Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Demetria & Edward

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am politician

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Gaspard Ulliel

Hozzászólások száma : 18

▽ Munkám : Politikus/ Liberális Demokrata Párt

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Ápr. 04, 2015 1:21 pm
Tárgy - Demetria & Edward



A de Vere-család Dover város közelében fekvő birtoka.
















▽▲▽

Ha sikeres akarsz lenni a világban, ígérj meg mindent, és ne teljesíts semmit.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am politician

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Gaspard Ulliel

Hozzászólások száma : 18

▽ Munkám : Politikus/ Liberális Demokrata Párt

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Ápr. 04, 2015 1:22 pm
Tárgy - Re: Demetria & Edward



DEMETRIA & EDWARD
Sweet kisses
Hosszas latolgatás után végül a családom egyik vidéki birtokára esett a választásom, távol Londontól, a szigetország déli, franciahonhoz legközelebb eső csücskében. Talán a múlt évszázadban került családom kezére a vadregényes erdővel körülölelt, sziklákra épült, egyszerű, környezetébe szinte beolvadó udvarház. Azóta, mint kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas színhelyet tartjuk számon. Olykor hétvégékre utazunk le, máskor az ünnepeket töltjük a festői környezetben. Most azonban, a tervezett kiruccanással kissé változni fog a ház funkciója. Most nem csupán a táj idilli szépsége vonzott, másik előnyét, elzártságát, vidéki magányát is szem előtt tartottam, amikor úgy határoztam, Demetriával a hétvégére leutazunk a Dover városától nem messze fekvő birtokra.
Mielőtt elindultam a lányért, megbíztam titkárnőmet, hogy értesítse a személyzetet és hagyja meg nekik, hogy a ház egy óra múlva készen álljon vendégek fogadására. Még London belvárosában, egy forgalmi dugó fogyni nem akaró kocsisorában rostokoltam és ennek hála magamban elátkoztam minden élőt, köztük a közlekedésügyi minisztert is, azt a marhát, aki segítség nélkül kettőig sem képes elszámolni, amikor titkárnőm hívása befutott, mely biztosított róla, hogy utasításaimnak megfelelően alakulnak a dolgok. Ennek ismeretében pár percig szokatlanul türelmesen várakoztam, de ez az állapot öt percnél így sem tartott tovább.
Mikor végre felszakadozott a sor, és kiértem a város zsúfolt, forgalmas utcáiból, jóval a sebességhatár fölé gyorsítva hagytam magam mögött város apróra zsugorodó, a távolba vesző képét és a hétköznapok nyűgét. Már csupán Demetria csókjának íze, csengő hangja és kellemes társasága járt az eszemben. Hiányzott minden porcikája, képtelen módon sóvárogtam utána. Bár most is felötlött bennem, a megszokásnak engedelmeskedve újból elodáztam, hogy átgondoljam komolyabbra forduló kapcsolatunk jövőjét. A megszokott bosszúsággal gondoltam arra is, amivel épp tegnap hozakodott elő újra az anyám. Természetesen a családalapítást sürgette, bár már azzal is beérte volna, ha csupán hazaviszek és bemutatok nekik egy hölgyet, aki valamikor, a bizonytalan jövőben méltó társammá válhat a házasság számukra még szent kötelékében. Drága szülőm nem is sejthette, hogy az ő nézetei által szóba jöhető, jónevű, tehetős családból való nők kezére – az igazság ismeretében – a fia nem lehetne érdemes. Nem tudott a gyilkosságról, a királynő halálát tragikus, szomorú eseménynek vélte csupán. Hogyan is fordulhatott volna meg hát a fejében, hogy gyilkos terv fogant fia agyában, aminek cselekvéssé érése okozta az uralkodónő nem várt, balesetnek tekintett halálát?
A motor monoton zümmögése végül elnyomta a gondolkozásra sarkalló késztetést, hamarosan pedig már Oxford város utcáin haladtam. Az egyetem kollégiumának robosztus épületére csupán egy pillantást vetettem a visszapillantó tükörből, amikor autóm, a fekete, sötétített üvegű golyóálló BMW elsuhant mellette. Végül egy üzlet parkolójában, egy fa lombjának árnyékában állítottam le a motort. Már csupán Demetriára vártam, akinek - az órámra néztem – öt perc múlva kell megérkeznie.  
Remélem, tetszett.(:
















▽▲▽

Ha sikeres akarsz lenni a világban, ígérj meg mindent, és ne teljesíts semmit.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Freya Mavor

Hozzászólások száma : 6

▽ Munkám : Egyetemi hallgató

▽ Szexualitás : Hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 05, 2015 6:24 pm
Tárgy - Re: Demetria & Edward




We wander for distraction,
Mikor megtudtam, hogy Edward azt tervezi, együtt töltünk pár napot vidéken, majd’ kiugrottam a bőrömből, amit persze igyekeztem nagyon nőiesen elnyomni, s csak akkor jártam győzelmi táncot, amikor már a kollégiumi szobámban, egyedül voltam. Annyira fantasztikusnak hatott a gondolat, hogy velem akarja tölteni a szabad idejét, hogy igazán kivételes személynek éreztem magam miatta. Hiszen miért pazarolna rám egy egész hétvégét, ha nem jelentek számára semmit? Persze mindig időben magamra szóltam, ha nagyon elkalandozott a fantáziám, s gyakran torkolltam le magam, hogy ne legyek buta liba és ne képzeljek bele semmibe többet annál, mint amennyi benne van. Elvégre Edward egy neves politikus, az ország sorsa az ő döntésein is múlik. Ő egy fontos, tiszteletreméltó férfi, aki mellesleg olyan szívdöglesztő, hogy egyetlen pillantásától az ember lányának elindul a bugyija lefelé. Erre a gondolatra kicsit el is mosolyodtam. Milyen komisz megállapítások ezek! Pedig lényegében igaz. Levett a lábamról, s mikor eljött az ideje, készségesen omlottam karjai közé. Hónapok óta tart a kapcsolatunk, s hogy őszinte legyek, gyakran felvetem a kérdést, miért? Egyszerű kis egyetemista vagyok, aki meg se közelíti a „kiemelkedően szép” jelzőt. Pulykatojás vagyok, nem is domborodom úgy, ahogyan kéne, nem vagyok modell alkat, külsőm nem üti meg a „tökéletes” mércét, s főleg ébredés után olyan kócosak fürtjeim, hogy egy dzsungelharcos is elveszne közöttük. A származásomról nem is beszélve. Szóval nem értem Edwardot, miért, hogyan ragadtam meg őt, de azért bevallom, nem tiltakozom a dolog miatt. Nem vagyok az a drámázó típus, aki „nem vagyok elég jó neked” indokok miatt megszakítana egy amúgy egészen harmonikus kapcsolatot. Nyilvánvalóan nem én vagyok a tökéletes nő az oldalára és nyilvánvalóan nem is én leszek majd A Nő az oldalán, de az ilyesmin nem szeretek annyira gondolkodni. Persze, szem előtt tartom, de nem szomorítom el magam mindezzel.
Tehát, amikor igazán tudatosult bennem, hogy együtt fogunk tölteni egy egész hétvégét, arra az elhatározásra jutottam, hogy kicsit felturbózom magam, megengedtem hát pénztárcámnak egy szett nem túl kényelmes, de annál szebb fehérneműt, egy új blúzt és egy csinos hálóinget, ugyanis úgy véltem, hogy a figurás pizsamáim nem kifejezetten illenének egy ilyen utazáshoz.
Alapból sem akartam túl sok holmit vinni. Szerencsére eleve nagyon helytakarékosan tudok pakolni, ráadásul nincsen szükségem arra, hogy ötvenezer váltást cipeljek magammal, így az összes cuccom belefért egy közepes sporttáskába, s mivel most nem tervezek tanulni sem, így a könyveimnek nem kellett helyet spórolnom. A táska súlya sem húzta a vállam, miközben az előre megbeszélt hely felé igyekeztem. Felvettem széles lencséjű napszemüvegemet, a hajam lazán kieresztve hagytam, vállamon megigazítottam a táskám, majd a lámpa váltásakor tovább haladtam át a zebrán. Tudtam, hogy alig pár percem van addig, hogy odaérjek, de futni sem akartam, mert azért az nagyon ciki lett volna, ha lógó nyelvvel zuttyanok be mellé a kocsiba.
Már messziről észrevettem az autót, amit keresnem kellett. Kissé beletúrtam a hajamba, ahogy haladtam felé, s egy cseppet felgyorsítottam lépteim. Nem vártam el, hogy kiszálljon, s úgy üdvözöljön. Pontosan tudtam, hogy sehogyan sem szabad, hogy hozzá kössenek. Titkos szerető lettem, még akkor is, ha – szerencsére – legalább nincsen felesége, meg három gyereke. Akkor tuti nem mentem volna bele ebbe a kapcsolatba, bármennyire is csábított volna.
Kissé megnyálaztam kiszáradt ajkaim, melyek lassan felfelé görbültek, s úgy tettem meg az utolsó lépéseket. A közelségében elárasztott a nyugalom, s igazi boldogság lett úrrá rajtam. Hát tényleg eljött! Tényleg együtt fogjuk tölteni a hétvégét!
Könnyed mozdulatokkal nyitottam ki az anyósülés ajtaját, majd behuppantam mellé, s holmim azonnal lepakoltam a lábamhoz, miközben behúztam az ajtót, feltoltam fejem tetejére a napszemüveget, s csak ez után fordultam felé, s néztem rá széles mosollyal, s talán túlontúl csillogó szemekkel. Hogy is tagadhattam volna, hogy mélyen és talán visszavonhatatlanul szerelembe estem? Felesleges volna ezt titkolni kettőnk között.
- Szép napot, Édesem! – Egyik kezemet az arcára csúsztattam, majd lassan közelebb hajoltam hozzá, s ajkainkat összeérintve lágy csókot leheltem ajkaira. - Remélem nem kellett rám sokat várnod… – néztem rá alig eltávolodva tőle, majd megsimogattam arcát, végül visszadőltem, hogy a táskám hátra tudjam tolni a két ülés között, s lepakolhassam az ülésre. Ott azért csak kényelmesebb lesz, de egyből vissza is fordultam hozzá, hogy indulás előtt még egy csókot lophassak tőle, most egy kicsivel mohóbb változatban. - Nem fog összeomlani a rendszer a hiányodtól? – kérdeztem tőle kicsit komisz mosollyal, pimaszkodva vele, majd a szék háttámlájának dőltem, s bekötöttem magam, hogy jelezzem neki, miattam indulhatunk.
but we travel for fulfillment.
















▽▲▽


Love is like the wind,

you can't see it but you can feel it.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am politician

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Gaspard Ulliel

Hozzászólások száma : 18

▽ Munkám : Politikus/ Liberális Demokrata Párt

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Ápr. 11, 2015 7:20 pm
Tárgy - Re: Demetria & Edward



DEMETRIA & EDWARD
SWEET KISSES
A tétlen várakozás nem tartozott az erényeim közé, még ha csupán pár rövid percig tartott is. Ezért az olyan embereket, akiknek szokásuk közé tartozott a megbeszélt időpont után befutni, nehezen viseltem el, és pár alkalom után már kedvezőnek éppen nem mondható véleményt alkottam róluk, az elgondolásaim mellett pedig hűségesen kitartottam. Lojalitásom e téren megkérdőjelezhetetlen volt – nem úgy mint az élet sok más területén. Nők esetében pedig különösen is kényes voltam a pontosságra, jól ismertem a másik nem aranyszabályát az öt perces késésről, azonban cseppet sem díjaztam annak alkalmazását. Nem egy randevúm fulladt csúfos kudarcba úgy, hogy a hölgyemény pontatlanságát megelégelve véget vetettem a találkának, mielőtt az elkezdődhetett volna. Ez volt az egyik véglet, amikor az illem diktálta szabályoknak talán nem a legmegfelelőbb módon, rövid úton megváltam az olcsó trükkökkel próbálkozó hölgyektől; azonban ennek ellenkezőjét, a pontosságot és a praktikák helyetti őszinteséget sokra becsültem. Demetriát természetesen az utóbb felsorolt érdemek jellemezték, különben most sem lettem volna itt. Tőle talán már a pontatlanságot is eltűrtem volna, hiszen épp eléggé ismertem ahhoz, hogy a legjobbakat feltételezhessem róla. A kapcsolatunk elején kételkedtem egyenességében, ami nem csoda, ha társadalmi helyzetünk különbségét tekintjük. Velem ellentétben neki nagyon is sok érdeke fűződhetett viszonyunk kialakításához, majd fenntartásához – pénz, lehetőségek, esetleges követelések -, és hosszú ideig elképzelhetetlennek tartottam, hogy a felsoroltak közül egyik tényező se vezérelje cselekedeteit. Talán, sőt nagy valószínűséggel magamból indultam ki, amikor Demetriát ítéltem meg. Azonban mindez még változhat, a befolyásom még sokat formálhat Demetria személyiségén. Bár értékeltem kétségbevonhatatlan, őszinte szerelmét, ki nem mondott terveim közt szerepelt, hogy felfedjem előtte azt az utat, ami sokkal több sikerrel kecsegtet, mint a becsületesség.
Alig pár perc elteltével a tükörben feltűnt a lány alakja. Figyelmesen követtem mozdulatait, nem mulasztottam el, amikor hajába túrt, ahogy ajka minden lépéssel, apránként felfelé görbült. Hétköznapi volt, semmivel sem feltűnőbb jelenség bármely más, csinos nőnél, számomra mégis lehengerlő volt az összkép. Az egyetlen hiba, ami bántotta a szemem, a vállán átvetett sporttáska volt. Bosszantott udvariatlanságom, amiért nem segítettem neki – amire természetesen nyomós okom volt – és dühített, amiért korábban nem intézkedtem a csomagokról. Nem lett volna szükséges Demetriának bíbelődnie velük.
A bosszúság azonban csak addig ült ki arcomra, míg a velem szomszédos ajtó ki nem nyílt. Csupán a lány jelenléte is jótékony hatással volt rám.
- Hello, Kedvesem. A szép napot garantálhatom. – Mosolyogva pillantottam rá; érintése nyomán legszívesebben megragadtam volna kezét, hogy folytatást követeljek a túl hamar véget ért csóknak, de jelenleg még megőriztem türelmemet.
- Szerencsére nem. – A Londonon kívüli száguldozás miatt pár perccel korábban érkeztem, ami nem szokásom, mivel általában pontosan kiszámítom az időt, így minimalizálva a lehetséges várakozást. Ferde szemmel néztem a csomag átköltöztetését a hátsó ülésre és újra eszembe ötlöttek előző gondolataim a szervezés nem megfelelő voltáról. De nem volt lehetőségem megjegyzést tenni rá, a következő pillanatban pedig már el is feledkeztem aggályaimról. Most nem értem be egy gyors, lopott csókkal; ajkamat az övére forrasztottam, miközben ujjaim arany tincseibe túrtak, majd kezem a combján futott végig.
- Hiányoztál – súgtam rekedtes hangon, mikor egy másodperc erejéig elváltak ajkaink, majd még egy gyors, de annál mohóbb csók után végleg – vagy legalábbis az út további részére - eltávolodtam tőle. A közelsége túl mámorító hatással volt rám. Annyi biztos, hogy a biztonságos vezetést nem az alkoholfogyasztás veszélyezteti leginkább.
- Jelenleg az sem izgatna, ha az új királynő a régi mellé távozna. Ez a hétvége csak a miénk – válaszoltam egy félmosollyal, miközben egy röpke pillanatra a hét eseményei futottak át az agyamon. Még az idős uralkodónő likvidálása felett érzett elégedettség töltött el, amikor a lányra pillantottam. Anélkül, hogy bármit is mondtam volna, csak elmosolyodtam, majd a kulcsot elfordítottam a gyújtáskapcsolóban. Pár perc múlva már a tölgyfákkal szegélyezett autóúton haladtunk, kilátásként a távolba nyúló legelők és szántók szolgáltak.
- Jártál már Franciaországban? – Érdeklődő pillantást vetettem a lányra. Kérdésemet csupán mellékes dologként vetettem fel, hangom sem árulkodott róla, hogy érdeklődésem célirányos.
Remélem, tetszett.(:
















▽▲▽

Ha sikeres akarsz lenni a világban, ígérj meg mindent, és ne teljesíts semmit.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Freya Mavor

Hozzászólások száma : 6

▽ Munkám : Egyetemi hallgató

▽ Szexualitás : Hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 19, 2015 12:02 pm
Tárgy - Re: Demetria & Edward




We wander for distraction,
Mikor ujjai a hajamba túrtak, apró mosoly jelent meg az arcomon a csók közben, de combjaimon végigfutó érintése nyomán kissé megborzongtam. Annyira vágytam rá. A közelségére, a hangjára, az illatára, az érintésére, a csókjaira. Rá, úgy, ahogy van.
Szavaira a szívem kihagyott egy ütemet, de még mielőtt bármit is reagálhattam volna, újra azon kaptam magam, hogy ajkaink összeforrtak, s ha nem távolodott volna el olyan gyorsan, talán el sem eresztettem volna, hanem rögtön ölébe másztam volna, hogy úgy fogjak bele kényeztetésébe. Ez nem lett volna valami bölcs gondolat, így kapóra jött az eltávolodás.
- Most annyit kapsz majd belőlem, hogy meg is fogsz unni! – Reagáltam végül utólag arra, hogy azt mondta, hiányoztam neki. Ajkaim mosolyra húzódtak, de amúgy sem tudtam volna leplezni a mérhetetlen boldogságot, amit éreztem. Minden annyira… kereknek tűnt.
Kijelentésére kicsit felnevettem, bár csak visszafogottan, mert volt valami morbid kegyetlenség szavaiban, még ha tudtam, hogy ez csak amolyan szófordulat. - Azért ne mondj ilyeneket, nem illik! – mondom inkább viccesre véve a formát, de valahol van benne valami. Nem szoktam más emberek halálát kívánni, senkiét sem, pláne nem a királynőét.
Mikor már az úton haladtunk, kicsit helyezkedni kezdtem, hogy megtaláljam a legkényelmesebb testtartást. Végül egy kicsit ferdére fordultam, s így keresztbe tudtam tenni a lábaimat. Így kényelmes volt. Csak néztem őt, jól esett a látványa.
A kérdése kicsit meglepett, bár lehet főleg azért, mert hirtelen érkezett a viszonylagos csendbe. Hiszen kis ideje már csak az utazás hangja morajlott. - Nem sokszor hagytam még el az országot. – válaszoltam egyszerűen, de el is gondolkodtam rajta. Párizs… Gyönyörű lehet Versailles is, meg annyi múzeum, gyönyörű helyek… Ha írnék bakancslistát, Franciaország tuti sok-sok ponton szerepelne rajta. Annyi minden van ott, hogy szinte végigsorolhatatlan. Egy-két pillanatra el is kalandoztam a gondolataim között, majd újra ráemeltem a tekintetem. - Még nem jártam ott, de egyszer mindenképpen el szeretnék jutni Franciaországba. Annyi minden van ott, amit látni szeretnék… Biztosan gyönyörű ország! – mondtam kicsit fecserészve, majd a hajam a fülem mögé igazítottam és visszafogtam magamba azt a szóáradatot, ami eszembe jutott. Biztosan benne lenne egy szép kis felsorolás, mi mindent néznék meg szívesen, meg mi mindent hallottam, de őt nyilván nem hozza ennyire lázba más országok kultúrái. Biztos voltam benne, hogy több külföldi országban járt már, mint ahány nevezetességet én láttam kishazánkban. Pedig láttam jópárat.
Kinéztem az ablakot, a körülöttünk futó tájat szemlélve. A békés természet úgy rohant az ablak előtt, hogyha az ember nem vándoroltatná a tekintetét, biztosan beleszédülne. Mindig is szerettem utazni. Mármint magát a tényt, hogy ülök egy autóban, vagy valami tömegközeledési eszközön és körülöttem halad a világ. Kellemes volt ez a gondolat számomra. - Jövő héten hazautazom pár napra. Régen volt már otthon. – mondtam el neki terveim. Szerencsére az órarendem megengedett némi kiruccanást a szülőkhöz, mert már nagyon morogtak, amiért régen nem láttam személyesen. Ritkán utaztam hozzájuk haza, amit néha bántam, néha nem. Bár, mikor nem, akkor kicsi bűntudatom volt a gondolat miatt, még akkor is, ha úgy éreztem, hogy kilógom onnan. Nem véletlenül szakadtam el onnan, néha borzalmasan kívülállónak éreztem magam a saját családom köreiben, pedig imádtam őket. - Képzeld! Szerdán elmentünk színházba páran és megnéztük a Miss Saigont. Annyira fülbemászók benne a dalok és… nagyon tetszett! Nem a kedvencem a musical, de ez kifejezetten nagyon tetszett. – meséltem neki kicsit amolyan mellékes témát. Az elmúlt két napban a darabban felcsendülő dalok mentek a fejemben és előszeretettel dúdolgattam is őket, mikor egyedül voltam. - Bár szerintem neked nem tetszene. Kicsit talán lányregényesen romantikus! – tettem hozzá felnevetve. Soha nem voltam rózsaszínfelhősen romantikus típus, de ez a darab tényleg tetszett. Valahol megindított, valahol megérintett. Talán kicsit magamat is láttam a darabban, a főszereplő nő karakterében, persze ezt a világért se vallottam volna be. - Nem is tudom, el tudnálak e képzelni egy musicalen. Szereted te egyáltalán az ilyen énekes darabokat? – kérdeztem tőle érdeklődve, habár meg voltam róla győződve, hogy inkább… vagy nem szereti az ilyesmit, vagy ha mégis, akkor inkább operapárti. Úgy véltem, valahogy az jobban illene hozzá. Aztán lehet, tévedek. Tudtam, hogy még sok mindent meg kell tanulnom róla, mielőtt ki merném jelenteni, hogy ismerem.
but we travel for fulfillment.
















▽▲▽


Love is like the wind,

you can't see it but you can feel it.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am politician

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Gaspard Ulliel

Hozzászólások száma : 18

▽ Munkám : Politikus/ Liberális Demokrata Párt

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Ápr. 25, 2015 7:56 pm
Tárgy - Re: Demetria & Edward



DEMETRIA & EDWARD
SWEET KISSES
Csókjának idegőrlő, megfontolatlan lépésekre sarkalló hevessége utolsó találkozásunk óta sem hagyott alább, ami bizonyos mértékű zavart is keltett bennem a pozitív érzések mellett. Mindent a kezemben tartani, ez volt a jelmondatom már hosszú ideje; azonban Demetria közelében mindez semmivé foszlott, a legegyszerűbben mondva megőrültem érte és tőle.  Pedig alapvetően a biztonságot részesítettem előnyben, ami annyit jelentett, hogy a kapcsolataim és a partnereim felett is biztos uralmat tartottam, egyoldalú viszonyokat folytattam. Ez érzelmi téren is igaz volt, míg én birtokoltam a partnert, kétségtelenül önző módon használtam ki, általában elértem, hogy a nő valós érzelmeket tápláljon irántam. A rend akkor borult fel, amikor Demetria belépett az életembe.
Mielőtt még kezelhetetlenül eluralkodott volna rajtam a vágy, amit a mellettem ülő nő – még majdnem lány – ébresztett bennem, eltávolodtam tőle. Pótcselekvésként, hogy kápráztató tekintetével ne kelljen szembe néznem, húztam magam elé a biztonsági övet.
Miénk az egész hétvége, nincs hova rohanni. A sietség megöli a gyönyört. – Mondhatni, mentőövként kapaszkodtam ezekbe a gondolatokba.
- Önértékelési problémáid lehetnek, Szépségem, ha így véled. – Vigyorogva ingattam a fejem. Azt már nem tettem hozzá, hogy viszonylagos megkönnyebbüléssel töltene el, ha valóban felbukkanna akár csak az unalom érzésének árnyéka a kapcsolatunkban. Akkor talán nem érezném úgy minden pillanatban, hogy a legnagyobb hülyeségre is képes volnék. Minden bizonnyal szakmai ártalom, hogy felmerül bennem ez a gondolat, bár így is kissé logikátlannak érzem, hogy egy több mint jól működő kapcsolatban képes vagyok ilyet kívánni, csupán mert megrémiszt a Demetriához fűző kötelék valódisága. Ha egészen őszinte lehetnék vele, kevésbé zavarna a komoly kapcsolat, de sajnos jelen esetben kizárt az egyenesség. Demetria ilyen értelemben túl ártatlan, túl keveset tapasztalt még a világból, hogy megértse a háttérben lefolyó események mozgatórugóit és eltitkolt tetteim lényegét.
Nevetésében volt valami furcsa, gesztusa őszintétlen volt. Ezt a meglátásomat szavai is igazolták.
- Ne hivatkozz az illemre, épp elég, hogy körülöttem mindenki ezt teszi – sóhajtottam.
– De legközelebb figyelek, hogy ne mondjak ilyet; a kedvedért. – Talán valóban szerencsétlenül fejeztem ki magam, hiszen jobb nem bolygatni ezt a témát. Demetria önkéntelen reakciója, melyet csupán egy átlagos szófordulat váltott ki, biztosabbá tett elhatározásomban, miszerint a legapróbb jelzést vagy utalást is kerülnöm kell tettemről, az idős királynő meggyilkolásáról. Nem tudhatom, mit tenne Demetria a tények ismeretében.
A vezetés mellett figyelmem döntő részét a lány élvezte, amiből rögtön következik, hogy szükségem volt a vezetésben szerzett rutinra. Szerencsére nem okozott problémát figyelmem ilyesfajta megosztása. Mivel a lány rézsútosan felém fordult, nem tudtam megállni, hogy jobb kezemet a kormánynál kényelmesebb helyen, formás combján pihentessem. Így hát örültem, hogy olyan úton haladunk, ahol nem szükséges sokszor váltani.
- Gondoltam. – Vallomására reagáltam, mely nem lepett meg különösebben. Nem tudtam sok személyes dolgot a családjáról, de ismertem annak helyzetét. Nos igen, talán Demetria tudta nélkül utána is jártam egysmásnak.  
- Valóban megvan a maga bája az országnak, bár engem speciel idegesít a franciák mentalitása – húztam el a számat visszagondolva utolsó párizsi látogatásomra. Ami azt illeti, még az olaszok harsányságát is jobban el tudtam viselni a franciák piperkőcségénél és nagyképűségénél.
- Itt a nagy lehetőség, ha szeretnéd, átugorhatunk – pontosabban áthajókázhatunk -Franciaországba. – Bár hanghordozásomban nem állt be változás és csupán egy félmosoly játszott ajkaim szegletében, kíváncsian vártam a lány reakcióját. Reméltem, hogy örömet szerzek neki az ötletemmel – de ezt a világért sem árultam volna el neki.
Kijelentése meglepett és kissé váratlanul is ért. Összeráncolt szemöldökkel pillantottam rá.
- Nem hinném, hogy az egyetem mellett ez túl jó ötlet lenne. Egyáltalán mennyi időre mész? – Cseppet sem meglepő módon nem a tanulmányaira szánt idő vagy az egyetem mellőzése töltött el aggodalommal és némi bosszúsággal; egyszerűen nem akartam megválni tőle még rövid időre sem. Tulajdonképpen elvártam volna, hogy a családjával szemben engem tegyen az első helyre; ennek értelmében pedig sokkal logikusabbnak véltem volna, ha a család látogatja meg őt.
- Ismerem a darabot, egy női ismerősöm még régebben volt olyan kedves, hogy elrángatott egy előadásra. Tényleg nem tetszett különösebben – hogy őszinte legyek, utáltam. Ahogy említetted, túl sok benne a drámaian romantikus, szerintem a valóságtól elrugaszkodott elem, plusz a zenéért sem rajongok túlzottan. De azt mondják, pocsék a művészi érzékem – vigyorodtam el. Biztos voltam benne, hogy Demetria nem veszi olyan vérmesen komolyan a véleményemet, ahogy az a nő tette, akivel egy randevú alkalmával a darabot megnéztem.
- A színházért, operettért és operáért sem rajongom. Pedig abban a körben, ahol a családom mozog, a rendszeres színházlátogatás olyan kedvelt és kötelező szokás, mint az ötórai tea a csészétől eltartott kisujjal. Képzelheted, mennyire gyűlöltem ezt; a színházban rendszerint aludtam. Az operában viszont még erre sem volt lehetőségem hála a fülsiketítő szopránnak – meséltem élénk átéléssel gyermekkorom borzalmait.
- És mi tetszett a darabban? Remélem, nem arra akartál utalni, hogy a férfi főszereplőhöz hasonló hősszerelmessé kellene avanzsálnom. – vigyorodtam el. Bár eszembe jutott más megközelítés is, azt képtelenségnek véltem. Demetria biztosan nem azonosítja magát a főhősnő sorsával – még részben sem.
Remélem, tetszett.(:
















▽▲▽

Ha sikeres akarsz lenni a világban, ígérj meg mindent, és ne teljesíts semmit.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Freya Mavor

Hozzászólások száma : 6

▽ Munkám : Egyetemi hallgató

▽ Szexualitás : Hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Május 16, 2015 8:42 pm
Tárgy - Re: Demetria & Edward




We wander for distraction,
- Hidd el, Kicsim, az önképem több mint egészséges! – mondom elvigyorodva a kijelentésén, ami mellesleg nagyon jól esik. Őszintén fogalmam sincs, mit kezdenék magammal, ha Edward most, a közeljövőben rám unna. Az egyetemet úgy kezdtem el, hogy nem akarok komoly kapcsolatba bonyolódni, hogy semmi ne vegye el a figyelmem a tanulástól. Aztán megismerkedtem Edwarddal. A komoly tekintetű, szigorú vonású, jóképű politikus egyből megragadta a tekintetem, no de én, mint vidéki egyetemista, úgy véltem, még pillantásával sem méltat majd, nem hogy beszélgetésbe elegyedjünk, végül pedig heves csókok közepette forrjunk egybe. Nem terveztem, nem is reméltem, de így lett, s egyetlen pillanatig sem bánom. Habár kissé naiv és felelőtlen részemről, hogy így belészerettem, hiszen érzéseim olyan mélyek és őszinték, hogy biztos vagyok benne, mindez még nagy fájdalmakat fog majd nekem okozni. Nem is lehet ez másképpen sajnos. Pontosan tudom, a Happy End-et nem ennek a kapcsolatnak találták ki. Azért remélem az még odébb van.
- Én nem szorítalak szabályok közé, pontosan tudod, de édesanyám azt tanította, hogy a halállal nem szabad viccelődni! – magyarázom meg egyszerűen a reakcióm. Oké, nem reagálom én ezt túl, nincsenek ilyesféle szőrszálhasogató bevésődéseim, de azért van az a gondolat, ami belém ivódott, amivel egyet is értek. A halál nem játék. Nagyon nem. Kezét combomra simítja, mire egy pillanatra lelesek, majd mosoly terül el arcomon. Saját kezem az övére csúsztatom, de csak finoman, ha szükséges, bármikor pillanatok alatt el tudja venni, ráadásul nem is tartom ott sokáig, csak két ujjammal végigszaladok kezén és alkarján, s már odébb is húzom kezem, hogy egyáltalán ne zavarhassam őt. Talán kicsit kínosan is ügyelek arra – mindig, nem csak most -, hogy soha, semmiben, semmilyen körülmények között ne legyek útban neki. Nem akarok még elveszíteni. Valahol rettegek ettől az egésztől. Kijelentésére csak kiszélesedik a mosolyom - Pont egy angol Lordot idegesít a francia mentalitás? Milyen éééérdekes… – pimaszkodom vele egy kicsit, de hangom játékossága is azt tükrözi, hogy csak élcelődök vele. Hiszen mi mást tehetnék? Fogalmam sincsen milyen a franciák mentalitása. Mármint élesben nincsen. Találkoztam már francia származásúval, de ennyi nem volt elég komoly következtetések levonásához. Ilyen téren tudásom kifejezetten lékekkel teli, tapasztalataim pedig kifejezetten szegényesek, ha finoman akarok fogalmazni.
Mikor azt mondja „ugorjunk át Franciaországba” egy pillanatra ledermedek, még levegőt is elfelejtek venni, majd kicsit jobban felé fordítom felső testem, s hitetlenkedve nézek rá. - Ezt… komolyan mondtad? – kérdezem, de rálesve már egészen pontosan látom, hogy nagyon is komolyan gondolta a kiruccanást. Alsó ajkamra kell harapnom, hogy ne sikkantsak fel, de egy kisebb örömnyüsszenés így is előbukik zárt ajkaim közül, szemeim vad csillogásba kezdenek, majdnem tapsikolni is kezdek gyerekes örömömben, de ezt végül mellőzöm, jobb kezem ruhám szélébe markol, hogy lefoglaljam, miközben másikkal hajamba túrok pótcselekvés képpen. - Ezt el sem hiszem! Hogy ne lenne kedvem? Te jó ég, nagyon jó lenne, nagyon szeretnék áthajózni! Edward, ez… annyira csodálatos… Ez az út, a nyaralás, minden… annyira boldoggá teszel! – vallom be talán túl őszintén is. Szívem hevesebbeket dobban, lélegzetem is kissé felszaporodik. Legszívesebben azonnal a nyakába ugranék, s vad csókba vonnám, de hát… vezet, így csak próbálom az üléshez ragasztani magam, de majd kiugrom a bőrömből. Sosem gondoltam volna, hogy ilyesmik is eszébe jutnak! Én… szeretem őt! Úr Isten, de még mennyire, hogy szeretem! Még ha akarnám, se tudnék szolidan és nőiesen reagálni, arcomon akkora vigyor terül el, hogy az szinte már irreális, tekintetem csillog, akár a bagzó macskáké, s egész testemen érződik az izgatottság. Lehetnék én még ennél boldogabb? Pláne egy ilyen csodálatos férfi oldalán? És nem azért, mert elvisz helyekre, kicsit sem érdekel a pénz, sőt ilyen értelemben az utazás sem, de… gondol rám. A gesztus, az elképzelés… Egyszerűen tökéletes!
- Szerdán órák után indulok és kedden reggel jövök vissza. Nem lesz belőle probléma, nem szoktam hiányozni, most se sok mindenről maradok le és már megbeszéltem pár szaktársammal, hogy odaadják a jegyzeteiket, a határidős beadandókat meg úgy is tudod, hogy mindig hamarabb is leadom… Ne aggódj, csak pár nap, semmi gond nem lesz belőle! – fejtem ki neki a választ. Tényleg nem gyakran járok haza, ráadásul az iskola is elég jól megy ahhoz, hogy időnként egy kis lazaságot megengedjek magamnak, mint most ezt a nem tanulással töltött hétvége, vagy a hazautazós pár nap. Az órarendem szerencsére megengedi és negatív visszhangot se fogok okozni. - Te is biztos elfoglalt leszel most – meg igazából mindig az vagy -, utána meg majd összeegyeztetjük, mikor érsz rám nehogy elvonási tüneteim támadjanak! – mondom kicsit rákacsintva, bár talán ezt nem is látja a vezetés miatt. - Ugye nem haragszol, hogy ilyen hirtelen csak beközöltem…? – kérdezem újra röviden végigsimítva a kezén, miközben az út csak út halad körülöttünk. Nem tudom, mennyire lehetünk még az úti céltól, de azt igen, hogy egy ideje már megyünk.
- Ugyan így voltam gyerekként a vasárnapi misékkel! Szégyen, nem szégyen, borzalmasan untam mindig… – vallom be, kifejtve, hogy megértem indokait. Nem kell minden elit ízlésének egyformának lennie. Sőt, szerencse, hogy mindenki különböző, különben most nem ülnék egy kocsiban vele. - Legalább akkor már azt is letisztáztuk, hogy sose akarlak majd színházba csábítani! – mondom kicsit felnevetve az elmeséltek után. - Szegénykém, micsoda borzalmakat élhettél át! – persze hangom játékos, csipkelődő, de csak piszkálódom vele, ahogy szoktam. Tudom, hogy ne veszi magára. Szélesen vigyorgok hozzá, félre ne értse. Kérdésén felnevetek, de annyira, hogy pár pillanatig abba se tudom hagyni. Magam elé képzelem Edwardot igazi trubadúr – kissé túlzással – szerelmes hercegként. Én kis Rómeóm! A gondolat nagyon élénken mozgatja meg fantáziám, s csak nevetek, míg végre levegőhöz jutok. - Épp kérni akartalak, hogy változtassuk a kapcsolatunk habcsókos nyáltengerré! Mindenképpen, Édesem, nincs is más vágyam! – mondom még mindig kissé kuncogva, majd szám elé téve a kezem próbálom visszafogni erős reakcióm. Ez most nagyon jól esett, rég nevettem ennyire jó. Anyukám erre azt mondaná, hogy most biztosan hízott vagy két kilót. Hát hízni talán nem híztam, de lelkemnek nagyon jót tett a dolog. - A zenéit kellemesen fülbemászónak, az előadást szórakoztatónak a történetet pedig szívdobogtatónak találtam! Nem is kellett, hogy reális, arra ott az élet. Szerintem szép történet volt és megfogott a mögöttes tartama, a mondanivalója. Ezért tetszett! – fejtem ki végül a kérdésére a választ. Valószínűleg én is idegbajt kapnék, ha minden héten színházba kellene járnom. Ennyire azért nem szerelmetesedtem bele a világba, de időnként egy-egy darab felüdítő és szórakoztató. Ez most egy darabig elég is volt. Élveztem és a társaság is jó volt. - Meg maga a hangulat is jó volt. Utána beültünk egy helyre és kicsit átbeszéltük a darabot. Jó volt nem csak iskolai témákról beszélgetni az ottani ismerőseimmel, barátaimmal. – mondom, habár nem vagyok az a kifejezetten sok barátot gyűjtő típus, de egy-ketten már beleesnek abba a kategóriába, hogy barátnak, vagy minimum nagyon jó havernak mondanám őket, de hangosan nem teszek közöttük különbséget. Barátok és pont. Minek ezt cifrázni?
but we travel for fulfillment.
















▽▲▽


Love is like the wind,

you can't see it but you can feel it.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am politician

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Gaspard Ulliel

Hozzászólások száma : 18

▽ Munkám : Politikus/ Liberális Demokrata Párt

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Május 24, 2015 4:15 pm
Tárgy - Re: Demetria & Edward



DEMETRIA & EDWARD

IN THE SHADOW OF THE OLD WALLS
Halkan felnevettem válaszán. Örömmel vettem, hogy tisztában van az értékeivel; az álszent szerénységet pont olyan taszítónak tartottam, mint a dicsekvő önteltséget, így értékeltem a szavaiban csengő őszinteséget. Pedig nagyon is érdekes, hogy pont ez tetszik benne, amikor magamban ezekből az erényekből oly’ keveset fedezhetek fel. Ez viszont nem feltételezi, hogy ne lennék tökéletesen kibékülve magammal. Ha lehetőségem lenne rá, és nem lenne génjeimbe kódolva az életvitel és magatartás, amit folytatok, sem változtatnék semmin. Azonban kétségtelen, hogy önmagam tükörképét, valakit, aki olyan, mint én, nem tudnám elviselni – végképp nem szeretni.
- És te, amilyen szófogadó lány vagy, édesanyád minden szavát szentírásként tartod számon – egészítettem ki magyarázatát. Nem volt célom megsérteni, tulajdonképpen tiszteltem is a hozzáállásáért, azonban ezt a megjegyzést nem tudtam megtartani magamnak. Demetria olykor valóban a jókislány figurájának látszatát keltette – tekintsük csak a kapcsolatunkat példának. Ahogy az előbb megfogalmazta, sosem állított fel valós szabályokat, mintha nem is egyenrangúak lennénk a kapcsolatban. Sosem kérdőjelezte meg azokat a kereteket, amiket én szabtam, pedig minden bizonnyal nem a legkényelmesebb helyzetbe került a kényszeres titkolózással. Tulajdonképpen már vártam, mikor áll elő nyíltan a követeléssel, hogy vállaljam fel kapcsolatunkat – mert hogy ez egyszer be fog következni, az kétségtelen. Az idejét azonban a kíváncsiságom ellenére, szívem szerint elodáznám, ameddig csak lehet, hisz kívánságát nem teljesíthetném. Akkor pedig hogyan tovább? Az út elfogy előlünk, zsákutcába érünk.
- Pontosan. De majd te is megtapasztalhatod, milyenek, és akkor kénytelen leszel igazat adni nekem. – mosolyodtam el. Az ajánlatom által kiváltott reakciója, bár számítottam az örömteli fogadtatásra, kissé meglepett. Nem szóltam egy szót sem, bár remekül mulattam a testbeszéde általi egyértelmű jelzéseken, azon, ahogy igyekezett kitörő örömét fékezni. Egy pillanat erejéig ugyan megbántam, hogy most, utazás közben álltam elő az ötlettel, hisz ha későbbre halasztom, nem kellett volna elhárítani örömének fizikai megnyilvánulásait sem. Így azonban még egy csókot sem lophattam nagylelkűségem jogos fizetségeként.
Nem akartam megzavarni Demetria örömét, így nem szóltam, amikor a kereszteződésben rátértünk arra az útra, amit már családom birtokai szegélyeztek.
- Ugye tudod, te mivel tudnál nagyon boldoggá tenni? – Szemtelen vigyorral pillantottam rá, tekintetem elidőzött telt, cseresznyeszín ajkain.
A hazautazás témája váratlan hirtelenséggel rondított bele a franciaországi út által kialakított majdhogynem idilli hangulatba.
- Miért nem ők látogatnak meg téged? Egyszerűbb lenne, nem kellene hiányoznod az előadásokról és a szüleid is láthatnák, hol élsz. – Ugyan igyekeztem csupán előzékeny javaslatként tálalni meglátásomat, hangomban érződött egy cseppnyi rosszallás. Nem tudtam felfogni, mi értelme van egy ilyen felesleges útnak Demetria részéről. – Dehogy; nem kell minden lépésedről számot adnod.
Az ismerős környezet rég látott, ám emlékezetemben pontosan megőrzött tereptárgyai tűntek fel sorra mellettünk; az égbe nyúló, göcsörtös törzsű fák, a vérvörösen hullámzó pipacsmező és a lankákon kanyargó út. Egy magaslatra érve a napfényben már egy épület vonalai is lassan kivehetőkké váltak.
Különös benyomást jelentett a jól ismert tájat úgy látni, hogy tudtam, a mellettem ülő lány is azt szemléli. Demetria most először nyert bepillantást valamibe, amihez múltam szálai fűztek.
- Helyes, akkor sem színházba, sem templomba nem megyünk majd – határoztam el, és egy mosollyal toldottam meg szavaimat. Különös módon, bár nagy jelentőséget tulajdonítottam nevemnek és származásomnak, az arisztokrata létállapot sok tekintetben messze állt tőlem. Nem kedveltem a művészeteket, melyeknek oly’ hű és lelkiismeretes pártfogói voltunk, bosszúságot jelentettek az elegáns fogadások, és azok jégbefagyott királynői, akikre egyetlen pillantást sem vethettél anélkül, hogy a drága mama ne könyvelte volna el, hogy házassági ajánlatot kívánsz tenni lányának. Ezenfelül pedig a múltban megragadt, haladásképtelen szemléletet sem tudtam a magamévá tenni.
- Öt perc és megérkezünk. Már a családom birtokain járunk, az az épület pedig előttünk, amit a fák félig eltakarnak, az udvarházunk. – Nem terveztem anekdotákat zengeni a századokat megélt építményről, csupán jeleztem, hogy utunk a végéhez közeledik.
- Félek, meghaladná képességeimet ez a feladat, így hát be kell érned szerény,földhözragadt személyemmel. Bár szőke herceg nem vagyok, a grófi titulus sem feltétlen megvetendő, a fehér ló pedig fel sem veheti a versenyt egy BMW-vel – paskoltam meg az autó kormányát, mintha csak helyeslő vállveregetés volna mozdulatom. – Mit gondolsz, van esélyem? – Nehezen elfojtott vigyorral, teátrális kétségbeeséssel tekintettem a lányra, miközben egy fokozatot visszakapcsolva gördültünk be a szélesre tárt, kovácsoltvas, dús, növényi ornamentikával díszített kapun.
- Az egyetem mellett kell is egy kis kikapcsolódás. – Egy kedvesnek szánt mosollyal zártam a témát, anélkül, hogy bármilyen gonosz megjegyzést tettem volna a darabra, amiről még most is rendkívül határozott véleménnyel rendelkeztem. Közben a kövekkel kirakott út végén, a garázs bejárata előtt megálltunk.
- Megérkeztünk. – Csak ennyit mondtam, miután fürgén és előzékenyen szélesre tártam a kocsi ajtaját, és karomat nyújtva, könnyed mozdulattal segítettem ki a lányt a kocsiból. Oldalamon Demetriával pillantottam fel a robosztus, tekintélyt és színtiszta nemességet sugárzó, kőből rakott falakra.  
Remélem, tetszett.(:
















▽▲▽

Ha sikeres akarsz lenni a világban, ígérj meg mindent, és ne teljesíts semmit.
Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Demetria & Edward


















Vissza az elejére Go down

Demetria & Edward

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: Port of Dover-