Ismeritek azt az érzést, amikor úgy vagytok vele, hogy nem bízhattok senkiben? Mikor te magad vagy az egyetlen ember, aki tudja az összes kis apró titkodat? Én így voltam vele nagyon sokáig. Tíz éves koromban, mikor megismertem Kyant az életem hatalmas fordulatot vett, határozottan jobb lett, mint előtte volt. Elég rossz volt úgy élni egy évtizedig, hogy bármi volt nem mondhattam el senkinek, pedig mindenki jól tudja, hogy a kisgyerekek nehezebben tartják magukban a dolgokat. Lételemük kifecsegni még azt is, amit egyáltalán nem kellene, de megteszik, mert élvezik, és nem számolnak a következményekkel. Egy pár éves embernek minden teljesen más, nem érti meg úgy a dolgokat, ahogyan azt kellene. Örültem, hogy mindent megkaptam a szüleimtől, de belül bántott, hogy nem foglalkoztak velem. Azt hittem ez tök normális, aztán kezdtem érni és mindenki azt magyarázta, hogy itt meg ott volt az édesanyjával és az édesapjával. Én meg álltam ott és hallgattam őket, negédesen mosolyogtam és inkább nem mondtam semmit. Azt hamar fel tudtam fogni, hogy a szüleim nincsenek együtt, de azt csak később sikerült, hogy lényegében sosem voltak. Egy felelőtlen egyéjszakás kaland következménye vagyok, akit eredetileg senki sem akart. Aztán jött Kyan és egy hatalmas terhet vett le a vállamról: a hallgatás terhét. Bármit elmondhattam neki és ez a mai napig sem változott, ám van olyan dolog, amit előtte is elhallgatok. Nem tudhatja meg, hogyan érzek iránta. Az egyikünk számára sem lenne megfelelő. - Na és meséld el nekem milyen fárasztó! – mondom neki félig felvont szemöldökkel. Igazából elhiszem neki, mivel látom a kedvenceimen milyen nyúzottak, amikor egyik helyről utazgatnak a másikra és megállás nélkül zenélnek, meg még ott van pluszban a média is. Kiborító lehet az ilyen élet, én egyáltalán nem vágyom bele, na meg a tehetségem sincs meg hozzá. Egyszer tizenöt évesen énekeltem Kyan előtt, eléggé kinevetett, azóta nem mertem még csak dúdolni sem mellette az anyósülésen. Bármit is szeretne csinálni az életben én támogatom és csak reménykedni tudok abban, hogy egyszer tényleg híres zenész lesz, mivel úgy veszem észre Ő velem ellentétben tesz is az álmaiért, nemcsak a szája nagy. - Dehogynem, hidd el, hogy egy idő után meg fogod unni és már attól rosszul leszel, ha megérzed az illatát – mondom neki kimérten. Még nem vagyok ezen a szinten a pizzával kapcsolatban, de mostanában úgy érzem, ha megeszek még egy szeletet, akkor úgy fogok érezni. Régebben imádtam és legszívesebben csak azt ettem volna, de mára ez már megváltozott, hála Kyannek, aki szerintem mindig csak azt enne. – Én is így gondoltam – mosolygok fel rá. Kyan mindig is jóval magasabb volt nálam és most per pillanat úgy érzem majd’ kitörik a nyakam, mikor rá kell néznem. - Akkor mától LeeLee vagyok a kínai harcos – nevetek fel. – De ha már LeeLee egyszerűsítsünk a dolgon és lehetnék Lily – mondom neki úgy, mintha ez lenne a világ legjobb ötlete. A szemem felcsillan és szélesen vigyorgok rá, mintha tényleg valami okosat mondtam volna. Nem telik többre a humoromtól, sosem voltak poénos megjegyzéseim, de ezt mindenki tudja, nem is tudom, hogyan lehet így elviselni, de Kyannek sikerült, ami miatt nagyon hálás vagyok. A suliban nem jövök ki túl jól azokkal, akik nem az osztályomba járnak, mert nem szoktam vegyülni velük, viszont az osztálytársaimmal véleményem szerint jó viszonyt ápolok. Persze nem mindenkivel, mert mindenhol vannak kivételek, de azért nem rossz az arány. - Nem fogok hencegni senkinek veled – mondom neki halálosan komolyan. Nem akarom, hogyha befutna a zenéléssel mindenki csak róla kérdezősködjön, mert félek akkor megszakad majd a kapcsolatunk, tele lesz jobbnál jobb nőkkel én meg majd szépen pofára esek és mindenki felőle érdeklődjön rólam. Na nem, biztos, hogy nem. Támogatom, de ezt nem szeretném. - Indulhatunk az étterembe? – kérdezem tőle, mikor már kiléptünk az utcára és belegyömöszöltem a szórólapokat a táskámba. Előveszem az utolsó szál cigarettám és rágyújtok. Tudom, hogy Kyan nem szereti, ha dohányzom, de már volt elég ideje megszokni ezalatt a pár év alatt.
Vendég
My heart is european
Vendég
Csüt. Ápr. 02, 2015 7:02 pm
Tárgy - Re: étterem - kyan && haylee
Étterem
can I have this dance?
Az emberek azt hiszik, hogy az énekesek dolga egyáltalán nem megterhelő, hogy mi nem tudunk kikészülni, hogy nekünk sosincs elegünk mindenből és mindenkiből. Hát elmondanám az ilyen embereknek, hogy nincs igazuk. Lehet, hogy mi nem végzünk kemény fizikai munkát, nem emelgetek vasdarabokat, nem kovácsolok különböző dolgokat, de én is dolgozom. Ugyanazt elpróbálni egészen addig, míg minden tökéletes nem lesz nagyon fárasztó, utálatos igazából, mert a negyedik alkalommal már a könyöködön jön ki mindenki, főleg azok, akik elrontják az ezredik felvonáskor is. Ilyenkor szoktam gutaütést kapni, legszívesebben mondanék egy-két nem túl szép szót nekik, de eszembe jut, hogy én is voltam kezdő, amikor elfelejtettem a zenék szövegét vagy egyszerűen kiment a fejemből az, hogy ide Á mol kell nem pedig C dúr. De ezeket leküzdöttem, így sikerült felkerülnöm az egyetemi ranglista egyik legdíszesebb csoportjába. Kemény munka és törtetés kell hozzá, meg az, hogy az ember ne adja fel az első nehézségnél. Ez a kitartás, pedig számtalanszor meghozta már a siker gyümölcsét számomra. Ha nem lennék ilyen, akkor most nem mennék Haylee-vel nyíltnapra, mert nem lennénk jóba, azt pedig nagyon sajnálnám. Eleinte nem nagyon bírtam a búráját, de próbálkoztam, meg akartam ismerni a zárkózott lánykát és milyen jól tettem. Emlékszem mikor megismertem még nem volt ilyen, mint most, megvolt a magának való esze és az akarata, de akkor sokkal… fiatalabb volt. Most meg… kész nő, álmokkal és vágyakkal. Csak az a szar, hogy nem hajlandó tenni is értük csak nyávog. - Ha nem hiszed el, gyere velem holnap. Megnézem milyen lennél, ha hatvanadjára kéne, elénekeld ugyanazt a dalt, azokkal a hülye magas hangokkal. – néha panaszkodom, mert megtehetem, és mert, ha megteszem, akkor sokkal jobban teljesítem a feladatomat. Betelik a cipő és olyankor jó kimondani azt, amit az ember gondol a körülöttük lévő emberekről vagy éppen arról, amivel foglalkozik. Nekem most még a gitárom látványa is a hányingert hozza rám, az ujjam sajog, ha arra gondolok holnap újból elő kell vennem a fémhúros csodát, hogy segítsek pár szerencsétlennek az év végi jegyükben. Szívesen teszem igazából, csak akkor jó lenne látni azt rajtuk, hogy nem fecsérelem az időt. Sokkal fontosabb dolgokat is csinálhatnék. - Remélem ez az idő nem mostanában fog elérni engem. A pizza és a köztem lévő kötelék teljesen más, mint a tiéd vele. Veled ellentétben én ízlelem a kaját, nem csak betömöm. – húzom az agyát. Igazából fogalmam sincs, hogy szokott enni, pedig nem egyszer ebédeltünk együtt. Valahogy ha kaját látok, akkor csak a hangját hallom nem látom, hanem a gyomrommal érzékelek mindent. Nem tehetek róla, szeretem kényeztetni a hasamat különlegességekkel, ezért van az, hogy mikor Olaszországban jártam a nagybátyámnál, akkor végigkóstoltam az összes pizza fajtát a közeli pizzériában. - Neem, a Lily nem illik hozzád. Az törékenységet sugall, te pedig nem vagy törékeny már meg se haragudj. A LeeLee az jobban hangzik, egyedibb, belőled meg úgyis csak egy van. Szerencsére. – öltöm ki rá a nyelvemet, majd elmosolyodom. Fogalmam sincs, hogy miként bírja ki a csipkelődésemet, néha már magamnak is túl sok vagyok, de eddig még nem panaszkodott. Pedig megtehette volna, legalábbis szerintem. - De kár. – húzom el csalódottan az ajkaimat. Pedig mekkora lenne már! Legalábbis én azt csinálnám, ha lenne egy híres ember a közelében. Persze nem állandó jelleggel, mert csak azért szeretnének, de néha biztosan bevetném az aduászt. - Ha végeztél, akkor igen. – bólintok, majd egy utolsó pillantást vetek az egyetemre. – Amúgy ez nem volt rossz hely, talán átjelentkezek ide. – vigyorgok rá az egyik lányra, majd visszanézek a mellettem haladó lányra. A választás most már az Ő kezében van, minden lehetséges egyetemet végignézett már. S ha még mindig Thaiföldre akar menni, akkor ideje lépni. - És eldöntötted már melyik étterembe megyünk, vagy kérdezzem meg Google barátunktól?
Vendég
My heart is european
Vendég
Csüt. Ápr. 02, 2015 8:53 pm
Tárgy - Re: étterem - kyan && haylee
in a restaurant
kyan pepijn && haylee saintmort
« étterem. »
Kiskoromban sokat ábrándoztam arról, hogy egyszer majd híres leszek. Szerintem minden kisgyereknek eszébe jut ez a gondolat és nem engedi el. Először jött a hullám, hogy énekesnő leszek, majd az, hogy színész énekesnő és végül csak szimpla színész. Ezek az álmok olyan gyorsan foszlottak szerteszét, ahogyan jöttek. Rájöttem, hogy nem tudok énekelni, a hangom jobban hasonlít egy gyomorfájásos rozmár nyavalygásához, mint bármelyik énekelni tudó ember hangjához. Aztán eljött az a pillanat is, hogy rájöttem a színészet nem az én világom. Tetszik az egész meg minden, de félénk vagyok, nem tudnám a kamera előtt elég jól eljátszani a szerepet, illetve játszani sem tudok. Ekkor jött az ötlet, hogy normális ember leszek, szolgálókkal és inasokkal. Hát igen, eddig egyik sem jött össze. Aztán sokaknak az is megfordul a fejében, hogy profi sportoló lesz, de a sport nem az én szakterületem, valójában nagyon lusta vagyok és sokszor felállni is nehezemre esik, pedig egyáltalán nem vagyok túlsúlyos, hogy őszinte legyek egy deka felesleg sincs rajtam, amit valószínűleg a jó géneknek köszönhetek. Édesanyám gyönyörű nő és valószínűleg fiatal korában ez vitte arra, ami most is a munkája, míg édesapám nagyon sármos férfi. Amilyen sármos, olyan utálatos. - Én hiszek neked, Kyan, de nem fogok énekelni, ilyenre ne merészelj megkérni – nevetem el magam. Elevenen él előttem a kép, mikor Kyan kinevette az énekhangom tizenöt évesen. Szerintem akkor dőlt el bennem igazán, hogy belőlem sosem lesz énekesnő. Az első perctől fogva bírtam a srácot és imádtam a szurkálódásait a mai napig, még ha azokat néha nehezemre is esik eltűrni, de végül megvagyok velük, mert szeretem Őt és tényleg fogalmam sincs, mi lenne velem nélküle. Próbálom elképzelni az életem, hogy milyen lesz, miután leléptem Thaiföldre, de Kyan minden gondolatomba beférkőzi magát és egyszerűen nem tudom elképzelni azt az időt, amikor már nem lesz itt velem. Néha úgy kell észhez téríteni magam, hogy ha tényleg elmegyek Thaiföldre, akkor Ő már nem lesz itt velem többé. Nem fogok az sms- eire kelni minden reggel, nem lesz kivel együtt lógnom, nem lesz saját Kyanem és a gondolatba belesajdul a szívem. - Hallod ki kellene írnod facebookra, hogy kapcsolatban vagy a pizzával, habár én ehhez nem értek, mivel csak betömöm a kaját – mondom neki kissé gúnyosan. Nincs él a hangomban, poénnak szántam, habár még mindig úgy érzem, hogy szörnyűek a vicceim és talán az a legpoénosabb megnyilvánulásom, ha kifigurázok valakit, de azt meg egyszerűen utálom. Senki sem érdemli meg azt, hogy a háta mögött pletykáljanak róla, kinevessék. Biztosra veszem, hogy engem is beszéltek már ki rengetegen, de ezt általában kizárom, és nem törődöm az ilyen emberekkel, mivel ez elég csúnya dolog. - Hahaha – mondom neki teljesen felé fordulva, megforgatva a szemem. – Ha nem vagyok törékeny, akkor mi vagyok, Kyan? – kérdezem tőle és tényleg érdekel a dolog. Mint minden lányra magamra is úgy gondolok, mintha törékeny lennék, de ezek szerint félrevezettem magam. Kyan valamennyire biztosan jobban tudja, hogy milyen vagyok, mivel minden apró titkomat tudja és kívülről is lát engem. Szeretném azt hinni, mikor az utcákat járom, hogy a fiúk úgy megfordulnak utánam, mint Kyan után a lányok, de jól tudom ez nem így van. Sosem vasalom ki a hajam, illetve csak nagyon ritkán, jobban szeretem hullámosan hagyni, az arcomra nem szoktam egy réteg alapozót sem felvinni, mert az elfedné az alig látható szeplőimet, de ennek ellenére mindig kihúzom a szemhéjam feketével. Nincs bennem semmi különleges, de én így szeretem magam és nem is tudnám elképzelni, hogy más legyek. - Tényleg átjelentkeznél? – kérdezem kétkedő hangon felé fordulva, ám mikor meglátom, hogy rákacsint egy mellettünk elsétáló lányra azt kívánom bár ne pillantottam volna rá. A testem teljesen átveszi a féltékenység és egyszerűen nem tudok uralkodni rajta. Alig várom, hogy minél hamarabb eltűnjünk innen. - Miért nem kérdezed meg attól a csajtól, aki az imént elhaladt mellettünk? Biztosan jobban tudja milyen jó éttermek vannak az egyetem környékén, mint mi vagy a Google, aki nem hiszem, hogy megkóstolta volna bármelyiket is – mondom neki, mikor már kiérünk az egyetemből és elfordulva tőle hatalmasat szívok a cigimbe. Idegesen fújom ki a füstöt, mivel már mindentől elment a kedvem.
Vendég
My heart is european
Vendég
Hétf. Ápr. 06, 2015 9:39 pm
Tárgy - Re: étterem - kyan && haylee
Étterem
can I have this dance?
Álmos vagyok, kimondottan, pedig nem sokat csináltam az elmúlt hetekben és mégis bármit megadnék csak azért, hogy bebújhassak az ágyamba. Szörnyű sors ez, a pihenés helyett ráadásul elvállaltam ezt a kísérgetést is, ami nem esik nehezemre és kimondottan szeretek a legjobb barátnőmmel időt tölteni, de… Mindig kellenek de-k egy mondatba, mert senki sem hiszi el azt, hogy nincs de, pedig most tényleg nincs, csak szeretnék végre túllenni ezen a szakválasztós időszakon. Ezt akkor sem bírtam mikor én voltam soron, mondjuk annyi különbség van köztem és Haylee közt, hogy én pontosan tudtam melyik egyetemet pályázom meg, csak a szak nem volt meg. Gondolkodtam a sima zenén, de végül nem ezt választottam és jól is tettem, mert így több dologban kipróbálhatom magam. Ő viszont más tészta. Válogat az egyetemek között, szakokat néz és mérlegel, pedig, ha tényleg Thaiföldre akarna menni akkor nem nézegetne mást, hanem elmondaná egyből a szüleinek a dolgok állását. Szerintem becsülnék a merészségét és támogatnák, főleg, ahogy én észrevettem az egész kapcsolatuk arra megy ki, hogy ki pénzeli jobban a csajt. Akkor ebben is versenyezhetnének, odakint meg tényleg jól jönne minden versengéssel eltöltött percük. Legalábbis én ezt a hátrányt a magam előnyévé kovácsolnám. De ez én vagyok. - Ki mondta, hogy énekelned kell? Vagy, hogy megengedném neked? – bármennyire is szeretem a pofiját, bármennyire imádok vele időt tölteni egy valamit nem engedek neki és ennek meg van a maga oka. Nem tud énekelni, a hangja sérti az emberek fülét, és na, inkább ne tegye a többi ember jelenlétében. Ha velem van és zenét hallgatok s akkor jön rá az énekelhetnék, akkor csak nyugodtan, nincs vele semmi bajom, de mások előtt… Szerintem Ő sem akarhatná, és örülhet annak, hogy ilyen őszinte haverja vagyok. Áh, néha még nekem is elegem van magamból és abból, ahogyan kertelés nélkül elmondom a véleményemet, de Haylee-t nem zavarja, vagy csak jól elrejti. Bár kíváncsi lennék arra, hogy mit mondana vagy tenne, ha egyszer betelne a pohár. Két jegyet kérek, első sorban, édes pattogatott kukoricával. Finom, és tökéletes a horrorhoz. - Gondolkodtam rajta egy időben, de nem tudtam eldönteni melyik félével, ezért megmaradtam szinglinek. A Facebook amúgy sem engedi a többnejűséget… de kár. – lebiggyesztett ajkakkal mondom neki, szomorú szemekkel nézve rá. Még sose gondolkodtam azon, hogy valami hülyeséget tegyek ki a közösségi hálóra. Mármint, aminek köze van a magánéletemhez, az már másik kérdés, hogy tele van ronda képekkel, néha ittas állapotban léve, vagy hülye kiírásokkal. Az mind hozzám tartozik, de hogy kapcsolatba legyek a pizzával? Nem, ez nem történhet meg, még a végén elviszik tőlem a feleségemet, abba pedig beleőrülnék. - Hát… öm… izé, nem törékeny. Untörékeny, ahogy az egyik évfolyamtársam mondaná. – lazán megvonom a vállam, majd mosolyra húzom ajkaimat. Derek állandóan ezzel jön, hogy ha valaminek az ellentétét kell megmondani. Elé tesz egy un előtagot és azt hiszi mindent megoldott. Igazából vicces srác, és néha tényleg jól jön a segítsége, de. És már megint de, de itt van is de, mert a legtöbb esetben nem jók a poénjai. Egyeseknek nem megy, ezt pedig el kell fogadniuk, ha tetszik, ha nem. - Érted? Simán megtenném, de csak akkor, ha tényleg ide jelentkeznél, és nem gondolnád meg magad az év első napján. – sóhajtok, és nem tehetek róla, de a tekintetem elkalandozik az egyik lányon. Szívesen megismerkednék vele közelebbről, de nem lehet, és pontosan tudom miért. Haylee teljesen kinyírna, jobban mondva véglegesen, sajnálat nélkül, pedig… Óh, miket tudnék mutatni neki az ágyban. Nem, nem. Kyan nem gondolkodhatsz ilyenekről! Haylee a legjobb barátnőd, mintha a testvéred lenne, testvért pedig nem fektetünk meg. - Elárulnád most mi a f*sz ütött beléd? Miért is kaptad fel ennyire a vizet Hercegnő? – meglepetten húzom fel a szemöldökömet, válaszra várva. – Férfiból vagyok, lételemünk azt, hogy megbámuljunk a körülöttünk lévő lányokat. És? Baj? Pont te akarod a fejemhez vágni? Pfff… - puffogok egy sort, majd meg sem várva indulok el a kijárat irányába. Még, hogy Ő kapja fel a vizet? Nem is tudom ki szokott eljárkálni azzal az idegesítő Tony gyerekkel. Áh, de utálom.
Vendég
My heart is european
Vendég
Kedd Ápr. 07, 2015 3:45 pm
Tárgy - Re: étterem - kyan && haylee
in a restaurant
kyan pepijn && haylee saintmort
« étterem. »
KNem szoktam gyakran összekapni Kyannel. Sokszor húzza az agyam és én is próbálom az övét, bár többnyire sikertelenül, de a szándék megvan. Már az idejét sem tudom, mikor veszekedtünk utoljára. Nem szeretek összekapni vele, szívesebben mondom meg neki kerek- perec, hogy mit gondolok, minthogy olyan sértéseket vágjak a fejéhez, amiket később meg fogok bánni. Egyszer régen volt egy nagyon csúnya összeveszésünk, hetekig nem beszéltünk, nem kerestük egymást, aztán meg már nem is tudom melyikünk kezdeményezett igazából. Én mindig azt mondom, hogy Kyan volt, aki felkeresett, míg a srác szerint én tettem meg felé az első lépéseket. Ez a makacsságunkból fakad, de végül is az a lényeg, hogy mostanra már szent a béke. Emlékszem még azokra az időkre, arra az egy – két hónapra, míg együtt voltam Tonyval igazából is. Nagyon eltávolodtam Kyantől abban az időben, több időt töltöttem együtt az akkori barátommal, mint a sráccal, akit teljesen és visszavonhatatlanul szeretek. Igazából először azért jöttem össze Tonyval, hogy elfeledjem Kyant, mert tudtam, hogy a mi szerelmünk nem teljesedhet be több okból kifolyólag is és ebből akkoriban úgy gondoltam, hogy több ok is van, minthogy szimplán barátok vagyunk. Most pedig, hogy újra „összejöttem” Tonyval, vagyis hát nem vagyunk együtt, inkább gyerekes módon úgy teszünk Kyan előtt, mintha igen, lényegében az a célom, hogy lássam milyen érzelmeket vált ki az Pepijnből, hogy mással lát. Ha semmilyet nyugodt szívvel megyek majd ki Thaiföldre. - Jó, tudom, hogy nem engednéd meg, de azért be kell, hogy valljuk, szexuális hangom van – nevetem el magam. Szeretem ezeket a régi poénokat, engem még mind a mai napig megnevettetnek. Lehet, hogy ez már Kyan számára elcsépelt, de legalább az én arcomra mosolyt csalnak. A tudat, hogy legalább magam meg tudtam nevettetni felér egy orgazmussal. Igazából nem nagyon énekeltem még senki előtt Kyant leszámítva. Még a kocsiban, míg megy a zene sem merem szabaddá engedni a hangom, mert félek bármelyik percben leeshet egy döglött madár az égből azt meghallva. Tényleg nem lesz belőlem énekesnő, de még csak másféle zenész sem. A botfülem közbeszól. - Nem jó országba születtél, máshol lehetne egy egész háremed itt meg maximum egy feleséged. Remélem ki fogod bírni – mondom neki, miközben megveregetem a vállát barátságosan. Sosem gondoltam abba bele milyen lesz, ha Kyan megházasodik. Sok lánnyal láttam már együtt, de egyiket sem bírtam két percnél tovább nézni, így inkább leléptem. Azt akarom önző módon, hogy csak az enyém legyen. Ki akarom sajátítani és nem elengedni. Nem emlékszem, hogy lett volna tartós kapcsolata, vagy csak olyan jól megpróbáltam kizárni a csajt, hogy már nem is tudom ki volt az. Igazából fogalmam sincs, de biztosan belepusztulnék, ha meglátnám egy másik lánnyal. - Untörékeny – bólintok elismerően. – Még életemben nem hallottam ezt a szót, sok ész kell hozzá, hogy valaki ilyet mondjon, annak a srácnak biztos hiányzik egy darab az eszéből, ha nem az egész – mondom neki félig felhúzott szemöldökkel. Nem ismerem Kyan csoporttársait, sőt egyik barátját sem ismerem, pedig szokott róluk mesélni. Talán csak nem akarja, hogy az életének az a része, amelyben én benne vagyok keveredjen azzal, amelyben viszont Ők. Szoktunk együtt eljárni bulizni, de olyankor csak kettesben vagyunk és igazából nem is megyünk sehová úgy, hogy ne csak mi ketten legyünk. - Miért lenne jó neked, ha átjelentkeznél? – kérdezem tőle csodálkozva. Nem tudom, miért tenné meg ezt értem. A másik suliban vannak a barátai és velük van szoros, mindennapi kapcsolatban és mégis átjönne miattam. Csábító ajánlat, de ha átjelentkezne, biztosan idejönnék és nem gondolnám meg magam semmi pénzért, ha mindennap láthatnám Őt. Kyanre nézve azt látom, hogy ismételten egy lányt néz, amitől még jobban felmegy bennem a pumpa. Nem akarom szóba hozni még ennél is jobban, mert tudom, én sem vagyok nála különb, de Ő ezt nem tudhatja. Hazudok neki Tonyval kapcsolatban, és ha tudná, biztosan megutálna. - Muszáj neked mindig állandóan más lányokkal foglalkozni, amikor én is itt vagyok? – kérdezem tőle ingerülten, felemelve a hangom. – Mi az, hogy pont én? Mit vétettem már megint ellened? És nekem Te ne puffogj! – ordítom neki, miközben szembe állok vele. Látom, hogy elindul, amit egyszerűen nem bírok elviselni. Utána szaladok és megragadom a karját, hogy megálljon.
Vendég
My heart is european
Vendég
Csüt. Ápr. 09, 2015 8:25 pm
Tárgy - Re: étterem - kyan && haylee
Étterem
can I have this dance?
Gondolkodtam azon az elmúlt időben, hogy önző módon fogom magam és elmegyek innen, elkezdeni az álmomat. Mert haladok, szépen lassan itt is meg fognak ismerni, de nem akarok még 25 évesen is itt ülni Amszterdamban. És, ha van rá lehetőségem miért ne fognám meg? Egy nagy álmom van, amiről még soha senkinek nem beszéltem és nem is fogok. Amerikába akarok menni, túl a tengerre, New York-ba vagy San Fransiscoba, hogy elkezdhessem építeni a nemzetközi karrieremet. Ezzel akarok foglalkozni az biztos, ezt soha senki nem kérdőjelezheti meg és az angol számomra olyan, mint a második anyanyelvem tehát nem lenne problémám ezzel. Még a színészi pályán is elgondolkodtam az utóbbi időben, szívesen kipróbálnám, és ha nem jönne össze, akkor meg ennyi megyek tovább a zene útján, mert az az elsődleges szenvedélyem. Az vagyok én. A zene segítségével kifejezhetem magam, elmondhatom a legtitkosabb érzéseimet anélkül, hogy tényleg azt hinnék az embere, hogy az én vagyok. Talán ilyen szempontból olyan vagyok, mint azok a kis fabábúk, amiket ha szétszed az ember a végén marad a legkisebb, legtörékenyebb, ami mindenkinek a legérzékenyebb pontjára reflektál. Az van benne, bennem. Azt akarom, hogy megismerjenek az ember, de magánéletre van szükségem, hiszen az így is komplikált. Jóformán nincs is, egy jó ideje nincs gusztusom más nőkre nézni vagy megfektetni. Nekem egy kell, de külön álmokat kergetünk, tehát halálra van ítélve az egész, inkább megmaradok a barátjának. - Igen, igazad van. A hangod bassza a fülemet, az énekhangod, hogy ne essünk tévedésekbe. – bólogatok helyeslően majd vele együtt nevetek. Más lány kiverte volna a dísz hisztit, ha így megmondtam volna neki a tutit és még viccelődök is rajta. De Haylee nem ilyen, ez pedig nagyon imponál nekem. Nem kell azon aggódnom mikor bántom meg a gyöngye lelkét, bár erre így is szoktam figyelni. Igazából bármit csinál ez a lány tökéletes számomra, zavar a cigizése, de valami varázslatos van benne. Nem tudok nem arra gondolni mit fogok elveszíteni, amikor elmegy Thaiföldre. Ezért használok ki minden alkalmat arra, hogy vele legyek, még ezeket is mikor kísérgetni kell. Utálok gardedámot játszani. - Nem fogom, tudod nagyon jól milyen mohó vagyok a nők terén. Bááár… egy nőt is elég nehéz kiismerni, hát akkor 4-et? Áh, nem kell nekem annyi. – legyintek egyet, majd lazán megvonom a vállamat. Sose értettem mi a jó abban, ha valakinek több felesége vagy férje van. Egyik félre sem tud ugyanúgy figyelni, valaki vagy többet vagy keveset kap és a többiek besértődnek. Gyakran még egy partnerre is nehéz figyelni, hogy minden dolgával tisztában legyünk. Nem is értem. A múltkor láttam a TLC-n egy ilyen műsort, a csávónak volt 4 felesége és három focicsapatnyi gyereke. Annak mi értelme van? Semmi. A gyerekek is szívnak, a nők is, másképp nem tartaná őket a csávó. - Értelmes egy csávó amúgy, csak kibaszott lusta és olyan, mint egy csöves. És nem veszi komolyan a dolgokat ezért nem kedvelik a tanárok. – én élvezem a társaságát, mindig jókat szoktunk barmulni az egyetem pázsitján, amikor nincs óránk. Vagy nincs kedvünk bemenni egy adott órára, ez pedig sokszor elő szokott fordulni. Nem tehetek róla, komolyan veszem, de néha a kinti levegő sokkal jobban vonz, meg a napsütés. Főleg áprilistól egészen novemberig. Szóval ez már csak ilyen. - Mert a lökött csajommal lennék. Az nem elég indok? – nézek rá felhúzott szemöldökkel, a válaszát várva. De mielőtt adhatna átkarolom a vállát, hogy értse, most kivételesen neki szántam a kérdést. Nem más csajra gondoltam, bááár… Szép lányok vannak itt. Én meg férfiból vagyok. Most mi a gond? Mi, férfiak szeretjük megnézni a lányokat, apró gesztusokat tenni feléjük, ezért vagyunk mi az erősebbik nem. És ekkor Haylee kiakad, miért? Talán megjött neki? Nem értem miért pattog nekem, mint egy duracell nyúl, ha egyszer Ő jár megint Tonyval. - Veled is foglalkozok, eljöttem erre a szarra! – bukik ki belőlem, majd tovább megyek hidegen hagyva a hisztije. Istenem, de utálom, ha egy nő ezt csinálja. – Miért ne? Ha akarok addig és annyit puffogok, amennyit akarok. – rántom meg a vállamat ezzel kiszabadítva a karjaimat. – Amúgy meg addig ne pofázz itt nekem míg Tonyval jársz. Ennyi. – morgok a földet nézve, majd nem törődöm arckifejezéssel nézek fel rá. – Megyünk enni vagy menjek haza?
Vendég
My heart is european
Vendég
Pént. Ápr. 10, 2015 1:14 pm
Tárgy - Re: étterem - kyan && haylee
in a restaurant
kyan pepijn && haylee saintmort
« étterem. »
Mai napig emlékszem és tudom, hogy soha nem fogom elfelejteni azt a percet, amikor találkoztam Kyannel. Nem tudom, hogy most mi lenne, ha nem lenne itt velem. Lenne helyette más, vagy egyedül lennék? Sokszor jó kiadni magamból a dühöt, a kétségbeesést, amit a szüleim irányába érzek, még ha nem is tud nekem segíteni, de legalább van valaki, aki meghallgat engem és nem hesseget el az első adandó alkalommal. Persze imádom Tonyt is, sok mindenben segít nekem, de Ő nem Kyan. Nem tudja az elmém legmocskosabb titkait és körülbelül semmit sem tud, ami olyan fontos lenne, hogy már szinte meghatározza a létem. Sosem voltam az a lány, aki könnyen megnyílt másoknak, aki elmondta a dolgait, de Kyanben már az első perctől fogva bíztam. Ő nem ismeri azt az oldalam, amely titokzatos, és amit senkinek nem mutatok meg. Előtte egy nyitott könyv vagyok és ezt egy percig sem bántam meg. Tudja milyen ételeket szeretek, mik a legnagyobb félelmeim, mikor csókolóztam először és kivel, mikor beszéltem utoljára apámmal és mit, anya mikor hozott fel utoljára valakit hozzánk, mikor milyen jegyet kapok, mik a kedvenc helyeim, zenéim, filmjeim, színészeim. Egyszerűen csak tudja, ki vagyok. Viszont van olyan téma, amiről nem beszélünk. Én egyszerűen nem bírnám végighallgatni, hogy ekkor és ekkor melyik lánnyal feküdt le, így ezt többnyire kerülöm, és ahhoz sem tudom, hogy mit szólna, ha megtudná, hogy én viszont még soha nem feküdtem le senkivel. Biztosan azt hiszi, hogy Tonyval már nem egyszer megtörtént velünk a dolog, de nem. Mikor tényleg együtt voltunk, akkor sem úgy szerettük egymást, mint két szerelmes, így már akkor is elképzelhetetlen volt a számomra, hogy ágyba bújjak vele. - De még mindig jobb az énekhangom, mint a kis kurváid visítozása az ágyadban – kacsintok Kyanre. Néha vannak ilyen megnyilvánulásaim, amikkel teljesen lebuktathatnám magam előtte, mivel csakúgy sugárzik róla a féltékenység, de Kyannek még vagy nem esett le, vagy nincs kedve ezzel foglalkozni, esetlegesen veszekedni. Még belegondolni is rossz, hogy más lányokkal is érintkezik rajtam kívül. Sokszor még azt is ferde szemmel nézem, ha megsimogatja egy másik nőneműnek a vállát, vagy karját. Önző módon én akarom magamnak az összes érintését, az összes szép szavát és én kurvára nem akarok osztozkodni másokkal. - Igaz, igaz! – mondom nevetve és keresztbe rakom a karjaim a mellem előtt. – A lényeg, hogy engem sikerült kiismerned… azt hiszem – az utolsó tagmondatot szinte suttogva rakom utána. Magabiztosnak akarok tűnni előtte, még ha nem is vagyok az. Azt akarom, hogy azt higgye nekem mindenben határozott döntéseim vannak, főleg vele kapcsolatban. Reménykedem, hogy tényleg annyira ismer engem, mint én hiszem, hogy ismer. Ugyan azt nem tudja, hogy milyen régen bele vagyok zúgva, de azt nem is kell tudnia. Nem szabad elrontanom mindent egy vallomással. - Sok értelmes csávó van, aki nem villogtatja meg az IQ- ját senki előtt – rántom meg a vállam. – Nálunk is van az osztályban egy ilyen, igazából elég jó fej, de valamiért engem ki nem állhat, magam sem értem az okát – sóhajtok ironikusan. Vannak páran, jó páran a suliból, akik az előítéletek miatt nem bírnak. Pedig azt hinné az ember Hollandiában, ahol legális a drogkereskedelem és a prostitúció senki sem fog megszólni egy olyat, akinek az édesanyja kurva. Lényegében tisztességes állás ez ebben az országban, be van jelentve, pénzt kap érte, sok- sok pénzt és még élvezi is amit csinál. Persze, biztosan van néhány ügyfele, akiket legszívesebben el sem vállalna, de a munka az munka. Ő választotta ezt, akkor meg kell csinálnia. - De, elég – mosolyodom el. – Ha átiratkozol, nem megyek én el sehova, míg tart az egyetem és utána saját pénzből elmehetnék Thaiföldre, de mi lenne a csoporttársaiddal, a barátaiddal, a tanáraiddal, akiket kedvelsz? Nem dobhatod csakúgy el őket – mondom neki, mint valami prédikációt a templomban. Nem ismerem a barátait, de egy percig sem kételkedem abban, hogyha megismerném őket jóban lennék- e velük. A fiúkkal tutira, lány barátaim meg még nem voltak, szóval az lehetne egy új kezdet. - Ja bocs, hogy elhívtalak erre a szarra, legközelebb nem foglak! – hangsúlyozom ki a szar szót. Hihetetlen, ha még így is gondolja legalább ne mondaná előttem, hiszen tudja mennyit jelent számomra ez az egész és hogy itt van velem csak dob a dolgokon. – Jó akkor puffogj csak – rántom meg a vállam és mérgesen nézek rá. – Hogy mit mondtál? – kérdezek vissza egyre idegesebben, mikor még Tonyt is felhozná. Ő még milyen ideges lenne, ha megtudná, hogy csak hazudok és nem vagyok együtt Tonyval. Nem szabad megtudnia soha. - Együnk, de én utána megyek haza – mondom Kyannek még mindig mérgesen és elindulok a tőlem jobb kézre lévő étterem felé. Ez volt a legközelebb az egyetemhez és egyáltalán nem érdekel, hogy jó- e a kaja ott vagy sem.
Vendég
My heart is european
Vendég
Szer. Ápr. 15, 2015 8:38 pm
Tárgy - Re: étterem - kyan && haylee
Étterem
can I have this dance?
Az egész életünk annyira komplikált, elvárnak tőlünk egy csomó dolgot, amiket nem biztos, hogy el tudunk végezni, sőt. A szüleink felől is rengeteg elvárás jön, a tanáraink is elvárják azt, hogy a tanításukat továbbadjuk és kamatoztassuk őket a lehető legjobban. De miért tudnánk mi, gyerekek, fiatal felnőttek eleget tenni ezeknek a kéréseknek? Lehet, nem megy, sőt, az esetek kilencven százalékában nem sikerül mindenkinek megfelelni. Ez pedig fájó, mert a próbálkozásaink hasztalanok, senki sem támogat minket vagy veregeti meg a hátunkat és mondja azt, hogy ügyes vagy fiam. Csak így tovább. Pedig erre lenne szükségünk, egy kis motivációra nem pedig a szidásra, a lenézésre vagy az idegességre, ha nem sikerül úgy cselekednünk, mint ahogy elvárják tőlünk. Szörnyű egy élet ez így, igazából én mindent másképp csinálnék, valahogy úgy, hogy a szüleim életét ne közelítse meg csak bankügyileg. Nem akarok begyepesedett, kockafejű üzletember lenni, mert ez ne nekem való, hanem valaki olyannak, aki nem ismeri az életet és a nyújtott szépségeket. Ismerem őket, mint a tenyeremet, hiszen sose vetettem meg azokat a fiatalokat, akik isznak és elszívnak néha napján egy-egy spangli füvet. Bár a cigizést nem bírom, főleg nem, ha azt egy lány teszi, mert szerintem annál undorítóbb nincs is. Haylee-nek sem bírom ezt a szörnyű függőségét, de hiába mondanám neki, hogy ne tegye akkor még azért is ezt tenné. Pedig egészségtelen, és tudom, hogy ezzel csak az anyjáék figyelmét akarja felhívni, de akkor is. Vigyáznia kéne magára, mert egyszerűen kár lenne érte, nem akarom elképzelni azt, hogy milyen lenne, ha Ő már nem boldogítana minket, engem, ebbe a világba. Bele se merek gondolni milyen, lenne az életem nélküle, szerintem unalmas és nem lenne ennyi bonyodalom benne, élhetném a magánéletemet gondok nélkül, nem kéne azon filozofálnom, hogy miért nem mondom végre el az igazságot neki. - Honnan tudod milyen a hangjuk? Kémkedni szoktál utánam Haylee Saintmort? – kérdőn felhúzott szemöldökkel pillantok az oldalamnál lévő lányra, és kíváncsian várom a válaszát. – Amúgy meg, a kurvák elég szépen sikítják a nevemet mikor elérnek a csúcsra. – említem meg egyszerűen ezt az apró információt, angyali ábrázatot öltve. Fogalmam sincs miért érdekli mindez Őt, mi ketten csak barátok vagyunk semmi több, sajnos. Mert bármennyire is tagadom, érzek iránta valamit, halvány érzéseket táplálok irányába mióta megismertem. - Én nem lennék ebben olyan biztos, vannak még titkok, amiket nem tudok rólad LeeLee. És ez így van rendjén, te se tudsz mindent rólam. – ezzel pedig nincs semmi gond véleményem szerint. Ha tudná a legféltettebb titkomat miszerint szeretem őt, nem is akárhogy, akkor ez a barátságunk végét is jelenthetné. Én pedig nem akarom a végét, így is szar belegondolni abba, hogy Thaiföldre akar menni tovább tanulni. Támogatnom kell, nem szabad önzőnek lennem. - Én se csillogtatom meg bárki előtt az IQ-mat, valahogy nem érzem szükségességét annak, hogy mindenki tudja mennyire okos, intelligens és ehhez még szexi is vagyok. – vigyorgok rá, majd mondatára megforgatom a szememet. – Hihetetlen, ugye? Talán nem bírja azt, hogy cigizel… vagy.. a többi imádnivaló tulajdonságodat. – én bírom a búráját a csajnak, de nem mindenki díjazhatja a humorát vagy a személyiségét. Engem sem szeretnek sokan, és ez nem zavar, mert én sem feltétlen kedvelek mindenkit. Sőt. Ami azt illeti, igazán előítéletes emberke vagyok, főleg mert megválogatom a barátaimat, és néha nem vagyok képes eltekinteni az emberek etnikai vagy vallási nézeteitől. Rasszista mondjuk, nem vagyok, de az biztos: nem engedem közel magamhoz őket. Mindenki más, én elfogadom ezt, de akkor mindenki fogadja azt is el, amilyen én vagyok. - Már miért ne dobhatnám el őket? Úgyis csak ezt az évet élveznénk ki még együtt, utána mindenki megy a feje után. A mesterit meg simán csinálhatom itt, és ha ez azt jelenti, hogy téged boldoggá teszlek akkor miért ne? – nem törődően megvonom a vállamat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Számomra mondjuk az, mert Haylee mindig is többet jelentett számomra, és ha ezzel tehetek valamit, hogy ne hagyjon itt engem, akkor… önző leszek és megteszem. Nagy baj? Engem nem érdekel. Az vesse rám az első követ, aki sose cselekedett még önzőn. - Helyes! Bocsánatkérés elfogadva. – sziszegem az összeszorított fogaim között. Nem értem miért viselkedik így, nem csináltam semmit. És mi baj van azzal, hogy megnéztem egy lányt? Elméletileg van barátja, akkor ez nem kéne érdekelje. Az én életem, úgy cseszem el, ahogy akarom. – Puffogok is. – öltök rá 5 éves stílusúan nyelvet, majd keresztbefont karral megyek tovább. Durcásan. – Jól hallottad. – nem érdekel annyira az egész kapcsolatuk, hogy még egyszer kiejtsem a nevét a számon. Utálom a srácot. Idegesítő kis mitugrász. - Szintúgy. – egyszerűen válaszolom pár lépéssel hátrébb menve Haylee mögött. Valahogy nincs kedvem már ehhez az egészhez. Olyan szar ez az egész. Hagynom kéne elmenni Thaiföldre.
Vendég
My heart is european
Vendég
Szomb. Ápr. 18, 2015 2:30 pm
Tárgy - Re: étterem - kyan && haylee
in a restaurant
kyan pepijn && haylee saintmort
« étterem. »
Nem emlékszem, hogy valaha is szégyenlős lettem volna, ha fiúkról volt szó. Inkább jellemző rám a bevállalós jelző, mint bármi más. Habár ez nem zárja ki azt a dolgot, hogy Tonyn kívül még nem volt igazi barátom és talán Őt sem sorolnám abba a kategóriába. Nem elégszer győzöm hangoztatni, hogy az a kapcsolat számomra inkább volt egy tapasztalat szerzési lehetőség, mint bármi más. Ugyan még szűz vagyok és ezt nyíltan felvállalom, de nem hangoztatom, viszont nem vagyok ártatlan. Nem kezdeném el senkinek sem azt elemezni miket tettem már, mert ahhoz senkinek semmi köze. Talán tényleg vannak dolgok, amiket még Kyan sem tud rólam. Lehetetlenség úgy kinyílni egy ember előtt, hogy annak mindent kiteregessünk, illetve vannak dolgok, amelyeket megtartunk magunknak, de ez így van rendjén. Ettől függetlenül kiteregethetjük a szennyest más ember szeme előtt, de ez még nem minden. Rengeteg helyen jártam már az életem során, de Amszterdamhoz ideköt valami, vagyis inkább valaki, aki miatt még Thaiföldet is képes lennék feladni. Viszont nem akarom, hogy ezt megtudja, félek, hogy mit gondolna rólam. Teljesen hülyének nézne. Jól tudom, hogy neki a zenélés a legfontosabb és azt senki miatt nem hagyná abba és jól is teszi. Nem állhatok sem én, sem más ember annak az útjába, hogy teljesen boldog ember legyen. - Nem tudom milyen a hangjuk csak szimplán elbírok képzelni egy kényes, nyávogós libát nyögni, tudod, egy olyat, amilyen a legtöbb lány, akikkel szexelsz – rántom meg a vállam ma már sokadjára. A hangomból süt a flegmaság és egyáltalán nem bánom, hogy ezt így kimondom. Mindig is olyan ember voltam, akinek ami a szívén, az a száján. Nem fogom azért visszafogni magam, mert kényes témákhoz értünk. – Hát gratulálok, biztosan nagyon jó a szexuális életed, csak aztán nehogy elkapj valami fertőzést – mondom totálisan komoly hangon. Nem akarok itt papolni neki, hogy mennyire jó az elővigyázatosság, maga a védekezés, az óvszer használat, de nekem ehhez semmi közöm, ahogyan az egész szexuális életébe nem kaphatok betekintést. - Igazad van – bólintok csendesen. Vannak dolgok, amiket nem mernék elmondani neki és itt nemcsak azt értem, hogy totálisan bele vagyok zúgva. Vannak mások is, amik apróbbak, de még rájuk gondolni sem szeretek vagy éppenséggel azt sem teregethetem ki neki, hogy mikor mit csinálok a szobám négy fala közt. Kínos lenne számomra felhozni és ez tudom, hogy Kyan iránából is ugyanígy van. Ez csak természetes. - A szerényt kihagytad, egyértelműen az a legnagyobb erényed – szólalok meg nevetve. Mindig is imádtam azt, ahogyan Kyan beszél magáról. Az egész felfogását a dolgokról, az életről, a világról, a hitről és még sorolhatnám órákig, de azzal nem lennénk előrébb. Ő az a fiú, aki mellett sosem lehet unatkozni, vagyis én nem tudok. Bármiről el lehet vele beszélgetni, állandóan ugratjuk egymást, jól szórakozunk együtt vagy csak jól titkolja, hogy mennyire unja azt a büdös bagós fejem. – Milyen többi imádnivaló tulajdonságomra gondolsz? – kérdezem felvont szemöldökkel. Na hajrá Pepijn, add ki magadból, mit nem szeretsz bennem!- Úú, örülök, hogy eszembe juttattad, szóval most a tiszteletedre rágyújtok – mosolygok rá, majd előveszem az utolsó szál cigimet és meggyújtom. – Mennünk kellesz venni – mondom félig elhúzott szájjal. - Wow, Kyan, ez – nem jutok szóhoz. Komolyan megtenné értem? – Ezt még átgondolom, de akkor ha idejelentkeznél ezer százalék, teljesen biztos, hogy átjössz hozzám? Veled még itt is jó lenne – vörösödöm el egy kissé a meglepettséégtől és a zavartól, amit ez a fiú okoz nekem. Tényleeg nem tudom, hogy mit gondoljak. Én is megtenném ezt érte, de nem gondoltam volna, hogy ez viszont is igaz. Tudtam, hogy bírja a burám és legjobb barátok vagyunk, de ez soha nem jutott volna az eszembe. - Most meg miért kell a kettőnk vitájába Tonyt is belekeverni, ha? – kérdezem még mindig kissé ingerülten. Nem akarok tovább veszekedni Kyannel, de izzik körülöttünk a levegő és egyáltalán nem jó értelemben. Éhes vagyok és alig várom, hogy egyek valamit abban az étteremben, amit kiválasztottunk, de legszívesebben csendben tenném és egyedül. Fáj, minden alkalommal fáj, amikor így viselkedünk egymással. - Oké – válaszolok nemtörődöm stílusban.
Vendég
My heart is european
Vendég
Vas. Ápr. 19, 2015 8:53 pm
Tárgy - Re: étterem - kyan && haylee
Étterem
can I have this dance?
Úgy utálom mikor Haylee beleszól olyan dolgokba, amikhez jóformán nincsen semmi köze. Mi baja van azzal, ha néha napján felhívok magamhoz egy nőt, hogy jót szórakozzak? Szükségleteim vannak, férfiból vagyok ráadásul szingli, így nem az jön le, hogy esetlegesen a barátnőmet csalom. Ha lenne barátnőm, márpedig nincs, akkor biztosan nem állna fenn ez a lehetőség, de míg nincs, addig híve vagyok az egyéjszakás kalandoknak. Erre pedig több nőnek is igénye van, mert manapság már senki nem akar tartós, hosszúéltű kapcsolatot, hanem minél többet rövid idő alatt egészen a pénzes pasikig, akik mellett pár évig kihúzzák elég pénzt összegyűjtve és vándorolnak tovább. Ha egy nő csinál ilyet az elfogadott, de én érezzem magam rosszul, ha véletlenül felmerek vinni egy nőt vagy felmegyek hozzá? Meg amúgy sem értem a hozzáállását, nincs köztünk semmi a barátságon kívül, mert én nem lépek, Ő meg amúgy is Anthony mellett találta meg a boldogságot. Az én haverom miért nem lehet akkor boldog? A jobb markom már fáj, és amúgy sem olyan élvezetes, mint mikor valaki csinálja neked. Mindegy, csak egyszerűen utálom, amikor ilyen és kitudna kergetni ilyenkor a világból vagy legalábbis mellőle egy jó ideig. Egy ilyen eset után pár napig savanyú szájízem van, és nem igen van kedvem semmihez. - És téged mi a kibaszott fenéért zavar az, hogy én kikkel szexelek? Nem döngetem egyik barátnődet, osztálytársadat sem, akkor meg hadd szórakozzak úgy, ahogy jól esik. – nem értem, komolyan nem és ezzel csak azt éri el, hogy kifogyjak a birkatürelmemből. Azt pedig senki nem szeretné, mert eddig nem voltunk úgy istenigazából rosszba, de ha kell megmutatom én milyen is az, ha nem szólok hozzá két hónapon keresztül és levegőnek nézem. – Úgy ahogy mondod, nagyon jó szexuális életem van, és én nem az a fajta vagyok, aki balfék módjára elkap valakitől valamit. – válaszolok vissza kissé flegmán. Komolyan, még az anyám sem vágja a fejemhez azt, hogy mennyi nőcit viszek fel, és fektetem meg őket. Ő igazából örül annak, hogy nem vagyok a nők ellen vagy a szexualitás ellen. Manapság megint divatba jött az, hogy hú nem merünk a szexről beszélni egymással, mert hogy az milyen már. Az életünk része, mindenki csinálja kedvére. Szaporodjunk, mint a nyulak én azt mondom! Nem vagyok hülye, tudom milyen felelősséggel jár egy nővel való lefekvés, és minden egyes alkalommal gondoskodok a biztonságról. Nem akarok ilyen fiatalon apa lenni. - Szerénység, áh, tényleg, hogy lehettem ennyire feledékeny? – csapok drámaian a homlokomra. Egyesek ezt egoizmusnak hívják én csak önbizalomként emlegetem, mert ha nem lenne akkor nem lenne értelme elkezdenem az egész zenélős karrieremet. Ki akar elmenni egy olyan ember koncertjére, aki nem tud megszólalni a közönség előtt? Szerintem senki, én pedig pont ezt akarom elkerülni. A senkit, én mindenkit akarok. – Most hirtelen más nem jut eszembe, de rengeteg van. – vakargatom meg a tarkómat egyidejűleg megigazítva a gitárom tokjának pántját. Hosszabb sétára nem ez a megfelelő hordóeszköz, a jobbik most elszakadt így a szarral kell beérnem. – Istenem, mikor hagyod már abba ezt? Tudod milyen gusztustalan, ha egy nő szája füstöl? – nem szeretem, ezt Ő is tudja. - Ezer százalék, hogy átjelentkeznék ide. Szeretném, ha jól éreznéd magad és végre hoznál egy döntést, és ha ehhez az kell, hogy én is átjöjjek, akkor megteszem. – vonok vállat egyszerűen. Szeretem, és a felé táplált érzések miatt bármikor képes lennék ilyen cselekedetekre. Az már más kérdés, hogy Thaiföldre is utána mennék, bár azt kétlem. - Mert úgy viselkedsz mintha együtt lennénk, és leszidsz mert megnéztem a csajt! Haylee csávód van, Tony történetesen, akit szívből utálok, de mégsem veszekszek miatta. Tehát megkérlek, hogy fogd vissza magad, ez nem a színház, hogy drámázz. Megnéztem a csajt, és? – nem várok választ a kérdésemre, sőt ehhez az egészhez nincs már kedvem. Mindig én kell legyek a fasz, nem? A telefonomat előkapva megyek utána az étterem felé, s mikor odaérünk egyáltalán nem izgat az, hogy ki kéne nyitnom előtte az ajtót, nyissa ki magának, majd ha megtette bementem én is és levágódtam ahhoz az asztalhoz, amit a barátnőm kinézett. Elvettem egy étlapot és tanulmányozni kezdtem, mikor megérkezett a pincér felvenni a rendelésünket. - Én egy kólát kérek, és a mai menüt. Az tökéletes lesz, köszönöm. – mondom el az én kívánságomat miután megtette ugyanezt Haylee is.
Vendég
My heart is european
Vendég
Hétf. Ápr. 20, 2015 4:06 pm
Tárgy - Re: étterem - kyan && haylee
in a restaurant
kyan pepijn && haylee saintmort
« étterem. »
Nem szeretek Kyannel veszekedni, sőt egyenesen utálok. Nem nevezném vitának azt, amit mindenegyes nap leművelünk egymással, mind a kettőnknek lételeme egymás vérét szívni, de azt általában élvezzük is, ám ami most van az teljesen más. Ma reggel, amikor ott vártam az egyetem előtt azt hittem ez egy tökéletes nap kezdete. Kettesben a sráccal, akit szeretek, olyan dolgokat csinálunk, aminek köze van a jövőmhöz és Ő segíthetne, majd együtt töltjük az egész napunkat, de ez csúnya veszekedésbe torkollott. Jelenleg azt is alig várom, hogy befejezzük az ebédet és hazamehessek, lenyugodhassak, majd beszélhessünk pár nap után, mikor már sem Ő, sem én nem vagyunk kíváncsiak a ma történtekre. Elmenekülni a saját ki zugunkba, átgondolni a dolgokat és újult erővel beszélni újra, ám ezúttal nem én leszek az, aki megkeresi. Nem futhatok én mindig, mindenki után, ha akar valamit keres és Ő az a srác, aki tudom, hogy fog keresni bármi történjék is. Egy percig sem kételkedem benne, hogy szeret és bármit megtenne értem, viszont nem olyan módon, ahogyan én szeretném, de muszáj beélnem ennyivel. Egy napon, amikor már családom lesz biztosan mosolyogva fogok arra visszaemlékezni, hogy szerelmes voltam a legjobb barátomba, ám félek is ezektől az időktől. Nem akarom Őt más nővel látni és azt végképp nem akarom, hogy más nőnek a gyerekét tartsa a kezei közt. - Jó, szórakozz csak, azt csinálsz, amit csak akarsz innentől fogva úgy szarom le, ahogy van! De aztán nekem ne magyarázd, hogy ezt meg azt itt és ott megdöngetted meg milyen jó volt meg ilyen kemény még sosem volt a farkad! Nem Kyan, nem vagyok rá kíváncsi – kiáltok rá dühösen. Nem sűrűn szokta magyarázni nekem a nő ügyeit, de ha belejön, elmondja, ahogy én is neki a dolgokat, ám velem nem szokott semmi izgalmas történni. Olyan, mint minden másik srác, ha nőt lát meztelenül olyan lesz, mint egy töltött fegyver. – Még simán lehetsz balfék, sosem tudhatod mi vár rád – a hangom ezúttal rendezettebb és halkabb. Normális hangnemben szólítom meg a mellettem álló srácot. Nem hiányzik, hogy egész Amszterdam azt hallgassa, miről veszekszünk. Jó, lehet kicsit túlzás mindaz, amit mondok neki, mert nem vagyok a barátnője, nem engem húzogat, nem vagyok mindössze egy nagyon jó barátja, de mégis ezeket vágom a fejéhez. A féltékenység mindenkinek elborítja az agyát, akárcsak az enyémet, de túl makacs vagyok ahhoz, hogy leálljak és bocsánatot kérjek tőle. Túl akarok lenni ezen az egészen és szomorúan bebújni az ágyamba, a meleg takaróm alá, majd filmet nézni és mindenféle édességet összezabálni. - Tényleg szerény vagy, amikor rád jön – mosolygok rá kedvesebben, ám az előbbi téma, az, hogy a szexről ordibáltam vele még mindig pirosan hagyja az arcom. Zavarban vagyok, és nem tudom, hogyan kellene elterelni a beszélgetést nyugodtabb vizekre, mert ezt én most személy szerint erőltetettnek érzem. El kellene menekülnöm és nem nézni hátra, de nem vagyok rá képes. – Akkor gusztustalan! Mit érdekel az téged? Nem neked kell megcsókolnod! – mondom neki kissé felemelve a hangom, egyértelműen hallatszik mennyire ingerült vagyok. Mélyet szippantok a cigarettámból és Kyan irányába fújom a füstöt, hogy csak ezzel is még jobban felidegesítsem. Ha én a plafonon vagyok, legyen Ő is ott. - Akkor gyere át, jövök ide – adom be a derekam és egyidejűleg egy pár évre lemondok Thaiföldről még a vitáink ellenére is. Ráérek kimenni, ha befejeztem a tanulást, akkor már úgysem fogok a szüleimtől függeni és azt teszek, amit csak akarok. - Veled vagyok, akkor ne nézegess már más lányokat! Leszarom kivel vagy, mit csinálsz a hátam mögött, de lehetne, hogy egyszer a büdös életben, míg velem vagy csak velem foglalkozol? – ordítok rá teljes hangerőmből, majd idegesen pillantok a srácra, aki ezúttal képtelen kinyitni előttem az étterem ajtaját a telefonja miatt. Kinek írhat és mit? Csak még jobban elborul az agyam az arrogáns viselkedése jóvoltából. Idegesen tárom ki előttünk az ajtót és nem várom meg, hogy utolérjen, egyből leülök a számomra legszimpatikusabb asztalhoz. - Nekem lesz egy szezámmagos csirke krokettel és sprite, köszönöm – olvasom fel a rendelésem, majd kérdőn nézek Kyanre, hogy Ő vajon mit fog enni. Megtehetném, hogy a veszekedésünk után azt mondom, menjen innen vagy fizessen magának, de nem teszem. Ennyire még nekem sem tud elborulni az agyam.
Vendég
My heart is european
Vendég
Kedd Ápr. 21, 2015 8:02 pm
Tárgy - Re: étterem - kyan && haylee
Étterem
can I have this dance?
Nem kenyerem a veszekedés, nyugodt embernek vallom magam, aki majdnem minden körülmények közepette képes megtartani a józan eszét. De akadnak pillanatok, mint amilyen a most is, hogy nem bírok leállni és egyszerűen kijön az, amit már egy jó ideje magamban tartottam. Sosem éltem kicsapongó életet, nem nevezhetnek férfi kurvának, és nem is feküdtem le annyi nővel, hogy ne tudnám összeszámolni a két kezemen őket. Haylee kifakadását erős túlzásnak ítélem, és bármennyire szeretem a kedves barátnőmet most nagyon a lelkembe gázolt. Az egy dolog, hogy szeretek bulizni és az egyik legnagyobb csodálója vagyok a női nemnek, de azért nem döntögetek minden alkalommal másik csajt, azért hülye még nem vagyok. A fáradságom és a türelmetlenségem miatt, ami a próbáknál lévő idióták hozzá nem értéséből fakad, sokkal gyorsabban kiborul a bili ezekben a percekben. Az idegeim pattanásig feszülnek és legszívesebben hagynám a fenébe az egészet, de az év végi átlagom 80%-át teszi ki ez a szerep, legalábbis az előkészületekben és a zenében való részvétel. Megtehettem volna azt, hogy alszok ebbe a kis időbe, ami jut a saját dolgaimra de nem, eljöttem és a legjobb barátnőm mellett vagyok mikor egy fontos döntést kell meghoznia. Ezt miért nem értékeli senki sem? Nem vagyok én az a nagyon rossz, állandóan csajozós nagymenő csávó, akinek a nadrágja jóval a feneke alatt van és állandóan full cappel nyomul. - Én sem vagyok kíváncsi a hisztidre Haylee Saintmort. – mondtam a lehető legnyugodtabb hangnemben. Nincs értelme ennek az egésznek, nem akarok vele veszekedni mikor lehet, hogy pár hónap múlva itt hagyja az egész helyet és kiutazik egy ismeretlen kontinensre. A következő mondatát is szó nélkül hagyom, elegem van a veszekedésekből, nem vagyunk mi egy spanyol szappanopera főszereplői, akik állandó jelleggel ölik egymást. Elég volt az, hogy sokáig öltük egymást a nővéremmel, mikor még kicsik voltunk. Annyiszor húztuk egymás fülét, én akkor még a haját is mert, jóval hosszabb volt, mint az enyém. De egy idő után már nem foglalkoztunk ezzel, sokkal nyugodtabbá és szelídebbé vált a kapcsolatunk. Mára már tök jól megvagyunk, sokszor megyünk el együtt valahová és Ő a legjobb társaság a családi összejövetelek alkalmával. - Néha tényleg szerény vagyok. – bólintok helyeslően. Próbálok megfeledkezni az előbbi témánkról, mert ha valaki hallotta és lehet, hogy volt olyan, akkor azt gondolhatja, hogy Ő a csajom én pedig egy olyan férfi vagyok, aki megcsalja a barátnőjét. Pedig ez nincs így, és nem tetszik az, ahogyan megnyilvánult ezzel a témával kapcsolatban. Ezt egy sokkal privátabb helyen kellett volna megtennie, talán még a szidását is elfogadtam volna, de így… Még az anyám sem vesz így elő! Akkor neki miért engedném? – Igazad van, én csak annyit mondtam, hogy sokkal vonzóbb egy nem dohányzó nő. – emelem fel a két kezemet tenyérrel felé fordítva azt, hogy bebizonyítsam nincs bennem semmi rossz szándék. Szó nélkül cserélek helyet és igazából örülök ennek, mert legalább nem kell azt a büdös cigi füstöt szagolnom. Egyszerűen a falra tudok mászni tőle, de hiába mondanám Haylee-nek azt, hogy hagyja abba, mert azért is azt csinálná. Ezt így kell megszokni, Őt így kell elfogadni. - Természetesen. Rengetegszer volt rá példa és a későbbiekben is lesz. A figyelmem nagy részét mindig te fogod kitenni Hercegnő. – zárom le ennyivel a témát, mert én személy szerint már nem akarok erről beszélni. A kettőnk között lévő feszültséget viszont már nem lehet elfújni, ez pár napig itt fog maradni így ilyenkor nem is igazán beszélünk egymással. Mindketten duzzogunk pár napig, utána valamelyikünk felkeresi a másikat. Ez így megy. - Jól hangzik az, amit rendeltél. – jegyzem meg csak azért, hogy ne nézzünk ki annyira bénán, mint amilyennek külső szemmel nézve tűnhetünk. Az előttem lévő sótartóval kezdtem el játszani egészen addig míg meg nem jött az ennivalónk. – Jó étvágyat. – egy apró mosolyt engedtem meg irányába, majd nekikezdtem a napi ajánlatnak, ami sajtos csirkemellet, sült krumplit tartalmazott hozzáillő szószokkal.
Vendég
My heart is european
Vendég
Szer. Ápr. 22, 2015 4:07 pm
Tárgy - Re: étterem - kyan && haylee
in a restaurant
kyan pepijn && haylee saintmort
« étterem. »
Kyan természete mindig lenyűgözött engem. Gyökeresen más, mint én. Míg én egyik pillanatról a másikra tudok robbanni és olyan dolgokat vágni a másik fejéhez, amihez semmi közöm, vagy ha van is túl durva és nem szabadna felemlegetni simán megteszem. Régen úgy gondoltam, míg kisebb voltam, hogy ez egy védekezési forma és így legalább senki sem tud majd megbántani az életben, de ezzel pont az ellenkezőjét érem el annak, amit akartam. Másokból is kihozom az állatot magammal együtt és nemcsak én sérülök, de még a velem szembenálló fél is. Egy normális ember szépen leül és nyugodt, kedvesebb körülmények között tisztázza az ellentéteit a másikkal, míg én a nyílt utca közepén kezdek el valaki olyannal ordibálni, akit a világon mindenkinél és mindennél jobban szeretek. Azt akarom hinni, hogy minden rendben van, és majd megbocsájt nekem, úgy nézi Kyan ezt az egészet, mintha meg sem történt volna, de az ember bocsájt, viszont nem felejt. Én is Így vagyok ezzel, attól, hogy azt mondom, megbocsájtottam rengetegszer felemlegetem a néhai vita tárgyát ezzel cseppet sem könnyítve meg a helyzetünk. Ezek azok a dolgok, vagyis mondhatni inkább, hogy közrejátszanak abban, hogy el akarok innen menekülni egy teljesen másik kontinensre, ám az, hogy Kyan képes lenne miattam iskolát váltani ad egy löketet, hogy itt maradjak ezzel teljesen elbizonytalanítva mindent, amit eddig szerettem volna. - Nem szoktam hisztizni soha, Kyan Pepijn – emelem fel a két kezem védekezésképpen és csodálkozva állok meg vele szemben. Igazából minden alkalommal, mikor ilyen kijelentést teszek félek, nehogy ránk szakadjon az ég és most is félszemmel felfelé pillantok, hogyha jönne elsőként pillantsam meg a természeti katasztrófát, amit én okoztam. Nem tudom sokszor, hogyan kellene viselkednem, mert senki sem tanította meg nekem, de azért annyira még én sem vagyok hülye, hogy ne tudjam a nyílt utcán nem kezdünk el ordibálni a legjobb barátunkkal, főleg nem szexuális témában, ami sem rám, sem senki másra nem tartozik. Örülnöm kellene, hogy egészséges a szexuális élete, míg én itt vagyok szűzen tizennyolc évesen. Bárki, aki hallott minket az imént biztosra veszem, hogy Kyant egy tapló hímringyónak nézi, míg engem az ártatlan, megcsalt, összetört barátnőjének, aki próbálja megvédeni magát több- kevesebb sikerrel és estére újra a barátja ágyában fog kikötni. - Egy alkalmat említs meg, mikor szerény voltál és elhiszem neked – mondom mosolyogva. Próbálok nem veszekedni vele, de jelenleg adrenalin túltengésem van és legszívesebben mindent a fejéhez vágnék. El akarom terelni a gondolataim, ám ez nem is olyan könnyű feladat, mint gondoltam volna. Visszagondolok az együtt töltött időre és olyan emlékért kutakodok a koponyámban, ami arról árulkodna, hogy a velem szemben ülő srác szerény lenne. – Sajnálom, de nem emlékszem semmi ilyenre. Biztosan pont olyankor sosem voltam a közeledben – mosolyodom el még szélesebben. Remélem, el tudom vele feledtetni az iménti dolgokat és nem fog rám annyira haragudni. - De én dohányzom, és nem tudsz ellene mit tenni. Neked a zene a szenvedélyed, míg nekem a cigaretta, egyikőnk sem tudna nélkülük élni – rántom meg a vállam. Már idejét sem tudom, hogy mikor szívtam el az első szál cigarettám, de nem tegnap volt az is biztos. Az első slukktól fogva függő lettem, nem én vagyok, azaz ember, aki fuldokolva kezd el tőle köhögni és inkább arrébb dobja. – Gyújtottál már rá valaha? – kérdezem Kyantől kíváncsian. A közelemben még sosem dohányzott, de ez nem zárja ki az igenleges választ. - Aj, annyira tudsz bókolni – nevetem el magam kínosan. – Tudjuk mind a ketten, hogy ez nem igaz, szívesebben legelteted máson a tekinteted, míg együtt vagyunk, mint rajtam, de ez ellen nem tudok mit tenni. Egészségedre! – mondom neki kissé elhúzva a számat. Már a gondolattól felemészt a féltékenység, hogy más nőkre ránéz és az,hogy bármi is legyen köztük egyenesen a sírba visz. Nem akarom megtapasztalni azt az érzést, amikor a szerelmed mással kell együtt látnod, akivel ráadásul szeretik egymást. Ezt senki sem érdemli meg. - Neked is jó étvágyat, Kyky! – mosolygok rá kedvesen, majd elkezdem enni a csirkét, amit rendeltem. Már hihetetlen éhes voltam és alig várom, hogy ebéd után bebújjak a takaróm alá és mély álomba szenderüljek. Délutáni alvás, mint az óvodában, de azért vágyom rá.
