Na, anyám, te se vagy egyszerű eset, ezt tisztán lehet látni. Még a vasútállomáson elolvastalak, de végre gépnél vagyok és hivatalosan is adhatok neked egy pecsétet.
Minden nő kurva, és gyűrűt már csak madarak kapnak. Mondjuk madárnak néztem. Meg dobtam egy százdollárost az ágyra, mielőtt kiviharzottam. "Vegyél magadnak valami szépet. Viszlát." Három órám maradt a gép indulásáig. Vettem egy mély levegőt, aztán hirtelen itt vagyunk, két évvel később.
Csak beszél és beszél. Réges-régen belefáradtam már minden hangba, ami kijön a torkán, ahogy kötőszavak előtt és után megnézi az I-Phone-ját, majd a hajába túr és még egy soha nem látott ismerős szexuális életét elmeséli ugyanolyan szükségtelen részletezéssel, mint az előző hatvankilencet. Rágyújtok. A széken hátradőlök. A combomat simogatja. Lehunyom a szemem. Gyűlölöm őt is, a világot is. Legkevesebb kedvem van ma este a vele való szexhez, vagy a cigihez, amit szívok, vagy a piához, amit magamba töltök. Vicces, de minél többször mondasz ki egy szót, annál kevesebb értelme marad. Szórakozás. Ez most szórakozásnak látszik? Nem is tudom. Egy jó ital, a dohány alapvetően annak szerves részeként van számon tartva. Bár ez elég gennyesen hangzik. De ez az ember. Nem rossz. Úgy értem, nézz rá, nem nagy szám, de már jobb annál, mint amit remélhetnék. Talán egy kicsit kurvás. Férfi létére. Talán tegnap este még csakugyan az utcasarkon állt. Esze az nem sok van, már ránézésre se, untat is. Talán csak nézni jó. Dugni a fenéért sem akarnám. Megkérdezi, milyen néven vagyok fenn Facebook-on, mert két levegő vétel között bejelölne. Azt felelem, nem vagyok fenn, ami hellyel-közzel igaz is. Meghökkenve néz rám, mintha csak magyarázatra várna. Én a témát ennyiben hagyom. Tíz percig még dumálunk a semmiről. Ő ahol tud, taperol, én csak még egy italt rendelek. Nem történik semmi. Újabb tíz perc, és kimegy vécére. Hét perc múlva arra jutok, hogy soha a francba nem is látom többet. Húsz perc múlva a hotelban eldőlök az ágyamon. Bámulom a plafont. Azon agyalok, miben lenne más az életem akkor, ha halott lennék. Persze lehet, nem zárom ki, hogy már évekkel ezelőtt megöltek - nem a testet, a lelket. Már valahol máshol lakom. Valahogy máshogy. Csak a tisztelet köröket futom. Vagy nem is tudom. Valami ehhez hasonló hülyeség. Mindegy. Kurva mindegy. Rágyújtok. Mire a cigi elég, el is alszom.
Még a vasútállomáson elolvastalak, de végre gépnél vagyok és hivatalosan is adhatok neked egy pecsétet.
