Végül mégis megúszom a dolgot, kicsit olyan érzésem van, mintha a fejembe látna, mintha tudná, hogy mi az, amit nem emlegethet. Talán először érzem azt, hogy valakinek zavar a hallgatása... a legtöbben körülöttem tudják, és kerülik a témát, minden szavukat megválogatják, mintha ez változtatna bármin is... nem emlegetik, nehogy emlékeztessenek. Talán ettől elfejtem? Mi a faszt képzelnek? Érzem, hogy megint elpattan bennem az a vékonyka léc, apróságokon baszom fel magam. Dühít, hogy nem mer rákérdezni, vagy hogy egyszerűen csak nem érdekli annyira, hogy megemlítse. Nem is értem, hogy mi lep meg ezen, rég megszakítottam vele a kapcsolatot... akkor meg faszköze van a dolgaimhoz. - Ha odaadod, elveszti a lényegét. Nem bírnék élni a sajnálkozó tekintete mellett, ami örökké bámulna... ráz a hideg még a gondolatától is. - Nekem elhiheted, hogy nem tudod befogni. Ezt megtanultam egy év alatt. - halkan sóhajtok fel, de akaratlanul is elvigyorodok, bírtam benne, hogy legalább nem unatkozik mellette az ember. Mondjuk néha megvertem volna, de persze az sem igazán állította volna meg a szófosását, ahogy a sör sem, amit a farkához basztam. Hupsz. - Ha ez neked jó nevelés, akkor semmit sem ért a velem töltött éved. Vonok vállat, ahogy belekortyolok a sörömbe, és suttyomban ellenőrzöm sérüléseit, beleszámítva azt is, amit én okoztam. Rekordot dönthetne a hallgatásával, ilyen sok időt még egy régi barátom se töltött velem, mielőtt felhozta volna a témát, amit örökké kerülgetnek. - Mondhatod azt is, hogy nem érdekel, Wyatt. Fasznak kertelsz. Ez sok mindent megmagyarázna, és persze nekem is kényelmesebb lenne. Legalább valakit jogosan gyűlölhetnék... bár belegondolva, én vetettem véget a dolgoknak. Egyszerűen kirakom és kész. Elmegyünk egymás mellett. - Búza vagy, vagy nem vagy búza? - vonom fel a szemöldököm, honnan tudjam, hogy most mit ért ezalatt. Asszem behánynék, ha látnám egy pasival... hat hónappal ezelőtt lehet meg is vertem volna, ha ilyet mond. Aztán megittam volna vele egy sört, és talán beletörődtem volna... de még most is megdöbbent. Magasról szarom le, hogy ki mit szeret, de Wyatt... azt hittem csak puhány, na. Tényleg minden francia meleg? Baszki. - Ha sértésnek veszed, hogy nem baszlak meg, akkor tényleg komoly problémáid lehetnek. Röhögök fel, de azért reménykedem, hogy ezt még ő sem gondolja komolyan. Ennyire hülye még ő sem lehet... - Ja. Tudom. - régen sem hallgatott rám szinte soha, valamivel még szófogadóbb is most, talán mert ilyen elbaszott lettem. Nyilván észrevette. - Akad. Elvigyorodom, ahogy kiszúrom a fájdalmas fintort ajkain, tudom, hogy azért fogja vissza magát, mert leszóltam, de nem nagyon izgat. Érezze csak szarul magát. Felállok, és végül csak hozok magunknak egy kis whiskeyt, meghúzom az üveget, mielőtt átnyújtanám Wyattnak. - Lehetőleg ezzel ne a pöcsödet hűtsd. - röhögök fel, majd felpakolom a lábaim az asztalra, és benyomom a zenelejátszót... baszki. Ahogy megszólal a mackótestvér zenéje, minden tagom lefagy, úgy érzem, csak a szemeim merednek előre, míg egy örökkévalóságnyi pillanat után megnyomom a távirányító gombját, Koda pedig elhallgat. Baszki.
Wyatt Dessauge
My heart is european
I am in media Bitches!
▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien
Hozzászólások száma : 94
▽ Munkám : ♣ underwear model
▽ Szexualitás : ♣ bisexual
Kedd Ápr. 07, 2015 2:07 pm
Tárgy - Re: Ji Hoon & Wyatt
we used to be friends
Figyelem, ahogy a füstöt kifújja a cigit pedig szépen elszívja, de itt vége is a dolognak, inkább elemelem róla a tekintetemet, mert nem akarom őt nézni. Az agyamat elborítja a fájdalom, és tudom, hogy nem vagyok magamnál, hogy olyan dolgokra lennék most képes, amit megbánnék. Igen sok minden menne most, de nem akarok semmit sem tenni, mivel már most furcsa gondolataim vannak, pedig nem is tettem még semmit, de nem is akarok, inkább csendben gondolkozom, majd szemet forgatok, mert akkora marhaságot mond, olyan hangsúlyban ami nem tetszik. Csigaevő... sokszor ugratott ezzel, de most nagyon szarul hangzik a szájából, viszont akkor elterelődik arról a téma. - Látod, neked bejön, nekem nem jött be a csiga... - nem akarom részletezni, olyat ettem már, amiről ő beszél, de csakis azt, amelyiket az anyja csinálta, viszont erről nem mondok semmit, van egy olyan érzésem, hogy valamiért ez a család téma nála most tabu. Nem tudom mi történt, meg, hogy történt, de nagyon érdekel, viszont erről kussolok, jobban járunk, ha nem mondom ki hangosan a kérdést, ami visít a fejemben, mert akkor lehet még rosszabb lenne a helyzet köztünk, még annál is, amilyen most ebben a pillanatban. Nem tudom miről fogunk beszélgetni, vagy egyáltalán mit fogunk mi csinálni kettesben fent nála, de az biztos, hogy már most elvesztettem a fonalat. - Akkor odaadjam a szemeimet? - kérdezem, egy nyamvadt mosollyal az arcomon, de nem hiszem, hogy ezzel sokra megyek. Nem tudom miért nem hagyott ott a picsába, ha annyira nem érdekelte, hogy mi van velem, ha csak belök a liftbe, és még hátat is fordít nekem. Akkor nem tudom minek hozott ide, miért segít nekem, miért akar rendbe rakni, hogyha amúgy meg baszik rám. Valahogy nem értem ezt a logikát, nem értem Ji Hoon-t, nem értem miért csinál mit... - Nem... de ha befogod helyettem, akkor be tudom fogni, bár az sem biztos már, rég volt, hogy valaki elakar kussoltatni. - igen ez biztos, tudom, hogy az agyára mentem mindig, hogy már nem tudja, hogy intézze el, hogy csendben maradjak, én meg csak azért is mondtam a magamét, teszteltem, hogy mikor kap agybajt, de mindig átvészelte, ahogy én is. Hiányzik már ez, nem tudom miért, de hiányzik... az bezzeg nem hiányzott, hogy megdobáljanak, de mindegy. - Burokgyerek? Csak jól nevelt, maradjunk annyiban, hogy a francia vérem a hibás. - igen, ezzel sokszor ugratott, hogy ez nem élet, hogy be vagyok skatulyázva, de valahogy sosem gondoltam, hogy ez bárkit is zavarna. Francia vagyok, és? A négereket is szeretik, nem csak a nagy farkuk miatt. Ez mindig is érdekelt, hogy igazak-e, az ilyen dolgok. Hogy az ázsiaiaknak tényleg kis farkuk van-e, a délieknek, meg tényleg nagy-e. Oké, tudom, hogy hülye gondolatok, meg minden, de ez akkor is érdekelt, de rákérdezni csak nem fogok mindenkinél. - Nem tudhatod... de nem fogom kiszedni belőled, most nem... ha akarod elmondod, ha meg nem, akkor nem. - rohadtul érdekel, hogy mi történt vele, hogy mi az, ami ennyire megváltoztatta, mi az, amiért ennyire kerüli azt a témát, meg ilyenek. De... nem fogom ráerőltetni, hogy elmondja. - Mondhatjuk úgyis... - vonok vállat, mert nem szeretem ezt a szót, de hát valamilyen szinten igaz rám. A biszexuális jobb jelző, de csak leesik neki abból, hogy nem egy igent mondtam, vagy egy nemet, csak egy ilyen kettő közti dolgot. - Kösz, ezt most sértésnek veszem. - grimaszolok rá, de persze nem veszem komolyan ezt a dolgot, bár vehetném annak is. Sok nőnek kellhetnék, erre ő meg közli, hogy ennyire ő sem beteg. Na szép... mindegy, csendesen veszem figyelembe, hogy kötözget engem. Igen, rosszul vagyok, fáj, de tényleg, viszont nem akarok hangos lenni, elegem van abból, hogy itt nyavalygok neki, és nem vagyok elég férfias, amit ugye a fejemhez is vágta már ezt... - Tudom, de akkor is. Ilyen vagyok, tudod. - vonok vállat akaratlanul jött a bocsánatkérés, de komolyan gondoltam, ezt is. - Valami ütősebb nincs? Széthasad a fejem, meg fájok, szóval valami fájdalomcsillapító szerű is jól jönne. - vágok egy fintort, ahogy elveszem az ölemből a sört. Basszus, még mindig fáj, azért kemény dolog ez. De állom inkább, jobban járok.
words: ××× ♦ notes: bocsi, hogy eddig tartott
Ji Hoon Blythe
My heart is european
I am Student
▽ karakterem arca : ki hong lee
Hozzászólások száma : 31
▽ Munkám : Diák
▽ Szexualitás : Eldöntetlen
Hétf. Ápr. 06, 2015 3:10 pm
Tárgy - Re: Ji Hoon & Wyatt
Csendben figyelem, ahogy a cigaretta füstje lassan oszlik szét, majd válik semmivé a levegőben. Néha úgy érzem, hogy én is így végzem majd. Talán mindenki így végzi. Az utóbbi hat hónapban legalább ezerszer feltettem már ugyanazt a kérdést, de a választ nem sikerült megtalálnom. Soha nem is fogom. A halálra nincs válasz, sem indok, sem orvosság. A hátramaradtak pedig cipelik a súlyát egész életükben... nem is értem, hogyan maradthattam életben. A nikotin, az alkohol, de még a fű sem segíthet a belülről rothadó lelkemen. Ez a srác pedig pláne nem. Felnevetek, tudom, hogy nyertem, de valójában semmiféle örömérzettel nem tölt el. Inkább dühös vagyok, amiért az érzéketlenségem lassacskán felemészt. - A kimchinél nincs is jobb... - sóhajtok fel, persze egyből anyám kimchijére gondolok, nála jobban senki sem csinálta. Képtelen leszek még egyszer enni, árulásnak érezném. Biztos vagyok benne, hogy Wyatt is kóstolta, de nem hagyhatom, hogy megemlítse, szóval inkább elterelem a témát a buzikkal, meg szemgolyókkal. Elgondolkodtató, hogy tényleg komolyan veszi-e a mondandómat, talán meg se lepődne, ha tényleg megtenném. Bebaszva mondjuk én se. - Úgy hangzik, mint valami személyes kis bosszú. - nevetek fel halkan. - Kevésbé lenne magányos. Megvonom a vállam, nem nézek rá, most nem akarom látni az arcát. Kijelentésem üresen száll a nyirkos levegőn át, a súlya mintha rám nehezedne, érzem, ahogy fojtogat. Éppen ezért nem akartam vele találkozni, ezért szakítottam meg vele minden kapcsolatot, nagyjából 10 kibaszott perce sincs, hogy összeszedtem, de már harmadszor állok a sírás és az önmarcangolás szélén. Nem bírom elviselni. Belököm a liftbe és hátat fordítok, de persze nem bírom magára hagyni. Sosem tudtam. - Sosem tudtad befogni. - vigyorodom el, mielőtt megdobnám. Na igen, eleinte idegesített is, hogy folyton pofázott, néha majdnem lecsaptam már éjszakánként, de végül valahogy hozzámnőtt. - Naná, mert burokgyerek vagy. - dobom le magam mellé, és próbálom nem kiröhögni, miközben a sörömmel hűti a pöcsét. Sejtettem, hogy előbb-utóbb rátapint majd a gyengepontomra, de reménykedtem benne, hogy legalább nem a ma éjszaka folyamán. Nincs már erőm ehhez. - Nem hinném, hogy el tudnád viselni a választ. Jegyzem meg végül halkan, mellékesen, újra belekortyolok a sörömbe, és hirtelen valami rémesen izgalmas dolgot találok a plafonon, csak hogy ne kelljen felé néznem. - Tényleg buzi vagy? - vonom fel a szemöldököm, ahogy felé fordulok, lassan olyan érzésem van, mintha sajnálná, hogy épp nem vagyok "megdugomazexhaverom" kedvemben. Ha egyáltalán létezik ilyen. Baszki. - Még szép, hogy nem basználak meg. Ennyire beteg azért én se vagyok. El sem hiszem, hogy ezt még mondanom kell, pláne, hogy sosem voltam sráccal azelőtt és azóta sem igazán. Még mindig a lányokat részesítem előnyben, a többi... csak úgy becsúszik. Kivételesen ő is csendben marad, míg ellátom a sebeit, ez a szerencséje, mert mára már épp eleget beszélgettünk. Túlzottan ismer, még mindig, és gyűlölöm, hogy még mindig a régi énemet keresi. Akaratlanul is felröhögök megjegyzése hallatán, ha valami idegen srác lenne, most már csak azért is kiverném neki, de Wyattal nem bírnám megcsinálni. Blöe. - Mondtam, hogy ne köszönd meg. - lököm vissza magam a fotelra, és folytatom a söröm fogyasztását. - Kérsz egy másikat? Azt már felmelegítette a farkad.
Wyatt Dessauge
My heart is european
I am in media Bitches!
▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien
Hozzászólások száma : 94
▽ Munkám : ♣ underwear model
▽ Szexualitás : ♣ bisexual
Hétf. Ápr. 06, 2015 1:59 pm
Tárgy - Re: Ji Hoon & Wyatt
we used to be friends
Nem tudom miért csinálja ezt, hogy miért visz fel, meg a megmentést sem értem, jobb lett volna nekem ha otthagy, mondjuk ő is belém rúg még kettőt... nem tudom miért, de valahogy nem érzem már.jól magam a társaságában. Lehet azért van, mert ugye megváltozott, lehet az ennek mindnek az oka, de attól még valamiért jól esik, hogy segít, hogy hazacipel magához, meg ilyenek. Nem olyan, mint rég, de azêrt jól esik, hogy segít nekem. Tegye azt akár hátsószándékból is. A cigimet viszont elveszi szépen, bár nem zavar, mert ma már nem szívtam volna el, csak na, nem emlékszem, hogy mikor kezdett dohányozni. - Egyszer szerintem minden ki próbál ki olyan ételt, ami a hazájában honos. - grimaszolok neki egy sort, mert erre már mást nem tudok mondani, csak csendben figyelem, ahogy szívja a cigit, valahogy mindig baszott dögösnek gondoltam, hogyha egy pasi cigarettázott, de ezt hangosan sosem mondtam ki, plusz magamnak sem mertem bevallani. Ez egy olyan dolog volt, amiről jobb volt hallgatni, megtartani magamnak és kussolni. Nem hangzik jól ez egy pasi szájából, akárhogy is próbállkozik az ember. Mivel nem válaszol az jön le nekem, hogy nem tud olyat, aki pöcsösebb lenne, mert gondolom ő az, aki bassza a másikat, de őt nem baszhatják. Vaagy nem bukik a pasikra, és ezért nem tud senkit, nem tudom. Igazából rá is hagyom, ez nem az én dolgom, ő tudja hova tartozik, és pont én nem fogom elítélni őt, akkor egy hapsival vagyok, és szeretem, nagyon is. Szóval ha buzi is, aklor egészségére, ha kell még támogatom is, ilyen kis táblával, hogy: "a barátom buzi, de szeretem". Barátom.... nem is vagyok benne biztos, hogy nevezhetem annak. Régen az volt, de ma már nem tudom minek nevezzem. - Nem szoktad úgy érezni olyankor, hogy megfigyelnek téged? Mert én nézli foglak vele, minden pillanatban. Nem lesz kellemes. - bólogatok egy sort, de igazából már nem tudom miz mondhatnék neki, hogy mit tehetnék, mert ez már nem ugyanaz. Én poénnak vesuem, aztán lehet, hogy közben tényleg szemek vannak a házában, ami azért.para. Mondjuk egyedi díszítés lenne az már biztos, meg rémísztő is, szóval nem hiszem, hogy akkor sokan feljárnának hozzá. Olyan nyugodtan lök be a liftbe, majd át a küszöbön, és még pontosan azt is tudja, hogy hol van a kanapé, mert oda is csak nyugodtan lelök, így biztos vagyok abban, hogy majdnem minden.napos mozdulat ez neki. Csak gondolom nem.sebesültekkel szokta csinálni ezt. - Akkor befogjam, hogy meglegyen ugyanaz a hatás? - kérdezem egy kis vigyorral, mert van egy olyan érzésem, hogy nem lesz jó vége ennek a ma estének. Azt nem tudom, hogy mi lesz, de.nem lesz jó. Megdob a sörrel, az ölem abban a pillanatban fájni kezd én meg káromkodok, ahogy ilyenkor normális. - Az biztos, senki sem beszélt így mellettem soha. - ingatom a fejemet hevesen, de valahogy nem zavar, hogy tanultan tőle valamit, mert ez annyira nem rossz dolog. A káronkodás néha nagyon jó is lehet, főleg ilyen szar helyzetekben. - Megkérdezném, hogy mi történt, de van egy olyan érzésem, hogy nem szívesen, vagy egyáltalán nem válaszolnál rá. - sóhajtok, ami egy nyöszörgést vállt ki, mert nem esik jól, de mindegy. Nem mondok már neki semmit, ilyen téren inkább kussolok, mert tényleg űgy érzem, hogy nem.lenne értelne annak, hogy feszegetem a dolgot, húzom, csavarom, meg ilyenek, ezért ráhagyom most. Ha talán egyszer összefutunk megint, talán eljutunk oda, hogy akarjam tudni a választ, hogy elmondja, de most nem. Ez nem az, az alkalom. - Ha lenne, ha nem, én próbálkoznék, nem adom magam könnyen. - válaszolok neki egy apróbb grimasszal, mert lehet, hogy erősebb, mint én, meg én meg is vagyok sérülve, ami nehezíti a helyzetem, nem lenne fair küzdelem, de azért próbálkoznék. - De... úgyse akarnál megbaszni. - kicsit elvigyorodok, mert van egy olyan érzésem, hogy eszében sincsen ez, de na. Szenvedek azzal a nyamvadt dobozzal, aminek az a vége, hogy a mellkasomon érzem tenyerét, és ha akarnék sem tudnék ellenkezni, hagyom, hogy lenyomjon. Néha fel-fel sisszenek, ahogy a sebeimet tisztítja a combom fáj a legjobban, aztán szinte az egész testemet befedi kötésekkel, pedig nekem eszemben sem.volt, hogy ennyi seb lehet rajtam. A jó ég. - Jöhet a simi, szereti, ha foglalkoznak vele. - forgatom meg a szemeimet, de aztán sóhajtok egyet a sört nézve. - Kösz. - amikor megmentett azt mondta.ne merjem.megköszönni, de most azt köszönöm meg, hogy bekötözött, mert én nem tudtam volna magamnak helyrerakni, nem lett volna rá erőm.
words: ××× ♦ notes: bocsi, hogy eddig tartott
Ji Hoon Blythe
My heart is european
I am Student
▽ karakterem arca : ki hong lee
Hozzászólások száma : 31
▽ Munkám : Diák
▽ Szexualitás : Eldöntetlen
Hétf. Ápr. 06, 2015 12:34 pm
Tárgy - Re: Ji Hoon & Wyatt
Nem akarok semmire sem gondolni, ahogy felcipelem a lakásomba, de ez persze sohasem jön össze. Wyatt meg a bátyám imádták egymást, bár Ji Yeongot mindenki imádta. Mindig lehetett számítani rá, érett volt, de minden hülyeségbe belement, odafigyelt az emberekre, mindenhová beilleszkedett, egyfajta aura lengte körül... sötét tekintettel szívom meg a cigarettát, amit a kis francia zsebéből szedtem ki. Egészen meglepő, mégha nem is kemény dohányos. - Ettél már csigát? - vonom fel a szemöldököm, és felteszem a kérdést, amire lehetetlen jól válaszolni. Egyszerűen nem tud meghazudtolni. Nem mintha bármit is számítana. Még az aljas vigyor is elhagyja az arcom, kifejezéstelen tekintettel meredek az éjszakába, lassan fújom ki a füstöt, próbálom tartogatni a nikotint, de persze hiába. Már szinte semmi sincs az utolsó csikkből. Bassza meg. Megjegyzése hallatán felvont szemöldökkel fordítom felé tekintetem, aztán felnevetek. Látszik, hogy kezd elege lenni belőlem, ebből a helyzetből, meg a fájdalomból. Régen én is gyűlöltem, ha elvertek. Az ember legyőzöttnek érzi magát, szánalmasnak, aprónak, én pedig itt vagyok, hogy kiröhögjem. Mert erre valók a... megint elbasztam. Olyan könnyedén visszaránt, hogy aztán minden háromszor annyira fáj. - Ha látsz még vele, miután kiszedtem, megmutathatom. Apró, átlátszó kis üvegcsékbe pakolom őket, aztán nézegetem, ha unatkozom. Olyanok, mint valami trófeák, csak ez egyedibb. Halkan felnevetek durcás tekintetét látva, na igen, nem csodálom, ha nem bír elviselni. Én sem véletlenül próbáltam öngyilkos lenni... engem nem nehéz gyűlölni. Megnyugtató, hogy nem kell külön foglalkoznom vele, magától is itthagy a picsába, majd ha egyszer tud majd mozogni is... remélem gyorsan felépül. Már elbaszottul idegesít. Benyomom a liftbe, át a küszöbön, be a lakásba, le a kanapéra. Sokszor megjárt útvonal, ami asszem neki is feltűnik. Nem bírom megállni, sötéten nevetek fel. - Nem szarozom sokat. Gyűlölöm, ha van idejük pofázni. Tudod ha megszólalnak, az általában mindent elront. Hátat fordítok, hogy kivegyem a söreinket, így nem láthatja az arcom, ahogy azt sem tudhatja, hogy komolyan gondolom. Semmit sem mondtam még, ami ennél igazibb lett volna. Egyetlen szó is képes elbaszni az estémet. Megdobom a sörrel, asszem szó szerint, mire franciákat meghazudtoló káromkodássorozatot vág le, és némi büszkeségféle vonul végig nevetésemen. - Asszem ezt tőlem tanultad. - röhögök fel, miközben lehuppanok mellé, kérdése hallatán lefagy az arcomról a vigyor, és kifejezéstelen arccal jegyzem meg a választ. - Hat hónapja. Tudom, hogy neki ez semmit sem jelent, így aztán mindegy, hogy kimondom-e, ettől még nem kerül közelebb. Felnyitom a söröm, és belekortyolok, már bánom, hogy legalább magamnak nem hoztam valami keményebbet. Nem tudom, hogy fogom így túlélni ezt az éjszakát. Vagy inkább Wyatt hogyan fogja... meglehet az utcán nagyobb biztonságban lett volna. Kicsit fáj, ahogy ráébredek erre. - Szerinted lenne választásod? - vigyorodom el sötéten, noha ez már inkább grimasz. Eleve erősebb vagyok, ő meg még mozogni sem tud... evvel mindketten tisztában vagyunk. Nem bírom nézni, ahogy szenved, szóval rátenyerelek a mellkasára és szó nélkül, óvatosan visszanyomom a kanapéra. Előkapom a fertőtlenítőt, a hintőport, meg a kötszert, a bátyám még élt, mikor utoljára ilyet csináltam. Üres tekintettel, de azért vigyázva kezdem el tisztítania a sebeit, kezdve a combjától, még szép, hogy észrevettem. Egyetlen szót sem szólok, mielőtt befejezném, szinte egész testét kötések borítják. Annyira még nem jöttem ki a gyakorlatból. - A farkad is megsimizzem, vagy mostmár rendbe jössz? - gúnyos vigyorral az arcomon dőlök hátra a kanapén, ahogy visszatérek a söröm kortyolgatásához. Itt az ideje egy igazán kínos csendnek. Tudnék mit kérdezni, tudnék mit mondani, mégis hallgatok, és hagyom, hogy szarul érezze magát.
Wyatt Dessauge
My heart is european
I am in media Bitches!
▽ karakterem arca : ♣ dylan o'brien
Hozzászólások száma : 94
▽ Munkám : ♣ underwear model
▽ Szexualitás : ♣ bisexual
Hétf. Ápr. 06, 2015 1:15 am
Tárgy - Re: Ji Hoon & Wyatt
we used to be friends
Az előbb még beszólogatott, most meg hazavisz, mintha ez valami alap lenne nála. Nem értem a logikáját. Mi lesz a következő? Azt fogja megbaszni, akit agyonver? Ez nekem valahogy logikátlan, de az is lehet, hogy csak én gondolom rosszul és ez a normális manapság. De az is lehet, hogy csak ő fogja fel így és nekem van igazam, bár nem kellene ezen agyalnom, inkább azzal kellene foglalkoznom, hogy mi a faszt fogok én ezzel az emberrel csinálni. De most komolyan... régen még lett volna valami, beszélgetni is tudtunk, baromkodni, de most... egyszerűen nem tudom, hogy kellene hozzá állnom ehhez az emberhez, aki lett. Másmilyen hat hónapja szart se hallottan felőle, erre most egy nyamvadt sikátorban kapar össze, ahol épp agyon akarnak verni. Itt sem találom a logikát most. - Nem minden francia. Na skatulyázzuk be az embereket... - szerintem ezt ő sem szereti, vagyis van egy olyan érzésem, mert régen például utálta, ha ilyesmiket , de lehet azóta ez is megváltozott, mint, ahogy ő is, teljesen. Mondjuk nem tudom, lehet én emlékszem rá szarul és mindig is ilyen volr, csak nekem nem tűnt fel. Már nem tudom, de az igazság az, hogy nem is akarom kideríteni. Nekem fáj mindenem, ő meg csak horkanrgat itt nekem, meg beszólogat, de na, nekem fáj, nem tudok mit tenni, nekem nem.olyan strapabíró a kis nyeszlett modell testem, mint mondjuk az ő edzett teste. Nem tehetek róla, hogy nem az utcán verekszek nap, mint nap. Csak tudnám miért van ez. Pedig jó pasi lenne, és bírtam régen. - Ha tudsz egy olyat szólj jól jönne. - lehet azt hiszi, hogy ezzel a po3nnal árt nekem, de a szópárbajokban benne vagyok, nem hagyom magamat, mert ha ő ezt jó poénnak szánja, akkor nem állok az útjába, poénosra veszem én is, még akkor is, ha nem hallatszik poénnak a dolog. Kezdek már komolyan agybajt kapni, mert régen jó stövegei voltak, olyan csendesen sértőek, amiket volr, hogy fel sem flgott az embert, most meg. Nyíltan sértegetni próbál a szavaival, se rajtam nem talál fogást, erről kezeskedem. Figyelem, ahogy cigi után kotorászik, csak aztán közlöm, hogy lehet nálam van, ami után kutatni is kezd, én meg hagyom. Nekem nincs szülségem most arra, azt hiszem akkor járok jobban, ha ő szívja el. - Remélem akkor majd megmutatod a szemgolyó kollekciód. De hidd el, eszemben sincsen megjegyezni. - vonnék én vállat, de így igazából egészen nehéz de már nem érdekel. Csak legyünk túl ezen a napon, és menjük ledögleni már otthon mindeketten és felejtsük el, hogy találkoztunk. Belök a liftbe, a falnak csapódok, de meg is kapaszkodom gyorsban, hogy el ne essek, mert nem most akarom összetörni magam így is sok a folt rajtam. Azt hiszem a combom is sérült, ami egészen szar, ha ösdzecsukom a lábaimat, szóval azzal vigyáznom kell. Azért a küszöbön átsegít, mikor felérünk, de abban a pillanatban már a kanapén is vagyok, és meglepve rapasztalom, hogy ez gyors kör volt. - A szeretőid is ilyen gyorsan lerendezed? - akaratlanul sillik ki ajkaimon ez a pár szó, de bevallom nem bánom. Csak ezután lesem meg a fehér kanapét, amire lebaszarintottak. Szép, de nem illik Ji Hoon-hoz, szóval biztos nem ő rendezte be a lakást, mert egyik része sem illik be hozzá. Ezen agyalva fel sem tűnik a sőr, ami felém repül, szóval szépen eltalál, egészen érzékeny területen, amire azonnal hangos és hosszú káronkodásba kezdek. Nem elég, hogy megvertek, most még ez is... - Mióta vannak ilyen vágyaid? Na meg miből gondolod, hogy hagynám? - pislogok rá, nehezen szuszogva, mert a sör most már csak azért is az ölemben marad, mert mostmár le kell hűtenie, mert fájok, lassan mindenhol. És még az elsősegély dobozt is lebassza elém az asztalra, mire megint elgondolkozom, de ő csak lebaszódik mellém. - Tudok, de nem esne rosszul, ha ápolnám. - kicsit megforgatom a suemeim, ahogy elnyúlok azért a szarért, de persze, hogy így csak jobban fájnak a bordáim. Ennél jobb nem is lehetne....
words: ××× ♦ notes: bocsi, hogy eddig tartott
Ji Hoon Blythe
My heart is european
I am Student
▽ karakterem arca : ki hong lee
Hozzászólások száma : 31
▽ Munkám : Diák
▽ Szexualitás : Eldöntetlen
Szomb. Ápr. 04, 2015 8:49 pm
Tárgy - Ji Hoon & Wyatt
Kibaszott röhejes ez a helyzet... nem értem, mi ütött belém. Egykor bírtam a srácot, ennyi, jól elvoltunk, de annak vége. Hat hónapja mindennek vége. Megszakítottam minden kapcsolatomat a múltammal, a jelenemmel, sőt, még a jövőmmel is. Baszki, ki akartam nyírni magam. Ha tudnám, mi a faszért nem tettem meg, most nem lennék itt evvel a kis nyomival, és babusgatnám a golyóit anyuci helyett, mert őt persze nem hozta magával Londonba. Remek. Egy igen cifra káromkodássorozat fut végig az agyamban, miközben a lakásom felé támogatom Wyattot. Az olyanokon, mint ő, taposni szoktam. Velük hozatom a joghurtomat. Őket pofozom, ha unatkozom. Mi a faszt művelek? - Francia vagy, baszki. Esztek csigát. Mintha érdekelnének a táplálkozási szokásai... engem amúgy is mindenki kínainak néz és a kutyaevéssel basztat. Szóval te is kutyát eszel? Nem bazd meg, embert. Tököm ki van ezekkel a barmokkal. - Sejtettem... - elfordítom a tekintetem a kölyökmaci szemekről, és halk káromkodások közepette nyugtatom magam a gondolattal, hogy nemsokára kiteszem a szűrét, és kész. Alszom egy jót, vagy megkúrok valami csajt. Talán betépek. Lassan egyre megy. Felvonom a szemöldököm a nyöszörgése hallatán, ez már annyi nevetséges, hogy még én is felhorkantok. - Ember, de puhány vagy. Eltörjem egy két csontod? Talán szereznél némi férfiasságot. Kivéve persze, ha valami pöcsösebb pasi alatt akarod végezni. Elnyomok egy gonosz röhögést, és aljas vigyorral a képemen fordulok felé. Biztos fáj a kis homofóbnak a gondolat, hogy hátulról kefélje meg valami állat. Bassza meg, de beteg vagyok. Lehet szednem kéne erre valamit... még valamit. Cigi után kutatok, már nem bírok magammal. Kell valami, ami lenyugtat, mielőtt halálra verem. Egy pillantása elég, hogy magam előtt lássam Ji Yeong vigyorát... aztán a megtépázott, véres testet, amint próbálom kirángatni a széttrancsírozott autóból. Benyúlok Wyatt zsebébe, és kihúzom a csikket, majd a leghalványabb fontolgatás nélkül rágyújtok, hagyom, hogy a nikotin szétáramoljon testemben. - Ne próbáld meg megjegyezni az utat, mert kivájom a szemgolyóidat, öcsi. Ajkaimra vad vigyor kanyarodik fel, finoman kivillanak fogaim, és szerintem elég ijesztő fejet vágok ahhoz, hogy elhiggye, simán megcsinálnám. Talán meg is kéne. Belököm a liftbe, úgyhogy finoman a falnak csapódik, miközben benyomom a tető gombját. Ja hogy ez egy kézzel is ment volna...? Huppsz. Halkan felröhögök a megszeppent pofiján, de nyilván meg tud kapaszkodni, szóval nem szarakszom vele. A lakásom sajna nem elég lepukkant, hogy kiverje tőle a víz, pláne, hogy a nagybátyámnak kibaszott sok pénze van, amit kidobhat az ablakon. Sóhajtva segítem át a küszöbön, majd ledobom a kanapéra, ami a többi bútorhoz hasonlóan fehér és mahagóni alapja van. Asszem a nagybátyám úgy vélte, hogy a több hetes gyászolás és a temetés után már nem akarok több feketét látni. Ez majd feldob, talán ezekkel a szavakkal élt. Fel is dobott, ahogy szétvertem az egészet. Aztán felbaszott, hogy minden alkalommal felújítatta, éppen ugyanolyanra. Humoros az öreg. Baromira humoros. A hűtőhöz lépve kiveszek két sört, és az egyiket Wyatthoz baszom, remélhetőleg számít rá, különben fájó pontot érinthet... - Adnék keményebbet, de félek, hogy megbasználak, ha bebasznánk. Keserűen nevetek fel, és kíváncsian várom, milyen fejet vág. Végül is francia, lehet, hogy benne lenne. Született buzik, hehe. Biztos nem lenne olyan homofób, miután megmutattam neki, hogy... fúj. Nem bírom, komolyan hányok magamtól. Leveszem a polcról az elsősegély cuccot, és lebaszom a srác elé az asztalra. - Menni fog egyedül, vagy már mozogni se tudsz? - vigyorgok rá gonoszan, miközben levetem magam mellé, felpakolom a lábaim az asztalra, és kényelmesen hátradőlve gyönyörködöm szenvedéseiben...
