Életem lapjai

Mit kell tudnod rólam? Átlagos diáknak mondhatom magam, aki jobban szereti kerülni magát a sulit, semmint betartani a szabályokat, melyeket rá erőltetnek nap, mint nap, de ez most talán annyira nem is lényeg. A tanárok elvannak velem, mert tanulok, amennyit egészséges, értve ezt úgy, hogy nem viszem túlzásba, és nem vagyok a suli legeminensebb diákja, viszont megvan a magamhoz való eszem. Inkább a sportban sikerült kiemelkednem, és azt hiszem többek között ennek köszönhető az egészséges egóm is, ami az évek során kialakult. Miért többek között? Nos, ehhez vissza kell kicsit ugranunk az időben. Athénban születtem, azonban hazugság volna azt állítani, hogy egy idilli házasság gyümölcseként láttam volna meg a napvilágot. Egyszerűen csak arról van szó, hogy apám az ország, hát ha nem is első számú ügyvédje, de benne van a top 5-ben, az egyszer biztos. Ezzel pedig mi jár együtt? Persze, jó kereset, és menő autók, de én itt most első sorban arra gondoltam, hogy azok a nők, akiket csak akar.... és hát... nos, apám nem épp az állandó kapcsolatoknak volt elkötelezett híve, hogy úgy mondjam, aminek eredményeképp lettem én, persze ehhez még hosszú út vezetett. Előretört a jog útján, karrierje pedig felfelé kezdett ívelni, csak egy ilyen embernek a befolyásos barátok mellett ellenségei is akadnak. Egyszer egy elítélt rátámadt, ő pedig kórházba került, így találkozott anyámmal, aki bátyjához költözve kezdett praktizálni a városi kórháznál. Innen már elképzelhető, ami történt, nem? Mondjuk úgy, hogy történtek extra vizsgálatok is, miután apám kikerült a kórházból. Én pedig megfogantam, és elhozott a gólya. S boldogan éltek, amíg meg nem... öhm, oké, ez sem teljesen igaz. A szüleim nincsenek igazán jóban, és így értünk el oda, hogy miért is mondtam így: "többek között...". Mert bizony ez is közrejátszott abban, hogy egy nagyon picit, de tényleg csak icipicit elkanászodjak. Tanulás mellőzése, buli a haverokkal, meg ilyenek.

Mi a helyzet velem most? Egy igaz barátra leltem Adriane személyében, aki egyben a lakótársammá is lett. Pontosabban én avanzsáltam az ő lakótársává. Önállósodva, elszakadva a szüleimtől, és még barátnőm is van. Persze azért nem minden sül el mindig úgy, ahogyan azt az ember eltervezi. Például ott a barátságom Ariadne-val. Szerintem egyikünk se tervezte megismerkedésünk elején, hogy mi valaha is össze fogunk feküdni. Vagyis, először még csak egy alkalom volt, de utána? Én szeretem "Valami plusz"-ként titulálni ezt a dolgot. Szégyellem-e a dolgot? Nem, azt hiszem ezt is apámtól sikerült örökölnöm, de nem az a típus vagyok, aki csak úgy megbánja, vagy szégyelli a dolgait. Nem is vagyok egy egyszerű eset a többszöri akadékoskodásommal, a makacsságommal, meg ilyenek... de erre már nem fecsérlek több szót.

Azt hiszem, elégetem ezt a naplót... hülyeség volt elkezdeni, Ariadne kezébe meg nem akarok ilyen fegyvert adni...

Bye!

.

Heart of Europe.