Mikor végzek a hosszas beszámolóval, miszerint milyen elvárásokat támasztok és, hogy ő is mire számíthat tőlem mindenféle téren, felemelem a csészémet és a teámba kortyolok. Türelmesen várom, hogy ő is előadja, amit szeretne, vagy megbeszéljünk olyan kitételeket, amelyekkel vagy nem ért egyet vagy csupán megvitatandónak találja. Csendes, koncentrált figyelemmel hallgatom, és egy bólintással veszem a hírt, miszerint egyik pontban sem óhajt ellenkezni velem. Az örömömnek azonban hamar vége szakad, mikor kijelenti, hogy nekem is meg kell szabadulnom az afférjaimtól, de ennek nyoma nem látszik meg a vonásaimon. Mindazonáltal fair kérés a részéről, így egy újabb bólintás követi az előzőt, ám legyen. - Rendben. Próbáljuk meg. – biztosítom szavakkal is a beleegyezésemről, ez a házasság fontosabb nekem, mint néhány ágymelegítő akció. A későbbiekben pedig majd elválik, hogy mire is jutunk egymással. A kötetlen társalgásra tett kérelme azonban meglep. Nem igazán tudom, hogy kell apró csevelyeket lefolytatni, nem mondhatni, hogy otthonosan viselkedek ebben. - Bármilyen kérdésed van vagy lesz. Vagy szeretnél elmondani akármit, akkor természetesen meghallgatlak. – talán nem ezt a választ várta, de legalább igyekszem a kedvére tenni, mert nekem is érdekem, hogy működjön ez a kapcsolat és főként maga a házasság. - A minimum két gyermek számomra is megfelelő. – azt sajnos nem foglalhatjuk szerződésbe, hogy hány gyermekünk fog születni, hiszen bármi közbe jöhet, ami megboríthatja ezt és rajtunk kívül álló ok. Azonban mindenképpen szeretném, ha születne fiunk, aki tovább viszi a nevet és a címet. - A nyaralások száma számomra is elfogadható, ami pedig az ingatlant illeti; újat nézzünk, vagy van két lakásom a fővárosban és azok közül kívánod az egyiket? – felőlem bármelyik lehetőség játszhat, így ha újat szeretne, akkor örömmel és készséggel fogok segíteni keresni és természetesen a vásárlás az én költségeimet terheli. - Van még valami, vagy ezekben akkor megegyeztünk? – leteszem a csészét vissza az asztalra és még egyszer megkérdezem őt, mert most még bőven van időnk és lehetőségünk bármit megbeszélni. Ha nincs más egyéb, akkor felállok és odasétálok elé, a kezéért nyújtom a sajátomat, hogy elérjem, ő is hasonlóképpen emelkedjen fel a székről. - Mert ebben az esetben szeretnélek elvinni ma este valahová. – a kezét még nem engedtem el és most ajkaimhoz húzom a kézfejét, hogy egy csókot leheljek arra.
Ӂ
Walter A. Stuart
My heart is european
My blood is blue. I am Lord
▽ karakterem arca : Kit Harington
Hozzászólások száma : 22
▽ Munkám : rich spoiled toff
▽ Szexualitás : straight
Szer. Márc. 25, 2015 6:50 pm
Tárgy - Re: Giselle & Walter
Giselle & Walter
Nice to see you again
Ahogy a tálca az asztalra kerül, úgy nyúlok én is a nekem szánt csészéért, azonban nem iszom bele azonnal az elkészített teába, hanem belekezdek a mondókámba. Tisztában vagyok azzal, hogy nem ez az évszázad leánykérése, pontosabban bizonyos szempontból nem az, de abból a szemszögből nézve, amely az előnyöket takarja, abszolút elfogadhatónak és kielégítőnek találom. A lényeg benne van és jelen pillanatban ez a fontossági sorrend elején áll. Annak kifejezetten örvendek, hogy egyikünk sem óhajtja a másik idejét feleslegesen húzni és rabolni. A könnyed és gördülékeny együttműködés egyik kulcsa az, ha a közös cél érdekében, hasonló elvárásaink vannak a másikkal szemben. Nem húzom az időt soká és a maga nyers valójában tálalom az ajánlatomat, amelynek a részleteire még nem térek ki. Egyelőre elég lesz annyi is, hogy kiderüljön közösek-e az elképzeléseink. És hamar kiderül, hogy azok, amit egy főbólintással nyugtázok is. Mikor az kerül terítékre, hogy én is megfelelek az ő elvárásainak, ajkaim sarka megrándul egy pillanatra, azonban másként nem kommentálom a hallottakat. A teába kortyolok, miután elmondtam az egész ajánlat első részét, innentől kezdve az ő döntése, miként is viszonyul az egészhez. Hamarosan pedig ki is derül, hogy elfogadhatónak találja. Remek, akkor mehetünk is tovább. - Örömmel tölt el, hogy elfogadod. – hangom éppen olyan kimért és udvarias, mint eddig. Leteszem a csészét vissza az alátéttányérra és kezeimet lazán helyezem az asztallapra. - Rendben. Akkor nagyvonalakban vázolom, de mindent benne találsz majd a szerződésben, amivel a családom ügyvédei felkeresik a te családod jogi képviselőit. – természetesen mivel nem csak egy egyszerű házasságkötésről van szó, hanem vagyon, cím és földegyesítésről is, így természetes, hogy szerződésben foglaltasson minden, amelyhez tarthatjuk magunkat egész életünkben. - Amennyiben megegyezünk, úgy hivatalossá válik a kapcsolatunk, közösen jelenünk meg azokon a rendezvényeken, amelyekre egyikünket vagy másikunkat meghívják. Az udvarlás időszaka alatt, előre meghatározzuk mennyi időt töltünk el minimálisan egymás társaságában, minimum fele-fele arányban szétosztva nyilvános eseményeken és privát módon. Ettől abban az esetben térünk el, ha a találkozások kedvünk szerint sűrűbbek. – ezt most nem is óhajtom tovább cifrázni, minden egyéb már csak egyeztetés kérdése. Tartok egy kis szünetet, hogyha bármit óhajtana hozzáfűzni, akkor meglegyen erre a lehetősége. - A jegyesség bejelentésekor felmérésre kerül a házasságba hozandó ingó és ingatlan értékek nagysága, amelyeknek egyesítését a házassági szerződés szigorúan leszabályozza majd. A házasságkötés után jogosult leszel minden olyan címre, megnevezésre, amely a leendőbeli feleségemnek kijár, továbbá a közös tulajdonba került vagyont ugyanolyan mértékben és jogokkal kezelheted, akárcsak én. – mindezek pontos részletei természetesen szintén írásban kerülnek majd elé, ahogyan elém is. És akkor ezzel a vagyon és cím körüli dolgokat körbe is jártam véleményem szerint, de ha kérdése van, akkor készséggel válaszolom meg, amint elhangzik tőle. - Ami pedig a személyes elvárásokat és részleteket illeti. Nem tűrök meg semmilyen botrányt, nem megfelelő nyilvános viselkedést. Ebbe természetesen beletartoznak az esetleges szeretők léte is. És ehhez már az elejétől ragaszkodok. – nem kívánok sem felszarvazott vőlegény, sem pedig ugyanilyen megnevezéssel ellátott férj lenni, így azt hiszem ez abszolút megérthető. - Katolikus templomi szertartás keretében vennélek el, a Stuartok a mi családunkban mindig is katolikusak voltak és nem tértünk át az anglikán vallásra. Amennyiben ti az anglikán egyházhoz tartoztok, úgy megkérjük az engedélyt az egyházatoktól, viszont a születendő gyermekeink egytől egyig katolikusnak lesznek keresztelve. – tudom, hogy ebben a mai világban már a vallás egyre kevésbé fontos a mi korosztályunkban, de a helyzetünkkel ez is együtt jár, így jobb előre tisztázni. - Edinburghben fogunk élni a családom kastélyában, amelyet elsőszülöttként nekem van jogom birtokba venni. Meg kell egyeznünk a közös utódok kérdésében, minimum a számukat tekintve és abban, hogy amennyiben nincs egészségügyi akadálya, úgy te hordod ki mindet. – nevetséges, de erről szót kell ejteni, tekintve, hogy ma léteznek béranyák és egyéb érdekességek. - És még egy apróság. Nem várom el, hogy megszakítsd a kapcsolatot a bátyáddal, de arra kérlek, hogy diszkréten kezeld. Az, hogy ő fittyet hány a hagyományokra és azokra az értékrendekre, amelyek számunkra fontosak, nem jelenti azt, hogy bármiféle csorbát ejthet akár a te, akár az én nevemen. – természetesen éppen eleget hallottam már a fivéréről, így alapja a kérésemnek. - Végezetül pedig, mielőtt áttérnénk a te elvárásaidra és feltételeidre; Tisztában vagyok azzal, hogy ez mennyire ridegen és szárazon hangzik. Igyekszem majd megtenni, ami tőlem telik, hogy mindkettőnk számára minimum elfogadható legyen az együttélésünk és a házasságunk. És ennek érdekében, kérlek térj rá arra, ami számodra fontos ezzel az egésszel kapcsolatban. – adom át neki a szót és ezzel együtt ismételten beleiszom a teámba.
Ӂ
[/color]
Giselle Jean Dashwood
My heart is european
▽ karakterem arca : ☾ amanda seyfried
Hozzászólások száma : 4
▽ Munkám : ☾ eltartanak
▽ Szexualitás : ☾ hetero
Szer. Márc. 25, 2015 5:07 pm
Tárgy - Re: Giselle & Walter
Walter & Giselle
Határozott, ritmusos lépteim visszhangot vertek az előcsarnok, majd a konyha márványlapokkal kirakott padlóján, ahogy némán haladtunk egymás mellett. Egy tyúklépéssel előtte jártam, hiszen én láttam vendégül őt, így nem tudhatta, merre van a ház konyhája. - Foglalj helyet nyugodtan, azonnal hozom a teát. Már felforrt a víz. – mondtam a mahagóni konyhaasztalhoz érve, melyek kárpitozott karosszékeinek egyikére mutattam, majd folytattam utamat a hófehér konyhapult felé. Gyakorlottan készítettem el a két csésze teát. Elővettem az átlátszó vitrinben tárolt teáskészletek közül a legszebbiket és egy ezüstszínű, fényezett tálcára pakoltam. Az övébe csak a teát öntöttem, míg az enyémet pár evőkanál langyos tejjel ízesítettem, igazi angol asszonyhoz híven. A hagyományos angol tea kiskorom óta a szenvedélyem lett. Minden nap öt-hat csésze teát fogyasztok el, melyet mindig egy kevés tejjel ízesítek és néha egy csapott teáskanál barnacukrot is adok hozzá. Ez is azoknak a dolgoknak az egyike, amelyekben felnőttem és, amik ellen nem tehettem semmit, az életem részévé váltak. Ezután a tálca két szélét megragadva sétáltam vissza a konyhaasztalhoz és foglaltam helyet a vele szemben lévő székre. Kettőnk közé csúsztattam tálcát és leemeltem róla a saját csészémet. Felkavartam, majd belekortyoltam és visszahelyeztem az asztalra. Felnéztem rá és egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Egészen eddig túlságosan koncentráltam arra, hogy ne sikerüljön levennie a lábamról, így észre sem vettem, hogy miféle hatással van rám. Nem értem, hogy miért, de tetszett az elérhetetlensége. Vonzott, ellenállhatatlanul, emellett azonban meg is ijesztett ez a ridegség és tartózkodás. Persze nem úgy, ahogy az ember egy póktól vagy rablótól ijed meg. Nem szándékoztam fejvesztve rohanni és elbújni, ez csupán egy kellemetlen érzés volt, amelyet mindig éreztem a társaságában, de sosem próbáltam meg beszélni róla vele. Számomra lenne a kellemetlenebb rákérdezni, hogy miért vág folyton olyan arcot, mintha egy szobor lenne, a másik meg az, hogy én is ilyen emberek mellett nőttem fel. Meg kellett szoknom. Így is történt. Bár én tele vagyok élettel, szenvedéllyel és kedvességgel, a szüleim és a nővérem is ugyanolyan érzelemmentesen kezelik a helyzeteket, ahogyan ő. Mind egytől egyig hivatalosak, elegánsak és visszafogottak, így noha én nem vagyok ilyen, könnyen eltanultam ezt a viselkedést. Kár, hogy a bátyámnak ez nem sikerült. Ő egy lázadó, művészlélek, akinek senki nem mondhatja meg, hogy kit szeressen és kivel házasodjon. A szüleim a család szégyeneként emlegetik. - Én sem szeretném húzni az időt, emellett kíváncsi is vagyok, hogy mi is a lényeg. – bólintottam közel sem olyan közömbösen, ahogyan ő. Világ életemben kíváncsi ember voltam és már nagyon érdekelt, hogy milyen ok vitte rá ezt a rég nem látott férfit arra, hogy felkeressen. Még csak sejtelmem sem volt. Következő mondatára kissé sértetten ugyan, de kérdőn felvontam szépen ívelt szemöldököm. Már végképp elvesztem, ötletem sem volt, hogy mire akad ezzel kilyukadni, bár azt reméltem, hogy ahhoz már idősek vagyunk, hogy egymás hajadonságán kárörvendjünk. Lassan bólintottam egy aprót, majd újra belekortyoltam a teámba. Amikor elkezdett beszélni a származásunkról és a neveltetésünkről, akkor már pontosan tudtam, hogy mit akar mondani, de a saját szájából hallva így is ledöbbentem. Szám egy meglepett o-t formázott és érdeklődő arckifejezésemmel igyekeztem elbújtatni a bennem munkáló meglepettséget. Számítottam rá, hogy egyszer el fog jönni ez a nap. Most már éppen ideje volt, ami az életkoromat illeti és a szüleim is régen rágták már azért a fülem, hogy házasodjak meg. Nem gondoltam túl romantikusra, de így is majdnem megkérdeztem tőle, hogy a szerződés hol van és, hol kell aláírnom. - Nos, ez… ez elég váratlanul ért. – jelent meg zavart mosoly az arcomon. Fél percig hallgattam, néztem őt és gondolkodtam. A helyzet abszurd és biztos vagyok benne, hogy megérti pillanatnyi zavarom. – Az azonban teljesen igaz, hogy jelenleg én is elértem azt a kort, amikor már illendő volna férjhez mennem. – bólintottam olyan arisztokrata módjára, mint az anyám és lelki szemeim előtt megjelent előttem az arca. Szigorú, feszes kontyba fogott haja, szürkén és tompán világító szeme, telt, vörös ajkai. Minduntalan azt hajtogatta a fejembe, hogy húzzam ki magam, legyek kimért, elegáns és ne merészeljem nem elfogadni ezt a nemes ajánlatot. – Továbbá hasonlóképpen érzek, te is megfelelsz az általam támasztott elvárásoknak. - mondtam őszintén és árgus szemekkel figyeltem, ahogy belekortyol a teájába. Tudtam, hogy nem várhatok sokat a döntéssel, nem kérhetem, hogy jöjjön vissza holnap is és akkor majd választ adok. Ez nem egy szerelmes regény, itt senkit nem érdekel, hogy mit érzek. Ő csak tett egy ajánlatot, amit vagy elfogadok, vagy nem, de számomra visszautasíthatatlannak kell lennie. - Ez esetben tisztelettel megköszönöm az ajánlatot. – mondtam, majd egy vékony vonallá préseltem a szám. Az agyam járt, mint az analóg óra. Meg sem állt és folyamatosan a válasz keresésén kattogott. – De mielőtt elfogadnám, szeretném hallani az említett részleteket, illetve megneveznék pár számomra fontos momentumot. – jelentettem ki minden határozottságomat összeszedve.
Walter A. Stuart
My heart is european
My blood is blue. I am Lord
▽ karakterem arca : Kit Harington
Hozzászólások száma : 22
▽ Munkám : rich spoiled toff
▽ Szexualitás : straight
Szer. Márc. 25, 2015 12:25 pm
Tárgy - Re: Giselle & Walter
Giselle & Walter
Nice to see you again
Elegáns, mint mindig, kifejezetten kellemes látvány a szemnek. Egyre erősebben él bennem az elhatározás, hogy vele csak nyerhetek, de ennyire még nem akarok előre szaladni. Sok minden függvénye, hogy ez a frigy összejöhessen és bármennyire is szeretném, ha a világ a régi értékek szerint működne, nagyban számít az ő beleegyezése is. Ugyanis, ha elutasítja az ajánlatomat, akkor aligha vehetném el a jövőben. Ezzel nagyon is tisztában vagyok. - Igen, ez így van. – bólintok lassan és röviden. Annyira azért már ismerhet, hogy tudja, valóban nem szoktam másokat zaklatni olyan apróságokkal, amelyekkel egyedül is remekül meg tudok küzdeni. - Köszönöm, elfogadom. – semmi okom a teát visszautasítani. Attól függően, hogy merre vezet vagy invitál, megyek a kíséretében. - Earl greyt, ha van, ízesítő nélkül. – mást nem szoktam inni, nem nagyon vagyok lelkes próbálgatója a mindenféle ízű teáknak. A kávét is így iszom, feketén, mindenféle egyéb hozzáadott édesítő vagy fehérítő nélkül. Amennyiben/ha hellyel is megkínál, akkor szétgombolom a zakómat, ami alatt láthatóvá válik a mellény is, amit az ing felett viselek – három részes az öltöny – és leülök. Megvárom, amíg ő is csatlakozik hozzám, addig nem szándékozom elkezdeni, hogy miért is jöttem. - Nem óhajtom hosszasan rabolni a drága idődet, ezért, ha nem bánod, azonnal a lényegre térnék. – a kis csevelyeket nem nekem találták ki, egyszerűen feleslegesnek érzem őket. Az alapvető udvariaskodás még rendben van, ahogyan az időjárás és a gazdasági helyzet megvitatása is, de most egyikkel sem szeretném Gisellet untatni. Ráadásul az én időm is drága, ami pedig nem mellékes tényező az én szempontomból. - Úgy tudom, hogy nem kötelezted el magad még senki felé. – egészen biztos vagyok abban, hogy ilyen jellegű beszélgetésben nem mindennap van része, és nekem sem. Az egész helyzet kissé szürreális, még számomra is, de amit meg kell tennem, azt meg is teszem és ez alól az sem kivétel, hogy nem romantikus alapokra helyeznék egy kilátásban lévő házasságot. - A családod és a neved makulátlan, a neveltetésed pedig kitűnő. Ahogyan az enyém is. – bólintok is egyet a szavaimat megerősítendő és azt hiszem a lényegre törő felvezetésből ennyi épp elég is lesz. - Meg akarok nősülni, Giselle. Meg kell nősülnöm. És a leendőbelimet fontos szempontok alapján választom ki. Ennek függvényében pedig szeretnék hivatalosan udvarolni neked, néhány hónap múlva megkérném a kezed, és egy- legkésőbb másfél éven belül elvennélek. – vázolom fel neki jövetelem okát. Szemeim valamelyest összébb szűkülnek, ahogy figyelem a reakcióját, vajon mit is szól ehhez. Hagyok neki pár pillanatot megemészteni a dolgot, de túl sokat nem, mert még van mit mondanom. - Ha van erre hajlandóságod, abban az esetben megvitatnám veled a részleteket és megbeszélném a dolgot az apáddal is. Ha nincs, akkor megköszönöm a teát, érdeklődöm a hogyléted felől és nagyjából negyed órán belül távozom az ajtón. Nos, mit mondasz? – ha visszautasít, akkor sem dőlök a kardomba, de mindenesete roppant csalódott lennék, ha így tenne. Akárhogyan is döntsön, az udvariassági normákat akkor is betartom. És amíg a válaszára várok, belekortyolok a teámba, ha azt időközben megkaptam.
Ӂ
Giselle Jean Dashwood
My heart is european
▽ karakterem arca : ☾ amanda seyfried
Hozzászólások száma : 4
▽ Munkám : ☾ eltartanak
▽ Szexualitás : ☾ hetero
Kedd Márc. 24, 2015 10:09 pm
Tárgy - Re: Giselle & Walter
Walter & Giselle
A Dashwood kastély a maga száztizenkettő négyzetméterével, két emeletével nem számított a legnagyobb birtokok közé, amelyeket az ember láthat Nagy Britannia grófságaiban, de nem is volt kicsi. Kívülről természetesen hófehérben tündökölt, míg a tető és a különféle díszítőelemek vérvörösen virítottak rajta. Fényesre csiszolt, fehér mészkőszobrok és vízköpők tették még látványosabbá a kastélyt, de legfigyelemreméltóbb tulajdonsága szerintem mégis a két magas tornya volt, melyek keretként foglalták össze a kastélyt. Az egyik jobbról, a másik balról határolta és mindegyiktetejének szélén egy mahagóniból faragott csipkeszerű minta futott végig. Pontosan úgy nézett ki, mintha egy Jane Austen regényből rángatták volna elő. Elegáns, régimódi és rendkívül világias. Az előtte elterülő udvaron egy körforgalom tette könnyebbé az autók közlekedését, melynek közepén egy háromemeletes szökőkúton tudta legeltetni a szemét egy erre tévedő. A szabályos formákra nyírt cserjéket és az egyenletesen zöld pázsitot már csak a benti pompa tudta fokozni. Az előcsarnok nem volt túl nagy, javarészt lépcsők és boltívvel ellátott átjárók foglaltak helyet benne, de a padló fehér márványból készült és a tágas ablakok tökéletesen bevilágították a teret. Háromszor akkorának tűnt, mint amekkora valójában volt. Az egyik feketére mázolt fémkorláttal ellátott lépcső az én lakrészembe, a kastély bal oldali tornyába vezetett. Innen léptem most ki, hogy egy forró teát magamhoz véve, fel tudjak készülni a következő találkozóra. Walter nagyon meglepett a nem is olyan régi telefonhívásával, melyben egy látogatást jelentett be. Természetesen úriember, mint mindig. Nem érkezik váratlanul, mindenféle invitálás vagy bejelentés nélkül, előre szól, hogy az érkezése senki számára ne legyen kellemetlen vagy hirtelen. Azonban volt egy olyan érzésem, hogy nem vár tőlem sem beleegyezést, se elutasítást. Ez csak egy közlemény volt, jön és kész és, ha én esetleg nem akarok vele találkozni, akkor azt tartsam meg magamnak. Azt azért nem mondanám, hogy nem akarok vele újra összefutni. Annyira mély nyomot azért nem hagyott bennem, ráadásul a büszkeségem és a méltóságom is a helyén van, de én képtelen vagyok ilyen komoran, érzelemmentesen fordulni bármi felé is. Rendben van, eltelt jó pár év. Nem azt mondom, hogy kihevertem, mert igazából nem kellett semmit hosszabb ideig emésztenem, de a társasága attól még lehet kínos. Vagy talán nekem nem kellene ennyire sokat beleképzelnem a dolgokba. Lehet, hogy úgy kéne kezelnem, ahogyan ő és sokan mások is. Ki is ő? Ja igen, akivel a főiskolán párszor lefeküdtem. Én megvoltam neki, ő megvolt nekem. Mindenkinek duzzad a mellkasa és a lábak lépnek tovább. Éppen felforrt a víz, amikor hangokat hallottam az előcsarnok felől. Lépteim felgyorsítottam egy kicsit, de nem loholtam az érkező felé, hogy üdvözöljem. Udvarias távolságban megálltam és gyorsan végignéztem rajta. Öltöny. Hát persze. Ez annyira rá vall. Még szerencse, hogy én sem szoktam pizsamában vagy melegítőben kilépni a szobámból. Egy fekete csipkés ruhát viselek, mely bő szoknya része lágyan keríti be vékony harisnyába öltöztetett lábaim. A ruha nem mutat sokat, éppen pár centivel térd fölé ér és nem is túlságosan dekoltált. Nem a csábítás a célom. Elegáns vagyok és vörös rúzsom segítségét kérve próbálok én is olyan kimért lenni, mint ő. Már előre tudom, hogy nem fog menni. Képtelen vagyok ilyen mértékű érzelem mentességre. - Én is örülök, hogy eljöttél, Walter. – üdvözöltem halovány, cinikus mosollyal nyugtázva goromba hanghordozását. Semmit sem változott. – Ez természetes. – bólintottam. – Biztosan fontos ügy miatt jöttél. – Meg sem próbálom elhitetni magammal, hogy csak azért jött, mert látni akart vagy kíváncsi volt, mi lett velem. Nem, pontosan tudom, hogy valami más ügy miatt. – Megkínálhatlak egy teával, mielőtt belekezdesz? – kérdeztem rá kedves mosollyal, bár tudtam, nem fogja viszonozni.
Walter A. Stuart
My heart is european
My blood is blue. I am Lord
▽ karakterem arca : Kit Harington
Hozzászólások száma : 22
▽ Munkám : rich spoiled toff
▽ Szexualitás : straight
Kedd Márc. 24, 2015 7:51 pm
Tárgy - Giselle & Walter
Giselle & Walter
Nice to see you again
A házasság gondolata egyáltalán nem rémiszt meg és nem szenvedek azon egyszerű emberek átlag betegségétől, akik karrierista életébe és önmaguk megtalálásába nem fér bele az ilyesmi, hogy irtózzak vagy rettegjek tőle, akár a tisztító tűztől. Nos, én nem abban nőttem fel, hogy nyugodtan kísérletezzem ki, ki is vagyok valójában és mit is akarok kezdeni magammal és az életemmel; nem fűt a vágy, hogy feljebb lépkedjen a szamárlétrán. Ennek oka pedig hihetetlenül egyszerű. Úgy neveltek, hogy pontosan tudjam, ki is vagyok és mit jelent Stuartnak lenni. Milyen szerepe volt a családomnak a történelemben és hol is állunk a koronához és a nemességhez mérten. A trónutódlási listán ott a nevem, és bár esély alig van arra, hogy minden windsor hirtelen kiessen a képből, attól még megkérdőjelezhetetlen, hogy ki vagyok és mire is születtem. Nem kellett ehhez a tudathoz éveken át önmagamat keresni, egészen egyszerűen illeszkedtem bele abba a világba, amelyben felneveltek és amelyben tudatosan készítettek fel az életemre és a kötelességeimre. Harmincadik életévemet betöltöttem, így most már kötelességem belátható időn belül megnősülni. Az arajelölttel szemben, pedig nem egy elvárás van, amit a családom, a nevem, a rangom és helyzetem, továbbá én magam is megkövetelek. Ezek egyike sem az érzelmekről szól, a mi életünkben az egyre inkább fellazuló szabályok mellett is, aligha van számottevő szerepe. Természetesen a középkori szemlélet, miszerint a házasulandó feleknek még csak ismerniük sem kell egymást, már nem él, és vannak, akik szeretik áthágni az évszázados hagyományokat és rangon alul házasodni, azonban utóbbiba én nem tartozom bele. Egyáltalán nem célom mezalianszt elkövetni. A jövendőbelim azon túl, hogy hány éves – nem lehet idősebb huszonkilenc évnél –, fontos, hogy megfelelő családi háttérrel rendelkezzen, ismerje az etikettet és a szokásokat, tisztában legyen a hagyományokkal és pontosan tudja mit is jelent a rang és a cím. Ráadásul a vagyona is megfelelő legyen, amellyel a házasságba jön. És, ha ezen kritériumoknak megfelel, személyes elvárásom, hogy kellően szép is legyen, elvégre számtalan alkalommal fogunk együtt megjelenni a nagynyilvánosság előtt, így ezen külsőség is szempont. Alaposan megfontolom, hogy kinek is tegyek házassági ajánlatot, így szűkült le a kör egyre kisebbre, mígnem fenn maradt a rostán a Dashwood család és legfiatalabb lányuk, Giselle. Akit nem mellesleg volt szerencsém már közelebbről is megismerni egyetemi éveink alatt. Róla pontosan tudom, hogy mennyire csinos, milyen a háttere és milyen ő maga, ami felettébb mód megnyugvással tölt el, most már csak azt kell eldöntenem, hogy lehet-e belőle Lady Stuart az oldalamon. Ezt kiderítendő pedig a családi birtok/fészek felé tartok Birminghambe. Volt néhány elintézendő ügyem Londonban, és a hazafelé tartó utat töröm meg eme látogatással, amitől már most igen sokat várok. Nem érkezem bejelentés nélkül, jeleztem Gisellenek, hogy találkozni szándékozom vele, így amikor megérkezem, abban a tudatban lépek az épületbe, hogy vár rám. - Helló Giselle. – köszönök rá, amint személyesen meglátom. Igen, fontosak a hagyományaink és a gyökereim, de én is a huszonegyedik században élek, és képes vagyok ennek megfelelően köszönteni egy régi ismerőst. - Örülök, hogy látlak. És bocsásd meg késői bejelentkezésem, köszönöm, hogy időt szakítasz rám. – vonásaim ugyanolyan mogorvák, mint lenni szoktak, hanghordozásom kimért és rideg, de ez nem konkrétan neki szól, hanem mindig ilyen. Öltönyt viselek, mint szinte mindig, így természetesen most is
