Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Dunster, N. kastély és birtok - Mary & Edward

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am politician

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Gaspard Ulliel

Hozzászólások száma : 18

▽ Munkám : Politikus/ Liberális Demokrata Párt

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Okt. 26, 2015 7:37 pm
Tárgy - Re: Dunster, N. kastély és birtok - Mary & Edward



Miss Stuart & Mr. de Vere
Az apró, de annál hatásosabb megjegyzését, melyet kellő mennyiségű vonzó titokzatossággal tálalt, egy a szavait igazoló félmosollyal fogadtam, mely alattomosan lassan mászott ajkam szegletébe. Nem volt egyszerű kiigazodni ezen a lányon; minden pillanatban játszott a szavakkal, a mosolyával, smaragdjainak egy-egy villanásával, azonban a pajkos cicázás mögött mindkettőnk részéről megbújt valami: hátsó szándék, gyanakvás, taktika.
Mielőtt befejezhette volna megkezdett mozdulatát, és távolabb kerülhetett volna tőlem, az előbb még a felkaromon pihenő keze után kaptam, hogy finoman, de kérlelhetetlen határozottsággal csökkentsem a testünk közt feszülő távolságot. Egy pillanat műve volt az egész, míg dereka vonalán futtatva végig az ujjaimat, fölé hajolva a fülébe súgtam a szavakat.
- „Jól jársz, ne félj, minden ígéretemmel, én meg nem rövidítelek.” – A következő másodpercben már visszatértem abba az illendően távolságtartó helyzetbe, amit az előbb váratlan közeledésemmel felrúgtam. Egymás kerülgetésében egyre nagyobb lépésekben haladtunk; ez kihallatszott szavainkból, de Mary legutóbbi lépéséből is, mely, noha szolidan, de már nem csak szavakat, hanem tetteket is bevetett. Hogy Mary ezek után milyen reakcióval tudja le a részemről történő közeledést, melyben egyrészt benne volt az általa felébresztett vonzalom, de ennek kifejezésénél érdekesebb célok is vezéreltek. Az a futó érintés ígéreteket is hordozott, kihívást, utalást arra vonatkozóan, hogy az ’ördög’ nem éri be egyszerű csevegéssel. – Tudja, ki mondta ezt? – Visszatérő semleges mosolyom diplomatikusan simította el az imént felkavart és összezavart dolgokat; majdhogynem semmissé téve az elmúlt percek változásait.  
- Igazán nem szép, hogy így befeketíti a politikusi szakmát – ingattam a fejem egy elnéző mosollyal. – De ha így nézzük; szövetségesre mindig szükség van, a bábok pedig hosszú távon haszontalanok, mitöbb terhesek. Olyan házasságot érdemes kötni, ami évek múltán is kifizetődő. De egy Önhöz hasonló fiatal lány számára bizonyára lehangoló ebből a nézőpontból tekinteni a házasságra… úgy nézni azt, mint üzleti lehetőséget. – Kérdő hangsúllyal ejtett kijelentésemet olyan mosollyal kísértem, mely nyilvánvalóvá tette a szavaim mögött rejtőző szándékot; tudatosan fektettem hangsúlyt arra a tényre, hogy Mary esetleg még a bakfisok naivitásával szemléli a házasságot.
- Gondolja, hogy rajongóim lennének? – Volt abban valami furcsa, ahogy a szavai hangzottak… nem is tudom, talán a hangsúly vagy a tekintete volt különös. Mindez azonban nem ült ki az arcomra; csupán a színlelt meglepetés ívelte felfelé a szemöldökömet és bájosnak tűnő csicsergése csalt mosolyt ajkamra. – Árulja el, miket olvasott rólam azokban a magazinokban? – Ugyan nevető hangsúllyal tettem fel a kérdést, valójában Mary utóbbi megjegyzései felébresztették éber figyelmem; tovább feszegettem a témát, mert úgy éreztem, valami még megbújik a szavak mögött, amit jelenleg nem értek. Más beszélgetőpartnerrel szemben talán ügyet sem vetettem volna ilyen apróságokra, Mary azonban az este folyamán már bebizonyította, mesterien tudja csűrni-csavarni a szavakat és ügyesen manőverezik a finom árnyalatok közt, melyekkel sokat, néha talán túl sokat lehet mondani.
- A büszkeség nagy úr. Ha ezt képes lennék elismerni, a kritikák sem jelentének olyan fájdalmas pontot, nem igaz? – Az övéhez hasonló kedves mosoly volt a válasz, szavaim azonban jórészt elméleti síkon mozogtak. Aki ismert, tudhatta, hogy a büszkeségem, vagy ennél is szűkebbre vonva a kört a hiúságom, volt az egyik érzékeny pontom és ennek sérüléseit hevertem ki a legnehezebben. Mary elől ugyanakkor mindez el volt zárva; könnyed hanggal hárítottam minden kellemetlenséget, így a lány csak a ma esti benyomásaira, esetleg a szóbeszédekre hagyatkozhatott, ha bármi biztos következtetést akart volna levonni rólam. A szavaim mindössze abban segíthették, hogy belássa: kevés hitelük van.
- Én sem szeretném, ha csalódást okozna egy ilyen ígéretes kezdet után. – Kiaknázva a tánc kínálta lehetőségeket, derekánál fogva lassan közelebb vontam magamhoz; fogásom karcsú alakján pedig némileg szorosabbra zárult.
Svájc említése volt az este második olyan pontja, amikor Mary szavai mögött gyanakvásra okot adó tartalmat sejtettem. Különös módon reagált, noha a felvetett témát igen könnyen semlegesnek is lehetett volna találni.
- Nos, azt hiszem, az Ön szüleinek befolyása akár az országhatárokat is áthidalhatja. Gondolja, hagyták volna, hogy egy olyan helyen töltsön éveket, ahol tőlük teljesen függetlenül élhet? – mosolyodtam el lágyan. Az arisztokrata származás még ma is együtt járt a szabadság korlátozásával, mely főleg a családhoz fűződő kötelékből adódó kötelességgel és a közös családi érdekkel, melyet minden családtagnak a maga egyéni érdeke fölé kellett helyeznie, függött össze. Maryre jó eséllyel ugyanaz a sors várt, mint a századokkal korábban élt Stuart kisasszonyokra: érdekházasság. – A változást csupán a lezajlott női emancipáció jelenti.  
- Nem lehet, hogy csak az igényei túl magasak? Egy olyan különleges hölgy, mint Ön, nem csoda, ha nem éri be az átlagosan jóval. – Pimasz félmosoly vont görbületet ajkamra, mely illő módon kísérte szavaimat: a – részben finom bírálattal bevezetett - bókot és önmagam félig-meddig rejtett dicséretét.
- Ez esetben bizonyára nagyon erős honvágya volt, hogy mégis most látogatott haza. – Nyájas mosoly, melybe némi gúnnyal teli együttérzés is vegyült, tűnt fel arcomon, mikor az egyetem iránti lelkesedését taglaló megjegyzésére feleltem. Más kérdés, hogy Mary talán jobban tette volna, ha az egyetem témája fölött finoman átsiklik. – Gondolom, az egyetem hamarosan visszaszólítja Svájcba, és hiába tartóztatnám… Pedig reménykedtem benne, hogy a következő fogadást is megszínesíti kellemes társaságával. – Terjengős körülírásomban egyetlen fontos összetevő volt: az időpontok hangsúlyozása. Mikor? – Ez a kérdés lebegett mindvégig szavaim mögött.
- Esély mindenre van, noha a közeljövőben nem tervezek diplomáciai utakat. Közelednek a választások, így itthon van rám szükség. – Csak gondolatban fűztem hozzá, hogy majd a rizikós időszak után, a választások megnyerését követően iktatok be pihenésként külföldi utakat, melyek során csak névlegesen dolgozom.

code by Silver Lungs
















▽▲▽

Ha sikeres akarsz lenni a világban, ígérj meg mindent, és ne teljesíts semmit.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

My blood is blue. I am Madam

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Sophie Turner

Hozzászólások száma : 11

▽ Munkám : egyetemista (diplomácia), álnéven újságíró

▽ Szexualitás : hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Okt. 17, 2015 12:53 pm
Tárgy - Re: Dunster, N. kastély és birtok - Mary & Edward



Hey handsome have you got the time

Edward & Mary


Nem mondhatnám, hogy annyira tetszik a grófkisasszony pillantása, de Edward válasza még kevésbé. Persze, csak rá kell nézni, és az ember máris erősen sejtegeti, hogy mivel töltheti a szabadidejét, ha éppen nem az ellenfelei öldöklésével foglalatoskodik. Vagy az is lehet, hogy a grófkisasszony is egy taktikai lépés volt a részéről, de mielőtt túlságosan mélyre merülnék ennek fejtegetésében, és eljutnék oda, hogy tőlem vajon mit akar ma este, inkább kiszakítom magam a témából.
Elfordítom a pillantásom a házigazdáról, és inkább közelebb lépek egy lépést Edwardhoz, épp annyira, hogy a bal tenyerem megtámasszam a felkarján.
- Az ördögtől nem is vártam mást – súgom oda, akár egy csevegő megjegyzést, kissé lehalkított hangon, de hangsúlyosan formálva a szavakat. A pillantásom csak akkor találkozik vele, amikor az érintésem lecsusszan róla, és kissé visszább húzódom. Nem titkolom előle, hogy veszélyesnek tartom, de mégis van egy játékos csillogás a szememben, ami elsatírozza a mondatom élét, és az is látszik benne, hogy ennek ellenére vonz felé valami. Amit én magamban leginkább kíváncsiságnak definiálok.  És az is a javára szól, hogy egy pillanatra sem unatkozom mellette.
- Nem is tudom...  – teszek úgy, mintha elgondolkodnék a mondandóján.– Talán az, akinek az a szakmája, hogy bábként mozgassa a körülötte élőket? – zöldjeim ismét az övéibe olvadnak, de ezúttal már egy bájos, szemtelenbe ívelő mosoly díszíti ajkaimat. Cicázok vele, és egyre kevésbé titkolom.
- Ebben talán hasonlítunk – adok választ továbbra is mosolyogva rövid nevetésére. És az is igaz – sajnos, nyomatékosan sajnos –, hogy nehezen venném le róla a pillantásom. Eddig főleg a politikai rovatokban láttam a fényképét, vagy elmélyült diskurzusba merülve néhány rendezvényen, de így még sosem, és el kell ismernem, jól áll neki a vidámság. Annyira igazságtalan a sorstól, hogy ilyen vonzó külsővel gazdagítja egy politikus fegyvertárát.
Ettől függetlenül nem tudom eldönteni, hogy higgyek-e neki. Én olyanforma férfinak nézem, aki nagyon is élvezi a figyelmet, a társaságot, ha körbezsongják, és ha úszkálnak körülötte a halacskák, megadva számára a lehetőséget, hogy kivesse a hálóját. Akár politikai, akár minden más értelemben.
Most rajtam a sor, hogy elkuncogjam magam, de csak mert el tudom képzelni az arckifejezését – az igazit, amit nagy eséllyel nem fogok látni –, ha meghallja a válaszomat.
- Ó, engedje meg, hogy megnyugtassam, sokakat foglalkoztat. A női magazinokban egészen gyakran látni viszont az arcképét. Igazán kedves öntől, hogy így törődik a rajongóival – csicsergem ártatlanul, ám az utolsó szót különös hangsúllyal ejtem, egy hajszál választ el attól, hogy „szavazóivalt” mondjak. De szerencsére még időben észbe kapok.
Már egy ideje kísért egy eretnek ötlet arra vonatkozóan, miért is olyan széles körű a szavazóbázisa. Talán pont ezért csináltam online felmérést, és írtam cikket róla? Van egy olyan sejtésem, hogy nem örült neki annyira, amikor írásomban olyan szépen kiviláglott táborában a nemek aránya.
Ha ő célozgathat arra, hogy ma este rólunk fognak cikkezni, a családjaink szembenállása miatt, méghozzá ilyen nyíltan, akkor ez igazán belefér a részemről. Főleg, hogy direktben semmi nem utal rá, hogy nem csupán egy bájos megjegyzésnek szántam, megvigasztalgatva, hogy van értelme a sok fáradságos társasági megjelenésnek.
- Igazán beismerhetné, bármennyire is tart tőle, ettől még nem lenne kevésbé férfias a szememben – mosolygok rá kedvesen, ahogy immár a táncparketten közelebb von magához, én pedig engedelmesen hagyom, hogy vezessen, amerre csak akar.
Újdonságként tapasztalom, hogy milyen bizsergető a helyzet. Sok férfival táncoltam már, de még sosem voltam ennyire felvillanyozva tőle. Be kell ismernem, le vagyok nyűgözve. Ritka alkalom, amikor valaki fel tud érni a hírnevéhez. Valóban okos, sármos, elragadó modorú, és ami számomra talán a legfontosabb: igazán szellemes társaság, aki seperc alatt elkergeti mellőlem az unalmat.
- Vigyázzon, mit mond, nem szeretek csalódást okozni – incselkedek vele finoman. Ha okot, ad rá, ezt is megtapasztalhatja.
Svájc említése, nem esik most annyira jól, kissé visszább is szorul a mosolyom, de nem túlságosan kirívóan. Eszembe jut a borzasztó házassági ajánlatom, és az ujjaim egy pillanatra mintha ragaszkodóbban fúródnának a vállaiba.
- Minden ország szép és kellemes, ha elég távol esik a szülői befolyástól, nem gondolja? – térek ki a válasz elől ezúttal én, ismét visszatérve az ösvényre, ami az árnyalatnyi komolyság és a játszadozás mezsgyéjén kanyarog.
- Szeretem Svájcot. Egyedüli szépséghibája csupán, hogy a férfi nemnek kevés az igazán figyelemreméltó képviselője – a pillantásom és halvány mosolyom találkozik az övével, remélem, nem veszi rejtett biztatásnak, bár én sem igazán tudom eldönteni, ebből mennyi volt általános szarkasztikus vélemény, és egy csipetnyi bók irányába.
- De az egyetem kárpótol érte, a képzés fantasztikus – itt csak reménykedni tudok benne, hogy kellően messze jár már az egyetemi rendszer kusza világától. És véletlenül sem jut eszébe rákérdezni, hogy akkor mit keresek itthon a szemeszter kellős közepén.
- Önt milyen gyakran sodorja arra a munkája? Van rá esély, hogy egyszer meglepetést okoz egy unalmasnak ígérkező rendezvényen?

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am politician

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Gaspard Ulliel

Hozzászólások száma : 18

▽ Munkám : Politikus/ Liberális Demokrata Párt

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szer. Aug. 05, 2015 7:31 pm
Tárgy - Re: Dunster, N. kastély és birtok - Mary & Edward



Miss Stuart & Mr. de Vere
Tapintatosan Maryn tartottam a pillantásom, míg ő, ha nem is túl feltűnően, de a vállaim fölött a társaságot vette szemügyre. Kíváncsiságomat azonban mégis sikerült kielégítenie a lánynak, hála a kérdésének, melyből sejthettem, hogy az ünnepelt grófkisasszony villámló tekintetét vagy a hátam fogja fel vagy Mary smaragdjaival sikerült találkoznia.
- Mondhatjuk; párszor már volt szerencsém hozzá. – Ferde félmosolyomhoz kifejezéstelen hang társult, mely mintha csak hangsúlyozni lett volna hivatott a téma iránt érzett közömbösségemet. Ezzel a távolságtartó véleménnyel csupán ajkam hamiskás görbülete állt ellentétben, mely úgy húzódott egyre szélesebbre, ahogy sorra felidéztem a házigazdával kapcsolatos emlékeimet. Ezek nem voltak egyöntetűen kellemesek, ugyanis bár fűztem a grófkisasszonyt, annyira egyszerű eset volt, hogy az már elsőre is unalmassá vált. Noha a látvány kellemes, ez tény; esélyes volt, hogy ha nem tartom be a ’mindent a szemnek, semmit a kéznek’ aranyszabályt, a nyakamba akaszkodott volna, és piócaként szívta volna el az utolsó csepp véremet is.
- Ördögi kör, igaz? – mosolyogtam incselkedő megjegyzésén, amiben nem mellesleg igazság is volt bőven. Azzal az állításommal, hogy ma nem vagyok politikus, egyszerre adtam tagadó és igenlő választ is előbbi kérdésére. Ez a kis játék pedig akár a végtelenségig is mehetne tovább ugyanígy.
- Mert a jól nevelt, tökéletes úrihölgyek sosem tudták igazán felkelteni az érdeklődésemet. Ki szeretne egy bábot az oldalára, méghozzá egy életre szólóan? – Valóban nehezemre esett elképzelni, hogy egy olyan nő várjon haza esténként, aki csupán üzletből, családi érdekből melegíti az ágyamat. Ezt az arisztokrata szokást különösen is groteszknek láttam, bár nem ez volt az egyetlen, amit idejétmúlt marhaságnak gondoltam. Ne felejtsük el, politikus voltam – otthon, a családom körében is; és lefogadom, hogy csakis e remek képességeim mentettek meg a kitagadástól.
- Mindenképp többet járok, mint szeretném – nevettem fel röviden. Mialatt Mary arcának apró rezdüléseit fürkésztem, azon gondolkoztam, vajon ebből a kis megjegyzésből és a korábbi szavaimból levon-e valamilyen következtetést, és vajon helyes eredményre jut-e. Ez akár egy közös vonásunkra is rávilágíthat; egyikünk sem illik bele tökéletesen abban a világba, ahonnan származunk.
- Kivételes; mert amit politikusként teszek, azt általában érdekesebbnek tartják a társaságbeli fellépéseimnél. Mégis kit foglalkoztatna, hogy kivel keringőztem, ha semmi botrányos nem történik, vagy ha az illető nem egy olyan család tagja, amivel nem épp baráti a kapcsolatom? – Már-már ártatlan mosollyal tettem fel a félig költői kérdést, ami remélhetőleg ad némi gondolkodnivalót Marynek.
- Tehát ismerjem be, hogy nehezen viselem a kritikát, és mindig felbosszant, ha az újságokból tudok meg új dolgokat magamról? – Mosolyom és hanglejtésem jelezte, hogy szavaimban semmi komolyság sincs, és a hivatalos verzió után most a téma elbagatellizálását választottam – az őszinteséget pedig nemes egyszerűséggel kihagytam a sorból.
Némi büszkeséggel töltött el, hogy egy olyan nő simul az oldalamhoz, mint Mary – ragyogó szépségű, intelligens és öntudatos. Dehogy ismerném be, hogy rendkívül elégedett voltam a helyzettel.
- Abban biztos vagyok, hogy nem a szokványos indokokkal adná ki az utam – reagáltam megjegyzésére, mikor a táncolók körében szembefordultam vele, hogy egy biztos mozdulattal közelebb vonjam magamhoz – talán egy fokkal közelebb, mint ahogy azt a szituáció indokolta volna.
- Egyébként tetszett Önnek Svájc? – Udvarias mosollyal tettem fel a látszólag semleges kérdést, noha nem volt véletlen a témaválasztás.
code by Silver Lungs
















▽▲▽

Ha sikeres akarsz lenni a világban, ígérj meg mindent, és ne teljesíts semmit.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

My blood is blue. I am Madam

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Sophie Turner

Hozzászólások száma : 11

▽ Munkám : egyetemista (diplomácia), álnéven újságíró

▽ Szexualitás : hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Júl. 21, 2015 2:49 pm
Tárgy - Re: Dunster, N. kastély és birtok - Mary & Edward



Hey handsome have you got the time

Edward & Mary


Kicsi koromtól kezdve arra neveltek, hogy legyek kedves, bűbájos és illemtudó a férfiakkal. Függetlenül attól, mit is érzek valójában, vagy mi a véleményem, mint nemesi származású hölgynek, utóbbira úgysincs szükségem. Talán épp ez az egyoldalú nyomás hozott létre bennem egyfajta elementáris tiltakozást, ahogy cseperedni kezdtem, talán a jellemembe volt annyira mélyen beleplánálva egy kis dac és pimaszság, de sosem tudtam maradéktalanul teljesíteni a fönt említett elvárást.
Kedvesnek általában kedves voltam, legalábbis azokkal, akiket valóban kedveltem legalább egy kicsit, és az idegeneknek is mindig megadtam azt a kegyet, hogy tiszta lappal indítsanak, bármi előzetes pletykát vagy rossz véleményt hallottam is a nevükkel kapcsolatban. Mr. de Vere éppenséggel pont úgy úszkál a negatív kicsengésű pusmogásokban, mint a rajongói levelekben, de hát ez a politikában normális, ez még nem árulja el, hogy milyen ember.
Megsérteni viszont egyelőre semmiképp sem szeretném, nem is (csupán) az illem miatt, sokkal inkább, mert azon kapom magam, hogy nagyon is élvezem a társaságát. Ez pedig oly ritka, hogy bűn lenne ilyen hamar lemondani róla.
Hasonlóan széles mosollyal nyugtázom a megjegyzését, és valóban örömmel tölt el, hogy nem az a fajta kényes arisztokrata, aki csupán azért ragaszkodik a mereven előírt szabályokhoz, mert egyébként elveszne a társalgás sodrásában.
Tetszik ez a mondat. „Még ha lett volna negatív felhangja a megállapításának, abban az esetben is hízelgő elismerésként fogtam volna fel.”
- Én pedig abban az esetben is annak szántam volna – teszem hozzá már-már játékos pillantással, majd leveszem róla a tekintetem, és futólag elpillantok a vállai mellett, azt vizitelve, vajon mennyien és milyen nyíltan leselkednek a beszélgetésünkre. Az eredmény mondhatni cseppet sem meglepő. Véletlenül találkozik a pillantásom N. grófkisasszonnyal, akinek a tiszteletére ez az egész parti létrejött, és meg is fordul a fejemben, hogy egy alkalmas percben biztosan megköszönöm neki, hogy ez a csodás rendezvény létrejött. Ezúttal talán nem lenne üres locsogás, hogy remekül éreztem magam. Ám mikor őünnepeltsége szemében – minket szemlélvén – apró, kezdődő viharjeleket látok felcsillanni, inkább visszaküldöm egy kis megfontolásra ezt az elhamarkodott gondolatot. Nocsak.
Túlságosan jól ismerem már az efféle női tekintetet, és afelől biztos vagyok, hogy semmi jót nem jelent. Már csak azt kellene kitalálni, hogy pusztán féltékenységről van szó, mert a nagyra becsült politikus uraság nem őt szórakoztatja ilyen csillogó jókedvvel, vagy féltékenységről, mert volt már olyan alkalom, amikor megtette.
Nem esik nehezemre eljátszani a gondolattal, hogy Mr. de Vere talán egyáltalán nem véletlenül került a vendéglista élére. Talán nem csupán az érkezésének szólt ez a lelkes fogadtatás, amit Walter mániás korán befutási szokása révén alkalmam nyílt végiggyönyörködni.
- Mondja csak – szakítom el a figyelmem a hölgykoszorúról, és inkább Edward kellemes vonásaira kormányzom vissza a tekintetem. – Jól ismeri a grófkisasszonyt? – kezdetnek talán ennyi elég is, ha szűkszavúan letudja, az máris utalhat valamire. Ha pedig visszakérdez, tovább csavargathatom a témát.
Szóval ma este nem politikus. Ismét apró mosolyt csal ajkaimra ez a kijelentés, amit megint csak elég sok féleképpen lehetne értelmezni, különösen a hangjában csengő játékosság miatt. Az arca mégsem árul el semmit. Te jó ég, a politikus micsoda veszélyes egy faj.
- Javítson ki, ha tévedek, de van egy olyan gyanúm, hogy ha az lenne, akkor is ugyanezt mondaná – cicázok vele egy kicsit. Mégis, akárhogy is érti, akármi is az igaz, kénytelen vagyok beismerni, hogy örömmel fogadom a szavait. A hiúságomnak is roppant jól esik.
Jelenleg azonban még nem gondolok bele igazán, milyen taktikus indokok vezethették ide hozzám, és mozgathatják a lépéseit.
Minő manó, igazat ad nekem, férfi szájából ilyet is ritkán hall az ember lánya. Pláne ilyen témában. Meg is lepődök rajta, és mi tagadás, egyre inkább magára vonzza a kíváncsiságomat. Ha direkt csinálja, nagyon ügyes, ha pedig igaz, nos, ígéretes. Érdekes, hogy fel-felbukkannak bizonyos hasonlóságok a gondolkodásunkban. Soha nem gondoltam volna.
- Megkérdezhetem, hogy miért nem? Elvégre ön is arisztokrata gyökerekkel rendelkezik – és minden bizonnyal őt is ebbe a mentalitásba nevelték. Még pelenkás kishercegként elültették benne, hogy az élet értelme a hatalom és a pozíció megtartásában rejlik. A nő illetve a házasság pedig kiváló biznisz mindehhez. Miért is ne azt nézné, milyen parti szolgálná leginkább az érdekeit?
Nem arról van szó, hogy nem hiszek neki – bár kételkedni attól szabad –, de a kíváncsiságom ezúttal sem hagy nyugodni.
- Hát persze, hogy szubjektív – koronázom meg egy ravaszkás mosollyal a szavaimat. – Hiszen épp az előbb mondta, hogy ma estére polcra tette a politikust.
Rövid, halk kuncogásom és bájos mosolygörbém jelzi, hogy tetszett a válasza. Még ha neveltetésem okán ezt a megjegyzést nem is illik kommentálnom. Még ha szeretek is a szabályok peremén egyensúlyozni, épp azzal zavarom össze a partnereimet, hogy van, mikor váratlanul átmerészkedek a bűvös vonalon, míg máskor erényesen visszafogott reakciót mutatok. Élvezem, hogy nem tudnak kiszámítani. Bele is halnék az unalomba, ha mindig mindenki előre ismerné a másik lépéseit. Szörnyű, hogy milyen sok ember élvezi ezt a biztonságos, langyos egyhangúságot.
Edward mosolya és a tekintetében megbúvó sejtelemes csillogás csak még tovább repíti a kedvem, és fokozza az incselkedő hangulatom, szinte erővel kell visszafognom magam, hogy ne ragyogjak túlságosan feltűnően. Egyrészt tisztában vagyok vele, hogy a családom nem repesne hasonló örömtől, másrészt azt sem szeretném, ha azt szűrnék le a vizslató tekintetek, hogy csak egy védtelen kis hölgy lennék az uraság sármjával szemben. Ő pedig csak pláne ne higgyen semmi ilyesmit.
Tény viszont, hogy a legfelszabadultabb, leginkább élettelibb énemet kapirgálja elő belőlem, ügyes vagy ösztönös játékával.
- Diplomatikus – bólintok a szavaira halvány, megértő mosollyal, mert nyomban megérzem belőle, hogy kicsit talán érzékenyebb porcikára tapintottam. Ahogy a gyengéd célzást is, hogy tereljük inkább más felé a beszélgetést.
Viszont egészen kellemes a tudat, hogy megleptem vele. A rövid gondolkodásból érződött, hogy nem volt rá bekészített válasza. Persze, a feleletből nem tudtam meg, amire kíváncsi voltam, de már a feltevés pillanatában sem ringattam magam ilyen illúziókba. Sokkal érdekesebb volt számomra, ahogy lereagálta a kérdést. És arra is kíváncsi lennék, hogy vajon mi játszódott le a fejében az imént, amíg végiggondolta.
Az érdeklődésem viszont nem volt megjátszott, nagyon is foglalkoztat ez a téma, élénken érdekel, hogy egy politikus mennyire rendel alá minden mást a munkájának, de ezt valószínűleg sohasem fogom megtudni. Kivéve, ha hozzámegyek egyhez. Erre viszont muszáj elmosolyodnom.
Soha – nem lennék egy politikus felesége. Bár a helyzet az, hogy egyelőre egy arrogáns, aranyfogú nemesi díszpintyhez sem lenne sokkal több kedvem.
Egyetértően emelem meg én is a poharam, mielőtt belekóstolnék az átnyújtott italba.
- Nem rossz választás – jegyzem meg a bor fenséges aromáját ízlelgetve, de kár, hogy nem tudom visszaszippantani a szavaim, mert a megjegyzéséből egyértelmű, hogy semmi szükség rá, hogy még én is simogattam az önérzetét. Hirtelen kedvem támad hozzá, hogy egy kicsit megpiszkáljam ezt a túlzott magabiztosságot, de egyelőre még várok a kínálkozó alkalomra. Nem nagyon szoktam engedni, hogy egy férfi elbízza magát a közelemben.
- Miért ennyire kivételes? Talán keveset jár társaságba? – tippelek logikusan, de valójában játszadozom, hiszen második próbálkozásra sem óhajtom észrevenni a szavai mögött megbúvó többletjelentést. Magamon érzem a tekintetét, ettől függetlenül nem jövök zavarba, és nem is fordulok vissza hozzá azonnal röpke szemlélődésemből. Tökéletes időzítés hogy rákérdezzek a sajtótémára. Szavai hallatán pedig kedvem támad ismét elkuncogni magam.
- Most nem egy újságíró kérdéseire válaszol, nem szükséges a hivatalos verzióhoz ragaszkodnia – fordulok felé egy kedves és elnéző mosollyal, de a vonásaimban persze benne van egy kis finom csipkelődés is, hiszen a válaszom egyértelművé teszi számára, hogy némiképp azért kételkedem iménti állításában. De ettől érezhetőbben nem szerettem volna rákoppintani, hogy a könnyed hangvétel még véletlenül se illanjon el.
- Méghozzá tudok is. Nem kell félnie a tűsarkamtól – nevetem el magam, miközben átnyújtom neki a poharamat, hogy azt is helyezze fedezékbe, majd különösebb huzavona nélkül elfogadom a karját. Ahogy a táncoló párok közé sétálunk, azért közelebb hajolok hozzá, és célzottan a füle felé irányítom kényelmesen artikuláló ajkaimat, hogy immár senki más ne hallhassa a neki szánt mondandómat.
- Ha tartanék tőlük, nem gondolja, hogy már rég faképnél hagytam volna valami kellően frappáns indokkal?

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am politician

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Gaspard Ulliel

Hozzászólások száma : 18

▽ Munkám : Politikus/ Liberális Demokrata Párt

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Júl. 18, 2015 5:06 pm
Tárgy - Re: Dunster, N. kastély és birtok - Mary & Edward



Miss Stuart & Mr. de Vere
Hogyan is fogalmazzak? Mondjuk úgy, a hölgytársaságot sosem vetettem meg; a szebbik nem képviselőinek társaságában határozottan jobban éreztem magam, mint – tekinthetjük úgy – a vetélytársaim körében. Nem kell félreérteni, az esetek többségében valóban csak a külsőségek vonzottak, és nem is vártam mélyebb tartalmat, mint egy vagy néhány szenvedélyes éjszakát. Az ilyen nőkkel szemben nem tápláltam különösebb elvárásokat szellemi téren, ellentétben azokkal, akik nem az előbbi kategóriába estek. Igazán vonzónak kizárólag csak az utóbbiakat tartottam – közéjük soroltam Maryt is, akit leginkább mindig találó, leheletnyi pimaszsággal átitatott megjegyzései miatt találtam érdekesnek. Remek képességgel rendelkezett ahhoz, hogy apró utalásaival felébressze nemcsak a kíváncsiságomat, hanem a hiúságomat is. Finoman kóstolgatott – és sikeresen is.
A sietve hozzátoldott szabadkozásán csak halkan nevettem; nem gondolhatta komolyan, hogy túlságosan mellre szívtam a megjegyzését. Az eddigiek alapján már biztos voltam benne, hogy ennél jobb emberismerő, másrészről pedig a válaszom sem éppen sértettséget tükrözött. Pillantásából inkább azt olvastam ki, hogy habár nem feltételezte, hogy bántásként fogtam fel szavait, mégis kissé tart tőle, hogy esetleg megsértődhettem. De vajon miért ez az érdeklődés? A legvalószínűbb, hogy hozzám hasonlóan az ő kíváncsiságát is feltüzelte ez a rövidke csevej, ami egész jó - az ígéretem bizonyítása szempontjából is.
- Megnyugtathatom, még ha lett volna negatív felhangja a megállapításának, abban az esetben is hízelgő elismerésként fogtam volna fel. – Átható pillantását rabul ejtve, széles, biztató mosollyal válaszoltam. Nem magyaráztam meg, miért ez a pozitív felfogás részemről, noha nem volt nehéz kitalálni. Egyrészt akiknek elég önbizalmuk van, azok ezt reálisan szemlélve vagy önteltségüknek hála előnyként értelmezik, másrészt azt se felejtsük el, hogy a politikában milyen erények dominálnak. Ugye, hogy nem a szerénység? (Más kérdés, hogy ezzel szemben az álszentség és álszerénység már mennyivel kelendőbb. )
Mintha csak gondolatolvasó lenne, Mary azt mondta ki, amire én is gondoltam. Vajon csak ebben jár egy rugóra az agyunk? Érdekes kérdés, ahogy az is, hogy valóban úgy vélekedik-e, ahogy azt az állításai tükrözik. Tapasztalatból tudom, hogy a nőket milyen könnyű levenni a lábukról némi határozottsággal, még akkor is, ha az már az egoizmusba hajlik át, azonban ez csupán az első lépés. A végeredmény sok esetben nem egy boldog párkapcsolat, amiről a nő álmodik, a csalódások gyakoribbak. A politikáról szólva pedig... ott is könnyen visszatetsző lehet a nevezett erény.
Ezekből a gondolatokból azonban semmit sem árultam el; de a sejtelmes mosoly még mindig ott virított ajkamon, ahogy az íriszeimben is jókedvű csillogás ült.
- Egyetértünk – biccentettem. – De ma este nem vagyok politikus. – Az arckifejezésemből nem olvashatott, csupán szavaimban csengett sokatmondó játékosság. Attól függetlenül, hogy a megjegyzésem főleg egy kis lépés volt a játékunkban, valóban nem terveztem politizálni, noha biztos voltam benne, hogy Mary e téren is tudna meglepetéssel szolgálni, és ha őszinte vagyok, érdekelne is a véleménye.
Nem kérdés, vonzónak találom Maryt. Ha tudatosan játszik a szavakkal, el kell ismerni, remekül csinálja; sikerült felébresztenie bennem a vágyat, hogy utánajárjak a válasznak a kérdésemre.
- Megfogadom a tanácsát – mosolyodtam el.
Úgy láttam, a visszakérdezés mögött valós érdeklődés állt.
- Igazat kell adnom Önnek, az általános vélemény valóban ez, én azonban nem értek egyet vele, ami természetesen már egészen szubjektív. – Most rajtam volt a sor, hogy udvarias érdeklődéssel fürkésszem Mary arcát; várva, hogy milyen változást idéznek elő szavaim.  A véleményem ugyan árnyaltabb volt annál, amit mondtam; alapvetően nem tartottam helyesnek az elvet, ami alapján az előkelő körökben férfi és nő közt kapcsolat alakult ki, habár látszólag elfogadtam azt.
- Nos, férfitársaim nevében nem nyilatkozhatom, de én személy szerint nem szeretek semmit sem elmulasztani. – Érzékeltem hangjának könnyed lejtését, mire játékosan ravasz vigyor költözött ajkaimra. El voltam bűvölve; nem annyira, hogy ne lettem volna ura a helyzetnek, ugyanakkor el kellett ismernem, hogy örülök, hogy az est során Mary mellé sodródtam.
Biztos vagyok benne, hogy smaragdos tekintetét, mely egyenesen, fürkészve, tanulmányozva, figyelmesen és zavarba ejtően kitartóan időzik más íriszeiben, sokan nem állják. Ez a pillantás bármit képes kifigyelni, apró rezdülésekből olvas; ezt a benyomást pedig nem cáfolta meg a tény, hogy Mary látszólag pontosan tudta, hogyan szóljon hozzám, taktikusan, de gördülékenyen csevegett, kérdezett, dobta vissza a labdát.
Válasza megint csak frappáns volt, a lényegre tapintott. A feltételes móddal, a valószínű és hasonló kifejezésekkel pedig végül egyikünk sem kapott egyértelmű választ a kérdésére, de ebben nem is volt semmi meglepetés; mindkét kérdés hasonló zárlatot feltételezett.
Aztán Mary kicsit átformálta a kérdést. Egy féloldalas mosollyal nyugtáztam, hogy láthatóan érdeklődik annyira a téma iránt, hogy nem hagyja elülni azt.
Néhány pillanatra gondolataimba merültem; mérlegeltem a lehetőségeket. Amennyiben nemleges választ adnék, azzal rögtön meg is cáfolnám magam, elvégre egy politikus ritkán jelent ki valamit ilyen nyíltan. A másik lehetőség már reálisabb, és kétségtelenül jobban is hangzana egy igenlő válasz, habár állításom igazságtartalma megkérdőjelezhető volna. Ugyanis tisztában voltam vele, hogy a politikától, a munkámtól az életem többi területe sem mentes; olyan dolgokat tettem a karrierem előlendítése végett, amiket nem hagyhatok magam mögött, és amikről senkinek sem beszélhetek nyíltan. Ahogy a nemesi származás, úgy a politikusi pálya is határokat szab – ez azonban nem olyan téma, amit Maryvel megvitatnék.
- A politika a munkám, a mai este pedig a szórakozásé. – Diplomatikus mosollyal, szavaimat megválogatva feleltem végül hellyel-közzel a feltett kérdésre.
Majd karját az enyémbe fonta, ezt egy szélesebb mosollyal nyugtáztam, és lépteimet az övéhez igazítva az italos asztalokhoz vezettem.
Válasza újabb mosolyt csalt ajkaimra, és megemeltem a poharam.
- Nos, akkor talán igyunk az ígéretes kezdetre. – A társalgás, azt hiszem, egy ideje már biztosan nem a borokról folyt, ezt azonban felesleges lett volna egyértelműsíteni.  
Mary készségesen követte a pillantásom, de láthatóan ő is csak olyan felszínesen nézett körbe, ahogy jómagam. Meglehet, hogy már korábban kiszúrta a hívatlan vendégeket, ami némileg elgondolkodtató.
Jól tudom, hogy Mary nem csupán a bókot hallotta ki szavaimból, mégis elsősorban arra válaszolt.
- Abban biztos lehet – bújt meg egy szemtelen vigyor a szám sarkában. Ha már egyszer megemlítette az egészséges önbizalmam… legalább megerősítettem kialakult véleményében – természetesen szándékosan.  – Nos, mindenképp valami újdonságra számítok. Kivételes alkalom, amikor nem a politikai rovatban látom viszont magam. – Mialatt kortyoltam egyet a vörösborból, a pohár pereme felett továbbra is Maryre szegeztem a tekintetem.
Kérdése nyomán akaratlanul is felidéződött gondolataimban az anonim netes firkász, akinek a cikkei már egy ideje komoly problémát jelentettek. Dühített a tudat, hogy nemcsak, hogy nem sikerült elnémítani az illetőt, még a kilétét illetően sem voltak hiteles adataim. Az idő pedig nem az én oldalamon állt.
- Néhány fórumon, amiket figyelemreméltónak találok, igen. Érdekesek és tanulságosak tudnak lenni az eltérő nézőpontból közelítő vélemények – folytattam változatlanul könnyed hangnemben, noha igazság szerint az ellenem hangoló vagy a negatív fényt vető cikkekre nem épp az érdekes jelzőt használtam általában, és ha szükségesnek éreztem, fel is léptem az íróikkal szemben. Természetesen minden attól függött, mekkora visszhangot vert egy-egy iromány.
- Szeret táncolni, Mary? – Tekintetem néhány másodpercre a táncoló párokra esett, majd visszatért az előttem álló nőre. A félig kiürült poharamat az asztalra téve, egy mosollyal nyújtottam neki a karom.
- Jöjjön... hacsak nem fél az esetleges pletykáktól.
code by Silver Lungs
















▽▲▽

Ha sikeres akarsz lenni a világban, ígérj meg mindent, és ne teljesíts semmit.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

My blood is blue. I am Madam

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Sophie Turner

Hozzászólások száma : 11

▽ Munkám : egyetemista (diplomácia), álnéven újságíró

▽ Szexualitás : hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Júl. 11, 2015 11:59 am
Tárgy - Re: Dunster, N. kastély és birtok - Mary & Edward



Hey handsome have you got the time

Edward & Mary


Újabb gól. Élénk érdeklődéssel jegyzem, hogy öt percen belül már a második apró nevetést csalom ki belőle, amire egészen büszke vagyok. Másrészt, ez annak is hízelgő jele, hogy nő létemre nem untatja a társaságom, vagy ha mégis, hát remekül játssza az ellenkezőjét. És még csak meglepődnöm sem kellene ezen, elvégre politikus, bizonyára nagyon ért hozzá, hogy kellemes benyomást keltsen, vagy hogy hogyan hasson a beszélgetőpartnerére. Ezt azért vonzó külső ide vagy oda – nem árt észben tartanom.
Abban a lassan előkúszó félmosolyban, csak úgy dúskál a sejtelmesség, kéklő tekintete pedig nagyvonalúan fogadja az enyémet. Bár hiába fürkészem, nem látok bele jobban. Egyelőre.
- Kérem, bocsásson meg, ha úgy hangzott, de a legkevésbé sem negatív értelemben értettem – sietek hozzátenni az éleslátós megjegyzése után, a pillantásom pedig úgy fürkészi az arcvonásait, mintha azért aggódnék, hogy vajon túlságosan udvariatlan voltam-e. Ami részben igazi érdeklődés, hiszen megsérteni végképp nem akartam, és ha mégis sikerült volna, most nagyon bánnám a szavaim. Ezt pedig meg is kísérlem belepréselni abba a rászegezett, mélyreható pillantásba, amivel cserébe megjutalmazom.
Hadd érezze egy kicsit gentlemannek magát, amiért esze ágában sincs megsértődni –  mert ezt azért egyértelműen látom rajta –, ha bókolni akarnék a saját emberismerő képességemnek, azt mondhatnám, előre tudtam, hogy így lesz. Viszont ez nem lenne teljesen igaz. Egyszerűen csak megérzés volt, amit a kisugárzására és a szavaira alapoztam: „Nem is akárkinek” – a szerénytelenséget sosem szoktam válasz nélkül hagyni.
Egyébként tényleg kap egy piros pontot tőlem, gyönyörű levétel volt. Nemcsak hogy elegánsan reagált, de még bókolt is vele. Ismét. Hát elismerésem.
- A férfinak, és a politikusnak egyaránt erénye lehet ez a tulajdonság – már ha tudja, hogyan válik az előnyére, teszem hozzá immáron csak gondolatban. Engem le lehet venni a lábamról egy kis szimpatikusan merész magabiztossággal, már ha nem párosul végtelen önzőséggel és fellengzős arroganciával, amibe nemesi körökben sajnos egyáltalán nem nehéz belefutni.
Ám mikor visszakanyarintja a kérdést, és az ajkain meglátom azt a sunyi mosolyt, az enyémen is megjelenik egy újabb.
- Attól tartok, ezt magától kell kiderítenie, ha valóban tudni akarja – válaszolom, és én sem mulasztok el belecsempészni egy árnyalatnyi sejtelmességet. Szerintem a nőknek egy fokkal még jobban áll, mint a férfiaknak.
De azért elgondolkodok a kérdésen. Önbizalom – nem is tudom. Nemesi származásom megkövetel egy bizonyos tartást, viselkedést, ami mára megszokássá alakult, amire ő gondol, talán a büszkeség, merészség, kíváncsiság és egy csöppnyi belémszorult ész kombinációja.
- Ön nem? – emelem meg enyhén a szemöldököm, nem igazán titkolva, hogy nagyon is érdekel a válasza.
- Hát még az önöké, uraim. Nem tudják, mit veszítenek – csilingelni a hangom, és nem sok hiányzik hozzá, hogy ismét elkuncogjam magam. Élvezem, hogy ilyen könnyedén és derűsen társalgunk, és messze nem az időjárásról, mely téma a legtöbb esetben az első tíz percben még bőven kitart.
- Nem igazán – adok neki igazat, ahogy lassan, megfontoltan kiejtem a szavakat, íriszeim közben ismét a tekintetébe vándorolnak, a pillantásom rövid de átható, mintha most akarnám megvizsgálni, hogy milyen ember is lehet. – Sokkal valószínűbb, hogy épp úgy ködösítene, ahogyan most is teszi – válaszol cinikus mosolyára egy cinikus mosoly, és ezzel talán el is árultam, hogy hogyan értelmeztem a választ, de végtére is, én nem bánom, hogy ezt teszi. Elvégre ő sincs teljesen biztonságban mellettem. Ha csak sejtené, hogy én írtam róla azokat a cikkeket, bizonyára nagyon máshogy alakulna ez a hangulatos ismerkedés. A mosoly és a feltételes mód azonban kellemesen lekerekíti az esetleges élét a szavainknak, és sokkal játékosabbá, titokzatosabbá és mi tagadás: vonzóvá varázsolja a beszélgetést.
Nem bánom, hogy ezt teszi, hiszen amellett, hogy így sokkal izgalmasabb társaság, politikusként megszokhatta, hogy állandóan manővereznie kell, a folytonos taktikázás pedig az évek során alattomos, lassan ható méregként szívódhatott a skilljei közé, ami rá talán ugyanolyan káros, mint azokra, akiket ezáltal dominálni kíván. Csak az előbbi talán – még neki sem – annyira szembetűnő. Mert vajon hol lel megértést és boldogságot az az ember, aki soha senkivel nem lehet igazán őszinte?
Pedig egy ilyen férfit bizonyára nagyon sok nő szeretne, és talán próbál is, boldoggá tenni. Vagy ez már megint csak az én naivitásom?
- Megengedi, hogy egy kicsikét máshogy is feltegyem a kérdést? – pillantok rá kérdőn, egy kis csillogó huncutsággal a szememben. Nem gondolnám, hogy nemet fog mondani, az már más kérdés, hogy valószínűleg ezt is kikerüli valahogy, de nem is ez a lényeg. – Van olyan alkalom, amikor szét tudja választani a politikust az öltönye alatt megbúvó férfitól?
A karom finoman és elegánsan az övé köré fonom, és menet közben azon töprengek, vajon hogyan kívánja bebizonyítani, hogy a szándékosan kissé provokatív általánosításommal ellentétben, ő igen is érteni vél a nőkhöz. Mert a szavaiból arra következtetek, hogy egy kicsikét mintha megpiszkáltam volna vele az önérzetét, a bizonyítási vágyát, vagy egyszerűen csak egy olyan kihívást állítottam elé, ami momentán őt is annyira szórakoztatja, mint engem. Még nem tudom, melyik, de valamelyikkel biztos, hogy nem járok messze az igazságtól.
Futó mosoly szalad végig az arcomon, ahogy a vöröset választja.
- Ezt még korai lenne kijelenteni. Még nem volt alkalmam belekóstolni – lötykölöm meg kissé a bort a pohárban, amit épp az előbb nyújtott át. – De a tálalás eddig nagyon ígéretes.
A következő szavai azonban kissé meglepnek, bár ezt egyáltalán nem mutatom. Inkább csak követem a tekintetét, és szórakozottan magam is végigpásztázom a vendégeket. Kétség kívül igaza van, lesz rólunk fénykép, és talán arról is vannak homályos sejtéseim, mire érti, hogy ez számára nem kellemetlen, de miért hangsúlyozza ki ennyire? Egyáltalán miért köti az orromra ennyire nyíltan? Valahogy az az érzésem, mintha némiképp tesztelni akarna, ez pedig egy kis óvatos visszavonulásra késztet.
- Bizonyára nekem is sok irigyem lesz, Mr. – bókolok ezúttal én is vissza neki, mintha csupán erre érteném, vagy akarnám érteni, amit felemlített. – Kérdés, hogy mit költenek majd a fotók mellé. Nyomon szokta követni, amit önről írnak?
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am politician

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Gaspard Ulliel

Hozzászólások száma : 18

▽ Munkám : Politikus/ Liberális Demokrata Párt

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Pént. Júl. 10, 2015 8:39 pm
Tárgy - Re: Dunster, N. kastély és birtok - Mary & Edward



Miss Stuart & Mr. de Vere
Továbbra sem mondta ki egyenesen, amit gondolt; szavai többféle jelentést is megengedtek, és csak találgatni tudtam volna, melyik a helyes, ezt azonban cseppet sem bántam. A szavai megválogatásában feltűnő szándékosság még szórakoztatott is, kíváncsi voltam, hogyan folytatja a kis játszmát, és eltűnődtem, vajon mik a céljai.
Szavait látszólag úgy értelmeztem, hogy megadta velük a téma befejezését, így nem is firtattam tovább a dolgot, habár élénk smaragdzöld tekintetére, mely összekapcsolódott az enyémmel, egy sejtelmes félmosollyal válaszoltam, mely lassan telepedett meg ajkam szegletében. Be kellett látnom, hogy csupán apró bókokkal nem fogom zavarba ejteni, sem levenni a lábáról, tehát nem volt olyan egyszerű eset, mint nem egy éretlen, felszínes hölgy, akik ma este is szép számban képviseltették magukat – példának a születésnapos kislány is tökéletes. Az ilyen nőkről, akik egyetlen átható pillantástól fülig pirultak vagy egy sötét mosolytól a karjaim közé omlottak, nem voltam nagy véleménnyel; ami azt illeti, nem is tekintettem őket igazán nőknek.
Nem bántam, hogy nem állapodtunk meg a szokásos témáknál, bár meglepett ez a fordulat, ahogy az odaszúrt, kis megjegyzés is az önbizalmamról. Röviden felnevettem; majdhogynem hihetetlennek tetszett, hogy egy pár perces beszélgetés után már ezt a következtetést vonja le szavaimból – méghozzá hangosan. Ha csak gondolná, az egészen más volna, de hogy ki is mondta. Érdekes.
- Nos, éleslátásra vall ez a megállapítás – értettem egyet Maryvel; magamban megállapítva, hogy az arcán játszó bájos mosoly milyen éles kontrasztot alkot a szemtelen, ám rendkívül találó megjegyzésével. A cseresznyeszín ajkak kedves görbülete igazán megtévesztő, ha hozzá ilyen éles nyelv társul. – De ön sem szenved hiányt önbizalomban, nem igaz? – kúszott mosoly az ajkamra. Arról már épp elég bizonyosságot szereztem, hogy a magabiztosságával nincs probléma, de hogy ezzel – és más igen vonzó adottságaival - tisztában van-e, nos, az majd kiderül.
- Valóban így gondolja? Ebben az esetben az Ön és a többi úrihölgy helyzete igazán szomorú. – Még véletlenül sem álltam meg, hogy ne mosolyogva taglaljam véleményem. Persze tisztában voltam vele, hogy a mi világunkban még ma, a huszonegyedik században is éppoly természetes az érdekek házassága, mint régmúlt, kevésbé liberális korokban, és talán épp ezért az arisztokrata férfiak unalmasak, nem értenek a szebbik nemhez, a nők pedig ostobák. Előbbiek megvannak a tekintélyes vagyonukkal, rangjukkal, szépen csengő nevükkel és megvásárolt (kellék)feleségükkel, utóbbiaknál pedig még mindig nem feltétel az ész, elég, ha bájosak, kedvesen mosolyognak, gazdagok és jól neveltek. Ennél a képtelen felállásnál nem is lehetett szebb kritikáját festeni arisztokrata társaságunknak.  
Nem hittem el a kérdésében és a pillantásában felsejlő naivitást; az eddigiek után mindez hamisnak tetszett. A kérdés önmagában azonban figyelemreméltó volt, főleg úgy, hogy sejthettem, Mary nem ösztönösen, hanem tudatosan választotta ki a megfelelő szavakat.
- Gondolja, ha lenne félnivalója tőlem, azt őszintén bevallanám? – Apró, cinikus mosolyt villantottam, mely azt az érzetet kelthette, hogy a kérdésemre nincs egy biztos válasz; végül is meghagytam Marynek a döntés jogát.
Szolid mosolyát, mely mögött minden bizonnyal más is rejtőzött, és fejajánlását sikerként könyveltem el, igenlő válaszként sokat ígérő kérdésemre. Túl egyszerű lett volna, ha egyenesen belegyezik az ajánlatomba, de a kerülőút is a célhoz vezet, nem igaz?
Így hát előzékenyen nyújtottam felé karomat, mosolyogva fogadva rám szegeződő tekintetét.
Ez nem csupán neki szólt – nem felejtettem el, hogy mi volt az eredeti ok, amiért Mary társaságát kerestem.
- Azt hiszem, ma a vöröset választom – kaptam el Mary átható pillantását, majd az italos asztalokhoz érve két vöröslő itallal telt kristálypoharat fogtam kezembe, egyiket a nőnek nyújtva. – Megbízik az ízlésemben?
Egy futó pillantással körbepásztáztam a hangulatosan kivilágított kertet; csak ezután fordultam újra Maryhez.
- Észrevette már, hogy kik vegyültek a társaságunkba? Könnyen lehet, hogy lencsevégre kapnak minket; ami nem is olyan kellemetlen, ha egy olyan csinos hölgy társaságában szerepelhetek majd a fotókon, mint amilyen Ön, Mary. – Érdeklődő mosollyal fürkésztem a nő arcát, elvégre ha rejtve is, de szavaimban ott voltak vezérlő szándékaim, melyek talán más megvilágításba helyezték a sablonos, fantáziátlan bókot – legalábbis abban az esetben, ha a szavaim mögé látott.
code by Silver Lungs
















▽▲▽

Ha sikeres akarsz lenni a világban, ígérj meg mindent, és ne teljesíts semmit.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

My blood is blue. I am Madam

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Sophie Turner

Hozzászólások száma : 11

▽ Munkám : egyetemista (diplomácia), álnéven újságíró

▽ Szexualitás : hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Júl. 07, 2015 12:35 pm
Tárgy - Re: Dunster, N. kastély és birtok - Mary & Edward



Hey handsome have you got the time

Edward & Mary


Szeretem már az elején felmérni a beszélgetőpartnereimet, egy-két apróságból úgyis kiderül számomra, hogy nagyjából mire számíthatok tőle. Különösen, ha férfitársaságról van szó. A későbbiekben aztán ehhez mérten igazítom méretre a vele töltött időmet, az etikettet nem szegem meg, akkora figyelmet azért nem szeretnék magamra irányítani, de a kötelező fordulatok végeztével könnyedén kimentem magam, ha ennek szükségét látom.
Mr. de Vere esetében azonban, úgy döntök, kivételt teszek. Lévén, bármilyen legyen is a stílusa, az összkép úgyis kárpótolni fog. Kár lenne tagadni: szembogaraimnak kifejezetten kellemes az arcán legelészni.
- Valóban kár lenne érte – simítom le a szavait, érzékelve a mosolyt, ami az ajkain ül, és a megjegyzése mögött meglapuló aprócska bókot is, már ha jól értettem a mondandóját. Az enyémből viszont nem derül ki egyértelműen, hogy éppen finoman lezártam a témát, vagy inkább sejtelmesen utaltam valamire, ami talán beindítja kicsit a politikai játszmákban edződött agyát, talán elhúzza előtte a kíváncsiság fonalát, azt az inspiráló érzetet keltve, hogy a szemeiben landoló smaragdos pillantás és a megjegyzés ki nem mondott része sokkal fontosabb tartalommal bír, mint ez a négy, egymás után pakolt szócska.
Viszont csak találgatni tud, hogy mire is gondolhattam, és ez nekem egyelőre pontosan így tetszik. A bókolást nem veszem különösképpen magamra, tisztában vagyok vele, hogy a kötelező elemek része, az viszont kifejezetten tetszik, hogy nem a sablonos megoldások közül választott, amit egy ehhez hasonló partin az unalomig ismételgetnek a férfiak. Ez mindenképp jó pont a képzeletbeli noteszembe.
Meglepődik a kérdésemen, látom rajta, és titokban talán még szurkolok is neki, hogy jól vegye az akadályt, talán ezen múlik minden. De gyorsan alkalmazkodik, és a mosolya arról árulkodik, hogy nem érzi magát annyira kellemetlenül egy kis szokatlanságtól. A visszakérdezésből pedig egyértelmű, hogy nem is készül azonnal hárítani, hogy visszaevickéljen a férfiakra olyannyira jellemző biztonságosabb – és egyben unalmasabb – témákra.
- Az önbizalma, látom, a helyén van – nevetem el magam halkan, majd az ajkaim bájos mosolyba futnak. A megjegyzés első hallásra talán újfent szemtelenkésnek hathat, de jobban belegondolva nem tartalmaz semmi negatívat. És átvitt értelemben sem, általában jól szórakozom az egoista pasasokon, és azt is el kell ismernem, hogy némelyiknek épp a vonzerejét erősíti a magabiztossága. Már ha valóban van mögötte tartalom. Mr. de Vere esetében még nem tudhatom, hogy melyikről van szó, de amit eddig tapasztaltam tőle, határozottan tetszik.
- Ugyan, nincs ebben semmiféle titok. A nemesektől senki sem várja el, hogy értsenek a nőkhöz. Minden csak diplomácia kérdése – jut eszembe Walter készülő házassága, a szerződések randevúja, az araválasztási kritériumok, és a megingathatatlan meggyőződése, hogy találkozni sem feltétlenül szükséges egy leánykérés lebonyolításához. Majd futólag beúszik a gondolataim közé a svájci házassági ajánlatom is, de amint ez megtörténik, már odázom is a képet. Úgy tűnik, sikerült meglógnom előle, és szerencsére itthon sem sejti még senki hirtelen hazajöttem valós okait.
- De árulja el, Mr. de Vere, tartanom kellene az önnel való beszélgetéstől? – nézek rá kíváncsian, naiv tekintettel. Nagyon érdekel, hogy erre mit válaszol. Több szempontból is.
Ezúttal rajtam a sor, hogy vörös ívű szemöldököm enyhén a magasba fusson. Nem csak, hogy jól fogadná a meglepetést, de még vissza is dobja a labdát? Ajkai sunyi görbületét látszólag visszafogott mosollyal fogadom, de valójában sokkal nagyobb lelkesedéssel üdvözlöm. Egész izgalmasan kezd alakulni ez a röpke beszélgetés.
- Épp egy pohár bor után indultam, nincs kedve elkísérni? – pillantok fel kéklő tekintetébe, majd ha úgy dönt, él invitálásommal, lassan megfordulok, és az italos asztalok irányába indulok. Hogy ezzel a kérdésére válaszoltam, avagy sem, azt meghagyom, hadd sakkozza ki ő maga. De mielőtt még elindulnék, egy ártatlan mosollyal hátrapillantok a vállam mögül. – Mondja csak, a fehéret, vagy a vöröset kedveli jobban?
















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am politician

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Gaspard Ulliel

Hozzászólások száma : 18

▽ Munkám : Politikus/ Liberális Demokrata Párt

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Kedd Jún. 09, 2015 9:50 pm
Tárgy - Re: Dunster, N. kastély és birtok - Mary & Edward



Miss Stuart & Mr. de Vere
Miss Stuart külső adottságait tekintve mindenképpen figyelemreméltó hölgy volt. Dekorativitása és neve pedig kellőképpen jó párost alkottak, hogy mi ketten, egymás oldalán remekül festhessünk a címlapokon. Fel sem merült bennem, hogy végcélomhoz több lépcsőben vezet az út, aminek során akár visszautasítás is érhet. Ennek több oka is volt; egyrészt a nők nem idegenkedtek túlzottan a társaságomtól, másrészt a fogadás, aminek vendégei voltunk, egy elit társadalmi esemény volt megannyi az etikettből idézett aranyszabállyal, amiket Miss Stuartnak is észben kellett tartania.
A Stuart és a Windsor család feloldhatatlan ellentétét sem hittem, hogy komolyan számításba kellene vennem, hisz nem Mary bátyjait kívántam „meghódítani”, akiknél jelentékeny tényezőként tűnhetett fel a családoknak a közéletben elfoglalt helye. Mary egy fiatal lány; nem túl nagy a valószínűsége, hogy érdeklődése középpontjában pont a politika álljon.
Egyszerűen, teljes természetességgel viszonozta üdvözletemet, láthatóan a nevem is könnyedén jött a nyelvére. Ebben természetesen semmi különös nem volt, köreinknek minden tagját illő volt névről ismerni, abban az esetben is, ha soha egyetlen szót sem váltottál még az illetővel.
- Ne vegye egy kalap alá az egész Stuart családot – mosolyodtam el valamivel szélesebben. Nem állt szándékomban szavaiban a konkrét értelmen kívül mást is meghallani; ez a kis többlettartalom – amit talán csak odaképzeltem - akár be is árnyékolhatta volna megismerkedésünk pillanatát, amiért igazán kár lett volna. Azonban az én megjegyzésem sem nélkülözött egy kis utalást, amit akár figyelmességként, apró bókként is felfoghatott. Ha valóban őszinte kívántam volna lenni, ráhagyhattam volna, amit mondott, hiszen tagadhatatlan, hogy tisztában kellett lennem a Stuart család ügyeivel. Végtére is nem egy oldalon álltunk a politika színpadán.
Kérdésére nem titkolt meglepetéssel vontam fel a szemöldököm, mosolyomat pedig, mely most valóban őszinte volt, meg sem próbáltam elfojtani. Az első benyomás Maryről határozottan nem hasonlított a legtöbb jól nevelt úrihölgyről alkotott véleményemhez.
- Oh, valóban? És nem gondolja, hogy a bátyja nem repesne az örömtől, ha tudná, hogy ilyen titkokat adott ki, és nem is akárkinek? – Gonosz kis félmosoly ült ajkam szegletében, míg élénk érdeklődésről árulkodó tekintetem egyenesen Maryre szegeződött. Sikerült kíváncsivá tennie, különben még csak hasonló kérdéssel sem próbálkoztam volna.
- Reménykedem benne, hogy helytelen dolog volna általánosítani – nevettem fel röviden. Nem lehetett panaszom; Mary remekül terelte a beszélgetést olyan irányba, ami kedvező folytatást is ígérhetett.
– A bizonyításra is kíváncsi? – mosolyodtam el hamisan. Majdhogynem biztosra vettem az igenlő választ, ha nem is feltétlenül ebben a formában. Alig pár perce tartottuk egymást szóval, annyit mégis megállapíthattam, hogy Mary fogékony a kötetlenségre, a játékosságra, és nem csak unalmas formulákat, közhelyeket képes ismételni. Messzemenő következtetéseket persze korai lett volna levonni.
code by Silver Lungs
















▽▲▽

Ha sikeres akarsz lenni a világban, ígérj meg mindent, és ne teljesíts semmit.
Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

My blood is blue. I am Madam

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Sophie Turner

Hozzászólások száma : 11

▽ Munkám : egyetemista (diplomácia), álnéven újságíró

▽ Szexualitás : hetero




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Jún. 01, 2015 2:52 pm
Tárgy - Re: Dunster, N. kastély és birtok - Mary & Edward



Hey handsome have you got the time

Edward & Mary


Jól ismerem a grófkisasszonyt, akinek a tiszteletére ez a hivalkodó parti létrejött. N. mindig mindenben a szokatlant, a kirívót kereste, mind viselkedésében, mint megjelenésében az átlagostól eltérőre törekedett, és efelől sem volt semmi kétségem, hogy minden kínálkozó alkalmat megragadna, hogy becses személye okvetlenül felbukkanjon a legtöbb gyanútlanul hétköznapinak szánt beszélgetés keretében.
Nyilvánvalóan ilyen céllal kelt életre ez a mai, látszólag könnyed hangvételű ünnepség, de aki itt volt, biztosra vehette, hogy neve vagy arcképe az elkövetkezendő két hétben többször is visszapislant majd rá a lapokból. Gyakorlott szemeim egyből kiszúrták a civilnek álcázott újságírókat, és a már befutott, inkognitóját mellőzni kényszerülő pasast. Sosem hagytam volna ki, hogy néhány csicsergő szó erejéig beszélgessek velük, arcomon azzal a bájos, ám visszafogottan ravasz mosollyal bátorítva őket: gyerünk, mutassátok, mit tudtok, a legütősebb cikk úgyis az én kezeim közül fog kikerülni.
Waltert nem kellett unszolni, hogy eljöjjünk, ő is tisztában volt vele, hogy a megjelenés igazán sokat számít ezen az estélyen, ám a maradás érdekében már annál inkább. Le sem tagadhatnám, mennyire élveztem a nehezen elnyomott meglepetést az arcán, amikor kiszálltunk a kocsiból, és megvilágosodott előtte, hová is érkeztünk. Ő a hagyományok tisztelője volt, ízig-vérig büszke és nemes, és ilyen áron legalább ennyire merev, halvérű arisztokrata. A garden party pedig sajnálatos módon nem kapott helyet szíve csücskében.
Én persze egész végig tudtam, de roppant pazarlásnak éreztem volna őt is felvilágosítani erről. Sokkal jobban tetszett az ösztönös reakciója. Mostanra persze már lelépett, eddig nem terjed a hatalmam, hogy ilyesmiben visszatartsam. Én viszont a legkevésbé sem voltam hajlandó vele tartani. Most jön csak az est java. Az ég szürkületbe borult, a zene egyre csalogatóbb ritmusban ringatózik a levegőben, és a lampionok is sorban kigyulladtak. Épp egy pohár borért slisszolok, mikor egy ismerősen doromboló férfihang szólít meg. Azonnal tudom, hogy a gazdáját is ismerem, de képtelen vagyok felidézni, hogy kihez is tartozik. Egészen addig, amíg meg nem fordulok. Megpillantom az arcát, és a halvány kis mosolyt, amivel – bizonyára, mint a szebbik nem képviselőit mindenkor – üdvözölni kíván.
- Á, Mr. de Vere – fut az én ajkaimra is egy udvarias mosoly, majd szélesedik is tovább, ahogy meghallom a folytatást. – Igazán figyelemre méltó, hogy ennyire naprakész Stuart-ügyben – és bár mondandómnak, ha akarjuk, van többlettartalma, gyanúját mégis elradírozza arcom kedves ragyogása, valamint tekintetem és ajkaim őszinte mosolya. A legapróbb jelét sem adom, hogy szándékos utalás lett volna bármire is, habár tisztában vagyok vele, hogy a politikus úr nem a Stuártok legjobb barátja.
Viszont, ami engem illet, ez a legkevésbé sem zavar. Személy szerint nem hiszek abban, hogy a közeljövőben bármi közünk is lenne a trónhoz, nekem pedig nem is hiányzik. Tehát eleve értelmetlennek találom ezeket a fogas ellentéteket, amit az érintett két család férfitagjai lefolytatnak.
- De a bátyám a politikához ért, a női ügyekhez már nem annyira, mondja csak, ez minden politikusra igaz? – mosolygok rá továbbra is, és a most már engedek egy kis sejtelmes játékosságot megcsillanni a tekintetemben, hogy tudja, ne vegye olyan vérkomolyan a szavaimat. Mindig így tesztelem le az új beszélgető alanyokat. Karót nyelt vagy lehetőségeket rejtő figura, érdemes megpróbálni jól éreznem magam a társaságában, vagy teljesen reménytelen.
A reakciójából már elsőre ki fog derülni.

















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am politician

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Gaspard Ulliel

Hozzászólások száma : 18

▽ Munkám : Politikus/ Liberális Demokrata Párt

▽ Szexualitás : Heteroszexuális




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Május 30, 2015 9:10 pm
Tárgy - Dunster, N. kastély és birtok - Mary & Edward



Miss Stuart & Mr. de Vere
Ma este épp N. grófkisasszony születésnapja kínált újabb alkalmat a társadalom krémjének összejöveteléhez. A vidéki kastélyt körülölelő birtok ünnepi díszben pompázott; megfelelő környezetet nyújtva az úri garden partyhoz. Megérkezésem pillanata egyben a meglepetésé is volt; mivel hagyományos fogadásra számítottam – bálteremben, táncrenddel és mindennel, ami a nagykönyvben elő van írva -, így a felcicomázott kert, ahol már gyülekeztek a meghívott kiválóságok, valóban újdonságként szolgált.  Legközelebb mindenesetre nagyobb figyelmet fordítok majd a meghívó áttanulmányozására. A változtatásoktól eltekintve persze semmiféle forradalmi nem volt az ünnepélyben. A menetrend is ugyanaz volt: bájolgás a házigazdával, majd sorban a rangban következő meghívottakkal.
Bár egyedül érkeztem, a sok ismerős arc közt nem volt lehetőségem magányosnak érezni magam – amit fél óra elteltével már kellőképpen bántam is. A szüleim gyengélkedésre hivatkozva kimentették magukat; a valós ok édesanyám a grófasszony iránt érzett ellenszenve volt. Az apám pedig csak örült, hogy felesége, egy évben egyszer legalább nem akar társasági életet élni; mindig is otthonülő fajta volt – pontosabban lett volna, ha nincs a felesége, aki az ütemet diktálja.
Mikor már javában folyt az ünnepély, és a szürkületben, lámpások romantikus fénye által körbefogva, egyre többen kívánták bemutatni remek tánctudásukat, idejét éreztem, hogy egy megfelelő lány után nézzek, akivel együtt majd remekül fogunk mutatni a képeken, amiket az egyik híres újságtól érkezett fotós készít. Merthogy felismertem a vendégek közt cirkáló férfit, aki eléggé elismert és szemfüles újságíró  hírében állt. Be kellett látnom, anyámnak igaza volt, amikor azt állította, hogy N. grófasszony imád a középpontban lenni, és lételeme, hogy beszéljenek róla, hogy ismerjék. Az ilyenek nem hívei a zártkörű, firkászoktól mentes eseményeknek.
Minden bizonnyal a sors akarta, hogy amint ezek a gondolatok megfogantak agyamban, egy vörös hajkorona és az ahhoz tartozó csinos, fiatal lány kerüljön a látóterembe. Azonnal felismertem benne Miss Stuartot, aki szemmel láthatóan nem Svájcban van. Érdekes. A bátyjait ismertem, de nem kedveltem különösebben őket; a Stuártok még ma is ellenséges érzülettel viseltetnek a Windsor családdal szemben, én pedig köztudomásúan támogatom az utóbbit. Ez a tény alapvetően meghatározta a kapcsolatomat a Stuart család tagjaival.
Most mégis épp ez indított arra, hogy Mary figyelmébe ajánljam társaságomat. Remekül kapóra jönne, ha vele mutatkoznék – ezzel bizonyítva pártatlanságomat. Mostanság ugyanis kezdett szárnyra kapni a hír, hogy túl jó kapcsolatot ápolok az új királynővel. Természetesen a valóság meg sem fordult ellenlábasaim fejében, ők csak azt feltételezték, hogy családom barátsága a királynővel méltánytalan előnyökhöz juttat.
- Szép estét, Miss Stuart!  Öröm önt újra szeretett hazánk földjén látni. A bátyjától úgy hallottam, Svájcban folytat tanulmányokat – mosolyodtam el halványan. Talán meglepetésként érte, hogy megszólítottam – lévén még sosem beszéltünk egymással -, épp ezért hivatkoztam a bátyjával való ismeretségre. Így kevésbé hirtelen és illetlen a mód, ahogy köszöntöttem.
code by Silver Lungs
















▽▲▽

Ha sikeres akarsz lenni a világban, ígérj meg mindent, és ne teljesíts semmit.
Vissza az elejére Go down











Sponsored content
My heart is european


SOLDIER OF LOVE





Témanyitás





Tárgy - Re: Dunster, N. kastély és birtok - Mary & Edward


















Vissza az elejére Go down

Dunster, N. kastély és birtok - Mary & Edward

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia-