Életem lapjai

Fura dolog, hogy be kell mutatkoznom, mert általában ismernek engem. Legalábbis azt hiszik. Én vad vagyok, lázadó, tele van az internet a seggemmel, az emberek elítélnek engem. Egy hercegnőnek? Ilyet? Hát nem fegyelmezik meg? Szinte hallom a sok duruzsolást. Ami engem illett jól megvagyok, köszi. A bátyám lesz egy nap az uralkodó, most pedig az apám az, mindannyian Madridban élünk, csak Spanyolországban nyolc kastélyunk, nyári rezidenciánk van, bár én általában külföldön vagyok. Szeretek utazni, mást nagyon nem is tehetek, mert tanulni nem akarok. Nem tudós géneket örököltem, nem való az nekem, inkább járom a világot, mindenhol csinálok egy selfie-t, aztán iszok rá pár martinit. Ez vagyok én. Nem fogtok tudni fegyelmezni, mert ilyen lettem. Bár azt hittem, hogy a bátyám teljes ellentéte vagyok, amióta lencsevégre kapták azzal a francia csajjal nagyon büszke vagyok rá, tényleg rokonok vagyunk. Azt kérdezitek cigizek-e? Hát igen, cigizgetek itt-ott, ahol csak akarok. Okoztam pár durva dolgot a spanyol udvarnak, de azt hiszem az emberek szeretnek. Ugyanúgy tömeg van, ha valahol megjelennek, és szeretnének a közelembe férkőzni egy kép erejéig. Úgy gondolom ők annyira nem ítélnek el, mint a külföldiek, bár még semmi negatív élményem nincs. Anya ordított egy picit, aztán megnyugodott, és ő is bedobta a saját esti piáját. Apa nem szokott mérges lenni, inkább csak csalódik bennem. Fiatal vagyok még, szokta mondani, majd megtanulom amit kell. Én nem az a habos-babos hercegnő vagyok. Azt csinálok, amit akarok, nem fogja nekem senki se megmondani, hogy mit csináljak. Politikai konfliktust úgysem okozok soha, akkor miért baj, ha bulizok és utazok? Apropó, a legnevesebb divattervezők mindig versenyeznek azért, hogy az ő ruháikban jelenjek meg. Most is azért vagyok Párizsban, mert jöttem a divathétre. Valami mást esetleg? Nem szoktam interjúkat adni. Szeretek elérhetetlennek tűnni.    

.

Heart of Europe.