Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Mathias és Dahna // La Bella Kávézó //

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Dita von Teesse

Hozzászólások száma : 8

▽ Munkám : étterem-tulajdonos

▽ Szexualitás : mi piacciono gli uomini




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Csüt. Május 28, 2015 12:20 am
Tárgy - Re: Mathias és Dahna // La Bella Kávézó //




Mielőtt leszállt volna Rafael gépe, összecsomagoltam és meg sem álltam Rómáig. Az egyik bátyámhoz, Alessandróhoz kéredzkedtem be. Szívesen fogadtak a feleségével és a két szép unokahúgaimmal. Mellettem állnak, bármikor számíthatok rájuk. Érkezésem után megkaptam az egyik vendégszobát, majd a lelkemre kötötték, nehogy dolgozzak. Vegyem úgy, mintha nyaraláson lennénk. Viszont nem tudtam kiverni a fejemből, tulajdonképpen én elmenekültem. A problémáim elől és Rafael elől is. Hát ilyen lennék én?
- Alessandro?- nézek bátyámra reggeli közben.
- Dimmi!
- Nem akarok pihenni! Nem tudok. Folyton csak Rafaelen jár az agyam. Valamikor most kellett volna földet érniük. Én meg elmenekültem, érted?! Fogtam magam, és elfutottam- kiáltom kétségbeesetten és suhintok párat a villával, imitálva a rohanásomat.
Kavargatom a kávét elgondolkodva. Fel sem tűnik, hogy a bátyám épp az egyik lányát próbálja evésre rávenni.
- Tudod, mi a legrosszabb az egész? Tudod? Csalódást okozok anyának. Sőt! Lunának is, merthogy felhívott engem, mondtam? Nem tudta elmondani, miért kellett haza mennem. Certo, certo, nem is kell mondanod semmit! Tudom én is. Anyáék nehezen tudják elfogadni, hogy a legkisebb gyermekük is felnőtt és önélló életet szeretne. Megszokták már a hatalmas nyüzsgést a háznál, félnék a hétköznapi csendtől. De néha szeretnék csak magamra gondolni, capisci? Nemet akarok mondani anyának- csapok az asztalra, mire a bátyám szemrehányóan rám pillant.
Aztán tíz perc alatt rendbe szedi a családod, iskolába irányítja a gyerekeket, a feleségét elküldi vásárolni, engem pedig magával vonszol az éttermébe, a Gemelli Italianiba, amit ikertestvérével, Lucával vezet. Luca korán kelő típus, így ő nyit minden reggel, míg Alessandro késő estig marad.
Amint találkozom Lucával, neki is elpanaszolom bánatom, amiről természetesen már első kézből értesült. Tegnap tiszteletét tette Alessandronál, ahol mindenki mindent ezerszer meghallgatott. Azért jobb szeretem többször elismételni, hátha hamarabb tudatosul bennünk a tragikus sorsom.
- Húgocskám, nem akarod megnézni Salernoban, hogy ott vagyok-e?- kérdi meg végül Luca. Bosszúsan legyintek. Ma senki sem szeretne komolyan venni. Pár óráig tétlenkedek, nem találom a helyem. Hol kimegyek az éttermi részbe, hol visszatérek a konyhába, ahol a bátyáim idegein táncolok. Sehogy sem jó.
- Va bene, Dahna Lucianna Lazzini!- csap le a konyhapultra Luca egy adag spagettit, és rám mutat.- Elegem van belőled! Kikészülök tőled, ha egész nap ezt kell hallgatnom. Senti, van egy kávézó pár utcányira tőlünk. Eléggé fel vitte az Isten a dolgukat.
- Vigyázz az szádra!- szúrok közbe, de ő mit sem zavartatva mondja tovább.
- A kávézó neve La Bella- mondja lekicsinylően.- Hamarabb nyitnak ki szándékosan mint mit! Az áraikat is hangyányival, mint a miénk, de lejjebb vitték! Sok hozzá nem értő ember szerint az Róma egyik legjobb kávézója. Ph, semmit sem tudnak ők! Még egy kávét sem bírnak rendesen elkészíteni, Dahna! Meg kellene nézni azt a helyet. Meg kellene nézned azt a helyet.
Elképedve nézek rá:
- Te ipari kémkedésre utasítasz?! Luca!
- Non, non, mia bella. Én csak annyit kérek, hogy menj be, mint vendég- mondja miközben tol ki a kijárat felé.- Vedd elő a legjobb modorodat és edd és idd végig az étlapot.
Dohogva vágok át az utcákon. Luca teljesen el van tájolódva. Még hogy kémkedés! Keveset aludhat mostanában, és összezavarodott. Az éttermük jól megy, tudom. Tegnap beszéltem erről Alessandroval, aki megnyugtatott, egyre jobban felkapják a Gemelli Italianit. Nem is tudom megérteni, mi lelte drága, jó bátyámat. Biztosan a korral jár...
A La Bella-hoz érve a recepciós lány rám mosolyog, egy asztalhoz vezet. Gondosan körbenézek, alapos beszámolót vár el tőlem Luca. Egy kicsit túl puccos az én ízlésemnek. Ez a piros szőnyeg egyenesen felesleges. Hogy néz már ki? Az asztalok tisztes távolságban egymástól. Ah, látszik, hogy külföldieknek lett kitalálva. Ez a felesleges távolságtartás! Mormogva fogadom el az itallapot, nem kérek rögtön. A pincért elküldöm, nyugodtan akarom átnézni. Ha elfelejtek egy kávé fajtát, Luca elevenen megnyúz.
musica
ezt viselem















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am in media Bitches!

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Louis Garrel

Hozzászólások száma : 6

▽ Munkám : fotós, forgatókönyvíró

▽ Szexualitás : heteró




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Május 26, 2015 6:57 pm
Tárgy - Mathias és Dahna // La Bella Kávézó //




   Olaszországban minden megtalálható, csak pont az nem amire nekem van szükségem. Jó nőre. De nem akármelyik utcasarokról felszedett ócskára gondolok, mert az van itt is elég, hanem egy előkelő kis „hercegnőre.” Az itteni nők nagy része nem az esetem. Túl nagy az orruk, meg a lábuk. Utálom ha egy nő nagyobb cipőt hord mint én. Ha véletlenül meg szembesétál velem egy nő, akit szívesen megközelítenék az meg vagy olyan fagyos mint egy jégszobor, vagy pedig már el van kötelezve. Pech... De igazából nem is ezért töltöm itt ezt a néhány napot. Írtam egy könyvet, amit szeretnék kiadatni valamelyik jól menő kis filmstúdiónak. Igazán nagy dobás lett. Van benne minden, ami kell: vér, szex, harc, szerelem, halál. Egyszóval minden, ami ahhoz kell, hogy sikeres mozifilm legyen belőle. Minden tökéletes, csak éppen az az ember hiányzik, aki megveszi tőlem és filmet csinál belőle. Próbálkoztam én vele már otthon is, de Londonban valahogy minden nehezebb.  Három helyről is visszautasítottak, mondván, hogy nem túl ismert a nevem, vagy nem elég a szerelmi száll benne, vagy valami ehhez hasonló badarságok. De ezek mind hülyék. Én tudom, hogy mi kell a népnek: szex és harc. A szerelem az csak egy utánpótlás. Egyébként is mi az, hogy nem elég híres a nevem? Nem hallottak a híres festőről, Vincente del Rayről, akinek Londoban és Dublinban is van emlékgalériája. Nem tudnak ezek semmit. Ezért jöttem hát ide. Az olaszok ismerik és értik a művészetet, felismerik a mesterműt. Ha meg eladtam az írásom, engem hidegen hagy, hogy olasz vagy épp angol főszereplője van. A találkozót mára beszültük meg Mr. Rossi, aki olyan nagy nevekkel dolgozott már együtt, mint: Marcello Avallone, Liliana Cavani és sorolhatnám még reggelig. Szóval ez egy valóban nagyon fontos találkozó nekem, mert ha sikerül eladnom neki a könyvem a nevem egy csapásra ismerté válik. És az én szakmámban ez a legfontosabb. Minden tökéletesen kell működjön. A legjobb állapotban levő világoskék ingem vettem magamra, fekete farmernadrágot és a legszélesebb mosolyom. Természetesen a fényképezőgépem nem maradhat el, így a táskám mélyén lapul. Csodálatos idő van. A nap csak úgy ontja melegét, egyetlen felhő sincs az égen. És Róma csodálatos. A tágas terei, a magas épületei, a színes piacai teljesen levettek a lábamról. Jó lenne valakivel megosztani ezt az élményt. Anyámmal, vagy egy kutyával.
Bevallom férfiasan csak térkép segítségével találtam el a La Bella kávézóba. Egy órányi sétára van a fogadótól ahol megszálltam. Mr Rossi szerint ez a hely az egyik legmenőbb, hely ezen a környéken, és nagyon finom a kávéjuk.
     Ebben az időben legszívesebben egy-két hideg sört gurítanék le, de nyilván nem illik egy ilyen fontos ember sörszagúan fogadni. Amúgy a kávézó tényleg nagyon szép, de már a kirakatból látszik, hogy nem hétköznapi emberek járnak ide. Két hatalmas ablak biztosítja a vendégeknek a kilátást. Az ajtón belépve azonnal friss kávé és tea illat csapja meg az orrom, a sarokból halk Jazz szól. Hosszú, piros szőnyeg vezet az asztalokhoz, amik egymástól tisztes távolságra állnak. A falakon régi újságcikkek, és fotók lógnak, nyilván az alapítókról. A falak színesek, minden asztalon gyertya ég, ami egész jó kis hangulatot biztosít a helynek. A recepciós pulthoz érve egy mosolygós, szőke nő fogad és elkísér az asztalig. Egy félreeső helyet választottam, nem szeretném, hogy bármi is elvonja az üzlettársam figyelmét. Vagy az enyémet. Kényelembe helyezem magam a bőrfotelben és az órámra pillantok. Még van körülbelül másfél óra Mr.Rossi megérkezéséig. Addig szürcsölgetem a Caffe Italiano-mat és átnézem még egyszer a forgatókönyvet, hogy biztos legyen. Fel kell készülnöm minden kérdésre tökéletesen.














Vissza az elejére Go down

Mathias és Dahna // La Bella Kávézó //

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: Olaszország :: Róma-