pedig készségesen játszom a kérdezz-felelek-et vele.
 - Ez inkább egy összeszokott banda. - szólok kisvártatva   - Nem igazán vagyunk barátok, csak pár fiatal aki együtt lóg. - vonok vállat a fürdőben   - Lényegében egyikért se tenném a kezem tűzbe... - pillantok tenyereimbe   - És ott hagytak, mindig ott hagynak, mert mindenki megy ilyenkor a saját feje után. - félrehúzom szám vonalát, majd finoman ismét vállat vonok. Ez egy megszokott dolog és engem nem zavar, bár külső szemlélőként Lilinek biztosan meg lesz a maga véleménye a dologról.   - Én elbillegtem maradjunk ennyiben. - mert ugye táncnak nem nevezném, hogy jobbra balra lépegetek és néha megemelem valamelyik karom. Mint egy idióta, de legalább őszintén bevallom a szépségemnek, hogy mennyire nem az én tésztám a táncolás.
Egy darabig csendben van és a válasza sem valami kedvező rám nézve, sőt.
 - Oké. - ennyit nyögök, de lehet, hogy ezt meg sem hallja. Magamra csavarom a köntösöm és kibillegek kecsesen, majd megtorpanok, ahogy megpillantom őt az ablakban. Kedvem lenne közelebb menni hozzá és... ekkor szóra nyílnak ajkaim, mire mintha megrémülne összerándul. Elnevetem magam halkan, de válaszára elkomolyodok és bólogatok lelkesen. Megindul felém, én pedig minden izmom befeszítem, majd ahogy elhalad mellettem magam elé pillantva rázom a fejem. Barom, gondolhattad volna, hogy nem fog lesmárolni... Kérdése szakít ki a gondolatmenetemből így lassan követem őt és döbbenten hallgatom és veszem tudomásul, hogy milyen édes konyhatündérem van.
 - Ó, héj. - vigyorgok őszintén gyönyörű íriszeibe   - Valami rostos jól esne. - pillantok végig a kínálaton, majd szembeüt egy narancslé ezért elnyúlok a pultra az egyik pohár után és töltök   -Neked mit tölthetek? - teszem magam mellé az üveget, majd kérdőn pillantok a szőke csodára velem szemben, az asztal túloldaláról.
• Lili ♡ • Not saying much. - ©















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♡ Dove Cameron

Hozzászólások száma : 7

▽ Munkám : ♡ modell

▽ Szexualitás : ♡ girls love girls and boys




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 15, 2015 9:13 pm
Tárgy - Re: Lili x Vilo - ♡






Vilo & Lili
éjjeli beszélgetés
 
A lakás csendje megtörik amint Violet belép, minden a feje tetejére áll és egyszer csak elkezdi élettel megtölteni a helyiséget. A falat visszhangzanak a hajszárító szörnyű esésétől, és a hozzá társuló hangtól. De nem zavar, mert bármennyire volt édes az álmom, bármennyire imádtam azt, hogy Leonardo DiCaprio masszíroz egy hajóúton sokkal jobban élvezem Violet társaságát. Még akkor is, ha Ő nem szívesen beszélget velem. Ezt meg kell változtatni, ahogyan Ő megváltoztatta hazaértével a lakás hangulatát. Már nem érezni azt a nyomott fáradtságot, amit én hoztam haza, nem nyom el az álom és nem is akarok kiugrani az emeletről, amiért egész délután egyedül voltam itthon. Itthon, ahol állítólag Ő és én lakuk mégis olyan, mintha magammal osztanám meg ezt a lakást. Hátborzongató.
- Nem szükséges, van másik a szobámba. – kissé megvonom a vállamat, nincs nekem nagy szükségem a hajszárítóra, a fodrászok szerint csak tönkreteszi a hajat így hát nem is tudok igazán haragudni a lakótársamra. Még az sem visel meg, hogy felköltött a legszebb álmomból, hogy talán nem lesz meg a 8 óra alvás és így ráncok jelenhetnek meg rajtam. Nem, mindez nem fontos, ha itt lehetek vele erre a kevés időre.
Késztetést érzek arra, hogy magamhoz vonjam és megcsókoljam, esetleg többet is kihozzak abból az apró mozdulatból, de nem teszem. Visszafogom magam, és fájó szívvel hátat fordítok neki s inkább a konyhában keresek magamnak elfoglaltságot.
Ekkor viszont cukinak hív, amit nem tudok hová tenni. Egyszerűen… lehetetlennek tartom azt, hogy ilyet mondjon nekem ezért nem is élem bele magam, lehet, az elmém játssza velem ezt a szörnyű játékot. Csúnya dolog, reményt ültetni egy lány szívébe még akkor is, ha ennyire nyilvánvaló a dolog: nem kedvel.
- Semmi, épp ez a gond. – gondterhelten sóhajtok, hiszen ha tovább forszírozza ezt a témát még a végén kibököm mi bánt. Ő bánt, mégpedig az érdektelensége, az, hogy nem vesz rólam tudomást mikor itthon van és gyakran hagy itt egész napra. Társaságra vágyom, a Violet társaságára, de ezt nem mondhatom el neki. Még a végén rájönne arra mit is érzek iránta, hogy vonzódom hozzá és többet képzelek bele minden mozzanatába. Nem árulhatom el mindezt, elküldene, és soha többé nem látnám az életem világosságát.
- Sajnálattal hallom. Nem voltak ott a barátaid? – gombóc keletkezik a torkomba. Szerettem volna ott lenni, elszórakoztatni, esetleg rendesen megtáncoltatni. – Akkor annyira nem volt szörnyű. – mosolyodom el halványan a gondolatra, hogy egyedül táncolt a parketten, engem várt. Csak is engem, senki mást, én pedig hülye fejjel itt ültem mentás fagyi kíséretében.
Meglep a kijelentése, hizlalja a májamat, de közben kést forgat a szívemben. Most akkor mi is van? Kedvel, nem kedvel? Utál?
- Lehetséges, majd meglátjuk. – válaszolom egyszerűen a kinti tájt csodálva. Minden olyan békés, csak az én szívemben dúl a vihar. Nem sokáig bírom ezt a bizonytalanságot, nem vagyok erős, törékeny kis porcelánbaba vagyok, akit bármikor ketté lehet törni.
Elmerülök a város éjjeli pompájában, ezért megijedek kissé fel is ugrok mikor meghallom a hangját közelebbről. Hátranézek a vállam fölött, és elmosolyodom.
- Nem volt okom. – megyek hozzá közelebb, majd lefordulok a konyha irányába. – Mit szeretnél inni? Bevásároltam a délután.



 















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ► Cara Jocelyn AmazingDelevingne

Hozzászólások száma : 24

▽ Munkám : ► Grafikus

▽ Szexualitás : ► Biszexuális -




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 12, 2015 3:16 pm
Tárgy - Re: Lili x Vilo - ♡



Lili&Vilo




Lazán érkezem haza, mint aki világát sem tudja - pedig a felszínesség alatt tisztában vagyok vele, hogy hova érkezem. Gyöngyözik a homlokom, ahogy arra gondolok, Lili szobájából vékony fény szűrődik. Talán ébren van? Szeretnék bemászni mellé, gyengéden magamhoz édesgetni és belecsókolni a szőke zuhatagba. Belesuttogni a fülébe, mennyire hiányzott. Őrjítően selymes bőrét cirógatni és puha ajkaira tapasztani enyémeket. Másra sem tudok gondolni, csak hogy édesgessem, hogy kényeztessem, hogy a karjaimba zárjam őt, de nem. Ellépek és a fürdőbe lépek, ahol sikerül hatalmas zajt csapnom és felriasztanom a szépségem. Zavartan pillantok rá, -és mint mindig- elakad a lélegzetem, belefagyok a mozdulatba. A kócos tincsei, a kómás tekintete ellenére is ő a leggyönyörűbb lány ezen a bolygón. És én vagyok a világ legszerencsésebb embere, hogy mellette ébredhetek, vele aludhatok... akkor is, ha falak választanak el.
 - Veszek holnap egy másikat. - bocsánatkérően vállat vonok, miközben igyekszem eluralkodni magamon és nem reszkető ajkakkal figyelni őt, ahogy ott áll előttem. Mintha a körüllengő aurájába kódolták volna, hogy vegyem a karomba és meg se álljak vele a szobámig.
Elfordul és úgy látom, mintha a konyha felé igyekezne. Nem várja meg a válaszom, ami kissé csalódottsággal tölt el, de képes vagyok beleérezni a helyzetébe, én sem feltétlen várakoznék valakire, aki bűzösen lép be az otthonomba, majd még fel is riaszt. A bűntudat ökölméretűre varázsolja gyomrom és elfog egy keserű íz.
Nem felel arra, hogy kikiabálom magamból, aminek őt valójában gondolok - és ez rossz. Lehetséges, hogy totál idiótának gondol, amiért a nullából 'lecukizom'. Homlokom vágom magam tenyeremmel, majd levetkőzve a kabinba lépek, s onnan kérdezek rá, hogy milyen napja volt. A válaszából úgy veszem ki, hogy valami történt.
 - Történt valami? - mióta vagyok én ennyire aggodalmasan felé? A forró vízsugár alá nyomom a fejem, közben lehunyva a szemeim. Átérzem a hőt és próbálok nem koncentrálni arra, mennyire gondolhat skizofrénnek. Elvégre eddig kerültem, most meg más sem érdekel jobban, mint hogy mi történhetett vele...
A kérdésére felkapom a fejem és sikerül bevernem azt a kabin oldalába, mire halkan felszisszenek. Ajkaim beharapom majd megadóan engedek magamnak egy halk nevetést.
 - Nem. - őszintén szalad ki belőlem   - Egyedül töltöttem a nagy részét. - vallom be férfiasan, majd háttal fordulok a zuhanyrózsának és körbe dörzsölöm magam a tusfürdővel megszívott szivaccsal   - Egyedül a zene vitte valamire. - vonok vállat, majd leöblítem magam sebesen és kilépek a kabinból   - Talán... - igyekszem felitatni a vizet a tükör elől   - Legközelebb jöhetnél velem. - ahogy barátságosan visszamosolyog a tükörképem, hirtelen mintha egy tompa tárgy fejbe verne. Ezt hangosan kimondtam? Döbbenten nézek vissza magamra, majd elnyílnak ajkaim és zabosan hunyom be szemeim.   - Ha gondolod. - teszem hozzá, majd köntösömbe bújok, s ki sétálok a konyhába, mikor megpillantom őt az ablakban álldogálni. Olyan gyönyörű. Késztetést érzek, hogy oda lépjek hozzá, hátulról körbefonjam karjaimmal és magamba szívjam finom illatát, ehelyett az ajtófélfának támaszkodva figyelem őt csendesen meglapulva mögötte.
 - Köszi, hogy nem akadtál ki. - halkan szólalok meg, nem akarom megrémíteni. Közben karjaim összefonom hasfalam előtt. Kissé tartok tőle, hogy faképnél hagy, de ha így is lesz, én most nem akarok mást, csak gyönyörködni a szépségében.
• Lili ♡ • Not saying much. - ©















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♡ Dove Cameron

Hozzászólások száma : 7

▽ Munkám : ♡ modell

▽ Szexualitás : ♡ girls love girls and boys




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Ápr. 09, 2015 8:28 pm
Tárgy - Re: Lili x Vilo - ♡






Vilo & Lili
éjjeli beszélgetés
 
Az ember gyakran előítéletek, gondolnak valamit egy adott dologról és akkor is az igazukat állítják, mikor nem is úgy van. Így van az, hogy a legtöbb ember a modelleket olyan személyeknek nézik, akik egész nap nem esznek semmit, csak isznak és fent hordják az orrukat. Nem az, mert biztosan vannak ilyenek is, de a körülöttem lévő lányok, akikkel együtt dolgozom nem ilyenek és én sem vagyok ilyen. Imádok enni, főzni, pedig ezt sem képzelné el rólam sok mindenki, de még is ezt csinálom. Az már másik kérdés, hogy lehet másnap sokkal intenzívebben edzek, de mindezt csak magamért teszem, nem értük, szóval nem értem miért van ezzel bajuk.
Néha olyan jó lenne, ha mindenki foglalkozna a saját kis életével, nem pedig az enyémmel, a barátnőimével vagy bárki máséval. Mondjuk… ilyen szempontból én is olyan vagyok, mint ezek, hiszen nagyon szeretném tudni mi is folyik Violet életében. Belehalok a kíváncsiságba, tudni szeretném mit csinál mikor nincs a lakásban vagy, ha itt van, akkor a csukott ajtó mögött mivel foglalkozik. De nem lehet, még csak beszélgetőtársat sem lát bennem, nem hogy megbeszélje velem a dolgait… Pedig szeretném, ha ez megváltozna.
Szeretném, ha nem egy idegesítő, rózsaszín felhőbe bújt csajt látna bennem, hanem azt, aki valójában vagyok. Ismerjen meg, utána megengedem, hogy ítélkezzen, de nem beszél velem…
Sajnos.
- Úgy sem szerettem. – válaszolom egyszerűen, hangomban lehet hallani, hogy fáradt vagyok, de felvillanyoz lakótársam jelenléte. Nem tehetek róla, még akkor is gyönyörűnek látom, ha akkor keltett ki a legédesebb álmomból. Valahogy nem tudok haragudni, a szemeibe nézve még azt sem tudnám megmondani, hogy mi a nevem.
Szeretném megölelni, lágyan, óvatosan megcsókolni pirosló ajkait, aminek biztosan édeskék íze van. A hajával akarok játszani miközben mellettem fekszik az ágyban, és a napjáról mesél. Igen, ezt szeretném, teljesen biztos, hogy Őt akarom.
Meg sem várva a válaszát megyek a konyhába, ahol még mindig újrahasznosított papírzacskóban díszeleg a kaja, hiszen mikor megláttam a ház ürességét egyáltalán nem volt kedvem főzőcskézni.
Elpirultam mikor azt hallottam ki a fürdőből, hogy cuki vagyok. Tényleg ezt mondta volna? Vagy csak az agyam gonosz játékokat űz velem? Mégis inkább abban kezdtem el hinni, hogy a füleim rendesen működnek és ezt mondta. Miután megcsináltam az ennivalóját elkezdtem kipakolni a cuccokat a helyükre. Kérdésén egy ideig csak gondolkodtam.
Mit is mondhatnék erre? Mondjam az igazat, miszerint hazajöttem, nem találtam itthon és legszívesebben levetettem volna magamat a hetedikről? Vagy hazudjak és mondjam azt, hogy minden a legnagyobb rendben volt?
- Volt már jobb is. – állapodok meg ennyiben, majd sóhajtok és a tv felé veszem az irányt, de a bekapcsolás helyett inkább az ablakba megyek. A fények csodálatosak. – Na, és neked? Jól szórakoztál? – pár perces csönd után kérdezek vissza. Miért érzem ezt a savanykás ízt a számban? Talán féltékeny lennék azokra, akik vele lehettek?


 















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ► Cara Jocelyn AmazingDelevingne

Hozzászólások száma : 24

▽ Munkám : ► Grafikus

▽ Szexualitás : ► Biszexuális -




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Pént. Ápr. 03, 2015 11:53 pm
Tárgy - Re: Lili x Vilo - ♡



Lili&Vilo




Nehezemre esik elfogadni, hogy vágyam tárgya karnyújtásnyira van tőlem. Hűvös, bizsergető érzés járja át minden porcikám, ha arra gondolok, hogy bármikor megkaphatnám, de nehéz ezt úgy elképzelni, hogy pozitív a végkifejlet -és nem egy pofon, vagy egy költözés-. Nem akarom elveszíteni, bár nem az enyém. És ez rémisztő. Félni attól, hogy elveszítek valamit, ami sosem volt és soha nem is lesz az enyém. Alig tudok róla valamit, mert ahogy megpillantottam, azonnal letaglózott. Álmodni sem mertem arról, hogy a tömör gyönyör valóban a lakótársam lesz és figyelhetem, ahogy pizsamában mászkál, vagy hogy belengi majd a fürdőt mámorosan édes illata.
Taszítom az embereket. Akik közel kerülnek hozzám, mind megsérülnek- vagy meghalnak. Mindkettőre akadt már jócskán példa és ez olyan, mint egy személyre szabott átok. Lilivel nem akarok kockáztatni, meg aztán a nemi identitását sem ismerem. Nem tudom, hogy Ő hogyan áll velem. Ellenségesen viselkedem vele. Felhúztam egy pajzsot így megóvom őt is, magam is. Elkerülöm az esélyét annak, hogy a csapdájába essek, vagy, hogy ő essen az enyémbe. Mint egy jól megtervelt háló. Tökéletes lány. Minden kritériumnak megfelel. Az ő dolgai, mind olyan varázslatosak, ahogyan ő maga is. Nem csoda hát, hogy nem bírok magammal, ha a közelébe kerülök. Ki az az idióta, aki nyugton van mellette? Kiszárad a torkom és kiver a víz, minden alkalommal. Minden sejtemmel vonzódom hozzá. Sohasem éreztem még így. De egyszer már elmenekült előlem az, aki tetszett nekem. Nem kockáztatnék Lilivel is. Sosem bocsájtanám meg magamnak, ha belekényszeríteném őt is egy olyan helyzetbe, mint évekkel ezelőtt Lexit -aki addig a legjobb barátom volt-. Elveszítettem, mert egy részeg este nem tudtam uralkodni magamon. Ő pedig faképnél hagyott és azóta nem tudok róla semmit. Nem kerestem és nem is fogom. Az undorodó, rémült tekintetével nem bírtam el. Ha még egyszer át kellene élnem, abba belehalnék.
Lilihez foghatóval még nem találkoztam. Körüllengi a kislányos szépség, miközben egy életrevaló nagylány. Gyűlölöm magam, amiért nem tudok jópofát vágni hozzá, de ha megtenném, tovább nem tudnám tartani a távolságot és közelebb és közelebb és még közelebb jutnék ahhoz, hogy megbolonduljak. Érte.
Felkapom a tekintetem, majd mikor fáradt arcával szembesülök, vékony vonallá formálom ajkaim. Gyönyörű, még a paplan alól kibújva is.
- Ennek örülök. - barátságos mosollyal -talán most először- pillantok rá, miközben neki dől az ajtófélfának. Tetszik nekem és szívem szerint elkapnám a fáradt szőkét és az ágyamig vinném magammal, hogy tovább aludhasson, én meg nézhessem, ahogy szuszog a karjaimba.
Képtelenség azt gondolni, hogy a másodperctöredékéig úgy pillantott rám, ahogyan én nézem őt? Lesütöm tekintetem, mert ha tovább kellene tartanom a szemkontaktust, annak egész biztosan hangos következményei lennének.
- Okés. - jegyzem meg, de van egy olyan érzésem, hogy nem hallja, mert elindul a konyhába. Lerakom a darabkákat, majd újra a tükör elé lépek. Rettenetes a látvány. Halkan engedek magamnak egy szánalmas nevetést, majd vetkőzni kezdek.
- Cuki vagy!   - szólok ki, majd jobbom tenyerét meggondolatlan ajkaimra tapasztom. Tuti azt fogja gondolni, hogy még részeg vagyok. Sosem hívtam Cukinak...  - Letusolok! - kiáltok ki, célozva rá, hogy menjen vissza aludni, ha gondolja. Belépek a kabinba és próbálok gyorsan elkészülni.  - Jó estéd volt? - fülelek, miközben magamra húzom a kabinajtaját és megengedem a forró vizet.
• Lili ♡ • Not saying much. - ©















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♡ Dove Cameron

Hozzászólások száma : 7

▽ Munkám : ♡ modell

▽ Szexualitás : ♡ girls love girls and boys




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Ápr. 02, 2015 6:24 pm
Tárgy - Re: Lili x Vilo - ♡






Vilo & Lili
éjjeli beszélgetés
 
Azt hittem másmilyen lesz, ha végre elszabadulok az otthonról és végre elkezdhetem a saját életet. Abban is reménykedtem, hogy olyan személy lesz a lakótársam, aki nem utál, aki nem kerül el. De tévedtem, most viszont jobban visszasírom azt az időt, mikor a mostohaanyámmal veszekedtem reggelente a fürdőszobáért mikor még nem volt sajátom.
Ennél a helyzetnél még az is sokkal, de sokkal jobb lenne, de komolyan. Nem vagyok egy házisárkány, nem követelek meg dolgokat és még az sem zavarna, ha egy hatalmas bulit tartana hajnalig, mert benne lennék, még én is ráznám a fenekemet a dalokra. Flörtölnék a lányokkal vagy srácokkal, attól függően ki tetszik meg azon az estén, de nem. Ilyenre nincs is lehetőség, hiszen Violet ki nem állhat és még egy szobába is alig van meg velem. És nem értem miért ilyen.
Talán megbántottam? Ha igen, akkor miért nem mondja a képembe? Miért nem küld fenyegető üzeneteket, miért nem hívogat, hogy hét nap múlva meghalok, ha nem tűnök el a lakásból két napon belül. Megérteném, és elfogadnám a döntését, de előtte magyarázatot kérnék tőle. Mert ennyi jár nekem. Csak a miértre vagyok kíváncsi, tudni, hogy esetleg helyrehozhatom azt, amivel megbántottam bár nem jut eszembe mivel érhettem ezt el.
Esetleg a rózsaszín cuccaim akasztották volna ki? Vagy az, hogy a kurzuson engem kapott meg modellnek? Ha azzal, hogy otthagyom a fenébe az egész helyet kivívhatom az elismerését, azt, hogy mosolyogjon akkor megteszem, mert nekem semmi sem fontosabb annál, hogy boldog legyen. Vagyis… az alvásra azért még igényt tartok, de lehetetlen aludni, ha a fürdőszobában, ami a szobám mellett van és hát a falak is papírvékonyak…
Hatalmasat ásítok az ajtó előtt mielőtt bekopognék, hogy megbizonyosodjam arról tényleg Ő van a fürdőben, nem pedig egy mosómedve vagy hajléktalan. Nem is tudom melyik lenne veszélyesebb.
- Semmi gond, lehet helyettesíteni. – legyintek egyszerűen, majd fáradtan nekidőlök az ajtófélfának a támaszkodás reményében.
Végignézek rajta, és kikerekednek a szemeim. Gyönyörűen fest, még így éjjel is pedig nem a legfrissebb és tisztább. De nem tudom levenni a szemem róla, pedig lassan lecsukhatnak miatta annyira bámulom.
- Csak nyugodtan, engem nem zavar a hangoskodás. – mosolyodom el halványan, majd a konyha felé veszem az irányt. Felkapcsolva a villanyt nézek bele a hűtőbe, hogy valami kaját dobjak össze Violet-nek. Biztosra veszem, hogy éhes és nem evett semmit, az alkoholra meg jó, ha kerül valami a hasba.
- Ha készen vagy, akkor vár a vacsora, reggeli, nevezd aminek szeretnéd. – lágyan cseng a hangom miközben megterítek neki a konyhaasztalhoz, magamnak pedig narancslevet öntök és felülve a pultra várom, hogy Hamupipőke elkészüljön.

 















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ► Cara Jocelyn AmazingDelevingne

Hozzászólások száma : 24

▽ Munkám : ► Grafikus

▽ Szexualitás : ► Biszexuális -




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 01, 2015 1:21 pm
Tárgy - Re: Lili x Vilo - ♡



Lili&Vilo




Settenkedve érkezem. Eltökélt szándékom nesztelen maradni. Lili már mély álomban fetrenghet a puha ágyneműi között, más sem hiányzik, hogy azzal rontsam a -z amúgy sem felhőtlen- kapcsolatunk, hogy éjjeli bagolyként zaklatom. Az ajtaja előtt megállok egy pillanatra. Az alkohol beszél belőlem, vagy csak a szívem robban szét, egyelőre nem tudom eldönteni. Késztetést érzek rá, hogy beszökjek és megnézem magamnak, hogy jól van-e. Elmerülök a pillangó hatásban és próbálom túltenni magam a rózsaszín ködön, amivel nincs egyszerű dolgom, mert vakítóan rikít az arcomba. Megadóan lépek el szobája elől, majd beosonok a fürdőbe. A fürdést választom, még mielőtt a tükörképem elborzadna a látványomtól. Elképesztő, mennyire képes vagyok leamortizálni magam.
Lili abban a pillanatban, hogy belépett az életembe felborított mindent. Zavarba ejt a közelsége és nem bírok úgy tenni, mintha közömbös lennék iránta. Gyötör a bűntudat emiatt, de legyűröm magamban. Az apró szőkeség bája nem lehet erősebb nálam. Mégis, ahogy tekintetét belevési arcomba, úgy érzem lángra lobban az egész testem. Reszketve reagálok minden létrejövő kontaktusra. Képtelen vagyok nyugton maradni mellette. Őelőtte nem éreztem magam így, senki mellett. Vibrál körülöttem a levegő és tapintható a feszültség, ami körülleng.
Igazítani próbálok süppedt arcomon, mire sikeresen leverem a hajszárítót. Némán káromkodok, miközben térdelve mászkálok, felkutatva a szétesett darabokat. Egy apró fekete doboz szerű alkatrész akad a kezembe, majd ujjaim elengednek és gyomrom liftezni kezd, ahogyan meghallom bársonyos hangját. Álomból felverve is csilingelően édes. Felkapom a tekintetem és az ajtó felé pillantok elnyíló ajkakkal. Nagyszerű. Sikeresnek bizonyulhat a taszító módszerem, ha piától szagosan fetrengek a fürdőben. Zseniális terv.
- Én vagyok. - szólok fel, majd ajkaim összepréselve, vékony vonallá formálom szemeim. Biztos a lebukás. Megdörzsölöm a homlokom, majd lassan felegyenesedek. - Ne haragudj. - lépek az ajtóba, mire a folyosón megpillantom kócos tincseivel. Nem bírok a látvánnyal, ezért elfordítom tekintetem és felmutatom a hajszárító darabot - Levertem véletlenül. - vállat vonok, elvégre ilyen az én formám - Lezuhanyzom és aztán néma csendbe gubózók a szobámba. - hangleejtésem ígéret szerűen hat, ezért hevesen bólogatok azt remélve, hogy nem balhézik miattam.
Nincs egyszerű dolga velem. Valószínűleg azt képzeli, hogy gyűlölködöm, mert egy házsártos, magának való alak vagyok. Pedig nincs így. Ó, nagyon is kedvelem. Tetszik nekem. Csupán féltem őt magamtól. Mellettem nem maradnak meg az emberek, valószínűleg elvagyok átkozva...
• Lili ♡ • Not saying much. - ©















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♡ Dove Cameron

Hozzászólások száma : 7

▽ Munkám : ♡ modell

▽ Szexualitás : ♡ girls love girls and boys




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 31, 2015 8:56 pm
Tárgy - Re: Lili x Vilo - ♡






Vilo & Lili
éjjeli beszélgetés
 
Egy kaotikus nap után az embernek egyetlen vágya van, mégpedig az, hogy végre valahára megérkezzen a lakásába és pihenjen. Egyen egy keveset, valami egészségtelent, anélkül, hogy bűntudata lenne mit is vitt be a szervezetébe. Igen, kimondhatatlanul vágyom erre az érzésre, amit a legtöbben lustaságnak neveznek.
Vágyom rá, arra, hogy csak üljek a tv előtt egész nap és ne kelljen felállnom a biztonságot nyújtó kanapéról, hogy ne kelljen napjában háromszor elővennem az esernyőt és a 12 centis, platformos cipőt felhúznom. Szabadnapot akarok, s eme kívánságomnak hangot is adtam az ügynökségen, hatalmas örömükre természetesen. Lehet nekik nem megerőltető, én is tudnék csak úgy ülni egy számítógép előtt és portfóliókat összeállítani, míg a többiek csinálják a nehezebb felét. De szerencsére – a nagyszerű meggyőzőképességemnek köszönhetően – megenyhültek, és elengedték nekem a holnapi napot.
Így hát egy hatalmas mosoly kíséretében indultam haza, azzal az elhatározással, hogy elhívom valamerre a lakótársamat. Violet. Nem értem miért kerül, ráadásul a rajzkurzuson is együtt kell dolgoznunk, s a munkánk egyenesen tart a nulla felé. Ha így haladunk nem érünk el semmit, nem volt értelme annak, hogy jelentkezzen és elvegye mástól a lehetőséget. Mindegy.
Ma elhívom, vagy vacsorát csinálok neki, valamelyik a kettő közül hátha sikerülne megtörnöm a jeget, és két értelmes szót is tudnánk váltani egymás társaságában. Sóhajtok hátralökve szőke fürtjeimet, majd mint, aki egy évfordulós vacsorára készül betértem a legközelebbi szupermarketbe, hogy megvegyek minden hozzávalót a mai menühöz. Játszunk keményen, ha azt akarja.
Nem vagyok semminek az elrontója, imádok rátenni mindenre egy lapáttal, ezt pedig a legjobban a mostohaanyám tanúsítja, akinek ott hagytam az ügynökségét, amint lehetőségem akadt rá. Szégyellem-e magam? Nem.
Letéve a földre a papírzacskókat nyitom ki az albérlet ajtaját, majd óvatosan belökve azt húzódok be a hideg folyosóról a melegséget árasztó szobákba. Imádom ezt az érzést mikor a szemüvegem bepárásodik.
- Violet? Itthon vagy? – kiáltom el magam választ várva, de nem hallok hangokat és még válasz sem érkezik a kérdésemre. A fogason nem lóg a kabátja, gyorsan rápillantok a faliórára és eszembe jut: ilyenkor már nincs itthon.
Lemondóan sóhajtok ledobva a cuccokat a konyhapultra és elvonulok a szobámba, hagyva a picsába az egész főzök neked vacsorát, hogy végre beszélgess velem dolgot.
Szomorú vagyok, mert az énem egy része hitt abban, hogy sikerülhet szóra bírnom, hogy több legyen a kommunikáció köztünk, mint egy, szia, mizu? De nem, túlságosan naiv és bizakodó vagyok…
Szerencsétlen vagyok.
Sajtos pattogatott kukorica bűz járja be az egész lakást, hangos zene dübörög vissza a falról, én pedig őrültek módjára eszem a fagylajtot. Mintha egy rossz szakításon lennék túl, holott ilyenről nincs is szó. Egyedül vagyok, Wolverhamptonban is egyedül voltam és itt is, semmi sem változik.
Fél 11 sincs, s máris alvásra készülök.
- Mi a fene? – riadok fel valamikor éjjel megijedve a fürdőből jövő hangokra, majd kikelve az ágyamból csoszogok át az említett helységbe.
- Violet? Te vagy az… ? – kérdezem kissé kómásan, a tarkómat vakargatva. Nagyszerű álmom volt, édességet ettem, és most felkeltettek. Morcos vagyok.

 















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ► Cara Jocelyn AmazingDelevingne

Hozzászólások száma : 24

▽ Munkám : ► Grafikus

▽ Szexualitás : ► Biszexuális -




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 31, 2015 9:54 am
Tárgy - Lili x Vilo - ♡



Lili&Vilo




A késő est megtöltötte a levegőt a füst és az eső illatával, miközben halkan lépdeltem hazafele. Az egésznek gyászos és egyfajta nosztalgikus hangulata van, kivéve azt a néhány apró ablakot, amik bátran ontják magukból a fényt. A szél egyenként kapja fel hajszálaim, szétszórva őket vállaimon, mintha repülő fonalak lennének, amik irgalmatlanul maguk mögött hagyják az addig megszokott csupasz helyük.
Tenyérrel felfelé magam elé tartom jobbom, figyelem, ahogy az esőcsepp tenyeremen köt ki, menedéket lelve a vigasztaló ujjak közt, és megpihenve egy időre, míg a szemeim egy rövid pillanatig csodálón figyelik halott szépségét. Érzem, amint az elmém mosolyog; egy bágyadt, apró kis mosollyal, ami nem elég heves, hogy elérje az ajkaim, de több, mint a szomorúság, amivel élek.
A kilincsre tapasztom tenyerem, majd vontatottan betolom az ajtót. Megzökkenek, azt reméltem legalább zárva lesz, bár gondolom lakótársam számított rá, hogy éjnek évadján hazaesik a kelekótya részeg. Pár azt pont nem vagyok. Eléggé kijózanított az eső és a hűvös fuvallatok is bejártak annyira, hogy elragadják mellőlem a részegség tüneteit. Apró léptekkel hatolok be az erődítménybe, de szinte azonnal néma sóhaj hagyja el ajkaim, ahogy megérzem Lili illatát. Epres - nem is, málnás tusfürdőt használ. Az ég áldja meg- miért kell neki a világ legfinomabb illataiba öltöznie, mikor itt vergődök mellette, hogy tarthassam a távolságot? Hátammal együttesen tolom be magam mögött az ajtót, nesztelen. Kattan a zár és el is hagyom az előszobát, ledobva megfagyott ujjaimról a vizes cipőt. Alul öltöztem. Nem számoltam vele, hogy eshet rám. És a buli is elég gyatra volt. Nem szűrődik fény az ajtaja előtt, s mire észbe kapok már percek telnek el azzal, hogy bámulom a fehér kilincset. Lili különleges lány. Sosem találkoztam még csak hasonlóval sem. Vonzódok hozzá, de nem engedhetem meg magamnak, hogy elgyengüljek mellette. Mindig elveszítem, mindig elutasítanak. Még egyszer nem élném túl. Tőle nem.Megrázva a fejem elhessegetem a gondolatokat, a fantáziaképeket, majd engedek magamnak egy hangtalan kacajt.
A fürdőbe lépek, feloltva a hangulat fényeket, amik igazából a fürdőkabin oldalából villognak, lassan. A tükörhöz lépek, hogy szembesüljek elborzasztó képemmel. Fújtatok halkan, majd a puha törölközővel végig dörzsölöm fonalaim. Ledobom a kabátom és közelebb ereszkedve ajkamra kiszáradást gátló rúzst kenek.  Más se hiányzik, mint hogy cserepesre csattanjon.  Majd egy kis fényt adok neki. Bár magam sem értem, hogy itthonra minek. Hullámzó mozdulattal lépek el, azonban leverem derekammal a hajszárítót, ami hangos csattanással szakítja meg a falakra ült némaságot.
- Opss. - félrehúzom ajkaim vékony vonallá formálva, majd azonnal szedni kezdem a darabokat s csak reménykedem benne, hogy nem ébresztettem fel Lilit. Guggolva mászok, mint egy törpe. Genetikailag taszítom a technikát, nem csoda, hogy menekül előlem minden létező részével.



• Lili ♡ • Not saying much. - ©















Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Lili x Vilo - ♡


















Vissza az elejére Go down

Lili x Vilo - ♡

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: London-