Minden szavát imádtam a lapodnak, meg kell, hogy mondjam. És nem csak azért mert elvetemült Marvel rajongó vagyok! Van egy sejtésem, hogy kinek az arcával akarsz majd hirdetni, úgyhogy nem is állok az utadba.
Foglald el a helyet az avifoglalóban és bűnüldözésre fel!
Scarlett Sorensen
My heart is european
I am Law.Dont worry
▽ karakterem arca : § miss chloe bennet
Hozzászólások száma : 5
▽ Munkám : § bounty hunter
▽ Szexualitás : § straight
Vas. Márc. 15, 2015 1:10 pm
Tárgy - § Scarlett Sorensen
Scarlett Lin Sorensen
i'm a princess cut from marble, smoother than a storm
“...there ain't no journey what don't change you some.”
Fejvadász vagyok és hacker. Szökésben lévő bűnözőket üldözök és bármilyen számítógépes hókuszpókuszra képes vagyok. Fura, mert apámmal dolgozok együtt, aki egyébként nem díjazza, amit csinálok, mégis támogat. Az egyetemen informatikát tanultam. Amióta az eszemet tudom, érdekel minden, ami a technológiával kapcsolatos. Ez volt az, ami a rendőrséghez húzott. Apám és anyám is bűnügyi nyomozó, és az egyik ügynél egy hacker rejtélyes halála volt a középpontban. Sehogy sem tudták feltörni a gépét, így jöttem én a képbe. Nekem is fejtörést okozott a dolog, de végül csak sikerült. Hasznomat vették a zsaruk, úgyhogy párszor még a segítségemet kérték. Sokszor kimaradtam az egyetemről, végül pedig ott hagytam és a rendőrségnek kezdtem dolgozni. Eleinte a számítógépes részlegen, később pedig már anyám nővérével, akik kiképzőtiszt, elkezdtem edzeni. Komolyan vettem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire komolyan fogom venni. Úgy éreztem, része lehetek valaminek, ami a jót képviseli. A korábbi csapongó, szétszórt Scarlett kezdett felelősségteljesen viselkedni.
“Men may be stronger, but it is women who endure.”
Anyámat megölték egy akció során. Három találat érte a fejét. Azonnal belehalt a sérüléseibe. A szemem láttára ölték meg. Két fickó volt. Az egyiket nem ismertem, a másik pedig az volt, aki a legközelebb állt hozzám. Este vele feküdtem, reggel vele keltem. Azt hittem, jó ember, mégis golyót repített anyám fejébe. Nekem is meglett volna rá a lehetőségem, mégis hagytalak elmenekülni. A dühöm viszont egyre csak nőtt és nőtt. Körözést adtak ki mindkét elkövetőre az egész Egyesült Államokban. Egyiküket sikerült elkapni. Halálra ítélték. Ettől nem könnyebbültem meg, mert az a szemét még mindig szökésben volt. Európában. Mindenhol körözték. Kiderült, hogy drogügyletekben volt benne és fegyverkereskedelemben is. Nem hagyhattam annyiban a dolgot, így utána jöttem Európába. Párizsban már egyszer elkaphattam volna, de megint képtelen voltam golyót repíteni a fejébe. Csak meg kellett volna húznom a ravaszt, de képtelen voltam rá. Talán a mérhetetlen dühöm ellenére még mindig érzek iránta valamit? Butaság. Nem szabad. Folyamatosan a nyomában vagyok, nem hagyom sokáig rejtőzni. Egyszer úgyis el fogom kapni és akkor mindennek vége. Halálra ítélik és megkapja méltó büntetését. Én pedig végre lezárhatom magamban ezt az ügyet és nyugodt lelkiismerettel mehetek ki anyám sírjához a temetőbe.
