Életem lapjai

Néha elgondolkozok azon, hogy milyen is lenne az élet ha nem lennék herceg, de valahogy soha se sikerül. Nem tudom beleképzelni magamat egy alacsonyabb rétegbe, persze nem is akarom! Hiszen semmi pénzért nem cserélném le az öltönyt melegítőért. Mondhatják rólam hogy beképzelt fricsur vagyok, de ez vagyok én! Vagy fogadj el, vagy menj tovább.
Gondolkozásomat hirtelen két gyönyörű szempár zavarta meg.
– Szia, bocsi hogy késtem– köszönt Chloe, én pedig adtam neki arcra egy puszit hiszen azért elég sokan vannak az étterembe.
– Semmi baj– feleltem majd leült szembe velem az asztalhoz– Valami gond van?
– Igen van!–  fakadt ki magából amitől kicsit megijedtem–  Én már nem bírom ezt..hogy csak otthon tudunk együtt lenni, hogy mindenhol máshol hideg vagy velem.
– Chloe ezt már megbeszéltük–  dőltem kicsit előrébb, hogy megfoghassam a kezét
– Azt hogy nem akarsz felvállalni?– húzta el a kezét–  Én szeretlek téged, de nem ilyen párkapcsolatra vágyok.
– Persze, hogy felszeretnélek, de félek, hogy a sajtó szétszed téged– fogtam meg végre a kezét, hogy kicsit megnyugodjon–  Én is szeretlek téged, de nagyon féltelek.
– És ha megpróbálnánk?– kérdezte tőlem.– Mert ennek így semmi értelme nincsen.
– Ezt akarod?– kérdeztem aggódva.
– Igen– bólintott egy jó nagyot.
– Akkor  gyere velem–  feleltem majd felálltam az asztaltól. Amúgy se távoztam még étteremből úgy hogy még italt se kértem. Direkt nem a hátsó bejáraton akartam távozni, hanem a főbejáraton ahol a sajtó már letelepedett. Kiléptünk az ajtón és rögtön fotósok rohamoztak meg minket. Én pedig összekulcsoltam a kezemet Chloe kezével, ami láttam, hogy tetszik a lánynak. Nem kellett várnunk semmit, hiszen már odaszóltam a sofőrnek, így a limuzin már útra készen állt előttünk.
– Most már mindenki tudja, hogy az enyém vagy!–  feleltem majd mielőtt még beültünk volna az autóba magamhoz húztam és megcsókoltam, amiről biztosan készült pár fotó..

.

Heart of Europe.