Tárgy - Re: Candy & Ella

Belülről felfal a lelkiismeretem, amiért hazudnom kellett annak a fiúnak, de másképp nem tudtam volna elérni azt, hogy ne azt lássa bennem, aki vagyok. És bár rossz és utálok hazudni megtettem, és most iszonyatosan sajnálom. Helyre hozni, hogy lehetne? Csakis az igazsággal, de az a helyzet, hogy nem akarom elrontani a helyzetet. Tetszik nekem, kimondhatatlanul és nem akarom, hogy amiatt kezdjen el közeledni felém, mert xy-nak vagyok a lánya és ennyi meg ennyi pénz tartozik a bankszámlánkhoz.
Hatalmas vigyor ül ki az arcomra mikor a telefonom bizzegni kezd, és azt látom, hogy Ő írt. Ez már jelent valamit, vagy csak puszta fellángolás az egész? ÁH, mindegy, megjön a nővérem és inkább rá fordítom a figyelmemet.
- Majd elmúlik, csak még nehéz felfogni, hogy nincs itt. A folyosója is olyan puszta, nem illatozik a parfümétől. – vállat vontam egyszerűen, majd a narancslevemet kezdtem el nézegetni.
Vajon miben lesz más az életem? Több vagy kevesebb leszek a nagyi nélkül, vagy az, hogy elveszítettem felnyitja majd a szememet más irányba? Fogalmam sincs, egy biztos: most még nem foglalkozom ezzel. Az első dolgom a mai napon úgyis az lesz, hogy kitaláljam miként szökök meg az őrök elől.
A tervezésből nővérem hangja borít ki, pedig már majdnem megszöktem képzeletben a palotából és úton voltam Pierre-hez. De most elkaptak, értetlenül pillantok irányába.
- Nincs szükségem rá, de azért köszönöm. Annyira nem vagyok magam alatt, majd esetleg, ha kijön rajtam a késői emo korszak. – mosolyodom el arra gondolva, hogy több száz lány, fiú ezt a divatirányzatot követik és nagyon szomorúak. Pedig nem is, csak teszik az eszüket, semmi több.
- Nem kért semmilyen fiú randit tőlem. – pirulok el mélységesen, hiszen nem is Ő volt az, aki felvetette azt, hogy csináljunk valamit. Én voltam az. A nővérem amúgy sem egy hétköznapi fiú nevére vágyik, nem mondhatom el. De ekkor megcsörren a telefonom, én pedig ajkamba harapva nézek a készülékre abban reménykedve, hogy ezt nem teszi még egyszer. – Ez csak az emlékeztetőm. Nem fontos, mit is szeretnél ma csinálni? – terelem inkább rá a szót, mert jobban érdekel mi van a gyönyörű nővéremmel, mint az én kusza magánéletemmel.

Tárgy - Re: Candy & Ella

Egy fiatalabb testvér megérhet száz évet, akkor is kistestvér marad.

A[justify]mikor meghallottam keserves hangját, amint azt mondta, hogy a halott nagymamája szobájában aludt hát azt hittem, menten összeesek. Olyan volt, mintha egy mentális pofont vágott volna le nekem jó erősen, aminek a helye egészen különleges módon minden egyes alkalommal borzasztóan izzani fog, amikor majd találkozom a húgommal. És mivel ő a húgom és mivel még egy az otthonunk, ez rengeteg alkalommal elő fog fordulni. Szívás, vagy ahogy mondani szokták; Isten nem ver bottal. Nem, Isten halott nagymama imádó kistestvérekkel ver, akik olyan adottsággal rendelkeznek, amivel egy pillanat alatt, minden szándékosság nélkül a padlóra tudják küldeni a nővérüket. Én azonban nem a fájdalomban, hanem  bűntudatban fürödtem és csaknem belefulladtam.
- Jaj, szívem, úgy sajnálom,hogy még mindig nem sikerült továbblépned. – mondtam őszinte szomorúsággal. – Tudom, hogy nagyon ragaszkodtál a nagyihoz. – keseregtem.
Bár nem értem, miért,tettem hozzá magamban. A volt királynő, a mi nagymamánk a legkisebb jelét sem mutatta, hogy szeretett volna minket, legalábbis én sosem éreztem, hogy úgy törődne velünk, ahogyan egy nagymamának kéne az unokájával. Rideg volt és mindig elfoglalt. A süteményeket rendelte és nem készítette, ahogyan a nagymamák szokták és néha még rám is szólt, amikor szerinte túlzásba vittem a cukorbevitelt. Az országa volt a mindene, nem az unokái vagy a családtagjai. Ezért gyászolja a nép és én ezért nem.
- Nem kellene ezzel… tudod, megkeresni egy remek pszichológust? –kérdeztem rá óvatosan. – Egy profi biztosan tudna segíteni és dolgozik is egy a palotának. Egy szavadba kerül és elintézem, hogy fogadjon. – biztosítottam róla, hogy számíthat a segítségemre, bár nem voltam biztos benne, hogy jó irányba kutakodom. Talán el kellene fogadnom, hogy a gyásza normális, csak neki több ideig tart feldolgozni ezt az egészet, mint másnak.
- Ez nem volt túl határozott. – mosolyodtam el haloványan. –Talán valami programot szerveztél? Ha egy férfi kért tőled randit, nehogy lemond nekem miattam. – mondtam már vigyorogva és izgatottan vártam, hogy ecsetelje, melyik gróf, báró, márki vagy herceg lopta el a szívét.

Tárgy - Re: Candy & Ella

Csak egy valami járt az eszembe, mégpedig az, hogy minél hamarabb lerázhassam a rám állított biztonságiakat és meglephessem Pierre-t egy kávéval a munkahelyén. Igazából fogalmam sincs miért akarok a közelében lenni csak annyit érzek, hogy nagyon jó vele lenni. És miatta még azt is bevállalom, hogy kiszökök a palotából és átvágok fél Londonon csak azért, hogy vele lehessek.
Abszurdnak tűnik, nem? De olyan jó kiszabadulni innen, a túldíszített palotából, a védelemből és a jó modorból. Már a könyökömön jön ki minden, pedig nem kéne tudom én jól, hiszen minden lány álma ez, amit én élek most…
Sóhajtva ültem le az asztalhoz, szokás szerint én értem le a leghamarabb és most várhatok a többiekre, akik valamikor fél óra múlva méltóztatnak lefáradni. Mindegy, addig a telefonomat piszkálgatva ültem az asztalnál egészen addig, míg egy apró SMS teljesen feldobta a kedvemet.
Pierre nevének megjelenése a kijelzőn teljesen feldobta a napomat, és már most teljesen biztos voltam abban, hogy találkozni fogunk ma is. Bugyután vigyorogva irogattam vissza az említett fiúnak, egészen addig míg rám nem hozta valaki a frászt.
- Jó reggelt neked is. – a torkomban dobogó szívvel válaszoltam a nővéremnek, miközben próbáltam a földről felnyalni a telefonomat. – Elég jól, a nagyi szobájában aludtam. – halvány, szomorkás mosolyt engedtem meg felé. Még mindig nem dolgoztam fel a nagymamánk halálát, vagy meggyilkolását, fogalmam sincs melyik a helyes…
- Öhm… - hogy mondhatnám el neki, hogy kiszökni készülök egy fiúhoz, aki nem tudja kivel is találkozik? Nem engedné meg! Szólna anyáéknak, ők meg minden őrt rám állítanának… - Nekem megfelel, nincs semmi fontos dolgom, szívesen töltöm a kedvenc nővéremmel ezt a kevés időt.

Tárgy - Candy & Ella

Egy fiatalabb testvér megérhet száz évet, akkor is kistestvér marad.

Soha nem gondoltam, hogy könnyű lesz. Sőt, tisztában voltam vele, hogy egy ország részleges vezetése semmiképpen nem lesz könnyű. Azonban arra sosem gondoltam, hogy ilyen piszkosul nehéz lesz. Valamit tudott a már kipurcant nagymamám. Lehet, hogy nem is alapból az uralkodás ilyen nehéz, hanem csak abban a tudatban viselni a koronát, hogy annak előző tulajdonosát, a saját rokonomat, én ölettem meg.  Igen, minden bizonnyal ez teszi ólomsúlyúvá a fejemre helyezett koronát.
Ma reggel is, mint mindig, hamar kidob az ágy. Rémálmok üldöznek, a nép ócsárol, vasvillával, fáklyákkal és kardokkal kergetnek egy sikátorba, melynek a végén felébredek, amikor zsákutcába érek. Ezen a ponton mindig véget ér az álom és verejtékben fürödve, zihálva szállok ki a hatalmas franciaágyamból. Ma is ez történt. Csengetek, mire megjelenik két szolgáló és egy udvarhölgy, akik felöltöztetnek és a szépítkező asztalnál valamiféle emberi külsőt adnak rám. Az egyikük elkísér az étkezőbe, ahol már egy roskadásig megterített asztal és a húgom vár.
- Jó reggelt, szívem! – köszönök neki kedvesen és végigsimítok a hátán, miközben elhaladok mellette és helyet foglalok két székkel mellette. – Hogy aludtál? – mosolygok rá és teletöltöm a poharam forró kávéval. Egy csapott kanál barnacukrot és egy csepp tejszínt töltök bele, majd belekortyolok.
- Mit tervezel mára? – kérdezem a kávém kavargatva. -  Délelőtt lesz egy tárgyalásom és délután ötre egy fontos vendéget várok, de a kora délutánt együtt tölthetnénk. – mondom lelkesen.

Tárgy - Re: Candy & Ella