Élénk. Cseppet sem szeret bezárkózni a szobájába, ha tehetné, minden titkos ösvénynek a végére járna. Ritkán látni tétlenül, az élet apró örömei éltetik, és az, hogy lophat valami kedvesen szokatlant a körülötte létezők világába. Egyik kedvenc elfoglaltsága a bátyja. Mázli, hogy kettő is van belőle.


Kedves. A társasága olyan, mintha az ember egy békés, üdítő szigetre tévedt volna a világ zűrzavara elől, ahol másképp telik az idő, és minden máshogy működik, mint ahogy az a rideg és unalmas valóságban megszokott. Egy kedves szín, amiből talán valami rád is átragad.


Naiv. Neki még vannak álmai, amikre roppant büszke, és hisz benne, hogy apránként képes lesz megvalósítani őket. Mi több, akkor lenne boldog, ha azt látná, hogy mások is így tesznek körülötte. Ha néhány percre is, de szereti kirángatni a körülötte lévőket a berögzült merevségből, vagy a búskomorságból, és erre több praktikája is van. Roppant fontosnak tartja az érzéseket.


Kíváncsi. Olyan nincs, amit ne akarna megfogni, megnézni, kipróbálni, megvizsgálgatni magának. Lelkes típus, mivel az életét unalmasnak találja, minden alkalmat megragad, hogy feldobja valamivel. Túlságosan bátor és kíváncsi, olykor kevesebbet törődik a következményekkel, mint kellene. Erre jó példa, hogy ugyan ártatlan eszközökkel, de szinte mindenkivel flörtöl egy kicsit, és minden férfit el akar bájolni, mert szüksége van az állandó figyelemre és a pozitív visszajelzésre, viszont senkitől nem akar semmi komolyat. Csak keresgél, kutat, játszadozik és vár a szerelemre. Ebből a hóbortjából adódóan néha előfordul, hogy kisebb bajba kerül, de a határt jól ismeri: nyilvánosan nem tenne olyat, ami botrányba keverné őt vagy a családot.


Érzékeny. Általában kellemes társaság, vicces, mosolygós, kedves és kreatív, de a finom, játékos természet mögött nagyon is sérülékeny. Nem viseli jól sem a veszekedést, sem a durvaságot vagy gorombaságot. Pillangólelkét könnyen megbánthatod.





Jellemezd a szerelmi kapcsolatod, ha van olyan:
Romantikus életszemléletéből adódóan vágyik a szerelemre, szívesen ismerkedik, finoman pimaszkodik, kacérkodik, de nem éri be közepessel, ha egyszer férfit enged az életébe, azt biztos, hogy rajongásig szeretni fogja, ez pedig könnyen manipulálhatóvá teszi, ha ez bekövetkezik, a családjának nehéz dolga lesz vele. Abba bele sem akar gondolni, hogy a családja esetleg helyette akar majd választani, a házassághoz még úgyis nagyon fiatal.






Jellemezd a családdal való viszonyod:
Kicsit fekete báránynak érzi magát, és sokszor szomorkodik emiatt, még ha nem is látszik rajta. Mindenkit a végtelenségig unalmasnak és merevnek talál maga körül, ezért is döntött úgy, hogy a családja hatókörén kívül folytatja a tanulmányait. Viszont a bátyjaival jó viszont ápol, velük kapcsolatban nem hajlandó belenyugodni ebbe az elhidegült állapotba. Egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy kicsalogassa őket rögeszméik bűvköréből, és kicsit megbolygassa, megmelengesse a lelküket, hátha sikerül rábukkannia egy-két ottfelejtett, csendben lapító érzésre. Számítani viszont mindig számíthat rájuk, igaz más-más területen.

---

„Wissen kann unmöglich das Höchste sein – handeln ist besser als wissen.“*
Ujjai fürgén zongoráztak az aprócska laptop billentyűin, meztelen lábai pedig rakoncátlanul ficánkoltak a levegőben, ahogy az ágyon keresztbe nyúlva, szájában a jegyzetelésre használt toll kupakjával elmélyülten pötyörészett. A monoton kattogás egyenletes zaja kiszorította a szobából a csendet.
Heinrich von Kleist. Méghozzá eredetiben idézve. Csak nem rég ismerkedett meg a német ajkú irodalom és filozófia csodáival, és ez a mondat mintha belekéredzkedett volna a cikkébe. Lenyűgöző, hogy mennyire aktuális, engedett a rácsodálkozás örömének.
Elég hamar kiderült róla, hogy kivételes nyelvérzékkel rendelkezik; már gyerekkorában – a számos hosszú utazás során – olyan könnyedén olvasztotta magába a különböző országok nyelveit, mintha új játékszabályokat tanult volna. És mivel ehhez később az idegen kultúrák iránti szenvedélyes érdeklődés is társult, hamar megszületett benne a vágy, hogy diplomata legyen. Ezt az elhatározást még a családja sem ellenezte, nem úgy, mint a sok más hirtelen fellángolást, mint például az akrobatikát, a festészetet vagy a lovas sportokat, a vulkánkutatóról és a tengerbiológusról nem is beszélve.
Nem volt egyszerű dolga vele a szüleinek, de miután élénk és kíváncsi természetét sikerült megfelelő mederbe terelgetniük, és a rangjának illetve nemének megfelelő viselkedést elsajátította, meg is nyugodtak, hogy Mary ezzel letudva. A figyelmüket pedig visszahelyezhetik a két fiúra, elvégre mégiscsak ők viszik majd tovább a nemes és a hatalomban méltánytalanul mellőzött Stuart nevet.
Mary a családjától sosem kapott akkora figyelmet, mint szeretett volna, a külvilágtól pedig sokkal többet volt kénytelen elviselni, mint aminek feltétlen szükségét érezte, de a maga módján viszonylag hamar megtanulta kezelni mindkét problémát. Megtalálta a megfelelő képletet, hogyan szelídítse zavartalanná, legalábbis elviselhetővé a származásából fakadó kötöttségeket, és hogyan használhatja leginkább az előnyeit.
Bájosan optimista lánnyá cseperedett, aki ösztönösen tudja, mikor van szükség az okos pillantására, és mikor egy kis elbűvölő kedvességre, ám alkatánál fogva az őszinteséget és az érzelmeket sokkal többre tartja a taktikázásnál. Ebből azonban elsorvasztóan keveset tapasztal maga körül.
Diplomáciai tanulmányait egy éve a családjától távol, Svájcban folytatja, a megnövekedett szabadság pedig több lehetőséget is megnyitott előtte. Ennek egyik gyümölcse, hogy álnéven művészeti, közéleti és politikai témával foglalkozó blog írásához kezdett, túlnyomórészt az Egyesült Királyság ügyeit érintve. A cikkek direktben ugyan nem támadnak senkit, viszont meglehetősen merész és egyedi látásmódot képviselnek. Az oldal pedig rövid időn belül olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy az egyik brit lap felvette vele a kapcsolatot, Mary pedig engedélyt adott a cikkek felhasználására, de minden más együttműködéstől tartózkodott. Sosem fedné fel nevét, kilétét, már csak a családja miatt sem, sejti, hogy odahaza nem aratna osztatlan sikert az ötlete, de nem is az elismerés vagy az ismertség miatt csinálja.
Neki ez csupán egy a sok hobbi közül, fogalma sincs róla, hogy mekkora port – vagy esetleg gondot – képes kavarni egy-egy pikánsabbra élezett szóval, véleménnyel, vagy filozófiai gondolattal, különösen a politikai témájú cikkeiben; a fogadtatást már nem követi nyomon. Bennünk viszont jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egy ilyen szelíd és bájos teremtés mégis miért foglalkozik ilyesmivel, és hogyan is mozoghat otthonosan ebben a témában? A válasz azonban nem is olyan bonyolult, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Tanulmányai egyrészt érintik a politológiát, ám az igazi magyarázat inkább a származásában és a habitusában rejlik. Egész életében előkelő rangú és magas beosztású férfiak közelében sürgött-forgott, ott volt minden rendezvényen, találkozón, meghíváson, ahol mi más téma is dominálhatott volna, mint az aktuális belföldi és nemzetközi közügyek, pláne néhány pohárka után. Egy nő legfőbb álcája pedig, hogy nő, ergo neme és kora okán többnyire levegőnek tekintik. Meg sem fordult soha a fejükben, hogy a szakzsargonnak vélt beszélgetések, vagy az innen-onnan elkapott bizalmasabb információk személyében esetleg értő fülekre találhatnak.
Mary pedig jó mókának tartja érdektelen, fiatal galambocskának tettetni magát, miközben nagyon is nyitva tartja a fülét. Így legalább nem unja halálra magát az előkelő fogadásokon a sok merev díszpinty között. Kérdés viszont, hogy meddig folyhat mindez ilyen ártatlanul és zavartalanul. Mikor nyúl véletlenül olyan témához, amihez nem kellett volna, vagy mikor sérti annyira egy politikus érdekeit, hogy az illető esetleg nyomozni kezdjen utána? Egyelőre azonban minden a legnagyobb rendben folyik.
„Ein freier, denkender Mensch bleibt nicht da stehen, wo der Zufall ihn hinstößt; oder wenn er bleibt, so bleibt er aus Gründen, aus Wahl des Bessern.“**
Jegyzi az utolsó sorokat, már a repülőn, hazafelé, a drága Edinburgh-ba tartva. Egy pillanatra sem maradhatott tovább Genfben. Egy házassági ajánlat nem olyasmi, amire az ő virágzó, tizenkilenc éves lelke fel volt készülve. Főleg nem egy olyan pökhendi, erőszakos és kellemetlenül értetlen férfitól, mint a gróf. Még nem tudja, hogyan fogja megmagyarázni az otthoniaknak hirtelen hazatértét, de az biztos, hogy az igazi okot, amíg lehet, titkolni fogja, nem biztos benne ugyanis, hogy ők is az ő véleményét osztanák.
Az egyetemen már mindent elrendezett. Ebben a félévben szakmai gyakorlatot fog teljesíteni, méghozzá odahaza. Egyébiránt arról is hírt kapott, hogy az idősebbik bátyja házasodni készül, Waltert ismerve pedig úgy érzi, feltétlenül meg kell akadályoznia a küszöbön álló katasztrófát. Bízik benne, hogy még idejében észhez térítheti vérét, hogy a családi háttér mellett az érzelmei szavát is ajánlatos figyelembe vennie. Már, ha nem akarja olyan megkeseredett, impotens karóként végezni, mint a nagyapjuk.


* A tudás nem lehet a legnagyobb hatalom – a cselekvés mindig nemesebb nála.
** Egy szabad és gondolkodó ember nem marad ott, ahová a véletlen taszítja, vagy ha mégis, azt meggyőződésből teszi, a jobbik lehetőséget választva.
*** Mindkét idézet saját fordítás, és közel sem művészi igényű.