Üdvözöllek európa szívében kedves utazó!


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Share| .

Dahna&Amanda ~ Natural History Museum

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down











avatar
My heart is european

I am Student

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Shay Mitchell

Hozzászólások száma : 24

▽ Munkám : egyetemi hallgató, bébiszitter, alkalmi tanár

▽ Szexualitás : leszbikus




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Szomb. Jún. 27, 2015 1:03 am
Tárgy - Re: Dahna&Amanda ~ Natural History Museum



We’re all part of the same parade

Hétvége van és én már megint egyedül kuksolok itt a lakásban. Bár már itt vagyok egy pár hónapja Londonban, még mindig nem sikerült teljesen beilleszkednem és ez elszomorít. Fel voltam rá készülve persze, hogy nem lesz egyszerű, már amennyire ilyesmire fel lehet, főleg, ha hirtelen kényszerül elhagyni az otthonát az ember, de azért a magány miatt néha kissé elszontyolodok. Nem arról van szó, a lakótársaim is rendesek, az egyetemen is szereztem egy-két ismerőst, de mégis szomorú, hogy nincs senki, aki mondjuk egy ilyen esős szombaton megcsörgetne, hogy átugrana, vagy bármi.
Nem akarom azonban, hogy teljesen úrrá legyen rajtam a búskomorság, ezért még a rossz idő ellenére is a kimozdulás mellett döntök. Jobb a lelki világomnak, ha emberek között vagyok, talán kevésbé száguldoznak mindenfelé a gondolataim. Ha már a parkba vagy a folyópartra nem mehetek le ebben a kutyaidőben, úgy döntök, megteszem végre azt a kirándulást, amire már egyébként is régóta készülök. Ideje bejárnom a National History Múzeumot. Rengeteget hallottam meg olvastam róla, de ittlétem alatt még nem sikerült eljutnom oda. Hát most itt a lehetőség. Társaságban persze biztosan szórakoztatóbb lenne, de én alapvetően szeretem a múzeumokat, így biztos vagy benne, hogy itt is elleszek magamban is. Jobban, mint otthon, az üres lakásban.
A múzeum előtt hosszú sor hömpölyög, de én türelmesen várakozok, esernyőmet a fejem fölé tartva. Aztán mikor bejutok végre, megállapíthatom, hogy ez aztán tényleg megérte a várakozást. Csak tátom a számat, mint a kisgyerekek a híres neves dínócsontváz és még sok más, számomra érdekes kiállítási tárgy láttán. Észre se veszem, szinte repül az idő és úgy érzem, túl sok minden van még, amit nem néztem meg. Jó döntés volt a múzeumlátogatás, állapítom meg magamban. A lábaim azonban pár óra után már igencsak fáradtak, ezért úgy döntök, betérek a múzeum kávézójába, iszom egy jó kis kávét, megpihenek, aztán esetleg folytatom még a múzeumtúrámat.
Fáradt lábakkal, de lényegesen jobb hangulatban lépek be az igencsak zsúfolt kávézóba, mint ahogyan pár órája elindultam otthonról. Rendelek magamnak egy lattét, majd tekintetemmel üres hely után kutatok, ami azonban nem igazán akad. Minden asztal foglalt. Az egyiknél sötét hajú, fekete kabátos nő ül egyedül. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem túl illendő, de tényleg sehol máshol nem látok egy szabad helyet sem, a kávémat pedig mégsem ihatom meg ott állva. Egyenesen odamegyek hát hozzá és kissé félve szólítom meg.
- Elnézést, leülhetnék ide? Csak míg megiszom a kávémat. Nincs máshol hely. Ígérem, csöndben leszek és nem fogok zavarni. – Kissé furcsának érzem a helyzetet, ezért reflexből kezdek szabadkozni. Remélem azért nem egy hárpia, aki csuklóból elmond mindennek az arcátlanságomért…

tag: Dahna ~ Zene: You might say I’m the simple type ~ notes:Bocsi a késésért! ❤















Vissza az elejére Go down











avatar
My heart is european

I am rich honey

SOLDIER OF LOVE


▽ karakterem arca : Dita von Teesse

Hozzászólások száma : 8

▽ Munkám : étterem-tulajdonos

▽ Szexualitás : mi piacciono gli uomini




Témanyitás



Felhasználó profiljának megtekintése


Hétf. Jún. 01, 2015 11:55 pm
Tárgy - Dahna&Amanda ~ Natural History Museum





Reggel ér földet a gépen London külvárosában. Bőrönd nélkül érkezem, estére foglaltam visszafele jegyet.
Múlt héten keresett meg a BBC One egyik felelős igazgatója; egy motivációs-dokumentumsorozatot szeretnének készíteni a fiatal, sikeres üzletemberekről. Arra gondoltak, részenként egy-egy országot fognak bemutatni. Az igazgató pedig úgy képzelte, én lennék az egyik olaszországi képviselő. Gondolkodás nélkül rábólintottam az ötletre. Szeretem a gyerekeket. Ha azzal, hogy elmeséljem az én történetemet, motiválom őket, szívesen megteszem akár többször is. A gyerekek szeretnek enni, több olyan kisgyermeket ismerek, akik saját éttermet, étteremláncot szeretnének. Azon leszek, hogy érdekes legyen számunkra a műsor és szívesen nézzék majd. Azonban az ötlet még friss, alapjaiban van még csak meg. Ezért jövök ma megbeszélésre. Most fogok először találkozni a sorozat leendő rendezőjével, aki az elképzeléseit nagyjából taglalni fogja.
Viszont a találkozó délután lesz. Szándékosan jöttem korábbi géppel, szeretnék a belvárosban körülnézni. Igaz, többször jártam már Londonban. Szeretem a nyüzsgést, otthonra emlékeztet. A belváros, a turistaközpontok ebből a szempontból tökéletes helyek. Hömpölyög a tömeg, zajlik az élet. Ha már az időjárás nem kedvez.
A repülőtérről taxival a National History Múzeumhoz megyek. Az eső szemerkél, ezért a szokásosnál többen állnak sorba. Lassan haladunk előre. Várakozás közben elcseverészek egy idős amerikai házaspárral, az unokáik fizették be őket egy csoportos kirándulásra, azonban elszakadtak a csoporttól. Ezért úgy döntöttek, egyedül járják körbe a múzeumot. Miután bejutunk, útjaink elválnak.
Maga az épület is csodálatos, nemcsak azok a műremekek, amiket kiállítottak. Órákig el tudok itt lenni anélkül, hogy ténylegesen körbejárnám az épületet. Megállok az egyik lépcsőfordulóban, és egyszerűen elveszek a káprázatban. Nézem a hatalmas dinoszauruszcsontvázat, a pazar és részletekig kidolgozott oszlopokat. Majdnem olyan jó, mint Italia. Hallom, ahogy a kisgyerekek szinte felkiáltanak, mikor meglátják a csontvázat. A szülőket, akik szinte sajnálkozva mondják nekik, nem vihetik haza Bruno kutyusnak. Rákönyöklök a korlátra. Kár, hogy nem hoztam magammal a fényképezőgépemet. Bár már annyiszor jártam itt, felesleges lenne újból lefényképezni ezt a látványt. A kesergés helyett próbálom megragadni a hely szellemét, az atmoszféráját.
El ne felejtsek betérni az ajándékboltba, a család legkisebb tagjaira is gondolni kell. Vérig lennének sértve, ha nem vinnék nekik valami apróságot. Amikor a tömeg már túl nagy lesz, a Central Café felé veszem az irányt. Legelső látogatásomkor itt ettünk húgommal. Egyből megtetszettek az igényesen elrendezett desszertes tálcák. Egy cappiccino mellé tökéletes tízórai. Szerencsére épp van egy szabad hely, amire gyorsan le is csapok. Kényelmesen elhelyezkedem a fotelben és -tőlem szokatlanul-, csendesen szemlélem az eseményeket.
viselem














Vissza az elejére Go down

Dahna&Amanda ~ Natural History Museum

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Amanda & Alekszej

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
♡ Heart of Europe ::  :: N.-Britannia :: London-