Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Danno & Colin -

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ► Colton PerfectionHaynes

Hozzászólások száma : 17

▽ Munkám : ► Diák -

▽ Szexualitás : ► Meleg -




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Pént. Ápr. 10, 2015 8:11 am
Tárgy - Re: Danno & Colin -




Kiváltképp élveztem minden napot, életem ezen szakaszának. Egyrészt minden áldott nap láthattam Danno-t, ami valljuk meg, nem egy hátrány, ha Ő vonzásom tárgya, másrészről a foci volt a mindenem - és azelőadásokat meg valahogy végig szenvedtem. Többnyire aludtam, vagy kerestem valakit, aki vevő a csevegésre. Szeretem ezt a helyet. Természetesen vannak errefelé is olyan alakok, akikkel -egy magamfajta meleg- nem jöhet ki, hisz ha nincsenek ellenségeid, nem vagy egyéniség. S mióta nyíltan felvállalom, hogy mit érzek, több barátnőm van, mint az átlag srácoknak. Szívesebben panaszolják a gondjaikat nekem, ami azért nem feltétlen szégyen, sőt... A srácok pedig -a közelebbi barátok- elfogadták és sima ügyként lógnak velem tovább, mert tudják, hogy él az aranyszabály, miszerint haverra sosem mozdulok rá. Így nem kell tőlem tartaniuk, meg aztán nem is tartanak. Elfogadtak, mint a szüleim és szerencsésnek mondhatom magam, amiért ennyire megértő emberek vesznek körül. Ismerek pár -jó pár- kölyköt itt a suli falain belül, akik titokban írogatnak nekem üzeneteket és így tovább...
Azonban a focicsapatban sem mindenki olyan őrülten toleráns, mint azt elvárná a magam fajta. Akad egy-két néma barom, akiknek akkor van kapu pofájuk, mikor én, vagy az a sráccsokor, akik védelmükbe vehetnének, nincsenek ott. Így volt ez most is. Az edzőtől kaptam a képembe, hogy nem vetne jó fényt a sulira, ha én is játszanék a pályán, tekintve, hogy meleg vagyok... hiába szóltak fel többen értem, hiába szavaltam, pont leszart az edző, de persze arra nem tudott felelni, hogy az ellenfél csapat honnan a retkes faszából tudná meg, hogy én buzi vagyok? Mert küllemre pont nem nyilvánvaló. És ez rohadtul felbőszít. Hogy jöhet szóba az identitás a tehetséggel? Hogy?
Szavalnék tovább, de nincs értelme... az edző egyik fülén be, másikon ki. Olyan tehetetlennek érzem magam, hogy ujjaim összeszorulnak az ülőhelyen. Hasznavehetetlen és szánalmas… az ígéretet, mi szerint megvéd majd az efféle vádaktól, mert kellek neki. Erre most valamelyik fasznak sikerül ellenem hangolni. Ez a szégyen volt a legerősebb dolog, amit valaha éreztem eddigi élete során. Hiába hadakozok, hiába van meg minden erőm, hogy szavaljak, elhalad közvetlen mellettünk valaki, akinek a jelenléte felhasítja a gondolataim és apró cafatokra tépkedi azokat. Egész testemben beleremegek a mosolyába, amit gunyorosan intéz felém. Biztosra venném, hogy hallotta, hogy kiállítottak a meccsre és ezért ez az öntelt mosoly az arcán. Ajkaim vékony vonallá formálom és nem bírom levenni róla a tekintetem. Egész tartásom fordul, ahogy elhalad mellettem. Megcsap az illata, amitől elnyílnak ajkaim és alig észrevehetően megrázom a fejem. Nem lehet ennyire tökéletes ... ilyen kibaszás nincs. Az edző megérinti a vállam, de egy görcsösebb mozdulattal ledobom magamról ujjait és lábaim önálló életre kelnek. Danno után igyekszem. Az a segg.. atyaég, az a segg.
Sebesen szaladok, hogy elé vághassak és íriszeit csodálhassam. Hallani akarom a hangját, mert bármennyire reménytelen a dolgom, ebben az elcseszett világban nekem csak Őrá van szükségem.....
- Hogy vagy? - érdeklődöm őszintén végig pillantva rajta. Tényleg érdekel, hogy van, mert az utóbbi hetekben most először látom. Sikerült elkerülnie, bár faszom se tudja hogyan, mert megszereztem az órarendjét- az előadásait és kurvára ott szoktam lebzselni a folyosón, szóval vagy nem jár be, mert baszik az egészre, vagy én vagyok kibaszott szar megfigyelő.
- Meddig vagy ma? - kérdezem egy vigyorral arcomon, miközben hangjából leszűröm, hogy rohadt ideges miattam. Közben párhuzamosan lépkedem vele, jobbra-balra, hogy ne tudjon kikerülni. Ésszerű, hogy feladja. Elvégre egy focistával van dolga, aki nem akármilyen ... meleg focista. Most, hogy így szemben állunk egymással, késztetést érzek rá, hogy megragadjam és a falhoz csapjam, de nem teszem. Pedig nagyon kívánom az ajkait, az illatától meg egyenesen szédülök. Ajkaira vándorol tekintetem és százféleképpen lejátszom magamba, hogy közelebb mozdulok hozzá és ledugom a kibaszott nyelvem a torkán, de nem mozdulok.
Megfagy bennem a vér, ahogy végre szemembe néz. A saját nyelvem épp nem nyelem le az érzéstől, hogy liftezik a gyomrom. Sose érzek ilyet... mi is ez? Zavar. Zavarban vagyok, ahogy tekintetünk találkozik. És esküszöm próbálok rájönni, hogy miért nem tetszem neki? Hogy mi az, amiben ekkorát hibázok... bár rájönne, hogy mellettem boldogabb lehetne, mint akármelyik alkalmi céda mellett. Bárcsak. Megköszörülöm a torkom, mikor arra kér, hogy mondjam, ... de végül csak megkérdezem, hogy átjön-e. Én teljes komolysággal gondolom, a vigyor a képemen egy lemoshatatlan gesztus, amit ő vált ki. De a szavaim igazak. Kérdésére azonban kissé döbbenten reagálok.
- Nem. - megrázom a fejem - Milyen kérdés ez? - elnevetem magam sóhajszerűen, közben közelebb mozdulva hozzá. Még szép, hogy nem fogom feladni... azután a tánc után? Barom. Nekitámaszkodik a mellettünk lévő szekrénynek, ami arra késztet, hogy végig futtassam rajta éhes tekintetem... bár ne tenném. Kifut ajkaim közt, hogy olyan mintha kerülne mostanában, mire jön a fájdalmas válasz, de csak rázom a fejem, nem felelek. Arra pedig, hogy megköszöni, hogy hiányzott, de én neki nem, csak elnevetem magam. Kész, végem van. Őszinte kacagás tör utat magának belőlem, hogy ez mennyire egy tudatlan majom. Mikor belerúg a szekrénybe, hogy felvágjon, képtelen vagyok letörölni a vigyort a képemről. - Ez komoly? - pillantok le a lábára, majd újra szemeibe pillantok - Ugyan már. - közelebb lépek - Mitől félsz? - arcomról elpárolog a vigyor és teljes komolysággal lépek hozzá közelebb - Mi elől menekülsz ennyire? - megnyalom cserepesre száradt ajkaim, de éppen nem érintkezünk olyan közel állok meg előtte. Bár szívet cserélhetnénk, s érezné, ahogy pumpálom a vért a reménybe... Jobbommal megragadom szemből a tarkójánál fogva, s ellentmondást nem tűrően neki tolom annak a szekrénynek, amibe olyan lelkesen támaszkodott. Körbe sandítok, de a folyosó egészen üres, aki meg erre jár, nézésemtől elfordul...
- Gyere át... - suttogom, s ahogy megérzem magamon forró leheletét, nem bírok az érzéssel. Feje mellett megtámaszkodom balommal, jobbommal mellkasánál fogva tolom a szekrénynek, nehogy elszaladjon a kis huncut....



Love Will Come to You - Thats all.
•  Kárpótoltál. ♡ Remélem tetszik. C:

















▽▲▽


Can I call you mine?


  
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : • Zac Efron.

Hozzászólások száma : 10

▽ Munkám : • Diák.

▽ Szexualitás : • Biszex.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Ápr. 09, 2015 10:46 pm
Tárgy - Re: Danno & Colin -



Colin&Danno ♫♡

 
Az egyetem. Én hogy utálom! Miért kell egy szaros papír ahhoz, hogy azt csináljam, amit igazán szeretek!? Ami az én elcseszett világomban nem jelent mást, mint alkotni. Nem a diplomámmal festek a vászonra. Nem leszek attól több, mert lesz egy papírom róla! Persze, apámék nem így gondolják. A nővéremnek három is van, nehogy már a kicsi Danielnek ne legyen! Így is nehezen békülnek ki azzal, hogy nem jogásznak vagy orvosnak tanulok, mint ők. Amíg nem tudok megélni ebből, és finanszírozni a megélhetésem, addig bár undorodva is, de bejárogatok az órákra. Boldoggá fogom tenni őket, amikor majd elhajítom a süveget (a talárt meg otthon elégetem a kandallóban). Ám ami igazán feldob ebben a lebujban, az a tudat, hogy a suli telis-tele van szép lányokkal. Ott van például Violet! Jóóó csaj! A művészetis nőstényördögök mind egytől-egyig különleges gyöngyszemek, szeretnek élni, belevalók... vagyis én beléjük, de ez már részletkérdés...
A suliban a világ legelfuseráltabb képzése folyik: "találd meg önmagadban a harmóniát, és legyél az, akinek megálmodod magad". Szép eszmék, de ehhez minek kell felépíteni egy hatalmas "kocsmát"? Mert akik ide járnak, előbb vagy utóbb egytől-egyig alkoholisták lesznek! Csak még nem tudnak róla. Vagy azért isznak, mert alig tudnak majd megélni, vagy azért, mert halálra keresik magukat.
Hogy milyen szakok vannak? 1.: Zenész szak: na persze, zenetáborok.. orgia és piálás. Aztán visszaintegetnek majd egy romkocsms színpadáról 40 évesen. 2.: Sport szak - focisták, rögbisek: pia, nők, és töménytelen kefélés, és többnyire csonthülyék, plusz ott vannak a krikettezők, lovaspólósok: gazdag szülők semmirekellő gyerekei, akik gusztustalan nagy alkeszok lesznek, szexbotrányba kerülnek, és a börtönben végzik majd tiltott narkotikumok birtoklása miatt. 3.: Művészek - festők, grafikusok - elvont emberek, akik imádnak élni, az élet minden pillanatát megragadják. Alkotnak, de nem fognak tudni értelmesen megélni belőle. Drogozni kezdenek, piálnak, és a végén a rajzaikat is szeszre cserélik. És mindezt diplomával! Szép kilátások! Vagy csak nagyon szélsőségesen vélekedem erről? Kit érdekel!
Belépek az egyetem kapuján, hajamba túrok, majd kisvártatva rákacsintok a csajra, akit épp néhány hete vittem haza. Ő valamiért nem olyan vidám, mint én. Nem is értem. Reggel közöltem vele, hogy szép volt, jó volt, de kihasználtam, hogy jól érezzem magam. Meg sem várom a reakcióját, csak haladok tovább a bejárat felé, de kiabálásra leszek figyelmes. A füves pályán épp focimeccs zajlik, és valaki a földön fetreng. Szeretem nézni, ahogy ezek a tulkok elkaszálják egymást, ezért elkanyarodok a hangok irányába. Épp a rivális egyetem csapata ellen játszunk egy "barátságos" meccset. Aha! Látom!
Úgy tűnik a kispadon is nagy a feszültség. Épp az edzővel vitatkoznak, hogy ki menjen a sérült helyébe, de valaki nagyon durcás ma. Colin Peterson. Jóvágású gyerek ez, tipikus focista alkat. Megvan hozzá a szilaj kiállása, szélles válla, és méteres szálka lábai. Ott mérgelődik, én pedig nem tudok nem kárörvendeni azon az arcon, amit leművel. Elhaladok a kispadon duzzogó nagyfiú előtt, és egy mosollyal ércelődök a nyomorán. Szemét vagyok? Miért? Kedvelnem kellene? Az Isten úgy döntött, hogy lepottyant engem a szomszédságába kis fostos koromban, én nyitott voltam felé, ő meg elmenekült. Na sebaj, eljátszottam én mással, de ez annyira megragadt bennem, hogy aztán inkább kerültem őt olyan messzire, amennyire csak lehetséges volt. De valahogy a gimi éveiben hirtelen elkezdett üldözni engem. Mindig ott volt, ahol én. Sikerült egy csomó randimat szabotálnia, sőt, ahol csak tud, utamat állja, és egyszerűen nem száll le rólam. Aztán közli velem pár hónapja, hogy meleg. És tetszem neki. Aznap, amikor tudtomra adta nemi identitásának mivoltát egy egyszerű Jól van fiam, mit csináljak neki?-vel rendeztem le, majd sarkon fordultam, és éltem tovább az életem. Mit kellett volna tennem? Elmenni vele a Blue Ostrigaba? Vagy örömködve elszívni vele egy jointot? Nem tudtam hirtelen hova tenni a dolgot, úgyhogy inkább kerülni kezdtem. De ő nem hagyta annyiban. Hogy a fene vinné el!
És most is.. Kellett nekem bazsalyogni! Nem vette észre, hogy kárörvendtem? Utánam szalad, otthagyja a meccset, és utamat állja az épület folyosóján.
- Hellóóóó... - köszörülöm meg a torkom idegesen. Sikerült elém vágnia, én meg nem tudom elérni az ajtót. Bár délután van, de még csak most kezdődnek az óráim. Az előadásokat kihagytam, bejöttem festegetni kicsit. Kit érdekel!?
- Még csak most kezdődik. - vágom vissza kissé ingerültebben, miközben elnézek mellette az ajtó irányába. Ezt az idióta kérdést! Ha vége lenne a napnak, akkor lelkesen tépném fel az a rozsdás kilincset, ami kifelé vezet szabadságom felé. De most órára kell mennem. Próbálkozok balról, majd egy hirtelen manőver jobbról. Nemár! Nem lehet levakarni! Látszik, hogy focista! Jó a cselezésben, és a blokkolásban. Nem tudom elküzdeni magamat mellette. Megadóan megállok vele szemben, vállaimat leeresztem, és most először belenézek a szemébe. - Mondjad! - húzom fel a szemöldököm, miközben jobbomon összebiggyesztet ujjaimmal intézek felé egy függőleges kézmozdulatot. - Soha nem adod fel? - támaszkodok neki az egyik fémszekrénynek. Minden héten bepróbálkozik ezzel. Át akar hívni magukhoz. Szerencsére odáig még nem fajult a helyzet, hogy betörjön hozzám, leüssön és elraboljon. Ebből is látszik, hogy csak ércelődik a kis puttó. - Nem csak "mintha"! - vágok vissza neki eltorzult arckifejezéssel. - Te nem. De azért köszi. - Ha nem enged el, én bizisten bedarálom kolbászba! - Órám van! - rúgdallom oldalba a monstrum szekrényt. Hát ennek soha nem lesz vége?!


•  Bocsi a ketyós zenéért odafent xD ♡  •  Ezzel remélem kárpótollak:  • ©

















A hozzászólást Daniel Howlett összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 12, 2015 12:41 am-kor.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ► Colton PerfectionHaynes

Hozzászólások száma : 17

▽ Munkám : ► Diák -

▽ Szexualitás : ► Meleg -






A hozzászólást Colin Peterson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 10, 2015 8:17 am-kor.
Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Ápr. 07, 2015 11:29 pm
Tárgy - Danno & Colin -





Valójában nem várok választ, ám szünetet tartok, adva egy kis időt az edzőnek, hogy elmerüljön a szavaimban. Ebben a pillanatban azt kívánom, bárcsak birtokában lennék az apám képességének, hogy úgy használjam a szavakat, mint a legeredményesebb kínzóeszközöket; hogy a megfelelő hangsúlyt használjam és a megfelelő jelentéseket, hogy olyan fájdalmat okozhassak, mintha az öklöm használnám, amikor csak akarom. Tudom, ha kombinálni tudnám a fizikai fájdalmat ugyanannyi mentálissal, teljes lenne a kínzás és elérném, hogy a másik épp annyira szenvedjen, mint amilyen mélyen én is szenvedek éppen az érzelmi kielégülés állandó hiányától. Szóval óvatosan válogatom meg a szavaim, de jelentős hangsúlyt fektetek arra, hogy mennyire nem értek egyet azzal, hogy kispadra kerülök, valamelyik nyers, faszfej megfogalmazása szerint; csak mert meleg vagyok.
Az arcom azonban megfeszül. Nagyot nyelek és megpróbálom figyelmen kívül hagyni a mellettünk elhaladó vágyam tárgyát. Akaratlanul  is felmorranok. A szemeim bejárják a másik minden vonását, és érzem, hogy megint elvarázsol a látvány. Teljesen az irányítása alá kerülve szavalok tovább, ám hang nélkül. Ami megőrjít, miközben lázas lélegzetvételek szöknek ki a számon, ezzel kontrolálhatatlanul magasra dagasztva a bennem növekvő vágyat. Daniel az, akitől tetves pillangók csapkodnak a gyomromban, vagy inkább dögevők. Faszom se lát bele a gyomromba, de az biztos, hogy liftezni kezd, akárhányszor megpillantom. Azóta, hogy elmerülhettem illatába és táncolhattam vele, nem bírok az érzéssel. Azzal meg még inkább nem tudok elszámolni, hogy szarba se vesz. Hetente új csaj, nekem hetente új egy éjszakás. Így megy ez... Másképp nehezen feledném a szőkét, a vöröset, a barnát, vagy a feketét, akivel ő éppen hál. Leintek az ipsének és sarkon fordulva sebes léptekkel haladok Danno után. Csak én hívom így, ez amolyan megpecsételése a biztos kötődésnek hozzá. Képtelen vagyok rá, hogy irányítsam a mellkasom mélyén megbújó szívem, vagy mit...
- Helloka. - nyögöm felé, miközben párhuzamosan haladok mellette - Vége a napnak? - pillantok végig rajta, rendesen végig legeltetve szemeim rajta - Átjössz? - kacsintok rá kacéran közben végig simítva tarkóján menet közben. Belemarkolok, hogy megállíthassam és elé kerüljek. Pár lépéssel szembe találom magam vele és ajkaim vékony vonallá formálva pillantok alsó ajkaira.
- Mintha kerülnél. - kérdőn nézek rá, természetesen a végén elnevetve magam.
Szép, hogy kerül. A megszállottja vagyok és ezzel ő tisztában van. Bármennyire akarom, pont annyira elnyomom. A folyosón fogyatkoznak a járókelők ezért bátorkodom közelebb lépni hozzá.
- Hiányoztál. - levegővételnyire állok meg tőle és esküszöm íriszeiben egy egész kibaszott univerzumot eldugtak, annyira csábító, annyira megfogó. Bassza meg'.




I want You - Thats all.























▽▲▽


Can I call you mine?


  
Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Danno & Colin -


















Vissza az elejére Go down

Danno & Colin -

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: London-