Tárgy - William && Jelissa

Nem minden vendéggel szoktam ilyen könnyen szóba elegyedni. Nekem is vannak kedvencek és kevésbé kedvencek. Vannak, akikkel inkább csak tiszteletből beszélgetek, mert nem akarom őket megsérteni. Többnyire azért érdekes emberekkel ismerkedem meg, és szívesen elegyedem velük társaságba, mint ahogy Jelissával is. Nem túl sokszor még eddig és nem is túl mélyen, de erre még akadhat idő, ha továbbra is erre járogat. Nem vagyok egy savanyú ember sem, így könnyedén veszem fel a humort és igyekszem viszonozni amennyire tőlem telik. Van bennem amerikai vér, nem vagyok rossz ebben, legalábbis ezt szokták mondani.
- Hát olykor nagyon elfoglal a munka és nem nagyon veszem észre azt, sem ami a szemem előtt van. Így tényleg lemaradok egy-két dologról. Bár azt sem sejtettem eddig, hogy ilyen szerepben látnál szívesen. Nem is nagyon tudok táncolni.
Fogadkozom nevetve, cseppet sem esik rosszul, hogy talán így is gondolt rám, vagy épp gondol, ez számomra egyenlőre csak vicc, egy percig sem gondolok többre, csak játék a gondolatokkal.
- Nem mondom, hogy mindig ingyen ihatsz, de ha jó passzban vagyok, leeshet egy-két finomság jutalomból. A társaságom meg mindig ingyen lesz, csak akadjon, aki élvezi is.
A vállböködésre egy pillanatra megfeszül izomzatom a váratlan érintésre, de nem komolyan és nem is azért, mert ideges lennék, csak valamiféle reflex csupán. A szándékosan elnagyolt kacsintásra viszont csak ismét elnevetem magam.
- Reméltem is hogy nem gondoltad komolyan.
Az ilyen dolgokat hajlamos vagyok néha túl komolyan érteni, még ha nem is úgy célozták, hiszen tudom, hogy Jelissa nem akarna megbántani. Hiába, úgy érzem ilyenkor, mintha sérelem esne a precizitásomon és hőn szeretett szórakozó helyemen.
- Csak azért nem űzöl el, mert enyém ez az egész? Természetesen egy új menetre gondoltam. Komoly játékra egy jó ellenféllel. Beszélgetni közben is tudunk.
Kíváncsi vagyok, erre mit mondd majd, közben azért végigjárom a dákókat és keresek egy szimpatikusat magamnak nehézség és méret alapján. A megfelelő precizitással ezt is, mint mindig. Ki is próbálom az asztalon, imitálva pár ütést.
- Nem akartam ma igazán inni, de ha ez az ára.
Kérek magamnak egy sört, az egyik alkalmazottamtól. Bár attól tartok ez nem lesz majd elég Jelissának.

Tárgy - Re: William && Jelissa

you work at a smile and you go for a ride, you had a bad day

Valahol örülök neki, hogy ilyen könnyen veszi a stílusom, bár ez mindig is így volt. Ő is folytatja a humoros megjegyzésem, mire egy kicsit elmosolyodom. - Tudod, lett volna időd lecsapni rám, de hát lassú voltál! Jó ötlet, de csak akkor tartom itt, ha te leszel a táncos fiú, tűzoltó szerkóban és a végére ledobod nekem a textilt! – vázolom neki tovább a helyzetet. Nem mondom, William egy szemre való pasi, ezt kár lenne tagadni. Megnézném egyszer egy forró tánc lejtése közben, még úgy is, ha sose képzeltem és nem is fogok többet belegondolni a mi kis haverkodásunkba. Elvégre nem vagyok az a típus, aki mindenkivel összebújik, akivel jóban van. Eléggé nem.
- Milyen rendes vagy! Szívesen vagyok itt kivételezett, pláne, ha ez ingyen piával és kellemes társasággal jár… – kicsit „haverkodósan” megbököm a vállát, majd direkt túl nagy gesztussal rákacsintok. Lehet velem viccelődni, azonban csak olyan tud, aki megtalálja azt a bizonyos hangnemet. Különben nem.
- Nehogy a szívedre vedd, Tündérbogyó! Csak vicceltem… – mondom felnevetve a körömlakkos megjegyzésnél. Látom rajta, hogy kicsit felhúzta az orrát, pedig tényleg csak vicceltem. Itt még sosem kaptam vizezett piát, ami pozitív, nagyon pozitív. Mikor látom rajta, hogy kezd kivetkezni pincér szerepéből, csak figyelem még pár pillanatig, majd meg is szólal, hogy csatlakozna hozzám. - Hogy a viharba ne? A helytulajdonost nem űzi el az ember… – jegyzem meg, de nyilván nem ezért egyezek bele a társaságába. Nem vagyok szégyenlős típus, ezt ő is tudhatja, ha egyedül kívánnék maradni, elküldeném szívbaj nélkül.  - Kezdjünk bele egy új menetbe, vagy csak beszélgetni szeretnél? – kérdezem fejemmel az asztal felé biccentve, hiszen számomra nem volt egyértelmű, hogy pontosan hogy is akar csatlakozni. - Viszont kikötés! Nem maradhatsz pohár nélkül! Tessék rendelni valamit, különben menned kell. Ez a szabály… – fejtem ki neki a játékszabályokat, majd csak várok, hogy erre mit lép.

to: William ||

Tárgy - William && Jelissa

A kis műsor bizony különösképpen kedvemre való volt, egy üde színfolt a hatalmas pörgés közepette. Nem is nagyon titkoltam ezt a külvilág elől. Bizony többször láttam már itt Jelissat és inkább a magányos farkas hangulatát szokta kelteni. Ezért lepett meg ez az egész randi, vagy inkább valami vicc, nehéz megmondani a történtek után. A nyitó mondatán rögtön elnevetem magam, ahogy beszélgetésbe elegyedünk.
- Vagy úgy. Hát máris lemaradtam rólad? Milyen kár. Remélem, azért a leánybúcsút itt tartod majd.
Fűzöm tovább jókedvűen ezt a humoros szálat. Nem kevés pimaszkodással továbbra is, de úgy érzem ő pont az a személy, akivel ezt lehet és még értékelni is fogja.
- Az üzlet jól megy, láthatod, ma is szinte teltház van. Nem mindenkinek jár azért ilyesmi extra. Gondoltam megleplek, ilyet amúgy se rendelnél magadtól. Megbecsülöm a visszajáró vendégeim látod.
Nem járt még eddig senki rosszul azok közül, akik gyakran megfordulnak itt és állandó vendégekké válnak. A hangulat mindig kiváló, én meg olykor nagyon is vajszívű vagyok, és kiosztok egy két ingyen kört vagy valami hasonlót. Előfordul.
- Körömlakk? Ezt most kivételesen nem veszem személyes sértésnek. Ez egy minőségi hely nem valami, utcai késdobáló. Különben sem szúrnám ki a szemed valami ihatatlan löttyel.
Nem vettem azért túl komolyan a célzást. Bizonyosan nem is volt az. Ilyen a stílusa és kész, meg kell vele barátkozni.
- Egészségedre!
Igazán kíváncsi vagyok, hogy fog neki ízleni. Nem egészen a kedvenc fajtája, de van annyiféle finomság. Türelmesen kivárom, míg megízleli.
- Mindig vannak, újdonságok tudod. Ez egy kis vaníliás finomság. Örülök, hogy ízlett.
Én most nem ittam vele semmit, még bármikor szükség lehet rám. Megtehetném, de egyenlőre nem.
Mégis lassan lecsavarom magamról a kötényt és egy székre rakom. Kezd lenyugodni kint a helyzet így kijár egy kis pihenő.
- Nem bánod, ha csatlakozom kicsit? Mint társaság.
Nézek rá kérdőn. Nem zavarom a fontos egyedüli biliárd meccsében, ha nem szeretné.

Tárgy - Re: William && Jelissa

you work at a smile and you go for a ride, you had a bad day

Éppen a csíkos hatost próbálom bejuttatni a helyére a fehérrel, mikor meghallom a lépteket. Gondolom, az italom közeledik. Felpillantok, de szinte rögtön egy kis mosolyka meg is jelenik ajkaim sarkában. Mr. Bártulajdonos közeledik felém, tálcáján a sörömmel. Nem mondanám, hogy hű, de ismerjük egymást, de párszor beszélgettünk már, egy-két dolgot tudunk egymásról. Láttam, hogy élvezettel figyelte a szenvedésem, ameddig az a fatökű még itt volt, biztosan feltűntem neki, hogy nem egyedül érkeztem. Ilyesmi szokásaimat már ismeri. Sokkal jobb társaságot jelent a gondolataimba merülve torta vázlatokat rajzolni, s iszogatni közben, vagy éppen billiárdozni, de még az itteniekkel beszélgetni is, mint ilyen barmokkal akár egyetlen percet is együtt tölteni. Nem is értem, Dorian hogyan gondolta ezt a dolgot…
Nem szentelek egyébként különösebb figyelmet addig neki, míg meg nem szólít. Inkább leküldök még két golyót zsinórban. Szeretek billiárdozni.
- Hey, William! Jah, hogy ő? Elment esküvői helyszínt intézni nekünk! Azt hiszem ő életem szerelme… – mondom neki olyan tárgyilagosan, mint hogyha éppen ezt közölte volna vele, hogy kint fúj a szél. A billiárd dákót belepattintom a tartójába, majd egy biccentéssel megköszönöm, hogy kihozta a rendelésem. - De látom, kifejezetten jól megy az üzlet, ha nyíltan pimaszkodsz a visszajárókkal! – jegyzem meg apró huncut mosollyal, majd csak lesem, ahogy letesz egy olyan pohár nedűt, amit nem rendeltem. A magyarázaton kissé felnevetek. - Jó üzletpolitika! Ha tudom, hogy ilyen szolgáltatásotok van, máskor is bevállalok egy-két idiótát… – Felemelem a kis pohárkát, s először csak megszagolom, hogy megtudjam miféle itókát hozott nekem. - De ugye nem valami körömlakk? – kérdezem, mint ha csak lenne jogom reklamálni, azután, hogy ajándékba kaptam. Igaz, most nem tervezek még becsiccsenteni sem, de anyukám arra tanított, hogy ajándék lónak ne nézd a fogát, szóval nem utasíthatok vissza ilyesmit. - Hát lássuk, miből élünk! – megemelem a kis pohárkát. - Cheers! – mondom, majd lehúzom a pohárka tartalmát. Nem mondom, hogy napi alkohol fogyasztó vagyok, mert az nagyon nem igaz, de azért nem visel meg az alkohol, így ez sem kottyan meg. Tudom, a sorrend sör, bor, pálinka, de ismerem magam, egy ilyen ízesített vodka nem fog fejre állítani. Kicsit elgondolkodva várom, hogy megfogalmazódjon bennem a vélemény. - Nem, nem körömlakk! Elég jó! Valami újdonság itt? – kérdezem visszahelyezve a tálcájára a kis pohárkát. Nem mondom, hogy rendszeresen fogok ilyet venni, de bejött az íze.

to: William || Siettem

Tárgy - William && Jelissa

A mai nap szerencsére elég sűrű forgalmat hoz, és sok vendéget így kénytelen voltam én is besegíteni a pultba vagy épp ahol egy kisebb csúszás akadt. Nem szokatlan ez tőlem, gyakran állok be segíteni, szeretem ezt a helyet és szeretek beszélgetni is az itt megforduló emberekkel. Sok mindent megtudhat az ember, és sokat tanulhat. Jelissat rögtön kiszúrom persze, gyakran megfordul itt nálunk, viszont egészen szokatlan volt, hogy most nem egyedül érkezett. Valami szerencsétlen flótással ült egy asztalhoz, de egészen tervezettnek tűnt. Már messziről lerítt róla, hogy ez abszolút nem az ő esete, nem is tudom, hogy hozhatta vele össze a sors. Csak fél füllel kapom el a beszélgetés nagy részét, így is rendkívül jókat mulatok rajta a pult mögött, sőt a végső lerázásra még hangosan el is nevetem magam. Ez már sokkal ismerősebb stílus a részéről, majdnem teljesen biztos voltam benne hogy ez így fog végződni. Nem én veszem fel a rendelést ugyan, de én fogom kivinni.
Fogok egy szép fekete tálcát, rápakolom a rendelt sört, majd elindulok vele hátra a biliárd terembe.
Megérkezvén lepakolom neki egy szimpatikus kis kerek asztalra, söralátéttel együtt, szépen megigazítva, csak úgy stílusosan és precízen, ahogy szoktam.
- Szia Jelissa! Csak így egyedül? Pedig úgy láttam nagyon jó társaságod volt.
Erre azért rögtön elfolytok egy nevetést és kezdeményezek némi beszélgetést vele, kissé szemtelen módon. Nem mondom, hogy nagyon jól ismerjük egymást, de gyakori látogató és jó fogyasztó hírében áll itt. Az ilyet meg kell becsülni, és elég vagány csaj, jó társaság.
Az öltözékem most kissé hivatalosnak is mondható. Egy fekete vászonnadrág, szép fekete cipő, bordó ing, ami legfelül ki van gombolva. És a derekamnál át van kötve egy fekete színű olyan tipikus pincéres kötény.
- Ez egy kis grátisz a viszontagságokra, gondoltam neked ízleni fog.
Pakolok le neki még egy rövides poharat, ami nem üres természetesen. Színtelen ital van benne.
A napokban tettem rá szert, egy vaníliás ízesítésű Absolut Vodka. Kíváncsi leszek, hogy mi a véleménye róla, ha egyáltalán vágyik most ilyesmi italra, még az is elképzelhető, hogy épp nem.

Tárgy - William && Jelissa

you work at a smile and you go for a ride, you had a bad day

Érdekes egy nap ez… Az egyik „baaaarááátnőőőm” addig rágta az életem, hogy menjek el az egyik ismerősével randizni, míg már egyszerűbb volt azt mondani, hogy legyen, mint tovább hallgatni a dolgot. Vakrandi, vagy mi. Semmi kedvem nem volt a dologhoz, de úgy voltam vele, egy-két órát kibírok. Aztán nem így lett. A srác akkora egy pancser volt, hogy öt perc után úgy éreztem lekaparom az arcom, ha még tovább el kell viselnem. Unalmas volt, dadogott és annyira zavarban volt, hogy eszméletlen baromságokat magyarázott. Kedvem támadt volna közölni vele, hogy vegyen magának egy kutyát, mert soha a büdös életben nem lesz nője, de úgy döntöttem nem leszek ennyire bunkó.
- Szűz vagy még? – kérdeztem meg tőle hirtelen ötlettől vezérelve, miközben éppen arról magyarázott, hogy a munkahelyén milyen problémával kellett megküzdenie a minap. Kit érdekel? De most úgy tényleg… A kérdésemen úgy ledöbbentette, hogy még a szája is nyitva maradt, ahogyan lám meredt. Szerintem azon gondolkodott, jól hallotta-e a kérdést. Kínosan elkezdett nevetni, miközben a tenyerét vakargatta, ficeregni kezdett és szerintem még le is izzadt. Abban a pillanatban toltam ki a székem, vettem elő a tárcám, hogy kifizessem a két ital árát. Valamit habogni kezdett, de csak leintettem. - Bocs haver, de én nem vagyok tanár néni. Javaslom neked, hogy fizess magadnak valakit, vagy vegyél órákat, hogy kell társalogni, mert így sosem kerülsz egyetlen nő combjai közé sem. Meghívtalak, spórolj inkább egy prostira! Üdvözlöm Doriant és mondd meg neki, hogy ki fogom tekerni a nyakát! – azzal felvettem a cuccom és ott hagytam. Ennyi pont sok volt belőle, meg úgy eleve a randiból. Ez annyira nem nekem való, hogy az valami hihetetlen.
Szóval… így keveredtem ide. Úgy döntöttem, hogy nem fogok csak úgy hazamenni, inkább meglátogatom a bárt, ahol már többször is jól mulattam. Tudom, nem valami nőies sörözni, de nem kifejezetten érdekel a dolog, szóval rendeltem egy korsó sört, majd befoglaltam az egyik billiárdasztalt. IGEN! Egyedül fogok billiárdozni. Nem érzem magam cseppet sem szánalmasnak, sőt! Szóval akkor csapassuk!

to: William || Bocsi, hogy csak most :/

Tárgy - Re: William && Jelissa