Ebbe a városba annyira rossz lenni, annyi mindent tudok idekötni, annyi dolog jut az eszembe, nagyon sok szép emlék, amikre nem szeretnék emlékezni. A gyerekkorom, a vágyaim, az álmaim, és minden dolog, ami ide köt engem. Még régen a parkban deszkáztam, és azzal szivatrak a haverjaim, hogy nem tudok énekelni közben, és mindig ők húzták a rövidebbet, mert egy hangom sem volt hamis. Énekesnek készültem, ami vicces, ha engem veszünk, mert tudok énekelni, de ma már csak ittasan teszem, vagy olyan társasággal, akikkel muszáj jól poénkodni. Sokszor jó poén, hogy melegnek tűnök, mikor, nem is vagyok az. Vagyis azt hiszem, hogy nem vagyok az, mert most sem egy férfival beszéltem le valamikor egy vacsorát, hanem egy igen szép hölgyel. Nem tudom, hogy fog ez elsülni, ahogy azt sem, hogy az itt tartózkodásom milyen következményekkel fog járni, de azért igyekszem jól csinálni mindent. A játszóteret kicsit sokáig nézem elgondolkozva, majd megsülve, a fekete szarban, de ezzel nem nagyon foglalkozom. A kisgyerekeket nézem, hogy menbyire boldognak tűnek, még nem rontotta meg őket ez a világ, ez a társadalom, mindannyian sokkal felszabadultabbak, és nyíltabbak. Emiatt talán nagyobb veszély is érheti őket, de nem hiszem, hogy pont itt. Mondjuk én most valami pedofilnak tűnök, és valami idős asszony még cicceg is mellettem, na meg motyog is a protkójával, de inkább elindulok. Vagyis csak indulnék, mert szemet szúr a szőke szépség, akit én annyira szerettem és aki felforgatta az életem. Persze az, hogy odamegyek és megszólítom nem úgy sül el, hogy nekem lenne kedvező, kapok egy pofont mikor leesik neki, hogy ki is vagyok. Kicsit mrgmozgatom az állkapcsomar, majd az arcomat is megdörgölöm, vörös egy kicsit, de teljesen megérdemeltem. Ezért is állok pár pillanatig némán, a lányt figyelve, majd nagyot nyelek a büszkeségem valahová a gyomromba esik, és megszólalok. - Ezt megérdemeltem, teljesen... és itt vagyok, vezesd le rajtam, ha még van valami. - mondom normálisan, semmi gúny, semmi szarkazmus, komolyan gondolom. - Csak bocsánatot szeretnék kérni, tudom, hogy elcsesztem, és azt is, hogy szenvedtél. Én... csak szeretném helyrehozni, bár lehet késő... - komolyan úgy gondolom, hogy lehet már nem hozhatom helyre, az biztos, hogy nem akarok már tőle többet, de segíteni akarok neki. A gyerekket is megszeretném ismerni. Azt sem tudom, hogy fiú, vagy lány, de bizros vagyok abban, hogy csodaszép, márha csak az anyjára nézünk.
Music: nothing °° Notes: remélem elmegy
Jazmine Pelletier
My heart is european
I am in media Bitches!
▽ karakterem arca : Caitlin Russo
Hozzászólások száma : 10
▽ Munkám : Modell/ Főállású anyuka
▽ Szexualitás : Biszexuális
Szer. Ápr. 15, 2015 4:54 pm
Tárgy - Re: Jazmi & Jer - Játszótér
Néha a szerelem vonata egészen apró dolgokon siklik ki.
Ez a folytonos munka néha kikészít teljesen. Nem mintha nem élvezné, hogy különböző helyekre kell utazzak, és világot láthatok. Ezért nem is panaszkodom, csak azért, mert a kis hercegnőmet nem láthatom minden nap, és nem foglalkozhatok vele annyit mint amennyit kellene vele. Anyuék nélkül nem is tudom mire mennék. Igaz, hogy óvodába jár, Bella, és csak reggel el kell vinni, délután meg hazahozni, de nem csak ennyit segítenek. Ha én napokig távol vagyok, akkor ők náluk van, és ők vigyáznak rá. Nem is tudom mi lenne velem, ha már ők nem lennének. Teljesen magamra maradnék, és nem tudnám kire hagyni a kicsit. Talán találnék valakit, akiben megbízom és rá hagyhatnám a kicsit. Mondjuk ott vannak a tesóim, ők vigyáznának rá, csak nekik is ott a suli. Mind egy is, lényegtelen az egész, most ne gondoljunk ilyenekre. Süt a nap, és meleg van nagyon. Szinte már nyárias idő van. Bolond ez az időjárás. Egyik nap esik az eső és majd meg lehet fagyni, másik nap meg hét ágra süt a nap. Na a mai is ilyen, hogy hét ágra süt a nap, és meleg van. Remélem nem fog esni, mert akkor oda a játszóterezésnek, és akkor Bella szomorú lesz. Miközben nyomkodom a telefonomat, fel-fel nézek, hogy merre van a kislányom, és mit csinál éppen. Most a hintában van a Victoria barátnőjével. Visszabújok a telefonomba, és tovább böngészem a világhálót, egészen addig, míg valaki meg nem szólít engem. Felnézek a telefonomból a hang irányába, és az állam is leesik attól, hogy ki szólított le. Pár percig nem tudok meg sem szólalni, csal bámulom sokkosan őt. Mit keres itt? Hogy talált meg engem? Magamhoz térve a sokkból, felállok a helyről, majd amilyen erővel csak tudom, pofon vágom a fiút. Nem érdekel,ha megutál, hát utáljon. Én már utálom eléggé. Hiába eltelt három év azóta, akkor is utálom. Vissza leültem a helyemre, és megvontam a vállamat, hogy felőlem azt csinál amit csak akar, nem nagyon izgat.
Nagyon sok bajok van a céggel amit apám rám hagyott, de még most is tökéletesen működik és jól is keresek vele, meg mindenki más is, csak Írországból nehéz irányítani, mert a tárgyalások legtöbbször itt Franciaországban vannak. Oké, nem mintha belehalnék abba, hogy repülgetnem kell, csak jó lenne már valahol megmaradni. Próbálom fűzni azt a barmot, hogy költözzön ide velem, mert nekem nagyon esedékes lesz ide visszamásznom, mert akármennyire is sok emlék köt ide, mindenkim itt van. Az meg, hogy láttam nem rég Jazmit, az felkavart, mert furcsa érzések szabadultak fel bennem. Sosem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de szeretném megismerni a gyerekem, meg az anyját is. Ismertem, nem is úgy értem, csak úgy, hogy jó sok idő telt el azóta, mindketten érettebbek vagyunk. Azt hiszem ez a legjobb szó rá. Nagyon nem tudok agyalni az ilyen dolgokon a tárgyalás alatt, de míg az egyik grafikont figyelem, persze elkalandozok. Ez valahogy mindig megtörténik, aztán sosem tudom mire bólintok rá, de nekem nagyon nem is kell, mert csak az egyik vezető vagyok, és igen ebbe a szakmába tanultam, de képzettségem, nem teljesen van hozzá tapasztalatom, vagy ilyenek. Tudom, hogy akkor lesz csak tapasztalatom, ha dolgozom is a szakmámban, de egyből igazgassak egy cége... brutál dolog lenne, ezért is örülök, hogy apám nem csak rám hagyta, hanem a legjobb barátjára is, akik végig a társa is volt. Legalább ő tud segíteni, és azt is jobban tudja, hogy mikor mi a jó. Meleg van, nagyon meleg, mégis öltönyben futkározok a városban, ami miatt egyre inkább kezd melegem lenni. Nem csinálok semmit, csak meglazítom a nyakkendőmet, de inkább le is veszem, ahogy ki is bontom az ingemet felül. Csak pár gombot nyitok ki, hogy annyira ne legyen döglesztő a forróság, de a zakóm fekete, így meg fogok pusztulni. Ennek a ténynek a tudatában veszem le magamról, pont mikor egy játszótér mellett megyek el. Régen sokat játszottam itt, bár igaz, hogy azóta átalakították, de nem rakták át. Mosolyogva nézem a sok gyereket, ahogy boldogan játszanak és élvezik a napsütést és a meleget, eszembe sem jut, hogy ebben bármi megzavarhatna, akkor is, hogy ha valami pedofilnak tűnök. De aztán meglátom a szőke hajat és a finom vonalakkal megáldott arcot. Először lefagyok, teljesen, de aztán összekapom magam és a nyakkendőmet zsebre vágva megyek be a térre, hogy megszólítsam a lányt, akit ma már nem tudok hova tenni. Lehet, hogy csak egy hatalmas pofonnal gazdagodom és el leszek küldve a fenébe, de nekem már minden megéri, csak egy kicsit beszélhessek vele, csak pár szót válthassunk, és, hogy láthassam a kicsit. Nem tudom mi ez a nagy apa dolog nálam, de valahogy meg szeretném ismerni a picit, vagy csak látni. - Szia... zavarok? - komolyan ennél szarabb módon nem is kezdhetnék, de nem tudom mit mondjak neki, vagy akar-e hallani rólam, hiszen ha nem, akkor nem tudom, hogy mi legyen. Akkor most hagyom, de annyiban nem hagyom az egészet.
Music: ]nothing °° Notes: remélem elmegy
Jazmine Pelletier
My heart is european
I am in media Bitches!
▽ karakterem arca : Caitlin Russo
Hozzászólások száma : 10
▽ Munkám : Modell/ Főállású anyuka
▽ Szexualitás : Biszexuális
Kedd Ápr. 14, 2015 10:14 pm
Tárgy - Jazmi & Jer - Játszótér
Néha a szerelem vonata egészen apró dolgokon siklik ki.
Végre egy olyan nap amikor itthon lehetek, és nem kell sehová sem mennem dolgozni. Már 1 hete lassan itthon vagyok Franciaországban, és itthon dolgozom. Az utóbbi két nap pedig itthon pihentem. Reggel csodálatos időre ébredtem. Nyújtóztam egyet a hatalmas francia ágyamon, majd lassan kikelve az ágyból, nehogy felébresszem a kicsi Bella-t, lementem a konyhába. Kutakodni kezdek a hűtőben, hogy mit is lehetne csinálni reggelire. Hosszas töprengés után, úgy gondoltam, hogy gofrit fogok csinálni. Mire végzek a gofrik kisütésével, fel is kell a hercegnőm. Asztalhoz ülünk mind a ketten, majd megreggelizünk szépen. Reggeli után, míg én elmosogatok, addig Bella betelepedett a nappaliba a kanapéra, és mesét nézett. Ebédre megettük a reggelről megmaradt gofrikat. Bella felment a szobájába játszani, én addig behoztam a postát, és szétnéztem az udvaron, hogy kell-e valamit csinálni, de most nem kell. Támad egy ötletem, hogy mi lenne,ha elmennénk a játszótérre? Jó idő van, süt a nap, és amúgy is régen vittem valahová is a lányomat. Felszaladtam a lépcsőn a szobájába, majd szóltam neki, hogy öltözzön át, mert megyünk a játszótérre. Átmentem a szobámba, és kutatni kezdtem valami ruha után. Az egyik kedvenc kantáros farmer rövidnadrágos nadrágomat vettem fel. alá pedig egy kis topot, ami a mellem alá ért. Nem vettem alá melltartót. Felhúztam egy fehér vászoncipőt a lábamra, feltettem egy napszemüveget, telefonomat beleraktam a zsebembe,m meg némi pénzt is tettem mellé, mert mindig venni kell valamit a hercegnőnek. Hajamat egyszerűen kiengedve hagytam. Miután mind a ketten készen voltunk, becsuktam a házat, és kézen fogva elindultunk a játszótér felé. Egy kis séta nem árt senkinek sem. Szerencsére a nagysága nem kezdett el nyafogni, hogy vigyem az ölembe, meg mért nem kocsival jöttünk. Jól van nevelve, és anyuék is inkább arra szoktatták, hogy a lábán menjen, és ne kéredzkedjen az ölünkbe. Megérkezve a játszótérre, meglátva a kis barátnőjét, rögtön elengedte a kezemet, és szaladt is hozzá. Üdvözöltem a kis barátnője anyukáját, meg az az egy-két anyukát még akik ott voltak, aztán kerestem egy padot, ahonnan jól láthatom az egész játszóterem, meg a lányomat is, majd leültem a padra, elővettem a telefonomat, és nézegetni kezdtem a közösségi oldalaimat.
| 