Tárgy - Re: Halstein & Dana

Bak skyene er himmelen alltid blå,

Elmosolyodom arra, ahogy felpattan ültéből, ahogy megközelítem a termetes lépcsősort. Van ami nem változik... Azt is biztosra veszem, hogy látja rajtam az uralkodás letagadhatatlan és látványos tüneteit is. Messze nem díszposzt már a királyi cím és nem is annyiból áll az egész, hogy a parlament dönt és én csak aláírom. Ez nem egy Uniós tagállam, amelyiknek megnyesték a szárnyát és kapja az ejnye-bejnyéket felülről. Ez itt Norvégia, a kutyahideg, a sarki fények, a fjordok és a tengeri olajfúrókutak birodalma. Mikor a bátyám, majd apám is meghalt az ország lelki menedéket keresett. De én hová rohanhatok lelki menedékért? Theodor a legjobb opcióm, mindig is ő volt, de mondjon bárki bármit, ő rajta torzított a gyász. Elvégre... melyik épeszű herceg kísérletezik a flourexetin mellékhatásaival?
- Ezen a problémán azt hiszem dolgoznom kell még. Össze kell állítanom egy fogadóbizottságot, ami 24 órás készenlétben áll majd... - dörzsölöm meg az állam, mímelve a komoly megfontolást. - Köszönöm, ez a legszebb megkésett szülinapi ajándék, amit valaha kaptam. - hajtok fejet, de kicsit somolygok hozzá. Nem mondott hülyeséget, tényleg ősöregnek érzem magam néhanapján az utóbbi időben. Lehet nekem is kísérletezni kellene valami gyógyszerrel. De jól esik mélyen belül, hogy engedi nekem a hajborzolást. Érdeklődve fürkészem őt, ahogy megvonja a vállát. Semmi jó ezek szerint. Néha egy-egy gesztus beszédesebb, mint egy római körmondat.
- Szerinted az Unió meg a NATO hagynák is? Egy jó nagy tünetéssorozat, kormányépületek ostroma és a szokásos is elférne. - nevetek kicsit. A jólléti államok hátránya, hogy az emberek beleestek a csordaszellembe és csak mennek a sodrással, reklámok szerint fogyasztanak, élnek. Szerencsére a déli szomszéddal szemben mi azért különbözünk kicsit, elvégre volt pár éve az az elmeroggyant merénylő, az ország meg elgondolkodott azon, hogy hé, nem is olyan hülye ötlet ez a halálbüntetés dolog. Ha nem ennyire az uralkodásom elején járnék fel is dobnám az ötletet. Majd pár év múlva.
A kérdésére már majdnem felelnék, mikor a második fele olyan kellemesen érint, mint egy leheletnyi citromszelet egy jó nagy téglához kötözve. Theodor Dag, kipicsázlak, csezd meg, elveszem a gyógyszereid és a nemzeti bank széfjébe záratom. Persze ezt az egészet pókerarccal próbálom lejátszani magamban, de van egy hülye tulajdonságom. Nem vagyok igazán pirulós, csak a fülem. De az valami eszméletlenül. Szinte lángol most is, érzem, hogy sugárzik a meleg a tarkóm felé.
- Ó, khm, hogy Maisie Deoiridh Campbell? Nos, ő valóban az érdekes kategóriába esik. - felkelek és körözök egy picit a hall márványán, zavaromat elrejtendő. Az emberi érzelmek borzasztóan színesek, főleg amikor lecsukja az ember fia a szemét és akkor is azokat a vörös tincseket látja maga előtt, de se Isten, se más felsőbb hatalom kedvéért sem lenne hajlandó elismerni a dolgot. - Veled történt valami érdekes? Vagy valaki?
Ösztönösen terelem a témát, hátha el tudom fordítani a figyelmét arról a pici tényről, hogy beleestem a skót nemes kisasszonyba, mint vakló a gödörbe.

Tárgy - Re: Halstein & Dana

Family reunion... or something

Szinte megéreztem a kuzinom jelenlétét és azonnal felpattantam, mikor megláttam a lépcsőnél. Elég nyúzottnak nézett, ki, ami egyáltalán nem tetszett nekem, mert pontosan tudtam, hogy miért van. Uralkodónak lenni nem olyan dolog, mint amilyennek azt a kisgyermekek elképzelik, miután Disney-maratont tartottak. Nem csak mókából és kacagásból áll az élet, hanem keményen meg kell dolgozni, hogy elismerjék az embert. Ezt a bátyámnál is folyamatosan látom mostanában. Olyan keveset találkozunk egymással, hogy a hangját is kezdem elfelejteni. Ő nem igazán szokott benne lenni a spontán dolgaimban, mégis nagyon szeretem, mert bármit is csinálok kiáll mellettem. A gyász viszont őt is megtalálta, és a legtöbb időt a szobája ajtaja mögött tölti. Legalábbis a személyzet szerint, akik olyan jól tudnak pletykálni, mint a nagyanyáim.
- Bíztam benne, hogy negyed óra alatt össze tudsz szedni egy kisebb fogadóbizottságot. Mondjuk egy olyat, amiben szexi színészek is vannak - egy igazi csalódott arcot próbálok adni a hatás kedvéért - Sajnálom, hogy nekem kell veled közölnöm, de láthatóan öregszel - hangnemem komolyra vált, de szemeimen tisztán látszik, hogy csak poénkodok. Ugyan már, messze van ő még az öregségtől, bár nálam egyértelműen idősebb. Hagyom, hogy összeborzolja a hajam. Most az egyszer. Kérdésére megvonom a vállam, mindig is utáltam az ilyen közhelyes kérdéseket, mint a hogy vagy, mi újság és társai. A legtöbben csak azért kérdezik, mert azt akarják, hogy tőlük is megkérdezd, ami idegesítő, mert ez azt jelenti, hogy nem is érdekli, hogy mit mondasz. Az unokatestvéremről viszont tudom, hogy igenis érdekli, mit mondok neki. - A szokásos. Unalom van. El kéne már egy jó kis polgárháború, hogy legalább történjen valami, de az emberek túl lusták még ahhoz is.
Ne értse félre senki, nem utálom én a "népem", de egyik-másiknak a hozzá állásával jócskán nem értek egyet. Már-már túlságosan is elfogadóak, ami persze nem baj, hisz sokan nem fogadják el a melegeket meg a többi vallást, nálunk ezzel viszont nincs gond. A baj az, hogyha valami igen szélsőséges dologgal jönnék elő, ami rossz lenne nekik, félő, hogy még azt is elfogadják, mert olyan rendesek.
- És veled történt valami érdekes? Érdekes alatt pedig egy vörös hajú leányzót értek - ajkamon pimasz mosoly ült, miközben felvontam a szemöldököm. Nem Halstein az egyetlen kuzinom és nem csak vele tartom a kapcsolatot, hanem néha az öccsével is beszélni szoktam, aki mesélt egy-két dolgot. Már csak az a kérdés, hogy az ifjabbik vajon nem-e lódított egy kicsit, mikor a kettejük kapcsolatáról beszélt, mert nem úgy néz ki, mintha Halstein teljesen bele lenne habarodva valakibe. Mármint én azt hallottam, hogy ilyenkor az illető a föld felett jár, de tudom is én, még én sem voltam igazán szerelmes.

Tárgy - Re: Halstein & Dana

Bak skyene er himmelen alltid blå,

Alig vagyok még fent, máris szétszedték molekuláira az idegrendszerem egyesek. Egy óra alatt háromszor gyújtottam rá, szóval ha tüdőrákos leszek, akkor majd okolhatják magukat. Először a Tanács égetett ki agyilag, annak is főleg egy tagja... majd jött a miniszterelnök és a szokásos tenyérbemászó szövege... Én is erre a parasztra szavaztam, de bánom is. Ameddig nem voltam a sűrejében, addig nem láttam át az itthoni politikai helyzetet. De most, hogy trónra léptem, Theo is kicsit beljebb rántotta a kéziféket, így rögvest más a leányzó fekvése. Ennek folyománya, hogy se Victorral, se Danával nem találkoztam mostanság, pedig nem is lakunk egymástól olyan hű, de messzire. Két ország, de egy család. Legalábbis mi sokkal közelebbi rokonságban vagyunk egymással, mint a többi családdal, akikhez vér fűz. Hiányzik az őszintén, hogy a két család teljes mivoltában összeüljön egy jó hangulatú vacsorához. De én is elvesztettem apám és bátyám is, meg a nagybátyám.
A telefonom zökkent ki a mélázásomból, amit megengedtem magamnak most. A kijelzőre szabályosan rámeredek. "Nem sokára ott vagyok." - Dana. Pánikszerűen indulok meg a komornyikhoz, sietősen elmagyarázva neki, hogy Dana akármikor betoppanhat, szedje alá, vendégszobát előkészíteni, séfeket felrázni, mert én nem vagyok hajlandó szart adni az unokatestvéreimnek. Főleg nem neki.
Az emeleten járkálok és iszok egy kávét, amíg várakozom. Pont beleszaladt a délutáni csúcsforgalomba szerintem... Velem is meg szokott esni újabban, amióta több időt vagyok úton. Nyílik az ajtó és felcsendül a jól ismert hang. Mosolygok egyet magamnak, majd hátratett kézzel lépek az első lépcsőfokhoz fent, majd intek egyet a komornyiknak, hogy intézze a csomagokat.
- Miért, nem vagyok elég én neked? - kuncogok kicsit és elindulok lefelé, majd lezsuppanok mellé. - Rég láttalak, hercegnő. Mi a helyzet egyel odébb? - vigyorgok rá, majd kicsit megborzolom a haját.

Tárgy - Halstein & Dana

Family reunion... or something

Mondhatni elloptam a magánrepülőnket, de szeretnék nem így gondolni rá, mivel végül is, az enyém is. Csupán nem szóltam róla, hogy elvittem, ez pedig nem lopás. Egyszerűen csak abban reménykedek, hogy mostanában nem kell senkinek, mert egy pár napig Norvégiában fogok tartózkodni. Rég láttam az unokatestvéremet, azt hiszem azóta nem találkoztunk mióta ő lett az uralkodó, de akkor sem tudtunk igazán beszélni. El sem tudom mondani mennyire örülök, hogy nem elsőszülött vagyok. Sosem voltam felelősségteljes, de azt el sem tudnám képzelni, hogy ennyi figyelem irányuljon rám és arra, amit csinálok. Az is elég, ami van. Bevallom, kevesebb ruhát pakoltam be, mint amennyi alkoholt, de ruhát bárhol vehetek, azonban Dán italt nem fogok Norvégiában találni, olyan jót legalábbis biztos nem. A családunknak van egy saját szőlője és ott termesztik a legjobb bort, amit valaha is ittam. Azt hiszem tizenöt éves voltam, mikor leszöktem oda pár barátommal, akik azt mondták, hogy úgysem merek belőle inni. Csak egyszer kellett mondaniuk. Azóta ez a kedvencem.
Nem szóltam előre Hal-nak, mert meg akartam lepni őt, így nagyjából érkezésem előtt öt perccel küldtem neki egy sms-t, hogy nem sokára ott vagyok. Elég spontán vagyok, maga a gondolat, hogy eljövök ebéd közben jutott eszembe, délután kettőkor pedig már a gépen voltam. A sok kuzinom és a bátyámon kívül, Halstein az, aki a legjobban el tudja viselni ezt a jellemvonásomat. A többiek sem hagytak volna kint az utcán, de nem fogadnának olyan szívesen, ha hirtelen megjelenek az ajtajuk előtt.
A taxis kissé ferdén nézett rám, mikor közöltem vele, hogy hova megyek, szóval csak édesen rámosolyogtam és próbáltam ignorálni, amikor a politikáról kezdett el beszélni. Szerintem jól látható, hogy nem idevalósi vagyok, nem is értem honnan vette az ötletet, hogy ezt a témát én érdekesnek tartom. Még otthon sem igazán szoktam figyelemmel követni ezt a dolgot, nem hogy egy másik országban. Zenét kezdtem el hallgatni és egy forgalmi dugó miatt abból az öt perből majdnem negyed óra lett. Nyugodt ember vagyok, nem szoktam magam ilyennel felidegesíteni, de most azért egy kicsit járt a lábam a nyugtalanság miatt. Nem kell engem félteni, nem vesznék itt el, ha mégis, akkor van arra módszerem, hogy odataláljak, ahol lenni akarok. A taxis épp egy nagyon hosszú mondatot fejezett be, mikor megálltunk. Várakozóan nézett rám, én pedig pont annyi pénzt adtam a kezébe, amennyivel tartoztam. Többet is kaphatott volna, ha nem beszél annyit. Egy mérges tekintet követett engem, amíg fel nem értem a hatalmas lépcsőn és be léptem Norvégia egyik legszebb kastélyába.
- Megjött a VIP vendég és sehol a fogadóbizottság? - hangom épp elég hangos volt ahhoz, hogy akárhol is van Halstein, meghallja, de annyira moderáltam magam, hogy kint ne legyen hallgató. Szépen letettem a két táskámat a földre és leültem a lépcsőre. Elég volt eddig cipelni, nincs az az isten, hogy fölviszem egyedül.

Tárgy - Re: Halstein & Dana