Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Brian ×× Wyatt - awkward situation

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 22, 2015 9:10 am
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation





Wyatt&Brian
    ☄ Mit keresel itt? ☄
Amennyire tudtam próbáltam magam visszafogni a vita közben. A kétes ellenérzés, amit kiváltott belőlem, belülről marcangolta szét a türelmem. Egy részem - jelentős részem- tovább akarta ütni, mert nem volt megelégedve azzal az egy pofonnal. Szívesen a falhoz csaptam volna, de egy másik, eluralkodó részem nem akart mást, csak csókolni, érinteni és folytatni azt az éjszakát, amit otthon magunk mögött hagytunk, mikor átléptük a küszöböt. Azt gondoltam számára jelentéktelen móka leszek, akit kipróbál párszor, de következő lépcsőfoka nem lesz a kapcsolatunknak és most mégis kifakadt és közölte, hogy mit érez. A tétlenség, a bűntudat, amit abban a percben éreztem gyilkos volt. De sikerült felül emelkednem rajta és elmesélnem neki az egész történetet az én szemszögemből, az én érzéseimmel, mire csókot kaptam válaszul. Nos, általában ennyi pont elég nekem, hogy elveszítsem a kontrollt.
Nem bírok az érzéssel, ahogy a kényeztetésembe kezd, megragadom és a lift oldalához préselve hatolok belé. A lökéseim erőteljesek, szerencsére jó izomban van, megtudja támasztani magát, hogy véletlenül se kapjon ütést a liftoldalától, az nem lenne szerencsés. Egyre mélyebben és egyre őrjítőbben hatolok belé. Lassítok, hogy szenvedjen alattam, azt akarom, hogy beleőrüljön a vágyba, hogy könyörögjön, hogy folytassam. Végig simítok oldalán, de véletlenül sem érek a farkához. Szenvedjen egy kicsit. Megérdemli. Engedem a lihegést, a nyögéseket feltörni, azt sem bánom, ha mindenki hallja. Tudják hát meg! Azonban zökkenünk és a lift ajtaja kinyílik, ami elszakít vágyam tárgyától.
Elragadom és végig vonszolom magammal egy egészen hosszú folyosón. Kénytelen vagyok, mert jól láthatóan nála beragadtak az életfunkciók. Húzom, lököm, vonom, amerre visz a lábam. Szerencsére a legtöbb ajtó nyitva van, gyanítom takarítanak, vagy ilyesmi, így miután elég okosan rádöbbenek, hogy kivehetnék egy szobát, belököm őt az egyikbe, kikapom a kártyát és beugrok utána. Lehúzom azt a vékony vackot és azonnal kérdezősködöm, hogy jól van-e. Mert a liftben olyan fehérre fagyott, hogy azt hittem infarktust kap... Könnyedén magamhoz ölelem, most először. És a gondolattól, hogy érzékien, meztelenül hozzám simul bekattanok. Nem tudom helyén kezelni a kontaktust, így hamar tolni kezdem az ágy felé. Nem vagyok egy türelmes típus, akkor meg pláne nem, ha róla van szó és arról, hogy egyszer már megszakították a dolgom, még egyszer ne merészelje senki...
És akkor jön a takarító asszony, akit szívem szerint torkon ragadnék és ablakon kilógatnám, de nem teszem. Ehelyett agresszívan tépem fel az ajtót és küldöm kedvesen melegebb éghajlatra. Nőket nem ütünk! - ez tény, de ezt a zaklatót kedvem lenne felnyársalni, vagy felküldeni úgy mondjuk a holdig. Mikor rácsukom az ajtót engedek egy tompa sóhajt magamnak és vontatottan fordulok az ágyon heverő szépség felé. Irtó szexinek találom, ahogy álló fasszal ott vonaglik, amellett, hogy kibaszottul aranyos is, ahogy fürkészi, mikor teperem már le... Elnevetem magam halkan és szinte másodpercek elteltével már rajta vagyok. Belecsókolok puha ajkaiba, a nyakába, helyenként megszívva azt. Úgy tűnik valaki nagyon várja a folytatást, ezért vigyorogva támaszkodom felette intézve egy vissza-kérdést, ezzel is húzva az idegeit. Szeretném, ha szépen lassan az idegsejtek elpattognának az agyába.  - Igen, úgy tűnt magad is megoldanád. - ártatlan arccal közlöm, mintha valóban úgy láttam volna, hogy nem kellek ide. Azonban hamar elnevetem magam és ujjaink összekulcsolása közben behatolok a forróságba. Lassan hatolok belé és csak kevésbé. Óvatosan, finoman. Miközben folyamatosan csókolom ajkait, nem vagyok hajlandó megválni tőlük. Érzem, ahogy nyögni próbál, bele a számba, de én elfojtom, elhalkítom őt. Ledugom a nyelvem a torkán, intenzíven, nyálasan csókolva őt, miközben eleresztve ujjait gyorsítok a tempón. Jobbommal farkára kapok és erősen rámarkolva verni kezdem azt, helyenként elszakadva ajkairól, hogy nyálat kölcsönözhessek a férfiasságát verő tenyeremre is. Folyamatosan ráng alattam és ez megőrjít. Minél mélyebbre hatolok, annál nagyobbat nyögök. Nem csókolom tovább, feje mellé ereszkedek és nyakát csókolom, vagy épp csak a fülébe sóhajtok, miközben próbálok az ágytáblába kapaszkodva közelebbről - mélyebbre kerülni benne és az élvezetbe. Valamiért ez más, mint az otthoni. Ott azt hittem, hogy csak egy alkalomról van szó... most pedig bebiztosítom, hogy mással meg se próbálja. Kihúzom a farkam váratlanul leszökkenve róla, majd pihegve a lábához ugrok. Körbe nyalom szám peremét, kíváncsian várva a reakciót, majd jobbom oldalára téve erőszakosan hasra pöndörítem. Mögé térdelve ujjaim ágyékára csúsztatva kényszerítem, hogy négykézlábra emelkedjen, miközben én hátulról beléhatolok és erőszakosan lökni kezdem, közben jobbommal farkát verve tovább. - Remélem nem bánod. - ez olyan dolog, hogy ha tetszik, ha nem, akkor is így csináljuk, mert én így akarom és én dominálok. Természetesen nem verném meg, ha ellenkezne, de nem is engedném, hogy változtasson ezen a pózon. Ki van nekem szolgáltatva és ettől én annyira felizgulok. Hogy érzem a remegést a lábaimba és egy hangos nyögéssel jelzem, a csúcson vagyok.


×  Music ~Minden amit akarok. . . Te vagy.  × Notes: A blabla? ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Ápr. 13, 2015 8:48 pm
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation



to my everything


Sosem hittem volna, hogy valaha is itt fogunk tartani. Hogy az érzelmeink ilyen szinten a felszínre törnek és nem fogunk tudni ellenállni a másiknak, de ez van. Nem zavar félreértés ne essék, rohadtul élvezem, csak meglepő, hogy ennyire sokat vártunk erre és egy nyamvadt vita után jutunk el ide, hogy egymás karjaiban és ajkaiban veszünk el. Oké, nem teljesen csak ajkaiban, mert nagyon hamar sokkal intimebb helyzetbe kerülünk, már nem csak egymás ajkait érintjük, hanem testét is, egyre jobban, élvezetesebben és persze egyre kevesebb ruhában is. Sosem hitem, hogy valaha is itt fogok  egy ilyen helyzetbe kerülni vele egy liftben, ami megakadr, de bármikor elindulhat. Valahogy ez elég nagy izgalmassá teszi ezt a helyzetet most, mert szimplán lebukhatunk.
Muszájnak érzem, hogy kényeztessem, a belső hang erre utasít, és nagyon megakarom tenni, azt akarom, hogy élvezze, hogy azt élvezze, amit vele teszek és ne akarjon többet mással lenni, csak velem, ami persze rohadtul önző dolog, tudom, de a gondolat is kiráz, hogy ő mrg valaki más... értem miért akadt ma ki, akikor meglátta azt a sok lányt, pedig eszemben sem volt egyik sem, nemhogy szexre nem jutottak eszembe, hanem úgysem, mint egy ölelés, vagy valami. Végig csak Brian járt a fejemben, csak rajta kattogtam akkor is, és azon, hogy mi lesz velünk. Most is kattoghatnék ezen, de nem akarok, mert szeretem és ő is engem. Na meg megragad és a lifthez nyom, én meg csak élvezem, amit a nyakammal tesz. Valahogy mindig megtaláljaa a legérzékenyebb pontomat, amit előszeretettel ki is használ, ahogy látom, illetve érzem. Amint bennem van elkapja a derekam és mozogni kezd, nem kímél, nekem meg muszáj támaszkodnom, különben lefejelném a liftet. Nagy a hév, de egyszer belassul, amit halk sóhajokkal élvezek, tudom, hogy engem kínoz ezzel, hogy most az ő élveze a fontos, de nem szólok bele, mert az nekem is fontos. Ezért sem mozdulok felé, nem rontom el a helyzetet, hagyom, hogy a maga kis tempójában csinálhassa. Nem tudom miért, de egyszerűen elzavar minden gondolatot, minden kis hangot, csak ő marad a gondolataimban, ezért sem tűnik fel, hogy a lift elindul, majd hirtelen megáll. Csak a kis csillingelést hallom, egy kis fáziskéséssel.
Megragadja a csuklómat én meg hagyom, hogy végig rángasson a végtelennek tűnő folyosón. Nem érdekel hova visz, vagy meddig megyünk, egyik sem fontos, csak az a fontos, hogy együtt vagyunk, hogy nem engedem ma már el, csak vele akarom tölteni ezt az estét. Az sem érdekel, hogy melyik kamera vesz fel minket, vagy ki láthatja azt. Nem fontos most semki, ahogy az sem, hogy melyik szobába rángat be, mert vele mindegyikben jó. Persze beérve azonnal ki is fújjuk magunkat, hiszen azért durván kifutottuk magunkat, szerintem még a hapsi is furcsállta, de nem érdekel. Az viszont igen, hogy a drága felőlem érdeklődik, mert én azonnal válaszolok és bújok karjaiba mikor közrefog velük. Olyan jó ilyen közel lenni hozzá, kezem meg is indul és magamhoz is ölelem, jó szorosan. Egy puha csókot kap is mellkasára, mielőtt az ágyig el nem jutunk. Eluralkodik rajtam az érzés, hogy végre megkaphatom, hogy az enyém lesz, hogy érinthetem, csókolhatom. Rohadtul vágyom már rá, annyira akarom őt, hogy érintsen, hogy csókoljon, mert ennél jobban nem vágyok senkire, soha nem is vágytam még ennyire senkire, de most itt vagyunk.
Persze ez sem jön össze, mert ez a nyamvadt kurva idepofátlankodik, és Briannek el kell kergetnie. Mondjuk ez elképzelve vicces lenne, ahogy az ajtóban álló asszonykát kergeti egy seprűvel, vagy valami ilyesmivel. Az az igazság, hogy akkor ki is állnék a folyosóra, hogy ezt végig nézhessem, mert biztos vagyok benne, hogy élvezném, ahogy a pucér seggével futkározik. Oké, ez hülye gondolat, de bevallom nekem tetszene, és komolyan az eget áldanám, ha megtenné, mert akkor visszakaphatnám végre. Mondjuk hamar lerendezi azt a nyamvadt nőt és nem kell attól félnem, hogy magamnak kell befejeznem a dolgot, mert a férfiasságom fájón lüktet, testem is heves vágyban ég, amit neki kellene enyhítenie, sokkal jobb lenne. Amint visszatér elkap, én meg nyögve jelzem, hogy nagyon élvezem és azt akarom, hogy folytassa, bár ajkai kicsit gátolnak a nyögésekben is. - Basszus... ez még kérdéses? - suttogom halkan, nyelve alsó ajkam érinti, míg keze végig simít rajtam. Ujjaink összekulcsolódva kerülnek mellénk, míg ő belémcsúszik, én meg ajkai közé nyögök. Lassú mozgása teljesen az őrületbe kerget, ahogy lágyan mozog, csak ajkain keresztül lélegzek, hagyom, hogy teljesen maga alá teperjen az érzés, és ő is. Nem tudom, ez más, most ez nem egy szimpla dugás, és mikor elengedi a kezem... gyorsabban mozog, férfiasságom is megfogja én meg hangosan nyöszörögve jelzem, hogy imádom, ahogy mozog meg ne álljon. A kezem is elindul, fel a karján, majd a mellkasára, amit lassan cirógatni kezdek, de valahogy mindig elragadnak az élvezeteim, így megmarkolom néha-néha a testét.




words: ××× ♦ notes: jó is az

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 08, 2015 11:42 pm
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation





Wyatt&Brian
    ☄ Mit keresel itt? ☄
Különös érzésem van az egész dologgal kapcsolatban. Semmiben sem vagyok biztos, de elbizonytalanodva sem érzem magam. Átrágtam a gyáva falon magam, amit nem is értem, hogy miért építettem, -nem volt félnivaló-. És megkaptam őt. De ezúttal valami mást éreztem, sokkal őszintébb, sokkal igazabb szavak hagyták el az ajkaink, olyan dolgok hangzottak el, amit a lift magával hordoz ezután, vagy fel a csúcsra, vagy le a mélybe. De ezek a vallomások itt maradnak a négy fémajtó között.  Kifakad belőlünk és nincs-hova tovább. Csókol és én viszonozom, szinte automatikusan téve azt. Belesem merek gondolni, mi fog következni ezután, bár a nadrágom már a nyelve puhaságától szűkössé válik, ... így nem sok kell a merevségem fokozására. Nem segít azzal, hogy ingerel. Ha kilépek a liftből, azt mellette akarom tenni, úgy hogy ha nem is foghatom meg a kezét, akkor legalább szorosan mellette baktathassak, hogy érezze, hogy számíthat rám.
Kényeztetni kezd, ahol ér, én pedig képtelen vagyok bírni az érzéssel. Ajkamba harapok, majd tarkón ragadom vágyam tárgyát és a hűvös liftoldalhoz préselem. Három szó hagyja el ajkait, amivel nem bírok mit kezdeni. Nyakába csókolok nyelvemmel ízlelgetve finom bőrét, közben helyenként harapdálva az érzékeny területet. Közelebb vonom magamhoz, majd férfiasságom becsúsztatom a forró, izgatóan szűk fenekébe. Oldalánál fogva megragadom tenyereimmel erősen rámarkolva majd lökni kezdem. A nyakánál fogva ragadom meg és nyomom szorosan testem-testéhez, egyre mélyebbre és mélyebbre hatolva benne a józan ész határán túl bántva őt. Egyetlen hang sem hagyja el az ajkaim… Megkísérelem elzárni az érzékeim, hogy ne érjék el a tudatom, ahogy én magam lehetek számára a fájdalom, bekúszva a bensőjébe, élesen és kitartóan, hogy eggyé válhassak vele. Ez a fájdalom akar lenni, növelni akarja elpusztítva a felfogóképességem, és mikor az érzés elér a maga elviselhetetlen erejével,  azt remélem, az agyam lesz annyira irgalmas, hogy bódult állapotba taszítson. Lassítok a tempón és ismét durván a falnak lököm anélkül, hogy elszakadnék tőle. Lomha és lusta mozdulatokkal fojtatom, csak a saját élvezetem kedvéért temetkezett mélyen Wyatt forró testébe... Ujjaim végig simítanak a háta vonalán, végig cirógatják gerince-mentén, aztán egy hideg, nedves nyelv utat vág magának a tarkójáig, hogy tovább szívhassam, kifejezve mennyire kívánom. Nem telik el sok idő, amikor meghallok egy ismerős csörrenést, és az elmén felismeri a lift-ajtajainak irritáló dallamvilágát.
Reflexszerűen kapok Wyatt csuklója után és vonni kezdem magammal. Belefagyott a pillanatba és azt hiszem a tudatát a liftben elhagytuk valahol ... át a folyosón, be a szobába, ahol lihegve pillantok végig rajta, hogy jól van-e. A szobába érve elhajítom a ruhákat és elé lépek arcperemén gyengéden végig simítva. El sem hiszem, hogy így érek hozzá- hihetetlen érzés és egyben kibaszottul izgató is. Szavai hallatán elmosolyodom, de az arcára kiült pír arról árulkodik igenis megrémült az imént... Lágyan megcsókolom, majd karjaim életre kelnek s magamhoz vonom finoman. Érzékien zárom karjaimba. Átölelve őt, majd belemosolygok hajába, mikor észlelem karjait derekam köré fonódva. Válasza nyugtatóan hat, azonban nem csillapítja vágyaim. - Akkor... - súgom finom ajkaiba, közbe tolva magam előtt elernyedt testét, majd az ágyra lököm, hogy fölé ágaskodhassak.
A nyakát csókolom épp, mikor a vén kurva megszakítja a folyamatot és esküszöm abban a pillanatban az agyamban minden idegszál elpattan. Ezért is - és mert meghalok ha nem kapom meg végre Wyatt forró testét - lépek fel olyan ingerülten a nővel szemben. Szerencsére a külcsín ellenére hamar eltűnik... felfogja, hogy most pont nem alkalmas a zaklatása. Így visszatérek Wyatt fölé, kényelmesen elhelyezkedve rajta, miközben farkára markolva verni kezdem azt, mert rettegek tőle, hogy lankad benne az érzés. Belecsókolok ajkaiba, s magamévá teszem az édes ízért. Kérdésére fölé támaszkodom és felvonom szemöldököm. - Csak nem kívánod? - nyelvet öltök, amivel végezettül alsó ajka peremén táncolok annak hegyével. Ujjaim tenyerébe csúsztatva simítok végig karján, valahol magunk mellett összekulcsolva kezeink. Szabad kezemmel behatoláshoz segítem férfiasságom, s amint ez megvan lökni kezdem lágyan. Nem válok el ajkaitól közben, a nyögéseim az ő sóhajaival egyesülnek s képtelen lennék megmondani, melyik-kinek a szájából indul, s hol végződik. Már nem a légkörből nyerem az oxigént, Wyatt tüdejéből szívom magba. Indulatosabban fölé támaszkodok eleresztve kezét és intenzívebben lökni kezdem. Ajkaitól elszakadok, hogy magamévá tehessem arckifejezését, közben balommal farkára markolok és kényeztetni kezdem... Elvégre jár neki.


×  Music ~Minden amit akarok. . . Te vagy.  × Notes: BlaBla ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 08, 2015 12:16 pm
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation



to my everything


Ez az egész annyira zavaros már, hogy mit érzek, hogy ő mit érez. Nincsen semmi értelem benne, mert az egyik pillanatban valami olyat mondunk, ami teljesen ellentéte annak, amit teszünk. Vagyis az, hogy megüt, az egybevág a szavaival, de utána csak közelebb hajol, ami meg nem. Nem igazán tudom hova tenni a történteket, de mikor kifakadunk már nem is kelél hova tenni semmit sem, mert azonnal ajkaira tapadok, és hosszan csókolom. Elveszek benne, az érzésben, és az örömben, hogy szeretem, és ő viszont szeret engem, ami teljesen magával ragad, és nem tudok kiszakadni belőle. Ajkaimat már akkor egyetlen szó sem hagyja el. Egyszerűen el veszek, nem vagyok képes tisztán gondolkozni, nem tudok arra gondolni, hogy mi lesz, ha ennek vége lesz, ha innen kimegyünk, tudom, hogy semmi rossz nem lesz, mert szeretem, és már tudom, hogy ő is. Már nem félek, csak kiélvezem a helyzetet, hogy vele lehetek.
Előttem térdel, és kényeztet, amit halk nyögésekkel, és sóhajokkal díjazok, mert nagyon jól esik, viszont nekem nem a szája kell, hanem ő, ezért is szólok neki, aminek furcsa egy vége lesz, de nem baj. Megoldjuk, vagyis én elmagyarázom neki, hogy nem úgy van, hogy én akarom őt, és ez kicsit zavarba hoz, mert nem tudom, hogy magyarázhatnám el, hogy basszus, nem akarlak megdugni, azt akarom, hogy te dugj meg... nem tudom miért, de ez engem zavarba hoz, nem szoktam ennyire zavarba jönni, megtanultam már, hogy rejtsem el az érzelmeim, de vele nem tudom megtenni. Ezért is nézek végig meztelen testén ajkamba harapva, mikor messzebb kerül tőlem, és megfigyelhetem minden kis porcikáját. Nem hiszem el, hogy lehet valaki ennyire tökéletes, és beindító, hogy nem tudok egy helyben maradni, hanem azonnal megindulok felé, és egy ideig csak szép szemeit nézem, de aztán feladom, nem elég nekem ennyi, és nyakához hajolok. Férfiasságát is a kezembe veszem, és nem kímélem, azután már piha nyakát sem, hogy a tarkómon érzem a kezét, mert rendesebb megharapom, csak azután kezdem a mellkasát csókolgatni. Nagyon finom, puha, és meleg a bőre, nem is akarok elszakadni tőle, mert tetszik ahogy reagál, szóval még mellbimbóját is ajkaim közé veszem, és kicsit megszívom, pont azelőtt, hogy ő megfogna és a hideg liftfalhoz nyomna. Lehűti az arcomat, de nem érzem sokáig, mivel mögém kerül, és a hátamhoz nyomul, fejem meg a vállára esik egy kis sóhajjal. Igaz, hogy szólt, de abban a pillanatban fel sem fogtam, mert annyira belemerültem teste kényeztetésébe, mert nagyon szerettem volna neki ezzel örömet szerezni. - A tied vagyok. - szerintem elég neki ennyit mondanom, hogy tudja csinálja már, mert rohadtul akarom. A fülem megharapja, mire megborzongok, de aztán ajkamba harapva nyögök fel, amint magamban érzem. A picsába, annyira jó, annyira akarom, és most megkaphatom, derekamra kap, és mozogni kezd, mire én a lift oldalára tapasztom mindkét kezem, hogy támaszkodhassak, és magamba fogadjam minden egyes lökését. Olyan rohadtul jó, istenem... szűk vagyok, tudom, de majd ő megoldja a dolgot, én nekem csak élveznem kell. - Egyáltalán nem... - mondanám neki, de igazából csak nyöszörgés szerűen jönnek ki a hangok, és nem tudok uralkodni ezen most. A nyakamba harap, amire már hangosabban nyögök fel, és fenekem jobban tolom neki, azt akarom, hogy keményebben csinálja, mert én azt akarom, szarom le, hogy mi lesz velünk, meg mikor, most csak azt akarom, hogy folytassa, egyre jobban. Nagyon jól érzem most magam, és nem vagyok attól messze, hogy én mozogjak sokkal inkább, hogy ingereljem, mert tudom, hogy azzal mit érnék el, megmondta, hogy a fenekem a gyengéje, akkor próbáljuk is ki. Az zavar mondjuk, hogy nem érint meg, én meg nem tudok és nem is akarok magamhoz nyúlni, mert támaszkodom, de tudom, hogy ezzel akar szenvedtetni, és nem ellenkezem, hagyom magam, csak folytassa, és ne álljon meg. Az a baj, hogy ő megáll, mikor a lift is, mert csak arra leszek figyelmes, hogy már nem érzem, viszont a ruhám hozzám vágja, és épp eltakarom magam, mikor egy vén faszit pillantok meg a liftajtóban. Jézusom. Teljesen lefagyok, nem is tudok reagálni, meg sem tudok szólalni, annyira meglepődök, és a vicc, hogy meg is ijedek. Nem azért, mert Briannel látnának meztelenül, azt már valahogy szarom le, na de, milyen fehérnemű modell lennék, ha meztelen képek kerülnének fel rólam? Pont az a lényege ennek a munkának, hogy teljesen nem mutatok mindent, erre lekap a bácsi mindjárt. Azt sem fogom fel teljesen, hogy Brian megfogja a csuklómat, és elkezd kifele rohanni velem, csak feltűnik, hogy a lábam mozog, hogy valamit magyaráz a vénembernek, de ennyi. Azt sem észlelem igazán, hogy szőnyegen vezet valamerre az utunk, a folyosót érzékelem, de azt nem, hogy ez melyik része ennek a szarnak, de remélem, hogy itt van egy kis hely, ahova elbújhatunk, mert én attól még akarom őt, nem is lankadtam le, mert nem érdekel most semmi sem, csak ő. Azt akarom, hogy találjon már valami kibaszott helyet. Szerencsére ő megoldja, aminek az a következménye, hogy hatalmas sóhajt engedek el, és megnyugszom egy kicsit, a helyváltozás miatt, most már nem érdekel, hogy mi lesz, de hagyjanak a picsába, csak Briant akarom most már, csakis őt, semmi és senki mást. - Egy kissé... - veszek egy nagy levegőt, ahogy rápillantok, látom, hogy liheg, ami megmosolyogtatna, ha nem lennék ebben a pillanatban én is kifulladva. A ruháim elrepülnek, de nem érdekel, inkább csak rámosolygok mikor az arcomat megsimítja, most ez nagyon jól esik. [colro=teal]- Persze, minden. -[/color] mosolygok rá, majd teljesen beleveszek abba a kis finom csókba, amit ad nekem. Sosem hittem, hogy valaha ilyen gyengéd dolog lesz köztünk, azt hittem, hogy csak akkor dugott meg, aztán minden oké, de a mai nap után, még jobban esik nekem ez a kis csók. Karjaiba olvadok mikor magához ölel, annyira jó, és most először érzem magam úgy, hogy semmi baj sincsen, de tényleg. Derekához kapok, úgy ölelem magamhoz szorosan, és eszemben sincsen elengedni, mert jó illata van, és magamba akarom szívni, hogy sose felejtsem el, de tudom, hogy máskor is lesz esélyem érezni, de akkor is akarom még. Mellkasára hajtom a fejemet, mikor odahúz, és egy kis csókot nyomok oda, majd szavaira bólogatok. - Igen tudom. - mosolygok rá kedvesen, aztán majdnem feldorombolok az érzésre, hogy az orrával simít, de el is enged, szóval tartom magam, nem áll szándékomban itt tönkretenni mindent, azzal, hogy dorombolgatni kezdek. Az ciki is lenne, hogyha dorombolgatnék neki. Elvigyorodok a szavaira, és mélyen csókolom, derekánál ölelve, hagyom, hogy toljon az ágyfele, és amint elborít, elterülök alatta kényelmesen.
Felbasz, hogy már megint megzavar valaki, kezdek ideges lenni, és az agyamra megy, hogy senki sem hagy minket békén, és még egy kurva idegesítő nő is itt van, és takarítani akar! Nem hiszem el, hogy valaki ezt akarja most itt, mikor végre nyugodtan elmerülhetnénk a vad dolgokban, de bezavarnak. Kibaszottul elegem van ebből.  beszélgetésüket hallgatom, közben végig a hátsóját bámulom, mert még mindig bejön. Istenem, nem is értem, hogy akarhat engem ő, pont ő, amikor annyira tökéletes ember, és basszus, bárkit megkaphatna, de komolyan, erre itt van velem, indultunk a liftben, most meg itt fekszem egy ágyon, teljesen kiszolgáltatva, de még sincs bennem olyan érzés, hogy ezt szégyellenem kellene, még akkor sem, amikor olyanokat mond Brian a hölgynek, amiken jót vigyorgok. Nem hittem volna, hogy ilyen valaha is lesz, de arra jutok, hogyha ez a nő nem megy el, én magam fogok odaállni meztelenül Brian mögé, majd leteperni a szeme láttára, hogy tudja menjen a picsába innen, mert nekem szükségem van most Brian-re. De szerencsére kussol, és el is megy a nő, így végre megint magam fölött tudhatom ezt a majmot, akit annyira akarok. Persze azonnal rám markol, így abba a csókba nyögök, amit ad nekem, amivel kicsit elrontom, de sokkal jobb már így. - Segítek. - mosolygok ajkaiba, ahogy átölelem, és olyan szorosan húzom magamhoz, ahogy csak tudom. Ajkaimat hevesen tapasztom az övére, és hátát cirógatom. - Szóval folytatjuk, ahol abbahagytuk? - kérdezem egy sanda mosollyal a dolgot, ahogy kezem hátáról fenekére siklik, és belemarkolva húzom magamhoz, hogy ágyékaink összedörgölődjenek.




words: 794 ♦ notes: lehet jobb lenne ezt kihagyni

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Ápr. 07, 2015 8:41 pm
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation





Wyatt&Brian
    ☄ Mit keresel itt? ☄
Gyönyörű érzelemskála járja át az elmém. Ahogy bezárva találom maga vele, szépen sorban végig futnak rajtam az érzelmeim. Először, megrettenek a gondolattól, hogy pár percig vele kell utaznom. Felzabálja a nyugalmam, hogy kényszeredetten el kell viselnem őt. Aztán a csalódottság, ahogy nem tart érdemesnek, hogy itt legyek egy partin. De hamar átformálódik kétségbeesésbe, hiszen megakad a liftdoboz és beszámíthatatlan ideig mellette kell maradnom. A düh burjánzik, végül felemészti a higgadtságom és kifakadok. A méreg a vénáimba irányul és a testem önálló életre kelve fizikai fájdalmat okoz neki, végül pedig a tagadás, ami szépen lassan arra kényszerít, hogy feladjam az egészet a faszba és elmeneküljek a némaságba, ami persze neki, nem elég. Szóra nyitja tökéletes ajkait és a tartalom aktiválja rejtett érzelmeim. Kívánni kezdem, az öröm végig fut hátamon, végül karjaimba kapom és az akarástól fűtve a liftoldalához préselem. Mintha a bolondulásig változna bennem minden. De nem törődök ezzel, azt akarom, hogy élvezze, hogy leesett a vállunkról a tehet és felszabadultunk mindketten a hazugságunk leplei alól.
Miközben kényeztetem előtte térdelve, intenzíven, nyelvel, megállít. Szavaival megdöbbent és hirtelen fel sem fogom, hogy mire kér. Beletörődve abba, hogy ez jár neki, lassan felegyenesedve állok meg vele szembe. Csókba von, így én készségesen követem, cirógatva karja egészét. Ujjaitól, egészen a válláig. Nyakába csókolok, majd szavalni kezdek és hátrébb lépek. Mintha meg sem hallanám, amit válaszol tovább hátrálok, egészen a lift túlsó oldaláig. Egészen távol állunk egymástól és végig mérjük egymás minden szegletét, minden porcikáját. Élvezem a látványát, egész este tudnám falni, pusztán a szemeimmel. Vontatottan közelít felém, annak ellenére hogy kelletem magam. Ajkaimon ott ül egy ravasz mosoly, jelezve felé, hogy pont nem izgat, ha nem vesz komolyan. Elvégre csak húzom. Felvonom szemöldököm, de mozdulatlanul várom továbbra is, hogy magától merészkedjen a közelembe. Elém érkezik pár másodpercen belül, majd farkasszemet nézünk miközben elnyílt ajkakkal leheljük egymásra elfojtott indulataink, én beharapom alsó ajkam, ahogy az ő alsó ajkára téved tekintetem. Elrévedek, észre sem veszem, hogy mikor érkezik nyakamra a forró csók-sorozat, amit kapok tőle, miközben farkamra markol ujjaival és feszegeti a határaim. Megérezve, hogy finomkodik nyakamon, tarkójára tapasztom jobbom, hogy lágyan éreztessem vele, mellettem nem kell gyengédnek lennie. Én ezt nem igénylem. Robbanjon fel. Mellkasomra hinti az újabb csókokat, míg én hátravetem fejem, lehunyva szemeim. Képtelen vagyok elhinni, hogy Wyatt teszi ezt velem, hogy vágyam tárgya próbál a kedvemben járni.  - Ha nem, hát nem. - suttogom, bár inkább nyögésnek hallatszik. Megmarkolom tarkójánál fogva és magam mellé kényszerítem őt, arccal a lift oldalának, miközben vele együtt fordulok hátához préselődve. Jobbom nyakára tekeredik, miközben kényszerítem arra, hogy állát szegje, s így feje vállamra essen. Balommal farkamra fogok, hogy bele irányíthassam a forró kívánságomba.  - Nincs több esély. - súgom bele fülébe, miközben ráharapok annak peremére, becsúsztatva férfiasságom. Lassan, finoman teszem. Nem akarok fájdalmat okozni neki, még nem. Lökni kezdem puhán, majd nyakáról eltévednek ujjaim, s oldalára siklanak. Megmarkolom két oldalról, hogy belőhessem a szöget és magamévá tehessem. Őrjítően szűk és forró. Lángra lobbanok, miközben próbálom visszafojtani a nyögéseim.  - Remélem nem bánod... - borzasztóan izgat, ahogy előttem áll kiszolgáltatva, miközben én épp hátulról rakom. Nem kímélem. Gyorsítok és keményen megbaszom, közben finoman közelebb húzom, hogy nyakába haraphassak. Nem érek a farkához, most én irányítok. Megtehette volna, kezébe vehette volna a dolgok irányítását, de nem tette. Igya meg ennek a levét. Miközben a pára lecsapódik a lift oldalára, halk dallam jelzi, hogy valami történik a lifttel. Nem figyelek, nem tudok. Tompán hallok és a torkom is annyira kiszárad már a bőre melegétől... képtelen vagyok elvonni róla a figyelmem. Azt már nem, hevesen pumpálom közben cirógatva oldalát. Épp felnyögök, mikor halk kattanás jelzi, hogy a lift ajtaja megadja magát valakinek és kettényílik. Rögvest ellépek Wyatt mögül és reflexszerűen felkapom a szétszórt ruhákat, hogy Wyatt elé dobhassam őket, ha olyasvalaki áll az ajtó túl oldalán, aki előtt szükség lesz rá. Azonban egy öreg ember pislog a lift túl oldalán, nekem meg a faszom se tudja, hogy hol vagyunk. Az öreg nem igazán lepődik meg, Wyatt meg valószínűleg agyhalált kapott, mert nem igazán mozdul a helyéről. Csuklón ragadom és rohanni kezdek vele, bájosan vigyorogva a bácsira.  - Bocs a szagokért öreg és kösz a türelmet. - barátságosan próbálok mosolyogni rá, miközben szelem a folyosót, el nem eresztve szerencsétlent magam mögött. A vörös szőnyegen húzom keresztül, a még vörösebb folyosón, miközben kapkodok tekintetemmel, hogy merre húzzam-vonjam. Miközben vaktába rohanunk elfutunk pár szoba előtt, én meg gondolva egyet beugrok az egyikbe, berántva a rémült srácot. Kihúzom a kártyát a zárból, majd beljebb tolva Wyatt mozdulatlan testét, betolom mögötte az ajtót. - Ez meleg volt. - lihegem térdeimre támaszkodva, miközben vigyorogva nézek végig rajta, hogy egyben van-e. Lassan felegyenesedve elhajítom a ruháinkat, elszórva, faszom se figyel rájuk, majd elé lépek és végig cirógatom kipirult arcát ujjaimmal. - Minden oké? - tenyereim közé fogom fáradt buksiját és megcsókolom, ezúttal finoman. Biztos rájött a frász a karrierista seggére, hogy valamelyik népszerűbb alak, vagy a sajtó kapja majd rajta velem, engem meg ugye pont nem érdekelt. Aggodalmasan pillantok végig rajta, majd -most először- karjaim közre fogják és magamhoz ölelem. Attól, mert nekem nem számít semmit a szakmám, nem jelenti, hogy nem értem meg azt, hogy számára mit jelenthetett volna, ha a lift oldalán nem egy csontváz közeli fickó réved ránk, hanem mondjuk a stábtagok. Nagyon is megértem, hogy kerüli a világszemlét. Egyik kezem tarkójánál fogva vonja mellkasomba arcát, a másik derekát markolja. - Nincs gáz. - súgom bele hajába, miközben orrom hegyével végig simítok arcperemén, végül lágyan eleresztve - Hol is tartottunk? - suttogom nevetve ajkaiba, miközben lágyan megcsókolom és lökni kezdem magam előtt, -karjaimmal el nem eresztve- egészen a puha, beágyazott paplanokig, amibe belevetem magunk, hogy fölé ágaskodhassak.
- Ki az? Ki van benn? Van benn valaki? - sipít valami hisztis kurva az ajtó mögül, mire belefagyok Wyatt nyaka csókolásába és kissé ingerülten kapom fel a fejem. Képtelen vagyok feldolgozni, hogy megint megzavarnak minket.
- Kifizettük a szobát, most pedig húzzon el. - fülelek továbbra is agresszívan. Nem hiszem el, hogy ma támad mindenkinek kedve velünk szórakozni...
- De uram... a szoba takarítás alatt áll... és... - elrugaszkodom Wyatt fölül, lágyan rámosolyogva, biztosítva, hogy nem lesz gond. Majd a lépéseim közbe teljes komolysággal tárom fel a szoba ajtaját és tök pucéran nyitom lépek a zaklató elé.
- Kérem. - közelebb lépek a köpcös sötét nőhöz - Megtenné, hogy kurva gyorsan eltűnik és hagyja végre, hogy megbasszam azt, akit meg kell basznom? - barátságos mosollyal nézek végig rajta, majd éppen betolnám az ajtót - Írja fel a számlámra. - kikandikálok az apró résen a megszeppent asszonyhoz, hogy a fülébe súgjam - Brian Colson. - bólintok, majd az orra előtt becsapom a kurva ajtót. A kurva meg nyikorog még valamit, de kurvára nem érdekel, mert kurvára megakarom már kapni azt, aki azon a kurva ágyon fekszik. Fejem rázva vigyorgok rá, hogy mekkora szerencsétlen parti ez, hogy még ettől is megfosszák a vendégeket. De a kopogás és a motyogás is megszűnik. Ismét Wyatt fölé helyezkedem, ezúttal férfiasságába markolva, s csókot lehelve ajkaira. - Ha még valaki megzavar minket, én azt esküszöm, hogy megölöm. - súgom puha ajkaiba - Esküszöm... - miközben teljes testemmel megpróbálom beborítani.


×  Music ~Minden amit akarok. . . Te vagy.  × Notes: Ha te nem, akkor majd én. ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Ápr. 07, 2015 1:03 pm
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation



to my everything


Nem gondoltam volna, hogy valaha is itt fogunk kikötni azok után, hogy megcsókol, aztán lefeküdtünk, és együtt voltunk. Itt vagyunk, veszekszünk, ő meg üt, én meg szégyellem magam. Rohadtul szégyellem magam, azért, hogy itt vagyok ezen a szaron, nyamvadt picsákkal körülvéve, és nem vele otthon az ágyban, vagy a zuhanyzóban, vagy a nappaliban... akárhol, de nem együtt vagyunk úgy, ahogy én azt akarom. Egy nyamvadt liftben vagyunk beragadva, és egymást szidva, de én már nem tudom ezt megtartani. Nem tudok mit tenni, nem fogom bántani, sohasem fogom megütni, ha a szavaimmal ártok neki, azt sem direkt csinálom, csak kiadom magamból azt, ami felgyülemlett bennem, mert már nem tudom tartani, nem tudok kussolni, nem tudom befogni a számat. Sok ez nekem, fáj belülről, mar a kétségbeesés, és az érzés, hogy elveszthetem, azt az embert, akinél nincs fontosabb az életemben. Igen, ez az igazság, mert ez alatt az egy év alatt olyan helyre nőtte be magát a szívemben, amit hogyha kitépek nekem végem. Nem tudok már tőle szabadulni, és nem is akarok, már csakis őt akarom, azt, hogy ő legyen életem legnagyobb része, de azt kívánni sem merem, hogy én is ugyanolyan fontos legyek neki, csak azt szeretném, ha valamennyire ő is fontosnak tartana, legyen az egy kis rész is, de ne engedjen el ilyen könnyen.
Pont emiatt egyszerűen kitálalok, mert ő elakar engedni, elhagyni, mikor együtt sem vagyunk. De aztán az ő szavait visszarántanak engem abból, amit kivált belőlem a gondolat, hogy ennyit jelentettem neki, hogy így elengedne, mert erre rácáfol. Kifakad, ahogy korábban én is, és hangosan eleresztek egy nyugodt sóhajt, majd vonom is magamhoz, és csókolom. Jó hosszan beleveszve a puha érzésbe, amit bennem kelt, azzal, hogy most itt van, velem, hogy szerethetem, hogy ő is szeret, és csakis egymáséi vagyunk. Ajkamat elhagyva kalandozik végig a testemen, meg az arcomon is, enyhíti az égő érzést, ami úrrá lett azon a felén az arcomnak, de aztán a testem felforrósodik ajkai nyomán, minden csókja után, és beleveszek ebbe a csodálatos érzésbe, ami teljesen magával ragad. Nem tudom, hogy képes ilyen erős hatást kiváltani belőlem, mert amikor nem tudtam, hogy szeret, már akkor ennyire egyszerűen elragadott magával, de most... most maga alá is gyűr az érzés, és csak fetrengek alatta, ahogy ez a tökéletes pasi csókol és simogat engem, amiben persze nem áll meg, nem hagyja itt abba, mert nagyon hamar kerülök az ajkai közé, és felnyögök, annyira finom, és annyira jól esik. Imádom, hogy ennyire tudja azt, hogy nekem mi, hogy esik jól, csak hagyom, hogy kényeztessen, de túl jó, komolyan túlságosan jó, és nem az ajkai közt akarok elmenni, eszemben sincsen, nekem csak ő kell, a testét akarom érezni nagyon közel magamhoz, és csókolni akarom. Mikor szólok neki szerencsére elenged, hagyja, hogy ne mehessek el ajkai közt, viszont mintha neki nem tetszene ez, amit először nem is tudok mire vélni, ezért igyekszem még magyarázni, mire kapok egy barátságos mosolyt. Ezért is cirógatom mellkasát és rajzolok rá mindenfélét, míg le nem siklik a kezem derekára, hogy magamhoz vonva csókolhassam, és még a tökéletes hátsóját is a kezembe veszem, hogy megmarkolhassam. Ezzel is ki akarom mutatni, hogy mennyire tetszik, mert komolyan nincs olyan rész a testén, amit lecserélnék, így jó, ahogy van. Elszakad ajkaimtól, miután a vállamig érzem simítását, amibe jólesően beleborzongok, de a csókokra, amiket a nyakamra intéz, már megint sóhajtok. Olyan finoman csinálja. Szavai meglepnek és értem már mi volt az a reakció, amit kaptam, mert én nem így gondoltam, nekem nem arra van szükségem, hogy én basszam őt, erről szó sem volt, és most már teljesen megértem azt a reakciót. - Héj.... nem kell, ha nem akarod, én az előbb nem így gondoltam. - úgy érzem elbeszéltünk egymás mellett, de most már igazán érezni akarom a teste melegét, ő viszont ellép tőlem, egészen a lift faláig, aminek nekidől, én meg ajkamat beharapva figyelem őt, és igen végignézek rajta, mert nem tudom megállni, hogy tökéletes testére ne vessek egy pillantást sem. Ahogy ajkát nyalja, egy néma sóhajt engedek el, mert én akarom nyalni azokat a puha ajkakat, és én akarom simítani a testét, ezért is lépek felé párat, de a távolságot még meghagyom. Közel vagyok hozzá, egészen közel, de nem annyira, hogy a sarokba szorítsam, olyan nem tennék vele. - Hát... - összepréselt ajkaim közt veszek levegőt, ahogy simogatni kezdi magát. - Nem kell emiatt átadnod magad nekem, irányíthatom a tempót a másik formában is. - most már viszont teljesen szemben vagyok vele, egy ideig szemeibe tekintek, magamba vésem, majd nyakához hajolva nedves csókokat nyomok a puha területre, kezemmel pedig átveszem az Ő keze helyét, és folytatom a simogatását. Nem tudok betelni nyakával, amit egy kicsit megharapok a tövében, de csak igazán óvatosan, véletlen sem úgy, hogy fájjon neki, de mivel ez nem elég mellkasát is csókokkal hintem be, követve kezem egyenletes mozgását.




words: 794 ♦ notes: lehet jobb lenne ezt kihagyni

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 05, 2015 11:27 pm
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation





Wyatt&Brian
    ☄ Mit keresel itt? ☄
Úgy csókoltam meg azon a reggelen, hogy eszembe sem jutott, hogy következményekkel járhat. Belefeledkeztem az ajkaiba és nem találtam a visszautat. Elmenekültem, mert borzasztóan féltem. Este kerültem elő és akkor sem akartam vele találkozni, sőt a konferenciáig elakartam húzni, de betalált a fürdőbe és kérdőre vont. Mit tehettem volna? Lekaptam és az ágyamig meg sem álltam vele. Magamévá tettem őt. Gyengédség és mindenfajta nyálas szó nélkül. Mivel ellenállás nem érkezett boldogan játszottam vele. Később leléptem, anélkül, hogy jeleztem volna számára. Nem azért, mert nem töltött el boldogsággal, hogy végre megkaptam őt. Ó, nem. Szerettem volna maradni, nézni ahogy alszik és én lenni az első, akit megpillant a kómás arcával, de a stáb elszólított. És most itt találkozunk. Nőkkel, partiba vágott képpel. Csoda hát, ha kissé lelombozva érzem magam? Kibaszottul fáj, hogy nem vagyunk képesek egyről a kettőre lépni. Ennek az elfojtott agressziónak az utóhatása az is, hogy képen törlöm, ellököm és legszívesebben agyon verném. Kurvára nem bánnám, ha megsérülne. Szeretném, hogy fájjon neki, úgy, ahogy nekem fáj. De végül nem bántom többet. Ellépek tőle.
Kész vagyok lemondani róla, mikor elszakadnak az idegszálaim, mire ő kitálal. Kifakadok én is kétségbeesésembe, végül lekap és azonnal intim kontaktusba lépünk egymással. Nehezemre esik elhinni, ami történik. Mindazok ellenére, hogy azzal a szándékkal szálltam a liftbe, hogy ne lássam többet, most legalább olyan heves szándékomban áll itt maradni még egy jó darabig, vele. Úgy csókolom, mintha az első lenne és az utolsó is egyben. Letépem az ingét, a falhoz préselem. Játszik a farkammal, mire hevesen szívni kezdem a bőrét. Végül előtte térdelek és szopom. Az elmém szédül és elmosódott foltokat látok a lehunyt szemeim mögött. De csendben maradok. Egyetlen hang sem hagyja el az ajkaim… egészen addig, míg ő bele nem szól abba, amit farkával művelek. Felpillantok és a döbbenet játszik bennem a félelemmel. Talán. Nem tudom. Bólintok helyeslőn kérésére, majd felegyenesedek. Karjaim eleresztik és tétlenül állok előtte, várva, hogy kezdeményezzen. Elvégre most én leszek az alárendelt, ha így kívánja. Nem áll szándékomban ellenkezni, joga van erre kérni. Nekem pedig kötelességem alávetnem magam a vágyainak. Szavai visszhangzanak a fejembe, s mintha tompa tárggyal fejbe vágna valaki, úgy érzem magam.  - Rendben van. - barátságosan mosolygok rá, miközben lepillantok mellkasomon kalandozó ujjaira. Köröket, majd nonfiguratív karaktereket rajzol bőrömre. Nyugodt légkört teremt, ahogy birizgál, majd a hűvös ujjai a csípőmre siklanak, végül fenekembe markolva, hogy közelebb vonhasson magához. Ajkaink találkoznak és heves csókba torkolnak. Ezúttal hajlandóságot éreztem arra, hogy átvállaljam az alázatosabb szerepet az egyesülésünknek. Első érintésénél összerándulok, ahogy fenekembe markol, és arcizmom befeszül. Szorosabban préselem magam Wyatt erős alkatához, majd egy finom mozdulattal végig szántom ujjaimmal tenyerétől kezdve, egészen a válláig finom bőrét. Elhatározom magamban, hogy játszadozni fogok vele. Lágyan elszakítom ajkaim övéitől, hogy a nyakát csókolhassam újra.  - Lássuk milyen az, mikor Wyatt Dessauge dug. - szám sarka rándul, ahogy elfojtok egy nevetést. Ellépek előle, egészen pár lépést hátrálva, miközben tekintetét kutatom. Szabad teret engedek neki, hogy úgy rendelkezhessen a hellyel és velem, ahogy ő azt képzeli. Arcomra sötét, torz vigyor költözik. Izgat, hogy mit tehet velem. Egészen addig hátrálok, míg hátamon érzem a hűvös lecsapódást. A lift oldala utamat állja, de ahogy neki támaszkodom, nyelvem hegyével feltérképezem alsó ajkam. Türelmesen pillantok végig rajta. Szándékosan megakasztom tekintetem farkán oldalra biccentve a fejem. A magabiztosság, amit sugárzok kissé álszent, elvégre rég nem volt alkalmam alávetni magam senkinek. Baszásnak baszás. Összepréselem vékony vonallá ajkaim, miközben halkan elnevetem magam.  - Gondolom... - vigyorgok  - Megtudom, hogy gyorsan szereted... - oldalra döntöm fejem, miközben ujjaim farkamra vándorolnak  - Vagy lassan. - finoman bejáratom azt, hogy lelkesedésem ne csökkenjen, míg elkezdi. Eléggé kiábrándító lenne, hogy még a dugás előtt lelankadok. Azt szeretném, ha tökéletes lenne velem, számára. Ez a legfontosabb.


×  Music ~Minden amit akarok. . . Te vagy.  × Notes: Lássam, mit tudsz. ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 05, 2015 1:58 pm
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation



to my everything


Kész vagyok, nem tudom hova tenni ezt az estét, ahogy a tegnapit sem, mert én azt elraktam, egy olyan helyre ahova biztos nem való. Azok közé az aktusok közé, amit érzelemmel csináltam, az volt az első olyan, amikor tudtam, hogy szeretem azt akivel csinálom, és szeretném, ha ő is szeretn, annyira, mint én. Igen, ezt éreztem vele kapcsolatban akkor, de  most is ezt érzem, most is szeretem, megverhet, annyira, hogy annak nyoma maradhasson, akár még százszor megüthet, mondhat akármit... én akkor is szeretni fogom. Rohadtul fog fájni, de elviselem, és azon sosem fog változtatni, hogy szeretem, ha még kiherél is, akkor is szeretni fogom. Ez nyálasan és szarul hangzik, de ez az igazság. Nem érdekel, hogy lökdös, hogy üt, hogy ezzel bánt engem, mert nem fontos. Visszaütni sosem ütnék, csak hagyom, hogy kidühöngje magát, hogy a fejem mellett csakodhassa a lift oldalát, mert csakis azt akarom, hogy ezzel kiadja magából és kicsit megnyugodjon. Ezért sem ütök vissza, ezért is hagyok mindent, viszont teljesen őszintén válaszolok a kérdésre, ami kicsúszik ajkain, az igazat mondom, elmondom, hogy nekem ő kell, és mintha egyre közeledne a válaszom hatására, mintha megenyhülne, de nem. Az utolsó pillanatban elkapja az arcát, majd testével fordul utána és már messze is van tőlem, olyan messze, amennyire csak a lift engedi. Hogy ez mennyire esik szarul? Hát nagyon, de most minden szar itt.
Nem vagyunk normálisak, de komolyan... egy liftben vitatkozunk, amikor nagyon jól meglehetnénk együtt, de lehet én vagyok a barom. Lehet nem kellett volna utána jönnöm, nem kellene vele beszélgetnem, hagynom kellene, hogy kiutálja magát csendesen, vagy hangosan, de nem velem, mert akkor neki jobb lenne. Nem tudom, megint ott vagyok, hogy semmit sem tudok, hogy egy határ szélén állok, amit nagyon hamar át fogok lépni, vagy átfogok esni, hogy aztán lezuhanjak és majd elvesszek. Félek, hogy elveszítem, hogy egyedül maradok, de a legfontosabb, hogy nélküle, mikor ő a legfontosabb az én kis nyomoronc életemben. Senkir sem szerettem még sohasem jobban. Viszont emiatt is kezdek neki magyarázni, mert elveszthetem, mert nélküle kell majd laknom, nem lesz benne a mindennapjaimban. Nem láthatom majd reggelente a nyúzott képét, ami mindig mosolygásra késztet, vagy mikor reggelinél elbambul és szívrohamot kap, ha hirtelen mögötte termek... de a legfontosabb, hogy nem érezhetem a közelségét, nem tudhatom magam mellett. Ez az, ami képes arra rávenni, hogy hagyjak fel mindennel, és elmondjam neki, amit érzek, vagyis nagyjából elmondjam, hogy miért is ne menjen el, hogy mi jár a fejemben sokszor, mert nem vagyunk gondolatolvasók, mint az a nyas Edward gyerek. Ennek a vége az, hogy azonnal elkezdek szórakozni a gombokkal, kell az a vészcsengő, mindent egy lapra tettem fel, és azt hiszem ezt elvesztettem, mindent elcsesztem, csak a szart kavartam megint. De mintha valami most nem olyan lenne, mert ő is magyarázni kezd, én meg hitetlenkedve fordulok felé, és nagy szemekkel pislogok rá, nem értem, hogy ez mi, vagy valami, de egyszerűen már össze vagyok zavarodva. El sem hiszem, hogy komolyan itt voltunk egymásnak annyi ideje, de senki sem lépett, se ő, se én, mindketten hagytuk, hogy szenvedjünk, mint valami mazohista. Most viszont a telefonom eltávolítva nyomulok hozzá olyan közel, ahogy csak tudok, míg ajkait betapasztom egy hosszú csókkal. Egész nap csak erre vágytam, hogy ölelhessem, hogy csókolhassam, és ne azokkal a nyamvadt picsákkal kelljen beszélgetnem, mert nem akarok, rohadtul nem. Ő is ölel, ami nagyon jól esik, nem akarom, hogy elszakadjon, hogy elengedjen, mert elveszek ebben az érzésben, ami átjárja testemet. Nem akarok messze lenni tőle, egyszerűen minden vágyam tárgya ő, és nem akarok ezzel megküzdeni, illetve ellene küzdeni, csak vele lenni. Viszont muszáj elmondanom neki is mindent, hogy tudja mit érzek, de mintha erre szülség se lenne, csak csókol megint, ajkain elnyílnak, beengedik nyelvét, amit megcirógatok puhán, majd kicsit felnevetek. - Ne már, olyan jól hangzik. - nevetek kicsit, persze nem várom el tőle, hogy folyton ilyen nyálas dolgokat vágjon a fejemhez, egyszer is tökéletes volt, pont a legtökéletesebb pillanatban és tudom, hogy most már nem akarom, és nem is tudom elengedni. Nagyon be vagyok indulva, és ő is, tudom, de azért igyekszem egy kicsit jobban beindítani, és mintha ez sikerülne is, letépi az ingemet, és már neki is vagyok nyomva a gomboknak, amik koppannak, hátamon nyomot hagynak, de nem érdekel.  A kezem hamar a fejem föl kerül, és lefogja, nem zavar, csak sokka beindítóbb, hogy sarokba szorít, lefog, ez korbácsolja csak a vágyaimat és egyre inkább élvezem, amit velem tesz. Hangjaim nem tudom visszafogni, mert igenis jól esik, hogy csókol, hogy nyomot hagy, és így mindenki tudni fogja, hogy foglalt vagyok. Csak mikor elenged akkor kezdek mocorogni, ssimogatni tökéletes bőrét, de akkor jut eszembe, hogy arra a szar nadrágra semmi szükség, majd letolva azt el is kapom férfiasságát és simogatni kezdem. Nem fogom vissza magam, mert tetszik, hogy a fülembe nyög, hogy jó meleg testét, az enyémen érezetem. Beleborzongok az érzésbe, ezért szavai után sem hagyom abba, csak mikor nincs már választásom. Ajkaival betalálja az arcom, ami fáj, de a puszijai hatására javul, vagyis nem csak az anyai puszi jótékony hatású, hanem az övé is, mert szeretetből csinálja. Ez nagyon buzisan hangzik, de nem érdekel, ahogy az sem, hogy mennyire élvezem azt, hgy a nyakam csókolja, majd a mellkasom. Csak hátát cirógatom gyengéden, míg finom ajkait a testemen érzem, nyelvét a köldökömön, és itt kezdek elveszni. Lepillantok rá, hogy most mit tesz majd, de akkor kerülök ajkai közé, és eszméletlenül jól esik, amit velem tesz, hogy mennyire imádom, mikor kikészíti a testem. Nyögök csak, a hajába markolok, de mivel túl jó, muszáj szólnom neki, de ez mintha nem lenne jó neki. Mintha rosszul esne neki... - nagyon jól csinálod édes, de nem a szádat akarom érezni, hanem téged, hogy neked is jó legyen. - harapok ajkamba, ahgy egyik ujjammal a mellkasát cirógatom, kis köröket, meg mintákat rajzolva oda, de aztán, ha engedi magamhoz vonom egy hosszú csókra, ahogy a fenekébe markolok. Nagyon jó hatsója van, bár rajta minden nagyon jó, úgy tökéletes, ahogy van.




words: ××× ♦ notes: jajam

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Pént. Ápr. 03, 2015 10:54 am
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation





Wyatt&Brian
    ☄ Mit keresel itt? ☄
Hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára ennyire brutális voltam. Még egy szót sem szól, máris megragadom őt és kevesebb, mint egy másodperc alatt belököm valahova, a következő pillanatban pedig már feje mellett neki passzírozom tenyerem a liftoldalának. Hálás vagyok az elmémnek, hogy hagyom őt, miközben továbbra is az erőszak mozog bennem és felnyársal,   bizonyítéknak azzal a megaláztatással, amit a testével teszek. Ütöm, lököm, irányítom, mint egy babát. Csapkodom a félfalat és, ha szívem kedvére akarnék tenni őt roppantanám össze. Mert ez vagyok én. És mert jobb, ha tudja, hogy milyen vagyok. Utoljára Andrew váltott ki belőlem hasonló agresszív-rohamot, de annak jócskán két éve. Ahogy indulatosan belehasítok annak az oldalába, szinte üvöltök vele, amiért ennyire puhány és nem képes a saját védelmére kelni. Vádolom őt, mire kinyílnak ajkai. Elnyíló ajkaim közül lágyabb kérdés szól belőlem, mert a közelségbe bűvkörébe kerülök. Nehezen koncentrálok íriszeibe, tekintetem lopva ajkaira pillant, s mikor kényes szavak hagyják el azt, közeledek. Teljes tartásommal, apránként közelítem, hogy ajkit csókolhassam, de az utolsó utáni másodpercben mozdulatlanná fagyok. Nem megy, képtelen vagyok rá. Mintha a józan eszem dacolna a vénáimban pulzáló érzéseimmel, ezért elfordulok tőle és inkább megtartom a tisztes távolságot. Nem bírnám ki, hogy ne faljam fel...
Feladom. Szégyellem mélyen magamban, amiért nem vagyok hajlandó tovább küzdeni érte, de nem bírok a görcsös fájdalommal a mellkasomban. Rá sem bírok nézni. Undorodom a gondolattól, hogy pár órával korábban egy lány fölött, vagy alatt mozgott. Nem bírom elviselni a fejemben felvillanó képeket. Gyötör, meggyötör a féltékenység. A legpusztítóbb formájában. Markával megmarkolja a szívem és megforgatja azt, hogy kiszakíthassa helyéről, feltépve a vékony szálak fogásából. Érzem. És borzasztóan fáj. Mikor szavalni kezd magára vonzza a figyelmem és valószínűleg úgy bámulom őt, mintha egy csoda történne -mert az történik-. Aztán nem bírok a fájdalommal, amit szavaival okoz nekem és magam elé pillantva, lehajtom a fejem. Próbálom megakadályozni a könnyek felszabadulását, elvégre nehogy már bőgjek. Utoljára három hónapja bőgtem, Kate ölében. És akkor is azért, mert eltökélt szándékom volt leitatni ezt a barmot. megfürödtem fényesre nyaltam magam, vettem piát és ahogy feltéptem a szobám ajtaját, hallottam, hogy telefonál valakivel. Jóízűen nevetgélt és emlékszem, azt mondta annak a valakinek, hogy nagyon várja, hogy láthassa és szereti . . . Ez utóbbi szó arra ösztökélt, hogy lelépjek a házból. Így is tettem. De most miután a gombokban keresi a menedéket, -tőlem- megváltozik bennem valami. Azt akarom, hogy tisztán lásson. Miután megütöttem, miután üvöltöttünk egymással, ez a legkevesebb. Hangom remeg és valósággal én is reszketek, mint a nyárfalevél. Mint egy kibaszott levél. Mi a faszom vagyok én? Végül kilöki a kezemből a telefont és megcsókol. Megpecsételve a továbbiakat. A kontaktusra válaszképpen elhagy az ideg és boldogan lubickolok benne. Magamhoz vonom és erősen markolok testére, jelezve; hogy nem eresztem el többet. Leunszolom a gombócot torkomban és mélyítek a csókon. Hagyom, hogy beszéljen egy keveset, bár már nincs szükségem rá. Az, hogy könnyeket láttam a szemében, megválaszolt mindent. Nem engedem tovább elnyílni ajkait, csak annyira, hogy a nyelvem bejárhassa őket. Érzem, hogy próbál még közelebb mozdulni, ami életet lehel nadrágomba. Ezzel a gesztussal ezüsttálcán kínálja fel magát, mire belenevetek némán a csókba. Szeretem és kibaszottul tetszenek a reakciói. Tökéletes. Tompán hallok és kúszik gerincembe a bizsergető érzés, mire a képembe röhög. - És utoljára. - fűzöm hozzá halkan nevetve, de ajkaimmal érintem az övét. Döbbenet ül arcomra a válaszán, hogy még jobban felakar ajzani. Sikerül neki. Beindít és azonnal kapok az alkalmon. Letépem róla az ingét, a gombokkal mit sem törődve. Apró csattanások hallatszanak a lift faláról lepattanó gombok miatt, de nem törődöm velük. Ahogy forró hőt ontó bőrével enyémnek simul, képtelen vagyok nem magamhoz ölelni. Úgy vonom, mintha először és utoljára tehetném. Szeret engem és ez lüktet vénáimba, keresztül a szöveteken, bele a tudatomba. Elborulok, mikor újra megpróbálom raktározni az információt. Képtelen vagyok ekkora boldogságban lubickolni. A liftoldalán kalandozik, megemelem karjait, ám nem válaszolok arra, hogy az egész világnak kiabáljon rólam. Nem akarom. Még nem. Eleresztem lassan kezeit, hagyom, hogy tegye velük, amit jónak lát, de pár percig nem érzem őket magamon. Megdermedt volna? Én nem torpanok meg. Falom finom bőrét, hol harapom, hol szívom. Kedvemre tesztelgetve azt. A sóhajok, amiket kicsalok belőle őszinték és felkorbácsolják férfiasságom. Majd elhajolok tőle, hogy íriszeibe pillanthassak, hogy láthassam az arcára kiülő vágyat, ami nekem mindennél többet jelent. Letépi a nadrágom és férfiasságomra markol. Engedek tartásomon és szinte ráhullok. Füléhez érkező ajkaim közül préselem a halk nyögéseket. Próbálok uralkodni magamon, nem akarom az összes emelet fülét magunkra vonni. Belenyalok az érzékszervébe és harapdálom miközben izgatja a farkam. Közlöm vele, hogy mi a szándékom, ha ezt nem hagyja abba, ő pedig lelkesen buzdít. Pont elég, hogy átvegyem az irányítást és csókolni kezdjem. A sértett területet -amit okoztam- gyengéden megpuszilom. Kár, hogy nincs a zsebembe mondjuk jégkrém, amivel letudnám hűteni... bocsánatkérően puszilom, majd eltérek tőle és a lényeg fele veszem az irányt. Apránként fedezem fel testét. A nyakát szívom. Tudja meg mindenki, hogy az enyém, majd lejjebb haladok. Hátamon érzem puha ujjai siklását, közben mellkasán kalandozok és érzem magamon tekintetét. Lejjebb haladok, köldökén játszok, szórakozok vele. Végül a farkát megnyalom, s felpillantok rá. Látni akarom a reakciót, azt akarom, hogy nézze, hogy érezze, hogy ez mennyire valósan megtörténik közöttünk. Hogy én vagyok az, aki most kényezteti a faszát. És én is leszek. Elmélyülve szívom ajkaim közé és intenzívem szopom azt. Tetszenek a nyögései, amiket előcsalok belőle. Visszajelzés a jóra. Halkan felnevetek, ahogy a lift rádió pár reccsenést követően felszólal és betalál minket. Nem törődve szopom tovább. Tarkómra kúsznak ujjai és halk tompa hang jelzi, hogy fejét hátraveti, amitől néma vigyor ül arcomra, azonban lelankad a folytatás közben és szemöldököm felvonva pillantok fel rá, még előtte térdelve, mikor azt mondja, hogy nem így akar elmenni... Épp a saját nyelvem nem nyelem le, mikor közli ezt. Lepillantok a farkára, majd bólintok és kicsit összezuhanva érzem magam. Felegyenesedek, hogy szemmagasságba lehessek vele. Összepréselem ajkaim és próbálok kinyögni valami válaszreakciót. - Oké. - lágyan elmosolyodom, de fejemben képek jelennek meg, mikor még Andrew..., arcomról nem rí le, jó az arcjátékom. Levegővételnyi távolságra állok előtte, vágyam tárgyától és olyan közel merészkedek, hogy a kifújt levegő érintse csábító ajkait.  Most Ő rendelkezik velem, én pedig készséggel állok a rendelkezésére. Mindenben.


×  Music ~Minden amit akarok. . . Te vagy.  × Notes: Jó is. ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Ápr. 02, 2015 3:16 pm
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation




to my everything


Ez az egész szar most így szar, rohadtul és nem tudom mit tehetnék, vagy mondhatnék. Állom minden szavát, tettét, azt is mikor megüt, de eszemben sincs visszaütni, arra nem lennék képes. Nem azért, mert még erre sem vagyok képes, erre sem néltatom őt, hanem mert szeretem és képtelen lennék bántani őt, fájdalmat okozni neki így. Fizikailag biztos nem, de az lehet, hogy lelkileg okoztam már neki fájdalmakat, ha akartam, ha nem, de nem akartam igazából, semmit sem akartam, amivel valaha is bántottam őt, mert ő a legfontosabb része az életemnek, nem tudok ezen változtatni és nem is akarom, nagyon szeretem. A fejem mellett csapkodja a lift fém falát, neki is lök meg minden, de egyszerűen kussolok, nem merek megszólalni, mert félek, hogy tovább rontanám a helyzetet, pedig szeretném most megcsókolni. Magamhoz rántani és ezt a sok szart hagyni a picsába és szorosan ölelni, csókolni, de nem teszem. Csak némán tűröm, egészeb addig, míg azokról a csitrikről kezd magyarázni. Nem tetszik amit mond, nem akarom egyik lányt sem, baszottul nem akarom egyiket sem, kérdésénél kicsit közelebb jön, mire értetlenül pislogok, de aztán válaszolok is. - Te kellesz. - ha megint kapok egyet sem érdekel, tudnia kell, hogy komolyan gondolom, ezután is csak őt akarom, nem azt a sok picsát, akik azért lennének velem, mert én modell vagyok. Nem érdekel.
Elmondok neki mindent, amit csak tudok azért, hogy ne menjen el, hogy ne költözzön el, de ezzel teljesen lemesztelenítem érzéseimet előrte, már nincs visszaút, és kezdek parázni, hogy ezzel sem megyek sokra, hogy őt ez sem fogja érdekelni, ezért is kezdem nyomkodni a gombokat, hátha van valami vészcsengő szerű, de egyáltalán nem találok semmit. Menekülni akarok, igen, de nem azért, mert nem akarok vele lenni, vagy mert zavar, hogy mi vagyunk itt ketten. Nem... attól félek, hogy milyen hatása lesz annak, amit elmondtam, hogy mire megyek vele, hogy ő mit fog gondolni ezek után rólam, hogy még most is el akar-e menni. Tudom, hogyha nem beszéljük meg akkor nem tudom meg, de egyszerűen félek, nagyon félek. De nem azt mondja, hogy mekkora barom vagyok, és hogy már holnap elköltözik. Nem... azt mondja, hogy szeret, hogy akar engem, hogy kíván, és én nem tudok nem dacolni azzal, hogy lehet csak kamuzik, de biztos nem. Bár az is igaz, hogy ez túl jó ahhoz, hogy igaz legyen, hogy szeret és akar ez nekem felér a legjobb dologgal a világon. Szeretem nagyon, és ezért is örülök annyira, hogy itt van velem, hogy nem hagytam elmenni, mert elveszthettem volna, késő lett volna akkor már, és nem lett volna ilyen jó szerintem. Ezért is lököm ki a használhatatlan szart a kezéből és inkább csókolom, hosszan, vággyal telve és még ölelem is, hogy ne legyen messze tőlem, mert nem akarom elengedni, ajkait sem akarom elereszteni, de muszáj el kell mondanom, hogy bennem is ez ment végbe, mindvégig. Annyira jó végre kiélvezni, hogy csókolhatom, hogy nekem simul, de ez be is indít, ha akarom, ha nem, egy nyamvadt liftben ragadtunk beindultan. A pániktoham ami az elején rámtört, kezd elmúlni, és ezt mind Briannek köszönhetem, mert itt van, nem taszított el, engem, mert azt mondta szeret. Elszakadok annyira, hogy elmonhassam, hogy szeretem, hogy sokat jelent nekem, meg minden faszság, hogy ugyanazt érzem... nekem ő kell, nem más, mindig is csak ő kellett. - Igen... - suttogom, mert szerintem nem volt szánalmas és az a fontos, hogy itt vagyunk együtt. Viszont én még válaszolnék, de nem hagyja, bekussoltat azzal, hogy megcsókol, és nekem ez elég is, mert elengedem magam, és csak nyelvemmel simogatom az övét, és csak jobban neki nyomom magam, hogy még közelebb legyünk, mert elveszek ebben az érzésben, nem érdekel a lift, az, hogy láthatja bárki, semmi sem érdekel, csakis vele foglalkozom, csak őt akarom mindennél jobban. Baj lenne? Nem érdekel, őt akarom, ég a testem, forr a vérem, nagyon nagy szükségem van rá, most itt. A sok lány simogatása nem indított be, viszont neki minden mozdulata képes rá, erre a tekintete is elég. Viszont elnevetem magam egy kicsit, hogy oldjam a feszültséget vigyorogva, és szerencsérr velem nevet, aminek nagyon örülök. - Tetszett hát, mert most hallottam tőled ilyet először. - egyszerűen nem tudok mást csinálni, csak mosolyogni, annyira akarom őt, minden porcikám rá vágyik, arra, hogy magamhoz ölelhessem, és szeretkezhessünk, de úgy igazán. - Én, én. - vigyorodok el, és nagyon jó közel érezni őt magamhoz, ennyire közel. Csókjába olvadok, hamar felső nélkül, érzem, ahogy meleg bôre az enyémet érinti, és ez csak még hamarabb lobbant lángra, mint gondoltam volna. Sokkal intenzívebb érzéseim vannak most, hogy tudom, hogy szeret, mert én is szeretem nagyon, és ezaz, ami most különlegesebbé teszi. A kezeimet fent a fejem fölött megtámasztja egy kezével, és szórakozik az övemmel, meg a nyakammal... annyira imádom, annyira tökéletea. Minden percem vele akarom tölteni, legyünk akárhol, akármikor, rá van szükségem. Arra viszont nem válaszol, hogy azt mondom felvállalnám, hogy együtt vagyunk, mert engem nem érdekelne, hogy tudja mindenki, az életem vele jó, nem akarom elveszíteni, és bármit vállalok érte. Igen, még azt is, hogy rajtunk csámcsogjon minden nyamvadt pletykalap, de akkor ugye rajta is csámcsognának, amit lehet nem szeretne, így nem erőltetem a dolgot. De nem is tudom, mert azt mondja, hogy akar engem, amire azt kell mondanom, hogy én is őt, mert őt akarom, teljes egészében. Elereszti a kezem, de eleinte nem igazán tudok mozdulni, mert lefoglalnak a csókok, amiket kapok, és egyszerűen beleveszek az érzésbe, hogy milyen dolgokra képes velem, hogy mennyire ki tudja hozni sóhajaimat, amik ellepik a liftet. Elmondja, hogy nem fog bújkálni, én meg komolyan válaszolok neki, mert én sem fogok, nem akarom rejtegetni a kapcsolatunkat, semmit. Szeretem és kész, aki nem fogadja el, az bekaphatja. Viszont Brian elhúzódik tőlem, nem érint, nem simul hozzám, tuti, hogy ezzel akar kínozni, de én ezt nem tudom sokáig tartani. A nadrágját lerángatom, nincs rá szükség, és inkább megfogom férfiasságat, amit azonnal határozottan kezdek simogatni, mert nagyon tetszik, hogy a fülemben hallom nyögését, amit én váltok ki belőle, és ezért sem hagyon abba, nem ám. Eszemben sincsen. Közelebb húz, én meg erősebben markolom, szavaira és, amit a fülemmel művel, nem tudok nem borzongani tőle, de az egész bizsergés végighalad testemen. - Csak tessék édes, a tied vagyok. - Nem akarom abbahagyni, mindig az őrületbe kerget, most én akarom ezt tenni vele, de nem tudom sokáig, mert amíg kiléptet a nadrágomból el kell engednem. Folytatni akarom, de annyira puhán kényezteti az arcom, ami még most is fáj, de az nem érdekel. Kapok egy puszit, amiben úszkálok, nagyon jól esik. Tudom, hogy ez egy bizonyos bocsánatkérés tőle, mert ki nem mondaná, de nem is akarom, nekem ez így tökéletes, ez illik hozzá. Tényleg jól esik, hogy kedveskedik, az arcom most már sokkal jobban van, de ezután kezdi csak szívni a nyakamat, ami nyomott hagy, de nem érdekel, erre is rohadt büszke vagyok, úgy mint a korábbira. Lejjebb halad, én meg csak úgy simulok ajkai alá, élvezve minden kis csókot, mozdulatot, és egyszerűen simigaton a hátát, mert azt még eléren, és úgy követem a tekintetemmel. Valamiért csak még merevebb leszek, ahogy figyelem őt, beindító lávány, ahogy elmerülni láton mellbimbóm ajkai között. Hangomat ekkor már nem tudom visszafogni, de igyekszem csak a sóhajaimmal jelezni neki, hogy jól csinálja, hogy ne hagyja abba. Kínoz érzem, nert a köldököm gyenge pontom, és jó párszor hiszem azt, hogy most ajkai közt lehetek, de nem... egyszerűen nem segít rajtam, nem könnyíti meg nekem, de ez kész. Annyira rohadtul jó még így is, ez a szenvedés is jó, ezt sem tudom máshogy elmondani. A nyelvét megkapom, ami több, mint a semmi, de attól még nem elégít ki, de megkegyelmez, és végre forró, nedves ajkai közé kerülök. Hangosan nyögök fel, és tarkójánál csúsznak ujjaim a hajába, és egy pillanatra a fejem is hátravetem, mert annyira jól esik. Nehezen, de ajkamba harapva igyekszem csendes lenni, hogy ne hallja mind a három emelet, bár bevallom, hogy az sem érdekelne, mert szeretem őt. Viszont olyan jól csinálja, nem akarok véletlenül sem így elmenni, ezért minden erőm összeszedem. - Brian, kérlek, nem így akarok elélvezni. - tényleg nem, akkor sem, ha nagyon jó, azt akarom, hogy neki is az legyen, de így ez lehetetlen. Igaz, hogy csodálatosan jól csinálja, és az is, hogy imádom, de komolyan őt akarom, nem a száját, nem csak a száját. Őt is.




words: ××× ♦ notes: jó is az

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Ápr. 02, 2015 9:05 am
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation





Wyatt&Brian
    ☄ Mit keresel itt? ☄
Ha voksolnom kéne magamnak éveket, akkor úgy harmincat biztos öregedtem ebben a pár percben. Először minden sötét folt volt, de egyre tisztábban látok. Megütöm, nem bírom hallgatni. Azt remélem, hogy elkussol és hagyja a némaságnak átvenni az irányítást, de nem. Folytatja. Én meg kikészülök. Erősen lököm el magamtól, mire ő neki csapódik a lift oldalának. Másodpercek alatt előtte termek és feje mellett ütöm a fémfalat. Képtelen vagyok uralkodni magamon. A kérdések jönne-jönnek és jönnek. Marcangol belülről, ahogy a méreg-férgek zabálják a türelmem. Összezuhantam, minden vörös és fekete lett a szemem előtt, mialatt egy esztelen örvénybe fulladva ismét a valóságba ébredek. Közel állok hozzá, ahogyan feje két oldalán támaszkodok két tenyeremmel. Rugózok, mert nem tudom eldönteni, hogy most megcsókoljam, vagy agyon verjem. Végig pillantok ajkain, mire összepréselem sajátom. Hiába beszélek ellene, minden porcikámmal megtudnám baszni, annyira kívánom, ahogy tehetetlenül áll előttem. A lányokra kérdezek, mire felháborodottan válaszol. Nem mozdulok stabil állásomból, csapdába csalva őt, karjaim közé. - Mi kell neked? - akaratlanul közelebb mozdulok hozzá, ezzel magam sodorva kellemetlen helyzetbe. Az orrom hegye még súrlódik övével, majd eltolom magam a liftoldalától és elvonulok tőle biztos távolságra. Nehezemre esik koncentrálni, mikor ekkora vonzalmat táplálok iránta. Mégis, hogy uralkodhatnék magamon mellette? Hogy?...
Kifakadnak belőle az érzései. Elképedek, döbbenten bámulok rá. Miközben ő őszintén szaval, nem kímélve engem. Majd elfordul és ahogy a lift gombjait kezdi nyomogatni eluralkodik a kétségbeesés rajtam. A kiutat keresi tőlem, most ő akar messzire kerülni. De nem futhat el. És ezt minden sejtemmel érzem. Nem tudom elereszteni, többé nem. Ezért is nyílnak szóra ajkaim. Akarom őt. Annyira a magaménak akarok. Megrémít, ahogy elém hajította a telefont. Feladott mindent. Ez egy patthelyzet. Ahogy mondókámba kezdek, vontatottan fordul felém. Valahol dacban áll saját magával, pont úgy mint én. Szemei könnyesek és én reszketve nyújtom felé a telefonját, de ő kiveri azt a kezemből és megcsókol. Magamhoz vonom, amilyen közel csak lehet. Nem gondoltam, mikor megpillantottam a picsákkal, hogy végül az én számra tapasztja majd puha, finom ajkait. Nem érdekel már semmi. Ezek után nem. Elmondtam neki, hogy mit érzek és kiderült, hogy ő is ugyanazt érzi. Örömömben dörömböl a szívem bordáim között, talán meg is repeszti azokat. A heves érzékiség gyorsan utazik a derekamból a gerincem mentén felfelé, hogy kíméletlenül elérjen valahova mélyre a fejemben. Elválnak ajkai, hogy szavalhassanak, de mintha nem is érdekelne, nem eresztem karjaim közül. Szorosan fogom közre. Szinte belemarok a bőrébe, nem akarom, hogy ez egy újabb álom, vagy hallucinációként szerte fosszon. Élvezni akarom, csókolni, szeretni. Hangot adok annak, mennyire szánalmasan érzem magam amiatt, hogy eddig nem léptem, mire nyugtatni próbál és ettől a borzongás szalad fel a tarkómig.  - Most... - ismétlem végig nyalva alsó ajkamon utalva, hogy felfogom falni, ha nem állít meg  - Itt.. - súgom bele mosolyra húzódó ajkaiba, bár az én arcom már elborul a rám törő vágytól, amit összesimuló ágyékaink tesznek velem. Képtelenség belefojtani a szót, látom, hogy ismét elnyílnak ajkai, de ezúttal belefojtom. Bele én. Nyelvem ledugom ajkai közé, hogy hajkurászhassam az övét. Kívánom, lángra lobbanok és égek. Parázslanak ajkai, nem bírok magammal. Még jobban, mint először. És nem segít rajtam, hogy pont egy liftben találunk egymásra. Vágyfokozó hatással van rám. Vigyorra húzódik ajkai finom vonala, mire én értetlenül pislogok és kiderül, hogy a vallomásom ennyire mulatságos neki. Vele nevetek.  - Tetszett? -kérdezem közelebb vonva magamhoz, hogy épp hajszálvékony távolságnyira legyen tőlem, mikor közlöm, hogy megmutatom én neki, mi a nyálas... ő pedig készségesen áll elébe egy szuper aranyos és szexi vigyorral  - Te akartad. - bólintok alig észrevehetően, de nem engedem el. Letépem róla az ingét, közben a lift oldalához nyomom. Az ajkairól nem vagyok hajlandó lemondani, így mélyítek a csókon. A fölsőmmel kezd babrálni, ami hamar leválik rólam. Belesúgom forró leheletébe, hogy mit érzek és a válasza felkorbácsolja a vágyaim. Képtelen leszek megállni. Tompul a hallásom és érzem a lüktetést a gatyámban. Az eddig is szűk helyen kidudorodó tagom, most fájdalmasra nőtte magát. Nyakára, fülére kalandoznak ajkaim, közben csuklóinál fogva kezeit feltolom feje fölé, hogy jobban hozzáférhessek és csupán egy tenyérrel fogom össze két kezét. Szabad kezemmel övével babrálok, hogy megszabadíthassam a felesleges ruhaneműktől. Belesúgom a puha bőrbe, hogy mi lesz velünk, mire a válaszára kipattannak szemeim. Nem akarom elrontani a karrierjét, nem akarom, hogy a családja kinézze miattam, ezért inkább fojtatom és nem válaszolok. Némán csókolom tovább. Elterelve kimondom, hogy kívánom őt. Most először nem a vékony hang fecseg bennem, ajkaim közül érkezik a szó. A válasza pedig reflexszerűen elég ahhoz, hogy farkára markoljak és veszettül verni kezdjem azt. Leeresztem karjait feje fölül és hagyom, hogy kénye-kedve szerint tegyen. Csókolom és harapom, ahol éppen elérem. Nem állok le. Egész testemmel hozzá simulok, ki akarom préselni belőle az összes lány gondolatát, az összes negatív dolgot, amin kattoghat a buksija. Kijelentem, hogy ha úgy adja a helyzet én nem fogok bujkálni a sajtó elől sem. Nem tudom, mennyire gondolja komolyan, de lemásolom a mosolyát és belepillantok íriszeibe eleresztve faszát. Hagyom, hogy átjárja a hangulat. Mozdulatlanul, idegtépően közel állok hozzá, de nem simítom, nem csókolják ajkaim, csak nézem. Elnyúl nadrágomhoz, mire lepillantok irányába és kijelentésem követően, mintha felbátorodna, de nem esküdnék meg rá. Mosolygását követően letolja a nadrágom és a farkamhoz ér, mire én feje mellé támaszkodok egyik tenyeremmel és belenyögök a fülébe, hozzápréselve magam. Másik kezem derekára fonom, úgy húzom közelebb.  - Ha ezt fojtatod... - suttogom halkan, majd végig nyalok nyelvem hegyével fülcimpáján  - Széttéplek. - végül bebarangolja puha szervem hallójáratát és érzékien megharapom azt. Kiléptetem finoman irányítva a nadrágjából és megállok előtte, majd végig nyalok alsó ajka peremén, megcsókolva finoman bal arcperemét, amire ütést mértem. Lágyan kalandoznak a sértett területen ajkaim, nem akarok több fájdalmaz okozni. Ujjaim végig siklanak törődön a bőrön és megpuszilom, most először. Finoman és hosszan. Túl lendülve a bocsánatkérés nonverbális formáján, beleszívok a nyakába, érzékien, de nyomot hagyón... lejjebb kalandoznak ajkaim, mellkasán és ezúttal nem kímélve mellbimbóját izgatott állapotba hozom. Lágyan kalandozok, elidőzve hasfalán. Csókjaimmal akarom borítani egész testét, ezért nem sürgetem. Többször körbe járja nyelvem köldöke peremét, majd egészen ágyékáig szalad nyelvem, de eszembe sincs még kényeztetni. Tépni akarom az idegeit. Párszor eljátszom, hogy végre bekapom ágaskodó szépségét, de nem teszem. Fenekébe markolok és combjait csókolgatom előtte térdelve, majd pár pillanat múlva nyelvem hegye találkozik farka végével és körkörös mozdulatokkal fedezi fel azt. Végig nyalva rajta, finoman, érzékien csalogatom az őrületbe. Azt akarom, hogy ő megbolonduljon. Szabaduljon fel és gátlásoktól mentesen basszon velem. Azt akarom, hogy pont olyan hevesen akarjon engem, mint ahogy én őt. Végül bekapom a forró csodát és szopni kezdem. Kibaszottul finom. Két kezem combjaira siklik, azokba kapaszkodva igyekszem minél intenzívebb károkat okozni benne. És nem hagyom abba, amíg nem könyörög. Ez a Wyatt-szabály...


×  Music ~Minden amit akarok. . . Te vagy.  × Notes: Szopás. ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 01, 2015 8:43 pm
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation



to my everything


Nem válaszol, nem értem miért, lehet, csak én vagyok ennyire vak, de egyszerűen nem értem, nem tudom hova tenni ezt a dolgot. Azt, hogy nem akar velem beszélni, hogy menekülni akar tőlem, hogy nem akar velem lenni. Rohadtul nem akarom ezt, nem akarok itt vitatkozni vele, mert a szívem hasad bele, hogy nem hisz nekem, hogy olyan dolgokat mond amilyeneket. Valahogy nem tudom ezt tartani, nem fogom ezt bírni, kifogok készülni. Nem akarok kifordulni magamból, azzal lehet, hogy mindent elrontanék, bár így is el van baszva ez a helyzet, mert már vitatkozunk is én meg kapok egy erős ütést az arcomra. Szisszenni sem merek, mert oké, hogy fáj, de nem merek reagálni, nem akarom tovább rontani a helyzetet, inkább csak csendesen figyelem őt. Szavai viszont fájnak, nagyon főleg amit a lányokról mond. Csak nagy szemekkel pislogok rá, de azonnal válaszolok is, ezt nem hagyhatom. - Nem dugtam meg egyiket sem, nem is akartam, és nem is akarom. Egyik sem kell. - vonok vállat, nem tudok mást mondani neki, csak az igazat, mert egyetlen kis picsa sem kell nekem kintről, egyiksem ér semmit, mindegyiket megdugta már valaki, de ha nem is lenne így, akkor sem kellene egyik sem, csakis Brian kell, de ő nagyon. Nála jobban senkit sem akartam, vagy szerettem, ebben ő az első, amit nem akarok elcseszni, de valahogy mégis az történik, minden tetves alkalomkor, mikor eldöntöm, hogy ki kellene tálalnom neki, hogy mi van velem, hogy mit érzek.
Lassan de eljutunk oda, hogy nem tudom tartani magamat, nem tudom visszafogni azt a hatalmas kényszert arra, hogy ne engedjem el. Mert elakar menni, el akar költözni, elhagyni engem, amit nem engedhetek meg, mert szeretem és szükségem van rá. Ezt tudnia kell, ha mást nem is, de ezt igen. Mindent elmondok, kitalálalok, azt is elmondom, amit nem kellene, de már semmi sem érdekel. Elakar költözni, elveszthetem, de én nem akarom, egyszerűen nem akarom  abba belepusztulnék, szóval lesz ami lesz. Elmondom amit csak tudok, mire ő is beszélni kezd. Az egész két évet elmondja, onnantól, hogy negismerkedtünk, de én csak lassan fordulok felé, nehezen dolgozom fel a szavait, mert annyira hihetetlen ez. A sors fintora, hogy annyi ideje csak rá vágyok, csak őt akarom az ágyamba és csak az ő ágyát akarom, de féltem, hogy nem kellek neki. Erre kiderül, hogy vêgig ettől parázott ő is, ami vicces és fájó is egyben. Szégyellem magam, hogy ennyire gyáva voltam, hogy nem mertem elé állni korábban, hogy nem fakadtam ki, és nem mondtam el neki ezt, de eddig nem mertem. Most, hogy megkaptam, és tudom, hogy vagy elvesztem, vagy velem marad ez kifakadt. Nem bánom, ez tökéletes így azt hiszem, mert van egy olyan érzésem, hogyha most ez nem lenne, még mindig szenvednénk, de nem tennénk semmit, nem lennénk együtt, csakúgy lennénk. A telefont felveszi nekem, de nem kell, nincs rá szükségem, viszont magamhoz is vonom, és megcsókolom. Egy pillanatra megijedek, mert mintha nem viszonozná, de aztán nyelve utat tör ajkaim közé, én meg egy megkönnyebbült sóhajt eresztek ki, hogy végre minden oké, hogy rendben vagyunk, hogy az enyém, hogy ezt megbeszéltük. Féltem volna, hogyha nem csókol vissza, hogy valami nem okés, de nem, erről szó sincs szerencsére. Viszont elszakadok ajkaitól, derekát bem eresztem, de ő sem enged, a homlokát az enyémnek támasztja én meg egy kicsit mosolygok rá derekát cirógatva, de szavaira vállat vonok. - Nem baj... most itt vagyunk. - mosolygok rá, konolyan is gondolom, mert ha korábban összejövünk, most lehet nem itt lennénk. Lehet, csak most értünk meg erre a kapcsolatra. Pont mondanék neki valamit, de most ő csókol meg, amit hevesen viszonzok, kicsit liheg, de engem nem zavar, beleveszek a csókba, abba a csodálatos érzésbe, ami eluralkodik rajtam, hogy megkaphattam, hogy az enyém, hogy szerethetem. Ez kellett nekem régóta már, nagyon is kellett. Viszont egy kicsit muszáj poénkodnok is, igaz, nagyoj tetszett a kis monológja, de tőle nem ezt szoktam meg, ezért egy kicsit vicces is a dolog, de szerencsére nevet velem. - Neeeem. Eszemben sincs, nagyon tetszett. - konolyan gondolom, a mosoly az arcomon is erről árulkodik. - Figyelek. - vigyorogva várom, hogy mi lesz, erre a gombok az ingemen szakadnak és hamar félmeztelenné válok, ami tetszik, ez a hevesség nekem bejön. A liftfalához simulok, de ajkait is megkapom, ami miatt csak sokkal jobb, és hevesen viszonozva minden gesztusát lerángatom róla a felsőt. - Én is szeretlek, nagyon. - suttogom édes ajkaiba, majd hagyom, hogy elkalandozzon a nyakamra és minden kis tettére sóhajokkal jutalmazom, annyira jól esik, ahogy szív és harap, eszméletlenül imádom, amit tesz velem, olyan jól tudja mi esik jól, hogy mit akarok igazából. Ismer már, ebben is, olyan gyorsan kiismeri minden vágyamat. - Hmm... kikiabáljam a világnak, hogy szeretlek, és veled élek. Na? - kérdezem komolyan, mert ha neki ez kellene én ezt is megtenném, csak azért, hogy jobb legyen, hogy tudja, hogy tényleg kell nekem, bár... nem vagyok abban biztos, hogy felvállalná. - én is téged, ebben biztos lehetsz. - simítok végig meztelen hátán, aztán felsóhajtok, mert a fülem is egy gyengém, de a köldököm sokkal inkább az. [colot=teal]- Rendben, felfogtam és egyáltalán nem bánom. -[/color] mosolygok rá, nert komolyan szarom le, hogy ki mit gondol, hogy mi lesz, hogy latbak, vagy sem. Lehet felrakják a netre a kamera felvêtelét, de szarom le, jó magasról, mert most csakis az az ember érdekel, aki lerángarja rólam a nadrágot. Elnyúlok a nadrágjához, de megmarkol, mire felnyögök és csak a csípőjébe markolok. - Ennél jobbat nem is kívánhatnék. - kész elmosolyodom, nekem ez már most jó, ahogy izgat, annyira tökéletes. Most viszont nem hagyom magam, hogy az ingerlése elvegye az eszemet, fogom és lerángatom a nadrágját, férfiasságára csúsztatom ujjaimat és szorosan, de mégsem túl erősen megfogom, és határozottan kezdem kényeztetni. Annyira sokat jelent nekem, hogy neki sem csak egy baszás voltam, hogy szeretkezett velem, hogy érzelmeket is vittünk bele... és persze, hogy kitálaltunjk, erre volt szükségem és szerintem neki is.




words: 973 ♦ notes: igen, egészen

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 01, 2015 5:10 pm
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation





Wyatt&Brian
    ☄ Mit keresel itt? ☄
Elegem van már az egész szituációból. A tehetetlenség, ami körülleng minket megbénít. Nem tudom, hogyan lépjek, ha lépjek akkor mennyit. Elhatároztam, hogy letisztázok végre mindent. Kiadom magamból, hogy kurvára bele zúgtam. Úgy, mint még soha, senkibe. És erre itt találom egy hölgy csoport kellő közepén. Iszonyatosan fáj. Szar érzés, hogy ennyire távolinak érzem. Nem tudok ezzel mit kezdeni. Hiába nyújtom ki a kezem, hiába próbálom magamhoz édesgetni, minden alkalommal, mintha csak jobban ellökném, mintha taszítanám. És ezt nem bírom épp ésszel elviselni. Ahogy azokat a nőket sem körülötte. Rettentően mérges vagyok. A féltékenység amit érzek a legrosszabb. El kell menekülnöm. Ki kell jutnom innen. - És el is tűnnék, itt hagynám az egész stábot, de a lift nem elég jó rejtekhely nekem. Mert utánam ered és belép, mielőtt még kimenekülhetnék tőle. Csapdába csal és belekényszerít egy kínzó, feszítő érzésbe, amitől épp elmenekülni próbáltam. Hogy a faszomba mondjam el neki, hogy irigy voltam a lányokra és ezért rohantam el? Mi a fenét kell még ehhez hozzá fűzni? Ennyire vak?
Nem felelek a kérdésére, hogy miért nem hiszek neki. Ugyan már. Most szakadt ki egy sziporkázó lány-csoport karjaiból, ugyan hova kellene elhinnem? Arcára nem ül ki abban a pillanatban semmi, mikor észrevett. Attól kéne hátast dobnom, hogy utánam eredet? Fújtatok. Elborultam és nem találom a kiutat. Bármit megtennék, ha most beindíthatnám a liftet és elmehetnék tőle messzire. Nem akarom ezt átélni, sose akartam. Szeretem őt a tőlem telhető legtisztább módon épp úgy, ahogy gyűlölöm is a legsötétebb módon. Nem akarom ezt, elakartam kerülni ezt. Haza akartam menni, kirámolni és eltűnni az életéből. De még ez sem a mélypont. Csattan tenyerem az arcán, de nem érkezik válasz. Legalább annyira méltatna, hogy visszaüssön, de még csak az sem megy neki. A válasza miatt szívesen adnék neki még egyet, de ha megtenném,  nem fognám vissza magam. - Baszódj meg. - a szemébe mondom, majd elfordulok tőle és tarkómat dörzsölöm jobbommal. Dacolok saját magammal. Egy részem - jelentős részem - torkon ragadná és földre kényszerítené. Beharapom ajkaim és minden erőmmel azon vagyok, hogy megpróbáljak uralkodni magamon, de rettentően nehéz ez, ha az embernek ilyen makacs és beszari alakkal van dolga. Legalább állna elém és mondaná a szemembe, hogy szexre kellek és ennyi.  - Fontos vagyok? - megtorpanok majd félre döntött fejjel pillantok vissza rá, mielőtt akkorát löknék rajta, hogy a lift oldalához préseljem  - Fontos? - üvöltök vele és a feje mellett hatalmas csattanással hasítok a fémfalra  - Mindenkinek ezt mondod? - két tenyerem feje mellett landol és ismét csapok az oldalára  - Melyik lányt dugtad még meg? - belebaszok a lift oldalába és érzem, hogy a kézfejem belebizsereg  - Melyiket nem? -  eltolom magam a lift oldalától és ellépek tőle. Látni sem bírom a képét, nem megy. Szívem szerint agyon verném, annyira fáj. Nem bírom kiverni a fejemből a képet, ahogy fölé ágaskodik és...
Aztán kifakad, mikor én feladom és közlöm, hogy elköltözök. Olyan dolgokat vág az arcomba, amiktől elszégyellem magam. Lesütöm a tekintetem és a szemébe sem tudok nézni. Csak miután elfordul, akkor pillantok fel és a bűntudat korbácsolja lelkem minden darabkáját. A telefont bámulom a lábam előtt, majd miután visszafojtom a könnyeim, bátorságot veszek magamon és kitálalok. Az elejétől a végéig. Az első naptól, az utolsóig. Mindent elmondok, ő pedig közben szép lassan fordul felém. Tekintete, mintha könnyekben úszna, de nem mernék esküdni rá. Nem tudom miért-hogyan, de kiszalad a számon, hogy bele zúgtam. Elárulom, hogy jó ideje oda vagyok érte és szeretem. Szeretem, jobban, mint kellene. Miután végeztem lehajolok a mobilért, bocsánatkérően pillantva rá és felé nyújtom a telefont. Vékony vonallá formálom ajkaim és mély levegőt veszek, mire a készülék hirtelen kirepül a kezemből az én tekintetem meg követi annak esését, majd magam elé pillantok és döbbenten akadok fenn a csókban. Abban a csókban, amit ő ad nekem. A gyomromba kúszó, bizsergető érzés kezd uralkodni és zavartan hunyom le a szemem, hogy nyelvem utat törhessen magának és felfalhassam. Derekamra vándorolnak karjai, amitől borzongató érzés ágaskodik fölém. Szinte belenevetek a csókba a megkönnyebbülésem így tör utat magának, bele a forró ajkaiba, amik elválnak és szavalni kezdenek. Lehunyva tartom szemem, és szorosan vonom magamhoz, homlokom övének támasztva miközben épp arról beszél, hogy Ő is pont ugyanazon ment keresztül, mint én. Rázni a kezdem a fejem. - Nem, nem, nem és nem. Ne csináld ezt velem. - belepusztulok, hogy az a sok hónapi kínszenvedés mind megelőzhető lett volna  - Ha tudtam volna... - kezdek bele, de nem fejezem be, mert ezúttal én csókolom őt, eszem vesztve. Lihegek a csókba, derekára tapasztva jobbom, balommal arcperemét cirógatva. Arcára sunyi vigyor ül, ami nem tetszik és mikor megtudom az okát, állam vetve felnevetek, de nem engedem el a karjaimból.  - Komolyan? - széles vigyorral pillantok rá, szemöldököm felvonva  - Kigúnyolod életem vallomását? - engedek egy halk nevetést  - Ez volt neked nyálas, majd adok én neked... - belenevetek ajkaiba, majd a gombjait nem sajnálva letépem róla az ingjét, közben a lift oldalához simítva finoman. Ezúttal nem lököm. Intenzíven csókolom ajkait, majd övével kezdek babrálni.  - Szeretlek... - súgom bele a puha ajkakba, s ha csak nincs jobb dolga, én most megbaszom. A nyakára tévednek mohó, szomjazó ajkaim és beleharapok, szívom a bőrt erősen. Nem akarom, hogy bármelyik lány is azt gondolja, hogy Wyatt Dessauge szabad préda, mert nem az. Eltöröm a kezét annak, amelyik hozzá nyúl.  - Mi lesz velünk? - suttogom, hátának finom bőrét simítva ujjaimmal  - Ahhhhnnyira kívánlak. - pihegem, majd még egyszer leválok ajkairól, hogy magaménak tudhassam tekintetét, s ha nem állít meg ismét nyakára vándorol és fülét fedezem fel  - Ha a lift megindul, én magam váglak ki rajta. - jegyzem meg, hogy tudjon róla, hogy pont leszarom, ha bárki meglátja hogy épp basz...szeretkezünk. Finoman megharapdálom a bőrét és letépem a nadrágját, belemarkolva a farkába  - Csakhogy tiszta legyen. Én nem dugok, én szeretkezek veled. - belenevetek a csókunkba és folytatom a markolászást, hogy izgassam.


×  Music ~Minden amit akarok. . . Te vagy.  × Notes: Nagyon úgy tűnik. ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 01, 2015 4:15 pm
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation



to my everything


El van cseszve ma már minden. Ide kellett jönnöm, nem lehetettem otthon, azzal akivel  szeretnék, de Ő itt van, valami kis húzott szeművel, és nem szólt nekem. Fáj? Igen, de én sem szóltam neki, nem tettem semmit azért, hogy együtt lehessünk. Na jó ez nem teljesen igaz, akartam én tenni, csak egyszerűen nem hagyták, mert nekem muszáj itt lennem, én nem maradhatok ki, pedig karrierem során először akartam hagyni ezt a sok szart, most először akartam kihagyni valamit, amikor bájologni kell a sok szar emberrel. Csak egyszer! Olyan nagy kérés ez, hogy nem kaphatom meg? Egy-két napot azzal, akit szeretek? Ennyi? Komolyan nem érdemlem meg, annyi munka és szenvedés után? Egyszerűen nem értem ezt... értem, hogy ilyenkor nem igen van magánélete az embernek, de nem érdekel, nekem arra szükségem van, de csakis ezzel az emberrel, aki most menekül előlem, mert mindent elbasztam. Már megint.... a picsába is.
Muszáj utána mennem, mert rosszul érzem magam, hogy olyan dolgokat láttam az arcán, abban a pillanatban, mint még soha. Meg kell beszélnünk, és azt hiszem, most kell erre sort kerítenünk. Nem tudom mi lesz ennek a vége, hogy velünk mi lesz, hogy tudunk-e rendesen beszélgetni, vagy sem, hogy most mindennek vége, vagy maradunk együtt... Nem tudom, de én nem akarom elveszteni, nem akarom, hogy egy ilyen faszság miatt legyen mindennek vége, hogy egy kibaszott konferencia bál tegyen tönkre mindent, amit felépítettünk, legyen is az akármi. Igen, nem tudom mi történt azon az estén, mi szeretkeztünk, szerintem az volt, nekem az volt, és ez bennem csak erősítette azt a vágyat, hogy szeretem, hogy szükségem van rá, és rohadtul szerelmes vagyok belé. Bennem ez csak erősebb, mint volt, de az ő oldalát nem tudom, így félve kicsit, de aggodalommal telve megyek utána. Igen, kicsit rám csukódik az ajtó, de bejutok, és egy egészen furcsa beszélgetésbe kezdünk. - Miért nem hiszed el? - kérdezem azonnal, mert nem igazán értem erre az okait. Én komolyan gondolom, ismer, tudja, hogyha hazudok, mindig is tudta, de most, mintha ez nem érdekelné, hogyha ezt figyelmen kívül hagyná valamilyen okból kifolyólag, amit nem tudok. A beszélgetésünk csak ezután lesz még furcsább, mert lebasz olyan dolgokért, amiről én nem is nagyon tudok, sőt még egy pofont is kapok. Ég az arcom, rohadtul, de nem érdekel, megérdemeltem azt hiszem, és ez, az ami megindítja bennem, hogy most már beszélnem kell. Nem foghatom vissza ami bennem van, tudnia kell, a félreértések így keletkeznek, hogy nem tudjuk mit akar a másik, hogy mi van a fejében, és csak a pofonok lesznek a vége. - Te vagy fontos... - valamiért előbb törném ki a saját kezem, minthogy én megüssem, arra képtelen lennék. De rá nem haragszom, hogy megütött, megérdemeltem, mert egy fasz vagyok, aki csak magával törődik, akinek nincsen jobb dolga, mint itt lenni, beszélgetni, meg nyáladzani a sok hülye picsával. Viszont nekem itt már vége, nem tudom tartani magam. és kitálalok, mindent elmondok, ami most ide tartozik, amivel bármit is el tudok mondani. Hogy mennyire nem tudott nekem ő sem írni, hogy nekem az nem baszás volt, hogy belebolondultam abba, amit iránta érzek, és valahogy megkönnyebbültem, nem tudok mást tenni jól esik, hogy kimondtam, de félek, hogy mi lesz. Csakis félve pillantok rá, mikor belekezd a dologba, és csak elképedve pislogok rá. Mikor a fotózásról mesél a gyomrom összeszorul, mert nagyon sok lánnyal voltunk akkor körülvéve, de nekem csakis ő fogta meg a tekintetem, csak őt néztem, és akkor tudtam, hogy nekem kelleni fog. A költözés pedig... azt hiszem a legjobb ötletünk volt, még akkor is, ha ennek egyszer vége lesz, ha tényleg elköltözik. Szemeimet viszont most könnyek lepik el. Én az előbb nem tudtam volna sírni, de most úgy érzem, mintha az évek most összegyűlnének, és kiakarnának törni. Amikor elmeséli, hogy mindig kívánt engem bűntudatot érzek, annyival korábban túl lehettünk volna ezen, mert nagyon régóta akarom őt, hogy érintsen, hogy csókoljon, és sose eresszen el engem. Elmosolyodom felé fordulva, mikor azt mondja, hogy a nevemre élvezett el, ezt én is sokszor csináltam, és élveztem is nagyon, de nem úgy, mint mikor ő csinálta nekem, akkor jobb volt a nevét nyögni.  Az ezután következő szavai nagyon meglepnek, de teljes testemmel felé fordulok, ahogy megemésztem őket, mert ehhez idő kell, de melengeti a szívemet, és a lelkemet, mikor azt mondja, hogy belém szeretett, nagyon jól esik, aztán, csak sóhajtok egyet, megtörölve a szemem, mert könnyek szöktek belé, de nem ezzel foglalkozom most, hanem azzal, hogy valahogy reagáljak. Ez a reakció viszont nem szavakban indul meg, hanem szimplán kilököm a kezéből a telefonom, hozzálépek és megcsókolom. Nem ölelem magamhoz olyan szorosan, de derekánál fogva húzom, viszont eltolhat, vagy felpofozhat megint ha akar. Nem érdekel semmi, hogy ki látja, hogy ki nem, csak az érdekel, hogy végre csókolhatom, és majdnem tiszta lappal vagyunk mindketten. Nehezen akaródzik elszakadni tőle, de még elakarom mondani szavaira a válaszom most már szavakban is, így megszakítom a finom kontaktust.
- Ha tudnád én mennyiszer akartalak megnézni téged zuhanyzás közben, hogy mennyire kívántalak, még akkor is, mikor nyúzott fejjel másztál ki reggelente... életem legjobb döntése volt, mikor kitaláltuk az összeköltözést, és pont te vagy az a férfi aki nekem kell. Nem véletlenül mondtam nem rég, hogy tökéletes vagy. - mosolygok rá gyengéden, ahogy tekintetébe fúrom az enyémet, de el nem húzódok tőle, ha ő nem akar tőlem. Most már nem akarok veszekedni, viszont egy kicsit elvigyorodok. - De még ilyen nyálas dolgot se mondtál soha. - nevetek fel egy kicsit megsimogatva puhán az arcát. Nem szokott ilyeneket mondani, de bevallom nem zavar, nagyon örülök neki, hogy ezt most megbeszéltük. Akármi lehet a vége, csak azt akarom, hogy velem maradjon, hogy ne lökjön el, és szerethessem őt, amennyire csak tudom.




words: 935 ♦ notes: összehozzuk mi ezt

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 01, 2015 3:10 pm
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation





Wyatt&Brian
    ☄ Mit keresel itt? ☄
Képtelen vagyok túllendülni azon, hogy ekkora balfasz vagyok, hogy még nem álltam a képe elé és mondtam a szemébe az igazat. A teljes, valós igazságot. Az úton többször megfogadtam, hogy a következő találkozásunknál kiterítem a lapjaim és nincs több titok. Mindent kitálalok és le is út- fel is út. Százféleképpen elterveztem magamban, hogy elé állok és normális hangnemben elárulom neki, amit érzek. Kate persze azonnal támogatni kezdett ebben, rémisztően tud hatni néha a lelkemre. Csak az éltet, hogy amint kilépek ebből a szennyes, felszínes partiból, azonnal hazasiethetek és a karjaiba vethetem magam. Minden másodperccel közelebb kerülök hozzá, hogy újra érezzem az illatát és a bőrének puhaságát. Tovább nem merem gondolni, mert a sajtó ágyékom körül kattogna egészen biztosan és képesek lennének kimagyarázni, hogy a cérna japán váltotta azt ki belőlem. Nagy esély van rá... Minden erőmmel megpróbálom túl élni ezt az estét, hogy holnap vele tölthessem a napom. A mobilom sehol, pedig már automatikusan nyúlkálok a zsebembe, hogy előkapjam és felcsörögjem. Mintha, haza telefonálnék, hogy jól vagyok, ne aggódjon értem. Komolyan, hogy lehet valaki olyan sügér, mint én? Már a párkapcsolatunkról fantáziálok, mikor tulajdonképpen semmilyen kapcsolatunk sincs.
Elakarok menekülni előle. A felvillanó képek. A gőz. A forróság. Elvakítanak. Besuhanok a liftbe és máris nyomom a gombot. Elfordulok és az ideg vénáimon keresztül elterjed egész testemen keresztül. Képtelen vagyok bírni az érzéssel. Nem akarom ezt tovább. Hiába szeretem őt ennyire, ha én csak kaland vagyok számára. Lehunyom a szemem és nem vagyok képes kiverni a fejemből a képet róla és a nőkről, akik százas vigyorral ölelgették, simogatták. Elharapom ajkam, nem kegyelmezve annak. Erőteljesen szorítom hunyom le a szemem, remélve, hogy kiverhetem fejemből ezt a képet. Éppen felpillantok, mikor a lift ajtaja kattan és beereszt valakit a zárt menedékbe. Tekintetem oda kapom, mire Wyatt arcával találom magam szembe. Érzések százai siklanak keresztül rajtam. Nem tudom, hogy melyikbe kellene kapaszkodnom. -Persze. - bólogatok lelkesen, mintha elhinném. Pedig nincs így. Elakarok süllyedni. Nem akarok vele tovább egy légtérben sínylődni, mire megakadunk és én totál az őrültség határain kezdek táncolni. A bolondulás kerülget. Zaklatott vagyok. Nekem időre van szükségem. Kate kell nekem, hogy megnyugtasson. Egyedül nem vagyok képes rá... Nem az rémít meg, hogy lehet véges kimenetele az akadásnak, mert a liftakna valószínűleg biztos halál lenne. Az basz fel, hogy nem tudok uralkodni magamon és pont most kell így összekerülnöm vele. Remegek a dühtől. A féltékenység burjánzik bennem, elszórva alaposan bennem magvait én pedig képtelen vagyok nem gondolni rá; mennyi finom női kéz simíthatott végig rajta... A csend fölénk kerekedik. Ő az egyik én a másik oldalnak támaszkodva meredünk magunk elé. Én tudom, hogy rontanék-e a helyzeten, ha felengedném magamból a dühöm, ő pedig nem tudna lenyugtatni, nem birtokolja azt a képességet, ezt már jól tudom. Kifakad belőlem a méreg, ő pedig akkora baromságot felel, hogy dühömben neki megyek és képen törlöm. Hiába magyarázok neki, lesüti tekintetét, és állát leszegve néz maga elé.  - Üss már vissza. -  mozdulatlanul áll tovább  - Mire vársz? - érzem, ahogy az ideg megremegteti a porcikáim  -Ennyire fontos ez neked? -  nem felel. Szívesen összeverekednék vele, valamelyest oldaná a bennem keringő dühöt. Kezdek idegösszeroppanást kapni, így inkább feladom. Hátrálok és közlöm vele, hogy elköltözök, mire felkapja a fejét. Nem tudom kiolvasni az arcáról, hogy mit érez. Elfordulok és már rá sem nézek, mikor azt mondja ; rendben. Nagyon fontos lehetek, hogy így belegyez. Ezt már válaszra sem méltatom. Olyan bizsergést érzek, mintha kényszerem lenne arra, hogy bőgjek. Inkább a fal fele pillantok, ahogy oldalammal neki támaszkodok. Úgy kezdi, hogy 'fontos vagy'. Mire felpillantok és nevetek. A folytatásra azonban leolvad a képemről a vigyorom és magára vonzza a tekintetem. Összeráncolt szemöldökkel hallgatom, ahogy azt mondja; nem akart jönni. Elnyílnak ajkaim és tartásommal is felé fordulok. Elképedve figyelem, ahogy azt mondja; kényszerítettek. Nemlegesen rázni kezdem a fejem, de ez már nem a hitetlenkedésből van. Jól tudom, hogy mikor hazudik. Olyankor felhúzza az orrát, olyan imádni valóan. És most nem. Azzal hadakozik, hogy én sem írtam, mit várok cserébe? Épp szóra nyitnám a szám, de folytatja. A kérdései, az ő szemszöge. Meg sem fordult a fejembe, hogy az ő szemével gondolkozzak. Lesütöm a szemem és nem bírom tovább tartani a szemkontaktust. Szúrni kezd az oldalam és úgy érzem, hatalmas gombócot kell leküzdenem ahhoz, hogy ne kezdjek bele a sírásba -a sírásba, amit a tizenkilenc évem alatt csupán egyetlen személlyel osztottam meg-. Beharapom ajkaim és nem akarom hallani a folytatást. És én megütöttem. Lehunyom a szemem és most ő az, aki ütéseket mér rám, de nem fizikai fájdalmat okoz. Lelkileg gyötör meg. Arra, hogy bocsánatot kér felnyitom a szemeim, de még mindig nem nézek rá, csak akkor pillantok fel, mikor elém kerül a mobilja elsötétült képernyővel ő meg elfordul tőlem. Pár másodpercig mozdulatlanul állok és figyelem, ahogy a gombokat nyomogatja. Könnyekkel telik meg a szemem sarka és kell pár pillanat, amíg rendezem azt úgy, hogy ne legyen észrevehető. Megdörzsölöm az orrom, hogy véletlenül se szipogjak, mert az már felérne életem legkínosabb helyzetével, s miközben elakarom húzni előlem a kezem, megakad tekintetem azon a kézfejem, amivel megütöttem őt.  - Egy barom vagyok. - nyitom szóra ajkaim, közben a kezem bámulva  - Egy rohadt nagy barom. - leeresztem a kezem és a tarkóját szuggerálom  - Attól a perctől kezdve tetszel nekem, mióta két éve megpillantottalak a fotózáson. - hangom beleremeg  - Az volt életem legjobb napja, mikor megismertelek téged. - megdörzsölöm kiszáradt ajkaim tenyeremmel, majd mély levegőt veszek  - Madarat lehetett volna velem fogatni, mikor eldöntöttük, hogy összeköltözünk. - elnevetem magam az emlékre, mert Kate valóban nem bírt velem azon a napom  - Azután, minden alkalommal gyötörtem magam melletted. Kívántalak. Megakartalak érinteni. Le akartalak kapni. Minden alkalommal, mikor zuhanyoztál beakartam bámulni az ajtóból. - megrázom a fejem és nem értem az őszinteséget  - És a te nevedre élveztem el, mikor te már aludtál. - néma nevetés tör fel belőlem, majd közelebb lépek átlépve a telefont  - Aztán szépen lassan egyre jobban akartalak és belebolondultam a ténybe, hogy nem lehetsz az enyém. Azt hittem, azt könyveltem el magamban, hogy neked egy pasi szóba sem jöhet. Nem, hogy én... - végig pillantok magamon, de a hangom egyáltalán nem támadó, sokkal lágyabb a megszokottnál  - Aztán kétségbeesésemben Kate-hez fordultam és ő azt tanácsolta, hogy lépnem kell. És én rohadtul igyekeztem, de nehéz volt. Szándékosan belecsúsztam az öledbe, azon a reggel. Nem volt baleset. - lesütöm a szemem, majd mély sóhajt veszek  -És a csók. Lehet, hogy eleinte dühből fakadt, de én nem azért tettem, hogy elhallgattassalak. Élni akartam a lehetőséggel, hogy végre megtehetem. Megakartalak csókolni és azóta is minden percben csókolni akarlak téged. Mert veszettül beléd zúgtam. - reszketnek az ajkaim és már valószínűleg hallatszik, hogy mindjárt elbőgöm magam  - Őrülten szerelmes vagyok beléd. - engedek a tartásomon és ott maradok mozdulatlanul, újabb gombóccal megküzdve  - És mikor megláttalak azzal a lány koszorúval, azt hittem belepusztulok. De nem volt jogom kérdőre vonni, sem pedig a féltékenykedésre. Semmire nem volt jogom. Arra meg pláne nem, hogy megüsselek. - elpillantok oldalra, majd összepréselem ajkaim  - Ezt jelenti, ha én valakit szeretek. De ne kérdezd, hogy mit még, mert sosem éreztem ilyet. - ha nem töröm meg a jeget köztünk azzal, hogy ilyen nyálas szöveggel nyomultam, akkor semmivel. Ugyanis tőlem áll a legtávolabb az ilyesmi. Engedek tartásomon, majd hátrálok, hogy felvegyem a telefonját és felé nyújtsam, megpróbálva tartani a szemkontaktust.


×  Music ~Minden amit akarok. . . Te vagy.  × Notes: Nem egészen...  ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 01, 2015 1:46 pm
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation



to my everything


Nem értem, hogy most mi, és miért történik. Szeretem ezt a faszt, csak nem merem neki elmondani, és csakis azért mondok ilyen szavakat a fejemben róla, mert nem akartam, hogy ilyen érzéseket ébresszen fel benne. Sosem akartam belé szeretni, rohadtul nem, de most képtelen vagyok nem szeretni, képtelen vagyok arra gondolni, hogy ő valaki mással van, hogy én vagyok mással. Nem akarom, rohadtul nem, cask ő az én vágyam, csak ő az, aki ki tud elégíteni, és akinek neki akarom adni magamat. Mással nem érzem jól magam, vigyorgok, de nem gondolom komolyan, mellette viszont önmagam vagyok, és csakis vigyorgok, de olyan igazán szívből jövően. Most mégis itt vagyok nélküle, és rosszul érzem magam, hányingerem van magamtól, hogy ez fontosabb volt nekem, mint az, hogy mellette legyek, bár az igazat megvallva, most az egyszer nem magam miatt jöttem. Err most kényszerítettek, mert megpróbáltam beteget jelenteni, azt mondtam, hogy lázam van, émelygek, még hányok is, de csak az volt a válasz, hogy vegyek be egy gyógyszert, aztán jól van. Kibaszott jó... Nem akarok itt szarozni, és nem is teszem sokáig, mert meglátom Briant, aki szinte menekül előlem. A picsába!
Utána megyek, nem hagyhatom most elmenni, mert én nem értek most már semmit, soha nem is értettem, mert egyszerűen nem tudok kiigazodni ezen az emberen, nem tudok mit mondani, meg kell beszélnünk, de egyszerűen ez sem úgy megy, ahogy azt szeretném. Valahogy semmi sem úgy megy, ahogy akarom mert még ezt is elbaszom. Teljesen elbaszom. Bemegyek utána, hátha valami jó lesz, hátha meg tudjuk beszélni, vagy valami, mert nekem nagyon fontos ő, hogy tudjam mi baja van, de valahogy nem jó. A légkör kettőnk közt feszült, és nem tetszik. Nem akarom, hogy így legyen, rosszul vagyok, komolyan, de szarok bele, nekem most csakis az számít, hogy ő, hogy van, még azok után is, hogy mit látott. Mert engem nem érdekelt az a sok picsa, egyik sem, csakis ő rá gondoltam közben is, ez most sincs máshogy, de nem jó, így sem. - De számít, igenis számít. Nekem nagyon számít. - tényleg úgy nézek rá, mint aki tudni akarja, teljesen komolyan gondolom, rohadtul érdekel, hogy mi van vele, de semmit sem mond el. Nem igazán értem, hogy miért volt hányingere, lehet, hogy egy célzás volt arra, hogy látott engem azokkal a nőkkel? Vagy csak én magyarázok bele túl sokat? Lehet tényleg csak rosszul van, mert elrontotta a gyomrát, vagy valami? Nem tudom, megint a semmiben lebegek, és ezt rá lehet fogni a liftre is, mert az a szar megáll. Kicsit pánikba esek, nem nagyon bírja a szervezetem a liftben ragadást, azt az érzést, hogy a semmiben lebegek, és a legrosszabb forgatókönyvek futnak végig a fejemben, hogy itt ragadunk örökre, vagy leszakad velünk, és itt halunk meg... Nem akarom ezt, rohadtul nem. Nem akarok most úgy itt ragadni vele, hogy per pillanat utál, és, oké, hogy csendben vagyunk, mindketten csak kussolunk, és én azon agyalok, hogy mit mondhatnék... teljesen szétestem, ez nem az én napom, nem tudom miért vagyok itt, hogy mi a faszomért jöttem el ide, de az is szarul esik, hogy ő egy szóval sem mondta, hoyg idejön. Ha számítottam volna neki egy kicsit is, csak közölte volna, hogy figyelj bazd meg, elutazom, te is? De nem, egy szót se szólt, csak lelépett, ahogy én is. Ezek vagyunk mi, ilyen nyomorékak vagyunk mi, hogy nem szólunk a másiknak, én csak dacból nem tettem, pedig szeretem, de ez a részéről nem így van szerintem. Csak akkor miért van kiakadva? Mikor nehezen megszólal, nekem az nehéz, hogy elmondjam, hogy fontos nekem, erre elképed, aztán még kapok is egy jobbost... Az arcom ég, de nem nyúlok oda, elkeseredettség keveredik bennem a bánattal, hogy ezt megint elbasztam, tuti, hogy ez is az én hibám, de ő sem mondott semmit, nem mondta, hogy idejön. Hallgatom, ahogy magyaráz, nem tudok megszólalni, mardos belülről a fájdalom, és a kín, hogy ez megint nem lesz így jó. A faszomba már... figyelem minden mozdulatát lentről pislogva fel rá, mert a fejem lehajtottam az igaz, de attól még nem vagyok jól, nem érzem magam jól, rosszul vagyok, homályosan is látok, de akkor jön csak a kegyelemdöfés, az elköltözés dologgal. Felkapom a fejem olyan hirtelen, hogy beleszédülök, és annyira a szélén állok minden érzésemnek, hogy egy nő már a helyemben sírna, hogy ilyeneket mond neki az, akit szeret. - Rendben, de előtte még elmondok valamit. - nem akarom elengedni, deaz, hogy undorodik tőlem, az rohadtul fáj. Ez az, amitől egy hasadék keletkezik a szívemben, és az a kis valami ami életben tart, szúrni kezd. - Fontos vagy, igen, ha hiszed ha nem. És ami kint volt... szerinted élveztem?! Hmm? Leakartam mondani ezt az egészet, hogy otthon maradhassak veled, beadtam a nagy halált, de ide kényszerítettek! És tudtommal te sem dobtál meg egy üzenettel, hogy idejössz, szóval nem is igazán tudom, hogy pontosan mit vársz tőlem. - nem akarok kiakadni, nem áll szándékomban, de ez mér nem megy, csak a hangom fogom vissza, nem vagyok hangos. - Mit vártál? Hogy majd otthon várok rád, míg te itt bájologsz? Mert én ilyet nem vártam tőled. Vagy azt, hogyha hazaérsz, majd megint baszunk egyet szerinted? Mert nekem nem az volt, de még ez sem érdekes, ahogy az sem, hogy oda vagyok érted, megint én vagyok a rossz. - ideges vagyok, rohadtul, de már semmi vesztenivalóm nincsen. Ha undorodik tőlem, és elakar költözni, akkor tök mindegy, hogy mit mondok, nem? - Miért is mondom ezt? Mert komolyan gondolom, és mivel elakarsz költözni, már nincs vesztenivalóm, mert így is, úgyis elakarsz menni, akkor legalább lássunk tisztán! De sajnálom, hogy ilyen elbaszott vagyok. - vonok vállat, nem megyek hozzá közel, de előveszem a telefonomat, és odadobom a lába elé. - Nem mész vele semmire, mert lemerült, de ott van. - vonok vállat, aztán elfordulok felőle, szememet égeti az, hogy nem tudok sírni, pedig most lehetne, mert elvesztem, nagyon úgy érzem, de már nem tudok mi mást mondani. Teljesen kiterítettem a lapjaimat, szóval inkább foglalkozom a lift gombjaival, hátha van valami olyan gomb, amivel vész jelzést adhatok le. A kamerát is szarom le, azt, hogy ország világ láthatja, hogy én szerelmet vallottam egy pasinak... legalább nem leszek már homofób...




words: 1017 ♦ notes: igazából már csak rajtad áll

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 01, 2015 12:33 pm
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation





Wyatt&Brian
    ☄ Mit keresel itt? ☄
Tébolyban érzem magam. Mintha a bolondját járatnák velem. Elképzelésem sincs, hogyan dolgozzam fel azt, ami körül vesz. Az úton másodpercenként pillantottam a mobilomra, amíg Kate ki nem lopta azt szorításomból. Úgy aludtam a pandalány vállán, hogy félálomba szenderülve pergettem lelki szemeim előtt a csókunk, a vitánk, a szext, majd a másnap reggelt. Úgy másztam ki az ágyból, hogy eszembe sem jutott felébreszteni őt. Mélyen aludt ahhoz. Sokáig ültem az ágy melletti bézs színű kanapémon, úgy vizslattam őt. Sosem tettem még ez előtt. Sosem néztem senkit álomba ringva. Megnyugvással töltött el, hogy a szobámban, az ágyamban tudhatom. Elég korán volt, de a stábom, már jelezte napokkal korábban, hogy el kell jönnöm időben. Ráadásul bővült a teendőim listája, hisz Kate-t is össze kellett szednem. Az ágy mellett állva megcirógattam arcperemét ujjaimmal, majd úgy váltam el tőle, hogy a mélyen szundizó képe volt az utolsó emlékem róla. Ez pont elég erővel töltött el ahhoz, hogy átvészeljem a konferenciát. És át is vészeltem volna. Természetesen a saját gondolataim hangosabban szóltak, mint az orosz estvezető, meg a japán mellettem. Ezért is ért akkora ütés, mikor megpillantottam Wyatt-et és körülötte azt a sok-sok szépséges leánykát. A gondosan felépített remény-fellegváram apró darabkákra hullott szét. Ahogy bezártam magam után a lakásunk ajtaját és kattant a zár, vele együtt mozdult szám sarka, mosolyra ívelve. Azt hittem, ha hazatérek, egymásnak esünk és fojtatjuk ott, ahol abba hagytuk. És talán kifakadhattam volna az ölébe, hogy mit érzek. A hangulat hevessége megoldotta volna helyettem - de nem.
A liftbe rontok és úgy zihálok, olyan rémülten nyomom a földszintre vezető gombot, mintha legalább az életem múlna rajta. Úgyis gondolom. Féltékenység, csalódás, düh egyszerre járnak keringőt a mellkasomban, simogatva a csontjaim. Érzem, ahogy a szöveteken át, az idegeken keresztül hasítva jut el tudatomig, hogy mit is láttam. A fontosabb még is csak az; hogy kit. A múló szeszélytől tartottam és beigazolódott. Haza akarok menni és elköltözni tőle. El akarok menni. Még zavartan nézek magam elé kattan az ajtó és valaki átpréseli magát. Mikor ráeszmélek, hogy ki liheg előttem fejem rázva hátrálok. Hogy lehet ekkora barom? Kérdésére lazán reagálok. Természetes, hogy nem számított a kevésbé népszerű, baszó pajtásra otthonról. Gunyoros mosollyal pillantok rá, majd elvonnám a tekintetem, mert nem vagyok hajlandó felelni a következő kérdésére.  -Hányingerem lett. - nem pillantok rá  -Nem számít. - próbálok mosolyt színlelni, de egyszerűen nem megy. Nem bírok jópofát vágni ehhez. Ahogy bájolog a lányokkal, egyértelművé válik nálam a dolgok kimenetele. Arról nem is beszélve, hogy senki nem tartott fegyvert a fejéhez, hogy tegye azt. És még csak magával sem hívott volna, tekintve, hogy ő népszerűbb. Inkább a lift oldalán villanó fényekre pillantok, mert nem akarom még jobban ingerelni magam. És megakadunk. Ó, ne.  -Baszd meg. - préselem szorongó ajkaim közül, majd a lift oldalára csapok tenyeremmel. Hogy vezessem le a felgyülemlett feszültséget, ha a feszültségem okozója áll velem szemben? Dühös vagyok, kibaszottul mérges vagyok. Ezer és egy gondolat zakatol végig a fejembe. Jobban teszi, hogy nem szól hozzám. Egyrészt, a csend a barátunk, másrészt a hallgatás beleegyezést jelent. Elvégre nincs mit mondania. Ő biztosan jó szemmel nézte a japán lányt mellettem, sőt semmit se érzett. Miért is tette volna? Émelyeg a gyomrom és kerülget a hányás íze. Kiszalad belőlem egy nem túl kedves kérdés. A válaszra felvonom a szemöldököm, majd megértően bólogatok, -természetesen csak cinikusan.  -Hogy valami nem okés. - ismétlem, majd sóhajszerűen engedek magamnak egy nevetést. De elképedek, mikor fojtatja. Tekintetem magára vonzza és pont nem tudok mit kezdeni ezzel.  -Fontos? - szám mozog, de én megdermedve állok. Hitetlenül pillantok végig rajta, majd elrugaszkodom a lift oldalától és jobbom arcán csattan. Elborul az elmém és szívem szerint agyon verném, ha nem szeretném mellette olyan nagyon. Elvakít a méreg és nem tudok mit kezdeni az érzéseimmel. Szabad tenyerembe csúsztatom a másikat, úgy simogatva kézfejem, amivel ütést mértem rá.  -Fontos? - nem érdekel a lift kamerája, ha elveszítem a munkám, ha kibasznak, pont leszarom  -Én vagyok fontos neked? - meglököm, hogy még távolabb essen tőlem, nem bírom elviselni a közelségét  -Miről beszélsz? - jobbommal hullámzó mozdulattal mutatok a liftajtaja felé, utalva a lányokra, majd leeresztem a kezem és hátrálok. Mintha bekattanna valami. Feladom. Nemlegesen rázom a fejem, mikor szembesülök vele, hogy képes voltam megütni.  -Elköltözök. - nem vagyok hajlandó bocsánatot kérni, nem bántam meg, hogy kapott tőlem  -Nem akarok veled élni. - kifakad belőlem és esküszöm a másodperc töredékére, mintha beleremegne az ajkam. De tartom magam.  -Undorodom tőled. - a szemébe mondom, majd ellépek onnan és visszatérek ahhoz a falhoz, aminek eleinte támaszkodtam. Leszegem állam és nagyon erősen kell koncentrálnom, hogy ne fojtassam. Hálát adok magamban, amiért nem árultam el neki, hogy szerelmes vagyok. Ha megtettem volna, tudna róla, hogy mekkora fájdalmat okozott. Így meg szimplán idiótának nézhet. Vagy skizofrénnek, pont leszarom. Nem keresett, nem szólt és még arra is rácsodálkozott, hogy hivatott vagyok egy magasabb színvonalú rendezvényre. Minek nézett ő engem? A baszópajtinak, aki otthon csóválja a farkát kénye-kedvére?




×  Music ~Let Me Go. . .  × Notes: Két esélyes.  ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 01, 2015 9:55 am
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation



to my everything


Ez egy szörnyű körforgása az életnek, mert eddig azt hittem hetero, ha meg mégsem én biztosan nem kellek neki. Aztán megcsókolt, és lelépett, akkor megint azt hittem, hogy csak kiakarta próbálni, nem volt jó, és inkább lelépett. De aztán dugtunk, vagy mi, mert én nem mertem kimondani, hogy ez nekem nagyon jó volt, ő meg baszásnak titulálra, szóval sehogysem hangzik jól. Nem tudom miért gyengülök el, ha rá gondolok, és arra, hogy megint bem tudok semmit kettőnkről, hogy nem tudom azt, hogy mennyire vagyunk együtt, vagy mennyire nem. Egyedül nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre, egyedül tehetetlen vagyok, de megkérdezni sem merem, mert egy gyáva féreg vagyok. Egyszer ki fog belőlem robbanni, tudom, hogy akkor váratlan lesz mindkettőnknek és talán végzetes is, de nem fogom tudni ezt örökké magamban tartani. Azt, hogy ez nem dugás volt, hogy nem csak haverok vagyunk, akik néha basznak, hanem annál sokkal többek. Vagyis a részemről sokkal többek, mert a vágyam sosem csillapodik irányába, és mert szeretem. Nem úgy, mint egy havert szokás, vagy egy testvér. A fejem búbjától a lábujjamig érzem minden részemmel, hogy szerelmes vagyok belé, de ezt nem tudná elfogadni szerintem, mert még egyszer sem hallottam ezeket a szavakat a szájából. Nem az én irányomba, hanem akárkiébe...
És most, mikor annyira kétségbe vagyok esve, hogy nem tudom mit tegyek, akkor találom szembe magam vele, sápadt pofijával, ami megijeszt, mert nem tudom mi a baj vele, mert félel nagyon, hogy megint elbasztam mindent ezzel. A szörnyűséges lányokat nagyon nehezen tudom otthagyni, főleg mert nem lehetek velük bunkó, rendesen kell bánnom velük, és ez az, ami nagyon megnehezíti ezt nekem, és inkább azon gondolkozom, hogy szarok az egészbe inkább fellökök párat. Persze ezt nem szabad, így inkább átverekszem magam, mindenkitől bocsánatot kérve, mégha nem is gondolom komolyan, mert nem érdekel a kicsi lelkül, hogy ezzel megbántom őket, mert azt hiszem Briant is megbántottam, aki fontosabb nekem mindennél. Inkább boruljon romokba a karrierem, nem akarok én modell lenni, sosem akartam ez lenni, csak nem volt jobb választásom. De ezt is feladnám érte, komolyan, szóval inkább lökdösődöm. Egész testem marja a fájdalom, és a bűntudat, csak magam sem tudom, hogy pontosan miért, de rossz, és változtatni akarok rajta. Ezért is hagyom, hogy a karomra csukódjon az ajtó, és szerencsérr kinyílik, nem tudom mi id lett volna, hogyha elindul úgy, hogy fogja a karom, de nem érdekel, ez sem. Viszont amint kinyílik, már mögötte is állok, magam mögött tudva az ajtót és a tömeget. Nem akar a közelemben lenni, érzem, de nekem szükségem van rá, így most nem fogom feladni, nem fogom itthagyni. - Hülye kérdés volt bocsi. - harapok az ajkamba, tudom, hogy meghívhatják, nagyon jól tudom, és volt is egy olyan sejtésem, hogy itt lesz, csak reménykedtem abban, hogy nem itt fogunk találkozni azután az este után... - Miért ne? Tudni szeretném. - igen nagyon szeretném tudni, mert ez így szörnyű, nem tudok mit kezdeni a helyzettel, nem tudom összerakni a képet, ezért kell tudnom. Nem közeledek hozzá, mert van egy olyan érzésem, hogy nem akar nagyon a közelemben lenni, mintha egyre messzebb akarna lenni, ami nem tetszik, de nem mozdulok, hagyom, hogy jobb legyen neki. Viszont a lift egyszercsak zökken egyet, és minden jelzés nélkül megáll. Kicsit bepánikolok egy pillanatra, mert mindig is féltem ettől, de nem akarok itt kikészülni, nagyokat sóhajtva igyekszem lenyugodni, míg ő kiakad... nem akar velem egy légtérbe lenni, érzem, rosszul esik, de nem mondok semmit, csak nyugtatom magam, hogy nehogy kikészüljek. Basszus, ez nagyon nem lesz jó, ez rohadtul nem lesz jó... de csendesen tűröm a dolgot mindent, most nem akarok a szaros lifttel foglalkozni, mert ez engem nagyon nem érdekel, vagyis nem akaron, hogy érdekeljen.
Nem vesz rólam tudomást, én meg csak a falnak dőlök, és azon gondolkozom, hogy mit mondhatnék, vagy tehetnék, de inkább kussolok. A szemem lehunyom, és mélyeket lélegzem, nem tudom én már ezt, ajkaimat szorosan összepréselem, hogy visszafogjam magam. Szavaira kipattannak a szemeim és rosszul esik, de nem az amit mond, hanem az, ahogy mondja, olyan ellenszenvesen, mintha a világ legnagyobb hibáját követtem volna el. - Szerettem volna beszélni veled... mert láttam, hogy valami nem okés... harapok az ajkamba, nem tudom, hogy mit mondhatnék még, hogy mivel bizonyítsam, hogy fontos, és ilyenek... nem vághatom a pofájába, hogy szeretem, hogy kell nekem, és minden gondolatom csakis hozzá irányul. Hogy nem tudtam a reggelim megenni anélkül, hogy ne jutott volna eszembe az a csók, amit a kiabálása kaptam meg ilyenek. - És ez azért van, mert fontos vagy nekem. - ráemelem a tekintetem a tekintetem és most a szemébe akarok nézni, hogy megmutassam komolyan gondolom, akkor is, ha nem hisz nekem. Neki nem hazudnék.




words: 766 ♦ notes: jól fog

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 31, 2015 11:53 pm
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation





Wyatt&Brian
    ☄ Mit keresel itt? ☄
A szédülés kerülget. Ha nem fognám a japán lány karját, azt hiszem összecsuklanék. Rosszul vagyok. Két éve nem voltam ennyire szarul. És most megint úgy érzem magam, mint akkor. Üresnek és tehetetlennek. Tudom, hogy mit akarok, hogy kit- De mintha minden változó rontana az álláspontomon. Megcsókoltam és azt hittem elveszítem. Basztunk és most fogalmam sincs, hogy van-e esély arra, hogy elveszítsem, de igazából mindig van. Két év nem volt elég arra, hogy kiismerjem. Mi van, ha ő a markába nevet azon, hogy ezt megtette velem és most épp összecuccol a lakásban? Alig észrevehetően rázom a fejem, hogy megszabaduljak a negatív hullámoktól. Ó, nem akarok ilyenre gondolni. Azt akarom képzelni, hogy otthon vár rám. Hogy a szobámban fekszik, lehetőleg ruha nélkül... ajkamba harapok és kérdőn bólintok a mellettem haladó lányra, mert halvány gőzöm sincs, hogy mi a faszról makog az idegesítően vékony hangján. Zabosan haladok előre és minden kerek, inges faszi előtt megállok, hogy köszönjek. Az illem előírja, bár van egy-két orosz fazon, akik inkább illenének a maffiába, mint ide. Zavartan pillantok el róluk. Ahogyan haladunk én már pörgök a tengelyem körül, annyira figyelmesen fedezem fel a körém eső látványt. És akkor egy ismerős arcot pillantok meg. Egy arcot, amivel nem tudok mit kezdeni. Elnyílnak ajkaim és érzem, hogy minden vér a lábaimba áramlik. Sápadt lehetek. Sápadtabb a megszokottnál. Kétségbeesve zihálok, kiver a víz és kiszárad a torkom. Krákogok, miközben tartom vele a szemkontaktust. Négy. Vagy öt lány közepén. Frusztrálva érzem magam. Nem úgy tűnik, mint aki annyira meg van lepve, sőt mintha már lépésekkel előttem járna. Megszabadulok a lánytól, vagyis ő tőlem. Én pedig sebesen elviharzok a helyszínről. Kapkodok a levegő után. Megállíthatatlanul menekülök, féktelenül. Nem akarom ezt. Nem akarom még egyszer azokkal a lányokkal látni. Én ehhez gyenge vagyok. Hol van Kate? Futás közben végig seper tekintetem a termen, de nem lelek nyomára. Rémült vagyok. Rettentően rettegek magamtól. Mérhetetlenül csalódott vagyok. Azt reméltem, hogy otthon vár majd rám, erre fel... hogy is gondolhattam, hogy ő nem lesz itt? Sokkal népszerűbb nálam. Sokkal híresebb. Ha engem meghívtak, nyilvánvalónak kellett volna lennie számomra, hogy ő is itt lesz. De nem volt. Idegesen rontok be a liftbe és azt érzem, hogy megfulladok. A gondolataim hullámai összecsapnak a fejem felett és alig látok ki közülük. Benyomom a gombot és elfordulva fújtatok. Nem tudom, hogy mi ütött belém. Ezt nem fogom kimagyarázni. Haza utazom, összepakolom a cuccom és lelépek. Nem bírok ezzel. Beleroppanok. Arra leszek figyelmes, hogy valaki megállítja a lift ajtót, mert kattanás hasítja fel a zárt helyiségre ülő némaságot. Kérdőn pillantok az ajtó irányába, mire Wyatt ront be rajta. Elnyílnak ajkaim és hátrálva rázom a fejem nemlegesen. Nem, nem, nem és nem. Nem akarom, hogy itt legyen. Egészen a lift oldaláig hátrálok, mire arról finoman csapódok vissza. A kérdései valahogy megakadnak bennem. Nem vagyok képes feldolgozni, a szavait. Komolyan kérdez? Vagy szórakozik? Nem tudom eldönteni. -Meghívtak. - bólogatok, bármennyire hihetetlen számára, elismertek mostanság annyira, hogy hivatott legyek egy ilyen előkelőbb partira is  -Ezt ne. - lehunyom a szemem és megrázom a fejem. Feladóan, elgyengülve eresztek tartásomon, majd mellette a számokra pillantok és figyelem, ahogy csökkenek. Próbálok nem tudomást venni róla, mire apró zökkenést érzek a talpam alatt, s mintha megakadnánk, mozdulatlanul állunk valahol az emeletek között. -Mi a szar? - rémülten lépek a gombok elé, majd nyomkodni kezdem összevissza. Ne csinálja ezt velem, nem akarom. Vele nem. Most nem. Kérem ne. -Bassza meg. - a mobilom persze sehol -Itt a telód? - kérdőn fordulok hozzá, majd próbálom kerülni a szemkontaktust. Agyon tudnám verni. Ebben a percben jobban gyűlölöm őt, mint bárkit eddigi életem során, a gond ezzel csak az, hogy jobban is szeretem, mint bárkit eddig. Nem bírok a féltékenységemen tovább lendülni. Nem akarom, hogy kettesben kelljen vele maradnom. Annyira szarul esik, hogy velem dug - ahogy ő nevezi - aztán ennyiféle-fajta nővel mutatkozik. Komolyan nem tudom eldönteni, hogy mi a szánalmasabb, hogy nem vállal fel, vagy hogy én abban reménykedtem, hogy erre sor kerülhet?!
Nagyot nyelek, épp saját nyelvem nem nyelem le. Összepréselem ajkaim, majd hátammal neki támaszkodom a lift oldalának és hatalmas sóhajt engedek fel megfáradt tüdőmből. Próbálom kizárni. Nem akarok tudomást venni arról, hogy itt van velem, aztán hirtelen mégis. -Mi a faszért jöttél utánam? - ellenséges hangnemben pillantok felé, de mozdulatlan maradok.


×  Music ~Let Me Go. . .  × Notes: Jól is végződjön.  ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 31, 2015 10:10 pm
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation



to my everything


Ehhez az estéhez semmi kedvem. Nem érdekel a lányok nyafogása, a hiszti, a sok műmosoly, egyik sem, pedig szeretem építeni a karrierem, de most nem megy. Most szarok erre az egészre, mindenre, nekem most csak az a marha kell, aki lelépett egy üzenet nélkül, és emiatt én sem írok neki. Nagyon akarom őt, hogy velem legyen, hogy hagyjuk ezt az egészet, és legyünk otthon, tisztázzuk az érzéseinket ês mondjuk meg, hogy csak egy kibaszott éjszaka volt, vagy több, mikor csak baszunk, vagy lesz több is, vagy valamit érez is... nekem ezt tudnom kell, így nem tudok tovább lenni, nem vagyok képes így. Tudnom kell, mert én rohadtul szeretem, őrülten odavagyok érte, és nem akarom, hogy valaha is mással legyen, hogy mást öleljen. Egyszer lesz annyi bátorságom, hogy elmondjam neki, de most nem megy, semmit se tudnék neki mondani, de a zsebemben szorongatom a telefonomat, kész vagyok arra, hogy előkapjam és írjak neki. Igen, erre is készülök, de akkor vesznek körbe a hölgyek, akikhez most semmi kedvem sincsen. De komolyan... lehet, hogy most itt kéne vigyorognom, meg ilyenek, de egyszerűen csak ilyen nyomott fejeket tudok vágni, mintha épp kiherélnének. Az pedig egy nem kellemes érzés és tényleg úgy érzem magam.
Minden féle lány van, szőke is, barna is, de még fekete hajú is, meg egy lila hajkorona is megragadja a tekintetem. Brutál, valahogy sosem értettem, hogy képes valaki ilyen hajjal járni az utcán. Oké nekem is volt egyszer, egy szilveszteri bulin kék hajam, de az hamar kijött a hajamból, és csak por volt vagy mi a franc. A szememet lecsukom, ahogy a lányok vihogni kezdenek, nem tudom mi ennyire vicces, vagy mi foglalja le őket, de én csak sóhajtok, gondolataimba révedve, de persze megint csak Brianhez kanyarodok vissza. Csak láthassam ma még, mert nem fogom kibírni, hogyha most majdnem két napig nem látom, ez nekem nem fog menni. Kell, hogy lássam a tekintetét, azt ami engem mindig arra ösztönöz, hogy jók vagyunk együtt, hogy nem kell aggódnom, de nincs itt, hogy ezt mondja, és kétségbeesetten kapaszkodok valamibe, amibet nem kaphatok meg. A szerelmébe. Mikor kinyitom a szememet Brian tekintetével találom magam szembe és eleinte el sem hiszem, hogy őt látom, csak hitetlenül, hogy tényleg itt van, de nem tetszik neki, amint látom. Mi a fene? Most mit tettem tönkre? A lányok? Talán... talán fontos vagyok neki annyira, hogy most emiatt haragszik rám? Mi a franc? Csak nézem őt, szinte örökké valóságig, de ő elszakítja a tekintetét, valamit motyog a mellette álló lánynak és szinte elfut.
Azonnal utána indulok, persze a lányok megfognak, és nem akarják, hogy elmenjek, de én levakarom magamról a kezüket, egy undorral telt grimasszal pislogok rájuk, aztán elfutok. A tömeg feltart, nehezen haladok, de mindenkit csak arrébb lökök, nem érdekelnek, az sem ha ennek csúnya sajtója lesz, kibaszottul szarok mindenkire, beszélnem kell vele, rosszul vagyok, félek, és gyomoridegem van. A picsába ezt nem hiszem el. Látom, ahogy a liftben áll, én pedig caak jobban belehúzok. Tudom nagyon hülye módon futok, de nem érdekel, el kell érnem mielőtt becsukódik az ajtó. A kezem vágom be a kéz összezáródó izé közé, ami megadja magát nekem, és megint csak kinyílik és szembe találom magam Briannel. Belépek a kis liftbe az ajtó mögöttem zárul, és a lift is elindul, arra, amerre ő benyomta, hogy meneküljön - ? - előlem.  - Hogyhogy itt vagy? És... miért rohantál el? - mindkettőre van egy sejtésem, okéy csak na, tőle kell hallanom, és van még egy kérdés, ami azóta a reggel óta ott motoszkál a fejemben, de nem merem megkérdezni. Hogy miért hagyott ott reggel, minden szó nélkül. Tudnom kell, mert rosszul esett, nagyon, egyszerűen, csak tudnom kell. De még egy gyáva fasz vagyok, csak itt szenvedek, de nem teszek semmit. Ez vagyok én...




words: 617 ♦ notes: jól kezdődik

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Thomas-Brodie Sangster ☺

Hozzászólások száma : 111

▽ Munkám : ► modell

▽ Szexualitás : ► Biszexuális.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 31, 2015 9:05 pm
Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation





Wyatt&Brian
    ☄ Mit keresel itt? ☄
A konferenciára jöttem, magam mögött hagyva a gondjaim. Legalábbis naivan azt gondoltam, hogy megtehetem. De ez nem ennyire egyszerű. Akárhányszor lehunytam a szemem, Wyatt arca ugrott be, ahogy a vágytól felfeszülve sóhajt, üvölt alattam. Riadtan nyíltak tágra szemeim. Elbaszottul érzem magam. Hiába próbálom lezárni, hogy legalább most este, mikor bájologni és vigyorogni kell, legalább most eresszen el. De nem. Be kell férkőznie a legfelsőbb szintekre ; a tudatomig hatolnia és onnan irányítani a lépéseim. Basztunk. Keményen. Az enyém lett és aztán viszonzásképp leszoptam. Erre most reggel eljöttem, mint aki egy éjszakára használta. Mit gondolhat rólam? Bizonyára már a falat csapkodja, hogy mekkora patkány vagyok, hogy így elbántam vele. Közben meg nem. De mi van, ha pont nem érdekli, hogy velem mi van? Ha inkább már más karjába bújt, hogy elfelejtse a tegnap történteket. Olyan, mint egy rémálom. Mint egy rémkép, ami sosem történt meg, csak villanásonként fel-fel tűnik és az arcomba röhög. Megfulladok. Borzasztóan érzem magam. Elszívtam már egy doboz cigit. Két és fél éve nem gyújtottam rá. De most kellett. Az idegtől, a stressztől. Attól, hogy kurvára nem tudom, hogyan állok vele. Nem írt egy kibaszott üzenetet sem, ez nem rá vall. Mindig jelez, hogy épp itt van, vagy ott van, vagy én merre vagyok. És most semmi. Rohadtul marcangol a bűntudat. Biztosan megbánta. Ezer és egy kósza szökevény marcangolja a szívem apró darabokra.
Hatalmas épület ez. Nem gondoltam, hogy ekkora helyen találom magam. Kate már valószínűleg a desszert asztalnál lebzsel. És egy japán hölgyemény karol belém. A szponzor a legfontosabb. Vigyorgok mindenfele, mint egy arra kódolt robot. Nem tudok úgy tenni, mintha minden rendben lenne és a japán lány ezt észreveszi. A torz százas vigyor mögül, fogai közt préselgeti a kérdéseit, hogy rendben vagyok-e. Mi a faszt mondanék? Pont nem erre a csontvázra tartoznak a dolgaim. De mivel normális, így én sem faszoskodom. Körbe járni fogalmam sincs, hogy fogom, mert bazi nagy helyről van ám szó. Épp elnyíló ajkakkal csodálom magát a mennyezetet, lenyűgöző, s ahogy levonom végig futtatva a látképen tekintetem megdermedek. Lábam földbe gyökereik és vénáim belefagynak a pulzáló érzésbe, ami gerincemen át ágaskodik testem minden zugába. Wyatt. És egy egész szép lány csokorral találom magam szemben. Az embertömeg ugyan közlekedik közöttünk, de a tekintetünk elválaszthatatlanul összeforr. Nem tudom, hogy mit gondoljak. A karrier. Mindig az a nyomorult karrier a legfontosabb. Vékony vonallá formálom ajkaim, mire észlelem, hogy a japán lány már rémülten tépi ki kezét fogásomból, eléggé elszorítottam szerencsétlen karját.
- Bocsánat. - hebegek, majd ijedten fordul el tőlem és hagy magamra. Tekintetem azonnal elkapom róla, amint tudatosul bennem, hogy mi történik. Mint egy jól kimért pofon. Legalább tiszta, hogy ennyit ért a tegnap este. Kutatom Kate arcát, de sehol nem lelem. Nem várhatok. Sebesen a márvány oszlopok felé veszem az irányt, hogy a liftbe lépjek és kiszakadjak ebből a rémálomból. Ez túl sok nekem. Reménykedtem benne, hogy otthon vár és ezért nem ír. Mert retteg tőle, hogy én hol vagyok és én miért nem jelentkezek, hogy aggódik értem. És nem. Itt bájolog egy egész hadsereggel az oldalán. Arra jó voltam, hogy megkúrjam, meg leszopjam és ne tovább. Oké. Utánam nyúl a stábom vezetője.
-Szusszanok, bocs. - nyögöm, majd a lift elé tolakszok át az ember falon. Menekülök? Megnyomom a gombot és sebesen beugrom. Nem akarom őt látni. Most nem. Belépek és már nyomom is az -el innen gombot. megdörzsölöm tenyeremmel cserepesre száradt ajkaim és jól érezhetően remegek az idegtől. Ezt nem leszek képes feldolgozni.


×  Music ~Let Me Go. . .  × Notes: Olé.  ×

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien

Hozzászólások száma : 94

▽ Munkám : ♣ underwear model

▽ Szexualitás : ♣ bisexual




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Márc. 31, 2015 8:07 pm
Tárgy - Brian ×× Wyatt - awkward situation



to my everything


Nem tudom magamban összerakni, hogy mi is van velem és Briannel... lefeküdtünk, szerinte basztunk, de nekem az annál fontosabb volt, nekem az jelentett mindent, és azóta Brian a mindenem is. Szeretem őt, baszottul szeretem, de nem merem ezt neki elmondani, nem mondhatom el neki, rosszul jönne ki. Vagyis szerintem igen, félek attól, hogy nem kellhetek neki úgy, annál sokkal jobbat érdemel, neki nem egy olyan nyamvadt fehérnemű modell kell, amilyen én vagyok, mert biztos vagyok ebben, hogy mást szeretne. Vagyis... szerintem biztos nem szeret, csak haver vagyok neki, akit jó megdugni, vagy még az is talán csak azért, mert ki van éhezve. Nem tudom, teljesen összezavar ez az érzés, teljesen elvesztettem önmagamat most, nem vagyok normális, hogy ennyit agyalok ezen. Szexeltünk, jó volt, nekem rohadtul emlékezetes, és meg is akarom ismételni, de nem tudom mit tehetnék most. Messze vagyunk egymástól ebben a pillanatban, mert én itt vagyok ezeknél a szerencsétlen oroszokkal, mert valami nyamvadt koncerenciára kellett jönnöm... a repülőre várva nagyon azon agyaltam, hogy megdobjam egy üzenettel, vagy sem, hiszen mégis tudnia kellene, de annyira nem tudom, hogy mi a franc van köztünk, hogy még ezt sem mertem megtenni. Ha érdekli, hogy hol vagyok csak megdob egy üzenettel ő, ha meg nem... azt hiszem akkor nagyon kész leszek.
Sok ember van körülöttem, a helyet nem is látom, de orosz lányok vannak a jobbomon és a balomon is, csak pislogok rájuk, igyekszem nevetgélni velük, de a gondolataim mindig visszakanyarodnak arra az édes kis idiótára, akinek nem rég az ágyában kötöttem ki. Ez nagyon gáz, de én csak eá tudok gondolni, pedig szebbnél szebb lányok vesznek körül. Mindegyik arcát megfigyelem, de az igazság az, hogy neken mindnek beesett pofája van. Ez a mai modell divat, tudom, de nekem ez sosem jött be. Az még oké, ha valaki vézna, sőt van akinek rohadt jól is áll, de ezek a lányok már szinte anorexiásoknak tűnnek. Lehet, hogy azok is? Ah valahogy sosem értettem őket, nem tudtam hovatenni az arcukat, csak az maradt meg, hogy modell, nem eszik, elhízik, ha mégisnés itt simogatják a karomat. Na jó, ez eleinte nem zavart, mert megszoktam, hiszen a fotózásokon is fogdosnak a lányok, bár ott tudom, hogy munka, ezért nem is foglalkoztat. De ezek komolyan végigmérnek, és simogatnak, meg ronda orosz akcentussal magyaráznak nekem, amitől a hátamon is feláll a szőr. Kiakarok innen szakadni, de akkor megpillantok egy ismerős arcot, mintha Briant látnám, de ebben nem vagyok biztos, így csak meresztgetem a nyakamat, arra várva, hogy szembe forduljon velem, vagy jelét adja annak, hogy ő az.




words: 418 ♦ notes: hoppá hoppá

















▽▲▽



everything you do is super fucking cute





Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Brian ×× Wyatt - awkward situation


















Vissza az elejére Go down

Brian ×× Wyatt - awkward situation

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Brian ×× Wyatt - awkward situation
» Brian & Ji Hoon
» Wyatt & Adélaide
» The awkward moment – Lip & Nina

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: Fehéroroszország :: Minszk-