|
|
▽ karakterem arca : ki hong lee
▽ Szexualitás : Eldöntetlen
| | |
| Szomb. Ápr. 04, 2015 10:32 pm Tárgy - Re: Ji Hoon & Dr. Cruz A hűtő falának nyomom a homlokom, a fejemben csak úgy kavarognak az emlékek, hányingerem van, és hiába nyitom ki, vagy csukom be, nem változik semmit ennek a nyamvadt szekrénynek a tartalma. Rosszul vagyok a benne álló sörös dobozok látványától, szóval inkább a whiskeyt veszem el a pultról, jól meghúzva az üveget. A nevemet hallom, ernyedten eresztem le a kezem, véreres tekintetem lassan az ajtóra vetem, és finoman felvonom a szemöldököm, ahogy ez az elbaszott kínai faszi belép a lakásomba. Fasza, hogy ennyire otthon érzi magát. Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, szóval csak magamra erőltetek egy gúnyos vigyort, intek, persze azt a kezemet emelem, amiben a whiskey van, és kortyolok egy mélyet, majd az egészet a padlóra köpöm, mert inkább hisztérikus nevetésben török ki. - Bocs, de... nem bírom ki... tudja, imádom a nagybátyám, meg minden, de amikor azt mondta, jól kijövünk majd, nem hittem volna, hogy csak azért, mert maga is húzottszemű. Baszki, a nagybátyám rasszista. Király. Whiskey-t kér? Sajna a Brandy már elfogyott.Felém nyújtott kezére nézek, talán túl sokáig bámulom, mert a beálló csendben még a lakásomra is kapok egy megjegyzést. Fasza. Belenyomom az üvevet tenyerébe, majd barátian megpaskolom a vállát. - Beszélgetni nincs kedvem, de bebaszni bebaszhatunk. Dobja le magát.Mutatok a fehér kanapéra, amelyen még van pár vérfolt, amit valahogy elfelejthettem letakarítani. Muris, hogy nem emlékszem, az enyém-e. Leveszek két poharat a polcról, lepakolom az asztalra, és lehuppanok a csávó mellé. Az arcába hajolok, hogy közelebbről is megnézhessem magamnak, meglepően normálisnak tűnik. Hogy lett ebből pszichiáter... - Jól sejtem, hogy tilos szexuális kapcsolatot létesítenie velem? - röhögök a képébe, majd töltök magamnak egy kis whiskey-t, ha csak meg nem akadályozza. Lassan már amúgy is mindegy. - Honnan is baszódott ide?Érződik, hogy nem éppen ázsiai az akcentusa, de alig érezhető, nem igazán tudom beazonosítani. Idegesítő. - Vakarja már le ezt a fogpaszta vigyort, hányingerem van tőle.Utálom, amikor így vigyorognak rám, baromira erőltetett, és a hideg ráz tőle. Hosszú egy éjszaka lesz...
|
| | |
▽ karakterem arca : Bang Sung Joon
▽ Szexualitás : Heteroszexuális
| | |
| Pént. Ápr. 03, 2015 3:33 am Tárgy - Re: Ji Hoon & Dr. Cruz Can you smile?
Rövid pályafutásom alatt rengeteg visszajelzést kaptam és kapok a munkámmal kapcsolatban, szerencsére több pozitívat, mint a negatívat. Mindig örülök, ha megdicsérnek, ha esetleg kézről kézre jár a névjegykártyám, vagy amikor egy új páciens az első találkozásunkkor a problémája elpanaszolása után, mintegy mellékesen hozzáfűzi, hogy engem ajánlottak neki, mint egy a munkájához értő pszichiátert. Fiatal koromban szinte lehetetlennek tartottam, hogy valaha is meg fogom szeretni ezt a szakmát, ennek ellenére most már nem tudnám másképpen elképzelni az életemet. Persze bennem is ott lappang a kérdés, mint mindenkiben, hogy mi lett volna, ha. Azonban mindig is jó érzéssel töltött el, amikor segíthettem az embereken, így már egészen korán sikerült belenyugodni és még gyorsabban beleszeretni az állásomba. Azt viszont soha nem gondoltam, hogy valaha külföldről fognak segítséget kérni tőlem. Olyannyira meglepett a pár héttel ezelőtti, brit telefonhívás, hogy nehézséget okozott bármiféle választ produkálni. Egyébként is időre volt szükségem, át kellett gondolnom, hiszen tudtam, hogy messze lennék a kórháztól, az irodámtól, a pácienseimtől és a feleségemtől is. Végül Sansával otthon átbeszéltük a dolgot, és arra jutottunk, hogy ez egy remek lehetőség, ráadásul igen sokat fizetnek is érte. A főnökömmel sem volt probléma, gond nélkül elengedett mondván, hogy majd addig helyettesítenek. Tehát biztosra véve, hogy a betegek jó kezekben lesznek, Londonba jöttem, most pedig a ház előtt állok, ahova a találkozó lett megbeszélve. Nemrég felhívtam a férfit, tájékoztattam arról, hogy már a közelben vagyok, így gondolom, nem fogok meglepetést okozni a 19 éves fiúnak. E-mailben megkaptam a srác adatait, némi leírást is a tünetekről, de részletesen nem tért ki a nagybátyja az előzményekre. Annyi biztos, hogy elvesztette a családját. Előre tudom, hogy mit fogok látni. Ugyan azzal nem vagyok tisztában, hogy milyen mértékben alakulhatott ki nála depresszió, de az ilyen találkozások sosem kellemesek, főleg nem az első alkalomkor. Mondjuk, nehéz lenne így látatlanba megmondani, elvégre elképzelésem sincs, hogy a Ji Hoon nevű srácnak milyen jelleme és természete van, meg arról sem, hogy mekkora a traumákkal szembeni tűrőképessége. A tragédiákat mindenki máshogy kezeli. A neve egyébként arra enged következtetni, hogy megvan az első közös vonásunk. Ez nagyban segít elindulni az úton, hogy sikerüljön megkedveltetni magamat vele. Elvégre ahhoz, hogy beszédre tudjam bírni a srácot, mindenekelőtt meg kell bíznia bennem. Nem tartok tőle túlságosan, hogy nem fog összejönni, mindig is az erősségeim közé tartozott, hogy jó benyomást keltsek az emberekben. Ha megfelelő beszédet használok a betegekkel szemben, ha mosolygok rájuk, ha bármilyen módon éreztetem velük, hogy tényleg segíteni akarok, többé-kevésbé el szokták fogadni. Van, aki könnyebben, van aki nehezebben. Igazság szerint akad olyan is, akit hónapok óta kezelek, de képtelen bárkiben is megbízni. Azért remélem, hogy a fiúval lehetséges lesz megfelelő kapcsolatot kialakítani, különben ez jóval tovább fog húzódni, mint gondoltam. Bár nem fűzök hozzá túl nagy reményeket, tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom, elvégre biztosan nem külföldről hívott volna a nagybácsi orvost a gyereknek, ha egyszerűen megoldható problémája van. Sóhajtok, majd teszek pár lépést az ajtó felé. Meglepve látom, hogy résnyire nyitva van hagyva. Elgondolkodtató, hogy vajon azért nincsen bezárva, mert a bent lévő tizenéves tudja, hogy jövök, vagy csak véletlenül maradt így. Óvatosan méregetem, majd úgy döntök, hogy a csöngetés helyett, inkább hármat kopogtatok, és lökök rajta egyet. - Ji Hoon? – bizonytalanul nézek be a házba, a fiút keresve. Könnyen ki is szúrok egy sötét hajú, fiatal srácot, valószínűleg ő lesz az. – Nem gond, ha bejövök? – válaszát meg sem várva, mosolyogva átlépek a küszöbön, és becsukom magam mögött az ajtót. Egyből szemügyre veszem a gyereket. Nos, beigazolódni látszik a sejtésem, valószínűleg hozzám hasonlóan ő is félvér. Remélem, ez tényleg a segítségemre lehet majd. Egyébként nem tűnik véznának, külsőleg teljesen rendben van, bár kicsit nyúzott és a szemei is vörösek. Láthatóan nincsen jó kedvébe, amin tényleg nem csodálkozok, elvégre nincs olyan ember, aki egy ilyen eset után abban lenne. - Dr. Jinso Cruz vagyok –közelebb megyek hozzá és kezet nyújtok. Körbenézek. Egészen jó hely. Kíváncsi vagyok, hogy a szüleivel lakott itt, vagy egyedül, de úgy gondolom, hogy nem igazán van még itt az ideje, hogy szóbahozzam a családját. - Igazán szép otthonod van – jegyzem meg, majd leteszem a táskámat és leveszem a kabátomat. Mivel nem szokásom idegenek házában otthon érezni magamat, most sem teszem, habár érdekes még ez az egész, eddig mindig az én irodámban történtek a kezelések. Egy idegen országban, idegen helyen, idegent gyógyítani… tényleg teljesen új. Ennek ellenére magabiztos mosollyal az arcomon nézek a fiúra.
|
| | |
▽ karakterem arca : ki hong lee
▽ Szexualitás : Eldöntetlen
| | |
| Vas. Márc. 29, 2015 8:15 pm Tárgy - Ji Hoon & Dr. Cruz Dühödten dobom el a mobilom, felvont szemöldökkel nézve, ahogy elpattog. Ütésálló. A faszomba már. Azelőtt mindig szót értettem a bácsikámmal, jól vette a kicsapongásaimat, és nem avatkozott a kelleténél jobban a dolgaimba. Mióta ő lett a gyámom, egyenesen megőrjít, és bár már rég elmúltam 18, messze nem kezel felnőttként. Mindenbe beleszól, folyton aggódik, tabletákkal töm és pszichiátereket küld rám. El sem hiszem, hogy egyenesen Madridból jön a lakásomra "beszélgetni" egy újabb bölcselkedő vén fasz. Elegem van az egészből, egyszerűen nevetséges. Talán fel kéne vágnom az ereim, mielőtt ideér, az eszméletlen verziómmal amúgy is jobban elbeszélgetnek. Tenyereimet az arcomra tapasztom, belekortyolok a sörömbe és eldobom magam az ágyamon. Talán össze kéne szednem valami bigét, és felhoznom, legalább lenne egy jó estéje a faszinak. Fogadok 10 éve nem látott meztelen nőt a feleségén kívül. Majd pont megfogadom valakinek a tanácsát, aki még az éjjeli szekrényig se lát el szemüveg nélkül. Közröhej. Azonban teljesen hiába gyártom magamban az elméleteket, végül úgy is beengedem majd a pasast, tartozom ennyivel a nagybátyámnak. Nem sokan tették volna meg értem, amit ő, ráadásul senki nem nézte volna ki, hacsak kisegít egy kisebb összeggel és magamra hagy. Elboldogultam volna, néhány részmunkaidős állás a suli mellett, aztán bevonulok. Még mindig ellenzi, hogy a frontra menjek... talán azt hiszi, megint csak öngyilkos akarok lenni. Nem hibáztathatom érte, már vagy ezerszer megfordult a fejemben... annyira egyszerű lenne. Levetem magam egy hídról, vagy egy épületről, túladagolom magam, esetleg kilépek egy kamion elé. Szánalmas. Ha Ji Yeong még itt lenne, most jól megverne, amiért egyáltalán felmerült bennem, hogy eldobjam az életem. De nincs. Én pedig egyedül maradtam... mindig is lenéztem és gyűlöltem az öngyilkos hajlamú, eretvágó, depressziós kis senkiket, most pedig én is ilyen lettem. Az élet iróniája. Keserűen nevetek fel, újabbat kortyolok a sörömből és dühödten szorítom ökölbe ujjaimat, ahogy előtörnek könnyeim. Nekibaszom a falnak a dobozt, megfulladok a bűzétől. A galéria a lakásomban... talán ha fejest ugrok... talán meghalok. Vagy nyomorék leszek, gondolatok és emlékek nélkül. Nem akarom elfelejteni. Bármennyire is kínoz, újra felidézem a bátyám arcát, ajkaimba harapok, dühödten rúgok a falba. Felugrok, ahogy a telefonom csörögni kezd, halkan káromkodom és letörlöm a könnyeimet. A nagybátyám az. - Nem szöktél meg, ugye? Dr. Cruz hívott. Nemsokára ott van.- Jól vagyok. - Picsába. Elbasztam. Néha összekeverem, épp mit kéne hazudnom. - Minden rendben? - már hallom is azt az őrjítő aggódást. - Itt ülök a seggemen, nyitva van, majd bejön a faszi, ha be akar.- Javíthatnál a modorodon...Lerakom, halkan felsóhajtok, átlépek a sörtócsa felett, és lesétálok a galériámról. Na most akkor elrejtsem a drogot, vagy ne rejtsem el a drogot? Áh, fasz tudja, ott hagyom. Kit érdekel.
|
| | |
| | |
| Tárgy - Re: Ji Hoon & Dr. Cruz
|
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |