Életem lapjai

„Jake gyere vissza! Ne tedd ezt, kérlek!” Jill kisírt szemekkel kiált a férje után.
„Miért kéne maradnom? Hm? Miért?!” Jake indulattól elfúló hangon válaszol.
„Szeretlek.” Jill csendesen ejti ki a szót.
„Ezért hazudtál? Ezért hazudtad, hogy gyereket vársz? Hogy elvesztetted? Miféle nő vagy te?!” – Jake kifakadva üvölt.
„Én…

Lecsapom a laptopot. Ennyire borzalmas párbeszédet is régen írtam már. Vagy csak túlságosan is úgy érzem, hogy a bőrömre tapad a kitalált házaspár között lezajló kitalált beszélgetés.
Hátradőlök a székben, ami most akkor is kényelmetlennek hat, ha egyébként pontosan tudom, hogy mennyire nem az. Tekintetem az asztalon lévő esküvői fotóra téved. Szomorú, lágy mosolyra húzódnak finom ívű ajkaim, Kinyúlok és ujjbegyeimmel érintem meg a keretet. Három éve. Három éve, hogy ez a kép készült, hogy azt hittem a tündérmese létezhet és valóra válhat, hogy igenis létezik a herceg, aki eljön, aki eljött értem. Sosem voltam még annyira boldog, mint azon a napon. És még csak az sem árnyékolta be a dolgot, hogy egy hazugságot dédelgettem.
A szüleim… azt akarták, hogy ez a férfi legyen a férjem. Erőltették, én meg nem bántam, mert akartam őt, mert fülig szerelmes voltam…
Tudom, hihetetlen, de ő volt az első. Az első, akinek odaadtam magamat. Szinte nevetséges, hogy ma még létezik ilyesmi. De így volt.
A szüleim mélyen vallásosak, katolikusok, ahogy én is. És, mint ilyen, nem engedhettem meg és ők sem, hogy ne az a férfi legyen a férjem, akivel… Írók mind a ketten és azt hinné az ember, hogy bizonyos tekintetben felvilágosultabbak, de ez nem így van. Nem tehettem mást, rá kellett, hogy vegyem a házasságra, hát hazudtam. Isten bocsássa meg a vétkemet.
És egy kitalált terhesség nem maradhat örökké hazugság, így megint hazudtam. Gyászoltunk. Ő is, én is. Eltávolodtunk. Most pedig mi tart össze minket?
A kezemre nézek, hordom a gyűrűt. Pedig egyre idegenebbül hat az ujjamon. Rettegek, hogy mikor állít be azzal, megcsalt, mást szeret és én már útban vagyok. Idegesítem. Tudom, hogy így van. És ebbe beleszakad a szívem.
Napról napra egyre nagyobb falatokat szakít ki belőlem a házasságunk, a hazugságom, a reménytelenség. Megmenteném a kapcsolatunkat, mert szerintem érdemel ennyit, de úgy érzem, benne már nem pislákol az a bizonyos apró láng.
Megcsörren a telefonom. Jonathan az. Felveszem.
- Igen? – a hangom sosem árulná el, hogy belül egy összetört feleség vagyok, határozottan szólalok meg. Nem olyan világban élünk, ahol a gyengéket ne taposnák el azonnal, így játszom a szerepemet, immáron három éve. Három gyötrő éve.
- Told be a csinos kis hátsódat tubicám! Át kell írni valamit a szövegben, mert sehogy sem passzol. – ennél gúnyosabb nem is lehetne. Ő akarja írni a szövegét a sorozatnak, amin dolgozunk, de a producer nem engedett neki, engem választott.
Hangtalanul sóhajtok egyet mielőtt válaszolnék neki.
- Fél óra és ott leszek. – nyomom ki végül a készüléket. Ujjaim a laptop fedelén dobolnak. Összeszedem magam és elfelejtem, hogy mennyire nyomorult is az életem. Legalább arra a pár órára, amíg bemegyek dolgozni.


- Sam, szeretném, ha meghallgatnál. – halkan csendül a hangom. A konyha asztalnál ülök, egy ideje az ujjaimmal malmozom, vártam, hogy hazaérjen. Sejtem, hogyan fog erre reagálni, de azért megpróbálom, mert meg kell próbálnom. Nem eshet szét a házasságunk. Nem így.
- Kérlek… - igyekszem, hogy ne remegjen meg a hangom. Tekintetemben ott a félelem, ahogyan az is, hogy mennyire szeretem. Akkor is, ha hibáztam. De még mekkorát hibáztam. Amit elmondhatatlanul megbántam már. Évek óta fizetem az árát. Vajon tényleg nem volt még elég? Csupán nekem nem jár a megbocsátás, a botlás lehetősége, hogy emberből legyek és hibákat kövessek el?! Mert rettegtem a szüleim haragjától, mert féltem, hogy elveszítem őt, a férfit, akire, ha ránézek, még mindig megremeg a szívem és összeszorul a gyomrom?! Tényleg egy szörnyeteg lennék?! Talán az vagyok. Talán az évek alatt én is elkezdtem elhinni magamról. Talán a megjátszás, a kétely, a rettegés, a mindennapi pokol engem is átformált. Érdekellek még? Akarsz még? Mert én akarlak még…

.

Heart of Europe.