Életem lapjai

Pity-pity. Pity-pity-pity. Pity-pity-pity-pity.

Hajnali öt óra harminc perc. Ásítok, nyújtózok egyet, lelököm Angust az ágyról, mérgesen nyávog egyet majd odébb áll. Két perccel később – másodpercre pontosan – Pepper ront be a szobába, rám ugrik, leszidom, leszarja, összenyal, leveri a farkával a poharat az éjjeli szekrényről, ráüvöltök, nyüszít egyet, megsajnálom, megsimogatom. Rossz gazda vagyok. Végre valahára felállok az ágyból és lassú léptekkel a fürdőbe sétálok. Megmosom az arcom, hosszan nézek farkasszemet a tükörképemmel, kezeimmel a kagyló szélén támaszkodva. Szőke hajam elképesztően kócosan áll a szélrózsa minden irányában. Figyelem ahogy egy vízcsepp elindul az arccsontomról és az államnál hopp, lepottyan a kagylóba. A tekintetem lejjebb vándorol a felsőtestemre, az izmok tökéletesen kirajzolódnak. Addig nézem, amíg a körvonalak elmosódnak és látom a hurkákat, a zsír csöcsöt – azt hiszem ez volt a gúnynevem -  a plusz harminc kilót, ami valaha rajtam volt. Megrázom a fejem. El fogok késni.

Mit keresek én itt?

Elkéstem. Futok, rohanok ahogy csak bírok, a lábaim szinte már a föld felett járnak a sebességtől, de nem adom fel, talán még odaérek, talán nem zárják be az ajtót. Egy másodperccel a csengő előtt lépek a pályára.
- Bjornsen, elkésett. Tíz kör, eggyel se kevesebb. Kezdheti – a kurva életbe. Erik arcáról le sem lehet törölni az elégedett vigyort, ahogy meghallja az edző parancsát. Minek kellene az embernek ellenség, ha a legjobb barátja is ilyen jószívű? Tizenhét év alatt semmit sem változott, ugyanaz a beképzelt, egoista faszfej maradt, mint ahogy az óvodában megismertem. Én viszont kicsit kezdem elveszteni a fényt az alagút végén. Mi a tökömnek edzek ennyit? A kövér Ansgar már rég eltűnt, elűztem és sose fog visszajönni, arról gondoskodom. De ezzel a csapattal semmit sem fogok elérni. Ha tudná Larsen edző, hogy ezzel a büntető futásokkal egyáltalán sem tesz nekem keresztbe, valószínűleg felakasztaná magát. Azt hiszem már élete céljának tűzte ki a szívatásom, amikor csak lehet.

Mit keresek én itt?

Sportpszichológia óra. Nem lenne olyan borzalmas tantárgy, ha a tanár is egy picikét komolyabban venné. De így... Felsóhajtva nézek körbe az „osztályomon”. Szinte mindenki a pad alatt babrál a telefonjával, tinderezik vagy éppenséggel bújja a facebookot, megváltást várva, hátha gyorsabban telik el ez a másfél órás kínszenvedés. Én se vagyok sokkal különb, leszámítva, hogy keresztrejtvényt fejtek. A telefonom két hete szervizben van, köszönhetően egy átmulatott éjszakának és egy vécének. Az órára nézek, a mutatók kínkeserves lassúsággal haladnak 14:45 felé. Egy örökkévalóságig tart míg egy percet elmozdul a nagymutató. Hogy lesz így belőlem egy menő focicsapat vezetőedzője?
- Mr. Brjonsen kérem fáradjon a tanulmányi osztályra ! - megrázom a fejem, mi a fenét csinálhattam?! Fénysebességgel pakolom össze az üres füzetem, amibe csak a mai dátumot firkantottam fel, semmi mást. Két perccel később már a folyosón haladok öles léptekkel, egyenesen a második emeletre, ahol a tanulmányi részleg található. Egy mosoly-félét villantok az ügyintéző hölgynek, aki a tollával az ajtóra mutat, hogy bemehetek, várnak. Megigazítom az ingemet, kicsit beletúrok a hajamba – nem ártana egy fodrász – és belépek.
- Á, Mr. Brjonsen, foglaljon helyet – udvariasan köszönök, majd a felkínált fotelbe huppanok és szembe találom magam Mr. Berge-vel – Nem szeretnék kertelni. Remek formában van, mind a pályán, mind az órákon. A jegyei kimagaslóak, egyedül a pontosságával akadnak problémák – megköszörülöm a torkom, valóban így van – Anglia egyik legkiválóbb sport-egyeteme szemet vetett magára, ugyanúgy, mint észak-London futball csapata. Engedelmével elintéztem, hogy a teljesített kurzusait vegyék figyelembe leendő egyetemén. A maga tehetségével sokkal többre viheti Angliában, mint itt. Ezzel azt hiszem mind a ketten tisztában vagyunk – azt hiszem a szívem kihagy pár ütemet. Mi van? - Én pedig nem akarom akarata ellenére itt tartani. Mivel nagykorú már, nincs szüksége a nevelő szülei beleegyezésére. Mindösszesen annyi teendője van, hogy aláírja ezeket a papírokat és vesz magának egy repülőjegyet Londonba. Menjen, próbálja ki a szárnyait!

Semmi keresnivalóm nincs itt.

.

Heart of Europe.