Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Amanda & Olivia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Shay Mitchell

Hozzászólások száma : 24

▽ Munkám : egyetemi hallgató, bébiszitter, alkalmi tanár

▽ Szexualitás : leszbikus




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Jún. 01, 2015 8:34 pm
Tárgy - Re: Amanda & Olivia



Don’t turn all the earth to stone

Végre egy nap, amikor nem kell otthon kuksolnom egyedül, a könyveim mellett! Az egyetemen hirdették a lehetőséget önkénteskedésre a parkban hétvégén megrendezésre kerül örökbefogadási napra, én pedig kapva-kaptam az alkalmon. Már csak azért is, mert a kutyusokat, cicusokat nagyon szeretem, másrészt állatorvos-hallgatóként még valami hasznomat is vehetik és a szervező tanárom szemében is egy jó pontot jelent a dolog. Nem igazán akaródzott másoknak erre feláldozni a hétvégéjüket, így duplán hálás volt érte, hogy én viszont jelentkeztem. Úgysem csináltam volna semmi érdemlegeset odahaza. Az időjárás sajnos nem kedvezett nekünk, későtavaszhoz képeset meglehetősen hűvös, szeles és borult volt az idő, de még így is egész szép számban kilátogattak ide az emberek. És ha már csak egy-két állatka gazdára talál, megérte ez az egész véleményem szerint.
Ami engem illet, a dolgom az volt, hogy ügyeljek rá, legyen mindig friss vize az állatoknak, illetve bizonyos időközönként kitakarítsam a ketrecet, ha maguk alá piszkítanának, mert az se nem higénikus, se nem túl vonzó a jövendő gazdik számára, ha ilyesmiket látnak a kutyák között. Na meg, ha el akartak vinni egy-egy állatot, a rutin egészségi ellenőrzést én is el tudtam rajta végezni, ha épp nem volt senki az itt tevékenykedő végzett állatorvosok közül a közelben. Épp semmi dolgom nem akad és csak ellágyultan szemlélgetem a menhelyünk standjánál a ketrecben játszadozó kölyökkutyákat, mikor egy szőke lány megszólít. Figyelmesen szegezem rá a pillantásom, hiszen nem szeretném, ha esetleg az én modortalanságom miatt menne el a kedve az örökbefogadástól. Tekintetemet a kis sztaffira fordítom, amelyik felé mutat. Kissé szomorkás mosoly ül az arcomra. Nekem is feltűnt ő és utánakérdeztem a menhely egyik munkatársánál, ezért tudok most részletes választ adni a lánynak, akinek aggódása egyébként igazán meghat.
- Szervusz! Nos, az ő története elég szomorú. A hideg tél végén pár naposan, az árokban hagyták őt a testvéreivel és az anyukájával. Az anyjuk próbálta ugyan melegíteni őket, de a fagyos éjszaka alatt a testvérkéi halálra fagytak. Mikor másnap rájuk találtak, már csak ő és a mamája éltek. Sajnos az anyukáját sem sikerült már megmenteni, teljesen kihűlt, csak ő élte túl. Ezután egy dajkakutyához került, akinek valamivel nagyobbak voltak a saját kiskutyái, emiatt az új alomtársai folyton bántották. Valószínűleg azért lett ilyen félénk, nem nagyon mer barátkozni a többi kutyussal – egészen elszontyolodok, mire a történet végére érek. Engem is őszintén elszomorít ennek a kutyusnak a története.
- Nincs már szerencsére semmi baja, felépült teljesen, de sok jót nem kapott eddigi rövid élete során. Szegény kiskutya. Csak remélni tudom, hogy szerető gazdihoz kerül és ezután több rossz nem történik már vele – hangomon érezhető a szomorúság. Nagyon szeretem az állatokat és igazán meg tud érinteni az ilyesmi és mélyen felháborít, ha bántják őket. Ez alighanem látszik is azon, ahogy most is erre a kis kutyusra nézek, miközben beszélek. Tényleg nagyon sajnálom szegénykét!
tag: Olivia ~ set: The message is so true ~ notes:Bocsi a késésért! ❤















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Candice Accola

Hozzászólások száma : 41

▽ Munkám : Főiskolára szeretnék bekerülni.

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Május 09, 2015 11:19 pm
Tárgy - Amanda & Olivia



To Amanda

Fényes nappal ismételten egyedül bolyongok London utcáin. Anyáék halála óta még az otthonunkban sem szeretek lenni, főleg úgy nem, hogy Noah is felszívódott. Mindig is azt hittem, hogy a mi testvéri kapcsolatunk a legerősebb a világon. Ahogyan együtt menekültünk el az ominózus estéről, ahogyan egymásról gondoskodtunk, mikor elveszítettük a szüleinket, csak még közelebb kellett volna, hogy hozzon minket. Erre én ugyan itt vagyok, de ikertestvérem sehol. Néha kapok tőle egy rövid üzenetet, amiben közli, hogy jól van és ajánlja, hogy vigyázzak magamra, de semmi több. Nem tudom, hol van, kivel van vagy hogy mit csinál. És attól félek leginkább, hogy nem is akarja, hogy tudjam. Abba pedig bele se merek gondolni, hogy soha többé nem jön vissza. Nem vagyok már kislány, tudok gondoskodni magamról, ugyanakkor nagy szükségem lenne a testvéremre, hiszen egy ilyen helyzetet csak vele tudnék túlélni. Nélküle talán képtelen leszek rá...
Kedvenc parkomba érve még mélyebbre szeretnék süllyedni a gondolataimba, de nem engednek. Azt hittem, hogy ebben a szürke, borongós időben otthon maradnak az emberek és televízióik előtt elnyúlva pihennek majd, hétvége gyanánt.
Ahogy beljebb sétálok szemeim megállapodnak egy hatalmas kiíráson: "Örökbefogadási nap". Fantasztikus, pont ez hiányzott nekem... Vidám színek, sikoltozó gyerekek és sok-sok örökbefogadásra váró kis házi kedvenc. Itt még gondok lesznek.
Lassú léptekkel haladok a különböző standok mellett és egy pillantást sem vetek az állatkákra. Teljesen érzelemmentes próbálok maradni, csak éppen nem tudom, hogy meddig bírom. Tovább akarok sétálni, mielőbb eltűnni innen, amikor észreveszek pár kiskutyát egy kupacban. Vannak köztük keverékek, de fajtatiszták is, ami számomra eléggé megdöbbentő. Mindegyikük játszik, kivéve egy aprócskát, aki a kerítés mellett fekszik és szomorúan néz maga elé. Közelebb lépek, hogy jobban szemügyre vehessem, amikor meglátok egy fiatal lányt velem szemben.
- Ne haragudj... Szia! Mi van ezzel a kutyussal? - Letegezem, hiszen nem lehet idősebb nálam és remélem, hogy ő hozzá tartozik a stand, különben elég hülyén érezném magam, hogy szintén egy nézelődőt szólítok le. De talán nem lőttem mellé, hiszen elég otthonosan mozgott az itteni placc körül. A kutyus történetére pedig igazán kíváncsi lettem. Tudni szerettem volna, hogy szegényke miért van ennyire külön a többiektől. Egészségesnek tűnt, lehet valami megrázkódtatás érte, hiszen szegényeket is tudja, nem csak minket, embereket.
A lányra pillantottam és reménykedni kezdtem, hogy ne ismerjen fel az újságokból. Nem akarok több kérdést hallani a szüleimről, sem arról, hogyan érzem magam. Most tényleg csak ki akarom szellőztetni a fejemet és szeretném jobban megismerni ezt a tüneményes kutyust, aki látszólag ugyanolyan depressziós napokat él, mint én magam. - Ugye nincs semmi komoly baja? - Igazán aggódni kezdtem ezért a Drágaságért, s ahogy magamat ismertem, már abban sem voltam biztos, hogy egyedül fogok hazamenni. Ez a kutyus, aki amolyan staffordshire terriernek tűnt, még biztonságérzetet is nyújtana, ha felnő. Várjunk... én most komolyan azon kezdtem gondolkozni, hogy örökbe fogadok egy kutyát? Hiszen még egy orchideát sem tudtam életben tartani. Mégis mihez kezdenék egy kutyával?
















▽▲▽



you are not only my brother, you are my hero
Vissza az elejére Go down

Amanda & Olivia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Amanda & Alekszej

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: London-