Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Danno & Vilo ♡

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : • Zac Efron.

Hozzászólások száma : 10

▽ Munkám : • Diák.

▽ Szexualitás : • Biszex.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Vas. Ápr. 12, 2015 11:13 pm
Tárgy - Re: Danno & Vilo ♡



Vilo&Danno ♡

 
Rögtön kiszúrtam a tömegben a szőke lányt. Egy ilyen gyönyörűség miért táncikál egyes egyedül? Legalábbis nem látok rátapadva sem kiéhezett kanokat, sem magukat riszáló discopicsákat. Így gondolom elkeveredett a barátnőitől. Nem is csodálom, vannak itt vagy ezren. Végülis, a Club Passion London egyik legnívósabb szórakozóhelye.
Violettel a kapcsoltunk eddig kimerült a köszönésben és a mosolyváltásban. Más lányokat mindig lerohanok, és bevágódom náluk egy szempillantás alatt, de ő valahogy annyira makulátlan, hogy nem tudtam igazán soha úgy kezelni, mint a többit. Gyönyörű, baba arc, karcsú derék, hosszú combok és a szemei oly tiszták, hogy árad belőlük az ártatlanság. Hiába hívogattak ajkai, hiába szorítottam volna magamhoz, és csókoltam volna meg szenvedélyesen, egyszer sem tettem meg. Bár a barátnői nagyrészt jártak már nálam, csak játékszerek voltak. Lettyt nem tudtam volna kihasználni. Próbáltam közeledni hozzá, többször rejtettem a szekrényébe rejtélyes üzeneteket, de soha nem mertem felvállalni magam. Mint egy hülye kis óvodás. Amikor pedig bátorságot merítettem, hogy megszólítsam, Colin vagy a haverok mindig közbeléptek valamivel. Aztán minden egyes ilyen alkalmat kudarcnak éltem meg, mindaddig, míg már csak messziről csodáltam őt. Ezért nem is tudtam szerelembe esni vele. Megmaradt csak afféle múzsának, aki nem is tudja, hogy van egy csodálója: én. Ennél elcseszettebb dologba ritkán ütközik az ember.
Amikor a táncparkett közepén nekem csapódott, éreztem az édes illatú parfümjét, amivel sikerült az első pillanatban bűvkörébe zárnia. Onnantól már csakis azt akartam, hogy hozzám simuljon, hogy táncolhassak vele. Hogy közelebbről érezzem. Persze, ha az a négy abszint nem gördült volna le a torkomon, a kellő bátorságom még most sem érkezett volna meg, és csak messziről szemlélném Őt.
De a pia hatott, én meg odatáncoltam mellé. Persze ő mit sem sejt, én meg adom az ártatlant. Nyilván "véletlenül" kerültem az útjába.
- Semmi baj, ebben a tömegben könnyen megesik az ilyesmi. - mosolygok rá vissza. Ahogy itt áll előttem,  egyszerűen zavarba ejtő. Egy kissé "elázott", ám még így is gyönyörteljes lány, aki nem azt érdemli, hogy senki ne foglalkozzon vele. A tömeg eléggé megindul, sikerül közelebb nyomniuk hozzá. Éppen egy olyan zene szólal meg, amitől mindenki extázisba esik. Nem is csodálom. Én meg itt parázok, hogy elszúrok valamit. Magabiztosan kihúzom magam, és távol tartom tőlünk ezeket a táncoló majomszerzeteket. Ha valamelyik fellöki Őt, a helyszínen elkezdek a fejükön ugrálni, miután egy pofonnal leterítem őket. Így hát védelmezőn közelebb is lépek, 1: azért hogy védjem, 2: hogy halljam mit mond az üvöltő zenében. Szinte már csak egy lélegzetvételnyi hely van közöttünk. - Te vagy a kedves!  - hirtelen nem is tudom mit mondjak, kedvesnek hívott, csak azért, mert meg akarom védeni. Inkább a tettek mezejére lépek, mert két majomarcú nyomul a gizda testével. -  Én is utálom ezt. - Majd megragadom az alkalmat amikor táncba hív. Ahogy a kezét megfogom, kellemes borzongás járja végig a testem. Ilyen puha keze a világon nincs másnak! A disco legszebb lányát hívom, és ő jön velem. Alig tudom elhinni. Az a lány, akit eddig alig mertem leszólítani, most velem tart. Az új zene tökéletes, a DJ jó hosszúra mixeli, én pedig töröm az utat magam előtt, miközben kezét szorosan az enyémben tartom. Nem tudom letörölni ezt a vigyort az arcomról, egyszerűen nem megy! Még szerencse, hogy azokat vigyorgom képen, akik között elhaladunk, így Violet szerencsére nem lát az egészből semmit. Megtalálom a tökéletes helyet egy félreeső részen. - Itt jó lesz! - körülöttünk nincs akkora zsúfoltság, félhomály van, és a stroboszkóp sem vakítja ki a szemünket. Ráadásul az egyik kedvencem szól. És ahogy látom Violet is élvezi. Elém kerül, majd leírhatatlanul szexi táncba kezd. A gatyámba már a látványtól is egyre szűkösebb lesz a hely. Jól belecsapunk a közepébe. De ezt szeretem! - óóóó, igen! - engedek el egy megjegyzést, de hirtelen nem is tudom milyen szavakkal leírni, amit látok és tapasztalok. El se hiszem, hogy mindez itt és most megtörténik. Lehet hogy én is kidőltem a piától, és mindezt csak álmodom? Formás fenék, tökéletes test, bolondító parfüm, hosszú, selymes haj. És nem! Nem álom! Ugyanis, amikor magához von, miközben férfiasságomhoz simul, igenis érzem a forró testét, hasának bársonyos tapintását tenyerem teljes felületével. Magamhoz szorítom, hogy véletlenül se tudjon elszökni, és egyszerre  mozgok vele a zene minden ütemére. Magamba szívom az illatát, és forró ajkamat meleg nyakához érintem. Nem csókolom meg, csak élvezem puhaságát. Mondanom kellene valamit, suttogni a fülébe, de semmi sem jut az eszembe. Ritkán fordul elő velem az ilyesmi, de úgy látszik az agyam teljesen máshol jár. - Megőrjítesz! - Ennyit sikerül kipréselnem a fogaim közül.



•  Bocsáss meg, hogy ennyit ültem rajta. Remélem nem haragszol ♡  •   You are perfect!  • ©















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ► Cara Jocelyn AmazingDelevingne

Hozzászólások száma : 24

▽ Munkám : ► Grafikus

▽ Szexualitás : ► Biszexuális -




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Ápr. 09, 2015 8:11 am
Tárgy - Re: Danno & Vilo ♡



Danno&Vilo ♡

 
Képtelen voltam rá, hogy otthon nyugton maradjak, így nem kellett fegyvert fogni a halántékomra, hogy eljöjjek. A buli önmagában nem ígérkezett nagy durranásnak, de alkohol -végtelen mennyiségben- kapható, ráadásul éjféltől a lányoknak fele áron, ki nem hagytam volna ... Heten, vagy nyolcan indultunk el, a jól megszokott mag, öt fiú, meg mi a három lány. A másik kettő tartozik valakihez a fiúk közül, bár lerí róluk, hogy kurvára nem azok a partipatkány barátnők - mégis becsülöm őket, hogy eljöttek. Egész úton velük foglalkoztam, hogy a többi gyökér már vedelhessen. Apró lányok, alig múltak tizennyolcak, de azért megvan ennek a maga bája. Azonban arra - hogy mikor is veszítettem el őket a tömegben, na arra nem emlékszem. Egyik pillanatban még Nora előtt vonaglottam, a másik pillanatban meg már magamban táncikáltam...
Tudatomhoz térve próbálok kikecmeregni az emberfalon keresztül, mikor lepattanok egy erősebbnek tűnő vázról. A vázról, aki egyébként Daniel Howlett, a srác, aki elérhetetlen, a srác, akit nem keresni kell, aki megkeres. Sosem kerültem hozzá közelebb egy csoport feladaton túl. Festő szakon van - én grafikán. Gyakran mélázok a képein, mind olyan különlegesen elvont, mindben benne van egy csipetnyi humor. És talán ez teszi ellenállhatatlanná. A közös óráinkon gyakran vettem észre magam azon, hogy őt bámulom, aminek azért elég jó magyarázata van. Tökéletes... a külseje elég megnyerő, főként mikor nevet. A hangja valahogy melegséggel töltötte el a szívem, még akkor is, mikor az udvaron épp azon szakadt széjjel a kacagástól - hogy az egyik haverja, -talán Steve- ittasan jött be az egyetemre és meztelenre vetkőzve kergette a lányokat ... én speciál az ablakból néztem a jelenséget és megmertem volna esküdni rá, hogy akkor Daniellel találkozott a tekintetünk, de több vonója a dolognak nem történt. Meg aztán körülötte mindig ott legyeskedik Colin Peterson, a meleg srác a sport-szakról. Ez hagy maga után némi elgondolni valót. Most azonban a piától szédülök és elhatározom magamban, hogy ezúttal nem hátrálok meg.
Különös, kúszó, borzongó érzés uralja gerincem, ahogy kiejti a nevem. A becenevem igazából, óó... tudja a nevem? Ahogy eljut a tudatomig a kérdés, befészkeli magát és megmernék esküdni rá, hogy a döbbenet kiül az arcomra a másodperc erejéig. Beleszédülök a pillanatba, s ahogy lepattannék róla felkarom után kap, s megállítja az esésem. Kissé ingázok még, mikor szaval hozzám, de azért arcomra engedek egy barátságos mosolyt kezére pillantva, ami épp engem karol. - Ez az én formám. - pillantok fel rá gunyorosan, közben finoman lehámozva ujjait karomról, bár ennek az okát nem értem, mert inkább a derekamra kellene csúsztatnom a markáns kezeit, mintsem hagyni, hogy eleresszen. Fogalmam sincs, hogy miért nem menekül el, de bizakodva fordulok a történtekhez. Zavartan kapálózok kósza tincseim után, mire szavaival megdöngeti a tudatlan állapotom ajtaját és a józanságom keresztül-kasul siet segítségemre, hogy ne mondjak semmi olyat, amivel elronthatom. Ez az est fénypontja, a csúcsos fénypontja, ha elrontom... beledugom a fejem valamelyik vázába és beletemetve magam, hagyom, hogy virágok nőjenek tetememből ... - Ez kedves... - szakítom ki magam a gondolataimból - Nem igazán bírom a tömeget. - vonok vállat még mindig vigyorogva. Én vigyorgok? Az arcizmaim feszesen ragaszkodnak a gesztushoz és aligha tudom levakarni magamról ezt a bájolgó tekintetet. Halkan elnevetem magam, ahogy Phillékre pillant, jelezve nekik, hogy épp nem ér rá - vagy, hogy bolond. A kettő közül nem tudom melyiken mulatok jobban. Kibökik egy kérdés, mire visszacsalom tekintetét magamra... Válaszára elnyílnak ajkaim, s ahogy hajába túr, azt hiszem túl sokat ittam - Bizonyos. Alig észrevehetően bólogatással nyugtázom magamban, hogy a srác totál részeg és csak ezért kezdeményez ennyire... eddig észre sem vett engem. - Ohh.. - résnyire nyílt ajkakkal billegek valahol a mosoly és a gyanakvó arc között. Tetszett a válasz, tudja, hogyan flörtöljön velem, de ha ma éjszakára Daniel Howlett velem tartana, akkor meg kell ragadnom a lehetőséget.
A hangos zene arra ösztökél, hogy lépjek. Azt felelte, hogy nem siet ... ujjaim tenyerébe csúsztatom miután a parkettre hívom. Rettenetesen féltem, hogy elutasít, hogy az arcomba nevet, és mégsem. Ez az éjszaka tele van nonszensz meglepetésekkel. Rámarkol kezemre, s ahogy bőrünk végre összesimul az apró területen, zihálni kezdek. Kiver a víz és liftezik a gyomrom. A jól megszokott tünetek, ha valaki a közelembe kerül. Legalábbis a lányoknál így van - fiúval meg nem sok dolgom volt, de Dani kifejezetten az a srác, akinek nem tudnék nemet mondani. Elindul maga után vonva, közben keresztül szeljük az embertömeget, egy kis levegő után kapkodva. Elé kerülök lassan eleresztve a finom, meleg ujjait, majd hozzá simulok háttal mellkasának és a dallam tempója szerint vonaglok előtte. Elkapom kézfejeit és hasamra húzom őket, hogy ölelésbe kényszerítsem. Ajkamba harapok, mert kissé képtelenségnek gondolom, ami történik. Egyedülálló vagyok, de Lili ott van az eszembe - mindezek mellett pedig nem akarom, hogy Dani lásson egy szebb, egy jobb partit és lelépjen ... szeretnék ma estére vele maradni. Azzal viszont nem tudok mit kezdeni, hogy nincs téma, amit feldobjak, ebben nem vagyok jó. A társalgást -ha szükséges ehhez a nonverbális formához- akkor neki kell kezdeményeznie, minden mást rám bízhat.

•  Danno ♡ a zene az elején már önmagában tarolt & imádtam, de azt hiszem ezt láttad rajtam c: ♡  •   It's a little bit funny . . .  • ©















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : • Zac Efron.

Hozzászólások száma : 10

▽ Munkám : • Diák.

▽ Szexualitás : • Biszex.




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 08, 2015 11:55 pm
Tárgy - Re: Danno & Vilo ♡



Vilo&Danno ♡

 
Ez is egy újabb, szokványos bulinak indul. A hülye haverok felrángatnak a belvárosba, "bulizzunk egy jót", erre az első adandó alkalommal leszakadnak rólam, mert vagy kidőlnek a piától, vagy a farkuk után mennek. Öten jöttünk, de egyedül maradok. Elbattyogok Andrew mellett, aki épp egy padon ül, s a falnak dőlve csukott szemhéj mögül évezi az üvöltő zenét. A nyála folyik ingének gallérján, a szemüvege pedig felcsúszott a homlokáig. Mellette Steve hányja le éppen a tegnap vásárolt 150 fontos Nike cipőjét. Emeletes látvány, mondhatom. A másik kettő meg szokás szerint elvitte a legelső szembe jövő csitrit. Előadják a romantikust, aztán eltiporják a virágokat. Komolyan, miért ennyire naívak a lányok? Miért elég nekik néhány jó szó ahhoz, hogy kiugorjanak a bugyijukból? Ennyire nem kapnak megbecsülést senkitől?
Ettől függetlenül sajnos én sem vagyok különb, mint a többi férfi. Rólam egyvalamit biztosan tud mindenki. Nem vagyok a kötöttségek híve. A babapofi egy tökéletes álarc, amire buknak a csajok. És én ezt ki is használom, amikor csak van rá lehetőségem.
A táncoló tömegen harcolom magam keresztül, amikor meglátok egy ismerős szöszit. A piámba kortyolok, majd figyelem egy darabig. A szemem káprázik, vagy tényleg ismerem ezt a csajt? Közelebb küzdöm magam, miközben kiiszom a Bacardim alját. A zene szinte csontomig hatol, érzem ahogy a basszus játszik a mellkasomban, s a hangzavar bedugítja hallójáratom. Hiába, a szemem nem tudom levenni róla. Hosszú, szőke hajzuhatag, csinos lány, hatalmas igéző szemekkel. Ez bizony Violet Olsen. Egy időben kerülgettem őt, de többnyire abbamaradtak a dolgok egy-egy próbálkozás után. Ő mindig is elérhetetlen volt a számomra. Amikor pedig elszántam magam, vagy őt rohanták le a barátnői, vagy nekem lihegett a nyomomban valamelyik idióta haversrác. Ha meg nem azok a barmok, akkor meg Colin Peterson bukkant fel. Colin Peterson.. egy őrült, aki valamiért mindig ott van, ahol én. Komolyan, az egy pszichopata! De most nem Peterson a lényeg, hanem ez a tömegben tündöklő szépség. Ő csak próbál a hering-party kellős közepéből kiszakadni, én pedig eltökélten az útját állom, természetesen "véletlenül".
- Letty? - nézem meg jobban a szöszit. Közelről még csodásabb a szeme. Elbűvölő. Még akkor is, ha most alkoholtól csillog. És, valljuk be, ezúttal megérte elszánnom magam. Egyik marha haverom sem tud közbelépni, ráadásul még soha nem érintkezhettem vele ilyen közvetlenül. Szinte lepattan rólam, én pedig utána kapok, s gyengéden felkarján ragadom. - Hohohó, óvatosan aranyom! - húzom magamhoz, miközben testemmel arrébb tessékelem a körülöttünk nyomuló diszkótiniket. Hallom, ahogy próbálja kiejteni a nevem, de nyelve kisebb akadályokba ütközik. Persze, a pia... Úgy tűnik a bátorságelixír adagja megvolt ma estére. De nagyon édes, imádom, ahogy a hajával babrál, ami oly makacsul ragaszkodik szájához. - Semmi baj, de ha le akarod zúzni ezeket a gizdákat, bízd csak rám! - mutatok hátra, miközben hangosan kiabálok az üvöltő zenével vetekedve. Mellettem két kissrác csúnyán néz, de előveszem legmorcosabb tekintetem, és elüldözöm őket. Na ezt hívják szemmel verésnek. Visszanézek Violetre, mire azt kérdezi sietek-e? Dehogy sietek Bébi! Az egész éjszakám a tiéd! Na persze ha pofont szeretnék kapni, akkor ki is mondanám, de csak ennyi hagyja el a szám: - Sietek.. oda, ahol Te vagy! - mosolygok rá vissza, miközben hajamba túrok. Ez kicsit bénának tűnt. Általában csak odahajolok a lányokhoz, és lekapom őket. De ezt a lányt soha nem tekinteném prédának. Annál többet epekedtem utána, de ezt ő persze soha nem tudta meg. Amikor a táncparkett fele invitál, a szívem dupla ütemet diktál mellkasomban, majd még hevesebben kezd el kalapálni. Ejj, kushadj már! Paskolom meg mellkasom. A végén még kiszakad a helyéről. - Naná! - amikor kezembe csúsztatja az övét, pár pillanatig élvezem tenyere forróságát. Kellemes meleg járja át testem, a vérem szinte forr, és belülről szétszakítja a vénáim. Nem hagyom elveszni a pillanat varázsát, s utat török magam előtt a táncparkettre, kezét stabilan az enyémben tartva. A zene hangosan dörömböli saját ütemét, de a szívem egészen más ritmusra kalapál. Megszűnik körülöttünk minden, csak ő van és én, a táncparkett, egy kellemes dallam a fejemben, az illata, az a csodás szempár és a pillanat. A pillanat, amit megragadok, és el nem eresztek az hétszentség!

•  Remélem tetszik Csillagszeműm ♡  •   You are mine!  • ©

















A hozzászólást Daniel Howlett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 12, 2015 12:41 am-kor.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : ► Cara Jocelyn AmazingDelevingne

Hozzászólások száma : 24

▽ Munkám : ► Grafikus

▽ Szexualitás : ► Biszexuális -




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Ápr. 08, 2015 2:57 pm
Tárgy - Danno & Vilo ♡



Danno&Vilo ♡

 Az elmém szédül és elmosódott foltokat látok. Nehezen veszem ki a körülöttem vonagló alakokat, a bandát meg egyenesen elvesztettem, azt sem tudom, hogy hol vagyok. Erőszakosan pislákolok, mire homlokom kezdem dörzsölni. Jobbról-balról belém könyökölnek és gyakorlatilag egy-egy idegen váznak köszönhetem, hogy talpon maradok. Elrugaszkodom stabil helyemről, majd átpréselem magam az ember tömegen. Csendben haladok. Egyetlen hang sem hagyja el az ajkaim… egészen addig benn tartom a levegőt, míg éles csattanással le nem csapódok valakiről. Lehunyom a szemem a hirtelen jött lökéstől és megtántorodok. Vontatottan emelem állam, hogy az akadályomra pillanthassak, majd elnyíló ajkakkal veszem tudomásul, hogy kiről pattanok vissza.
- Daniel... - a szám mozog, de hang nem hallatszik. Legalábbis egy torz 'Dheeniel' akar lenni. Az alkohol akarva-akaratlanul elpusztítja a felfogóképességem, és amikor az érzés elér a maga elviselhetetlen erejével, remélem, az agyam lesz annyira irgalmas, hogy ájulásba taszítson. Egy szakra járunk, bár sosem beszéltünk még, ő azon kevés fiúk közé tartozik, akik, ha akarod-ha nem magukra vonják a figyelmed.
- Ne haragudj. - rendezem arcizmaim, közben kihalászok arcomból egy elkóborolt hajszálat - Nem figyeltem. - lesütöm tekintetem, de nem akarom, hogy tovább haladjon. A suliban ez mindig megtörténik, minden alkalommal. Magára vonja a tekintetem és orvul elhurcolja... most nem akarom. - Sietsz? - ajkamra harapok és érzem, hogy térdem reszketni kezd a bátorságtól, amit magamra erőszakolok. Nem tudom, hogy az alkohol - a vágy - vagy a saját hülyeségem indítja el bennem ezt a pofátlan merészséget, hogy táncolni hívjam, de nem bírok leállni.
- Lenne kedved... - közelebb lépek barátságosan mosolyogva rá, közben belefuttatva ujjaim tenyerébe. Jól eső melegség járja át a testem. Egy nehezet lélegzem, mialatt elképzelem, ahogy egy végtelen víztükör mélye alá merülök, igyekezve távol tartani a testem a remegéstől, a visszautasítástól.


•  Danno ♡ Nyuszi. C: Sztlk. ♡  •   Love Me.  • ©















Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Danno & Vilo ♡


















Vissza az elejére Go down

Danno & Vilo ♡

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: London-