Fura ez az egész. Azt gondolná az ember, hogy ennyi idő után, nem találkoztunk, és majd a karjaimba fog ugrani, ehelyett egy ölelést sem adott. Nem az van, hogy haragszom rá, hisz megértem, hogy szakítottunk egymással, és nem nagyon sokat beszélgettünk, ez érthető is, hogy nem ugrik rögtön a nyakamba amikor meglátjuk egymást. Remélem a nap további részében fel fogunk oldódni és nem lesz ez a csendben kussolunk és bámuljuk a másikat dolog. Szeretném, ha jól éreznénk magunkat, hisz ezért beszéltünk meg találkozót egymással. A pincér viszonylag hamar megérkezik, ami jó, mert a legtöbb helyen sokat kell rájuk várni, és addigra agyfaszt kapsz, mert nincsen még pincér, te meg éhen halsz, aztán amikor odaóhajt jönni egy, rendelsz, és az is megint egy év mire kihozzák neked a rendelést. Ajánlom, hogy itt ne ez legyen, mert rögtön itt hagyom az egész kócerájt. Pedig sokat jártam már itt, de vannak új emberkék, és ki tudja ők milyenek. Imádom a nutellát. Akár magába, akár bárhogy máshogyan, de imádom enni. - Na, ez remek. Add át gratulációmat nekik. Majd küldök nekik egy kis nászajándékot. - mondtam mosolyogva. El ne felejtsem akkor, hogy vegyek valami ajándékot nekik, becsomagoljam, majd adjam oda Ria-nak, hogy vigye el nekik. Sajnos személyesen nem tudok elmenni az esküre, mivel 1. nem hívtak meg, csak úgy odaállítani meg pofátlanság lenne 2. meg a tanulás/munka meg a távolság miatt nehéz. De biztosan nyáron lenne amikor nem kell suliba járni már, dolgozni viszont igen kell. A kérdésére kicsit elnevettem magam. - Olaszország szép nagyon, bár még nem láttam az egész várost még. Igen vannak szép lányok, és szappanoperába illő pasik is. - válaszolok mosolyogva a kérdésére. Vannak izompacsirta, kockahasú, helyes, sorozatba illő pasik, de én inkább a lányokat nézegetem, bár eddig nem nagyon sokat ismerek aki a lányok felé vonzódna.
Itt van, én is itt vagyok, és meglepően furcsa ez a helyzet. Nem ugyanolyan, mint régen, nem vagyunk annyira felszabadultak, nem nevetgélünk, mint régen, és nem is ülünk egymás mellett. valami más lett, nem ugyanaz, mint ami régen volt, de mi sem vagyunk már ugyanazok. Bánom? Nem, egyáltalán nem bánom, sőt, nagyon örülök neki, mert így legalább tiszta lappal kezdhetjük. Semmit sem árnyékol be a múlt, és annak bármely része, így lesz most ez más, ezért.nem tudom, hogy mi lesz a vége, vagyhogy mit mondjak neki. Remélem ez csak a kezdeti megszeppentség, nem akarok végig csendben lenni mellette és szerintem ő sem amiatt van itt, hogy kussban vizslassuk egymást. A pincér egészen hamar megérkezik, és elvonja a figyelmem mindenről, ami nem ide kapcsolódik, vagyis, pont, hogy ide, csak nem a merengős dolog. Hallgatom, hogy mit kér a velem szemben helyet foglaló szépség, és elmosolyodom. Uh nutella, az a legfinomabb dolog a világon. Bár.... én a mogyoró vajat.is nagyon szeretem. Mindig azt várom, hogy mikor beleharapok édes lesz, de az a szemét átver és mindig sós. - Léna házasodik most megy a fennforgás az ügyön, szóval az lefoglal, de tudok a tanulásra is figyelni, a suli is megy tűrhetően. lány éppen nincsen az életemben. - igen ez egy kicsit elgondolkodtató, mert Kevin barát, tudom, de mégis valami különleges barát, akit nem.tudok hova tenni. - Na de inkább mesélj te. Milyen Olaszország? Szép lányok laknak ott, meg kigyúrt szappanoperába illő hapsik? -- kérdezem érdeklődve egy mosollyal, mert komolyan érdekel a dolog, minden érdekel, ami vele kapcsolatos.
Kellene már egy olyan nap, vagy több is, hogy kipihenhetem magamat. Hiába itt a szünet, ilyenkor sem pihen az ember. Főleg, hogy nem otthon élek, és repüljek vissza Görögországba, hogy láthassam a rokonokat, barátokat. Ez így nem jó, hogy folyton utaznom kell, ha látni szeretném őket. Amint vége az iskolának, haza fogok költözni Görögországba. Anyuéknak ott a munka, ők nem tudják ott hagyni olyan könnyen, mint ahogyan én a munkámat, de nem is olyan baj, hogy nem jönnének velem haza. Szeretem őket, de néha a falnak megyek tőlük. Még most sem fogadták el teljesen, hogy a lányokat szeretem. pedig már több év eltelt azóta, hogy elmondtam neki, hogy mi van. Pedig Ria-t szerették nagyon. Igazából már vagy 15 perce itt ültem, vagy nekem tűnt annyinak, nem tudom már. De nem akartam mondani,hogy itt ülök egy ideje. - Oké. - mosolygok, közben pedig az arcát nézem, meg úgy teljesen is. A haja már sokat nőtt mióta nem láttam, és az arca is szebb lett. Amikor ideér a pincér, megvártam, hogy Ria leadja a rendelését, aztán én is leadtam az enyémet. A kávét nem szeretem annyira, ezért egy forrócsokit kértem, meg 3db nutellás gofrit. Reggel ettem, de azóta már eltel pár óra, és megéheztem. Nem annyira még, de azért jól jön egy kis kaja még. Ha Ria kéri az egyiket, akkor nekiadom majd, és megeheti. - Na, és mesélj valamit! Mi van veled? Milyen a suli? Valami lány nincsen? - kérdeztem kíváncsian tőle.
Nem tudom miért vagyok ennyire béna, de a kedvenc cipőmet nem találom először, amikor pedig mégks felkutatom a szekrény legaljából, akkor fogja magát és sarok nélkül áll elém. De most komolyan, lehet bárki ks ennyire szerencsérlen, mint én, hogy a kedvenc cipőjét sarok nélkül találja meg? Nem... ez is csak én lehetek, szóval nagyon jó.... Mindegy, nem az a fontoa, keresek egy másikat, és csak azután tudok elindulni. Még látom Kevint kómásan kikóvályogni a barátnőjével a sarkában, de akkor már csukom is az ajtót. Hogy miért? Nem.tudom, nem akarom őket együtt látni, és nem csak azért mert Kevinnel össze szoktam feküdni. Nem. Egyszerűen nekem csak unszimpatikus a csaj és ezen még nem sikerült változtatnia, mert rohadtul kis kurvásan néz ki. Kevin jobbat érdemel, de mindegy az ő élete, ha már nem akarja bele ezt a lányt úgyis kirakja, nem a komoly kapcsolatok.híve. Ezzel most nem igen akarok foglalkozni, meg nem is tudok, mert amint elhagyom a házat, mar Rissával telnek meg a gondolataim. Hiiányzott nagyon, de beletörődtem abba, hogy elment, jobb ott neki, de most itt van, ezért sem akarok sokat késni. Nem is teszem meg, sietek amennyire a cipőm engedi, hogy aztán meg is érkezzek pont időben. Utálok késni. Rissa viszont belevan gyógyulva a telefonjába mikor megérkezem, így csak a hangomra kapja fel a fejét. - Uh akkor jó, negnyugodtam. - mosolyodok el, mert ez azt jelenti, hogy nemcsak, hogy nem késtem igazából őt se nagyon várattam meg, ez azért megnyugtató. - Oké, akkor rendeljünk együtt. - mosolygok, ahogy elgondolkozom, és közben Rissa arcát nézem. Annyira szép... hiányérzetem van, mintha valamit meg kellett volna tennem, de nem tettem, viszont nem tudom mi az. Áh selejtes vagyok. Figyelem a pincért, ahogy megérkezik, aztán leadom neki a rendelésem, ahogy egy kávéból és egy narancsléből áll, most másra nem igen van szükségem.
Csak én lehetek olyan bamba, hogy reggel, fogmosásnál, elharapom a saját nyelvemet. Tiszta bamba vagyok. Miután sikeresen elállt a vérzés, felöltöztem, aztán elindultam a kávézó felé, ami nincsen olyan messze innen. Szerettem nagyon Ria-t, de sajnos szakítanunk kellett, mivel mi kiköltöztünk Olaszországba. Mondjuk, én maradhattam volna nyugodtan itthon is, de a tanfolyam amire jelentkeztem, amúgy is olaszba van. Azóta nem nagyon beszéltünk Ria-val. Az első pár hetekbe még szinte minden nap, aztán már eléggé keveset, és végül már nem is beszéltünk. Ez volt egészen a múlthét előttig, amikor is összetalálkoztunk Olaszországba. Azután a találkozás után, újból beszélgetni kezdtünk, és terveztük, hogy találkozunk, amikor jövök meglátogatni a rokonokat. Teljesen belemerültem a telefonom nyomkodásába, és észre sem vettem, hogy megérkezett, csak már akkor, amikor köszönt nekem. - Szia! Nem nem várok rég óta. Most jöttem, egy 10 perce kb. - mondtam mosolyogva, közben leraktam a telefonomat magam mellé az asztalra. - Nem még nem rendeltem semmit sem. Rád vártam, hogy majd rendelhessünk. - mondtam mosolyogva, közben végignéztem rajta. Még mindig ugyan olyan csinos, és gyönyörű mint volt. Jesszusom, mennyire hiányzott már nekem. Legszívesebben felálltam volna, és magamhoz öletem volna, jó szorosan, de nem lehet sajnos. Intettem a pincérnek, hogy szeretnénk rendelni valamit.
A csodálatos reggelemet már azzal kezdem, hogy elesek. Hogy miben is? Egy tökéletes kis pólóban, ami az ajtóm előtt van, és nem az enyém. Kevin hagyhatta el, az éjszaka, amikor elment az ajtóm előtt, bár nem igazán értem, hogy akkor minek vetkőzött, mert semmit sem csináltunk most. Nem is hiszem el, hogy komolyan képes voltam elesni egy pólóban, mert nem hittem volna, hogy erre valaha bárki képes lesz, de tudni illik, hogy én nyomi vagyok ilyen téren, szóval igen, én erre is képes voltam. Van egy olyan érzésem, hogy ez, nem az én napom, pedig csak elakarok jutni abba a nyamvadt kávézóba, hogy a szünetem első napját egy olyan emberrel töltsem, aki megérdemli. Nem hittem volna, hogy egyszer tényleg így fogom gondolni, mert nagyon fájt mikor elment, és magamra hagyott, pedig a legnagyobb szükségem lett volna rá, hiszen csak akkor mondtam el mindenkinek, hogy leszbikus vagyok, és szerencsére elfogadták, de kellett volna, hogy pontosan összeszedhessem magam. Mindegy, lenyelem, és inkább laza sminket kenek az arcomra, a hajammal semmit sem kezdek, de szépen felöltözöm, aztán meg is indultam. Nem lakok messze innen, csak egyszerűen lassan szedem a lábaimat, mert félek, hogy mi lesz most. Tudom, hogy mikor az osztálykirándulás szerűn láttam, akkor nem volt semmi gond, de most nem tudom. A családra is kell majd egy kis időt fordítanom, így nem leszek sokat vele, de nem baj, legalább láthatom. Öt perccel az idő előtt már bent is vagyok, és tekintetemmel Rissát kutatom, amikor pedig meglátom egy mosollyal az arcomon indulok meg felé. - Szia! Ugye nem vársz rám régóta? - harapok az ajkamba, ahogy leülök vele szembe, mert nem szeretném, hogyha sokat kellett volna várnia rám, mert nem szokásom megváratni az embereket. - Rendeltél már valamit? - kérdezem mosolyogva, ahogy felé pillantok. Még mindig nagyon gyönyörű, fel sem fogtam eddig, hogy mennyire is hiányzott nekem.
Végre ez a nap is eljött. Már alig vártam ,hogy szünetem legyen, hazautazhassak, és végre találkozhassak Ria-val. Két nappal ezelőtt érkeztem meg a repülővel. Egyedül jöttem, anyuék nem jöttek, mert dolgoznak. Az itteni házunk még mindig meg van, nem adtuk el, ilyenkorra,ha hazautazunk, legyen hol laknunk. A hétvégén majd meglátogatom a nagyit. Remél, hogy Ria velem fog tartani. Régebben is, amikor együtt voltunk, sokszor voltunk a nagyinál. Mindenki jól fogadta a családba, hogy leszbikus vagyok, de a nagyi volt az,aki nem akadt ki rögtön. Szeretek hozzá járni. Enni a süteményeit, közben hallgatni a történeteit. Már szinte mindet tudom fejből, de olyan jó hallgatni tőle. Főleg azt szeretem, amikor rólam mesél, amikor kicsi voltam, meg amikor megismerkedett a nagypapával.A nagypapa, 4 évvel ezelőtt hagyott itt minket. Szerda délután érkeztem meg. Annyi erőm volt, hogy lepakoljak, a reptéren vett kajámat megegyem, majd elmentem aludni. Csütörtök reggel, sokáig aludtam, és egész nap pizsamába mászkáltam. Ma már azért felkeltem normális időben, olyan 9 körül. Fél 12-re beszéltünk meg egy találkozót a kedvenc kávézónkba. Akkor sem ittam, és most sem iszom kávét. 11 óra 20 perckor érek a kávézóba. Hátul, egy csendes, nyugisabb helyet keresek, és oda ülök le. Tudom jól, hogy mit szokott inni, vagy enni Ria, de inkább megvárom, hogy megérkezzen, és majd ő rendel magának amit szeretne. Míg várom, hogy megérkezzen, előveszem a telefonomat, és nézegetni kezdem a közösségi oldalaimat.
A pincér egészen hamar megérkezik, és elvonja a figyelmem mindenről, ami nem ide kapcsolódik, vagyis, pont, hogy ide, csak nem a merengős dolog. Hallgatom, hogy mit kér a velem szemben helyet foglaló szépség, és elmosolyodom. Uh nutella, az a legfinomabb dolog a világon. Bár.... én a mogyoró vajat.is nagyon szeretem. Mindig azt várom, hogy mikor beleharapok édes lesz, de az a szemét átver és mindig sós.