Összeszedtem magam, és minden pénzem beledobtam a repülőjegybe, amivel elrepülhettem ide, Portugáliába, hogy részt vehessek a némafilm fesztiválon. Nem szoktam ilyen helyekre járni, de ez most egy igazán fontos dolog lett, mert otthon nem akartam ülni, kicsit kiakartam mozdulni, és sokszor gondolkoztam már azon, hogy erre a fesztiválra elmászok, csak valami, vagy valaki mibdig feltartott. Most anyuék nem akartak nagyon elengedni, de megbeszéltem velük, hogy felhívom őket, amint ott vagyok, akkor minden program után, és mielőtt elalszom... hát nem a legjobb, de mégis több, mint a semmi, szóval belemegyek, és még egy nappal korábban is megérkezem, a szállásom meg. Nem igen akarok beszélni róla, mert nem a legjobb, de csak ezt az éjszakát kell kibírnom, szóval nagyon rendesen összeszedem magam. A második napomon, már korán reggel felpattanok és lenge öltözetbe vágon magam, kis szandálal, ami lapos, mert városnézésre adom a fejemet. Ez nálam egy gyenge dolog, mert nem vagyok jó a városismereti dolgokban, béna vagyok, és szerintem sosem voltam úgy új helyen, hogy ne tévedtem volna el, és kóvályogtam volna fél napokat. Tudom van térkép, meg iránytű, meg segítségkérés és én próbálkozom is vele, de egyszerűen az univerzum összeesküdött ellenem és nem tudok elég jó lenni ebben. Most sem történt ez másképp, egy hatalmas Lisszabon térképpel futkározom mindenfelé, a nevezetes dolgok még meg vannak, de a többi egyszerűen ninca. Az utcák összemosódnak és forgatom a térképet, de az nincs meg, hogy merre kellene mennem. Foghatom én fejjel lefelé is, akkor sem jó semmi, így csak puffogva lezöttyenek egy padra, és puffogok. - Nincs még egy olyan nyomorék, mint én... - fújtatok pillanatokig, de megint csak a térképem kezdem vizslatni, majd körbepillantok, hogy látok-e valami olyasmkt, ami a térképen is szerepel, de semmi. Két lányt látok, akik gondolom barátnők, vagyis úgy köszönnek, meg ilyenek... most nekem is jól jönne egy barátnő, vagy egy segítőkész ember, aki elmagyarázza, hogy merre is kell majd mennem az esti némafilmre. Ha odáig eljutok már az is nagy segítség lesz...
megjegyzés: ha van benne hiba, bocsi, csak telefonról írtam || words: egész rövid, rendesebbet írok kövinek
Candice Windsor
My heart is european
I'm a member of theroyal family
▽ karakterem arca : ∬ Emma Watson
Hozzászólások száma : 54
▽ Munkám : ∬ magántanuló és fotós
▽ Szexualitás : ∬ heteró
Csüt. Ápr. 02, 2015 6:49 pm
Tárgy - Candice && Dana && Ariadne
nice to meet you guys (:
Örültem annak mikor a szüleim beállítottak két repülőjeggyel, ami elvisz Portugáliába a Néma Filmfesztiválra. Végre esélyem nyílt kitörni a megszokott hétköznapok felhőjéből, ott senki sem tudja kinek vagyok a micsodája és mi történt a palotában pár héttel ezelőtt. Bár a világsajtó leközölte mindenhol a királynő halálát kevesen tudják ki is vagyok, és mi közöm van hozzá. Hiányzik a nagyi kimondhatatlanul, és szeretném, ha újból itt lenne köztünk és mesélne különféle dolgokat, majd azokon nevetnék, de most mégis jól esik az, hogy nincs. Ha lenne, velem jönne, és akkor nem azért ismernének meg a résztvevők, mert megakarna, hanem a nagymamám kiléte miatt. Ezt pedig szeretném elkerülni. - Elmegyek várost nézni James, nem kell velem jönnöd, oké? Minden rendben lesz, találkozom egy barátnőmmel. – még mielőtt felajánlhatná a testőröm, hogy velem tart elnyomom benne a halvány meggondolást is. Bármennyire is szeretem, és bírom a férfit, most egyedül akarok lenni és Dana-t sem akarom elijeszteni mellőlem azzal, hogy beállítok egy szekrény nagyságú emberrel a megbeszélt helyen. Szerencsére nincs a szállodánktól messze a Museo dos Coches vagy más néven a Hintómúzeum, ahol a városnézésünk kezdődni fog. Igazából már nagyon várom, hogy találkozzak vele élőben, mert az internetes beszélgetések során eléggé a szívemhez nőtt, és akár hosszabb ideig is barátok lehetnénk. Én nagyon szeretném, mert elég kevés barátom van a szigorú szabályok miatt. Belebújva a szandállomba, majd felvéve a napszemüvegemet lépek ki Lisszabon gyönyörű utcájára, hogy felcsapjak vérbeli turistának és végre felfedezzem a város lehetőségeit. Reményeim szerint beülünk valahová inni valami helyit, és enni is szeretnék, úgy készültem egész nap erre. De majd szeretnék visszaérni az esti vetítésre, mert mintha Pierre nevét láttam volna a jelenlétin. Ez igazán furcsa… de hátha Ő is itt lenne, és akkor beszélgethetnénk végre anélkül, hogy azért aggódnák ki ismer fel. Az órámra nézek mikor megérkezek a múzeumhoz a telefonomon lévő GPS és a kezemben található térkép segítségével. - Még van fél óra. – sóhajtok, majd leülve az egyik árnyékban lévő padra kezdtem el dobolni a lábammal, egyre türelmetlenebbé válva. Már úgy szeretnék találkozni vele, vajon felismerjük egymást? Ekkor viszont egy ismerős lányt pillantok meg a másik irányból jönni, így hát hatalmas mosollyal arcomon állok fel, hogy megrohamozzam túlzott lelkesedéssel az internetes barátnőmet. - Szia Dana, úgy örülök, hogy végre találkozunk. – mosolygok rá kedvesen, és ha engedi akkor megölelem a találkozás öröme miatt.
