Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Katherine && Benjamin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am Law.Dont worry

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Emily Bett Rickards

Hozzászólások száma : 6

▽ Munkám : Bűnügyi helyszínelő

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Ápr. 27, 2015 9:34 am
Tárgy - Re: Katherine && Benjamin



Érdekes, hogy annyira egy hullámhosszon voltunk, amikor megismerkedtünk, hogy még arra is képesek voltunk, hogy pikk-pakk összeházasodjunk, de a gyerekkorunkról és sok minden másról még nem is beszéltünk. Jó mondjuk az én múltamról nem sok mindent lehet elmesélni. Én maga voltam a stréberség mintapéldánya. Főleg akkor, ha a tudományról volt szó. Emiatt is volt olyan nagy dolog, a számomra, hogy megnyertem azt az ösztöndíjat, aminek a mostani munkámat és végső soron a férjemet is köszönhetem.
Azt viszont nehezen tudom elhinni, hogy ő egy átlagos srác lett volna. Ha már csak a külsejét megnézzük, már akkor rájövünk, hogy sok nő epekedhetett utána az évek során. De ami jó érzéssel tölt el ezzel kapcsolatban, hogy Ben az enyém. Nem úgy, mint valami kisajátított tárgy vagy tulajdon, hanem úgy mint egy szeretett férfi.
- De biztos akadtak olyanok is, akiknek sokat jelentettél már akkor is. – mosolyogtam rá miközben őt figyeltem, hogyan fog reagálni.
Elgondolkodtatott az amit az íjászról mondott. Gondosan megrágtam és arra jutottam, hogy igaza lehet. Viszont azt nem mondanám, hogy a törvény fölött állna. Igazából nagyon is vegyes érzelmeim vannak vele és az íjásszal is. Ami kissé aggasztó, hiszen akadnak olyanok, akiknek még egy pasi is sok, de nekem egyenesen kettővel vannak problémáim. Talán ez egy kicsit sok a jóból nem?
- Azt azért nem mondanám, hogy a törvény felett állna. Inkább nevezném önbíráskodónak. – motyogtam
Régen beszélgettünk már ilyen sokat, és azt se gondoltam volna, hogy az íjász lesz az a téma, ami kimozdít minket a némaságból.
- Nem is tudom. – fújtam ki a egy nagy levegővel a bennem felgyülemlő tanácstalanságot.
Azt hiszem azt a törékeny és hajszálvékony kis hidat ami a mai este folyamán újra felépült kettőnk között nem szeretném felégetni azzal, hogy türelmetlen vagyok. Ha ennyi időt kibírtam akkor a maradékot már simán kibírom. Viszont nem fogom feladni. kiállok kettőnkért és harcolni fogok ameddig csak az erőmből kitelik.
- Jaj képzeld. Amynek és Jacksonnak kisbabája lesz. Egész nap olyanok voltak, mint akik a fellegekben járnak. – mosolyogtam jókedvűen.
Örülök a barátaim boldogságának. Rájuk fér egy kis különleges dolog. Egy apróság ami mindnet megváltoztat az addigi életükben. Talán majd egyszer én is szeretnék egy kis csöppséget aki mindent megváltoztat és aki egyaránt boldoggá tesz majd engem és az általam mérhetetlenül szeretett embert is.


Benjamin × 375 × I hope you like
















▽▲▽

A titkok fájnak... néha jobban, mint az igazság.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am collapsed.Problem?

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : stephen amell Δ

Hozzászólások száma : 9

▽ Munkám : bounty hunter Δ

▽ Szexualitás : blondesexual Δ




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Ápr. 20, 2015 5:13 pm
Tárgy - Re: Katherine && Benjamin



we're not broken just bent


A legtöbb normális ember, már olyan gyorsan kilábalt volna ebből a házasságból, ahogyan csak teheti. De én nem vagyok az a típus, aki csak úgy hátat fordít az egésznek. Hogy mégis miért? Mert szeretem a feleségemet. Nem számít, hogy keveset tudok róla, avagy sem. A szívem tökéletesen elköteleződött mellette még akkor is, ha az agyam nem hajlandó tartani azt a kapcsolatot, amit a szívem megkívánna.
- Nem mondhatnám, hogy olyan rendkívüli lett volna. Egyszerű, átlagos srác voltam. Nem voltam az, akinek a fejét belenyomták a wc kagylóba, de az sem, akire mindenki felnézett. - Elég furcsa, hogy még igazából a gyerekkorunkról sem beszélgettünk. Nem nagyon rágtunk át semmilyen témát sem közösen. Nem érződött szükségesnek, mert a szívünk abban a pillanatban egymásra talált, hogy megláttuk egymást.
Nem tudom miért, de akaratlanul is egy mosoly kúszott az arcomra, amiért azt mondta a feleségem, hogy előbb vagy utóbb hibázni fogok. Persze nem tudja, hogy én vagyok az íjász és ez így is fog maradni, mert én egyetlen egy jelet sem adok arra, hogy ez így lenne. Mindig igyekszem úgy rendezni az álcámat, hogy ne legyen senkinek feltűnő. Bár talán az lenne a legjobb, ha lecsukatnám magam legalább egyszer. Akkor pedig kiderülne, hogy az íjász attól még él és mozog, mintha mi sem történt volna. Akkor engem már levennének a lehetséges gyanúsítottak listájáról. Ha még nem is vagyok ott.. Idők kérdése míg ráteszik az összes olyan férfit, aki képes lenne azt csinálni, amit én.
- Az emberek hibáznak, de ez nem azt jelenti, hogy ő is fog. Ha már a törvény felett áll, akkor ebben miért ne különbözhetne? - Nem gondoltam volna, hogy pont ez lesz a közös témánk. Mondhatni a közös egyetlen témánk, de legalább beszélgetünk és ez is valami.
A segítségemet felajánlottam, bár nem gondoltam volna, hogy ehhez társulni fog beszélgetés is, ami egyértelmű, mert melyik házaspár nem beszélget, ha már segédkezik egymásnak? Nálunk már az is nagy szó, ha a vacsora közben beszélgetünk. Persze mindig megköszönöm a vacsorát. De ez a beszélgetés a legkevesebb egy férj és feleség között.
- Miről szeretnél beszélgetni? - Kérdezem szárazon, mert nem szívesen mennék most bele a házasságunk részleteibe. Egyszerűen kellemetlen téma ez az egész. Ezt mind a ketten tudjuk.





















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Law.Dont worry

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Emily Bett Rickards

Hozzászólások száma : 6

▽ Munkám : Bűnügyi helyszínelő

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 19, 2015 6:32 pm
Tárgy - Re: Katherine && Benjamin



Az a helyzet, hogy világ életemben azzal kellett megküzdenem, hogy akiket túlságosan szerettem, azokat előbb vagy utóbb, de elveszítettem. Kezdem azt gondolni, hogy ez valami átok féleség, amit egy a múltban elkövetett hibámért róttak ki rám. De hiszek abban, hogy ha elég erősen próbálkozom, akkor tehetek ellene valamit. Például azt, hogy nem veszítem el az egyetlen olyan embert, akit mindazok ellenére, hogy most hol tart a házasságunk még mindig nagyon szeretek.
- A te diák éveid minden bizonnyal érdekesebbek voltak mint az enyémek. De végül is én mindig is különc voltam. –  mosolyodtam el lágyan, miközben megannyi emlék rohant át az elmémen.
Olyan emlékek, amik annak idején nagy hatással voltak rám és olyanoké amelyek, még most is nagyban befolyásolják az életemet. Ott van például az ösztöndíjam híre, vagy amikor először egymásba botlottunk. Ha ezek a dolgok nem lettek volna az életemben akkor minden bizonnyal most egészen más úton haladnék. Nem üldözném azokat akik az emberiségnek ártanak és nem boroznék vacsora közben a férjemmel.
- Nekem mondod? Mást se hallok egész nap, csak az íjász így, az íjász úgy. Jó, persze. Értem én, hogy miért ekkora a hűhó körülötte, de akkor is. Előbb vagy útóbb úgy is hibázni fog és akkor elkapják. –  mondtam elmélázva az egész íjász dolgon, miközben elkezdtem összeszedni a tányérokat.
Mialatt elmondta, hogy köszöni szépen, de nem kér a süteményekből már sikerült majdnem mindent összeszednem az asztalról és elindultam volna a mosogatógép felé meghallottam ahogy rezegni kezd a telefonja. Akaratlanul is befurakodott a lelkembe egy kis kíváncsiság, hogy vajon ki keresheti őt ilyenkor, de nem kíváncsiskodhatok, végtére is nem vagyok az a féltékenykedős típus, főleg azért nem mert megbízom benne. Még mindig hiszek a kettőnk szerelmében, bármennyire is kilátástalan a helyzetünk, jelenleg.
Egy lágy mosoly jelenik meg az ajkaimon, amikor megkérdezi egy kicsivel később, hogy segítsen e elpakolni. Végtére is nem egy házi tündér. Ő annál sokkal pasisabb pasi efelől senkinek nem lehet kétsége. De azért jól esik, hogy egyáltalán megkérdezte.
- Tudod, már elég ideje ismerlek ahhoz, hogy a feleséged legyek, de még mindig nehezen tudlak elképzelni a konyhában segédkezés közben, mondjuk egy konyharuhával a kezedben. –  mosolyogtam rá még mindig olyan lágyan és kedvesen, kicsit talán szerelmesen is.
- Mindazonáltal, elkélne nekem egy kis társaság. Már ha van kedved beszélgetni velem. –  kapva kaptam az utolsó lehetőség után, hogy ma beszéljek vele és megpróbáljak értekezni vele a hogyanokról és a miértekről.


Benjamin × 392 × I hope you like
















▽▲▽

A titkok fájnak... néha jobban, mint az igazság.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am collapsed.Problem?

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : stephen amell Δ

Hozzászólások száma : 9

▽ Munkám : bounty hunter Δ

▽ Szexualitás : blondesexual Δ




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 12, 2015 12:05 am
Tárgy - Re: Katherine && Benjamin



we're not broken just bent


Ha nem szeretném ennyire, akkor talán már itt sem lennék. Ez tényleg szerelem lenne, ami még mindig itt lebeg közöttünk, vagy már csak puszta ragaszkodás és semmi több? Mindent megadnék azért, hogy egy kicsivel is közelebb kerülhessek a megoldáshoz, de attól félek, hogy azzal csak veszélybe sodornám őt. A titok, amivel együtt kell élnem az életem minden egyes szakaszát meghatározzák és nem mondhatom azt, hogy felejtsük el és tegyünk úgy, mintha nem is én járnám minden éjszaka a háztetőket, hogy nem is tapad annyi vér a kezeimhez, mint amennyi igazából. Ezt nem tudom csak úgy figyelmen kívül hagyni az pedig, hogy ennek a feleségem igya meg a levét még csak szóba sem jöhet. Szeretem őt még, ha ki sem mutatom és, ha egyszer lehullik rólam az álarc valaki számára nem akarom, hogy őt vegyék elő. Bár nem sokan mondhatják meg, hogy a kapcsolatunk kihűlt volna. Én legalábbis nem teregetem ki így a szennyesemet. Egyedül Dakota tud arról, hogy semmi nem olyan, mint régen. Azt hiszem neki és éppen elég dolog rakódott már a lelkére és megértjük egymást anélkül, hogy bármit is kellene mondanunk. Nem akarok ezzel arra utalni, hogy itt hagynám érte a feleségem. Ha így lenne, már régen megtettem volna, de nem köt hozzá olyan szoros kötelék, mint a feleségemhez. A nőhöz, akit még annak ellenére is szeretek, hogy már hosszú hónapok óta hozzá sem értem úgy, ahogyan azt egy férfinak kellene a saját feleségéhez. Pedig vágyom rá. Egyszerűen csak úgy érzem, hogy egy határt lépnék át ezzel.
- Ez attól függ, hogy ki mit tart érdekesnek. Én nem mondanám, hogy nagyon különbözne attól, amikor még mi voltunk diákok. - Ugyanúgy megvannak a kirekesztések és a piszkálások. Persze, ahogy a világunk ez is fejlődött. Minden teljesen megváltozott. Sokkal erőteljesebb utálatot fejeznek ki egymás iránt, de nem az én dolgom a jótét lelket játszani és kimenteni mindenkit a depresszió mély gödréből. Mert nem hiszem el, hogy nem veszik észre, hogyan esik a másiknak, amit művelnek. Én pedig nem lehetek ott mindenhol ezt maguktól kell megtanulniuk, hogy az, amit tesznek nem visz senkit sem előrébb. Amúgy sem hiszem, hogy annyira jól éreznék magukat ettől az egésztől, hogy folyamatosan ezt kellene csinálniuk. Ha csak egy kis emberség is van bennük éreznek valamit. Nem úgy, mint én.. Minden egyes kioltott életnél. Nem érzek semmit, aki pedig erre a pontra elér az már elég nehezen fordul vissza.
- Túl sok figyelmet kap azaz íjász. Mellette még épp elég nagy a bűnözés, de persze mindenkinek az tűnik fel, akit nem tudnak elkapni. - Nem mondhatnám, hogy örülök a hírnevemnek, mert ezzel csak egy nagy céltáblát helyeznek a hátamra. Természetesen senkinek nem kell féltenie engem, mert tudom mit csinálok, de akkor sem kellemes, hogy ez van. Még akkor sem, ha várható volt.
- Nem köszönöm. Azt hiszem ma már nem kérek belőlük. Maximum holnap, ha hazaértem. Jobb is lesz, ha lefekszem. - Ahogy befejezem a mondandóm a telefonom rezegni kezd a konyhapulton. - Elnézést. - Megtörlöm a számat, majd odasietek a telefonomhoz. Dakota üzenetét olvasva megfeszül az állkapcsom. Nem léphetek le csak úgy. Most nem. Az eléggé feltűnő lenne. Főleg neki. "Oldd meg egyedül." Pötyögök vissza ennyit, majd a zsebem mélyére süllyesztem a telefonomat. - Segítsek elpakolni? - Úgy kérdezem, mint egy gyerek az édesanyjától. Nevetséges alak vagyok.























▽▲▽


always & forever



Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Law.Dont worry

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Emily Bett Rickards

Hozzászólások száma : 6

▽ Munkám : Bűnügyi helyszínelő

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Ápr. 09, 2015 3:09 pm
Tárgy - Re: Katherine && Benjamin



Kíváncsi volnék? Talán igen. De miért is ne lehetnék az, hiszen a Ben az a férfi akit szeretek, akit a férjemnek nevezhetek és akiért bármire képes lennék még most is. Tény és való, hogy rengeteg minden megváltozott amióta megismerkedtünk, összeházasodtunk és amióta ráállítottak arra a nyomozásra. Nem ismerem azt a férfit akit sokan csak önbíráskodónak neveznek, de egy valamit mégis neki köszönhetek. Sikeresen ráébresztett, hogy nem csak a munkám körül forog a világ. Annak idején amikor egyedül voltam, minden sokkal könnyebb volt, de most másnak tűnik minden. Sokkal nehezebb és életszerűbb. Nem az a ragyogó rózsaszín ködfelhő, mint ami annak idején volt. Minden változik és átalakul, viszont az, hogy mikor és hogyan, az csak rajtunk múlik.
Bárki nyugodtan őrültnek nevezhetne, hogy hozzá mentem egy olyan valakihez, akit szinte nem is ismertem, vagy legalább is nem kellett volna, hogy ismerjem. De én mégis úgy éreztem, hogy tudom ki Ő. Ki az aki rám néz, ki az aki megérint, ki az aki megcsókol és ki az aki boldoggá tesz csupán azzal, hogy a közelemben van. Benjamint és engem mindig is egy megmagyarázhatatlan, megfoghatatlan kötelék kötött össze, ami talán még akkor is ott lesz, ha mi már nem leszünk együtt. Ki tudja… Azt viszont tudom, hogy ha addig élek is, de rendbe szeretném hozni ezt… Ezt az egészet… Minket és az egész házasságunkat. Mert amiben most élünk azt kötve hiszem, hogy házasságnak lehetne nevezni. Sokkal inkább hasonlít egy fájdalmas, felőrlődésre.
- Pedig azt hinné az ember, hogy egy iskolában mindig történik valami érdekes. – motyogtam elkalandozva még mindig az előbbi gondolatmenetemnél, miközben kezembe vettem a boros poharat és kortyoltam egyet az ízletes italból.
Végig gondolva kérdését, igazából egy teljesen átlagos napon vagyok túl. Egyáltalán nem volt semmi szokatlan. Persze az íjászt, de benne mindig van valami szokatlan és megmagyarázhatatlan, pontosan úgy ahogy a férjemben is. De ettől függetlenül nem gondolnám, hogy bárki az ismerőseim közül lenne az íjász, azt pedig, hogy az a férfi lenne az íjász aki a mindent jelenti számomra nem igazán tudnám elképzelni. Még ha sok is bennük a közös, túlságosan is sok.
- Igazából elég unalmas. Nem igazán haladunk az egyik üggyel semerre. Meg akkor még mindenki ezzel az íjásszal van elfoglalva. Bár őszintén nem tudom, miért kell ennyire felfújni a dolgot. Sokkal nagyobb baj lenne, ha ártatlanokat gyilkolászna, de így… na mindegy… - motyogtam elmélyülve egy újabb gondolatmenetben, miközben letettem a poharam és óvatosan eltolva magam az asztaltól, kényszerítettem a kissé fáradt végtagjaimat a felállásra.
- Hazafelé megálltam annál a kis cukrászdánál, ahonnan a sütiket vettük az esküvőre, és hoztam egyet-egyet a kedvenceinkből. Szóval, ha befejezted és gondolod, akkor hozok be neked belőle. – mosolyodtam el gyengéden, miközben elkezdtem a saját evőeszközeimet összeszedegetni.


Benjamin × 444 × I hope you like
















▽▲▽

A titkok fájnak... néha jobban, mint az igazság.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am collapsed.Problem?

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : stephen amell Δ

Hozzászólások száma : 9

▽ Munkám : bounty hunter Δ

▽ Szexualitás : blondesexual Δ




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Ápr. 04, 2015 11:51 pm
Tárgy - Re: Katherine && Benjamin



we're not broken just bent


Néha már kezdem azt hinni, hogy lenyeltem magamba egy karót, ami mindig arra kötelez, hogy teljesen egyenes háttal ücsörögjek és egy pillanatra se görnyedjek meg. Mert nem tehetem meg, hogy darabokra hullok csak azért, mert a házasságom pontosan ezen a folyamaton megy keresztül. Mégis, hogyan mondhatnám el a feleségemnek, hogy már nem azért drágám, de éjszaka többnyire embereket ölök és ez az egész póttanári állás csak egy hatalmas hazugság a részemről azért remélem meg tudod bocsájtani nekem, hogy ezt ennyi ideig megtartottam magamnak. Legalább plusz pont jár nekem azért, mert soha nem hozom haza a véres gönceimet. Az mondjuk nem azért van, hogy a feleségem kedveiben járjak sokkal inkább önmagam érdeke, hogy még véletlenül se bukjak le az emberek előtt. Ezt pedig elég jól csinálom. Van pozitív és negatív vélemény is arról, amit teszek, de talán a második az nagyobb főlényben van engem azonban ez egy cseppet sem zavar. Nem akarok senkinek sem megfelelni. Talán egyetlen egy személynek, de vele meg már annyira eltávolodtunk, hogy az sem változtatna talán semmin, ha a homlokomra írnám, hogy igen én vagyok az a bizonyos íjász. Az sem biztos, hogy utána tehetnék pár lépést még élve. Lehet, hogy már akkor fejbe lőne valaki.
Még azt is, hogy megdicsérem a főztjét úgy érzem, mintha egy pincérnek mondanám, hogy adja át a szakácsnak, hogy igazán finomat készített. Mintha egyáltalán nem lenne közöm hozzá, hanem puszta udvariasságból tenném. Megrémít az, hogy már én magam fedezem fel ezt a hangomban. Pedig tényleg őszintén mondtam. Beszélgetést akartam kezdeményezni, mert ez a csend már többet tesz annál, hogy eléri, hogy feszengjek. Egyszerűen megőrjít. Úgy érzem, hogy megfulladok. Mégsem vagyok képes elhagyni ezt a gyémántot, mert tudom, hogy amit mellette egyszer talán még újra megkaphatok azt senki más nem adhatja meg nekem.
Egészen átlagos. Nem történt semmi érdekes. – Egy újabb élet került kiontásra általam, de egyáltalán nem érdekel. Már régen túl vagyok azon a részen, amikor ez engem érdekel, hogy ki él és hal. Szerintem minden egyes gyilkossággal elveszítettem egy darabot önmagamból, aminek az lett a vége, hogy most már nincs is mivel aggódnom. Mert az a rész, már elveszett belőlem.
Neked milyen napod volt? – Ez egy egészen átlagos beszélgetés.. A legkevesebb, hogy megpróbálom, megpróbáljuk életben tartani ameddig csak lehetséges. A poharamhoz nyúlok, amiben a kedvenc vörösborom van és tökéletesen illik a vacsora hangulatához. Mondhatni kiegészíti az íz világát. De, aminek nap, mint nap hálát adok az, hogy még mindig itt van ő mellettem.




















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Law.Dont worry

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Emily Bett Rickards

Hozzászólások száma : 6

▽ Munkám : Bűnügyi helyszínelő

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Pént. Ápr. 03, 2015 6:12 pm
Tárgy - Re: Katherine && Benjamin



Annak idején, amikor hazaköltöztem Amerikából akkor nem gondoltam, hogy az életem gyökeresen meg fog változni. Akkoriban még csak egy túlbuzgó helyszínelő voltam, aki próbált rájönni arra mit is szeretne az élettől, és akkor berobbant az életembe Benjamin. Előtte még soha nem éreztem ilyet. Persze voltak barátaim Amerikában is, de Ő valahogy más volt. Mellette boldog voltam és szabad, egyszerűen csak önmagam. Egyszerűen már akkor tudtam, éreztem, hogy Ben számomra az igazi, az egyetlen. Így egy percig sem haboztam amikor megkérdezte, hogy leszek e a felesége. Azóta azonban valami megváltozott. Pontosan nem tudom, hogy mi, de azt igen, hogy ha nem teszünk valamit, akkor hamarosan menthetetlenül széthullik a közös életünk, a közös családunk.
Abban sem vagyok biztos, hogy a sok titkolózás, ami kettőnk között van, az jót tenne a házasságunknak, de a titkok, hozzá tartoznak a munkámhoz. Viszont Tudom, hogy Ő sem mond, vagyis inkább mondott igazat nekem. Hiszen manapság már szinte nem is beszélünk egymással. Olyanok lettünk, mint két vadidegen, akiket összezártak egy házba. Annyira nem volt már tartható ez az állapot, hogy már külön is alszunk, ami ha őt nem is, de engem igazán megvisel. Még mindig szeretem őt és tudom, hogy ezt így hosszú távon nem lehet folytatni, de mit tehetnénk?
Éppen a vacsora utolsó simításain ügyködtem, amikor megérkezett, így kivételesen alkalmunk nyílik közösen vacsorázni. Ilyenre is ritkán nyílik alkalom. Vagy Ő nincs itthon, amikor és hazaérek, vagy én jövök, haza olyan időben, amikor már esélyünk sincs arra, hogy ezt megoldjuk. De most összejött és így alkalmam nyílik arra, amire már hetek óta készülök. Beszélni fogok vele, mivel ez így nem mehet így hosszabb távon.
Legnagyobb meglepetésemre azonban Ben gyorsabb volt, mint én, és egy kedves megjegyzéssel szabad utat nyitott annak a beszélgetésnek, ami szerintem már régóta aktuális lenne.
- Köszönöm. Örülök neki, ha ízlett. – feleltem válasz gyanánt egy óvatos, de mégis kedves mosollyal az arcomon.
Teljesen biztos vagyok abban, hogy Benjamin és én soha nem lennénk képesek arra, hogy keressünk, magunknak valaki mást ameddig együtt vagyunk, de akaratom ellenére a viselkedése arra enged következtetni, hogy tart valamitől. Arról azonban, hogy mitől, egyszerűen fogalmam sincs. Egész egyszerűen nem tudok rájönni, pedig elég sok időt töltöttem már ezzel a rejtéllyel. Legalább annyit, mint azzal, hogy ki lehet a rejtélyes „igazságosztó”, vagy ahogy a többiek hívják, az „íjász”.
- Na és milyen napod volt? – próbálkoztam meg egy teljesen semleges kérdéssel, felvenni a beszélgetés fonalát.


Benjamin × 395 × I hope you like
















▽▲▽

A titkok fájnak... néha jobban, mint az igazság.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am collapsed.Problem?

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : stephen amell Δ

Hozzászólások száma : 9

▽ Munkám : bounty hunter Δ

▽ Szexualitás : blondesexual Δ




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Ápr. 02, 2015 11:49 pm
Tárgy - Katherine && Benjamin



we're not broken just bent


A kettőnk közötti kínos csend immáron fagyossá változott. Egyszerűen nincs miről beszélgetünk, vagy egyszerűen nem akarunk. Mégis, mikor egy lopott pillantást vetek rá rájövök, hogy ő mindennél többet jelent a számomra. Szeretem őt teljes szívemből, de még érte sem lennék képes feladni a munkámat. Egyszerűen az is túlságosan sokat jelent a számomra, de úgy érzem, hogy mindkettőnk elfoglaltsága okozta a házasság tönkremenetelét. Képesek leszünk egyszer, talán visszatalálni egymáshoz? Minden egyes percben ugyanúgy szeretem és a vágyaim is hozzáláncolnak mégis olyan idegennek érezném azt, ha most végigsimítanék az arcán, vagy megcsókolnám, mintha egy idegenhez mennék oda és letaperolnám. Attól félek, hogy minden egyes kimondott szó csak fagyosabbá teszi a helyzetet, de az sem könnyít rajtunk, hogy némán fogyasztjuk el a vacsoránkat, mintha nem is tudnánk beszélni. Persze nem szép dolog teli szájjal beszélni, de ez itt most nem a lényeg. Tegnap, ahogyan én is ő is késő este ért haza. Bár én képes voltam elhitetni vele, hogy már egy ideje itthon voltam pedig mindössze tíz perccel érkezett később, mint én. Azt hiszem a háztetőkön való közlekedésnek is megvannak az előnyei. Például előbb érsz haza, mint a feleséged, de akkor is nyomaszt, hogy ő miért nem volt itthon még akkor. Talán ő képes volt arra, hogy tovább lépjen? Esetleg valaki más boldogabbá teszi? Nem. Az lehetetlen. Láttam, hogyan ragyog, mikor boldog, hogy milyen, mikor szerelmes. Tudom, mert egyszer én magam tettem ezt a gyönyörű nőt boldoggá, akinek a gyönyörű arcvonásait egyre inkább megviselik ez a kegyetlen házasság.
A számhoz emelem a következő falatot, majd eldöntöm, hogy miután lenyelem végre megszólalok. Mondanom sem kell életemben nem rágcsáltam még ennyi ideig soha sem. Még egy rágót sem. Mikor végre képes voltam arra, hogy átengedjem a gyomromnak az apró falat húst megtörlöm a számat és anélkül, hogy ránéznék a feleségemre megszólalok. - Igazán finomat főztél. - Úgy érzem azzal, hogy ránéznék átlépnék egy bizonyos határt, mintha valamilyen láthatatlan lefektetett szabályok lennének a házasságunkban.



















Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Katherine && Benjamin


















Vissza az elejére Go down

Katherine && Benjamin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: Finnország :: lakások :: Lehtinen lakás-