Tárgy - Re: Sophia & William

William ∞ Sophia

(+18)

Tárgy - Re: Sophia & William

Nem bírok betelni vele, egyszerűen nem megy. Az illata, az ajka, a puha bőre és csodás teste magával ragad minden alkalommal. Szinte észre sem vettem milyen hamar kötődtem hozzá, és hogy ilyen szinte. Évek óta nem volt már hasonló, sőt ehhez hasonló még egyáltalán nem volt, ha jobban belegondolok. Számomra közel sem csak sexről szól az egész, még akkor is, ha talán túl gyakran lyukadunk ki itt az ágyban. Ez a végkifejlet, mert nem bírok magammal, ha a közelemben van. Kellemes nyögései, majd édes sikolyai zene füleimnek, visszajelzés, hogy jól csinálom, amit csinálok és eszemben sincsen abbahagyni. Noha én sem bírom csendben végig, az élvezet nyögései az én számat is gyakran hagyják el, és a folyamatos lihegés, ahogy mozgok. A kijelentésem szinte sokként éri, érzem, hiszen megdermed, sőt el is válunk pár pillanatra. Mielőtt azt gondolnám, hogy valami nagyon rosszat tettem ezzel, hamar rácáfol. Kezei, ahogy összekulcsolódnak a nyakam körül már tudom, hogy hasonlóképpen érez, erről pedig szavakban is nyilatkozik. Újra mintha melegség öntene el belülről, hagyom magam leteperni is, hogy most ő kerekedjen felém. Nem hagyom, azért teljesen hogy csak ő dolgozzon rajtam, csípőmmel bele-bele mozdulok egyre hevesebben. Szorítom, ahogy csak tudom és csókolom. Több szóra itt már nincsen szükség. Ilyen intenzitás mellett és ilyen szavak kimondása után pedig érzem, hogy lassan eljutok a csúcsra. Erről hangom is árulkodik.

Tárgy - Re: Sophia & William

William ∞ Sophia

(+18)

Tárgy - Re: Sophia & William

Már a második alkalom, hogy így együtt vagyunk és egy csipetnyit sem vesztett a varázsából, sőt csak egyre jobban magához láncol, sohasem tudnám megunni. Úgy érzem, egyre jobban beleszeretek és már nem is vágyom másra, csak rá. Nem bánom, egy picit sem érte úgy érzem, bármilyen akadályt le tudnék győzni, mert akadályok mindig vannak.
Legalább annyira próbálom meg elkényeztetni, ahogyan ő tette velem. Ennek hangot is ad, és ez elégedettséggel tölt el. Az sem érdekel, ha tőlünk zeng majd az egész utca, élvezni akarom, és hallani édes hangját és lágy sóhajait.
A nyelvem egészen tapasztaltan mozog, hiába volt időm tanulni fiatal koromban és panasz sosem volt rá. Érzem, ahogy egyre nedvesebb és már vágyja, hogy belé hatoljak.
Felé magasodom, és nem kell lépnem, önként löki előrébb magát, hogy összeforrjunk. A hirtelenség miatt és a kellemes forróságra, egy nagyobbat nyögök, majd csípőm rögtön ritmusos mozgásba kezd. Először csak lassabban, aztán egyre intenzívebben. Közben ölelem, csókolom, ahol csak tudom. Ajkait, vállánál, nyakánál a kebleit, amikre kezem olykor jobban is rámarkol és masszíroz, hogy aztán szájjal és nyelvemmel is kényeztessem. Ahogy egyre hevesebben mozgok, a hangom is úgy jön meg és óhajtozom az élvezettől.
- Szerelmes vagyok beléd!
Nyögöm a fülébe, hiszen ezt még sohasem mondtam ki. Nem tudom miért pont most, de nem bírom magamban tartani. Akarom, hogy tudja, az egyetlen az életemben és szeretném, ha az is maradna.

Tárgy - Re: Sophia & William

William ∞ Sophia

(+18)

Tárgy - Re: Sophia & William

Az biztos, hogy rég kényeztettek már így, egészen magával ragadnak az élvezet hullámai. Csak fekszem az ágyon és kéjes hangok hagyják el a torkomat, valamint odalent is kőkemény leszek. Már alig bírok magammal, amikor lassan hagynak kis levegőhöz jutni.
A rögtönzött sztriptíz, még ha nem is táncos jellegű elég izgató ahhoz, hogy fenntartsa érdeklődésemet, sőt csak még jobban rápakoljon arra egy lapáttal. Aztán ott áll teljesen meztelenül és még huncut mosollyal arcán egy olyan kérdést tesz fel, amire nem lehet nemmel válaszolni. Szinte kipattanok az ágyból, hogy magamhoz rántsam. No, nem olyan durván, csak már nehéz bírni magammal.
- Még szép!
Azzal szinte magam alá gyűröm, hogy ajkaimat az övére tapasszam és habzsolni kezdjem, ahogy átmászva nyelvemmel is az övét masszíroznám, közben simogatva ahol csak érem. Pár percig csak így kényeztetem, hogy aztán lejjebb is vezessenek csókjaim. Át a nyakán, a vállán, a hasán a combok mentén, hogy aztán gyorsan vissza tudjak táncolni az öléhez. Ha még nem lenne elég nedves pár perc nyelvérzék és ez könnyen megoldódik. Mindent viszonzok, de sokáig nem tudom tartani magam. Izmos testem lassan felé magasodik, és ha ő is úgy szeretné, végre újra egyesülhetünk.

Tárgy - Re: Sophia & William

William ∞ Sophia

(+18)

Tárgy - Re: Sophia & William

Nem kérdés, ma sem fogjuk elkerülni a fülledt buja perceket, ahogy legutóbb sem. Bár most nem egy biliárdasztal lesz a szintér, és talán nem is lesz olyan vad az együttlét, persze nálam sosem lehet tudni, ha túlságosan belemelegszem akkor minden lehetséges. Elérünk a hálószobáig, ahol csak futólag van időm körbe tekinteni, ennek az egyetlen oka, hogy hamar az ágyra kerülök, meg épp nem is a berendezés milyensége az, ami a legjobban foglalkoztat. A fenék markolásomat kísérő kellemes első hang, ami ma először hagyja el Sophia ajkait, máris fokozza kedvemet. Látszik, hogy is legalább annyira vágyott már rám. Tettei is ezt bizonyítják. Nem sokáig marad rajtam a póló, hamar megszabadítanak tőle a női kezek. Ma úgy néz, ki nagyon el szeretnének kényeztetni, ahogy puhán végig csókolja a felső testem, párszor behunyom a szemem, annyira jó érzés. Csókjai nyomán mintha forrna a bőröm.
Nem teljesen lágy minden, hiszen hamarosan egy határozott lökés miatt az ágyon csücsülök, és csak mosolyogni támad kedvem. Sophia teljesen megbabonáz, bár még ruha van, rajta de így is.
Beletúr a hajamba, próbálnám csókolni ajkait, de hamar már háton fekszem az ágyon. Ma teljesen Sophia irányít, én meg hagyom neki és egyszerűen élvezem.
A nadrág és a bokszer sem marad sokáig rajtam, pár perc alatt anyaszült meztelenné avanzsáltam, hála Sophia hevességének. Mikor szájba vesz még kissé lágy tagomat és elkezdi szájjal kényeztetni, rögtön kellemes sóhajok hagyják el ajkaimat. Testem pedig hálásan reagál a kényeztetésre és egyre keményebb leszek a kezei között.

Tárgy - Re: Sophia & William

William ∞ Sophia

(+18)

Tárgy - Re: Sophia & William

Hosszú ideje nem mentem már bele olyan kapcsolatba, ami bármi többel is kecsegtetne, mint egy éjszaka szépsége. Itt merőben más volt a helyzet az első pillanattól kezdve. Noha nem telt az első találkozás sem, mozgalmas együttlét nélkül mégis, rögtön arra vágytam, hogy újra találkozzunk. Nem merült ki vele a kapcsolat, csak tovább fokozta bennem az érdeklődést és a vágyakat. Arról is meg kell bizonyosodnom, hogy az első találkozásunk viszontagságai után, egészen könnyű dolgom van, nagyon egymásra hangolódtunk és láthatóan nem bírunk betelni egymással. Szinte tökéletes. Talán még túl sűrű az a rózsaszín köd, de nem tudok rajta túl látni, és nem is akarok, ki akarom élvezni együttlétünk mindent percét. Bízva benne, hogy nagyon hosszan tehetem még ezt meg. Küzdeni fogok érte.
Az utazás tényét úgy néz ki hamar lefixáltuk. Nem volt ebben semmi ördöngösség, hétfőn irány Párizs, bár addig még annyi minden történhet. Hogy mennyire fog ez feltűnni a közvéleménynek azt nem tudhatom. Sosem volt még hasonló tapasztalatom. Egy biztos, egyre több időt töltünk együtt és egyre több az esély rá, hogy valaki meglát minket.
Picit sem szerettem volna erőltetni a dolgot, csak szóvá tettem. Elsőre hamar megtörtént, talán Sophia nem akarja, hogy ilyen sűrű legyen. Bár a finom csók hamar rácáfol erre, szinte egy újabb felhívásként keringőre. Falom a puha ajkakat, amíg lehet. Sokat nem kell várnom, hiszen már fogják is kezem, hogy minden bizonnyal a hálószoba felé vegyük az irányt. Én pedig picit sem ellenkezem és követem amerre húznak. Sodródom az árral, hiszen olyan kellemes dolgokat ígér.
Hogy mennyire lepődtem meg ezen? Nehéz megmondani. Arcomon egyáltalán nem látni most ennek jelét, csak az örömnek és a vágyaknak amik Sophia iránt gyúltak bennem.
Szavak nem nagyon hagyják el ajakamat, nincs szükség rájuk, megértük egymást ezek nélkül is. Ha pedig figyelme lankadna, az én vágyaim iránta cseppet sem, és amíg vezet a szobája felé, hátulról közelebb lépek, kezem rögtön formás fenekére téved jól megmarkolva ott lent, ajkam pedig forró csókot nyom nyakára, szinte villámcsapásként.

Tárgy - Re: Sophia & William

William ∞ Sophia

Tárgy - Re: Sophia & William

Minden apró mozdulata szinte rabul ejt. A hangja, a haja, az arca a szépsége és úgy egyáltalán a gyengédsége pedig szinte megbabonáz. Évek óta nem volt hasonlóban részem. Ha még bármilyen oknál fogva próbálnék is ellenkezni a magával ragadó érzések és vonzódás ellen, akkor sem tudnék. Nem menne. Sodródok az érzelmekkel, amik fokozatosan egyre erősödnek bennem, minél több időt töltök Sophiával. A legjobb, amit tehetek, amiben bízhatok, hogy nem fogok benne csalódni és nem fogja összetörni a szívemet, azt már most tudom, hogy nehezen élném túl. Talán még az is előfordulna, hogy újra az italhoz nyúlok, de ebbe inkább bele sem gondolok. Inkább elkényeztetem, őt annyira amennyire csak tudom.
- Szívem? Ez jól esik nem bánom, veled bárhova elmennék
Hosszú ideje nem becézett már így senki, meg úgy egyáltalán sehogy. Pláne nem úgy, hogy komoly érzelmek álljanak mögötte, mint most. Rögtön mosolyogni támad kedvem, és legszívesebben ismét letámadnám, mint a biliárdnál, de nem most nem. Nincs még itt az ideje.
- A jövő hét elején már gépre szállhatunk.
Ismétlem meg újra, hiszen már tényleg kérdezte. Betudom ezt némi gyermeteg zavarnak, a szerelmes pillanatok okán. Nem sokáig gondolkozhatom, hiszen elterelik figyelmem egy újabb csókkal. A hosszú csók szinte magával ragad, minden egyes pillanatban. Lihegve szakad ki belőle.
- Ha ezt így folytatod, nem fogok bírni magammal.
Mosolygok félszegen, egyértelműen utalva a legutóbb történtekre. Nem mintha ez olyan nagy baj volna, de Sophia talán nem akarná ilyen hamar a következőt. Férfiből vagyok, nehéz olykor ellent állni.

Tárgy - Re: Sophia & William

William ∞ Sophia

Tárgy - Re: Sophia & William

Próbálom kiverni a fejemből az összes negatív gondolatot és aggódást. Sok veszélyt is rejthet magában egy ilyen közös nyaralás, amellett hogy sok örömöt nyilván. Félreértések, hibák, felbukkanó kellemetlen ismerősök, minden benne van a pakliban. Most az egyszer viszont, nem akarok aggódni, nem akarok attól rettegni mi lesz ha? Szeretném kiélvezni minden egyes pillanatát annak, amit együtt megélhetünk majd, eddig túl tökéletes minden, én azt sem bánom, ha ez így marad, bár az bizonyosan természetellenes lenne. Az érzéseim frissek, de mélyek, úgy érzem, mellette le tudnék horgonyozni. Sosem hittem volna, hogy eljön ez a nap is.
- Nem, Párizsban még sosem jártam. Sőt az igazat megvallva külföldön is elég régen jártam már.
Vallom be őszintén, a munka és az új környezetbe való beilleszkedés elvette az időmet minden hasonlótól. Valahogy nem is vágytam rá, egyedül olyan üresnek éreztem volna ezeket a kiruccanásokat is. Most már van kivel megosztani az élményeket, ez így egészen más perspektívába helyezi a tényeket.
- Rábízom az alkalmazottakra. Elég régen vannak már meg, biztos kibírnak egy kis időt nélkülem is. Nem lesz gond.
Mosolyom bíztató, ezt így is gondolom. A poharamat megemelem, nekem még van egy kis borom, nem kérnék a kólából jelenleg, a kettő együtt meg… azok a fiatalos évek már elmúltak. Az alkalmazottakat meg úgy egyáltalán a Golden Eaglet hosszú időre még egyszer sem hagytam magára, maximum egy hétvége vagy 2-3 nap. Semmi gond nem történt sosem, kétlem, hogy most kezdődne meg valami pechsorozat. Nekem is kijár végre a pihenés.

Tárgy - Re: Sophia & William

William ∞ Sophia

Olyan lédes volt és szeretem, ha ilyen velem egy férfi.
De valahogy minden tökéletes. Jó ez? Félek, hogy valami balul öt be. Vagy vissza jöhet az exem, vagy a bátyámnak nem tetszik William feje.
Az idő nagyszerű, süt a nap és csicseregnek a madarak.
- Rendben alig várom, voltál már ott? - Kérdezem izgatottan, majd megvizsgálom a jegyeket és leteszem az asztalra.
Aztán hirtelen elgondolkodtam, ahogyan a hütő fele haladtam egy kis koláért. Kivettem a hideg italt a hűtőszekrényből, majd töltöttem magamnak egy pohárba, amit még egy nem mondhatni, de barátnőtöl kaptam. Majd szó nélkül intettem neki, hogy kér e.  Gondolatmenetemben ittam pár kortyolt, majd feltettem a kérdést.
- Mi lesz a bároddal, ha elmegyünk? - Kérdeztem, majd eleresztettem egy lágy mosolyt.

Tárgy - Re: Sophia & William

Nem akartam ugyan elsietni semmit, de annyira vágytam rá, hogy ez az egész valósággá váljon, ne csak elejtett ígéret maradjon. Hiszen tudtam, hogy annyira jól éreznénk magunkat, és biztosan jobban el tudnánk mélyíteni még egészen friss kapcsolatunkat. Ami még alig kimondott, de eddig minden nagyon jól alakul szerencsére.
A jegyek nem voltak túl olcsóak, ki kellett nyitnom azt a pénztárcát, de minden egyes fillér megéri, amit rászánok. Olyan régen költöttem már hasonlóra és az utóbbi időben ki sem mozdultam Londonból.
A hatás nem marad el, boldogságában Sophia majd kiugrik a bőréből. Engem is kellemes érzésekkel tölt el, hogy ennyire boldoggá tettem ezzel az aprósággal.
- Ugyan.  Mindent megér, hogy együtt töltsünk némi időt, kettesben.
Mosolyodom el szelíden. Örömkitörésében a nyakamba ugrik, hirtelen, de meg tudom tartani, nem esik nehezemre. Most sem bírom ki, hogy ebben a helyzetben ne forrasszak ismét egy szerelmes csókot ajkaira.
- Jövő héten hétfőn már repülhetünk is Párizsba természetesen. Jó legyen, akkor azt a részét rád bízom. Jól hangzik.
Nem voltam még hasonló kényelemben, VIP ellátásban sosem részesültem, hát most ezt is megtapasztalhatom. De sokkal lényegesebb hogy Sophia ott lesz velem, csak ez számít. Tőlem akár egy egyszerű faházban is lehetnénk, akkor is jól érezném magam a társaságában.

Tárgy - Re: Sophia & William

William ∞ Sophia

Hirtelen lefagytam. Hogy érti, hogy nem csak azt, ami mellesleg a kedvenc virágaim közé tartozik, és most jut eszembe paraszt módon meg se köszöntem? Elővesz egy pár jegyet. Párizs, úristen. Szemeim kikerekednek, hangom elnémul. Uram atyám... Kezemet számhoz emelem, és csodálkozó pillantásokat vetek Williamra.
- Nem akartam volna, hogy költs vagy jézusom…- mondtam, egyszerűen a szava nem voltak képesek formát ölteni a számban. Bólogatni kezdtem és szinte a sírás közelében álltam.
- Igen! – vágtam rá, körülbelül olyan volt, mintha egy leánykérésre mondtam volna igen. Beleugrottam a nyakába. Olyan boldog voltam, hogy lesz egy közös emlékünk.
- Mikor megy a gép, hova? Én intézem a szállást, ha nem mondasz rá igent, akkor nem megyek! Ismerek egy csomó szállodát, nagyon sok bemutatóm volt. VIP helyünk lenne dzsakudzi meg minden, ami kell. Isteni lesz! – Totál, mint egy kisgyerek a belső hangom azt ordibálta „Sofi állj le!”

Tárgy - Re: Sophia & William

Megkapom végre a hőn áhított csókot, amire már annyira vágyott egész lényem. Ez már sokkal igazibb, sokkal szerelmesebb, mint az előző. A puha ajkai most is olyen finomak, mint legutóbb, nem tudok betelni vele, én is közelebb húzom magamhoz, és elnyújtom, a csókot amennyire tudom, már nyelvemmel is finom masszírozva az övét, mégsem túl mohón és vadul.
A csóknak is lassan vége szakad, és széles mosollyal arcomon húzódok kicsit hátrébb, de nem engedem el azért. Elégedettség tükröződik arcomon és boldogság. Lassan szóra nyílnak ajkaim.
- Tudod, nem csak a virágot hoztam neked ajándékba. Reméltem, hogy a bárban elejtett szavak, nem csak üresek ígéretek voltak, ezért bátorkodtam venni magunknak két jegyet. Párizsba.
Azzal lassan az egyik zsebemből elő is veszem a két repülőjegyet, amik az útra szólnak. Kezébe adva hogy megnézhesse, ha szeretné. Én is hallottam a híreket, de nem vagyok az a félős fajta, aki emiatt lemondana egy ilyen csodás útról.
A kételyek remélhetőleg sikerül belőle lassan teljesen elhessegetnem, nagyon igyekszem ezért. A kedvében akarok járni mindig, és úgy érzem, jól haladok. Az őszinteségem előre vezető.
- Ugye akkor elmegyünk együtt?
Emelem fel a fejemet és tekintetem ismét az övébe fúrom. Izgatott vagyok, szeretném ha igent mondana. Annyira boldoggá tenne.

Tárgy - Re: Sophia & William

William ∞ Sophia

Igen ő is elmékszik, arrahogy ezt hoztam fel. Párizs csodálatos, mondjuk mot vigyáznunk kell a sok botrány miatt. Féltem is a cégeimet. Volt sajna boltom, ami a robbanás közelében volt, az alkalmazottam visítva menekült, mint egy kismalac.
- Tökéletes- mosolygok. Szemei csillognak és látom, hogy ajakaimat vizslatják.
Körübelül a sírás folytogat ettől az egy mondattól. Nem hiszem el, hogy létezik ilyen férfi. Mi lesz, ha ez csak a rozsaszín köd, ha ő ennél vadabb és mondjuk megcsal vagy el hagy engem?
Ajkai közeledek enyéimhez én pedig visszonom édes puha csókját. Hosszú forró csókba kezdünk, közben végig szorítom őt.

Tárgy - Re: Sophia & William

Megkapom az üveget és könnyen ki is bontom, nem kell ezzel Sophianak vesződnie. Bár a két kitöltött pohár, jelenleg nem sok szerepet kap. Most nagyon mással vagyok elfoglalva. A gyengédség most jól működik, és ha nem is látványosan, de talán sikerült oldanom a feszültségén a finom mozdulatokkal. Érzem is hogy erre már jobban reagál, ő is magához húz. Vágyja az érintésem legalább annyira, mint én az övét. Kezeimet összekulcsolom az övével. Szavaira pedig lágyan elmosolyodom.
- Mondjuk Párizsba?
Igen még nagyon jól emlékszem, hogy ezt említette. Cseppet sem lenne ellenemre a dolog. Bárhová követnőm őt. Bár azzal még nem igazán vagyok tisztába, hogy mi elől is kellene menekülnünk, de nem erőltetem, ha szeretné, majd elmondja nekem. Homlokunk összeér, ahogy, szembe kerülünk és én már le sem tudom venni a szemem a puha ajkairól és igéző tekintetéről. Megbabonáz teljesen. A farmeremben meg biztosan megtalálja, amit keres, egy feszes hátsót. Nem ellenkezem ez ellen sem, egészen izgató.
- Többet szeretnék neked adni, mint bárki eddig.
Mondom őszintén, és ha tudom, most már lágyan csókot kezdeményeznék. Egy olyan igazibbat, és sokkal érzelmesebbet, mint a bejáratnál. Ha tudom hosszan kiélvezve a pillanatot.
Nem anyagi dolgokra gondoltam természetesen, abban nem is tudnék versenyezni, inkább az érzelmi töltetekre.

Tárgy - Re: Sophia & William

William ∞ Sophia

El veszi az üveget, ami mst jól jön, hiszen nincs nagy erőm. Mély levegőt veszek, hagyom, hogy a tüdőmet teljesen átjárja a friss levegő, majd számon ki lassan kifújom.
Átkarol én pedig magamhoz húzom, szeretem, ha hátam mögött karolnak át így érezhetem magam a legjobban biztnságban. Kezét szorítom arca pedig egyémhez ér.

- Szökjünk el valahova. - Suttogom hallkan, majd megfordulok és rá pillantok, két kezem közé fogom arcát, majd homlokomat övére támasztom.
Kezeim lassan lecsúsznak derekához, majd a háts farmer zsebében pihennek meg.
Ez jó, mert tartani sem kell, és fenekét is taperálhatom.

- Olyan jó vagy hozzám, mint még senki. - modom, miközben csodálatos szemeit kémlelem.

Tárgy - Re: Sophia & William

Kissé lassan barátkozom meg ezzel a légkörrel, de sokkal jobban zavar, hogy mi van Sophiaval. Hiszen az sokkal lényegesebb és fontosabb bármi másnál. Csak ezen tudok kattogni és aggódni egyben. A problémák sokasága, lehetetlen őket kikerülni. Eddig sem sikerül, pedig azt hittem ez is egy tökéletes este lesz, de nem is adom fel, hiszen még az lehet. Csak őszintének kell lennem és magamat adnom, mint eddig, az csak előre visz. Amint előkerül a bor, közelebb lépek és nem szeretném, hogy ő nyissa ki. Noha nem kikapom a kezéből, csak elkérem.
- Hagyd csak.
Ez amolyan férfi dolog. Amíg átveszem az üveget, a kezét finoman megsimítom. Nem kell túl nagy erőfeszítés hozzá, hogy kinyissam, csak a technika a lényeg, és mint bártulajdonos az bőven megvan, meg az erő is. Ha poharakat is kapok, töltök mindkettőnknek belőle, szakavatott precíz mozdulatokkal egy csepp sem megy mellé. Mindennek szakmának megvan a maga előnye házon belül is.
A szemem sem rejtegetem sokáig, újra felemel a fejem, hogy belenézhessenek. Nem tűnök elkeseredettnek, inkább csak picit aggódónak.
- Ne idegeskedj. Most ne..
Azzal máris próbálom valahogy oldani feszültségét, remélem nem ellentétest hatást váltva ki. Nem halmozom el most csókokkal, bármennyire is vágyom rá. Vékonyan végig simítok arcán, majd lágyan mégis szorosan magamhoz ölelném. Ha belemegy, hátát is simogatom közben. Hátha ez segít, jobb hirtelen nem jutott eszembe.
- Sajnos a cég ügyeiben biztos nem tudok neked segíteni, de itt vagyok, és nekem mindent elmondhatsz, támaszkodj rám bizalommal.
A hangszínem is egészen nyugtató hatású, ahogy kissé lejjebb vettem a hangerőből, hiszen csak ketten vagyunk így is megértjük egymást.

Tárgy - Re: Sophia & William

William ∞ Sophia

Előveszem akkor a bort és felnyitom. Nem szeretem a bort igazából, de most csak ez van itthon. Millió kérdés, melyek előbb cikéztak a fejemben úgy üvőltenek hogy bele hasad a fejem is.

Hát persze, tudja mit érzek, tudja szinte már a fejembe lát, ami lehet, hogy ijesztő.
Jól esik az érintése, ahogyan végig húzza az ujját. Oda pillantok és keresem a szemkontaktus, ami már a padlót cikázza.
- Nem, dehogy. Nálam ilyenek vannak, hogy többször vagyok ideges. - mondom kitűnú rezzenéstelen arccal.
- Tudod hatalmas cég és a bátyám valahol New Yorkban van és nem segít.- ez igaz volt! Szemét láda, egyre jobban utálom, hogy ilyen. Nőzik vagy valamit csinál.

Tárgy - Re: Sophia & William

Követem őt szorosan, hiszen még a végén eltévednek egyedül ebben a nagy házban. Nem vagyok hozzá szokva, de olyan szép itt minden és rendezett, biztos, hogy meg lehet szokni ezt a fajta kényelmet, bár sosem vágytam rá igazán. Nem is vágyhattam, hiszen ilyen jól sosem termelt a bár, de panaszkodni sincs okom. Amire szükségem volt, mindig meg tudtam venni magamnak.
Viszont érzem Sophian, hogy nincs vele most minden rendben. Már a csóknál is. Feszült és nem tudom mi ennek az oka. A legutóbbi találkozásunk olyan felszabadult volt a bárban. Hiába érünk beljebb, nem enyhülnek a dolgok. Talán elszúrtam valamit? Vagy rosszkor jöttem? Vagy ne adj isten mégsem igazán úgy érez? Ebbe bele sem merek gondolni. Egy nagyot nyelek idegességemben, aztán apróbb mosoly erőltetek az arcomra.
- Ha te mondod, akkor elhiszem.
Bár egy hasonló szerelésben azért vicces lett volna itt megjelennem, így sem vagyok átlagos errefelé.
- Kérnék egy pohárral.
Bólintok, igen az talán segít egy kicsit oldani. De nem tudok elmenni szótlanul a dolgok mellett így végül rákérdezek.
- Valami baj van? Feszültnek tűnsz.
Közelebb lépek hozzá hogy gyönyörű lélektükreibe mélyeszthessem tekintetem, érzem, hogy van valami. Óvatosan egy gyengéd mozdulat kereteiben belül megsimogatnám az oldalát.
- Miattam ugye?
Sütöm le kicsit tekintetem. Szívem összeszorul az aggodalomtól.

Tárgy - Re: Sophia & William

William ∞ Sophia

Előre megyek, közben gondolatok milliói cikáznak a fejemben. Mi lesz, ha nem jönn össze? Mi lesz, ha anyám megtudja és felad a sajtónak. Tuom, hogy az anyám, de akkor is bármit megtenne a cégemért, és azért, hogy megbukjak. . Félek? Igen félek.
Félek, hogy elvesztem Willt, vagy attól, hogy megbánt. Talán attól is, hogy látom rajta és oylanokat is mond, amiből azt érzem, hogy túl akarja ezt. Talán jobban akarná, mint én?

Nem tudom, mi lenne, ha valaki megtudná, hogy itt vagyok egy bártulajjal. Lehet én nem itélem el, de az emberek java igen. Bátyám! Fel kell hívnom, látnom kell, hogy tanácsot adjon nekem ebben.

Ahogyan megyek kopog a cípöm és lassan elérünk a konyhába.
- Ugyan, mackóban is dögös vagy. - Mondom, majd előveszem a bórt.
- Kérsz? - Kérdezem. Kicsit aggódom még mindig, de ha megkérdi azt mondom, hogy a cég miatt. Ami igaz is, mert folyamatosan hivogatnak. Vannak dolgok, amiket én nem tudok elintézni. KÉne valaki, aki ebben segítene nekem.

Tárgy - Re: Sophia & William

A virág legalább olyan jól sül el, mint vártam. Tényleg jó ötlet volt még beugrani ezért. Fontosak az apróságok, amikkel kifejezhetem, hogy fontos nekem. Ez talán egy ilyen, de akad még a tarsolyomban sok más, sok figyelmesség. A csókot szinte epekedve vártam, mégsem olyan, mint kéne. Kicsit elsietett és még időm sincs kiélvezni, valamint az érzelmi hullám sem olyan volt. Még igyekeznem kell, el kell nyernem a bizalmát. Ez az egy este tökéletes volt, de talán kicsit nagyléptű. Most elég, ha picit lassabban vesszük a lépcsőfokokat. Nem akarom túl aggodalmaskodni, én tudom, hogy miért vagyok itt. Csak Sophia miatt. Arról nem is beszélve, hogy itt a ház előtt hosszú csókba elegyedni sem volna neki biztos tanácsos. Bárki megláthat. Nem kell, hogy ebből címlap story legyen vagy akármi. Fura volna találkozni a saját arcommal egy újságban, és biztosan Sophianak sem tenne jót. Olyan dolgokra kell ügyelnem, amire eddig sosem gondolta. De lassan beinvitál, így talán jobban elengedhetem magam.
- Örülök. Már alig vártam, hogy itt legyek, és láthassalak.
Beljebb lépdelek csak kimérten lassan. Hatalmas ház, nem vagyok hozzászokva az ilyen méretekhez és pompához, de meg kell hagyni nagyon tetszetős, itt is látszik, mennyire jó ízlése van Sophianak. Ha tudom, valahol leveszem a kabátom és a cipőm.
- Ne haragudj, hogy nem csíptem ki magam jobban.
Fogadkozom még egy sort. Talán illet volna, most már persze mindegy.

Tárgy - Re: Sophia & William

William ∞ Sophia

Édes volt, hogy ott állt, mint egy kisfiú, aki megvan szeppenve. Tulipánoktól csak ámutam. Világon a legszebb ajándék, ha egy férfi kedveskedik választottjának. Közelebb léptem és apró gyors csókot leheltem ajkára. Na jó ez fura, egyre furább. Valahogy nem érzem amit kéne.
Zavartságot érzek és ez nem jó. Talán még mindig nem tudok bízni a férfiakban.
- Pont jókor jöttél. Gyere be. - mondom, majd mutatom az utat.

Büszke vagyok a lakásomra, bár nem sokat töltök itt, de az vagyok rá. Egy kép sincs, csak talán a bátyámról, aki gondosan most Párizsban van.
Mi lesz, ha megjön? Be kellene mutatnom neki Williamat. Úgy félek tőle, hiszen ő apáskodó, de a barátom és tiszta szívből szeretem

Tárgy - Re: Sophia & William

Szerencsére, nem kell túl sokat az ajtó előtt ácsorognom, de így mintha hosszú percek telnének el, legalábbis úgy érzem. Talán túl korán érkeztem volna. Az ajtó végül kinyílik, és ott áll előttem ismét Sophia. Belül valami különös melegség tölt el, boldogság. Arcomra rögtön apróbb mosoly húzódik, és csak nézem.
- Szia! Remélem nem jöttem túl korán.
Fogadkozom ismét, majd zavartan kapok észhez. Hiszen a virágok. Lassan húzom elő hátam mögül a kis csokrot, amit eddig rejtegettem. Meglehetősen szépen pompázó tavaszi tulipán csokor az. Egy puha selyem szalaggal vannak átkötve és egy apró szívecske is helyet kapott alatta. Nem mondhatni, hogy minden az én érdemem, a virágboltos hogy érdeme is azért, de én választottam többnyire.
- Ezt neked hoztam!
Nyújtom neki át lassan és csak remélem, hogy örömmel fogadja majd. Nem lépek még beljebb, bőven megelégszem helyemmel a küszöbön. A lényeg, hogy itt vagyok.

Tárgy - Re: Sophia & William

William ∞ Sophia

Annyira unom, hogy folyamatosan csak cseng a mobilom. Csing-csing. Csak ezt hallom. Bekapcsoltam a rádiót, hogy egy kicsit ne hallja, hogy csörög és el kezdtem a konyha felé menni, ahol utolsó korty volt a kávémból. Bele ittam és feljebb tekertem a hangerőt, talán ez lehetett az oka annak, hogy nem hallottam William kocsiját.
Nem tudom, hogy mi lesz velünk. Nem tudom, hogy bízhatok-e benne, hogy nem adja ki a titkaim , vagy nem-e veszi fel a szexelésünket videóra és adja el a youtube-nak.
Csupa rejtély ez a srác, de én szeretném megismerni és szeretném, ha közelebb kerülne hozzám.

Félek, hogy mi lesz, ha az exem betoppan és azt mondja neki még együtt vagyunk, hogy valaki akár ezt tönkre is tudja tenni.
Telefonom ismét cseng, de nem hallom csak látom, ahogyan villog. Fel kell vennem, nem bírom ki. Gabriell úgy is valamikor, majd azt akarja, hogy találkozzunk, de persze nem ő fogja fel venni a telefont és bepötyögni a telefon számom. Talán még a vezeték nevemet se tudná, ha nem az lenne a vállalatom neve.

Csögetnek. Na remek még ez is. Ki a franc? Will még nem jöhetett meg, vagy még is? Gyorsan megigazítom a sminkem, d emegint csörög a telefon, felkapom és ajtót nyitok. Hirtelen ott áll meglepett fejjel, én pedig mosolyogva kinyomom a telefont és leteszem a pultra.
- Szia! - Mosolyom egyre szélesebb és szélesebb.

Tárgy - Sophia & William

Ma reggel természetesen hamar felhívtam Sophiat. Felajánlotta, hogy látogassam meg az otthonában, én persze rögtön igent mondtam. Azt is meg kell vallani, hogy nem túl sokat aludtam az éjjel. Ezernyi gondolat cikázott a fejemben, mind egy valaki körül, emiatt alig tudtam pihenni. Reggel, ahogy először meghallottam a hangját telefonban, mégis mintha teljesen feltöltött volna. Szinte frissen kelek útnak, amiben nagyban segített a hűs reggeli zuhany is. Nem vittem túlzásba a reggeli öltözködést sem, hűen magamhoz egy fekete póló, egy egyszerű ezüst nyaklánc, barna bőrkabát és alul egy enyhén kopottas farmer nadrág. Egyszerűen, mint mindig, öltözködésben kétlem, hogy fel tudnám venni vele a versenyt, és ez nem is kitétel úgy vélem. Ha nagyon zavarja, majd biztosan átszabja a portfóliómat. Bevágódok a kocsimba és betáplálom a GPS-be az adatok. Ezen a környéken még nem nagyon jártam így nagy segítségemre lesz. Az autóm pedig az én egyik nagy kincsem. Egy vörös színben pompázó Dodge Charger, a  legújabb modell. Évekig gyűjtögettem rá, hiába az autók a gyengéim. Nem véletlenül ebben raktam le még valamikor a szakmám, mint autószerelő, bár most közel sem ezzel foglalkozom itt Londonban, hobbiból még mindig szívesen ügyködök kocsikkal egy-egy szabad délutánomon. Egy kis apróságért cserébe beszaladok egy virágüzletbe út közben, mégsem érkezhetem üres kézzel.
A forgalom szerencsére nem a legdurvább ma reggel, így mondhatni hamar elérem a végső úticélom. A ház már kívülről is elég impozáns, főleg hogy egyedül él itt. Nem hiába nem jártam errefelé, itt minden ház szinte Pazar műalkotásnak is elmenne. Leparkolok előtte, majd a csokrot a hátam mögé rejtve csengetek vagy kopogok, ami hamarabb kézhez kerül, illetve amit találok. Aprót még sóhajtok levetve ezzel pici izgulásomat még, nem lesz gond, szép nap lesz ez a mai is.

Tárgy - Re: Sophia & William